Ha a lélek összeforr - 1. fejezet

Kötelesség 1.

Joshua és George hamar odaértek a Black házhoz, be is mentek, de még csak Billyt találták otthon. A férfi meglepetten nézte a törzsi tanács tagjait. A tekintetük sokatmondó volt, és Billy sejtette, hogy megtörtént az, amit egyik farkasnak sem kívánt volna.
- Megtörtént hát? – kérdezte Billy kissé szomorúan, mert sejtette, hogyha nem Samhez kopogtattak be, akkor csak egy lehetőség maradt a kiválasztott szeméhét illetően.
- Igen – bólintott a két férfi. – Beszélnünk kell Jacobbal.
- Ezek szerint Seth a kiválasztott – sóhajtott Billy. – Nem lesz könnyű. Seth talán az egyetlen farkasunk, aki igazán boldog, hogy az a sorsa, hogy harcos legyen, és most ezt készülünk elvenni tőle. Tényleg megéri elvenni a szabadságát és a lelke nagyobbik részét? Nem érdemli meg ezt a sorsot – hajtotta le a fejét Billy.
- A sors döntése Billy, ahogy egykor megegyeztünk. A szellemek akarták így, és teljesen mindegy, hogy kit választottak és miért. Sethnek ez a sorsa és nem tehet ellene semmit, sem ő, sem pedig mi. Úgyhogy a fiadat a tanács elé várjuk, ahogy hazaért Nessietől – csattant fel Joshua.
- De Joshua. Billynek igaza van. Seth boldog attól, hogy harcos. Sosem akart magának más utat, nem úgy, mint a többi farkasunk – támogatta Billyt George.
- Annál jobb, legalább a génállomány, amit átörökít szintén szeretni fogja a harcot, és az átváltozást – mondta Joshua. – Nézzétek, én sem örülök neki kifejezetten, hogy éppen Sethre esett a választás, mert én is nagyon kedvelem azt a fiút és nem szívesen kényszerítem bele egy kényszerházasságba, de ha belegondoltok, akkor ti is rájöttök, hogy tulajdonképpen sosem kaphattunk volna nála tisztább lelkű és önzetlenebb kiválasztottat a sorstól.
A két másik férfi csak bólintott, hogy ezzel egyetértenek, majd még hosszan beszélgettek egymással. Már esteledett, amikor Joshua és George elbúcsúzott Billytől és távozott. A tanács másnap reggelre várta Jacobot, hogy megvitassák a dolgokat. Amikor Jacob hazaért Billy a konyhában volt és várt, hogy fia is bemenjen hozzá, mert el kellett mondania neki, hogy a tanács várja őt másnap reggel.
- Szia apa! Itthon vagy? – kérdezte Jacob, amikor belépett az ajtón. – Ne haragudj, hogy csak most jöttem, de Nessie sok programot talált ki mára, mert holnap nem tudunk találkozni, mivel Bella és Edward elviszik Port Angelesbe vásárolni, nekem pedig járőröznöm kell, úgyhogy nem tudok velük tartani – magyarázta Jacob mosolyogva.
- Itt vagyok fiam a konyhában. Semmi baj, örülök, hogy jól érezted magad – mondta mosolyogva. – Beszélnünk kell – sóhajtott fel Billy.
- Ajaj… - nyögött egyet Jacob.
- Mi ez az ajaj? – kérdezte Billy döbbenten.
- Amikor utoljára így mondtad nekem, hogy „Beszélnünk kell”, az meglehetősen szörnyű volt. Akkor közölted velem, hogy farkassá fogok változni, hogy vámpírok léteznek és, hogy el kell hagynom a legjobb barátomat Bellát. Tehát mondjuk úgy, hogy rosszat sejtek, de remélem, hogy messze járok az igazságtól – magyarázta Jacob.
- Értem, nos ebben az esetben attól tartok valóban helytálló ez az „ajaj” – mondta Billy kissé szomorúan.
- Akkor azt hiszem, hogy inkább leülök – mondta Jacob és kihúzott egy széket az asztaltól, majd leült az apjával szemben. – Hallgatlak.
- A tanács holnap korán reggel vár téged, valami nagyon fontosat akarnak elmondani neked – kezdte Billy.
- Te jó ég! Valami hibát követtem el? Hiszen csak a szokásos dolgokat végzi a falka, és amióta már Leah is bevésődött vele sincsenek különösebb problémák, mert boldog. Azt pedig nem hiszem, hogy Seth csinált volna valamit, amit nem kellett volna. Úgy tudom, hogy ma strandon voltak Quillel. Ha csak nem nyilvánosan változott farkassá, akkor nem tehetett semmi rosszat – törtek ki Jacobból a szavak.
