Kártyán nyert szerelem - 9. fejezet

Claudia és Jasmin az udvaron beszélgettek, mióta otthagyják a hitveseiket, hogy megvitathassák a dolgokat nyugodtan. Mivel nem hallottak vészjósló üvöltözést egyre inkább abban reménykedtek, hogy most férjeik végre valahára tényleg megbeszélik a problémát, de azért egy kicsit aggódtak. Miután Claudia elmesélte, hogy milyen csodálatos völgyre bukkant, ahol még egy vízesés is van, és nagyon szeretne még visszamenni, áttértek a számukra jelenleg legfontosabb kérdésre.
- Mit mondott Aro? Hajlandó végre változtatni az elhatározásán? – kérdezte Jasmin izgatottan.
- Azt mondta, hogy „lehet”. Tudom, hogy ez nem teljesen biztos ígéret, de sokkal jobb, mint az eddigi „soha és nem, nem és nem” válaszai – mosolygott Claudia.
- Ez nagyszerű. Már ideje volt.
- Igen, szerintem is. Marcus mit mondott? Beleegyezik, hogy felkutassuk Vittoriót?
- Marcus azt mondta, hogy „talán”. – vigyorgott Jasmin.
- Te kicsikartál Marcusból egy talánt? Uramisten! Hogy csináltad? – döbbent meg Claudia.
- Igazából először is betörtem az ajtónkat, már megint. Nem akartam, de megmakacsolta magát és nem engedett be. Azután, azt hiszem végre sikerült meggyőznöm arról, hogy a kivizsgálással nem Caiust bírálnák felül, hanem Vittoriót.
- Te hogyan győzted meg Arót?
- Azt mondtam neki, hogy Marcus abba soha nem fog beleegyezni, hogy Carlisle gondolatait olvassa, de abba biztos beleegyezne, hogy Vittoriót megkeressük, és elmondtam neki azt is, hogy amíg nem változtat az elhatározásán soha nem fog kiderülni a teljes igazság.
- Ez igazán remek, és még egy kiabálást sem hallottunk. Úgyhogy valószínűleg tényleg beszélgetnek végre, és nem veszekszenek.
- És mi volt az a nagy ölelkezés? Még soha nem láttalak titeket így összebújva – vigyorgott Claudia.
- Tudod egy évszázada most először Marcus végre megint olyan volt, mint amikor hozzámentem. Szeretném, hogyha ilyen is maradna, hiányzik az a férfi. Tudod soha nem volt komolytalan, de sokkal vidámabb és kedvesebb volt, amikor jóban volt Aróval. Hármójuk közül mindig Caius volt a kívülálló. Persze őt is nagyon szerették, de Aro és Marcus mindig nagyon közel álltak egymáshoz mielőtt megtörtént a tragédia.
- Nagyon sajnálom. Csoda, hogy még tudsz kedvelni, amikor tönkretettem a boldogságod.
- Ne butáskodj, Claudia. Te csak elhoztad hozzánk a rossz hírt, amit egyébként is meg tudtunk volna, de ha te nem jössz, akkor lehet, hogy még nagyobb baj lett volna. Egyébként is Aro még soha nem nézett úgy nőre, mint rád. Találkoznotok kellett, egymásnak vagytok teremtve. Mond csak mekkora az esélye, hogy valaha is találkoztok, ha nem történt volna az, ami?
- Nem tudom, valószínűleg nem sok esély lett volna rá, hogy valaha is Volterrába jövök, ha nem kell.
- Na látod. Minden rendbe fog jönni, ebben biztos vagyok, és újra boldogok leszünk.
- Remélem, hogy igazad van.
- Biztos, hogy igazam van – mosolygott Jasmin és magához ölelte barátnőjét.
Így ölelték egymást percekig, amikor odaért Aro és Marcus. A nők nem vették észre őket azonnal, ők pedig nem akarták megzavarni a két barátnő között ezt a nyugodt pillanatot. Inkább mosolyogva nézték az ölelkező párost és örültek, hogy a hitveseik ilyen jól megértik egymást. Aztán Claudia és Jasmin elengedték egymást és meglátták férjeiket.
