Ha a lélek összeforr - 8. fejezet

Ismerkedés, az új hellyel

Seth kitartóan kereste a szobáját, ahová beosztották, de a feladat nehezebbnek bizonyult, mint ahogy valaha is képzelte volna. Ez a kollégium lehet, hogy nagyobb volt, mint egész La Push. De aztán nagy nehezen sikerült megtalálnia a megfelelő folyosót, aminek a végén megtalálta a szobát, amit kereset. Halkan bekopogtatott, de válasz nem jött bentről, úgyhogy elővette a kulcsot, amit kapott és bement a szobába. Egészen kellemes hely volt. Inkább egy helyes kis apartmanra hasonlított, mint egy szobára. Volt egy apró kis nappali része, két kis szoba és egy konyha. Seth alaposan körbenézett, majd miután látta, hogy az egyik szoba már a jelek szerint foglalt, így elfoglalta a másikat. A táskáját ledobta az ágyra, majd kinyitotta a szekrényt, amit legnagyobb örömére polcos volt és nem akasztós. Nyugodtan kipakolta a ruháit. Miután a táska tartalmának nagy része már a szekrényben volt egy vastag borítékot talált a táska legaljában, amit felvett és kinyitott, mert nem tudta, hogy mi van benne. Aztán amikor meglátta a boríték tartalmát inkább leült az ágyra és hevesen előkapta a mobilját, hogy felhívja Edwardot. A telefon csörgött és Edward már fel is kapta.
- Tessék, Seth! Megérkeztél? Minden rendben volt? – záporoztak a kérdések.
- Edward Cullen! – kiáltott fel Seth.
- Ajaj…mit történt? – döbbent meg Edward.
- Azt mondtad, hogy egy kis költőpénz. Én arra bólintottam rá – mondta Seth feldúltan.
- Oh, megtaláltad a borítékot. Nyugi, Seth, nem kell, hogy átváltozz ott ahol vagy. Még meglát valaki – nyugtatta Edward.
- De Edward, ebből egész La Push-t megvásárolhatnám – mondta Seth döbbenten.
- Az lehet, viszont hidd el, hogy az egyetem drága mulatság, bármelyikre is mentél az öt közül. Nyugi, ha nem tudod elkölteni, akkor visszahozhatod – nevetett fel Edward.
- Jó, tudom, de hova tegyem, ahol biztonságban van? – kérdezte Seth.
- Ezekben az egyetemekben van lehetőséged kérni egy szekrényt magadnak erre a célra. Menj és igényelj egyet. Rendben? – kérdezte Edward.
- Oké – sóhajtott Seth.
- Milyen a hely? Tetszik? – kérdezte a fiú.
- Igen, nagyon szuper, csak kicsit nagy a nyüzsgés. Nem vagyok hozzászokva ennyi emberhez magam körül – mesélt Seth.
- Hát ezt, látod elhiszem, de semmi baj. Meg gyorsan hozzá fogsz szokni a nyüzsgő élethez – nevetett Edward. – Lefogadom, hogy élvezed, hogy senki nem vár el tőled ott semmit.
- Még nem igazán tudom, hogy élvezem-e. Furcsa, hogy egyedül vagyok.
- Csak adj magadnak egy kis időt. Milyen a szobatársad? – kérdezte Edward kíváncsian.
- Még nem tudom. Nem találkoztunk, de mindenki fél tőle, és állítólag még senki nem bírt ki vele egy hétnél több időt – mondta Seth kissé idegesen.
- Oh, ne aggódj, ez biztosan csak valami hülye pletyka, ez gyakori az ilyen helyeken. Nem hiszem, hogy ennyire szörnyű lenne.
- Remélem. Mi a helyzet otthon? – kérdezte Seth kíváncsian.
- Minden rendben. Holnap jön hozzánk Jacob, és kikérdezem a vörös sasról – mondta Edward határozottan.
- Kikérdezed? Ezt hogy gondoltad pontosan? – döbbent meg Seth.
- Nos, úgy gondoltam, hogy rákérdezek pár dologra és kihallgatom a gondolatait, hogyha nem hajlandó válaszolni, vagy csak beszélgetünk, ha hajlandó válaszolni. Így vagy úgy, de meg fogom tudni, hogy a lány mit érez. Utána pedig megbeszéljük, hogy hogyan tovább. Rendben?
- Rendben, köszönöm. Felhívsz, ha megtudtál valamit? – kérdezte Seth. – Addig is felmérem éjszaka a terepet. Remélem nincs a környéken semmi veszélyes – gondolta Seth magában.
- Természetesen. Seth?
- Igen? – kérdezte a fiú döbbenten.
- Emlékszel, mit ígértél? Próbáld meg jól érezni magad kötöttségek nélkül. Ne merészelj járőrözni menni az egyetem körül az éjszaka – mondta Edward határozottan.
- Én nem is…Edward! – kiáltott fel Seth.
- Bocsi, de a kósza gondolatokat is el tudom csípni néha. Tehát?
- Rendben van, nem megyek járőrözni, megígérem – adta meg magát Seth.
- Oké, akkor holnap beszélünk. Pihenj egy kicsit.
- Oké, és még egyszer köszönöm, Edward – mondta Seth.
- Nincs mit. Akkor holnap – mondta Edward és a vonal megszakadt.
Seth még egy ideig rendezgette a szobában a dolgait. Szélesen elmosolyodott, amikor talált még a táskájában egy igazi indián álomhozót, amire egy cetli volt tűzve. Seth gyorsan elolvasta az üzenetet.

Tudom, hogy a szobádban az ágyad fölött is hasonló van, mert egyszer mesélted. Gondoltam, hogy így talán kicsit otthonosabbá teheted a szobádat. Edward

Seth lelkesen feltette az ágya fölé a gyönyörű álomhozót, majd befejezte a szoba berendezését, aztán eszébe jutott, hogy elmegy és beszerez néhány dolgot még a szobába, és kerítenie kellene valami vacsorát is magának. Úgyhogy útnak indult és először a gondnokhoz ment, hogy igényeljen magának egy szekrényt, miután a pénz nagy részét biztonságba helyezte tovább indult, hogy felfedezze az egyetem többi részét is. Körbejárt minden épületet és minden körbejárta az épületeket is, majd megtalálta a csodálatos erdőt, ami nem volt messze az egyetemtől. Nem bírta megállni, úgyhogy bement az erdőbe és sétált egy nagyot. Legalább az erdő megnyugtatta, hiszen otthon is nagyon sok időt töltött az erdőben. Már egészen mélyen bent volt az erdő sűrűbb részén, amikor furcsa zajokat hallott. Elindult a hang irányába, de amikor odaért már nem talált semmit. Azt hitte, hogy úrrá lett rajta egy kis paranoia, majd tovább sétált. Nem is sejtette, hogy az ösztönei helyesen reagáltak és valaki mindvégig figyelte őt, amióta csak az erdőben van.
Már órák óta bolyongott, fel sem fogta, hogy közben besötétedett, csak akkor, amikor felnézett a fák közül és megpillantotta a Holdat. Gyorsan visszaszaladt az erdő széléhez, majd az étterem felé vette az irányt és bevásárolt két személyre, mert úgy gondolta, hogy már a szobatársa is biztosan visszaért a szobájukba. Miután felvásárolta a fél éttermet és az ennivalót becsomagoltatta elindult vissza a kollégiumba. Amikor odaért újfent kopogtatott, mielőtt belépett volna, de megint senki sem reagált, úgyhogy elővette a kulcsát és bement.
- Mh…a szobatársam tehát még mindig nem ért vissza. Vajon hol lehet? Lehet, hogy ő is mászkál a környéken. Hihetetlen ez a hely – motyogta Seth maga elé.
Nyugodtan lepakolt az asztalra majd kinyitotta hűtőt és elkerekedtek a szemei. A hűtőben semmi nem volt egy karton sörön kívül.
- Jesszusom. Ez a srác mást sem csinál, csak iszik? Akkor nem csodálom, hogy senki nem bírja ki mellette egy hétnél tovább – állapította meg Seth, majd felkapta a fejét, mert valami furcsa illat csapta meg az orrát, amilyet még soha nem érzett.
Körbenézett a szobában, de senkit nem látott, aztán hirtelen az ablakhoz kapta a pillantását és úgy látta, mintha egy árny suhant volna el az ablak előtt, de nem volt biztos benne, úgyhogy elhessegette a gondolatot az illattal együtt. Azután ismét a hűtő felé fordult és az egyik adag ételt betette a hűtőbe egy cetlivel, miszerint ezt a szobatársának hozta, és ha éhes, akkor egye meg nyugodtan. Majd megvacsorázott, lezuhanyozott és lefeküdt aludni, hogy másnap korán felkeljen és feliratkozzon azokra a kurzusokra, amik érdeklik. Bármennyire is nyugodt és kellemes volt a hely mégis csak órák múlva volt képes Seth álomba szenderülni. Az idegen hely, és az hogy egyedül volt, annyira furcsa volt neki, hogy egyszerűen nem tudott leállni és csak gondolkodott és gondolkodott. Végül hajnali háromkor sikerült végre elaludnia. Kicsit furcsának találta, hogy a szobatársa még mindig nem ért vissza, de úgy volt vele, hogy még nem ismeri az egyetemi életet és lehet, hogy majd neki is lesznek ilyen éjszakái, amikor nem jön vissza a szobájába, hanem valami más dolga lesz. Reggel korán felébredt még csak hét óra volt, felkelt és elment lezuhanyozni, majd bekukkantott a szobatárs szobájába. Ahol már ott volt Noah. Kiterülve feküdt hason a takaró felett és aludt egy szál alsóban. Seth nem akarta felébreszteni, úgyhogy csendesen a hűtőhöz osont és kipakolta a szendvicshez valókat, amiket előző este szerzett be. Örömmel vette tudomásul, hogy az étel, amit a szobatársának szánt eltűnt a hűtőből és a konyhaasztalon egy kis cetli várta. Seth gyorsan elolvasta.

Köszönöm a vacsorát szobatárs, nagyszerű volt. Noah

Seth elmosolyodott ezen az üzeneten és felcsillant benne a remény, hogy Edwardnak igaza volt és tényleg csak valami rossz pletyka ez az egész, hogy Noah-tól így kell félni. Készített magának néhány szendvicset és töltött egy pohár narancslevet, majd megreggelizett. Mikor befejezte mindent elpakolt és el is mosogatott maga után, majd összeszedte a szükséges holmikat és el akart indulni, hogy bejelentkezzen a kurzusokra, amikor meghallotta, hogy szobatársa ébredezik. Így várt még néhány percet, hátha végre tudnak pár szót váltani. Seth már éppen fel akarta adni a várakozást, amikor Noah szobájának ajtaja kivágódott és ott állt a szobatársa egy szál alsóban, ahogy aludt is.
- Szia, én Seth O’Neil vagyok! – mutatkozott be Seth.
- Helló, az én nevem Noah Wood! – mutatkozott be a szobatárs is. – Üdvözöllek a Dartmouth-on.
- Köszönöm – mosolyodott el Seth.
- Na, és hogy tetszik? – kérdezte Noah.
- Hatalmas. Nem ehhez vagyok szokva, de nagyon tetszik – lelkendezett Seth.
- Hova valósi vagy, Seth? – húzta fel a szemöldökét Noah.
- Forksból jöttem. Kellemes kisváros – válaszolta Seth.
- És te honnan jöttél ide? – kérdezte Seth.
- Nos, én Californiából jöttem, de az a hely elég unalmasnak bizonyult. Ott éltem néhány évig, de nem találtam meg, amit kerestem.
- A családod még mindig ott él? – kérdezte Seth.
- Nem, nekem nincs családom. Egyedül vagyok, már tizenhat éves korom óta.
- Oh, sajnálom – mondta Seth komoran.
- Nincs mit sajnálni ezen. Ami megtörtént, az megtörtént – mondta Noah, majd a konyha felé indult.
- Te nem iratkozol fel a kurzusokra? – kérdezett utána Seth. – Csak, mert most lehet. Ha nem igyekszel, akkor lemaradsz az érdekes dolgokról – mosolyodott el Seth.
- Én már tavaly is ide jártam, úgyhogy nekem már nem kell külön feliratkozni, de neked jó mulatást. Biztos, hogy találsz olyan kurzusokat, amik érdekelnek – fordult Noah újra Seth felé, majd leült az asztalhoz.
- Oh, értem, akkor viszlát – mondta Seth és kezét nyújtotta Noah felé búcsúzóul.
Noah habozás nélkül kezet fogott vele, majd amikor a bőrük egymáshoz ért Seth-en furcsa remegés futott végig, mintha valaki apró tűkkel szurkálta volna a teste minden pontját, és Noah is pont ugyanígy reagált, majd mindketten elrántották a kezüket, és Seth döbbenten indult el az ajtó felé.
- Viszlát, testvér – hallotta még meg Noah szavait.

Ha a lélek összeforr - 7. fejezet

Hogyan tüntessünk el egy farkast? 2.

