KAMPÁNY!

KAMPÁNY!

2009. szeptember 1., kedd

Ha a lélek összeforr - 62. fejezet

Nyugalom és boldogság

(Seth szemszöge)

Miután beértünk Carlisle rendelőjébe Sonja azonnal felpattant a vizsgálóasztalra, Carlisle-lal pedig betettük Isát és Harryt a kiságyba, ami a rendelőbe került azóta, amióta távol voltunk, mert abban biztos voltam, hogy eddig nem volt itt.
- Miért került ide egy iker kiságy? – kérdeztem kíváncsian.
- Tudod, Leah szeretett volna nálam szülni és felajánlottam, hogy történjen itt. A kórházban már így is hatalmas volt a káosz, a sok kisbaba miatt. Leah pedig veszélyeztetett terhes volt, de hála az égnek minden rendben zajlott – mesélte Carlisle boldogan. – Tudod, a nővéred úszott a boldogságban, amikor megszülettek az egészséges kisbabái. Apás szülés volt Kevinnel együtt. Tegnap engedtem haza őket, de Leah még nem kelhet fel nagyon.
- Miért nem? – kérdeztem aggódva.
- Sok vért veszített, és egy kicsit még gyenge, de ne aggódj. Néhány napon belül olyan lesz, mint régen – mosolygott rám Carlisle. Tudtam, hogy ha baj lenne, akkor azt elmondaná, úgyhogy megnyugtattak a szavai.
Miután megbeszéltük Leah állapotát vizsgálnia kezdte a kicsiket. Először Isát, majd Harryt. Harry közben fel is ébredt, úgyhogy morcosan ráncolta az orrocskáját, amikor megérezte a hideg műszert a szívénél. Szegény Carlisle hiába próbálta felmelegíteni a sztetoszkópot, az még így is hűvös volt a fiam tűzforró bőréhez képest. Miután a kicsiket megvizsgálta Sonja felé fordult, hogy most ő következik, de akkor a kicsik egyszerre sírni kezdtek. Ez az egyetlen hátránya az ikreknek, de nem bántam, hogy egyszerre sírnak, mert éhesek. Akkor is az enyémek.
- Megbocsátasz néhány percre, Carlisle? – nézett rá Sonja egy bocsánatkérő pillantással.
- Hát persze – mosolyodott el Carlisle. – Etessétek csak meg őket nyugodtan, majd kint várok – mondta és már kint is volt az ajtón.
Sonja a mellére vette Isát, addig én megint Harryt dajkáltam, azután pedig cseréltünk. Miután mindkét baba jóllakott szóltunk Carlisle-nak, hogy végeztünk és visszajöhet Sonját megvizsgálni. Addig a babákat visszatettük a kiságyba. Carlisle alaposan kivizsgálta kedvesemet, majd megállapította, hogy Sonja teljesen egészséges, csak pihenésre és némi vitaminra van szüksége. Úgyhogy megnyugodtam. Már azóta rettegtem tőle, hogy nehogy valami baja legyen, azért, mert így el kellett rángatnom a kórházból, ahelyett, hogy hagytam volna pihenni.
- Most szerintem pihenjetek le egy kicsit – rendelkezett Carlisle. – A szobátok még mindig úgy áll, ahogy régen. Oda nyugodtan visszaköltözhettek. Átvihetjük a kiságyat is innen a rendelőből, ha szeretnétek.
- Az nagyon jó lenne, köszönjük – mosolygott rá Sonja.
- Nincs mit. Örülök, hogy újra itt vagytok velünk – mosolyodott el Carlisle is.
A következő pillanatban pedig felkapta a kiságyat és már át is vitte a mi szobánkba. Mi pedig Sonjával követtük őt karunkban a gyerekekkel, akik már megint aludtak. Állandóan csak esznek és alszanak. Néha egy kicsit macerálják egymást. Annyira édesek. Egyszerűen nem tudok betelni velük. Letettük a babákat a kiságya és betakargattuk, amikor kopogtattak az ajtón.
- Szabad – suttogtam ki, tudtam, hogy itt bárki meghallja így is, amit mondok.
- Sziasztok – lépett be Alice az ajtón.
- Szia – mosolyogtunk rá.
- Carlisle küldött, hogy ezt adjam át Sonjának. Azt üzeni, hogyha gondolod, akkor ezzel a szerkezettel le tudod fejni a kicsiknek a tejed és így tudjátok őket egyszerre etetni. Én nem értek hozzá, de szerinte praktikus.
- Köszönöm – mosolygott rá Sonja és elvette Alice-től azt a valamit.
- Szívesen – felelte Alice vidáman, majd már ott sem volt a szobában.
- Jól vagy? – öleltem át szerelmemet.
- Igen, boldog vagyok, és nagyon fáradt, ahogy te is – ásította kedvesem.
Felkaptam és az ágyunkhoz vittem, ahova óvatosan le is fektettem, majd mellé feküdtem. Ahogy elhelyezkedtem Sonja már fordult is felém, hogy hozzám bújjon. Néhány pillanattal később pedig már aludtunk is. Otthon, biztonságban. Nyugodtan pihentem, mert tudtam, hogy a többiek figyelnek és vigyáznak ránk.