- Jutottatok valamire? – kérdezte Jasmin félve.
- Határozottan – mosolygott Marcus.
- Ez nagyszerű – szólalt meg Claudia is.
- Igen, valóban az – válaszolta Aro. – Szeretnénk beszélni veletek, ha befejeztétek a társalgást. Nagyon fontos.
- Természetesen – mondta a két nő egyszerre.
- Akkor menjünk a nagyterembe, már odarendeltem Alexet és Gilt is – javasolta Marcus.
- Alexet és Gilt? – kérdezte Jasmin idegesen. Tudta, hogy Alex a legjobb testőrük, de mégis mi köze neki ehhez az egészhez, hiszen sosem hagyja el Marcust és Gilre vajon, miért van szükség.
- Semmi baj, Kedves – nyugtatta meg gyorsan Jasmint a férje. – Mindjárt mindent megtudsz, ígérem.
- Rendben, akkor menjünk.

Aro és Marcus felajánlotta karját a hitvesüknek, akik habozás nélkül elfogadták azt és elindultak a nagyterem felé, ahol Alex és Gil már várták őket. Amikor az uralkodók beléptek Alex mélyen meghajolt előttük, Gil pedig pukedlizett és lehajtotta fejét, ahogy azt illik. Majd kíváncsi tekintettel meredtek az uralkodókra.
- Alex, Gil. – üdvözölte őket Marcus.
- Uram – mondták egyszerre a megszólítottak.
- Aro és én úgy határoztunk, hogy Vittoriót fel kell kutatni, és újra ki kell vizsgálnunk a Cullen ügyet, mert felmerült ezzel kapcsolatban némi kétely.
- Értem, Uram – mondta Alex. – Azt kívánod, hogy én menjek? Megtisztel a bizalmad Uram, de én nem vagyok nyomkereső, lehet, hogy eltarthat egy darabig, de esküszöm, ha él megtalálom és…
- Nem – szólt közbe Claudia. – Én fogok menni. Nálam jobb nyomkeresőt nem találtok!
- Tudjuk, Claudia – mondta Aro szomorúan.
- Arra gondoltunk, hogy téged kérünk meg a feladatra, de szeretnénk, hogyha elvinnéd magaddal Alexet, hogy megvédjen téged, ha szükséges. Ő a legjobb és legmegbízhatóbb testőr Volterrában, és valószínűleg a világon is – mondta Marcus.
- Köszönöm Uram, hogy így vélekedsz rólam – mondta Alex kissé meghatottan. Marcus csak biccentett felé. Claudia viszont a homlokát ráncolta. Gil pedig fájdalmas arcot vágott.
- Kérlek, Kedvesem. Tudom, hogy tudsz vigyázni magadra, hiszen mindig is tudtál, de én sokkal nyugodtabb lennék – ölelte át Aro szerelmét.
- Rendben legyen – adta meg magát Claudia.
- Köszönöm – nyomott puszit Aro hitvese homlokára.
- Gil! – fordult most az aggódó lány felé Marcus.
- Parancsolj Uram – mondta szomorúan.
- Nem szeretnénk akaratod ellenére elválasztani a férjedtől, úgyhogy szeretnénk tudni a te véleményedet is.
- Megtisztelő, de nem tudom, hogy mit mondhatnék. Ha védelmezni kell valakit, akkor Alexnél jobbat keresve sem találna senki. Ő a legalkalmasabb, és biztos vagyok benne, hogy ő is el akar menni és védeni az Úrnőt, csak aggódom.
- Ezt megértem. Tehát nem ellenzed, hogy elvállalja a feladatot?
- Természetesen nem. Látom a szemében, hogy el akarja fogadni a felkérést. Nagyon megtisztelő, hogy egyáltalán gondoltak rám és megkérdeztek. Köszönöm. Természetesen elfogadom a férjem döntését.
