Ha a lélek összeforr - 61. fejezet

Újra együtt

(Seth szemszöge)

Forks felé száguldottam a családommal és már alig vártam, hogy odaérjünk, és újra láthassuk a szeretteinket. Sonja még egy kicsit feszült, amiért csak úgy fogjuk magunkat és visszamegyünk, hiszen mindenki azt hiszi, hogy meghaltunk. Bár ő is nagyon vágyik rá, hogy újra találkozhasson a többiekkel. A kicsik már megint alszanak. A jelek szerint az egyenletes motorzúgás ilyen hatással van rájuk, mert amikor néhány óránként megállok, hogy egy kicsit kinyújtóztathassuk a lábainkat, csak akkor térnek magukhoz, de olyankor rögtön követelik is az ennivalót. Már fél napja úton voltunk. Nem akartam hosszabb időre megállni hazáig, úgyhogy eldöntöttük, hogy ma éjjel nem szállunk meg sehol. Majd holnap kipihenjük magunkat a saját ágyunkban, miután mindent megmagyaráztunk a családjainknak.
- Seth? – kérdezte szerelmem tétován.
- Igen? – kérdeztem vissza.
- Szerintem legalább Bellát hívd fel, hogy jövünk – kérlelt kedvesem, nagyon ideges volt amiatt, hogy nehogy illetéktelen szemek meglássanak bennünket.
- Kicsim, ne aggódj annyit. Kizártnak tartom, hogy a Volturi ott lenne most náluk. Nem hiszem, hogy szívesen látott vendégek lennének – mondtam határozottan.
- Valószínűleg nem, de lehet, hogy figyelik őket. Engem nagyon megnyugtatna, ha legalább vele beszélnénk. Bella úgysem árulja el senkinek, hogy jövünk, úgyhogy így is lesz nagy meglepetés – mosolygott rám Sonja, miközben nagy kerek szemekkel nézett rám. Hát lehet ennek ellenállni?
- Rendben, ha megállunk tankolni, akkor felhívom Bellát és megbeszélem vele. Így jó lesz? – kérdeztem és megfogtam a kezét.
- Igen, köszönöm – mondta szerelmem hálásan, majd újra a tájat kezdte el figyelni.
Így utaztunk csendben, egészen addig ameddig a tank jelezte, hogy ideje lennem megállni egy benzinkútnál. A következőnél félre is álltam. A kicsiket óvatosan kivettük a babaülésekből és beletettük a hordozóba, hogy Sonja elvonulhasson velük, hogy tisztába tegye és megetesse őket. Teletöltöttem a tankot, majd bementem fizetni és vettem ennivalót is nekem és Sonjának, és nem tudtam ellenállni, úgyhogy vettem egy-egy plüss állatkát is a gyerekeknek. Nem volt túl nagy a választék, de nagyon megtetszett két Teddy maci. Az egyik világos barna volt a másik pedig fekete. Új szerzeményeimmel visszasiettem a kocsihoz, majd megvártam Sonját, Harryt és Isát, akik néhány perc múlva már oda is értek hozzám. Meglengettem előttük a macikat mire rögtön gagyarászva nyújtózkodni kezdtem feléjük a gyerekek. Harry a fekete macit akarta, Isa pedig a barnát, úgyhogy gyorsan felosztották egymás között. Visszatettük a gyerekeket a babaülésekbe, majd megmutattam Sonjának az üdítőket és a szendvicseket, hogy válasszon közülük és egyen.
- Akkor felhívod Bellát, ha ettünk? – kérdezte szerelmem két falat között.
- Igen, felhívom. Van itt egy telefonfülke nem messze, addig ti itt maradhatnátok – válaszoltam kedvesem kérdésére.
- Rendben – mosolygott rám, majd csókot lehelt a számra.

