Ha a lélek összeforr - 68. fejezet

Együtt jóban/rosszban

(Edward szemszöge)

Már alig vártam, hogy otthon legyek. Nagyon hiányzott már Bella és Nessie. Remélem, hogy kellemes meglepetés leszek. A meglepetésen a hangsúly, mert nem is tudják, hogy jövök. Már csak néhány perc és otthon leszek. Az erdő szélén még megálltam és elköszöntem Emmettől, majd rohantam a kis kuckónk felé. Azonnal berontottam az ajtón. Bella a kanapén ücsörgött és olvasott. Nessie biztosan már alszik, hiszen elmúlt éjfél.
- Szia – ugrott Bella a nyakamba. – Hamarabb jöttetek.
- Igen, remélem nem baj – mormoltam a nyakába.
- Baj? Már hogy lenne baj? Már alig vártam, hogy újra lássalak. Nagyon hiányoztál – mondta szerelmem őszintén.
- Ti is nagyon hiányoztatok. Nessie, már alszik? – kérdeztem izgatottan.
- Igen, gondolom – nézett kedvesem mélyen a szemembe.
- Gondolod? Akkor a nagy házban alszik? – kérdeztem kicsit csalódottan.
- Nem – mondta Bella kissé idegesen.
- Akkor hol van a lányunk? – kérdeztem döbbenten.
- Jacobnál – mondta lesütött szemekkel és megragadta a karom, mintha tudta volna, hogy most azonnal szét fogom szedni azt a nyavalyás dögöt.
- Engedj el, Bella. A lányunk még túl fiatal ahhoz, hogy az a korcs megrontsa – dühöngtem. Hogy képzelte, hogy ott aludhat Nessie, amikor már hetek óta állandóan csak Jacob túlfűtött gondolatait hallgatom.
- Jake semmi olyat nem fog tenni, amit a lányunk nem akar. Renesmee pedig még nem érzi magát késznek egy ilyen komoly lépésre – nyugtatgattam.
- Honnan tudod, hogy Jacob nem fogja letámadni őt. Nessie még semmit sem tud az ilyesmiről – morogtam tovább.
- Edward – csattant fel kedvesem dühösen. – Te komolyan feltételezed Jake-ről, hogy valaha is az életben képes lenne bántani a lányunkat?
- Nem, de Nessie még nagyon kicsi – mondtam kicsit nyugodtabban.
- Drágám, láttad te mostanában a lányunkat? – kérdezte szerelmem mosolyogva.
- Tudom, hogy testileg már nagyon érett… - kezdtem bele, de Bella félbeszakított.
- Lelkileg pedig még annál is érettebb, mint testileg – fűzte hozzá kedvesem.
- De…
- Nincs semmiféle, de – mondta feleségem határozottan. – Bízz bennem, és bízz a lányodban. Soha nem engedtem volna el, hogyha úgy érezném, hogy helytelen a dolog. Ő pedig már régen itthon lenne, hogyha Jake valami olyat tett volna, amit nem akart. Hiszel nekem? – kérdezte szerelmem.
- Igen – mondtam lehajtott fejjel. – De még olyan kevés időt töltöttünk együtt. Még nem tudom elengedni – mondtam szomorúan.
- Nem is kell még elengednünk. Csak szerelmes lett, ez az élet rendje, ettől még nem fog azonnal férjhez menni és elköltözni – kuncogott Bella.
- Nem azonnal, de hamarosan – mondtam csalódottan.
- Ő mindig a mi kislányunk lesz – szorított magához, majd gyengéden megcsókolt. – Kérlek, békülj meg Jake-kel. Tudtuk, hogy eljön majd az ideje, amikor egymásra találnak.
- Tudom, hogy igazad van, csak túl gyorsan történik minden – mondtam megnyugodva.
- Megnyugtassalak? – kérdezte kedvesem hamisan.
- Nem utasítom vissza az ajánlatot – mondtam és a karjaimba kaptam, hogy a hálószobánkba vihessem.