Seth békésen aludt. Edward sejtette, hogy fáradt lehet, de muszáj volt felébresztenie, különben lekésik a repülőjáratokat. Nagyon kíváncsi volt, hogy vajon melyik egyetemet fogja Seth választani, de tudta, hogy nem faggathatja ki róla barátját, mert akkor a terve már azelőtt csődbe megy, mielőtt Seth elindult volna, mert Edward biztos volt benne, hogy Bella és Nessie Jacob pártjára fog állni, ebben a kérdésben.
- Seth? Ébresztő! Ne haragudj, de ha nem kelsz fel, akkor le fogjuk késni a repülőket. Húsz - húsz perc különbséggel indul az öt gép egymás után, tehát jó lenne, ha időben odaérnénk, hogy még legyen választási lehetőséged - keltegette Edward óvatosan.
- Edward? Mennyi az idő? – kérdezte Seth.
- Hajnali négy óra van. Indulnunk kell, persze csak, akkor ha még ezt akarod – bizonytalanodott el Edward, mert látta Seth bizonytalanságát.
- Nem, én biztos vagyok benne, csak egy kicsit félek. Még soha nem hagytam el Forksot és környékét. Most pedig fogom magam és repülőre szállok, ráadásul egyenlőre még azt sem tudom, hogy hová megyek, de az biztos, hogy nem ismerek senkit – bukott ki Seth-ből az aggodalma.
- Nem lesz semmi baj. Csak mutasd meg nekik ki az a Seth Clearwater és hidd el, hogy rögtön lesznek barátaid. Téged nem lehet nem kedvelni. Mondj egy embert, aki nem szeret téged – mondta Edward.
- Hát… - gondolkodott el Seth.
- Na látod, hogy nem tudsz ilyet mondani – mosolyodott el Edward.
- A vörös sas jelenleg biztosan utál – hajtotta le a fejét Seth.
- Hé, nem hiszem, hogy téged utál. Sokkal inkább van oka mindkettőtöknek arra, hogy a vezetőiteket ne kedveljétek – mondta Edward határozottan.
- Mondasz valamit, Edward, de nem vagyok képes gyűlölni a törzsem egyetlen tagját sem. Még így sem. Na és mi van, ha a jövőbelátónak igaza volt? Én okozzam az alakváltók vesztét? – kérdezte Seth.
- Nem, én csak annyit mondtam, hogy élj egy kicsit. Ha akarsz néhány hét múlva visszajössz, és elveszed azt a lányt – mondta Edward és megszorította barátja vállát. – Szóval, szerintem végy egy mély levegőt, öltözz át, és induljunk. Hidd el, hogy nincs veszíteni valód – győzködte egy kicsit Edward.
- Rendben – sóhajtott Seth. – Igazad van, menjünk. Vár rám egy új világ – lelkesedett Seth. – Azért valahogy tudom majd tartani veled a kapcsolatot? Jó lenne tudni az itthoni dolgokról is.
- Természetesen, ne izgulj. Előkészítettem neked egy mobilt, amibe belementettem a számomat. Bármikor hívhatsz, ha nem vagyok egyedül, és nem tudlak felvenni, akkor majd kinyomlak és visszahívlak. Rendben lesz így? – magyarázta Edward.
- Igen, köszönöm – mosolyodott el Seth.
- Akkor készülődj össze, én majd lent megvárlak. Rendben? – kérdezte Edward.
- Igen, sietek. Csak pár percet adj és indulhatunk – mondta Seth.
- A holmid már a kocsiban van, úgyhogy ahogy elkészültél, már indulunk is a reptérre – mondta még Seth-nek, majd már el is tűnt.
Seth gyorsan lezuhanyozott, felöltözött és leszaladt a konyhába, ahol Edward már várta.
- Indulhatunk? – kérdezte Edward.
- Igen, menjünk, de biztos vagy benne, hogy ez jó ötlet? Mi lesz a falkával és a törzzsel? – mondta Seth.
- A falka és a törzs túléli, hogy néhány hétig egy emberrel kevesebben vannak, egyébként, ha bármi baj lenne, akkor tudod, hogy mi segítenénk nekik – mondta határozottan.
- Rendben, akkor indulás. Vár az egyetem! – próbálta meg elviccelni Seth a dolgot, de nagyon ideges volt.
- Nyugi, menni fog – vigyorgott rá Edward, majd elindultak a garázs felé.
Edward szokásához híven száguldott így elég gyorsan kiértek a reptérre. Gyorsan leparkoltak közel az ajtóhoz, és bementek az előtérbe. Edward még egy darabon elkísérte Seth-et, majd megtorpant. Seth meglepetten nézett vissza barátjára.
- Mi a baj? – kérdezte döbbenten.
- Tudod, én nem mehetek veled tovább. Ha ennél tovább mennék, akkor megtudnám, hogy hova utazol, és az nem lenne jó egyikünknek sem. Titokban kell maradnia a hollétednek, mert különben nem tudom garantálni, hogy nem bukkannak a nyomodra – magyarázta Edward.
- Persze, értem – mondta Seth kicsit szomorúan. – Úgy érzem magam, mint egy bűnöző.
- Nem vagy az. Jogod van hozzá, hogy saját életet élj. Ha mégis visszajössz, én örülni fogok neki, de csak akkor tedd meg, ha biztos vagy benne, hogy ezt akarod tenni a törzsedért. Addig is majd megpróbálom kideríteni, hogy a lány, akit hozzád akarnak adni, hogy vélekedik a dologról, és majd értesítelek, hogy mi a helyzet. Rendben?
- Rendben, köszönöm. Ígérd meg, hogy nem kevered magad bajba. Nem szeretném, ha bajod esne. Ha a sasokhoz akarsz menni, akkor nagyon óvatosnak kell lenned, mert lehet, hogy a legendák szerint csak védelmezők, de néha vannak köztük olyanok, akik bátrabbak, mint az átlag és meg mernek támadni – kérlelte Seth.
- Rendben, vigyázok magamra. Megígérem! Te pedig azt ígérd meg nekem, hogy megpróbálsz egy kicsit élni kötöttségek nélkül. Te most csak egy leszel a sok fiatal közül, ezt ne feledd el. Ők mások, mint mi, de szerintem, ha megpróbálod, akkor könnyedén be fogsz illeszkedni közéjük.
- Rendben, megígérem, hogy próbálok egy kicsit normálisabb lenni, és nem változom át, ha nem muszáj – ígérte Seth.
- Ez a beszéd – mosolygott Edward és megölelte barátját. – Hiányozni fogsz! Jókat szoktunk beszélgetni és vadászni.
- Te is nekem, Edward – mondta Seth, miközben viszonozta a gesztust.
Miután elengedték egymást még összemosolyogtak, majd Seth elindult, hogy egyetemistaként próbálja ki az életet, ahol nincsenek farkasok, nincsenek kötöttségek és nincs alfa, aki parancsol. Seth elővette a vastag borítékokat, amit Edwardtól kapott és olvasgatni kezdte a lehetőségeit. Aztán megakadt a szeme az egyiken.
- Mh…Dartmouth. Ha jól emlékszem ide akart járni Bella is, azt mondta, hogy csodálatos hely lehet, de nagyon drága. Vajon tényleg olyan fantasztikus hely, mint ahogy Edward mesélt róla egyszer? Na azért nézzük csak meg a többi lehetőséget is. Syracuse? Harvard? Princetown? Jézusom, Edward, drágább egyetemeket nem találtál? Bár tény, hogy ilyen elit helyeken biztos, hogy nem keresne a törzs egyik tagja sem. Na jó, akkor most csukott szemmel húzok egyet és meglátjuk, hogy hova megyek.
Seth fejjel lefelé letette egy padra a borítékokat, majd megkeverte és csukott szemmel húzott egyet közülük, aztán megnézte.
- Mh…szóval akkor mostantól kezdve a Dartmouth hallgatója vagyok. Akkor hát indulás! – motyogott Seth maga elé, majd megnézte, hogy mikor indul a gépe.
Seth-nek nem kellett sokat várnia az indulásra a gépe húsz perccel később már el is indult, még szinte le sem ült a székébe, már aludt is. Nagyon fáradt volt, és gondolkodni sem nagyon akart, mert félt, hogyha túl sokat rágja magát a történteken, akkor kipattan a székéből és hazarohan. Nem akarta, hogy az alakváltók miatta haljanak ki a földről, de bekígyóztak az elméjébe Edward mondatai is arról, hogy a látomások mindig változnak. Úgyhogy levonta a végső következtetést, miszerint semmi sem biztos, majd nyugodtan aludt el. Fel sem ébredt egész úton, aztán egy óvatos kis kézre lett figyelmes, ami a vállát rázta.
- Uram, ne haragudjon kérem, de fel kell ébresztenem. Leszállt a gép, és Önnek is le kellene szállnia – mosolygott az utaskísérő.
- Oh, természetesen. Elnézést kérek, ha kellemetlenséget okoztam – pattant fel Seth.
- Semmi baj, nagyon fáradtnak látszott már akkor is, amikor felszállt. Ne aggódjon, mással is előfordult már, hogy elalszik.
- Köszönöm, kisasszony – mosolygott rá Seth a lányra, aki legfeljebb huszonnégy éves lehetett.
- Nincs mit, de kérem, hogy nyugodtan szólítson csak Beth-nek – mosolygott a lány és elpirult.
- Akkor köszönöm, Beth.
Seth gyorsan összeszedte a holmiját és leszállt a gépről. A csomagja is gyorsan megérkezett a bőröndök kiadásakor, úgyhogy gyorsan elhagyta a terminált és taxi után nézett. Beszállt az első szabad taxiba és gyorsan elhadarta, hogy nem ismerős erre felé, de a Dartmouth-ra kell eljutnia. A taxisofőr csak rámosolygott és közölte vele, hogy ma ő alsóhangon a negyvenedik fuvarja, aki az egyetemre tart, úgyhogy ne izguljon, mert oda fognak találni, még akkor is, ha Seth még nem járt ott. Gyorsan odaértek az egyetemre, Seth kifizette a taxit, majd csomagokkal és mindennel együtt elindult a tömeg felé, örömmel tapasztalta, hogy éppen jókor érkezett, mivel most volt az elhelyezés a kollégiumi szobákban és Edward mindegyik egyetemi borítékra ráírta azt is, amikor odaadta neki, hogy a kollégiumi elhelyezése is rendben van. Seth beállt a sorba és türelmesen várakozott, hogy ő következzen. Egy fél óra tömegben állás után végre odaért a céljához, ahol egy komoly, de kedves fiúval találta szemben magát.
- A papírjaid? – kérdezte a fiú.
Seth gondolkodás nélkül a kezébe nyomta az összes papírt, ami a borítékban volt, majd türelmesen ám egy kissé idegesen várt, amíg a másik mindent elolvasott. Remélem, hogy Edward tényleg olyan jól hamisít, mint ahogy állítja – gondolta magában Seth, amikor a fiú már öt perce a papírjait böngészte.
- Oh, hát Seth késői jelentkező voltál úgy látom, így csak az utolsó szabad helyet tudom felajánlani neked – mondta a fiú.
- Nem baj, nekem megfelel – mosolygott Seth.
- Majd rájössz, barátom. Még senki sem volt képes egy hétnél tovább kibírni Noah társaságát – mondta a fiú sajnálattal a hangjában.
- Ki az a Noah?- döbbent meg Seth.
- Hát ő lesz a szobatársad. Sok szerencsét hozzá! – válaszolta a fiú majd visszaadta Seth papírjait és egy eligazodást segítő térképet is átnyújtott – Köszöntünk a Dartmouth-on, Seth.
- Köszönöm – mondta Seth hálásan, majd elindult, hogy megkeresse a szobáját.

Ha a lélek összeforr - 6. fejezet

Hogyan tüntessünk el egy farkast? 1.

Seth bement a Cullen ház egyik fürdőszobájába és beállt a zuhany alá. A langyos zuhany ellazította egy kicsit, már azt sem tudta, hogy mióta állt ott bent, amikor végül úgy határozott, hogy most már biztos ideje lenne, hogy kijöjjön, mivel elég illetlen dolog, hogy Edward meghívta vendégségbe magukhoz ő pedig elfoglalja a fürdőszobát. Megtörölközött és átment Edward régi szobájába, hogy felöltözzön. Az ágyon, ahogy Edward ígérte tiszta ruhák vártak rá. Gyorsan felöltözött és lesietett a konyhába, hogy megkeresse Edwardot, de nem talált senkit a házban. A konyhaasztalon volt egy tálca szendvics, egy üveg üdítő, és egy üzenet. Gyorsan felvette az üzenetet, és olvasni kezdte.

Seth,
Elnézést kérek, de egy kis időre el kellett mennem, néhány órán belül visszaérek, addig is, kérlek, érezd otthon magad. Tudod, hogy családtagnak számítasz. Ha kevés lenne a szendvics, vagy az üdítő a hűtőszekrény tele van, vegyél ki belőle bármit. A távirányítók a nappaliban vannak a szekrényben,
Edward.

