Kártyán nyert szerelem - 18. fejezet

Isabella és Lili már fél órája nyugodtan aludtak, Edward pedig vigyázta álmukat, amikor halkan kopogtattak. Edward óvatosan felkelt és az ajtóhoz ment. Kinyitotta és meglátta Mr. Stevens-t Lili családjával együtt. Az asszony és a dadus szeme teljesen ki volt sírva, Lili édesapja pedig láthatóan nagyon ideges volt.
- Jó estét hölgyeim. Uram. Edward Masen vagyok – mutatkozott be.
- Jó estét! – válaszolták egyszerre – George Wrotham vagyok – nyújtotta a férfi kezét Edward felé – A hölgyek pedig, a feleségem Maria, és a dadusunk. Már megbocsásson Uram, de jól látom, hogy maga vámpír? – azzal a felesége és a dadus elé lépett.
- Ne féljenek tőle – mondta Mr. Stevens – Mr. Masen soha nem bántana senkit. Már több, mint egy hete együtt élünk vele, és teljes mértékben megbízunk benne. Nem olyan, mint a legtöbb vámpír, csak állatokat öl és azokat is csak akkor, amikor muszáj.
- Értem Mr. Stevens – nyugodott meg a férfi – Elnézést Mr. Masen, csak tudja, én még soha nem találkoztam vámpírral, és eddig nem hallottam róluk túl sok jót.
- Semmi gond Uram. Természetes reakció, hogy megrettenek tőlem az emberek – mondta gyorsan Edward.
- Hol van a kislányom? – kérdezte az asszony idegesen – Mr. Stevens azt mondta, hogy itt van és nincs semmi baja.
- Ne izguljon hölgyem. Lili itt van bent a szobában és alszik Ms. Swannal. Jöjjenek be és nézzék meg őt.
Edward szélesre tárta az ajtót, hogy a Wrotham család be tudjon jönni a szobába. Ahogy meglátták kislányukat, hogy nincs rajta egy karcolás, sem és nyugodtan alszik, ők is rögtön megnyugodtak. Mrs. Wrotham és a dadus az ágy szélére ült és onnan figyelte a kislányt, de nem akarták felébreszteni az alvókat, úgyhogy bármennyire is nagy volt a késztetés, hogy felkapják és ölelgessék, türtőztették magukat.
- Meg tudja mondani, hogy mégis mi történt? – kérdezte Mr. Wrotham – A lányunk csak úgy eltűnt a játszótérről, aztán pedig betoppan hozzánk Mr. Stevens már majdnem két nappal a lányunk eltűnése után, hogy ne aggódjunk, mert a kis Lili itt van a Swan birtokon. Mégis miért nem szóltak előbb? Megmagyarázná?
- Nos, ez egy kicsit komplikált – mondta Edward zavartan.
- Biztos, hogy fel tudom fogni.
- Ezt nem kétlem. Szóval van a városban egy kegyetlen vámpír, akit Benedictnek Vice-nak hívnak és Ms. Swant üldözi. A kisasszony az én védelmem alatt áll, így nem tudott hozzáférni, amíg el nem mentem vadászni, de így sem tudott bejutni Ms. Swan szobájába, mert megerősítettem, hogy vámpír ne hatolhasson be rajta. Benedict pedig azt tervelte ki, hogy amíg én vadászni vagyok, addig kicsalogatja Ms. Swant a szobájából és őszintén szólva erre használta fel a kislányukat. Tudta, hogy a kisasszony soha nem hagyná, hogy egy kislánynak baja essen miatta. Tehát a vámpír alkut ajánlott, és Mr. Swan pedig beleegyezett az ajánlatába.
- Alkut? Mégis miféle alkut? – kérdezte a férfi
- Elengedi a kislányt, hogyha a kisasszony csendben és ellenkezés nélkül vele megy.
- Értem, de miért hozták haza már Lilit?
- A kisasszony nem bízott Benedcitben és megkérte Lilit, hogy zárkózzon be a biztonságos szobájába. Mi sem tudtuk, hogy a kislány itt van. Csupán néhány órája találtuk meg.
- Értem, és a Ms. Swan? Hogy menekült meg?
- Még időben megtaláltam.
- Megsérült valamelyikük? Látta már Őket orvos?
- Igen Uram, én orvos vagyok. Lili csak megijedt, de egy haja szála sem görbült meg szerencsére. A kisasszony pedig pár napon belül teljesen felépül.
- Ennek igazán örülök. Mi történt azzal a vámpírral?
- Sajnos elmenekült.
- Gondolja, hogy még visszajön?
- Attól tartok, hogy mindenképpen vissza fog jönni.
- Nos, Ms. Swan, mint a célpont nyilván még mindig veszélyben van. Gondolja, hogy Lili is veszélyben lehet még?
- Nem tudom Uram, de nem tartom valószínűnek. Nem lesz több lehetősége, mert Ms. Swan többé nem marad a kastélyban védelem nélkül.
- Értem. Azt hiszem hálával tartozunk a kisasszonynak, amiért megmentette a kislányunk.
- Szerintem a Ms. Swan nem gondolja így. Őt ismerve inkább szégyelli magát, amiért bajba keveredett miatta egy kislány.
- Hiszen ez nem a hölgy hibája volt. Egyedül azt a vámpírt lehet felelősségre vonni a történtek miatt. – lepődött meg a férfi.
Ekkor mocorgásra lettek figyelmesek. Lili és Isabella is ébredezni kezdett. Amikor kinyitották a szemüket, a kislányt rögtön magához szorította az édesanyja és a dadusa. Isabella pedig boldogan figyelte, ahogy a család újra egymásra talált.