(Edward szemszöge)

Seth, Sonja és a kicsik felmentek Carlisle-lal együtt a vizsgálóba, Noah és Joanne pedig azonnal Bellához lépett és bocsánatot kértek tőle, majd hálát rebegtek neki, amiért Seth és Sonja biztonságban lehet. Mindenki úszott a boldogságban és ezt megint csak Bella érdeme volt. Annyira ügyes volt. Hihetetlen. Még azt mondtam, hogy nem jó színésznő? Egy percig sem gyanakodott rá senki. Szegénykémnek miket kellett kibírnia, de mégis olyan erős maradt.
Miután Jacob, Nessie, Noah és Joanne távozott és Bella egy kis lélegzethez jutott, azonnal szorosan magamhoz öleltem. El sem tudta képzelni, hogy mennyire boldog voltam, hogy hála neki mindenki biztonságban volt, ráadásul, ha több hónap után is, de visszakaphattam a legjobb barátomat, aki szívemben már a testvéremnek számít, éppúgy, mint Jasper és Emmett. Próbáltam minden szeretetemet és tiszteletemet kifejezni ebben az ölelésben. Reméltem, hogy ő is érzi, hogy mennyire boldog vagyok. Arcomat a hajába rejtettem és beszívtam ellenállhatatlan illatát.
- És én még azt mondtam, hogy nem vagy jó színésznő – motyogtam a nyakába, és próbáltam elrejteni meghatottságomat. Csak nem fogok elkezdeni itt zokogni a boldogságtól. Túl nagy a közönség, bár ha Emmett nem süti el az idióta poénjait, akkor lehet, hogy ott helyben megteszem Seth-tet ölelve.
- Gyorsan tanulok és jó tanárom volt – kuncogott kedvesem. – Nagyon sajnálom, hogy hazudtam neked – suttogta lehajtott fejjel.
- Semmi baj, Kicsim. Tudom, hogy miért tetted – mondtam őszintén. – Egyébként pedig nagyon is megérte. Nélküled nem lennének most egy boldog család. Sőt mindannyian halottak lennénk.
- Ne beszéljünk most erről. Ez egy boldog nap – fordult felém kedvesem.
- Igazad van, majd később aggódunk. Ünnepeljünk – mosolyogtam rá. – Alice már elkezdte szervezi estére a partit Seth és a családja tiszteletére. Az alakváltókat is ide hívta. Úgyhogy nagyjából három cukrászda és két parti szerviz fog ugrálni egész nap Alice telefonhívásaira – kuncogtam fel. - Alice-nek végre megint oka van bulit szervezni, úgyhogy meneküljön ki merre lát – suttogtam Bella fülébe, mire ő is nevetni kezdett.
- Edward Cullen, ha azt hiszed, hogy nem hallottam erősen tévedsz – hallottuk meg Alice csilingelő hangját, ami most kicsit bosszúsan csengett, a következő pillanatban pedig már mellettünk állt.
- Bocsi, Alice. Tudod, hogy nem gondoltam komolyan – mondtam békülékenyen. – Imádom, amikor elemedben vagy.
- Tudom – vigyorodott el Alice újból. – De bosszúból segítened kell. Ki kell hordani a székeket és az asztalokat. Ma jó idő lesz, úgyhogy kint lesz a parti.
- Szökjünk meg egy kicsit – hallottam meg a gondolatot a fejemben, ami Bellától származott. Szélesen elmosolyodtam, majd Bellát a karjaimba kapva kirontottam a házból. Jacob úgyis magával vitte Nessie-t, úgyhogy van néhány óránk kettesben.
- Mr. és Mrs. Cullen, ha nem értek vissza háromig, akkor nagyon nagy bajban lesztek – kiáltott utánunk Alice nevetve.
Mi is felkuncogtunk Bellával. Meg sem álltam a házunkig. Berontottam az ajtón és azonnal a hálószobánk felé vettem az irányt. Lefektettem kedvesemet az ágyra, majd én is mellé feküdtem.
- Mostantól újra engeded, hogy lássam a gondolataidat? – kérdeztem mosolyogva.
- Na, azért nem mindig, de igen, most, hogy már nincsenek titkaim megint hagyni fogom néha, hogy hallj dolgokat – mosolyodott el Bella.
- Szeretlek – suttogtam a fülébe.
- Én is szeretlek – gondolta, majd megcsókolt.