Miután Seth elolvasta az üzenetet halványan elmosolyodott, és magához vette a tálcát és az üdítőt, majd leült a tv elé és kapcsolgatni kezdett, végül megállapodott egy sportcsatornán, ahol éppen egy régi baseball meccset vetítettek. Miután megette a szendvicseket a tálcát gyorsan kivitte a konyhába, aztán pedig visszaült meccset nézni. Már késő estére járt, amikor meghallotta, hogy az autó beállt a garázsba. Lekapcsolta a tv-t és várta, hogy Edward belépjen az ajtón. Nem is kellett sokáig várnia, mert néhány pillanattal később már nyílt is az ajtó és Edward széles mosollyal közeledett felé.
- Jobban vagy, Seth? – kérdezte azonnal.
- Egy kicsit. Köszönök mindent – mosolyodott el Seth is. – Jól esett ez a kis nyugalom, de nem akarok a terhedre lenni. Bella és Nessie már biztosan nagyon várnak – mondta Seth. – Azt hiszem, hogy én most megyek.
- Várj egy kicsit. Hová mész? – kérdezte Edward.
- Még nem tudom. Azt hiszem, hogy még nem akarok visszamenni a törzshöz – sóhajtott Seth.
- Én is így gondoltam – vigyorodott el Edward. – Van megoldás. Ráadásul szerintem remek a terv, amit kieszeltem.
- Terv? Miféle terv? Nem értelek – mondta Seth döbbenten.
- Nos, ha jól értettelek még nem vagy biztos abban sem, hogy elveszed azt a lányt a törzs érdekében és abban sem, hogy nem veszed el – kezdte Edward.
- Igen, ezt jól értetted. Nem akarok kényszerházasságot, de a törzsemet sem akarom cserbenhagyni. Nehéz ügy – bólintott Seth.
- Van egy ötletem, hogy segítsek neked – vigyorgott Edward.
- Oh, ez jól hangzik. Hallgatlak – lepődött meg Seth.
- Szóval el fogunk tűntetni téged erre a kicsit kevesebb, mint két hónapra, és ha úgy döntesz, hogy megteszed, akkor még esküvő előtt előkerülsz, ha viszont úgy döntesz, hogy nem akarod magad feláldozni a törzsért, akkor nem jössz vissza, hanem éled az életed – magyarázta Edward.
- Ezt meg mégis, hogy a csodába gondoltad? – esett le a fiú álla.
- Gyere, üljünk le egy kicsit, és miközben vacsorázol, mindent elmondok – mutatott Edward az ebédlőasztal felé és meglengetett egy hatalmas szatyrot a kezében.
- Rendben – mosolyodott el Seth. – Tudod, még pár nap veled és kövér farkas leszek.
- Oh, bocsánat. Bella is mindig panaszkodott, amikor még ember volt, hogy túl akarjuk etetni – vigyorodott el Edward.
- Semmi baj, azt hiszem, hogy könnyedén megbirkózom ezzel az adaggal, hiszen állandóan eszek. Bár azt nem csodálom, hogy Bella úgy érezte, hogy túletetitek, hogyha ilyen méretű ételekkel teli szatyrokat lengettél az orra előtt – nevetett fel Seth. – Csak, mert nekem úgy rémlik, hogy egy galamb is többet tudott enni, mint Bella.
- Mondasz valamit. Egy ilyen szatyor általában neki és az apjának is elég volt két napig – nevetett fel Edward is.
- Szóval, akkor üljünk le és meséld el, hogy mit találtál ki, mert nagyon kíváncsivá tettél – kérte Seth.
- Rendben – mondta Edward és leült az asztalhoz, majd Seth is leült vele szemben és falatozni kezdett.
- Azt mondtad, hogy van egy terved és, hogy el fogsz engem tüntetni. Mégis, hogy gondoltad ezt pontosan? – kérdezte Seth kíváncsian.
- Szóval a tervem a következő – kezdte Edward. – Arra gondoltam, hogy erre a két hónapra eltűnsz a világ elől, senki nem fogja tudni, hogy hol vagy pontosan még én sem, mert ha Bella esetleg Jacob oldalára áll Nessie-vel együtt, ami elég valószínű, akkor biztosan meglennének a lányok módszerei, hogy kiszedjék belőlem a válaszokat, de így, hogy én sem fogom pontosan tudni, ezért nem is tudják kiszedni belőlem – mondta Edward mosolyogva.
- Eddig világos, de mégis hova tűnhetnék el két hónapra úgy, hogy a törzs ne találjon rám? Azért nem olyan nehéz megtalálni egy farkast – mondta Seth kissé szomorúan.
- Állj meg egy percre, te nem csak farkas vagy. Ezt tisztázzuk. Te első sorban Seth Clearwater vagy a legtisztább lélek a törzsben, egy ember, aki megérdemli, hogy boldog legyen, és másodsorban pedig a törzs egyik védelmezője. Tudom, hogy az van beléd nevelve, hogy farkas vagy, és a lelked nagyobbik fele valóban harcos is, de ne hanyagold el az emberi részedet sem. Tudod, én is elkövettem azt a hibát, hogy azt hittem csak egy szörnyeteg vagyok, és nem jár nekem boldogság. Így éltem több mint kilencven évig. Aztán jött Bella és megmutatta, hogy sokkal több van bennem, mint hittem. Úgyhogy kérlek, ameddig távol leszel, próbálj meg csak Seth lenni, legalább egy kis időre. Próbáld ki, hogy milyen, hogyha szabad vagy, és nincsenek kötelezettségeid – kérte Edward.
- Rendben, megpróbálom, de nem ígérem, hogy el tudom magam annyira engedni. Mindig is kötöttségek között éltem – magyarázta Seth.
- Ezzel tisztában vagyok, de szerintem néhány nap ott ahová majd mész és fel fogsz oldódni – vigyorodott el Edward mindentudóan.
- Edward, hova akarsz küldeni? Remélem nem valami züllött helyre – döbbent meg Seth.
- Nézőpont kérdése. Úgy gondoltam, hogy fiatalok közé küldelek. Itt az ideje, hogy megtud, hogy milyenek a napjaink fiataljai kötöttségek nélkül – mondta Edward határozottan.
- Még mindig nem értelek – nézett rá Seth éretlenül.
- Irány az egyetem! – kurjantott Edward.
- Egyetem? Mi? Megőrültél? Én nem jelentkeztem sehova – nézett Edwardra riadtan a fiú és felpattant az asztaltól.
- Hé, nyugalom. Tudom, hogy nem jelentkeztél eredetileg, de a számítógépes rendszereik ezeknek, az intézményeknek elképesztően manipulálhatóak. Szóval mégiscsak bent vagy – vigyorgott rá újból Edward.
- Te tényleg megőrültél – ült vissza Seth a székére.
- Ugyan már. Hol máshol ismerkedhetnél meg jobban a korosztályoddal, mint az egyetemen – mondta Edward határozottan. – Ne izgulj, nem olyan nehéz, mint hiszed. Kérlek, csak tégy egy próbát, ha nem tetszik, akkor nem kell bejárnod az órákra. Senki sem fog ellenőrizni. Ha viszont megszereted, akkor járj be nyugodtan, már a tandíjad is rendezve van.
- Akkor mégis, hogy fogjuk elérni, hogy ne tudd, hogy hol vagyok? Hiszen te fizetted be a tandíjamat, amit még nem tudom, hogy hogyan fogok neked visszafizetni – mondta Seth kissé feldúltan.
- Hát, igazság szerint… - kezdett bele Edward. – Ígérd meg, hogy nem fogsz kiborulni – kérte Edward.
- Azt hiszem, hogy ennél jobban már nem tudok kiborulni, úgyhogy ne kímélj – mondta a fiú határozottan.
- Szóval igazság szerint több egyetemre nyertél felvételt – kezdte somolyogva. – Így én sem fogom tudni, hogy melyiken vagy és nem tudlak elárulni egy gyenge pillanatomban, hogyha a lányok rám szállnának.
- Oké, tévedtem – kapkodta a levegőt Seth. – Ki tudsz borítani még ennél is jobban.
- Nyugi, Seth. Csak vegyél pár mély levegőt. Hidd el ez egy nagyszerű megoldás – bizonygatta Edward. – A pénzzel most ne törődj, kérlek. Nekem ez az összeg meg sem kottyant. Tudod a nővéremnek mindig biztos tippje van a tőzsdén – próbálta megnyugtatni a fiút.
- Csodás. Az sem hátrány, hogy az apád pedig orvos. Azt hiszem, most kérek egy nyugtatót, vagy a következő néhány napot farkasként kell eltöltenem – zihálta Seth.
- Jól van, nyugi, mindjárt hozok neked egy tablettát – mondta Edward és néhány másodperccel később már nyugtatóval és egy pohár vízzel állt a fiú előtt.
- Köszi – mondta Seth és bevette a tablettát.
Néhány percig mindketten csendben ültek, arra várva, hogy hasson a nyugtató és Seth egy kicsit lehiggadjon. Aztán Seth hirtelen ránézett Edwardra, majd megszólalt.
- Oké, most már jól vagyok. Kérlek, folytasd – mondta Seth.
- Szóval a lényeg, hogy arra az egyetemre utazol, amelyikre csak akarsz, és így én sem fogom tudni pontosan, hogy hol vagy.
- Hány egyetemre tettél be? – kérdezte Seth félve.
Edward nem válaszolt csak felmutatta a kezét és kitárta rajta öt ujját.
- Jézusom. Befizetted a tandíjat öt egyetemre? – kiáltott fel Seth.
- Tudtam, hogy ki fogsz borulni – motyogta Edward maga elé. – Sajnálom, én jót akartam – mondta lehajtott fejjel.
- Nem, Edward ne értsd félre, ez egy remek terv. Én csak még le vagyok döbbenve, hogy ennyi mindent tettél értem ilyen rövid idő alatt, és én nem tudom ezt hogyan meghálálni neked.
- Csak próbáld meg magad jól érezni egy kicsit valamelyik egyetemen. Élj egy kicsit, és ha úgy döntesz, hogy visszajössz, akkor mindenben támogatni foglak. Hozzánk mindig jöhetsz. Farkas éned ellenére te vagy a legjobb barátom, soha nem érzékeltetted velem, hogy szörnyetegnek tartasz – mondta Edward.
- Köszönöm – mondta Seth hálásan. – Én is nagyon jó barátomnak tartalak. Szóval, mikor kell indulnom?
- Igazából hajnalban indulnak a gépek, és bármelyikre felszállhatsz.
- Tehát már repülőjegyem is van? – kérdezte Seth és megcsóválta a fejét.
- Igen, már megvettem mindegyik gépre a jegyet, becsomagoltam neked némi ruhát, a táskába tettem egy kis költőpénzt, és megvannak az új papírjaid is. Főleg utóbbi miatt jöttem ilyen későn.
Seth erre már nem tudott mit mondani, csak hápogott.
- Hé, Seth nyugi. Esküszöm, hogy most már mindent tudsz – nézett Edward barátjára aggódó tekintettel.
- Jól vagyok, csak sokkot kaptam – nyögte Seth. – Mostantól hogy hívnak?
- A új neved Seth O’Neil. A keresztneved nem akartam megváltoztatni, elég ha a vezetékneved más – mondta Edward.
Seth csak bólintott, majd hatalmasat ásított.
- Ne haragudj, de nehéz napom volt – kért elnézést Seth.
- Semmi baj. Foglald el a szobámat. Szólok, ha indulnunk kell.
- Rendben. Köszönök mindent, Edward. Jó éjszakát.
- Neked is, Seth.
Seth álmosan támolygott fel Edward régi szobájába, és ahogy letette a fejét a párnára már aludt is, hogy néhány órával később elinduljon és felfedezze a Forkson kívüli életet.

Ha a lélek összeforr - 5. fejezet

Egy barát, aki meghallgat

Seth feldúlva rohant végig az erdőn, egészen addig meg sem állt, ameddig végérvényesen ki nem fáradt. Majd egy fa tövéhez ment és lefeküdt, a fejét a földre tette és a mancsaival elrejtette, szeretett volna eltűnni a világ elől legalább néhány napra, mielőtt szembe kell néznie a törzzsel és Jacobbal. Nem haragudott ténylegesen Jacobra, mert tudta, hogy a fiú, ha tehetné, akkor inkább a barátja lenne, mint az Alfája, de akkor is rosszul esett neki, hogy még csak meg sem próbált valami megoldást találni, hanem rögtön kész tényként közölte ezt az esküvőt. Már órák óta feküdt gondolataiba merülve, amikor halk neszt hallott nem messze magától, de nem akart felnézni. Abban a pillanatban nem érdekelte semmi. A zajok egyre közelebbről jöttek, aztán végül felismerte, hogy kik azok, mert ismerte a közeledő illatokat, és a hangokat is.
- Renesmee, ne olyan gyorsan kicsim! – kiáltott a lánya után Bella.
- Jól van, anyu, de nagyon szeretnék már végre találni egy szarvast. Szomjas vagyok! – mondta a kislány és tovább szaladt.
Seth nem akarta, hogy észrevegyék, ezért csak csendben feküdt tovább, most nem vágyott társaságra, akármennyire is szerette Nessie-t és Bellát. A hangok egyre távolabbról érkeztek, aztán teljes csend lett újból. Újabb néhány óra telt el csendben és magányosan, miközben Seth végig azon gondolkozott, hogy hogyan is mászhatna ki ebből, de nem jutott semmire az üggyel kapcsolatban. Hiszen a törzsnek szüksége van rá, és azzal Seth is egyetértett, hogy az alakváltók nem halhatnak ki, de akkor sem akart elvenni valakit, akit nem is ismert. Gondolataiból újra neszek zökkentették ki.
- Renesmee, nem kell állandóan szaladni. Tudom, hogy nagyon gyorsak vagyunk, de néha élvezhetnénk kicsit a tájat is. Olyan gyönyörű – hallatszott Bella hangja egész közelről és Seth már az illatukat is nagyon jól érezte.
- Jól van anya, mindjárt lelassítok, csak még egy picit futok, ígérem – kiabált Nessie.
Seth még mindig mozdulatlan volt, amikor hirtelen egy óvatos simítást érzett a hátán. Valaki a bundáját cirógatta.
- Anya, gyere ide gyorsan Seth szerintem beteg – kiáltott Nessie, és ekkor már Seth is felnézett.
- Uramisten! Jövök, Kicsim – hallotta meg Bella hangját is, aki egy pillanattal később már ott volt.
- Mi baja van Seth-nek, anyu? – kérdezte Nessie aggódva.
- Nem tudom, de mindjárt kiderítjük – mondta Bella és óvatosan letérdelt Seth mellé. – Seth, megsérültél? – kérdezte Bella.
Seth csak megrázta a fejét.
- Nem akarsz visszaváltozni? Akkor esetleg megbeszélhetnénk, hogy mi a baj – próbálkozott Bella újból.
Seth megint csak megrázta a fejét és nyüszítő hangot hallatott, majd végignézett magán.
- Mit akarsz mondani, Seth? – döbbent meg Bella. – Sajnos nem tudom, hogy mi a baj.
Seth erre a lába felé bökött a fejével, amire mindig rákötözi a ruháit, hogyha átváltozik.
- Oh, már értem – mosolyodott el Bella. – Miért nem szólsz a többieknek, hogy hozzanak neked ruhát, vagy miért nem mész haza ruháért? – kérdezte a lány. – Várj, mindjárt felhívom Jacobot.
Seth erre már felpattant és rámorgott a mobilra, ami már Bella kezében is volt, hogy tárcsázzon.
- Szóval ne hívjam fel Jacobot. Igaz? – döbbent meg Bella. – Ezek szerint nem akarsz haza menni – állapította meg Bella.
Erre Seth csak hevesen bólogatni kezdett, hogy igaza van a lánynak.
- Anyu, idehívjam aput? Ő könnyen tudna beszélgetni Seth-tel így is, és ruhát is hozhatna neki – mondta Nessie.
- Ez nagyon jó ötlet. Menj, de vigyázz magadra út közben – kérte Bella.
- Rendben, anyu. Mindjárt itt leszünk apával – hadarta a kislány és futni kezdett.
- Seth? Nagy baj van? – kérdezte Bella aggódva.
A farkas ismét bólintott. Bella csendesen leült a fa tövéhez, ahol Seth is volt az előbb és hátát a fához döntötte, majd megpaskolta a combjait, hogy a fiú hajtsa oda fejét, addig is, amíg várnak. Seth először nem akarta, de amikor Bella bátorításként melegen rámosolygott végül is beadta a derekát, és a lány ölébe hajtotta a fejét. Bella ekkor nyugtatóan simogatni kezdte, és közben dúdolt is a fiúnak. Néhány perccel később pedig már hallották is, ahogy Edward és Nessie közelít feléjük. Amikor megérkeztek Edward aggódva tekintett végig a szomorú Seth-en, hiszen eddig még soha nem látta a fiút ilyen elkeseredettnek, sőt még csak egy kicsit szomorúnak sem. Gyorsan leguggolt melléjük és Seth szemébe nézett.
- Mi a baj, Seth? – kérdezte Edward.
- Én vagyok a magányos farkas, az utolsó, aki nem vésődött be – gondolta Seth elkeseredetten.
- Oh, de hát még van időd arra, hogy bevésődj. Még csak tizennyolc éves vagy. Meg fogod találni az igazit – bíztatta Edward.
- Ez ennél sokkal bonyolultabb. Én sosem fogom már megtalálni az igazit – nyüszített Seth.
- Kicsim, magunkra hagynátok egy kicsit minket? Ez hosszú beszélgetés lesz, azt hiszem – mondta Edward.
- Persze, otthon várunk – mondta Bella és gyors csókot nyomott férje szájára, majd végigsimított még egyszer Seth fején is, aztán megfogta Nessie kezét és elindultak haza.
- Szia apu, szia Seth – integetett Nessie is.
- Seth, ne beszélj butaságokat, én is csaknem egy évszázadon át vártam Bellára, és végül az enyém lett – mondta Edward és elmosolyodott. – Te is meg fogod találni az igazi szerelmet, a lelked másik felét.
- Nem értesz, Edward. Elmondom, hogy mi történt pontosan, mert amíg nem tudod, addig csak találgatsz. Rendben? – gondolta Seth szomorúan.
- Hallgatlak – mondta Edward és leült Seth-tel szemben.
- Ma tudtam meg, hogy van egy szerződés, amit a mi törzsünk kötött a Black Eagle törzzsel. Abban a másik törzsben is élnek alakváltók. Ők sasokká tudnak átváltozni. A szerződés szerint az utolsó magányosan maradt farkas és a törzs szent alakváltója a vörös sas összeházasodik, hogy megerősítse a génállományt, ami az átváltozásunkhoz kell – magyarázta Seth.
- De hát miért kötöttek volna ilyen szerződést? A bevésődés nálatok egy szent dolog – döbbent meg Edward.
- Egy jövőbelátó miatt, aki azt mondta egy évszázada, hogy ha nem történik meg a frigy, akkor az alakváltók kihalnak – sóhajtott a farkas.
- Hiszen ez butaság. A látomások változnak. Hiszen Alice látomásai is mindig alakulnak a döntésekkel, akkor nyilván a ti jövőbelátótok látomásai sem biztosak. Legalábbis így lenne logikus – gondolkodott el Edward.
- Ez most nem számít. A szerződés megmásíthatatlan, úgyhogy két hónap múlva el kell vennem a lányt. Nincs mást választásom – mondta Seth csalódottan. – Igazából sajnálom szegény lányt, akinek még a nevét sem tudom. Neki sem lehet könnyű. Biztosan legalább olyan rémült, mint én, ha nem még rémültebb.
- Akkor egyszerűen mondjatok nemet, amikor az oltárnál álltok – mondta Edward határozottan.
- Nem fogok tudni nemet mondani és a lány sem, mert az alfa nálunk és a sasoknál a vezető parancsba tudja adni, hogy mondjunk igent egymásnak – gondolta Seth.
- Nem ismerem a sasok vezetőjét, de Jacob biztosan nem tenne ilyet soha, főleg nem veled – húzta fel Edward a szemöldökét.
- Jacobnak is tennie kell a kötelességét, ha ez a törzs érdeke. Meg fogja parancsolni, ez biztos. Egyértelműen a tudtomra adta – nyögte Seth és elfordult Edwardtól.
- Ezt most nem mondott komolyan! – csattant fel Edward. – Pont Jacob fogja megparancsolni neked, hogy vegyél el valakit, akit nem is ismersz, amikor neki pontosan tudnia kell, hogy milyen szörnyű érzés tud lenni a viszonzatlan szerelem. Ezt nem tudom elhinni.
- Ne hibáztasd Jacobot, ő is csak az utasításokat követi – védte meg barátját a fiú.
- Seth, kérlek, legalább most ne azzal törődj, hogy mindenkit megvédj valaki haragjától. Őrjöngened kéne. Igazságot követelned. Erre itt fekszel magadba roskadva. Nem adhatod fel, Seth. Találunk megoldást, hidd el – bíztatta Edward az elkeseredett fiút.
- Miféle megoldást találnánk, Edward? Eltűnök a világ elől? – kérdezte Seth ironikusan.
- Oh – mondta Edward, majd elmosolyodott. – Itt maradsz még egy kicsit, vagy velem jössz a nagy Cullen házba? Megvan a megoldás.
- Edward? Mit akarsz csinálni? – döbbent meg Seth. – Nem akarom, hogy bárkinek bántódása essen miattam. Mármint, hidd el, hogy Jacob sem akarja ezt, csak muszáj neki megtenni.
- Nyugalom, barátom, hidd el, hogy ez egy nagyszerű terv, és ígérem, hogy senkinek sem fog bántódása esni – legfeljebb nekem, tette hozzá gondolatban. - Szóval vagy itt maradsz egy picit, vagy még jobb lenne, ha eljönnél velem a Cullen villához, mert ott rendbe tudod szedni magad.
- Rendben, menjünk. De nincs ruhám, így nem akarok átváltozni – sütötte le a szemét Seth.
- Oh, tényleg. Nessie mondta, hogy szükséged lenne ruhára is – mondta Edward és elővett egy kis csomagot a háta mögül, amiben ruhák voltak.
- Köszönöm – gondolta Seth és elvette a csomagot, majd beugrott egy fa mögé, hogy átváltozzon.
- Nincs mit – szólt utána Edward, majd türelmesen várt.
Néhány perc múlva Seth immár felöltözve, emberi alakjában lépett ki a fa mögül. Edward mindentudóan rámosolygott és intett a fejével, hogy menjenek. Csendben sétáltak egy darabig, majd Seth nem bírta tovább és megszólalt.
- Edward, mit tervezel? – kérdezte Seth kíváncsian.
- Majd meglátod, hidd el ez a megoldás a legjobb neked is és a vörös sasnak is. Ne izgulj, ez egy jó dolog – vigyorgott Edward.
- Nem tetszik ez nekem. Nem akarom, hogy bárki bajba kerüljön miattam – mondta Seth kissé idegesen.
- Senki nem fog bajba kerülni emiatt. Jacob azt sem tudja, hogy hol vagy most. Igaz? – kérdezte Edward.
- Nem, tényleg nem tudja – mondta Seth határozottan.
- Valaki más tudja rajtunk kívül, hogy hol vagy? – kérdezte Edward.
- Nem, hiszen szándékosan maradtam teljesen egyedül. Reggel óta még csak egy gondolatukat sem hallottam. Egyik farkasét sem – mondta Seth határozottan.
- Remek, akkor azt sem tudják, hogy találkoztunk egyáltalán – vigyorgott Edward még szélesebben.
- Szerintem nem tudják, hogy találkoztunk, hacsak Bella és Nessie nem mondják el, és persze a többiek, akik most itthon vannak – mondta Seth.
- Bellával és Nessie-vel majd én beszélek, a többiek pedig nincsenek itthon, mert ellátogattak Denaliba, úgyhogy csak mi hárman láttunk – mondta Edward és közben megérkeztek a házhoz. – Menj, és tusolj le, teszek egy váltás ruhát a régi szobámba, azután pedig mindent elmondok.
Edward gyorsan betessékelte Seth-et az emeleti fürdőbe, tett ki a fiúnak váltás ruhát, csinált pár szendvicset, mert Nessie-nek hála a hűtő mindig tele volt finomságokkal, majd rávetette magát a számítógépére.