Miután befejeztük az étkezést valóban odamentem a telefonfülkéhez és tárcsáztam Bella számát. Kicsöngött egy párszor, mire felvette.
- Halló – szólt bele, nem túl lelkesen. Talán valami baj történt?
- Szia, itt Seth – mondta vidáman.
- Várj egy pillanatot – mondta majd a szél suhogását hallottam már csak. – Oké, most már beszélhetünk. Hogy vagytok? Tényleg terhes volt, Sonja? Kisfiú vagy kislány? – kérdezte izgatottan néhány perc múlva. Biztos odébb szaladt, hogy nehogy meghalljanak bennünket.
- Jól vagyunk, köszönjük. Csak akadt egy kis gond Phoenix-ben – kezdtem bele a magyarázatba. Várjunk csak. Honnan tudja, hogy Sonja terhes volt?
- Gond? Miféle gond? – kérdezted ijedten. – Ugye nem találtak rátok? Az lehetetlen. Szándékosan napos helyre küldtelek titeket, ahol nem sűrűn mászkálnak a vámpírok. Ugye nem esett baja Sonjának, vagy a kicsinek?
- Nem, semmi ilyesmi nem történt, ne félj – mondtam gyorsan.
- Akkor jó – sóhajtott fel megkönnyebbülten.
- Honnan tudod, hogy Sonja terhes volt? – kérdeztem kíváncsian.
- Joanne azt mondta, hogy beindítottatok egy láncreakciót. Az összes alakváltó bevésődött és minden lány gyermeket várt.
- Mindegyik lány? Te jóságos ég – mondtam döbbenten. – Várj. Gyermeket várt? – kérdeztem döbbenten. Miért használ múlt időt?
- Igen, várt. Tegnap előtt az összes baba úgy döntött, hogy világra jön. A forksi kórházban még soha nem volt egyszerre ilyen szintű gyermekáldás – újságolta Bella.
- Oh, a mi babáink is akkor születtek – mondtam vidáman. – És milyenek a kicsik?
- Nem tudom, hogy a többségnek milyenek a kisbabái, de biztosan gyönyörűek. Nem mehetek a közelükbe, legalábbis legtöbben eltiltottak a babájuktól – mondtam Bella szomorúan. - Tudod, nem nagyon kedvelnek engem az alakváltók mostanában. Három babát láthattam és érinthettem meg. Quil-nek és Lilynek gyönyörű kisfia lett, Jonathan-nak hívják. Oh, és Leah-nak ikrei vannak. Egy kisfiú és egy kislány. Seth-nek és Sue-nak hívják őket. Gratulálok, nagybácsi!
- Leah teherbe esett? – kérdeztem döbbenten. Hát Carlisle-nak tényleg sikerült. Ráadásul rólam és anyáról nevezte el a kicsiket.
- Igen, Carlisle kikezelte a problémát. Jóval kisebb farkas lett így, de újra termékeny, ami sokkal fontosabb neki, mint az hogy nagy farkas legyen. Azért most sem kell félteni. Az ereje majdnem teljesen olyan, mint régen – mesélte Bella lelkesen.
- Ez nagyszerű – mosolyodtam el. – Miattunk nem szívlelnek az alakváltók. Igaz? – kérdeztem bűntudatosan.
- Hát igazság szerint, igen, azért haragszanak rám, mert megöltelek titeket – mondta őszintén. – De ne aggódj, a családom és Jacob mellettem áll, úgyhogy rendben vagyok. Hiányoztok, de az a fontos, hogy biztonságban legyetek. Szóval, visszatérve a babáitokra. Nektek is ikreitek vannak? Fiúk? Lányok? – kérdezte izgatottan.
- Egy fiú és egy lány. Gyönyörűek – meséltem mosolyogva.
- Gratulálok, kedves apuka – kuncogott Bella.
- Köszönöm – mondtam hálásan. – De nem azért hívtalak, hogy csak cseverésszünk, az történt, hogy Isa és Harry átváltozott a kórház újszülött osztályán ezért menekülnünk kellett és szeretnénk haza menni.
- Nem, Seth. Ez nagyon veszélyes lenne. A Volturi még nem jött vissza ellenőrizni. Itt veszélyben vagytok – mondta Bella aggodalmasan.
- Ha majdnem öt hónapig nem jöttek, akkor szerintem most már nem is fognak – mondtam határozottan.
- Ezt nem tudhatod. Nem akarom, hogy bajotok essen – kérlelt Bella.
- Bella, bízz bennem. Tudom, hogy nem lesz baj, és ha visszamegyünk, akkor már téged sem bánthatnak többet – próbálkoztam.
- Itt nem ez a lényeg. Nektek kell biztonságban lennetek. Rám vigyáz a családom, a többi pedig nem fontos – mondta, de nem volt túl meggyőző.
- Ott leszünk a legnagyobb biztonságban, Bella, és Sonjának, meg a kicsiknek szüksége van egy rendes kivizsgálásra – mondtam ellenmondást nem tűrve. – Gondolja csak bele. Hogyha Renesmee-nek baja lenne, te is csak Carlisle-nak hagynád, hogy megvizsgálja. Igaz? – dobtam be az adu ászt.
- Igen, igaz – mondta határozottan. – Jól van, Seth. Gyertek haza. A legfontosabb, hogy Sonja és a kicsik rendben legyenek – mondta vidáman. – Mikorra értek ide?
- Reggelre ott leszünk – mondtam lelkesen.
- Rendben, addig is körbeszimatolok, hogy nehogy valaki meglásson titeket, akinek nem kéne. Hogyha valami baj van, akkor pedig értesítelek valahogy. Megvan még a mobil, amit Edwardtól kaptál? – kérdezte reménykedve.
- Igen, megvan. Csak nincs rajta egység, de egy benzinkútnál vagyok, mindjárt veszek rá – mondtam határozottan.
- Rendben, ha bármi baj van itt, akkor hívlak, ti pedig eltűntök. Megegyeztünk? –kérdezte kíváncsian.
- Igen, ez így rendben lesz. Köszönöm – bólintottam rá a tervre.
- Rendben van – mondta boldogan.
- Akkor nemsokára találkozunk – mosolyodtam el. – Szia.
- Seth?
- Igen?
- Nagyon hiányoztatok mindenkinek – mondta Bella őszintén. – Akkor holnap reggel. Szia – mondta még, majd a vonal megszakadt.