- Jó estét! Isabella Kathleen Swan vagyok. Önök pedig biztosan Lili családja – mosolygott a lány
- Igen, kisasszony. Köszönjük, hogy megmentette a kislányunkat és vigyázott rá – lépett közelebb hozzá Mr. Wrotham.
- Ne köszönjön nekem semmit Uram, ha én nem lennék bajban Lili soha nem került volna veszélybe – hajtotta le fejét a lány.
- Nem tudhatja kisasszony. Ha nem Önt akarja elkapni az a férfi, akkor valaki mást – mondta a férfi.
- Nem hibáztatjuk Önt – mondta Mrs. Wrotham és a dada egyszerre.
- Köszönöm – mosolyodott el Isabella.
A Wrotham család még egy ideig beszélgetett Isabellával és Edward, majd megköszöntek mindent, amit a lányukért tettek és egy rövid búcsúzkodás után hazamentek. Közben Marie mama is megérkezett és elkészítette a borogatást. Így miután Lili és családja távozott Edward és Marie mama beborogatták Isabellán a zúzódott bőrfelületeket. Amikor a hasa átkötözésére került sor Edward diszkréten elhagyta a szobát. A két nő utána mosolygott.
- Hogy vagy kedvesem? – kérdezte a dadus.
- Már jobban, köszönöm.
- Hallottam, hogy Mr. Masen végre megmondta neked, hogy szeret - mosolyodott el az asszony.
- Dadus! – kiáltott fel a lány – Neked mindig, mindent tudnod kell? - durcáskodott Isabella
- Miért, talán nem mondtad volna el nekem, hogy szerelmes vagy és viszont szeretnek? – komorodott el Marie mama.
- Jaj, dehogynem. Tudod, hogy mindent elmondok neked.
- Persze, hogy tudom, de akkor most miért vagy ilyen zavarban?
- Zavarban? Nem vagyok zavarban.
- Látom, hogy igenis zavarban vagy – mondta az asszony kérdő tekintettel.
- Jól van. Azért vagyok zavarban, mert ez olyan furcsa. Még soha senki nem tetszett azelőtt, és most nem nagyon tudom, hogy hogyan kellene viselkednem Mr. Masennel. Furcsák ezek az új érzések.
- Természetesen ugyanúgy kell viselkedned vele, mint eddig. Mr. Masen tudja, hogy szereted, és te is tudod, hogy Ő szeret téged. Ez így van jól. Eddig is ismerkedtetek egymással és ezután csak még jobb lesz a kapcsolat közöttetek.
- Tudom, hogy igazad van, csak hozzá kell még szoknom – mosolyodott el Isabella.
- Tudom, kicsim. Minden rendben lesz. A szerelem csodás ajándék.
- Szerinted a szüleim nem elleneznék, hogy egy vámpírt szeretek?
- Ha ismernék Mr. Masent, akkor biztos lehetsz benne, hogy kedvelnék. Édesanyád biztosan, de szerintem az édesapád is.
- Na és te és Mr. Stevens? Most már csak ti vagytok a családom. Kedveled Mr. Masent? És Mr. Stevens kedveli?
- Mr. Stevens nagyon kedveli és hidd el őszintén mondom, hogy én is nagyon kedvelem – mosolyodott el a dadus.
- Akkor jó. Ennek örülök – mosolygott Isabella is.
- Most pedig pihenj egy kicsit. Minden kötésed kész, nem fáj semmid?
- Nem, jól vagyok. Azt hiszem, hogy jó nagy adag fájdalomcsillapítót kaptam – mondta Isabella és közben kicsit elpirult, amikor eszébe jutott, hogy hogyan is kapta.
- Rendben. Akkor hagylak is pihenni.
Marie mama kijött a szobából és a konyha felé indult, hogy a borogatásos tálat megtisztítsa és eltegye a helyére. Időközben Edward megkereste Mr. Stevens-t és megkérte, hogy ha a posta környékén jár, akkor adja fel a leveleit. A férfi készségesen átvette a két borítékot és megígérte, hogy már másnap fel fogja adni a küldeményeket. Marie mama éppen azután ért oda hozzájuk, hogy ezt megbeszélték.
- Mr. Masen – szólította meg Edwardot Marie mama.
- Igen? Miben segíthetek?
- Csak gondoltam szólok, hogy Isabella kötése készen van és, ha szeretne visszamehet hozzá.
- Köszönöm, de nem akarom zavarni. Jobb lenne, ha pihenne – mondta Edward, de igazából nagyon is szeretett volna visszamenni a lányhoz.
- Nem hiszem, hogy zavarná és én is nyugodtabb lennék, hogyha vele maradna – győzködte a dadus. - Ön mellett biztonságban érzi magát, és szerintem jobban tudna aludni is, ha vele lenne. Valamint ki tudja, hogy mikor múlik el a fájdalomcsillapító hatása és kezd el megint sajogni minden zúzódása. Nem szeretném egyedül hagyni éjszakára, de ha gondolja vele maradhatok én is.
- Nem szükséges Asszonyom. Szívesen maradok a kisasszonnyal és Önnek sem ártana, ha pihenne egy kicsit.
- Köszönöm. Akkor jó éjszakát Mr. Masen, és Önnek is Mr. Stevens.
- Jó éjszakát – válaszolt a két férfi.
- Tehetek Önért még valamit? – kérdezte Mr. Stevens Edwardtól.
- Nem Mr. Stevens. Köszönök mindent. Pihenjen le Ön is nyugodtan.
- Köszönöm. Jó éjszakát!
- Jó éjszakát Mr. Stevens.
Miután elköszönt mindenkitől, Edward elindult Isabella szobája felé.