(Jacob szemszöge)

Nessie-vel a hátamon száguldottam La Push felé és úsztam a boldogságtól, hogy újra minden rendbe jön. Most már semmi okuk rá, hogy haragudjanak Bellára. Sőt, hálát rebeghetnek neki, amiért megmentette mindenki életét. Nessie vidáman sikongatott, amikor át kellett ugranunk néhány akadályt. Imádta, amikor felugrok futás közben, úgyhogy szándékosan olyan úton jöttem, ahol sok ilyen akadályt kell átugranom. Először Sue-hoz mentem, hogy elmondhassam neki, hogy a fia életben van és megajándékozta őt még két unokával. Sue boldogan ugrott a nyakamba és örömmel vette a meghívást a kis összejövetelre is, ami este lesz Cullenéknél Alice szervezésében. Azután Leah-hoz mentünk, aki már eleve ragyogott a gyermeki születése miatt, de most, hogy közöltem vele, hogy Seth és Sonja jól van és kétszeresen is nagynéni lett felpattant az ágyból és a nyakamba ugrott. Kevinnek alig sikerült visszaparancsolnia az ágyba, mivel Carlisle azt mondta, hogy még pihennie kéne. Azután megkerestem Quilt és neki is elmeséltem mindent. Először Quil meg sem tudott szólalni, de egy kicsivel később már boldogan várta a teljes történetet. Nagyon boldog volt, hogy Seth-ték épségben vannak, és még jobban örült annak, hogy Bella is rendben lesz most már.

Miután Seth családját és a saját falkámat értesítettem a jó hírekről, azonnal Samhez siettem, aki bár kissé morcos volt, amiért Bella pártjára álltam, de még szóba állt velem. Neki is elmeséltem az egész történetet. Az álgyilkosságról, a kimenekítésről és a fenyegetésről. Sam tátott szájjal hallgatta végig, hogy mi történt pontosan, majd gyorsan átváltozott, hogy minden farkassal közölhesse ezt a remek hírt. A falka azonnal Sam-ék házához rohant. Amikor már mindenki ott volt elmeséltem nekik is a történetet és Alice kérésére őket is meghívtam az esti bulira.