Ha a lélek összeforr - 4. fejezet

Ha nincs választás 2.

Joanne lassan lehiggadt a repüléstől, így úgy határozott, hogy lassan elindul haza. Lassan repült vissza a Black Eagle törzs rezervátumába, majd rádöbbent, hogy nincs nála ruha, úgyhogy boldog volt, amiért mindig nyitva szokott lenni a szobája ablaka. Gyorsan berepült az ablakon, majd magára kapta az első ruhadarabokat, amik a kezébe akadtak. Közben azon gondolkozott, hogy vajon a többiek már visszaértek-e az őrjáratból, mert ezt a hírt jobb lenne minél előbb közölni a barátnőjével. Bár nem lesz egyszerű a helyzet. Joanne nem akarta belekényszeríteni ebbe a házasságba a lányt, hiszen szegény mindig is arról álmodozott, mint minden lány, hogy egyszer majd meglátja azt a férfit, aki neki való, a férfi majd udvarolni neki, kedves lesz hozzá és megvédi. Olyan sokat beszélgettek már erről, hogy Joanne szíve összeszorult a gondolattól, hogy nemsokára a lány álmait, akit húgaként szeret porrá kell, hogy zúzza. Néhány perccel később gondolataiból vidám kacagás szakította ki. A hangok az erdő felől érkeztek, tehát a sasok hazaérkeztek az őrjáratból. Joanne gyorsan kiszaladt a házból és rámosolygott a vidám csapatra, majd barátnőjéhez lépett és megkérte, hogy tartson vele egy sétára. Senki nem lepődött meg ezen, hiszen nagyon gyakran szokott a két lány elvonulni, hogy négyszemközt beszélgethessenek. A lányok azt hitték, hogy nyilván az őrjáratról szeretne beszélni Joanne a vörös sassal. Már jó messzire elsétáltak, amikor Joanne megszólalt.
- Nézd, Kedves. Valamit el kell mondanom neked, aminek nem fogsz örülni – kezdett bele Joanne a mondandójába, kissé feszengve.
- Tudom, hogy gyáva vagyok, mond csak ki nyugodtan – hajtotta le fejét a lány.
- Nem vagy gyáva, ne beszélj butaságokat. Épp ellenkezőleg, nálad bátrabb sas még nem élt a törzsben. Legyőztél egy vámpírt. Még akkor is, hogyha közben csúnyán megsérültél nem adtad fel – mondta Joanne őszintén.
- De azóta alig merek kirepülni, ha nem te kérnél rá, akkor biztos, hogy még mindig a szobámban gubbasztanék reszketve – mondta a lány szomorúan.
- Ezt már megbeszéltük, sokkot kaptál, nem kell, hogy egyik pillanatról a másikra feldolgozd a történteket. Megmentettél egy életet, annak ellenére, hogy mi nem vagyunk harcosok. Úgyhogy kérlek, zárjuk le a vitát erről a gyávaság kérdésről. Nem vagy gyáva, csak újra meg kell tanulnod bízni az erődben. Több van benned, mint amit a törzs bármely tagja is el tudna képzelni. Hidd el, én tudom. Láttam az arcodat, amikor magadhoz tértél a küzdelem után, és nem magad miatt aggódtál, hanem az ember miatt, akit megmentettél. Úgy ugrottál fel, hogy észre sem vetted, amikor letépted a kötéseidet, pedig biztosan nagyon fájt. Láttam a gondolataidat és csak is az járt a fejedben, hogy hol van az az ember – bíztatta Joanne a lányt.
- Köszönöm – mondta a lány hálásan. – Sokat segít, hogy valaki ennyire hisz bennem.
- Nincs mit, Kincsem – mosolygott rá Joanne.
- Joanne? – kérdezte a lány.
- Igen? – nézett rá a másik.
- Ma nem szólítottál még a saját nevemen, tehát valami nagyon hivatalos dologról akarsz velem beszélni. Igaz? – kérdezte a lány kissé félve a választól.
- Igen, és sajnos egyik sem éppen jó hír – mondta Joanne.
- Akkor essünk túl rajta – sóhajtott a lány.
- Előre is bocsáss meg, tudom, hogy gyűlölöd ezt a hivatalos megszólítást, mivel ez nem a neved, hanem a törzsben betöltött pozíciód, de most muszáj. Szóval vörös sas – kezdett bele Joanne a lány pedig elhúzta a száját, mert elege volt már ebből a megnevezésből. – a tanács azt parancsolta, hogy többé ne engedjelek járőrözni.
- Tessék? Csak azért, mert mostanában kicsit bátortalanabb vagyok, attól még nem lettem rossz megfigyelő. Már tizenkét éves korom óta kijárok veletek, van tapasztalatom, és azt mondtad, hogy soha senki nem változott át még ilyen fiatalon. Nem tehetik ezt velem, én is a csapat tagja vagyok – bukott ki a lányból.
- Sajnálom, de nem tehetek semmit. A tanács akaratát még nekem is be kell tartanom, bár nem teszem szívesen – mondta Joanne szomorúan.
- Tudom, semmi baj. Nem rád haragszom – mondta a lány elkeseredetten. – Csak tudod, már hat éve egy vagyok a sasok közül, és én nem igazán tudom, hogy mit kezdjek magammal, hogyha elveszik ezt tőlem.
- Te így is egy maradsz a sasok közül. Ezt senki sem veheti el tőled, csak éppen járőrözni nem fogsz velünk jönni, de azt nem tilthatom meg neked, hogy átváltozz és repülj időnként – kacsintott Joanne. – Az pedig ha véletlenül pont arra jársz mint mi, az természetesen csak puszta véletlen lesz.
- Köszönöm, Joanne – vigyorgott rá a lány.
- Nincs mit, tudod, hogy jó vagyok kiskapuk keresésében. Sajnos, viszont a másik dologgal, amit el kell mondanom neked, attól tartok nem tudunk mit kezdeni. Az ellen nem lesz kibúvó. Még az én csavaros észjárásommal sem tudom megmondani, hogy hogyan másszunk ki ebből.
- Akkor ez valami nagyon komoly dolog lehet. Igaz? Mi lehet rosszabb annál, mint hogy megpróbálnak eltiltani a járőrözéstől – gondolkodott el a lány.
- Itt jártak ma a farkasok – kezdte Joanne.
- Ó – mondta a lány. – Tehát valami nagy baj van, és a segítségünkre van szükségük. Összeszedem magam, és máris indulhatunk.
- Nem, nem a segítségünk kell. Elmondok neked egy történeted. Rendben? Ha elmeséltem, akkor mindent megértesz. Én is csak ma hallottam először a dologról, de minél előbb meg kell tudnod neked is.
- Rendben, figyelek – mondta a lány és kényelmesen elhelyezkedett egy kidőlt fatörzsön.
- Tehát tudod ugye, hogy hajdanán létezett még két alakváltó törzs a medvék és a szarvasok – kezdte Joanne és, amikor a lány bólintott folytatta. – Nos, ez a két törzs kihalt, mint tudod, mert állítólag nem hallgattak a jövőbelátójukra.
- Igen, ezt hallottam, de mi közünk nekünk ehhez? – kérdezte a lány döbbenten.
- Nos, a jövőbelátónk egy évszázada álmot látott, hogy az utolsó két alakváltó törzset is eléri a vég, és az alakváltók kihalnak a világról, de az álma szerint van egy megoldás, hogy megmentsük a génállományt. A megoldás pedig nem más, mint az, hogy a két törzset egy frigy által összekössék, ezzel megerősítve a génállományt – nézett a lányra Joanne.
- Igen, eddig minden világos, csak az a baj, hogy a farkasok is bevésődnek, mint mi. Látta a jövőbelátó, hogy kiknek kell találkoznia? Mármint, hogy kik lesznek azok, akik egymásba vésődnek? – kérdezte a lány kíváncsian.
- Rátapintottál a lényegre. Itt a bökkenő. Nem látott senkit sem, aki bevésődött volna, csak azt tudta, hogy egyesülnünk kell a farkasokkal, és azt mondta meg, hogy melyik sas lesz az, aki frigyre lép – nézett jelentőségteljesen a lányra.
- Hogy mi? Engem? De hát én nem ismerek egy farkast sem. Nem értem, tehát azt mondod, hogy én fogok bevésődni valamelyikükbe, de nem lehet tudni, hogy melyikbe? – döbbent meg a lány.
- Nem éppen, már csak egy farkas van, aki nem vésődött be és hozzá kell feleségül menned – mondta Joanne szomorúan.
- De honnan tudhatnám, hogy tetszik-e majd, és ő honnan tudhatná. Én még soha nem találkoztam egy farkassal sem, és nem emlékszem arra sem, hogy ők jártak volna itt valamikor – mondta lány döbbenten.
- Sajnálom, de erre a helyzetre nem tudok megoldást találni. A szerződést úgy kötötték, hogy megmásíthatatlan legyen – mondta Joanne. – Ez esetben sajnos, a szerződés kötelez engem és téged is. Nincs választás, úgyhogy kérlek, próbálj meg beletörődni a helyzetbe. Mindenben segítek, amiben csak tudok.
- Mégis, hogy akarsz segíteni? Átalakulsz valahogy vörös sassá és hozzámész te? Vagy itt helyben megölsz, és akkor megoldódik a gond? Istenem, ha az a vámpír sikeresen elintéz, akkor most nem lenne ilyen gondom – mondta a lány keserűen.
- Ne mondj ilyet, még az is lehet, hogy nagyon kedves férfi az a farkas. Talán csak meg kéne ismerkednetek. Még van két hónap az esküvőig. Mi lenne, ha megkérném a tanácsot, hogy ellátogassunk hozzá, hogy had ismerjétek meg egymást – próbálta vigasztalni Joanne.
- Két hónap? Két hónap múlva oltárhoz kell állnom egy számomra idegen férfival? Tudunk egyáltalán valamit róla? – kérdezte a lány.
- Annyit tudok, hogy ő is tizennyolc éves, mint te. Most érettségizett és ő sem tudta, hogy létezik egy ilyen szerződés egészen mostanáig – mondta Joanne.
- Hát akkor ő is biztosan remekül érzi magát a hírtől, mint én – mondta a lány ironikusan. – Szegény, gondolom őt is megviselte a hír, hogy el kell vennie valakit, akit nem is ismer. Azért felmerül még egy kérdés – gondolkodott el megint a lányt.
- És mi lenne az?
- Úgy tudtam, hogy a farkasok képesek még beleörülni is, vagy esetenként belehalni, hogyha a lenyomatukat nem tehetik boldoggá, és valljuk be, hogy elég kicsi rá az esély, hogy én legyek a lenyomata – mondta a lány.
- Sajnos a törzseink erre is találtak megoldást – suttogta Joanne.
- Erre van megoldás? – döbbent meg a lány.
- Igen, a megoldás az, hogy a farkas lemond az átváltozásról, és akkor nem kell neki lenyomat, hanem szabadon elvehet bárkit – magyarázta Joanne.
- Micsoda? De hát biztosan ez az élete. Már úgy értem, hogyha abból indulok ki, hogy mit éreznék én, hogyha többé nem repülhetnék a hegyek fölött, abba szinte biztos, hogy beleőrülnék – mondta a lány döbbenten.
- Valószínűleg a farkas is így érez, de övé a döntés, ha akar akkor farkas maradhat és megpróbálhat élni a lenyomata nélkül melletted, de ez nagyon nehéz lenne – magyarázta Joanne.
- Már az is valami, hogy egy dologban dönthet valamelyikünk. Igazából gyűlölni szeretném, de nem tudom, mert szinte biztos, hogy ő is pont úgy meg lehet rémülve, ahogy én vagyok – mondta a lány határozottan.
- Nos, ezt én is el tudom képzelni.
- És mi lenne, ha egyszerűen nemet mondanék neki az oltárnál – mondta a lány.
- Azt sajnos nem teheted meg – mondta Joanne.
- Már miért ne tehetném meg? – döbbent meg a lány.
- Azért mert parancsba kaptam, hogy legyél ott két hónap múlva és mondj igent – hajtotta le a fejét a lány.
- Oh, értem – döbbent meg a lány, amikor rájött, hogy ez mit jelent.
- Tudod, hogy húgomként szeretlek, én… - kezdte Joanne, de a lány a szavába vágott.
- Kérlek, ne is folytasd. Nem haragszom rád. Most pedig szeretnék egy ideig egyedül maradni, ha megengeded, Vezérem – mondta lány remegő hangon.
Joanne felszisszent a szóra, hogy „Vezérem”, hiszen még soha nem hívta őt így a barátnője és nem is volt rá szükség soha, hogy érzékeltetnie kelljen szegény lánnyal, hogy itt ő a vezér. Majd szomorúan figyelte az egyre távolodó alakot, akit már rázott az elfojtott zokogás.