Másnap reggel átmentünk Bellával a Cullen házba. Tudtuk, hogy Jacob és Nessie is oda fognak jönni reggel. Néhány perc alatt átértünk, de meglepő látvány fogadott bennünket. Mindenki a házban volt már. Seth, Sonja, Joanne, Noah és a gyerekeik, és vendégeink is voltak. Ott voltak az Amazonok és Nahuel, valamint Siobhan és családja, és a Denalik is. Nem rémlik, hogy vártunk volna látogatókat.
- Sziasztok – köszöntem döbbenten.
- Üdvözletünk – köszöntöttek a vendégek is.
- Mi történt? – kérdezte Bella mellettem félve, de én már végigszánkáztam a gondolatokon.
- Mikor? – kérdeztem idegesen.
- Már kivonultak – mondta Siobhan. – Egy hét, legfeljebb.
- Mi van egy hét múlva? – kérdezte Bella ijedten.
- Lelepleződtünk – mondtam szerelmemnek. – Az egész Volturi kivonult Volterrából a feleségekkel együtt. Idejönnek, hogy leszámoljanak velünk.
- Te jó ég – mondta Bella ijedten és hozzám bújt. – Az én hibám. Nem lett volna szabad visszaengednem Seth-éket.
- Nem a te hibád, Bella – suttogtam a fülébe. – Már eltelt öt év, bárhol rájuk találhattak volna.
- Mik az esélyeink? – fordult Seth Jasper felé.
- Elég jól szervezettek vagyunk. Az alakváltók tehetségesek. Csak az a kérdés, hogy pontosan mennyien vagyunk. Mert ha jól tudom, megint vannak állapotos lányok, akik nem jöhetnek számításba a harcnál – mondta Jasper határozottan, majd Joanne-ra pillantott.
- Igen, három sas most áldott állapotban van – bólintott Joanne.
- Négy – mondta Noah idegesen.
- Én vagyok a csapat vezetője – mondta Joanne határozottan.
- A francba, semmi dolgot most a harcmezőn. Terhes vagy – mondta Noah dühösen.
- A sasok vezére vagyok. Ha harcba mennek, akkor én is ott leszek. Megígérem, hogy nem szállok le olyan alacsonyra, hogy bármi történhessen – mondta Joanne határozottan.
- Drágám… - kezdett bele Noah.
- Ezt majd otthon megbeszéljük, most van fontosabb dolgunk is – mondta Joanne határozottan. – Hallgassuk tovább Jaspert – kérlelte férjét Joanne, ő pedig megadóan bólintott.

Jasper sokáig ecsetelte a tervet és a lehetséges végkimeneteleket és hála az égnek elég jók voltak az esélyeink. Az Amazonok, a Denalik, Siobhan-ék és Nauel pedig azt mondták, hogy örömmel maradnak segíteni. Időközben megérkezett Nessie és Jacob is. Mindketten szinte repültek a boldogságtól. Nagyon szerették egymást. Jake, ahogy beléptek előzékenyen végigpörgette a tegnap történteket és közben szélesen mosolygott.
- Megnyugodtál? – kérdezte Jacob gondolatban miután mindent megmutatott. Én pedig csak csendben biccentettem. Tényleg megnyugtató volt látni, hogy Jake-nek esze ágában sincs lerohanni a lányomat. Sőt meglepően figyelmes és türelmes. Már értem, hogy miért élvezi Bella feltétlen bizalmát.
- Mit történt? – kérdezte Nessie ijedten miután megölelte az összes látogatónkat.
- Jön a Volturi – mondta el Jasper tömören a tényeket.
- Te jó ég! – ijedt meg kislányom és kétségbeesetten pillantott Seth-ékre. – Van esélyünk? Meg tudjuk védeni őket?
- Elég jók az esélyeink. Minden rendben lesz - mondtam nyugodtan és szorosan magamhoz öleltem.
- Rendben – motyogta a mellkasomba. – Akkor itt az ideje, hogy megtanítsatok harcolni – nézett rám a lányom, majd Jake-re emelte a tekintetét.
- Na, azt már nem – mondtuk Jacobbal egyszerre. Csak nem gondolja, hogy részt fog venni ebben?
- Dehogynem, a családhoz tartozom és képes vagyok harcolni értetek én is. Mindenkire szükség van – húzódott el tőlem Nessie.
- Renesmee Carlie Cullen, csak nem képzeled… - kezdtem bele, de Jasper félbeszakított.
- Megtanítalak harcolni Nessie, hogyha megígéred, hogy hátul maradsz majd a harcban, pontosan ott, ahol mondom – ajánlotta Jasper.
- Megegyeztünk – mondta lányom határozottan. Jacob éppen kezdett volna újra tiltakozni, de leintettem. Még mindig így a jobb, mintha nincs szem előtt Renesmee és meggondolatlanságot csinál.
- Azt javaslom, hogy pihenjünk egy kicsit, holnap pedig Jasper elmondja, hogy hogyan gondolja a védekezést – mondta Carlisle nyugodtan. – Minden rendben lesz – tette még hozzá apám, majd anyámmal együtt felment az emeletre.
Miután a szüleink felmentek még egy ideig beszélgettünk, de tapintható volt a feszültség, majd Jasper elvonult, hogy pontos tervet készítsen. Megkérte Bellát, hogy tartson vele, mert legutóbb feleségemnek volt alkalma látni, hogy mennyien vannak és milyenek a mostani vámpírok, akik a Volturit szolgálják. Jacob is elindult, hogy elmondja a falkáknak, hogy mi a helyzet és én megengedtem, hogy lányomat is magával vigye. Biztos szeretnének most kettesben lenni egy kicsit. Miután Bella visszajött elbúcsúztunk és hazamentünk.