- Rendben. Ez esetben Alex, mit válaszolsz? – kérdezte Marcus.
- Természetesen elfogadom a kérést és az Úrnővel tartok.
- Köszönjük – mondta Aro hálásan.
- Nincs mit Uram, de ha megengedi tennék egy javaslatot – habozott Alex.
- Hallgatunk – mondta Marcus.
- Nos, azt hiszem, hogy így túl feltűnőek lennénk az Úrnővel. Jobb lenne, hogyha a jellegzetes Volterrai ruháinkat és ékszereinket hátrahagynánk, amíg vissza nem térünk.
- Egyetértek vele – mondta Claudia.
- Rendben legyen, ahogy akarjátok – mondta Aro.
- Mikor óhajt indulni Úrnőm? – kérdezte Alex.
- Holnap hajnalban, ha megfelel. Így lesz időnk a búcsúzásra. Nyilván Aro és Gil sem örülne, ha csak úgy itt hagynánk őket.
- Valóban nem – mondta Aro.
- Köszönöm, Úrnőm – mondta Gil alig hallhatóan.
- Nincs mit, Gil.
- Akkor hajnalban a főkapunál – szólalt meg Marcus. – Most távozhattok.
- Rendben Uram. Aro úr? – kérdezte Alex kissé bizonytalanul és feltartotta a kezét Aro felé.
- Ez nem szükséges Alex, bízom benned – mondta gyorsan Aro.
- Megtisztelsz Uram, de úgy gondolom, hogy nyugodtabb lennél, ha megtennéd. Nincs titkolni valóm – lépett egy lépéssel közelebb, kezét még mindig Aro felé nyújtva.
Aro Marcusra pillantott, aki bólintott, majd Gilre nézett, aki szintén bólintott. Úgyhogy Aro megfogta a felé nyújtott kezet, és koncentrálni kezdett. Alex gondolataiban azonban soha nem volt más, mint mérhetetlen szerelem Gil iránt, és mérhetetlen hűség és hála Marcus és a Volturi felé, mert átváltoztatták őket a balesetük után és így lehetőségük nyílt az örök boldogságra, ahelyett, hogy meghaltak volna. Aro sokáig figyelte a képeket a férfi egész élete lepergett a szeme előtt, és meg kellett állapítania, hogy még soha életében nem találkozott ennyire tiszta lélekkel Carlisle-on kívül. Leszámítva, hogy a jelek szerint Alex nem készül áttérni a vegetáriánus létre, ellenben a gondolatai alapján mindig csak bűnözőkre vadászik a Kedvesével, bár nem tesz különbséget tolvaj és gyilkos között. Mikor minden kép lepergett előtte egészen eddig a pillanatig elengedte Alex kezét és döbbenten nézett fel a férfira.
- Köszönöm – mosolyodott el Aro.
- Nincs mit Uram. Tulajdonképpen mit köszön?
- Azt a mérhetetlen hűséget, amivel kitüntetsz bennünket.
- Ez csak természetes Uram. Távozhatunk?
- Igen, természetesen – mondta Marcus döbbenten, és közben arra gondolt, hogy majd kikérdezi Arot, hogy mi képesztette el ennyire.
Alex és Gil illedelmesen elbúcsúzott az uralkodóktól majd távozott.
Hajnalban útra készen várakozott Alex, hitvesével Gillel kézen fogva és várták, hogy az Úrnő is odaérjen. Nem is kellett sokáig várniuk rájuk. Gil még Alex elé lépett és megcsókolta, majd fülébe suttogta, hogy vigyázzon magára és az Úrnőre is. Claudiát megölelte Jasmin és Marcus és megkérték, hogy vigyázzon magára. Aztán Aro szorosan magához ölelte és megcsókolta, majd ő is megkérte, hogy vigyázzon magára. Ezek után nekiindultak, hogy előkerítsék Vittoriót.