(Bella szemszöge)

Hazajönnek. Istenem, hogy fog ennek örülni mindenki. Végre megint felhőtlenül boldog lesz az egész család. Edward bár nem mutatta ki, de mindenki tudja, hogy mennyire fájt neki Seth elveszítése. Na, akkor most itt az ideje, hogy előkészítsük a terepet. Mindent ellenőriznem kell, nehogy idegen vámpír legyen a környéken. Senki sem tudhatja meg a szeretteinken kívül, hogy életben vannak, különben bármi történhet.
Ahogy összeszedtem gondolatban minden lehetséges veszélyforrást, már rohantam is Jasperhez, hogy segítsen nekem. Ő a legnagyobb stratéga. Majd füllentek neki valamit, hogy ne bukjon le a meglepetés. Néhány perc múlva már a házban is voltam.
- Jasper – sétáltam oda hozzá.
- Tessék, Bella. Mit szeretnél? – kérdezte kedvesen.
- Nem segítenél átvizsgálni a környéket? – kérdeztem, mire egy döbbent pillantás lett a válasz. - Tudod a Volturi még nem jött vissza ellenőrizni és emiatt egy kicsit ideges vagyok. Mi van, ha állandóan figyelnek minket? Nem akarom, hogy Renesmee, vagy ti veszélyen legyetek – magyaráztam lesütött szemekkel.
- Bella, én nem hiszem, hogy ilyen veszély fenyegetne, de ha ez megnyugtat téged, akkor szívesen segítek – mondta és átölelt. A nyugalom szétáradt bennem és egészen ellazultam.
- Köszi, de azért maradjak eszméletemnél, miközben körbenézünk – mondtam kissé elgyengülve.
- Oh, bocsi. Mostanában megint kicsit túlzásba viszem a nyugtatást. Segítettem Carlisle-nak a kórház orvosait normális lelki állapotban tartani, amikor az alakváltó babák egyszerre özönlötték el őket – magyarázkodott.
- Értem, semmi gond. Túl sok érzelmet kaptál már megint – mosolyogtam rá. Hát még holnap mennyit fog kapni szegény. Tettem hozzá gondolatban.
A következő pillanatban már az erdőben futottunk. Jasper nagy szakértelemmel vizsgálta meg a környék minden egyes négyzetcentiméterét és legnagyobb örömömre nem találtunk semmi gyanúsat, úgyhogy Seth-ék nyugodtan hazajöhetnek. Miután mindent átvizsgáltunk hazamentünk. Renesmee, Edward és Jacob is már a nagy házban voltak.
- Na, milyen volt a vidámpark? – kérdeztem mosolyogva.
- Szuper – sikkantott Renesmee, majd a karomba ugrott és megmutatott mindent, amit ma átélt.
- Azért arra a hullámvasútra talán mégsem kellett volna felvinni a lányunkat – néztem Edwardra durcásan. Össze-vissza pörgött, és itt helyben állva is rosszul lettem már az emléktől. Még szerencse, hogy már nem tudom kiadni az ebédemet, mert most megtettem volna.
- Ugyan, Kicsim – szorított magához minket szerelmem. – Nessie nagyon élvezte és Jake, meg én is ott voltunk vele.
- Ettől még borzalmas az a szerkezet – mondtam megborzongva. – Az ilyenek imádatát a lányunk tőled örökölte az biztos – böktem mellkason, de már kuncogtam.
- De jó kedved van ma – mosolygott Edward is, majd megcsókolt. – Ennek örülök – motyogta miután elváltunk.
- Én is – mosolyogtam vissza kedvesemre. – Mi lenne, ha ma éjjel itt maradnánk? – kérdeztem reménykedve.
- Ahogy akarod – mondta Edward gyengéden.
Elvittem Renesmee-t fürdeni és közben gyorsan küldtem egy sms-t Seth-nek, hogy bátran jöjjenek, mert nincs semmiféle veszély, ami megakadályozná a hazatérést, legalábbis egyelőre. Féltem őket, amiért visszajönnek, de már alig várom, hogy újra itt legyenek, ez egy kicsit ellentmondásos érzés, de nem tehetek róla. Kislányom kiszállt a kádból és felvette a pizsamáját, majd visszamentünk a földszintre, hogy mindenkitől elköszönhessen éjszakára. Jacob pedig legnagyobb örömömre itt marad velünk éjszakára, így legalább nem kell kitalálnom semmi ürügyet, hogy velünk maradjon.