(Seth szemszöge)

Miután hazamentünk Sonja csak idegesen járkált a szobában. Nem akarta, hogy miattunk bárkinek is baja essen, de akkor sem lett volna helyes, hogyha itt hagyjuk őket, mert Bella miatt akkor is megtámadnák őket. Hiszen Bella a legutóbb hazudott nekik és ezt mindenképpen megtorolják, akkor meg már talán jobb, hogyha együtt próbálunk meg szembeszállni az ellenséggel.
- Minden rendben lesz, Kicsim – öleltem magamhoz, hogy egy kicsit megnyugtassam.
- Honnan tudod? – kérdezte félve.
- Onnan, hogy erősek vagyunk, gyorsak és összeszedettek hála Jasper kitartó oktatásának. Fel vagyunk készülve egy esetleges támadásra. Ráadásul Edward gondolatolvasó, Bella pedig képes minket mentálisan megvédeni a támadások ellen. A falka és a csapat pedig kivételesen magas létszámban fog a segítségünkre sietni – mondtam határozottan és tényleg hittem benne, hogy minden jól fog menni. – Gyere, Szerelmem. Inkább pihenjünk egy kicsit. Holnap hosszú napunk lesz – húztam magam után a hálóba és egész éjjel szorosan öleltem magamhoz.
A következő napok eléggé nagy feszültségben teltek. Jasper minden nap több órán át tökéletesítette a technikánkat. Bella megtanulta hogyan kell mindenki köré kivonnia a pajzsát, bár ez korántsem volt egyszerű, mivel sokkal többen voltunk, mint legutóbb, amikor ezt kellett tennie. De azért megoldotta. Bár ahhoz képest, hogy vámpír volt egyszer még el is ájult, mert túl sokáig kellett kitartania a pajzsot. Fél napig nem tért magához utána. Alice nagyon ideges volt, mert akármennyire is szerette volna látni, hogy mikor érnek ide pontosan nem sikerült neki. Hirtelen vámpírszagot éreztünk és az erdő felé kaptuk a pillantásunkat. Akkor derült fény Marie képességére. Megkérdezte, hogy mi segíthetne rajtunk. David pedig elmesélte neki, hogy hogyan ölünk vámpírt. Marie minden vágya az volt, hogy jó nagy tűz legyen és a következő pillanatban a lángok felcsaptak. Mindannyian döbbenten meredtünk a lángok felé. David kapcsolt először, és szólt Marie-nak, hogy nem most kell a tűz, mire a lány megnyugodott, és a tűz úgy ahogy felbukkant, el is tűnt.
Egy pillanattal később kilépett a fák közül Vladimir és Stefan. Üdvözöltek minket, majd elmondták, hogy örömmel harcolnának a mi oldalunkon. Így hát még két vámpírral bővült a csapat. Jasper készséggel megmutatta nekik, hogy hol lesz a helyük az alakzatban, majd tovább gyakoroltunk. Marie pedig onnantól kezdve, hogy fény derült a tehetségére, Jasper segítségével elsajátította a tűz irányításának tökéletes kontrollját. Nagyon hasznos volt a képessége jelen helyzetünkben. Nehéz és hosszú napok voltak ezek, de úgy éreztük, hogy mindent megtettünk a győzelemért.
Az érkezésük előtti éjszakát együtt töltöttük a gyermekeinkkel. Féltünk, de bíztunk benne, hogy nem lesz semmi baj és néhány nap múlva ez az egész csak egy rossz emlék lesz. Miután a gyerekeink elaludtak Sonjával bementünk a szobánkba és magunkra zártuk az ajtót. Lassan és gyengéden szeretkeztünk. Egymás közelsége teljesen megnyugtatott bennünket. Soha nem akartuk elhagyni ezt a szobát, ahol annyira boldog perceket töltöttünk, de sajnos reggel muszáj lesz. De addig is kihasználjuk a hatalmas franciaágyunk nyújtotta lehetőséget és tettekkel mutatjuk ki egymásnak, hogy mennyire sokat is jelent a másik. Azon az éjszakán hosszú idő után újra bekapcsoltuk mindketten a lélek összeforrásának ajándékát, így mindketten tökéletesen átéltük egymás érzéseit. Azt hiszem, hogy ennél csodálatosabb dolgot soha nem is kaphattunk volna az élettől. A világon nekünk volt a legbensőségesebb a kapcsolatunk, mert mindent átélhettünk, amit a másik.