A végére hagytam a Tanácsot, akik érdeklődve hallgatták végig a történetet és elismerően vélekedtek Belláról most, hogy mindent megtudtak. Érdekes élmény volt hallani, amint a Tanács dicsérő, sőt áhítatos mondatokat mondanak ki hangosan egy vámpírról. Bár Bella mindig is több volt, mint egy egyszerű vámpír a számunkra. De a Tanács természetesen megtagadta a meghívást az összejövetelre. Annyira azért nem bíztak egy vámpírban sem, hogy átlépjenek a területükre.

A legvégén pedig átmentünk Charlie-hoz, mert tudtuk Nessie-vel, hogy ilyenkor mindig megnézik a baseballmeccset a tévében az apámmal. Amikor odaértünk Nessie lefoglalta Charlie-t, mert Bella apja természetesen még mindig nem volt tisztában minden részlettel és, ha minden rendben megy, akkor nem is lesz. Én pedig gyorsan elmeséltem mindent az apámnak, aki csak úgy felragyogott. A meghívást Alice-től pedig természetesen már mindkettőjüknek átadtam. Ők pedig boldogan igent mondtak rá.

A nap további részében még vadásztunk Nessie-vel, azután pedig visszamentünk, hogy segítsünk Alice-nek a parti előkészítésében, de már minden készen volt. Alice természetesen nem késlekedett és mindent kidíszített, a bútorokat elhelyezte, az ételek már a konyhában voltak az italokkal és a süteményekkel együtt. Hihetetlen, hogy milyen gyorsan meg tud oldani mindent. Nessie boldogan ugrott fel az asztalhoz nézett körbe. Majd boldogan sikkantott, amikor meglátta, hogy a kedvenc tortájából Alice kettőt is rendelt, egy hatalmasat és egy kis zsúrtortát. Renesmee könyörgőm nézett Alice-ra, aki erre mosolyogva bólintott, úgyhogy Nessie hozott négy villát és kiosztotta Marie-nak, Davidnek, nekem és magának. Majd körbeültük a zsúrtortát és felfaltuk, amit a többiek boldogan figyeltek. Már rég volt rá alkalom, hogy ilyesmit csináljunk.

(Joanne szemszöge)

Noah gyorsan átváltozott miután az erdőbe értünk és pedig a hátára ugrottam és már száguldottunk is haza a Black Eagle törzshöz, hogy elmondjuk nekik a jó híreket. Szívesen repültem volna, de Noah még nem engedte. Nagyon aggódott miattam, ezért hagytam, hogy vigyen engem. Egyébként pedig még élveztem is, hogy a hátán utazhatom, nagyon kellemes volt szorosan hozzábújni a meleget árasztó bundájához és érezni a bódító illatát.
Gyorsan visszaértünk a házunkhoz, ahol Gina vigyázott a két kisfiúnkra és a saját kislányára. Nagyon édesek voltak a gyerekek, sőt gyönyörűek. Egyszerűen nem tudtam betelni velük.
- Sziasztok! – köszönt Gina mosolyogva. – Mi volt ennyire fontos? – kérdezte kíváncsian.
- El sem fogod hinni – mondtam vigyorogva.
- Akkor talán kezd az elején, de ne csigázz tovább – nézett ránk Gina kérdőn.
- Sonja és Seth életben vannak és kisbabáik vannak. Kettő is – mondtam boldogan. Úgy éreztem, hogy mindjárt kiugrok a bőrömből.
- Hogy mi? – ült le Gina a székre kislányával a kezében. – Meséljetek el mindent – kérlelt bennünket.
Mi pedig Noah-val készséggel elmeséltük az egész történetet, amit Gina tátott szájjal hallgatott végig. A végére pedig már csak mosolygott, boldog volt, hogy Sonjáéknak nem esett semmi baja. Miután mindent elmondtunk nővéremnek meglátogattuk a többi sast is és nekik is elmeséltük a történteket, majd a Tanácshoz is elmentünk. Ezt főleg azért tettük, mert muszáj volt, hiszen a Tanácsot vezetőként kötelességem tájékoztatni, bár könnyebb velük bánni, amióta ilyen szintű gyermekáldás szállt a törzsre. Mindenkit meghívtunk az esti összejövetelre is, amit Alice szervez és legnagyobb örömömre az egész csapat boldogan egyezett bele, hogy részt vesznek a Seth és Sonja visszatérésére rendezett partin.