- Nem, semmi ilyesmi. Egyik farkas sem követett el hibát – nyugtatta meg gyorsan a fiát Billy. – Illetve valami mégis történt a strandon. Képzeld Quil bevésődött, de azt még nem tudom, hogy a lány hogy fogadta az udvarlást. Remélem, hogy minden rendben megy majd velük.
- De hiszen ez nagyszerű – mosolyodott el Jacob. – Akkor már csak Sethnek kell bevésődnie és mindenki nagyon boldog lesz végre – lelkendezett Jacob.
- Fiam – sóhajtott Billy. – Holnap nehéz napod lesz, de szeretnélek megkérni valamire.
- Mondj csak apám – mondta Jacob még mindig mosolyogva.
- Kérlek, bármit is hallasz holnap, próbálj meg tisztelettel bánni a tanáccsal. Tudom, hogy ez nehéz lesz neked – mondta Billy kissé aggódva.
- Apa, miért nem mondod már el, hogy mi folyik itt? Úgy látom, hogy te tisztában vagy a részletekkel.
- Igen, ez így igaz, de nem mondhatom el, mert a tanács akarja veled megosztani a történetet. Légy türelemmel, holnap reggel mindent megtudsz.
- Rendben apám, ahogy akarod – mondta Jacob, de igazából furdalta a kíváncsiság, hogy vajon mi történhetett, aminek az apja ennyire nem örül.
- Köszönöm, fiam. Most pedig menj és pihenj egy kicsit. Úgy látom, hogy kifárasztott a kisasszony. Ha olyan nehéz eset, mint az édesanyja, akkor nem is csodálom, hogy elég sűrűn fáradt vagy – mosolygott Billy és örült, hogy az ő fia még időben bevésődött.
- Nessie csodálatos lány, és boldog vagyok, hogy ennyi időt tölthetek vele – mosolygott Jacob is. - Akkor most megyek is. Reggel találkozunk – mondta Jacob, majd felállt és elindult a szobája felé.
Másnap reggel Jacob korán felébredt, és ahogy rendbe szedte magát, már indult is a tanács elé. Nem aludt túl jól, mert ideges volt. Az apja nem sűrűn mond el neki ilyen nehezen dolgokat, mint ahogy az előző este történt, tehát Jacob levonta a következtetést, hogy nagy baj van. Amikor odaért bekopogtatott és várt. Rövid idő múlva nyílt az ajtó és George lépett ki rajta.
- Ó, Alfa, remek. Gyere be, már vártunk téged – mondta a tanácstag nem túl lelkesen.
- Lehetne, inkább csak Jacob? Az Alfa megszólítást nem nagyon kedvelem – kérte Jacob.
- Bocsánat, akkor Jacob. Kérlek, gyere be – mondta George, majd szélesre tárta az ajtót.
Jacob belépett az ajtón és szó nélkül követte a férfit, aki előtte lépdelt. Amikor odaértek a tanácsteremhez, George egy pillanatra megtorpant.
- Jacob, kérlek, bármit is hallasz odabent próbáld meg elfogadni a helyzetet. Kulcsfontosságú a szereped az ügyben.
- Igyekszem, de most már azért jó lenne tudni azt is, hogy mi történt, mert mindenki fel van dúlva, de senki nem mond el semmit – húzta el Jacob a száját.
George ekkor kinyitotta az ajtót és beinvitálta Jacobot a tanács elé. A fiú lassan lépdelt a tanács asztala felé, majd megállt a neki odahelyezett szék mellett és végignézett a tanácstagokon.
- Foglalj helyet, Alfa – mondta Joshua és a szék intett.
- Ha lehetne inkább csak Jacob, kérem Tanácsfő – mondta Jacob tisztelettel.
- Rendben, Jacob – mondta Joshua. – Mennyit mondott el édesapád a helyzetről?
- Szerintem semmit, ami fontos lett volna. Annyit tudok, hogy Quil is bevésődött, de gondolom nem ezért hívtatok ide. Mármint természetesen ez nagyszerű hír, de ezt nem szoktuk ilyen nagydobra verni – mondta Jacob.
- Nos, ez valóban így van. Nem azért hívtunk ide, de mi is nagyon örülünk Quil boldogságának. Igazából némiképpen mégis kapcsolódik egymáshoz a két a dolog. Seth az utolsó, aki nem vésődött be. Sam falkájából már mindenki bevésődött és nálatok is már csak Seth nem – kezdte a főnök.