(Marie szemszöge)

Öt év és egy kicsi. Talán csak ennyi boldogság járt nekünk? Nem halhatnak meg a szeretteim, és nem is fogom hagyni, hogyha kell, akkor az egész forksi erdőt felgyújtom, de nem fogják őket bántani. Ha kell, akkor én is benn égek az erdőben, de megmentem őket.
- Drágám? – szakított ki David a gondolataimból.
- Igen? – kérdeztem immáron újra a valóságban járva.
- Nem szeretném, hogyha bármi butaságot csinálnál. Kérlek, ígérd meg, hogy nem hagysz el. Tudom, hogy nagyon fontos a képességed, de maradj hátul. A közelharc nem megy még neked. Túl szelíd vagy ehhez az egészhez. Tudom, hogy nem lennél képes valakit gondolkodás nélkül széttépni – ölelt magához kedvesem.
- Megígérem, hogy ott maradok, ahol mondtátok, de akkor is segíteni fogok nektek. Amint szóltok, már gyújtom is a tűzet – mondtam ellentmondást nem tűrve.
- Rendben van, csak vigyázz magadra és Domira is, kérlek – mondtam szorosan hozzábújva.
- Nem lesz semmi bajunk – simított végig a hátamon. – Nagyon szeretlek.
- Én is nagyon szeretlek – motyogtam a vállába.
Ledőltünk az ágyra és szorosan egymáshoz simultunk. Nem kellett beszélnünk egymáshoz, ahhoz, hogy tudjuk, mennyire szeretjük egymást. Minden egyes gyengéd simogatásban benne volt minden érzelmünk. Kicsivel később Domi kopogtatott be az ajtón és mi nagyon örültünk a fiunknak. Megkértük, hogy ő is maradjon velünk éjszakára és fiunk boldogan eleget tett a kérésünknek. Holnap mindennek vége lesz és a családunk végre félelem nélkül élheti az életét. Biztos vagyok benne, hogy mi fogunk győzedelmeskedni.

(Edward szemszöge)

Ideges voltam a másnap miatt. Bella fontos volt a harcmezőn Jane és Alec miatt, de most már Nessie is ott lesz. Nem fogok tudni mindkettőjükre figyelni a harc hevében és most esélyünk sincs nyugodt harc nélküli megoldásra. Mi lesz ebből? Nem élném túl, hogyha esetleg meghalnának. Nem történhet meg. Renesmee ma megint Jacobnál alszik. Nem tagadhattam meg tőlük, hiszen talán ez az utolsó éjszaka, amikor együtt lehetnek.
- Edward – szakított ki Bella a gondolataimból.
- Igen?
- Kérlek, próbálj már meg megnyugodni egy kicsit. Nem lesz semmi baj. Felkészültek vagyunk, és sokan vagyunk. Minden rendben lesz. Jacob megígérte, hogy végig figyelni fogja Renesmee-t és mi is figyelni fogunk rá. Nem fog baja esni – mondta Bella bíztatóan.
- Nem tudok, nem csak a lányunk miatt aggódom. Miattad is és a család többi részéért is. Az alakváltókért is. Senkit sem akarok elveszíteni – mondtam idegesen.
- Nem lesz semmi baj – nyugtatgatott szerelmem és masszírozni kezdte a hátamat. Én pedig egyre jobban ellazultam. Hihetetlen, hogy mindig tudja, hogy mire van szükségem.
Az egész éjszakát egybeforrva töltöttük, szerelmem pedig a kedvemért végig ellökte magától a pajzsát, hogy hallhassam a gondolatait. Tudta, hogy semmi más nincs rám annál jobb hatással, mint hogyha hagyja, hogy halljam őt és közben szeretkezünk. Semmihez nem volt fogható az, amit ilyenkor éreztem. Bár soha ne kellene felkelnünk innen.