Ha a lélek összeforr - 3. fejezet

Ha nincs választás 1.

Jacob néhány óra dühödt száguldás után végre kezdett lehiggadni, ezért elindult hazafelé. A fák csak suhantak mellette miközben a házuk felé tartott, majd az erdő szélén, amikor vissza akart változni megtorpant, mert rá kellett döbbennie, hogy nagy dühében nem törődött a ruháival, egyszerűen csak széttépte őket, ahogy átváltozott, így pedig mégsem változhatott vissza emberi alakjába. Így tovább rohant és beugrott még farkasként a szobája ablakán és csak azután változott vissza. Idegesen keresett magának ruhát, majd kiviharzott a konyhába, ahol Billy várt rá, nem túl vidáman.
- Mégis, hogy képzelted ezt? – dörrent rá az apja.
- Mit, hogy képzeltem, apám? – döbbent meg Jacob.
- Azt, hogy kis híján átváltoztál a törzs előtt. Dühödben meg is ölhetted volna valamelyiküket puszta véletlenségből. Alfa vagy, fogd már fel, hogy ez kötelességekkel jár – magyarázta az apja.
- Tudom, hogy mi a kötelességem, mert még parancsba is adták, de azt ne várd el tőlem, hogy még örüljek is neki, hogy tönkretehetem a barátom életét – mondta Jake.
- Sajnálom, hogy ez a te kötelességed lett, de Seth most nem a barátod, hanem a csapatod egy tagja, akinek követnie kell a parancsaidat. Ha tetszik, ha nem most a törzs érdeke sokkal előbbre való, mint Seth-é. Én is szinte fiamként szeretem azt a fiút, de a sors őt választotta ki arra, hogy megmentse az alakváltókat. A jövőbelátó azt mondta, hogy szükséges a frigy az életben maradásunkhoz.
- Az jövőbelátók tévedtek már egy párszor – sóhajtott Jacob.
- Mondj egy esetet, amikor nem vált be a jóslatuk – kérte Billy.
- Például, amikor a jövőbelátó azt mondta, hogy a legjobb az lenne, ha megölnénk Cullenéket. Ezt te magad mesélted el egyszer.
- Ez nem bizonyít semmit, fiam. Nem tudhatod, hogy mi fog történni még a jövőben. Lehet, hogy egy napon majd ezt kell tennünk – érvelt Billy.
- De ha akkor megteszitek, amikor az jövőbelátó tanácsolta, akkor megöltétek volna Nessie apját, így a bevésődésem tárgya, az életem értelme soha nem jött volna a világra – mondta Jacob. – Egyébként pedig nem hiszem, hogy Cullenékkel bármikor is baj lesz. Túlságosan emberiek az érzéseik ahhoz, hogy ellenünk forduljanak.
- Jól van, belátom, hogy félreismertük őket, de volt alapja az előítéleteinknek. De itt most nem ez a lényeg. Az alakváltók sorsa múlhat a dolgon. Tudom, hogy nehéz a feladatod, de meg kell értened, hogy ez elkerülhetetlen – győzködte Billy a fiát.
- Tudom, és meg is fogom tenni, amit kell, ha a törzsnek erre van szüksége, csak egyszerűen nem értek egyet a döntéssel. Most pedig ha nem haragszol, megyek és megkeresem a falkámat. Jobb, ha közlöm a hírt Seth-tel – mondta Jacob lehajtott fejjel.
- Menj csak, fiam. Sajnálom, hogy neked kell ezt tenned, de helyesen döntöttél. Az esküvőnek meg kell történnie. Próbálj meg segíteni Seth-nek. Talán a barátságoddal könnyebb lesz átvészelni a jövőt – bíztatta Billy.
- Ha közlöm vele, hogy ha nem veszi el magától a vörös sast, akkor alfájaként fogom megparancsolni, kötve hiszem, hogy továbbra is barátjának fog tekinteni – mondta Jacob szomorúan.
Erre már Billy sem tudott mit mondani, úgyhogy csak nézte a fiát, amint az ajtó felé indul, és az erdő felé veszi az irányt. Billy utoljára akkor látta Jacobot ilyen megtörtnek, amikor Bella úgy döntött, hogy Edwardot választja helyette, de az a szituáció szerencsésen végződött végül is, hiszen így megszületett Nessie. A férfi nagyon remélte, hogy Seth ügye is jól végződik majd, bár nem tudta, hogy hogyan is lehetne erre a helyzetre megoldást találni.
Amint Jacob elérte a fákat gyorsan levetkőzött és átváltozott farkassá, majd keresni kezdte a gondolatokat az erdőben. Már jó ideje szaladt, amikor hirtelen elcsípett egy kis testvéri összezördülést Leah és Seth között. Akármennyire is szerették egymást, mégis minden nap képesek voltak összekapni valami jelentéktelen dolgon.
- Most meg mi a bajod velem? Igenis lehet hosszú a hajam és tépett a frizurám, hogyha Kevinnek ez tetszik – csattant fel Leah.
- Nem mondtam, hogy nem növesztheted meg, csak azt mondtam, hogy mókásan nézel ki így bundában – nevetett fel Seth.
- Azonnal engedd el a bundám, mert különben megtéplek – vicsorgott Leah.
- Én csak segítek neked, hogy tépett legyen a frizurád, még nem eléggé az, szerintem. Hidd el jól fog kinézni, csak egy-két tépés még és tökéletes lesz. Bízz bennem! Tépésben jó vagyok – hahotázott Seth.
- Istenem, mivel érdemeltem ki, hogy ilyen idióta öcsém legyen – sóhajtott fel Leah.
- Ti meg mit műveltek őrjáratozás helyett? – lépett be Jacob a társalgásba.
- Leah azt mondta, hogy a fodrász nem olyan tépett frizurát készített neki, amilyet elképzelt, én meg gondoltam segítek. Ez fontos kérdés, Jake. Tudod Kevinnek a tépett, hosszú frizura tetszik, úgyhogy a nővérkém alkalmazkodik, hogy boldog legyen a lenyomata. Gyere és segíts tépni – kuncogott Seth.
- Seth, elég! – kiabált rá Leah. – Jake, te pedig, ha megint az öcsém pártjára állsz nem fog érdekelni, hogy az alfám vagy és olyat teszek, hogy magam is megbánom – mondta Leah.
- Nyugi, Leah – mondta Jacob. – Seth légy szíves és szállj le egy picit a nővéredről.
- Au! – kiáltott fel Leah.
- Mi a baj? – kérdezte Jacob döbbenten.
- Bocsi, csak azt mondtad, hogy szálljak le róla, és szó szerint értelmeztem, azt viszont nem mondtad, hogy ami a számban van tépnivaló azt is hagyjam ott, ahol van – kacagott Seth.
- Seth, hagyd abba – kuncogott Jacob.
- Jól van, befejeztem a tépést, ha visszaváltoztál látni fogod, hogy mesterfodrász vagyok – mondta Seth határozottan.
- Jól van öcsi, majd ha te is bevésődsz remélem, hogy a lánynak is lesznek olyan kívánságai, ami miatt tudlak majd szekálni – mondta a Leah és játékosan támadó állásba állt az öccse előtt.
- Most már tényleg fejezzétek be! – ugrott közéjük Jacob komoran.
Leah és Seth döbbenten nézte, ahogy Jacob mindkettőjükre rávicsorog, és alfa hangján szólal meg.
- Azt mondtam, hogy fejezzétek be! – csattant az Alfa hangja.
Leah és Seth farkukat behúzva, fülüket pedig lesütve hátráltak el Jacobtól és kissé értetlenül néztek rá, mert Jacob is inkább mulatozni szokott a kis veszekedéseiken nem pedig rájuk dörrenni.
- Valami rosszat mondtam? Bocsánat, nem akartalak feldühíteni – mondta Leah.
- Nem a te hibád, Leah. Csak ma egy kicsit ideges vagyok – mondta Jacob, immáron normális hangján.
- Értem. Akkor jó – mondta Leah.
- Leah, kérlek hagy magunkra minket egy kicsit Seth-tel. Majd később mindent megtudsz – kérte Jacob.
- Rendben, akkor megyek még egy kört az erdő körül, ha nem gond – mondta Leah.
- Az nagyon jó lenne, köszönöm – felelte Jacob hálásan.
- Nincs mit. Sziasztok! – mondta még Leah és elfutott.
Jacob Seth felé fordult, aki értetlenül nézett rá. A fiú el sem tudta képzelni, hogy mit akar vele Jacob négyszemközt közölni, hiszen soha nem volt még titkuk egymás előtt, amióta hárman kiváltak a másik falkából.
- Mi a baj, Jacob? Nem szoktál így kiborulni – érdeklődött Seth.
- Inkább beszéljük meg a dolgot emberi alakban, kérlek – mondta Jacob.
- Hát ekkora a baj? Mit csináltam? Hiszen csak strandon voltam tegnap és ma járőrözni – döbbent meg Seth.
- Csak változzunk vissza, kérlek. Egyébként te nem csináltál semmit – mondta Jacob.
- Rendben – mondta Seth.
Jacob és Seth újra felvette emberi alakját, és gyorsan felöltöztek. Majd Jacob leült egy kidőlt fatörzsre és oda invitálta Seth-et is. Amikor a fiú is leült nem messze tőle és kíváncsian ránézett Jacob szólásra nyitotta a száját, de hang nem jött ki rajta.
- Mi a baj Jake? Nessie-vel történt valami? – kérdezte Seth ijedten.
- Nem – sóhajtott Jacob. – Nessie nagyon jól van. Nekem… - kezdte Jacob kissé remegő hangon. – el kell mondanom neked valamit, ami megváltoztatja az életed.
- Hogy mit? Megváltoztatja az életem? De hát én boldog vagyok így, nem kell rajta semmit változtatni. A bevésődéssel kapcsolatos? – kérdezte Seth.
- Igen, azzal – bólintott Jacob.
- De hát még csak tizennyolc éves vagyok. Ráérek még bevésődni. Majd, ha itt lesz az ideje akkor megtörténik. Emiatt ne aggódj – mosolygott Seth.
- Seth, te nem fogsz bevésődni soha – mondta ki Jacob, ami a szívét nyomta.
- De hát miért? A jövőbelátó mondta? – kérdezte a fiú döbbenten.
- Nem, hanem a tanács döntése. A törzs érdekében az utolsó farkasnak, aki nem vésődött be, és ez sajnos jelen esetben te vagy, el kell vennie a vörös sast a Black Eagle törzsből. A szerződés egy évszázada köttetett és megmásíthatatlan – hajtotta le Jacob a fejét.
- Micsoda? – ugrott fel Seth. – Ez nagyon rossz vicc, Jake. Nekem is vannak húzós tréfáim, de ez azért már túlzás. Nem gondolod?
- Ez most nem vicc, Seth. Nekem sem tetszik a kialakult helyzet, de nem tehetünk semmit.
- Mi az hogy nem tehetünk semmit. Egyszerűen nemet mondok és kész – mondta Seth határozottan.
- Nem, nem fogsz nemet mondani – mondta Jacob szomorúan.
- Dehogyisnem. Odamegyek és közlöm velük, hogy ezt nagyon gyorsan felejtsék el. Nekem is jár a boldogság! – csattant fel Seth.
- Sajnálom, Seth, de két hónap múlva elveszed a vörös sast – nézett a szemébe Jacob.
- Ezt mégis miből gondolod ennyire határozottan? – döbbent meg Seth.
- Abból, hogy ha nem mondod ki magadtól az igent, akkor parancsba fogod kapni, és kénytelen leszel megtenni. Sajnálom, de mindenki szerint ez a törzs érdeke – mondta Jacob és ismét lehajtotta a fejét. – Bocsáss meg, de most az egyszer nem lehetek csak a barátod ebben a kérdésben. Nekem sem tetszik ez a helyzet, de meg kell történnie a frigynek, különben az alakváltók kihalnak a világról.
- Oh, értem - döbbent meg Seth, amikor rádöbbent, hogy mit is mondott az imént Jacob, majd rázkódni kezdett és ruháit eltépve átváltozott.
Jacob döbbenten nézte a fiút, aki még soha nem változott át érzelmi kitörésből. Mindig is ő volt a falkában az, aki a legjobban uralta az érzelmeit. Jacob még egy percig döbbenten állt, aztán gyorsan lekapkodta a ruhát magáról és ő is átváltozott.
- Seth, én… - kezdte Jacob, de Seth félbeszakította.
- Távozhatok, Alfa? – mondta Seth némi haraggal a hangjában. – Most szeretnék egy kicsit egyedül lenni.
- Igen, menj csak. Szólok Leah-nak is, hogy most hagyjon békén – mondta Jacob szomorúan.
- Ahogy gondolod, Alfa – mondta még Seth, majd elrohant.
Jacob még néhány pillanatig döbbenten nézett Seth után, aki még soha nem haragudott rá. Bár el kellett ismernie, hogy jogos volt a fiú indulata. Aztán óvatosan szájába fogta a ruháit és elindult hazafelé, hogy ő is egy kicsit kiszellőztesse a fejét.

Ha a lélek összeforr - 2. fejezet

Kötelesség 2.