(Sonja szemszöge)

Már késő este volt, amikor újra felébredtem. Isa és Harry csak egyszer ébresztettek fel minket napközben, mert éhesek voltak, de miután megetettem őket aludtak is tovább, úgyhogy mi is visszadőltünk Seth-tel még egy kicsit. Illetve elég sokat, mert vagy öt óra telt el azóta. Seth még aludt engem szorosan átölelve, úgyhogy nem nagyon mocorogtam. Nem akartam felébreszteni, mert nagyon fáradt volt már. Hiszen egyfolytában vezetett két napon keresztül, majd amikor egyszer megálltunk még akkor is a kanapén kucorgott egész éjjel, hogy nekünk kényelmes legyen aludni. Biztosan nem aludta ki magát azon a kemény és keskeny kanapén sem rendesen. Békésen pihengettem, amikor Alice rontott be az ajtón.
- Seth, Sonja azonnal velem kell jönnötök, nem maradhattok itt tovább. Gyerünk, gyorsan – mondta Alice teljesen kikelve önmagából és rángatni kezdett minket.
Seth szemei azonnal felpattantak és a következő pillanatban morgás tört fel a torkából. Seth tud morogni emberként is?
- Mi történt, Alice? – kérdeztem idegesen.
- Még semmi, de most el kell tűnnötök innen – mondta Alice gyorsan.
Mi pedig felpattantunk, gyorsan a kajainkba vettük a gyerekeket, majd lerohantunk a lépcsőn, ki az udvarra, ahol legnagyobb meglepetésünkre ott volt minden barátunk szélesen mosolyogva és egy hatalmas „Isten hozott Titeket újra itthon” feliratú táblát tartottak maguk előtt.
- Alice, a szívrohamot hoztad ránk – böktem oldalba barátnőmet.
- Tudom – vigyorgott. – Én is pont így éreztem magam, amikor azt hittem, hogy meghaltatok. Csak én már nem tudok, szívrohamot kapni, azt hiszem – gondolkodott el.
- Alice – csóváltam meg a fejem. Sosem fog megváltozni.
De mielőtt még válaszolhatott volna valamit már ott sem voltunk mellette. Mindenki meg akart ölelgetni bennünket. Úgyhogy a tömeg szó szerint magával ragadott és kézről kézre adtak bennünket, miközben pár szót váltottunk az éppen aktuálisan körénk fonódó karok tulajdonosával. A buli fergeteges volt. Jó volt a hangulat és minden tele volt finomságokkal. Alice még rögtönzött egy táncparkettet is, amin meg még teljesen kiakadtam, hogy egy nagy ház formájú sátor volt felállítva és kényelmesen berendezve, hogy legyen hova letenni a sok-sok kisbabát. Tényleg mindenre gondolt. A hangulat egyre csak fokozódott. A szüleink sírva szorítottak magukhoz és Leah szemén is legördült egy-két könnycsepp, amikor újra magához szorította az öccsét.