(Seth szemszöge)

Másnap reggel elértük Forksot. A családom édesdeden szuszogott, amikor áthajtottam a kis tábla mellett, amelyre ki volt írva, hogy „Üdvözöljünk Forks városában”. Azonnal a kis erdei útra hajtottam, ami a Cullen házhoz vezetett. Szándékosan távolabb álltam meg a kocsival, hogy még jobban sokkolhassuk őket a meglepetéssel.
- Sonja, Édesem. Ébresztő – keltegettem szerelmemet, aki néhány pillanat múlva mocorogni kezdett.
- Szia – motyogta, majd hozzám bújt. – Csak egy perc – mondta határozottan, én pedig szorosan magamhoz öleltem. Egy perc múlva tényleg elhúzódott és rám mosolygott. – Jól van, ébren vagyok. Mehetünk – mondta határozottan.
Csendben kiszálltunk az autóból, majd óvatosan kivettük a babákat is, azután pedig elindultunk a nagy ház felé. Legnagyobb örömömre a kicsik aludtak, így nem kezdtek el sírni a reggeliért, és éreztem, hogy Esme éppen reggelit készít, így az illatunkat elnyomják a konyhában szálló illatok. Lábujjhegyen a bejárathoz léptünk, benyitottunk és megálltunk a nappali közepén. Mindenki felénk kapta fejét és döbbentem néztek ránk.
- Sziasztok! – köszöntünk vidáman.
Vajon a vámpírok tudnak sokkot kapni? Mert ha nem, akkor mi Sonjával most nagyon ügyesek voltunk. Bella csak vigyorogva figyelte a dermedt Cullen családot, Jacobot, Marie-t és Davidet. Bella odajött és szorosan megölelgetett minket, de a többiek még mindig megdermedve ültek, vagy álltak. Közben Bella az alvó babákat is elvette és dajkálni kezdte, hogy mikor a többiek felocsúdnak a meglepetésből magukhoz szoríthassanak. Az első, aki feleszmélt Renesmee volt.