(Noah szemszöge)

Nagyon ideges voltam, mert Joanne nem volt hajlandó lemondani az ostoba ötletéről, hogy ő vezesse holnap a sasokat. Hihetetlen, hogy nem képes felfogni, hogy vigyáznia kellene a babára. Ha a történelem megismétli önmagát, akkor legalább egy medve élje túl. Egyébként sem akarom az állapotos feleségem a harcmezőn látni, akkor sem, hogyha csak repül felette. Bárcsak meg tudnám győzni, de olyan makacs.
- Noah? – jött be kedvesem a szobába.
- Tessék? – fordultam meg, és tekintetem rögtön a pocakjára tévedt. Még nem nagyon látszódott, de már egy kicsit lehetett látni a legkisebb fiamat.
- Nyugodj meg, kérlek. Megígérem, hogy nem fogok leszállni – mondta gyengéden. Persze, de úgy sem tartja be, hogyha valami baj lesz velem, vagy a fiúkkal úgyis leszáll, és nem fogom tudni megvédeni, hogyha közben harcolok valakivel.
- Noah, itt és most megesküszöm, hogyha bármi is rosszul sül el azonnal elrepülök olyan messzire, hogy soha senki nem talál rám és a fiunkra.
- Még akkor is, hogyha nem látsz minket többé? – kérdeztem mélyen a szemeibe nézve. Joanne hatalmasat nyelt és megremegett, de azért megszólalt.
- Ígérem, hogy még akkor is elmenekülök. Nem fogom hagyni, hogy a medvék kihalljanak. Sosem hagynám meghalni a fiamat – mondta határozottan és megsimogatta a hasát.
- Köszönöm, Szerelmem – húztam magamhoz.
- Vigyázz magadra holnap, kérlek. És a fiúkra is. Nem tudom, hogy hogyan élnék nélkületek – mormolta a mellkasomba és éreztem, hogy a pólóm egyre inkább átnedvesedik.
- Ne sírj, Kedves. Tudunk vigyázni magunkra – pusziltam meg a feje búbját.
- Igen, tudom. Semmi baj. Csak tombolnak a hormonjaim – suttogta és szégyenlősen letörölte a könnyeit.
- Kicsim, ne aggódj emiatt, ez nem gyengeség – emeltem meg az állát és lágyan megcsókoltam.
Sokáig öleltük egymást, majd a karjaimba kaptam kedvesem és gyengéden lefektettem az ágyra. Azután mellé feküdtem és egész éjjel simogattam és öleltem. Ha ez az éjszaka az utolsó, amit együtt tölthetünk, akkor azt a szerelmem megnyugtatásával és kényeztetésével fogom tölteni.

(Nessie szemszöge)