Derűs napra ébredt Joanne a Black Eagle törzs sasainak vezetője. Nehéz volt a feladata, hiszen annak ellenére, hogy a védelmező feladatot ellátó sasok mindig nők voltak a törzsi tanács csak férfiakból állt, és egy női vezetővel mindig keményebben bántak, de Joanne jól kezelte a tanáccsal való találkozásokat. Nyugodtan és ráérősen reggelizett, amikor az ajtó felől kopogtatást hallott. Odament az ajtóhoz és kinyitotta. Meglepetten tapasztalta, hogy Gina áll előtte, aki nem sűrűn szokott hozzá látogatóba jönni, mert sok kérdésben nem értenek egyet a sasok vezetésével kapcsolatban. Gina még mindig nem tudta feldolgozni, hogy a húga lett a sasok vezetője és valamiért nem ő. Hiszen Gina az elsőszülött, a rangidős, mégis Joanne lett a vezető. Erre még sosem volt példa eddig. Mindig a rangidős nővérre esett a szellemek választása, legalábbis addig a napig, amíg Joanne-t nem választotta a sors helyette.
- Jó reggelt, Gina! – mondta Joanne meglepetten.
- Neked is, Joanne – mondta Gina. – A törzs vezetőihez követek érkeztek a farkasoktól. Arra kérnek, hogyha a követek távoztak, akkor jelenj meg a tanácsteremben, mert fontos dolgokat kell megbeszélniük veled.
- Miféle fontos dolgokat? Nem mondtak semmit? – kérdezte Joanne meglepetten. – Vajon mit akarhatnak tőlünk a farkasok?
- Fogalmam sincs. Majd elmondják neked, ha jónak látják. Csak legyél kedves, és most az egyszer próbálj meg egy tanácskozást úgy átvészelni, hogy nem emeled fel a hangod a vezetőink előtt, csak akkor, hogyha komoly okod van rá. Kérlek – kérlelte a lány a húgát.
- Te is tudod, hogy ok nélkül soha nem kezdek vitába velük. Remélem, hogy most sem lesz rá szükség – mondta Joanne egy apró mosollyal az arcán.
- Rendben – sóhajtott Gina. – Akkor én megyek is. Átvegyem a délelőtti járőrözést, amíg a tanácsnál leszel?
- Megköszönném, ha nem lenne gond – mondta Joanne hálásan. – Kérlek, vigyél ki mindenkit. Az újaknak is gyakorolnia kell.
- Még a vörös sast is? Azóta amióta megtámadták elég bátortalan lett, és csak veled érzi magát biztonságban – döbbent meg Gina.
- Igen, még őt is, de egyébként van rendes neve is szegénynek. Nem lesz vele semmi baj. Képes lesz újra járőrözni, csak figyelj rá, kérlek – mondta Joanne.
- Még nagyon fiatal és eléggé sokkot kapott, szerintem még pihennie kéne.
- Nem, a sérülései már szépen begyógyultak. Ha hagyjuk, hogy bezárkózzon, és ne járőrözzön, akkor soha többé nem lesz képes rá. Nem szeretném, ha félne. Jobb neki, hogyha újra kint van és rájön, hogy nem az ő hibája volt, hogy elkapták, hiszen azért ment le, hogy megmentsen egy életet és sikerült is neki.
- Sikerült, de igen kockázatos volt, mi lett volna, ha belehal? A vörös sas fontos a törzs számára. Szerintem mostantól nem kellene velünk jönnie – morgolódott Gina.
- Teljes értékű tagja a csapatnak! A lelke tisztább, mint itt bárkié, és még sosem hallottam ilyen bátor sasról. Annak ellenére, hogy ő csak egy védelmező, nem pedig egy harcos, mégis az életét kockáztatta, pedig tudta, hogy az ellenség sokkal erősebb nála. Azt mondtam, hogy vidd ki és támogasd őt! – mondta Joanne, aki az utolsó mondatához már bevetette a vezetők hangját is, úgyhogy Gina nem vitatkozott tovább.
- Ahogy parancsolod, vezérem – biccentett a lány bosszúsan.
Gina dúlva-fúlva távozott testvérétől, mert egyáltalán nem értett azzal egyet, hogy a vörös sast is úgy kezeli, mint egy közönséges alakváltót. Hiszen mindketten tudták, hogy kétszáz évente csak egyetlen egy jön a világra. Ráadásul ez a sas volt közöttük a legfiatalabb, még csak tizennyolc éves, és már egyszer majdnem megölték. A hatalmas forradás örökké emlékeztetni fogja erre a tényre.
Joanne az ablakból figyelte, ahogy a sasok felszállnak Gina vezetésével, hogy járőrözzenek. A legszebb, természetesen a vörös volt közöttük, de jelenleg sajnos a legbátortalanabb is és ez látszott rajta, ahogy repült a többiekkel alakzatban. Joanne nagyon aggódott a lányért, tudta, hogy halálra rémült, amikor a vámpír elkapta és végighasította a hátát a körmeivel, de nem akarta, hogy egy életen át félelemmel töltse el, hogyha újra át kell változnia, és repülnie kell a többiekkel. Túl értékesnek tartotta ahhoz, hogy hagyja, hogy soha többé ne merjen kilépni a négy fal közül. Egészen sokáig látta őket kirepülni, majd amikor eltűntek a látóteréből visszaült a kedvenc fotelébe és várta, hogy a tanács hivassa. Már legalább egy órája várakozott, amikor végre kopogtattak az ajtaján. Gyorsan ajtót is nyitott.
- Joanne – üdvözölte Joe a tanácsfő helyettese.
- Üdvözöllek Joe. Miben segíthetek? – kérdezte a lány.
- A tanács látni kíván téged, méghozzá most azonnal – mondta a férfi.
- Rendben, akkor induljunk is.
Joanne így hát követte a tanácsterembe a férfit, és már nagyon kíváncsi volt, hogy mit is akarhatnak tőle, hiszen a legutóbbi balesetet, már megbeszélték. Amikor belépett az ajtón döbbenten tapasztalta, hogy a tanácson kívül jelen van Roxanne és Peter is a vörös sas szülei.
- Foglalj helyet, Vezető! – mondta a Tanácsfő.
- Köszönöm, de inkább csak Joanne, ha nem gond – kérte a lány.
- Rendben, Joanne. Kérlek, foglalj helyet – mondta Greg a tanács főnöke.
- Miért hívatattok? Valami baj van? – kérdezte Joanne.
- Ahogy vesszük. Azért hivattunk, hogy megmondjuk neked, hogy ha ma visszajött a csapat, akkor közöld a vörös sassal, hogy többé nem fog kimenni a többiekkel és egyedül sem. Ez az egyik ok, amiért itt vagy – kezdte a férfi.
- Nem tartanám helyesnek, hogyha csak azért, mert talán túl vakmerő volt már nem lenne teljes értékű tagja a csapatnak. Egyébként van rendes neve is szegénynek a szüleitől kapott, ha még emlékszik rá valaki rajtam kívül – mondta a lány.
- Ne legyél tiszteletlen velünk, Joanne. A vörös sas, akit egyébként azért emlegetünk így, mert így adjuk meg a neki járó tiszteletet, akkor sem fog kimenni többé járőrözni, ha nem értesz egyet vele, és ezt veheted parancsnak.
- Lehet, hogy felsőbbrendű, mint a többi sas, de akkor sem akarja, hogy úgy kezeljük. Nem értem, hogy ez miért jelent nektek ekkora gondot, de legyen, ahogy akarjátok – sóhajtott a lány.
- Nagyszerű, és most jön a másik kérdés, amit meg akarunk vitatni veled – mondta Greg elégedetten.
- Mi lenne az Tanácsfő?
- Itt jártak nálunk az imént a farkasok követei – kezdte Greg.
- Tudom, a nővérem említette, és ez mennyiben tartozik rám? Ha szabad tudnom. Talán szükségük van a sasok segítségére? – érdeklődött a lány.
- Nem, nem ezért jöttek. Mit tudsz a farkasokról? – kérdezte Greg.
- Nem sokat Tanácsfő, annyi bizonyos, hogy harcosok, akik hatalmas farkasokká alakulnak át. Régen, ahogy hallottam sokszor segítettük egymást a vámpírokra való vadászás közben. Ha jól tudom ők is bevésődnek hozzánk hasonlóan. Miért érdekes ez? – kérdezte a lány, mert nem értette a lényeget.
- Nos, kezdem az elején. A jövőbelátónk úgy egy évszázada álmot látott és azt mondta, hogy a két törzsnek egyesülnie kell, különben az alakváltók kihalnak a földről. Ekkor íródott egy szerződés miszerint a vörös sas és az utolsó magányos farkas össze kell, hogy házasodjon, hogy utódaik már vegyes génállományt kapjanak és felerősítsék az alakváltáshoz szükséges energiákat a két törzsben – magyarázta a főnök.
- Teljesen megőrültek? Miből gondolják, hogy majd egymásba vésődik ez a két fiatal? Ez nem parancsra működik – csattant fel a lány.
- Jelen esetben nem lesz szó bevésődésről – mondta Greg nyugodtan.
- Meg akarják ölni őket? Hogyan élhetnének úgy házasokként, ha semmit sem éreznek egymás iránt. A bevésődés nem játék, ha nem találják meg a párjukat bele is halhatnak. De ha mégsem halnak bele a fájdalomba, akkor mi lesz, ha időközben megtalálják a lenyomatukat? Bele fognak őrülni, hogyha nem tehetik boldoggá azt, akit nekik szánt a sors.
- Emiatt nem kell aggódnod a vörös sas még soha nem vésődött be, és a farkas pedig lemondhat az átváltozás képességéről és akkor könnyebb lesz neki – magyarázta a Tanácsfő.
- Ez kegyetlenség. Ugye tudják? – döbbent meg Joanne. – Hogy kérhetik ezt a szegény lányt, hogy menjen hozzá valakihez, akit nem is ismer? Vagy nézzük a másik oldalról. Hogy kérhetik azt a farkast, hogy mondjon le a lelke nagyobbik feléről? Tönkre fogják tenni őket.
- Ez nem kegyetlenség. Ez a szükséges rossz, egy nagyobb jó érdekében. A farkasnak is meg kell majd értenie, ha pedig nem, akkor parancsot kap rá, hogy megtegye – nézett Joanne-ra jelentőségteljesen Greg.
- Nem, nem fogom megtenni. Nem fogom kényszeríteni, hogy mondjon igent annak a farkasnak – csattant fel a lány.
- Dehogyisnem. Két lehetőséged van. Még két hónap van az esküvőig. Ha jót akarsz neki, akkor lelkileg felkészíted és segíted, hogy meghozza a helyes döntést, vagy két hónap múlva parancsba adod neki, hogy mondjon igent az oltárnál. Azt az utat választod, amelyiket akarod, de a frigy mindenképpen meg lesz kötve – csattant fel a Tanácsfő.
- Két hónap? Nem gondolják, hogy azért egy kicsit több időt is hagyhattak volna neki, hogy felkészüljön erre? Gondolom, hogy nem most derült ki, hogy esküvő lesz – mondta a lány már kissé túl hangosan is.
- Nem tudtuk, hogy ki lesz a férje eddig. A szülők döntöttek úgy, hogy nem terhelik a lányukat, amíg nem biztosak mindenben – kiabált Greg is. – Szóval a frigy meg lesz kötve. A másik kérdés, hogy a leány minden értéke megvan-e. Neked tudnod kell, hiszen te vagy a bizalmasa.
- Minden értéke? Mégis mire… - kezdte a lány, aztán megdöbbent a puszta gondolattól is, hogy azt felételezik, hogy ő már. – Minek nézik maguk? Természeten, érintetlen. Hiszen fiatal még, és soha senkit nem szeretett. Megjegyzem, nem érdemli meg, hogy kényszerből kelljen elveszítenie az ártatlanságát – üvöltött a lány.
- Ebből elég, Joanne – csattant fel Greg újra. – Tudom, hogy húgodnak tekinted, de ebben a kérdésben nem te döntesz. Elég ha csak elfogadod a tényeket és válaszolsz a kérdésekre.
- Mert a farkas is biztos érintetlen – mondta Joanne kissé gúnyosan.
- Ez nem a mi dolgunk, de előfordulhat. A fiú még csak tizennyolc éves, éppen mint a lány. Ebben az évben érettségizett.
- Ő tudta, hogy el kell vennie valakit majd egyszer? – kérdezte Joanne.
- Nem, nem tudta. Most fog szólni neki az Alfája.
- Pf! Na az is biztos kellemes beszélgetés lesz – mondta a lány.
- Ez sem rád tartozik. Tedd a kötelességed! Ha eljön az idő, tedd azt, amit tenned kell és próbálj meg életedben először nem ellenszegülni a tanácsnak. Most pedig elmehetsz.
Joanne dúlva-fúlva távozott a tanácsteremből és kétségbeesve gondolkozott valami megoldáson, de semmi jó nem jutott az eszébe, amivel meg lehetne akadályozni, hogy akarata ellenére férjhez adják a csapat egyik tagját. Dühében nem tudta megállni, hogy ne változzon át, így hát nem állt ellen és hagyta, hogy megtörténjen az átváltozás, majd a hegyek felé vette az irányt, hogy kiszellőztesse a fejét.

Ha a lélek összeforr - 1. fejezet

Kötelesség 1.