Bellához mindenki odament és elnézést kért tőle, amiért egyáltalán eszébe jutott, hogy képes lett volna megölni minket. Bellának természetesen nem tetszett a túlzott figyelem, úgyhogy mindenkinek gyorsan megmondta, hogy nem várja el, hogy hálálkodjanak neki, és nagyon szívesen segített. Edward, amikor látta, hogy Bella nagyon szeretne elmenekülni a túlzott figyelem elől magához szorította kedvesét és bevitte a nagy házba, gondolom, hogy egy kis lélegzethez jusson. Néhány perc múlva már vissza is jöttek, és Bella újra türelmesen fogadta a hálálkodásokat és bocsánatkéréseket. Az este remekül telt. A kicsik is jól érezték magukat együtt a sátorban. Igaz, hogy csak feküdtek, de úgy forgatták a kis fejecskéjüket, mintha beszélgetnének egymással. Bár ezt sem tartottam kizártnak, mivel én is és Seth is tudtunk már kommunikálni Isával, illetve Harryvel.
- Jól érzed magad? – ölelt át Seth hátulról miközben a gyerekeket figyeltem.
- Igen, nagyon. Jó újra itthon lenni – mondtam boldogan. – Szerinted is beszélgetnek egymással? – böktem a kicsik felé.
- Nem tudom, miből gondolod? – kérdezte szerelmem kíváncsian.
- Nézd, hogy hogyan mozog a fejecskéjük jobbra-balra mindig egymás felé – mutattam három kicsire, akik egymás mellett feküdtek.
- Érdekes – mondta Seth néhány perccel később. – Szerinted ugyanúgy tudnak kommunikálni gondolatban, mint Isa és Harry? – kérdezte kíváncsian.
- Nem tudom, de ki kéne deríteni, mert nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy mennyire vannak egymásra hangolódva – mondtam határozottan. Tényleg nagyon kíváncsi voltam rá, hogy valóban ez-e a helyzet.
- Holnap megkérjük Carlisle-t, hogy segítsen megfigyelni őket, de most gyere és szórakozzunk egy kicsit. Még nem is táncoltam a menyasszonyommal – mondta és a parkett felé kezdett húzni.
Én pedig készségesen követtem őt a parkettre, amikor megálltunk egymással szemben, azonnal egy lassú dalra váltott valaki, odakaptam a fejem a lejátszó felé és Edward vigyorgó arcával találtam szembe magam. Seth pedig szintén vigyorogva biccentett Edward felé.
- Ezt te kérted? – néztem rá vigyorogva.
- Igen, és Edward volt szíves készséggel teljesíteni a kérést és keresni nekünk egy lassú számot – mosolygott rám, majd szorosan magához ölelt, én pedig boldogan simultam az ölelésbe.
- Szeretlek – motyogtam a mellkasába.
- Én is szeretlek – suttogta a fülembe, majd kicsit elhúzódott és megcsókolt.
A következő pillanatban pedig tapsvihar tört ki. Zavaromban elpirultam és inkább visszabújtam Seth mellkasához, hogy ne lássam mennyien látták és hallották ezt a bensőséges pillanatot. A parti hajnalig tartott és mi nagyon jól éreztük magunkat, ahogy mindenki. Alice megint alaposan kitett magáért. Miután mindenki hazaindult mi is felbotorkáltunk a szobánkba, hogy lepihenjünk egy kicsit. A gyerekeket betettük a kiságyba, majd kényelmesen elhelyezkedtünk az ágyunkon és a következő pillanatban már aludtunk is.

3 megjegyzés:

  1. Uhh, nagyon tetszett, nem is tudok mástírni, bocs... Csak így tovább!

    VálaszTörlés
  2. Szia Balázs Aliz!
    Örülök, hogy tetszett:)
    Puszi, Drusilla

    VálaszTörlés
  3. Szia!
    Rám a frászt hoztad. Pont ott tartottam amikor Alice felkelti őket. Elkellet mennem néhány percre és megvoltam róla gyűzödve, hogy a Volturi jön. Amikor vissza jöttem nagyon ledöbbentem, de nagyon jó értelemben. Csodás fejezet volt.

    VálaszTörlés