Mindenki nagyon ideges volt, amikor eljöttünk a Cullen házból. Éreztem, hogy Jacob is tele van feszültséggel. Igazából azt hiszem, hogy azóta nem tudott megnyugodni, hogy közöltem, én is harcolni fogok értünk. Szerettem volna valahogy megnyugtatni, de nem volt ötletem, hogy hogyan lazulhatna el végre egy kicsit.
- Nessie, kérlek, maradj itt inkább holnap – nézett rám könyörgőn.
- Nem, Jacob. Veletek akarok lenni. Akkor is, hogyha mi veszítünk – mondtam határozottan.
- Nem akarom, hogy bajod essen – mondta határozottan.
- Én sem akarom, hogy neked, vagy a család bármely tagjának baja essen. Együtt vagyunk, vagy így, vagy úgy – mondtam ellentmondást nem tűrve.
- Nessie, te elmenekülhetnél – könyörgött.
- Nem, ezt verd ki a fejedből. Egyébként is, ha elmenekülök Demetri akkor is megtalál – mondtam határozottan.
- Demetri nem hagyja el a harcmezőt. Ő lesz az első, akit Edwarddal elintézünk – vicsorgott Jake.
- Hagyd ezt abba! Megyek és kész – mondtam dühösen.
- Nessie, én… - kezdett újra, de gyorsan magamhoz húztam és megcsókoltam, és reméltem, hogy ettől végre lehiggad egy kicsit.
A következő pillanatban már az ágyon feküdtünk szorosan egymáshoz simulva és csókolóztunk. Éreztem, hogy Jake még mindig nagyon feszült, ezért gyengéden simogatni kezdtem a hátát, majd az oldalát, amibe beleborzongott.
- Kicsim, ezt nem kéne – mormolta a nyakamba miután elváltunk.
- Miért is? – kérdeztem vágytól fátyolos hangon.
- Azért, mert még csak egy hete vagyunk együtt, és nem akarom, hogy azért történjen meg, mert félünk. Később megbánnád.
- Én nem hiszem, hogy megbánnám. Mi van, ha tényleg ez az utolsó éjszakánk? Nem akarod, hogy együtt töltsük? – suttogtam a fülébe.
- Hiszen együtt töltjük – suttogott vissza.
- Tudod, hogy hogyan értettem – mormoltam a nyakába és óvatosan csókolgatni kezdtem.
- Nessie… - nyögött fel Jacob.
- Csak hagyd, hogy sodorjanak az események – mondtam határozottan és karcolgatni kezdtem a nyakát a szemfogammal.
Itt ért végett Jacob ellenállása, bár becsültem a hihetetlen önuralmat, amit eddig tanúsított, de nagyon boldog voltam, hogy sikerült meggyőznöm róla, hogy megtegyük. Semmi másra nem vágytam jobban, mint arra, hogy most együtt legyünk. Óvatosan kibújtattam a pólójából és lágyan simogattam izmos mellkasát. Jacob is lehámozta rólam a blúzomat, majd megszabadultunk a nadrágoktól is. Egy szál fehérneműben feküdtem a szerelmem alatt mégsem volt bennem sem félelem, sem idegesség és, ami a legmeglepőbb volt, hogy nem voltam Jake előtt szégyenlős, pedig normál körülmények között még Alice-t is kiküldöm, amíg átöltözöm. Szerelmem gyengéden simogatott és kezei olyan helyekre tévedtek, ahol még senki nem járt előtte. Finoman cirógatta a combom belső felét, amitől elöntött a forróság, miközben a nyakamat csókolgatta és egyre lejjebb haladt a meztelen bőrömön. Amikor elérte a kebleimet óvatosan kicsatolta a melltartóm csatját, majd lecsúsztatta rólam, így már akadálytalanul haladhatott forró és nedves ajkaival a halmaimra. Amikor elérte az apró kis gombocskát a mellem közepén lágyan megkarcolgatta a fogaival, majd csókokkal hintette be. Én pedig felnyögtem, még soha nem éreztem ilyesmit azelőtt. A hajába túrtam és visszahúztam magamhoz egy éhes csókra. Majd egy határozott mozdulattal fölé gördültem, mert én is kényeztetni akartam őt. Kéjesen végigcsókoltam a mellkasát egészen a bokszere szegélyéig, majd visszafele. Közben Jake egy pillanatra sem hagyta abba a simogatást. Hol a hátamat, hol a combjaimat simogatta, majd váratlanul belemarkolta fenekembe, mire ismét elégedett nyögés hagyta el a torkom. Teljesen megszűnt a külvilág és már csak a beteljesülésre tudtam gondolni. Kedvesem ismét fölém gördült és miközben a köldökömet csókolgatta és nyalogatta finoman lecsúsztatta rólam a falatnyi bugyimat, majd újra szenvedélyesen megcsókolt. Én pedig enyhén remegő kezekkel nyúltam a csípője felé, hogy megszabadítsam őt az utolsó akadálytól. Jacob megint megcsókolt, majd mélyen a szemembe nézett.
- Egész biztos vagy benne? – kérdezte lágyan.
- Igen – suttogtam kissé remegve és magamhoz öleltem.
Jacob egy ideig még csak cirógatott, majd finoman megmozdította a csípőjét, én pedig éreztem, hogy belém hatol. Egy pillanatra éles fájdalom hasított belém, mire felsikkantottam, és Jake azonnal megállt. Így feküdtünk egy rövid ideig mozdulatlanul, majd amikor a fájdalmam elmúlt bátortalanul megmozdítottam a csípőmet. Az első néhány mozdulatnál még éreztem az enyhe fájdalmat, de utána minden csodálatos lett. Egyre bátrabban és gyorsabban mozgattam a csípőmet, Jacob pedig teljes mértékben rám hagyatkozott a ritmust illetően. Minden rezdülésemre figyelt miközben, hol csókolóztunk, hol pedig a nyakamat csókolgatta és csipkedte a fogaival. A mámor egyre jobban eluralkodott a testemen és már csak gyönyört éreztem. Majd hirtelen mintha valami felrobbant volna bennem. Fojtottan felsikoltottam, majd fáradtan hátrahanyatlottam a párnákra. Nem mertem jobban kiereszteni a hangomat hiszen Billy is a házban volt. Egy pillanattal később Jacob is csatlakozott hozzám a gyönyörök birodalmába és fáradtan rám hanyatlott. Még percekig feküdtünk így mozdulatlanul, majd Jacob felemelte a fejét és rám mosolygott.
- Nagyon szeretlek, Nessie – mondta és lágyan megcsókolt, majd legördült rólam és szorosan magához ölelt.
- Én is nagyon szeretlek, Jacob – mondtam boldogan és a mellkasához simultam.
Bármi is történik holnap, itt és most tökéletesen boldog és elégedett voltam az életemmel.