Joshua és George hamar odaértek a Black házhoz, be is mentek, de még csak Billyt találták otthon. A férfi meglepetten nézte a törzsi tanács tagjait. A tekintetük sokatmondó volt, és Billy sejtette, hogy megtörtént az, amit egyik farkasnak sem kívánt volna.
- Megtörtént hát? – kérdezte Billy kissé szomorúan, mert sejtette, hogyha nem Samhez kopogtattak be, akkor csak egy lehetőség maradt a kiválasztott szeméhét illetően.
- Igen – bólintott a két férfi. – Beszélnünk kell Jacobbal.
- Ezek szerint Seth a kiválasztott – sóhajtott Billy. – Nem lesz könnyű. Seth talán az egyetlen farkasunk, aki igazán boldog, hogy az a sorsa, hogy harcos legyen, és most ezt készülünk elvenni tőle. Tényleg megéri elvenni a szabadságát és a lelke nagyobbik részét? Nem érdemli meg ezt a sorsot – hajtotta le a fejét Billy.
- A sors döntése Billy, ahogy egykor megegyeztünk. A szellemek akarták így, és teljesen mindegy, hogy kit választottak és miért. Sethnek ez a sorsa és nem tehet ellene semmit, sem ő, sem pedig mi. Úgyhogy a fiadat a tanács elé várjuk, ahogy hazaért Nessietől – csattant fel Joshua.
- De Joshua. Billynek igaza van. Seth boldog attól, hogy harcos. Sosem akart magának más utat, nem úgy, mint a többi farkasunk – támogatta Billyt George.
- Annál jobb, legalább a génállomány, amit átörökít szintén szeretni fogja a harcot, és az átváltozást – mondta Joshua. – Nézzétek, én sem örülök neki kifejezetten, hogy éppen Sethre esett a választás, mert én is nagyon kedvelem azt a fiút és nem szívesen kényszerítem bele egy kényszerházasságba, de ha belegondoltok, akkor ti is rájöttök, hogy tulajdonképpen sosem kaphattunk volna nála tisztább lelkű és önzetlenebb kiválasztottat a sorstól.
A két másik férfi csak bólintott, hogy ezzel egyetértenek, majd még hosszan beszélgettek egymással. Már esteledett, amikor Joshua és George elbúcsúzott Billytől és távozott. A tanács másnap reggelre várta Jacobot, hogy megvitassák a dolgokat. Amikor Jacob hazaért Billy a konyhában volt és várt, hogy fia is bemenjen hozzá, mert el kellett mondania neki, hogy a tanács várja őt másnap reggel.
- Szia apa! Itthon vagy? – kérdezte Jacob, amikor belépett az ajtón. – Ne haragudj, hogy csak most jöttem, de Nessie sok programot talált ki mára, mert holnap nem tudunk találkozni, mivel Bella és Edward elviszik Port Angelesbe vásárolni, nekem pedig járőröznöm kell, úgyhogy nem tudok velük tartani – magyarázta Jacob mosolyogva.
- Itt vagyok fiam a konyhában. Semmi baj, örülök, hogy jól érezted magad – mondta mosolyogva. – Beszélnünk kell – sóhajtott fel Billy.
- Ajaj… - nyögött egyet Jacob.
- Mi ez az ajaj? – kérdezte Billy döbbenten.
- Amikor utoljára így mondtad nekem, hogy „Beszélnünk kell”, az meglehetősen szörnyű volt. Akkor közölted velem, hogy farkassá fogok változni, hogy vámpírok léteznek és, hogy el kell hagynom a legjobb barátomat Bellát. Tehát mondjuk úgy, hogy rosszat sejtek, de remélem, hogy messze járok az igazságtól – magyarázta Jacob.
- Értem, nos ebben az esetben attól tartok valóban helytálló ez az „ajaj” – mondta Billy kissé szomorúan.
- Akkor azt hiszem, hogy inkább leülök – mondta Jacob és kihúzott egy széket az asztaltól, majd leült az apjával szemben. – Hallgatlak.
- A tanács holnap korán reggel vár téged, valami nagyon fontosat akarnak elmondani neked – kezdte Billy.
- Te jó ég! Valami hibát követtem el? Hiszen csak a szokásos dolgokat végzi a falka, és amióta már Leah is bevésődött vele sincsenek különösebb problémák, mert boldog. Azt pedig nem hiszem, hogy Seth csinált volna valamit, amit nem kellett volna. Úgy tudom, hogy ma strandon voltak Quillel. Ha csak nem nyilvánosan változott farkassá, akkor nem tehetett semmi rosszat – törtek ki Jacobból a szavak.
- Nem, semmi ilyesmi. Egyik farkas sem követett el hibát – nyugtatta meg gyorsan a fiát Billy. – Illetve valami mégis történt a strandon. Képzeld Quil bevésődött, de azt még nem tudom, hogy a lány hogy fogadta az udvarlást. Remélem, hogy minden rendben megy majd velük.
- De hiszen ez nagyszerű – mosolyodott el Jacob. – Akkor már csak Sethnek kell bevésődnie és mindenki nagyon boldog lesz végre – lelkendezett Jacob.
- Fiam – sóhajtott Billy. – Holnap nehéz napod lesz, de szeretnélek megkérni valamire.
- Mondj csak apám – mondta Jacob még mindig mosolyogva.
- Kérlek, bármit is hallasz holnap, próbálj meg tisztelettel bánni a tanáccsal. Tudom, hogy ez nehéz lesz neked – mondta Billy kissé aggódva.
- Apa, miért nem mondod már el, hogy mi folyik itt? Úgy látom, hogy te tisztában vagy a részletekkel.
- Igen, ez így igaz, de nem mondhatom el, mert a tanács akarja veled megosztani a történetet. Légy türelemmel, holnap reggel mindent megtudsz.
- Rendben apám, ahogy akarod – mondta Jacob, de igazából furdalta a kíváncsiság, hogy vajon mi történhetett, aminek az apja ennyire nem örül.
- Köszönöm, fiam. Most pedig menj és pihenj egy kicsit. Úgy látom, hogy kifárasztott a kisasszony. Ha olyan nehéz eset, mint az édesanyja, akkor nem is csodálom, hogy elég sűrűn fáradt vagy – mosolygott Billy és örült, hogy az ő fia még időben bevésődött.
- Nessie csodálatos lány, és boldog vagyok, hogy ennyi időt tölthetek vele – mosolygott Jacob is. - Akkor most megyek is. Reggel találkozunk – mondta Jacob, majd felállt és elindult a szobája felé.
Másnap reggel Jacob korán felébredt, és ahogy rendbe szedte magát, már indult is a tanács elé. Nem aludt túl jól, mert ideges volt. Az apja nem sűrűn mond el neki ilyen nehezen dolgokat, mint ahogy az előző este történt, tehát Jacob levonta a következtetést, hogy nagy baj van. Amikor odaért bekopogtatott és várt. Rövid idő múlva nyílt az ajtó és George lépett ki rajta.
- Ó, Alfa, remek. Gyere be, már vártunk téged – mondta a tanácstag nem túl lelkesen.
- Lehetne, inkább csak Jacob? Az Alfa megszólítást nem nagyon kedvelem – kérte Jacob.
- Bocsánat, akkor Jacob. Kérlek, gyere be – mondta George, majd szélesre tárta az ajtót.
Jacob belépett az ajtón és szó nélkül követte a férfit, aki előtte lépdelt. Amikor odaértek a tanácsteremhez, George egy pillanatra megtorpant.
- Jacob, kérlek, bármit is hallasz odabent próbáld meg elfogadni a helyzetet. Kulcsfontosságú a szereped az ügyben.
- Igyekszem, de most már azért jó lenne tudni azt is, hogy mi történt, mert mindenki fel van dúlva, de senki nem mond el semmit – húzta el Jacob a száját.
George ekkor kinyitotta az ajtót és beinvitálta Jacobot a tanács elé. A fiú lassan lépdelt a tanács asztala felé, majd megállt a neki odahelyezett szék mellett és végignézett a tanácstagokon.
- Foglalj helyet, Alfa – mondta Joshua és a szék intett.
- Ha lehetne inkább csak Jacob, kérem Tanácsfő – mondta Jacob tisztelettel.
- Rendben, Jacob – mondta Joshua. – Mennyit mondott el édesapád a helyzetről?
- Szerintem semmit, ami fontos lett volna. Annyit tudok, hogy Quil is bevésődött, de gondolom nem ezért hívtatok ide. Mármint természetesen ez nagyszerű hír, de ezt nem szoktuk ilyen nagydobra verni – mondta Jacob.
- Nos, ez valóban így van. Nem azért hívtunk ide, de mi is nagyon örülünk Quil boldogságának. Igazából némiképpen mégis kapcsolódik egymáshoz a két a dolog. Seth az utolsó, aki nem vésődött be. Sam falkájából már mindenki bevésődött és nálatok is már csak Seth nem – kezdte a főnök.
- Ez így igaz, de nem értem a problémát. Nem Seth a hibás azért, hogy még nem találta meg a lenyomatát – mondta Jacob meglepetten.
- Természetesen nem ő a hibás, senki nem vádolja Seth-et semmivel. A helyzet az, hogy létezik egy szerződés, amit őseink kötöttek a Black Eagle törzzsel. A sasokkal, ahogy magatok között nevezitek őket. Nem tudom ismered-e a legendájukat a vörös sasról, amiből mindössze kétszáz évente csak egy születik – érdeklődött Joshua.
- Ismerem a legendát. A vörös sas a törzs szent leánya. A legtisztább lélek, aki azért jön a földre, hogy megmentse a törzset a pusztulástól, és csak nagyon nehezen vésődik be, csak akkor, ha megtalálja a tökéletes lelket maga mellé. Ha jól tudom még soha egy vörös sas sem vésődött be senkibe – mondta el Jacob az apjától hallottakat.
- Igen, ez így igaz, és ez a lényeg. Még soha egy vörös sas sem vésődött be és mindannyian anélkül távoztak az élők sorából, hogy gyermekük született volna. Most pedig elmondom, hogy ez miért is ennyire fontos – mondta Joshua majd belekezdett a történetbe. - Egy évszázada történt, hogy a Black Eagle törzs eljött hozzánk, miután a szarvasok és a medvék végérvényesen eltűntek a föld színéről. Maga a Black Eagle törzs főnöke is eljött látogatóba. Elmondta, hogy a jövőbelátójuk álmot látott, hogy az alakváltók eltűnnek örökre a föld színéről, hacsak nem egyesítjük a két törzset. A vörös sast és egy farkast közülünk. Mivel nem tudták eldönteni, hogy ki legyen majd az a farkas, akit kiválasztunk, ezért a megállapodás úgy szól, hogy az utolsó magányos farkasnak kell beteljesítenie ezt a szerződést - magyarázta Joshua.
- Várjunk csak egy pillanatot. De arra nincs semmi garancia, hogy Seth bevésődik ebbe a lányba. Semmit nem tudunk róla, csak azt, hogy ő a vörös sas – mondta Jacob döbbenten.
- Valóban nincs rá garancia, de van lehetőség, hogy Seth elvegye a lányt. Ha a fiú lemond a farkassá változás képességéről, akkor nem is fog soha bevésődni és probléma nélkül feleségül veheti azt, akit kell – magyarázta a Tanácsfő.
- Tessék? – ugrott fel Jacob a székről. – Azt akarják, hogy Seth áldozzon fel mindent, ami fontos neki? Seth farkas, talán a legjobb közülünk és szereti azt, ami. Nagyon tehetséges harcos, és a lelke nagyobbik részét is az oltalmazásra és mások segítésére használja. Hogy gondolhatják, hogy lemond majd róla? – mondta Jacob kissé hangosabban, mint az megengedett lett volna.
- Nézd, Alfa…- kezdte újra a Tanácsfő.
- Jacob a nevem! – csattant fel újra.
- Nem, te Alfa vagy és ez ellen nem tehetsz semmit, ahogy Seth sem tehet semmit a parancsod ellen. A helyzet tehát a következő, még van két hónap az esküvőig. Ha addig Seth nem határoz úgy, hogy önszántából feleségül veszi a lányt, akkor bármennyire is gyűlölöd a gondolatot, előveszed a vezető énedet, és mint Alfa meg fogod neki parancsolni, hogy álljon oda az oltárhoz és mondjon igent. Azt, hogy lemond-e a farkas mivoltáról csak ő döntheti el, de lehet, hogy jobb lenne neki, mert akkor kevésbé lenne nehéz az élete – mondta Joshua ingerülten.
- Nem kérhetik tőlem, hogy tegyem tönkre a barátom életét – csattant fel ismét Jacob és remegésbe kezdett.
- Uralkodj magadon, Alfa. Egyébként nem kértem, hogy ezt tedd, hanem parancsoltam. Be kell látnod, hogy a törzs életben maradása fontosabb, mint egy alakváltó boldogsága. Tedd a kötelességed! Most pedig távozhatsz – mondta Joshua, majd az ajtó felé intett.
Jacobnak még éppen sikerült kiszáguldania az ajtón mielőtt átváltozott volna. Már nagyon régen nem fordult vele elő, hogy nem tudta kontrollálni az érzelmeit, de most nem tehetett ellene semmit, egyszerűen nem volt képes lehiggadni. Bevetette magát az erdőbe és csak rohant, ahogy a lábai bírták.

Ha a lélek összeforr - Prológus

A régmúltban…
Hajdanán az indiánok fénykorán négy törzs élt, akik képesek voltak az átváltozásra. A medvék, a szarvasok, a sasok és a farkasok. A négy törzs célja az emberek védelmezése volt a vámpírok ellen. A szarvasok és a sasok megfigyelők voltak, míg a medvék és a farkasok harcoltak. Sok időt töltöttek tanácskozással és egymás segítségével, majd jöttek a gyarmatosítók, és a törzsek egyre jobban megfogyatkoztak. Végül lassan a medvék és a szarvasok alakváltói, mind áldozatul estek és mivel nem maradtak alakváltó örököseik, így elveszítették azt a génállományt, amely elősegítette az átváltozásukat. A törzsek nem bírták ki a veszteséget, majd lassan teljesen beleolvadtak a civilizációba és eltűntek a föld színéről. A két másik törzs tartotta magát, bár területeik egyre fogyatkoztak megtartották hagyományaikat és féltőn óvták az alakváltóikat is.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------
Száz évvel ezelőtt…
A Quileute törzshöz követek érkeznek a Black Eagle törzsből, maga a törzsfőnök is eljött hozzájuk. A követeket és a törzsfőnököt természetesen rögtön a nagysátorba vezették, ahol Quileute-ok vezetője már kíváncsian várta a látogatás okát. A két törzs képviselői körbeültek a sátorban törökülésben, majd a megkérték a Black Eagle törzs főnökét, hogy mondja el a látogatásuk okát.
- A jövőbelátónk álmot látott, arról, hogy a két törzsnek egyesülnie kell, ha a következő vörös sas eléri a megfelelő kort. Különben az alakváltók megszűnnek létezni és nem lesz többé, aki megvédelmezze az emberiséget a vámpíroktól – kezdte mondanivalóját Szárnyaló sas.
- Mit vár tőlünk a törzsed pontosan? Az alakváltóink úgy választanak párt, hogy bevésődnek, akárcsak a ti esetekben. Ez ellen pedig semmit sem tehetünk. Nincs rá garancia, hogy pont a vörös sasba fog valaki bevésődni közülünk – döbbent meg a főnök.
- Egyszerű a megoldás, ha az alakváltó lemond az ajándékáról, akkor nem fog bevésődni soha senkibe és így szabadon elveheti majd azt, akit kell – mondta a főnök.
- Nem gondolod, hogy ez kissé igazságtalan lenne egy farkassal szemben? A farkasaink pont ugyanolyan szabadon száguldanak, ahogyan a ti sasaitok szárnyalnak az égen. Azt várod tőlünk, hogy fosszunk meg egy harcost a lelke nagyobbik részétől. Valamint mi lesz a vörös sassal? Ő is lemond a képességéről? – csattant fel a Quileute-ok vezetője.
- Tisztában vagyok a kérdés súlyával, de még mindig jobb, hogyha egy harcost megfosztunk az erejétől, mintha feláldozzuk az átváltozás képességét, és a világ sorsát pedig a vámpírok kezére adjuk. Egyébként pedig a vörös sasnak megadatott a választás lehetősége. Megtarthatja képességét, és képes lesz tenni a dolgát is – mondta a főnök.
- Mennyire biztosak a jövőbelátód képességei? Nem szeretném, hogyha igazságtalanul fosztatnánk meg egy farkast az ajándékától.
- Még soha életében nem tévedett és tudom, hogy nem mondta volna ezt, hogyha nem lenne benne teljesen biztos – mondta Szárnyaló sas határozottan. – Nem biztos, hogy a farkasnak le kell mondania a képességéről, ha összekapcsolódik a vörös sassal, akkor arra semmi szükség.
- Tisztában vagyok a lehetőséggel, de mégis mekkora erre az esély? Szinte egyenlő a nullával – mondta a Quileute-ok vezetője szomorúan. – Ha így kell lennie, akkor hát így lesz. Melyik farkasunknak kell meghoznia az áldozatot? Az alfának?
- Nem, arra semmi szükség, hogy az alfát fosszuk meg a képességétől és a szabadságától.
- Akkor kit? – mondta a főnök csüggedten.
- Mit szólnál, ha hagynánk, hogy a sors válassza ki. Ha eljön az idő legyen az a farkas, amelyik utoljára marad bevésődés nélkül. Ez így megfelelne nektek? – kérdezte Szárnyaló sas.
- Rendben. Döntsön hát a sors, arról, hogy ki legyen a kiválasztott – bólintott rá a törzsfőnök és lehajtotta a fejét.
- Sajnálom, barátom. Ha lenne más választásunk, akkor nem kértelek volna ilyesmire – mondta Szárnyaló sas. – Te is tudod, hogy ez a két törzs érdeke. Az alakváltók nem tűnhetnek el. A medvéket és a szarvasokat már elvesztettük. Nem maradtunk csak mi sasok és ti farkasok. Ha mi is kihalunk, akkor nem marad senki, aki szembeszállhat a vámpírokkal, és ezt te is tudod. A harcos tenni fogja, amit kell és meg fogja érteni az indokokat, bárki is lesz az. A két törzsnek eggyé kell válnia, ez az egyetlen esélyünk a túlélésre – mondta Szárnyaló sas.
- Tudom, barátom. Írjuk hát meg a szerződést, ami eldönti két törzs és két ember sorsát – mondta a törzsfőnök.
Így történt hát, hogy megkötődött a szerződés Quileute-ok és Black Eagle-k között, hogy ha eljön az idő a vörös sas és az utolsó magányos farkas összeházasodik, és összeköti a két törzs sorsát. A szerződést vérrel írták, és mint olyan, örök és megmásíthatatlan, ha eljön az idő nem lesz alóla kibúvó.