- Seth, Sonja! – kiáltott fel Nessie, majd a karjainkba vetette magát.
Esme gyorsan mindent ledobott a pultra és egy meleg anyai ölelésben részesített bennünket. Emmett mackósan felnevettet majd kis híján megfojtott. Még Rosalie is megeresztett felénk egy intést és egy mosolyt. Tőle ez már teljesítmény. Marie és David egyszerre jöttek oda hozzánk és szorítottak magukhoz. Egy pillanattal később pedig Marie már hívta is Noah-t, hogy azonnal jöjjön ide. Jasper a maga szolid stílusában kezet nyújtott nekem, Sonját pedig megölelte, Alice nem finomkodott, szó szerint ránk vetette magát, miközben az egész házat betöltötte a csilingelő nevetése. Jacob boldogan mosolyogva szorított magához minket. A végére maradt Edward. Először magához ölelte Sonját, majd hozzám lépett és engem is magához szorított, de nem nagyon akart elengedni. Benne volt minden szeretete ebben az ölelésben. Már régóta úgy tekintettem rá, mintha a bátyám lenne és ő is többször mondta, hogy családtagnak tekint. Így álltunk egy ideig, pontosabban fél percig, mert Emmett szokásához híven nem tudta megállni, hogy ne süssön el egy-két csípős poént a látottak miatt, amiért természetesen az összes lánytól megkapta a neki járó fejbekólintást. Jacob odament Bellához és finoman megölelte, majd suttogott valamit a fülébe. Nem merte szorosan átkarolni, mert Harry és Isa ott aludtak a két karjában. Carlisle is lejött erre a nagy vidámságra a dolgozószobájából, és döbbenten állt meg a lépcső alján, majd Bella felé kacsintott, és szorosan magához ölelt bennünket. Mindenki nagyon boldog volt, hogy látnak bennünket. De azt is észrevettem, hogy kérdő pillantásokat vetnek hol ránk, hol Bellára.
- Elmesélnétek, hogy mi történt pontosan? – kérdezte Carlisle először ránk, aztán pedig Bellára pillantva. – Bár azt hiszem, hogy sejtem – mosolyodott el Carlisle.
- Később, Kedvesem. Nézz csak rájuk, most érkeztek és lefogadom, hogy még nem reggeliztek – mondta Esme anyai szeretettel. – Sonjának szüksége van az egészséges táplálkozásra, két babát is el kell látnia – mondta fogadott anyánk határozottan, majd a konyha irányába vezetett minket. A gyermekeinket, pedig most már kézről kézre adták.
Tényleg éhesek voltunk, úgyhogy engedelmesen leültünk és enni kezdtünk. Esme még mindig csodásan főzött. Nessie Sonja ölébe ugrott és egész végig beszélgettek. Láttam, ahogy a nappaliban mindenki Bella köré gyűlik és középre szorítva magukhoz szorítják. Még Esme is kiment, úgyhogy ezen felbátorodva mi is felálltunk az asztaltól és csatlakoztunk az ölelkező családhoz. Így álltunk percekig, amikor hirtelen Noah és Joanne rontott be az ajtón. Noah rám vetette magát, míg Joanne Sonja nyakába ugrott. Miután mindenki kellőképpen megölelgetett bennünket Carlisle újra a nappaliba invitált mindenkit, hogy üljünk le és meséljünk el mindent. Még mindig nem ocsúdott fel senki sem a meglepetésből. Leültünk, és vártuk, hogy Carlisle újra megszólaljon.

- Elmesélitek, hogy mi történt pontosan? – kérdezte Carlisle megint mosolyogva és először Bella felé fordult.
- Azt a részt már tudjátok, hogy a Volturi megkeresett és megfenyegetett – a többiek bólintottak. – Nem akartam bántani senkit, ezért ihletet merítettem a Rómeó és Júliából és J. Jenks egyik ismerősétől olyan mérget vettem, ami csak hetvenkét órára ölte meg őket. Mivel senki nem tudott róla és a szer tökéletes volt Aro bevette a hazugságot, én pedig biztonságba tudtam helyezni őket. Azért nem mondtam el, mert féltem, hogy a Volturi megkeres újra minket és akkor lebukunk.
- Nem fogunk lebukni – húzta Edward az ölébe kedvesét. – Soha nem hagynám, hogy bajotok essen – motyogta Bella nyakába. – Nagyon ügyes voltál, Kicsim. Nem fogjuk elrontani az eddigi fáradozásaidat. A Volturi nem fogja megtudni, hogy élnek.
- Mi történt veletek ilyen hosszú idő alatt? Hol voltatok? Meséljetek el mindent – nézett ránk Carlisle vidáman.
- Először is a legfontosabb, hogy szülők lettünk – mosolyodtam el szélesen és átöleltem kedvesemet. – Egy gyönyörű kislányunk és kisfiúnk született.
- Gratulálunk – kiáltott fel mindenki.
- Köszönjük – pirult el szerelmem mellettem a hirtelen nagy figyelemtől.
- Eddig Phoenix-ben éltünk. Bella intézett nekünk házat, és új papírokat. Öt hónapig ott éltünk, egy nagyon kedves orvoshoz járt Sonja. A neve Dr. Smith – meséltem mosolyogva.
- Dr. Smith? – csillogott fel Bella szeme.
- Igen – mondta Sonja mosolyogva.
- Akkor jó kezekben voltál. Dr. Smith volt az orvosom, amíg ott éltem. Nagyon hasonlít Carlisle-ra – mesélte Bella boldogan. – Sokszor összefoltozott, amikor kicsi voltam.