- Ez így igaz, de nem értem a problémát. Nem Seth a hibás azért, hogy még nem találta meg a lenyomatát – mondta Jacob meglepetten.
- Természetesen nem ő a hibás, senki nem vádolja Seth-et semmivel. A helyzet az, hogy létezik egy szerződés, amit őseink kötöttek a Black Eagle törzzsel. A sasokkal, ahogy magatok között nevezitek őket. Nem tudom ismered-e a legendájukat a vörös sasról, amiből mindössze kétszáz évente csak egy születik – érdeklődött Joshua.
- Ismerem a legendát. A vörös sas a törzs szent leánya. A legtisztább lélek, aki azért jön a földre, hogy megmentse a törzset a pusztulástól, és csak nagyon nehezen vésődik be, csak akkor, ha megtalálja a tökéletes lelket maga mellé. Ha jól tudom még soha egy vörös sas sem vésődött be senkibe – mondta el Jacob az apjától hallottakat.
- Igen, ez így igaz, és ez a lényeg. Még soha egy vörös sas sem vésődött be és mindannyian anélkül távoztak az élők sorából, hogy gyermekük született volna. Most pedig elmondom, hogy ez miért is ennyire fontos – mondta Joshua majd belekezdett a történetbe. - Egy évszázada történt, hogy a Black Eagle törzs eljött hozzánk, miután a szarvasok és a medvék végérvényesen eltűntek a föld színéről. Maga a Black Eagle törzs főnöke is eljött látogatóba. Elmondta, hogy a jövőbelátójuk álmot látott, hogy az alakváltók eltűnnek örökre a föld színéről, hacsak nem egyesítjük a két törzset. A vörös sast és egy farkast közülünk. Mivel nem tudták eldönteni, hogy ki legyen majd az a farkas, akit kiválasztunk, ezért a megállapodás úgy szól, hogy az utolsó magányos farkasnak kell beteljesítenie ezt a szerződést - magyarázta Joshua.
- Várjunk csak egy pillanatot. De arra nincs semmi garancia, hogy Seth bevésődik ebbe a lányba. Semmit nem tudunk róla, csak azt, hogy ő a vörös sas – mondta Jacob döbbenten.
- Valóban nincs rá garancia, de van lehetőség, hogy Seth elvegye a lányt. Ha a fiú lemond a farkassá változás képességéről, akkor nem is fog soha bevésődni és probléma nélkül feleségül veheti azt, akit kell – magyarázta a Tanácsfő.
- Tessék? – ugrott fel Jacob a székről. – Azt akarják, hogy Seth áldozzon fel mindent, ami fontos neki? Seth farkas, talán a legjobb közülünk és szereti azt, ami. Nagyon tehetséges harcos, és a lelke nagyobbik részét is az oltalmazásra és mások segítésére használja. Hogy gondolhatják, hogy lemond majd róla? – mondta Jacob kissé hangosabban, mint az megengedett lett volna.
- Nézd, Alfa…- kezdte újra a Tanácsfő.
- Jacob a nevem! – csattant fel újra.
- Nem, te Alfa vagy és ez ellen nem tehetsz semmit, ahogy Seth sem tehet semmit a parancsod ellen. A helyzet tehát a következő, még van két hónap az esküvőig. Ha addig Seth nem határoz úgy, hogy önszántából feleségül veszi a lányt, akkor bármennyire is gyűlölöd a gondolatot, előveszed a vezető énedet, és mint Alfa meg fogod neki parancsolni, hogy álljon oda az oltárhoz és mondjon igent. Azt, hogy lemond-e a farkas mivoltáról csak ő döntheti el, de lehet, hogy jobb lenne neki, mert akkor kevésbé lenne nehéz az élete – mondta Joshua ingerülten.
- Nem kérhetik tőlem, hogy tegyem tönkre a barátom életét – csattant fel ismét Jacob és remegésbe kezdett.
- Uralkodj magadon, Alfa. Egyébként nem kértem, hogy ezt tedd, hanem parancsoltam. Be kell látnod, hogy a törzs életben maradása fontosabb, mint egy alakváltó boldogsága. Tedd a kötelességed! Most pedig távozhatsz – mondta Joshua, majd az ajtó felé intett.
Jacobnak még éppen sikerült kiszáguldania az ajtón mielőtt átváltozott volna. Már nagyon régen nem fordult vele elő, hogy nem tudta kontrollálni az érzelmeit, de most nem tehetett ellene semmit, egyszerűen nem volt képes lehiggadni. Bevetette magát az erdőbe és csak rohant, ahogy a lábai bírták.