-------------------------------------------------------------------------------------------------------
Napjainkban…
Seth reggel arra várt, hogy barátja Quil megérkezzen, és együtt menjenek ki a strandra ahogy megbeszélték. A fiú már férfivá érett, elérte a tizenkilencedik életévét, és főiskolára készült. Nem kellett sokat várnia barátjára, mert a másik fiú és éppúgy imádta a strandot, ahogy Seth.
Gyorsan odaértek a La Push-i Beach-re és kényelmesen elhelyezkedtek a parton. Csak ketten maradtak már a falkából, akik nem vésődtek be. Vidáman, önfeledten kapták fel deszkáikat, amikor meglátják a hatalmas hullámokat, amelyek a part felé tartanak. Akkor még nem is sejtik, hogy a törzsi tanács azóta figyeli minden lépésüket, amióta csak ők maradtak pár nélkül. A fiúk már egy órája szörföztek, amikor megunták, kijöttek a vízből és leültek a plédjeikre. Néhány perccel később egy kisebb lány csoport érkezett a strandra és melléjük telepedtek. Quil és Seth kíváncsian figyelték őket, aztán hirtelen Quil megmerevedett és csak a barna hajú, kék szemű lányra fókuszált. Seth szélesen elmosolyodott, mert tudta, hogy most végre Quillel is megtörtént. Bevésődött. Méghozzá egy nagyon is csinos lányba.
- Hé, haver! – bökte oldalba Seth a barátját. – Szerintem menj oda és szólítsd meg – mondta Seth mosolyogva, de aztán észrevette, hogy a fiú valószínűleg fel sem fogta, hogy beszélt hozzá.
- Tessék? Mondtál valamit? – tért vissza Quil a valóságba.
- Csak annyit, hogy szerintem ismerkedj meg a lelki társaddal – vigyorgott Seth. – Egyértelmű, hogy megtaláltad az univerzumod közepét. Gratulálok!
- Köszönöm, de nem akarlak egyedül hagyni. El sem tudom képzelni, hogy milyen nehéz lehet ez most neked. Már csak neked nincs párod – mondta Quil egy kis bűntudattal.
- Semmi baj, haver. Én most megyek, te pedig dobd be magad. Egyébként is megígértem Edwardéknak, hogy benézek ma hozzájuk. Jacob is ott van Nessivel. Jó kis délután elé nézek – mosolygott Seth és elkezdett összepakolni. – Sok szerencsét! Majd este beszélünk – súgta még oda Quilnek, majd távozott.
Quil pedig elindult, hogy megismerkedjek lelki társával, akit mostantól kezdve imádattal fog körbevenni.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------
A törzsi tanács tagjai, akik egy szikla mögött rejtőzve figyeltek, most egymásra néztek és elmosolyodtak.
- Megtörtént hát. Seth lesz az alakváltók megmentője. Az utolsó farkas, aki nem vésődött be. A sors remekül választott, a legtisztább a lelke a farkasaink között – mondta Joshua a tanács vezetője.
- Nem lesz könnyű. Seth nem akarja majd feladni a farkas létet, azért, hogy el tudja venni a vörös sast – mondta George a másik vén.
- Nincs más választása. A két törzs alakváltóinak sorsa múlik rajta. Egyre kevesebben vagyunk, akik még képesek vagyunk az átváltozásra, egyre több generáció marad ki, aki megkapná az ajándékot. Fel kell áldoznia a szabadságát egy magasabb cél érdekében. Ez nem képezheti vita tárgyát – csattant fel Joshua. – Eljött hát az idő. Szóljunk Jacobnak. Ő Seth alfája, tudnia kell a kialakult helyzetről, itt az ideje, hogy beavassuk az ősi szerződésbe. Valamint értesítenünk kell a Black Eagle törzset is, hogy megvan a farkasok kiválasztottja. Nekik is fel kell készíteniük a vörös sast a sorsa beteljesítésére.
- Hát a lány sem tudja? – döbbent meg George.
- Nem, az apja nem akarta elmondani neki, amíg nem lesz biztos, hogy ki a jövendőbeli, aki majd elveszi a leányát. Most viszont, hogy már tisztában vagyunk vele, hogy Seth az, itt az ideje, hogy értesítsük őket – magyarázta Joshua.
- Azt hiszem, ez nehezebb lesz, mint hittük. Talán mégsem volt olyan jó ötlet az a szerződés, amit száz évvel ezelőtt megkötöttek a két törzs vezetői. Ma már a fiatalok nem olyan engedelmesek és alázatosak, mint akkor – mondta George.
- Nincs választásuk és ezt meg kell érteniük. Kétszáz évente csak egy vörös sas jön a világra, és most van itt az ideje, hogy a farkasok közül legyen párja. Fel kell virágoztatnunk az alakváltók közötti kapcsolatot, különben kihal a fajtánk, és eltűnnek a védelmezők a világról. Inkább megküzdök két dacos fiatallal, semmint tétlenül nézzem, amint kibillen az egyensúly, és a vámpírok végérvényesen elszaporodnak – határozott Joshua a tanács és a törzs vezetője.
George megadóan bólintott. Majd elindultak a Black ház felé, hogy felkeressék Billyt, és értesítsék róla, hogy Jacobot várják a tanács elé, amint hazaért Nessietől.

Kártyán nyert szerelem - Prológus

A bálok és fényűző udvartartások korában járunk. A vámpírok létezése immáron nem titok a világ előtt, ám már alig maradt belőlük néhány szerte a világon és kilétüket homály fedi. Egykor rengetegen jártak a földön, de egy végzetes tragédia folytán szinte az összes vámpírt felkutatták és lemészárolták, nem tettek különbséget civilizált vámpírok és nomádok között. Egyetlen vámpírcsalád maradt meg, amelyik kiirtotta az összes többit, ez pedig nem más volt mint a Volturi, akik Volterrában élnek még mindig, de ők sem úszták meg veszteség nélkül a mészárlások során elvesztették a harmadik fivért, Caiust. De hogy hogyan is történt mindez?
100 évvel korábban
Egy kétségbeesett vámpírnő érkezik Volterrába a vezető vámpírcsalád udvarába, a neve Claudia. Miután nem tágít elvezetik az uralkodó hármas színe elé, akik név szerint Aro, Marcus és Caius.
- Hogy merészeltél bejelentés nélkül színünk elé merészkedni? – kérdezte Aro.
- Uraim szörnyű dolog történt, hatalmas veszélybe került a titkunk.
- Az lehetetlen azt látnunk kellett volna, előttünk nincsenek titkok! – köpte Caius.
Természetesen ekkor Caius még nem is sejtette, hogy saját embere hozza a borzalmat fajtájuk számára. Akkoriban Caius vakon megbízott szolgálóiban, és akik hozzátartoztak, azokat Aronak szigorúan tilos volt megérintenie. Aro nem értette, hogy miért van ez így, de engedett testvére kérésének és nem kutakodott, úgy gondolta Caiusnak biztosan jó oka van rá, ha ezt kéri, és miért ne bízna a saját fivérében. Caius nem vallotta be, de gyakorta, ha testvére döntése nem tetszett neki bizonyos ügyekben, mondjuk úgy, hogy a saját kedvére fordította az eseményeket, ezért tiltotta meg a kutakodást testvérének, nehogy rájöjjön, de mindeközben arra nem gondolt, hogy őt is elárulhatják.
- De Uram, szörnyű dolgok történnek. Európa szerte mindenhol új faj felbukkanásáról kezdenek suttogni. Félvérek, akiket vámpírok nemzettek.
- Ne beszélj örültségeket, hiszen ez lehetetlen. – mondta Caius.
- Én is azt hittem Uram, de aztán meggyőződtem róla, hogy igazak a hírek.
- Tehát magad is láttál már ilyen félvért? – kérdezte Aro.
- Igen, ha kívánja megmutatom. – emelte fel kezét Aro felé a lány, hiszen ismerte a vámpír képességét.
Aro odasiklott a lányhoz és megfogta annak kezét, hirtelen egy gyönyörű lányt látott, akinek szemei smaragdzöldek, haja tűzvörös, bőre fehér mint a márvány, teste tökéletes. Aztán egy másik kép villant a szeme elé. Ezúttal egy fiú, akinek szintén tűzvörös volt a haja, a szeme barna, a bőre, mint a márvány, teste izmos és kidolgozott.
- A lány igazat beszél fivérem. Már csak azt nem tudom, hogy ez hogyan történhetett. Hiszen ezek a félvérek kifejlett példányok vajon hol rejtőzködtek eddig, és hogyan nem szereztünk róluk tudomást. – döbbent meg Aro
- Nem tudom Uram, mintha csak a semmiből kerültek volna elő. Egy hét alatt csupán amíg ideértem százakról suttogtak. És jómagam is láttam közülük elég sokat. Nem rejtik el a természetüket, az egyikük nyíltan a falu közepén támadott és ivott, fényes nappal.
- Akkor ezek a félvérek egyértelműen a lebukásunkat veszélyeztetik. El kell pusztítanunk őket, hogy írmagjuk se maradjon, ameddig még lehetséges és azok az emberek sem maradhatnak életben, akik látták őket, hogy ne járjon el a szájuk. – mondta ki véleményét Caius.
- Attól tartok, hogy igazad van Caius. – jelentette ki Aro szomorúan.
Aro nem volt híve a végleteknek és nem szerette a mészárlást, ha nem volt muszáj megtenni, de ezúttal be kellett látnia, hogy nincs más út.
- Akkor cselekedjünk tüstént! Először is derítsük ki, hogy ki vagy kik állnak a háttérben. – mondta Caius.
- Rendben. Kérlek Caius utasítsd a felderítődet Vittoriot, hogy derítse ki kik idézték elő a vészt. – mondta Aro
Vittorio különleges képessége az volt, hogy meg tudja állapítani azt, hogy ki áll az effajta összeesküvések mögött. Ilyenkor vegetatív állapotba kerül egy ideig és mire újra magához tér képes megmondani, hogy hogyan is történt az összeesküvés, ki ellen irányul és ki idézte elő. Caius hívatta hát Vittoriot, és utasította a helyzet feltárására. Így hát Vittorio tette amit Ura parancsolt neki. Fél napig nem volt magánál ennyi ideig tartott még végigpörgette az események pontos vonalát, majd hirtelen magához tért és csak ennyit mondott:
- A Cullenek a felelősek Uram! Az a tervük, hogy így törik meg a Volturi család hatalmát és átveszik az uralkodó pozíciót.
Döbbent csend lepte be a helyiséget. Aro kiáltása törte meg a csendet.
- Nem, az lehetetlen. Biztosan tévedtél, ők sosem tennének ilyet. Mind ismerjük Carlisle-t. Soha nem fordulna ellenünk, ráadásul ő békés lény, sosem tenne ilyet már csak azért sem, mert rengeteg ártatlan életbe is kerülne, amit a lelkiismerete nem viselne el. – tiltakozott.
- Sajnálom Uram, de ezt láttam. Carlisle úgy gondolja, hogy egyszeri nagyobb veszteség még elfogadhatóbb, mint az amennyit táplálkozik a Volturi udvartartása. – mondta Vittorio.
- Nem, hazudsz. Add a kezed és mutasd, hogy mit láttál! – mondta Aro.
Vittorio felemelte kezét Aro felé, aki elindult, hogy megérintse, amikor hirtelen Caius termett közöttük.
- Vittorio a legmegbízhatóbb emberem, én magam változtattam át. Sokkal inkább bízom benne, mint Carlisleban, hiszen őt már csaknem ötven éve nem láttuk. Az is bizonyítja, hogy Vittorio nem hazudik, hogy rögtön készségesen feléd nyújtotta kezét. – köpte Caius.
Aro elgondolkodott néhány percre, majd hátrébb lépett.
- Rendben fivérem, mondasz valamit. Bocsássatok meg! De ezt nem tudom elhinni Carlisleról. – mentegetőzött Aro.
- Semmi baj, Aro. Tudom, hogy milyen közel áltatok egymáshoz. – mondta Caius.
- Itt az ideje, hogy felkészüljünk és elinduljunk kiirtani a félvéreket és mindenkit, aki az utunkba merészel állni. – mondta Aro.
- Igazad van testvérem. Készüljünk fel és igázzuk le őket egész Európában. – helyeselt Caius.
- Rendben, intézzük el ezt, és a Culleneknek is bűnhődniük kell. – szólalt meg végre Marcus is.
- Tudom, de akkor sem akarom elhinni, hogy Carlisle ezt tette. – hajtotta le a fejét Aro.
Összeszedték az összes vámpírt Volterrában és nekiindultak a kontinensnek, Claudiát is magukkal vitték. Őrült hiénákként irtottak ki mindent és mindenkit, aki csak kapcsolatba lépett a félvérekkel. Így történt, hogy az összes félvér, és az összes Európában élő vámpír is elpusztult, valamint azt a néhány falut is kiirtották, akik belecsöppentek ebbe a világba. Nem is sejtették, hogy közben Vittoriot majd szétvetette az elégedettség, hiszen ő volt az, aki előidézte a bajt. Ő volt az, aki nyolc évvel ezelőtt Európa szerte nőket tett magáévá, majd a félvéreket összegyűjtötte és néhány nomád vámpírral kiképeztette, hogy a Volturi ellen fordítsa őket. Mindezt csupán azért, mert elege lett a szolgasorsból. Pontosan tudta, hogyha a Culleneket állítja be bűnbaknak akkor Caius rögtön mellé fog állni, hiszen sosem kedvelte a vegetáriánus családot. Így történt hát, hogy a vámpírok száma erősen lecsökkent a világon, hiszen a legtöbb fajtársuk Európában élt. Alig maradt néhány vámpírcsalád szerte a világon és néhány nomád horda. A csata azonban nem várt veszteségekkel járt. Sokkal többen pusztultak el a Volturik közül, mint valaha is gondolták volna. A legnagyobb veszteség maga Caius volt, akit egy óvatlan pillanatban a félvérek magukkal ragadtak. Miután bevégezték a feladatot hazatértek, de így is életben maradt pár ember, akik tudomást szereztek a vámpírok létezéséről, ami futótűzként terjedt a világon. A Caius elvesztése miatti fájdalomban Aro és Marcus örökös kínszenvedésre ítélte a Cullen családod. Az ítélet végrehajtására Vittorio önként jelentkezett néhány másik vámpírral. Aro beleegyezett a kérésbe, hogy miután bevégezték a dolgukat nem kell visszatérniük a Volturihoz, hanem élhetik a maguk életét, csak üzenjék meg, hogy a Cullenek megkapták a büntetést. Testvére iránti tiszteletből Aro megfogadta, hogy sose fog olvasni Vittorio gondolataiban, így sosem tudták meg, hogy mi történt valójában. Az áruló tehát elindult néhány másik vámpírral, az egyik közülük Anton volt, aki képes volt összezavarni a képességeket így Alice nem láthatta, hogy mekkora bajban is van a családja. Amikor odaértek elkapták a Culleneket és mindegyiküket egy-egy acél koporsóba zárták és jó mélyen elásták őket a földben egy hatalmas erdő közepén Forks mellett. Mind a hat Cullenre ez a sors várt, örökké szomjazva és kínok között a párjuk nélkül a föld alatt. Dolguk végeztével megjelentek Vittorio társai, akik segítettek megölni a Volturi embereit, akik vele jöttek. Vittorio kicsit csalódott volt, mert nem tudta elérni célját, hogy kiirtsa a Volturit, de legalább megúszta, úgyhogy barátaival Jamessel és Victoriával elhagyták Forksot. A Volturinak pedig Vittorio megüzente, hogy a feladat bevégeztetett. Nem is sejtették, hogy hét Cullent kellett volna keresniük. Edward Cullen ugyanis, aki az évek során szintén kiváló orvossá vált, az Amazonas mentén volt önkéntes gyógyító és fogalma sem volt róla, hogy mi történt a távollétében. Csupán hazaérkezése után szerzett róla tudomást, hogy mi történt, kiolvasta egy vámpír gondolataiból az eseményeket, amik távollétében történtek, de a vámpír akitől információt szerzett rosszul tudta, így Edward azt hitte, hogy a családja halott. Ezért nem is kereste őket. Első gondolata az volt, hogy megkér valakit, hogy küldje őt a családja után, de aztán eszébe jutottak apja szavai, amit az átváltozása után mondott neki. „Amíg egy Cullen is jár a földön az állatvéren élő vámpírok sose lesznek egyedül.” Így hát nevet változtatott, hogy ne találják meg, de szívében mindig Cullen maradt és segített a vegetáriánus vámpíroknak, de soha senkit nem engedett közel magához. Magányosan éli életét abban a hitben, hogy családja meghalt. A mai napig járja a világot Edward Masenként.