(Jacob szemszöge)

Nessie hirtelen támadt le a csókjával. A hirtelen meglepetéstől azt sem tudtam, hogy mit csináljak. Vajon mi lenne a helyes? Aztán nem tudtam ellenállni szerelmemnek, úgyhogy finoman ledöntöttem az ágyra és ott csókoltam tovább.
- Kicsim, ezt nem kéne – mormoltam a nyakába miután elváltunk. Jobb lenne, hogyha kijózanodnék.
- Miért is? – kérdezte vágytól fátyolos hangon.
- Azért, mert még csak egy hete vagyunk együtt, és nem akarom, hogy azért történjen meg, mert félünk. Később megbánnád.
- Én nem hiszem, hogy megbánnám. Mi van, ha tényleg ez az utolsó éjszakánk? Nem akarod, hogy együtt töltsük? – suttogta a fülembe, de én még mindig nem voltam benne biztos, hogy ez jó ötlet.
- Hiszen együtt töltjük – suttogtam vissza.
- Tudod, hogy hogyan értettem – mormolta a nyakamba és óvatosan csókolgatni kezdte.
- Nessie… - nyögtem fel. Ezeknek az érintéseknek nem fogok tudni ellenállni.
- Csak hagyd, hogy sodorjanak az események – mondta határozottan és karcolgatni kezdte a nyakam a szemfogaival. Az ellenállásom pedig a nullával lett egyenlő, akármennyire is nem akarom sürgetni, azért én is férfi vagyok és már évek óta várok erre a pillanatra.
Soha nem vágytam még semmire jobban, mint Nessie-re, de nem akartam, hogy félelemből tegyük meg. Bár úgy tűnik, hogy szerelmem már eldöntötte, hogy megtörténik. Úgyhogy inkább csak hagytam magam sodródni az eseményekkel. Na nem, mintha nem vágytam volna én is rá. Kibújtatott a pólómból és lágyan simogatni kezdte a mellkasomat. Miközben én is megszabadítottam őt a blúzától, majd a nadrágjától is. Kedvesem itt feküdt alattam és már csak egy igen szexi fehérnemű garnitúra takarta előlem csodálatos testét. Felkészültem rá, hogy azonnal abbahagyjam, hogyha esetleg szégyenlősen eltakarja magát, vagy csak megremeg, de nem történt ilyesmi. Egyáltalán nem félt tőlem. Finoman cirógattam és lassan kutattam az erogén zónái után, nehogy megrémüljön. Mikor kezem a combja belső felére siklott, amitől egy pillanatra megborzongott, de érezhetően egy jóleső borzongás futott végig rajta. Közben lassan végigcsókoltam meztelen bőrét. Amikor elértem gyönyörű kebleit a háta alá nyúltam és kikapcsoltam az apró kis csatot a fehérneműjén, hogy feltáruljanak előttem csodálatos halmai. Finoman csókolgattam mellét, lassan haladva a már meredező bimbója felé. Amikor elértem óvatosan megkarcolgattam a fogaimmal, majd finom csókokkal hintettem be. Szerelmem felnyögött, amit biztató jelnek vettem. Kicsit izgultam, hogy jól csinálom-e, hiszen Nessie volt az első az életemben. Hirtelen a hajamba túrt és magához rántott egy szenvedélyes csókra. A következő pillanatban pedig már a hátamon feküdtem és szerelmem gyengéd csókokkal hintette be egész felsőtestemet. Hihetetlen forróság öntött el és áldottam az eget, hogy magunkra zártam a szobám ajtaját. Bár nem terveztem semmi ilyesmit, de most mégsem örültem volna, hogyha apa váratlanul ránk nyitja az ajtót. Egy pillanatra sem hagytam abba szerelmem simogatását. A hátát és a combjait simogattam, majd hirtelen ötlettől vezérelve gyengéden belemarkoltam fesze popsijába, mire ismételten elégedetten felnyögött. Már csak Nessie létezett és minden másról teljesen elfelejtkeztem. Úgy éreztem, hogy eljött az idő. Lassan szerelmem fölé gördültem és csókolgatni, nyalogatni kezdtem a köldökét és környékét, miközben lecsúsztattam róla a leheletnyi kis bugyiját, miután megszabadítottam az utolsó ruhadarabtól újra az ajkai után kaptam és szenvedélyesen megcsókoltam. Kedvesem pedig enyhén remegő ujjakkal szabadított meg engem is utolsó ruhadarabomtól. Megint megcsókoltam, majd mélyen a szemébe néztem.