Erre a mondatra mindenki hangosan nevetni kezdett. Főleg Emmett. Bella morcosan körbenézett, mire Edward egy bocsánatkérő pillantást vetett felé, majd megpuszilta a homlokát.
- Szóval békésen éldegéltetek, majd jöttek a kicsik? – kérdezte Alice idegesen toporogva a lábával.
- Igen, de ezt, hogy érted? – néztem rá kérdőn. Jasper válaszolt kedvese helyett.
- Alice, azt hiszem, hogy arra kíváncsi, hogy összeházasodtatok-e? – tette fel Jasper a kérdést.
- Oh, nem, Alice. Azt hiszed, hogy összeházasodnék bárkivel is, hogyha nem te szervezed az esküvőt? – kérdezte Sonja mosolyogva. Alice pedig felragyogott és rá vetette magát kedvesemre.
- Köszi, Sonja. Annyira boldog vagyok. Akkor máris elkezdem szervezni, ahogy befejeztük a beszélgetést – lelkendezett Alice, majd visszahuppant Jasper karjaiba.
- A babákkal minden rendben volt? – kérdezte Carlisle komolyan. – A terhességed rendben lezajlott?
- Igen, a hangulatom ingadozott és kívánós voltam, meg a vége felé rosszulléteim is voltak – sorolta Sonja.
- Ezek normális tűnetek – bólintott Carlisle.
- Viszont örülnék, hogyha azért megvizsgálnád őket. Kérlek – néztem Carlisle-ra komolyan. – Dr. Smith-nek már nem volt alkalma megvizsgálni Sonját, miután a kicsik megszülettek, mert volt egy kis meglepetésünk.
- Ez természetes – mosolyodott el Carlisle. - Mindjárt megvizsgálom őket. Miféle meglepetésről beszéltél? – kérdezte kíváncsian.
- Isa és Harry megijedt és ezért átváltoztak. Az újszülött osztályon fogócskáztak sasként és farkasként, úgyhogy el kellett tűnnünk. Mindenki döbbenten meredt ránk. – Most meg mi van? – kérdeztem döbbenten.
- Isa? – kérdezte Edward szélesen mosolyogva. – Bella után?
- Igen, szép név, és reméljük, hogy nem baj, hogy így hívjuk a lányunkat – mosolyogtunk Bellára.
- Ellenkezőleg, megtiszteltek – mondta Bella meghatottan.
- A babák átváltoztak? – szólaltak meg nagy nehezen a többiek is.
- Igen – mondtam büszkén. – Miért? A többi baba nem csinált ilyet? – kérdeztem kíváncsian.
- Még nem – mondta Joanne határozottan.
- Akkor majd fognak, ha megijednek – mosolygott Sonja.
- Azt hiszem, hogy a lényeget megbeszéltünk – mondta Carlisle határozottan. – Akkor, kérlek, Sonja, hogy gyere velem a kicsikkel együtt a vizsgálóba – lépett Sonja elé. – Természetesen te is jöhetsz Seth, ha gondolod.
- Rendben – pattantunk fel szerelmemmel, és követtük Carlisle-t a vizsgálóba.
- Én pedig szólok a farkasoknak, hogy éltek és jól vagytok. Azt hiszem, hogy Bellának kijár a bocsánatkérés – pattant fel mosolyogva Jacob.
- Ez a sasokra is igaz – mondta Joanne határozottan és Noah-val ők is felálltak.
Mielőtt felmehettünk volna még egyszer mindenki szorosan magához ölelt bennünket. A lépcső tetejéről még láttam, amint Noah és Joanne Bella elé áll és szorosan magukhoz ölelik őt, miközben a bocsánatáért esedeznek és kifejezik a hálájukat. Remélem, hogy most már minden rendbe fog jönni. Mindenesetre itthon vagyunk, újra a családunk körében. Már alig várom, hogy láthassam anyát és Leah-t és a többi farkast is. Sok megbeszélni valónk lesz.