- Egész biztos vagy benne? – kérdeztem lágyan. Ha meggondolta magát most még vehetek egy hideg zuhanyt.
- Igen – suttogta kissé reszketve és magához ölelt.
Egy ideig még csak cirógattam, nem akartam lerohanni, megvártam, amíg teljesen megnyugodott, majd óvatosan megmozdítottam a csípőmet és belé hatoltam. Nessie halkan felsikkantott, úgyhogy azonnal megálltam. Tudtam, hogy most fájdalmat fogok neki okozni, de reméltem, hogy azért nem elviselhetetlen a feszítés, amit érez. Mozdulatlanul feküdtem, amíg ő meg nem mozdult. Először lassan és bátortalanul mozgatta a csípőjét, majd egyre bátrabb és gyorsabb lett, én pedig próbáltam tökéletesen követni a szerelmemnek kényelmes ritmust. Minden rezdülésére próbáltam figyelni, közben pedig lágyan megcsókoltam, majd a nyakát kényeztettem. A forróság egyre inkább úrrá lett rajtam, és már csak a gyönyört éreztem. Aztán hirtelen elemi erővel söpört végig rajtam a beteljesülés. Nessie halkan felsikoltott, én pedig ajkamba harapva fojtottam el a kiáltásomat, hiszen apám mégiscsak a házban volt. Kimerülten hanyatlottam szerelmem mellkasára és szorosan magamhoz öleltem. Néhány percig csak vártam, hogy légzésem újra normálissá váljon, majd felemeltem a fejem és kedvesemre mosolyogtam.
- Nagyon szeretlek, Nessie – mondtam lágyan és megcsókoltam, majd legördültem róla és magamhoz húztam.
- Én is nagyon szeretlek, Jacob – mondta Nessie boldogan, majd szorosan a mellkasomhoz simult.
Tökéletes első alkalom volt. Mindig úgy akartam, hogy nagyon gyengéden és lassan fogom magamévá tenni Nessie-t, persze csak hogyha ő is akarja. Lágyan cirógattam a hátát, és magunkra húztam a takarót. Néhány perccel később már aludtunk is. Hajnalban az óra csörgésére ébredtünk. Hát itt az idő. Lenyomtam a vekkert és azonnal szerelmem felé fordultam.
- Jó reggelt, Édesem – mondtam mosolyogva.
- Neked is jó reggelt, Jake – mosolygott vissza Nessie.
Lágyan megcsókoltam, majd még néhány percig öleltem. Nem veszíthetem el. Mély levegőt vettem, majd felkeltem az ágyból és felöltöztem. Kimentem a konyhába és megrakodott tálcával térem vissza, hogy gyorsan megreggelizzünk, mielőtt még elindulunk a tisztásra. Szerelmem már felöltözve ült az ágy szélén. Rámosolyogtam, mire ő is elmosolyodott. Leültem mellé és gyorsan megreggeliztünk. Kivittem a tálcát és mikor visszaértem láttam, hogy Nessie arcán néhány könnycsepp gurul le. Gyorsan odaszaladtam hozzá és magamhoz húztam.
- Nagyon szeretlek – motyogta a mellkasomba.
- Én is nagyon szeretlek – simítottam végig a hátán. – Még mindig meggondolhatod magad. Maradj itt – suttogtam a fülébe.
- Nem, nem maradok. Nem a harctól félek, hanem attól, hogy elveszíthetem ma a családomat és téged is – zokogta a mellkasomba.
- Nem fogod. Nem hagyom, hogy megtörténjen – mondtam elszántan.
- Megígéred? – kérdezte felpillantva a szemeimbe.
- Igen, esküszöm, hogy vigyázni fogunk egymásra és a családunkra is.
- Induljunk – mondta határozottan és letörölte a könnyeit.
Kézen fogtam és kivezettem a konyhába, ahol elbúcsúztunk apámtól, majd elindultunk a tisztásra, hogy beteljesítsük a sorsunkat, bármi is legyen az.