Ha a lélek összeforr - 3. fejezet

Ha nincs választás 1.

Jacob néhány óra dühödt száguldás után végre kezdett lehiggadni, ezért elindult hazafelé. A fák csak suhantak mellette miközben a házuk felé tartott, majd az erdő szélén, amikor vissza akart változni megtorpant, mert rá kellett döbbennie, hogy nagy dühében nem törődött a ruháival, egyszerűen csak széttépte őket, ahogy átváltozott, így pedig mégsem változhatott vissza emberi alakjába. Így tovább rohant és beugrott még farkasként a szobája ablakán és csak azután változott vissza. Idegesen keresett magának ruhát, majd kiviharzott a konyhába, ahol Billy várt rá, nem túl vidáman.
- Mégis, hogy képzelted ezt? – dörrent rá az apja.
- Mit, hogy képzeltem, apám? – döbbent meg Jacob.
- Azt, hogy kis híján átváltoztál a törzs előtt. Dühödben meg is ölhetted volna valamelyiküket puszta véletlenségből. Alfa vagy, fogd már fel, hogy ez kötelességekkel jár – magyarázta az apja.
- Tudom, hogy mi a kötelességem, mert még parancsba is adták, de azt ne várd el tőlem, hogy még örüljek is neki, hogy tönkretehetem a barátom életét – mondta Jake.
- Sajnálom, hogy ez a te kötelességed lett, de Seth most nem a barátod, hanem a csapatod egy tagja, akinek követnie kell a parancsaidat. Ha tetszik, ha nem most a törzs érdeke sokkal előbbre való, mint Seth-é. Én is szinte fiamként szeretem azt a fiút, de a sors őt választotta ki arra, hogy megmentse az alakváltókat. A jövőbelátó azt mondta, hogy szükséges a frigy az életben maradásunkhoz.
- Az jövőbelátók tévedtek már egy párszor – sóhajtott Jacob.
- Mondj egy esetet, amikor nem vált be a jóslatuk – kérte Billy.
- Például, amikor a jövőbelátó azt mondta, hogy a legjobb az lenne, ha megölnénk Cullenéket. Ezt te magad mesélted el egyszer.
- Ez nem bizonyít semmit, fiam. Nem tudhatod, hogy mi fog történni még a jövőben. Lehet, hogy egy napon majd ezt kell tennünk – érvelt Billy.
- De ha akkor megteszitek, amikor az jövőbelátó tanácsolta, akkor megöltétek volna Nessie apját, így a bevésődésem tárgya, az életem értelme soha nem jött volna a világra – mondta Jacob. – Egyébként pedig nem hiszem, hogy Cullenékkel bármikor is baj lesz. Túlságosan emberiek az érzéseik ahhoz, hogy ellenünk forduljanak.
- Jól van, belátom, hogy félreismertük őket, de volt alapja az előítéleteinknek. De itt most nem ez a lényeg. Az alakváltók sorsa múlhat a dolgon. Tudom, hogy nehéz a feladatod, de meg kell értened, hogy ez elkerülhetetlen – győzködte Billy a fiát.
- Tudom, és meg is fogom tenni, amit kell, ha a törzsnek erre van szüksége, csak egyszerűen nem értek egyet a döntéssel. Most pedig ha nem haragszol, megyek és megkeresem a falkámat. Jobb, ha közlöm a hírt Seth-tel – mondta Jacob lehajtott fejjel.
- Menj csak, fiam. Sajnálom, hogy neked kell ezt tenned, de helyesen döntöttél. Az esküvőnek meg kell történnie. Próbálj meg segíteni Seth-nek. Talán a barátságoddal könnyebb lesz átvészelni a jövőt – bíztatta Billy.
- Ha közlöm vele, hogy ha nem veszi el magától a vörös sast, akkor alfájaként fogom megparancsolni, kötve hiszem, hogy továbbra is barátjának fog tekinteni – mondta Jacob szomorúan.
Erre már Billy sem tudott mit mondani, úgyhogy csak nézte a fiát, amint az ajtó felé indul, és az erdő felé veszi az irányt. Billy utoljára akkor látta Jacobot ilyen megtörtnek, amikor Bella úgy döntött, hogy Edwardot választja helyette, de az a szituáció szerencsésen végződött végül is, hiszen így megszületett Nessie. A férfi nagyon remélte, hogy Seth ügye is jól végződik majd, bár nem tudta, hogy hogyan is lehetne erre a helyzetre megoldást találni.
Amint Jacob elérte a fákat gyorsan levetkőzött és átváltozott farkassá, majd keresni kezdte a gondolatokat az erdőben. Már jó ideje szaladt, amikor hirtelen elcsípett egy kis testvéri összezördülést Leah és Seth között. Akármennyire is szerették egymást, mégis minden nap képesek voltak összekapni valami jelentéktelen dolgon.
- Most meg mi a bajod velem? Igenis lehet hosszú a hajam és tépett a frizurám, hogyha Kevinnek ez tetszik – csattant fel Leah.
- Nem mondtam, hogy nem növesztheted meg, csak azt mondtam, hogy mókásan nézel ki így bundában – nevetett fel Seth.
- Azonnal engedd el a bundám, mert különben megtéplek – vicsorgott Leah.
- Én csak segítek neked, hogy tépett legyen a frizurád, még nem eléggé az, szerintem. Hidd el jól fog kinézni, csak egy-két tépés még és tökéletes lesz. Bízz bennem! Tépésben jó vagyok – hahotázott Seth.
- Istenem, mivel érdemeltem ki, hogy ilyen idióta öcsém legyen – sóhajtott fel Leah.
- Ti meg mit műveltek őrjáratozás helyett? – lépett be Jacob a társalgásba.
- Leah azt mondta, hogy a fodrász nem olyan tépett frizurát készített neki, amilyet elképzelt, én meg gondoltam segítek. Ez fontos kérdés, Jake. Tudod Kevinnek a tépett, hosszú frizura tetszik, úgyhogy a nővérkém alkalmazkodik, hogy boldog legyen a lenyomata. Gyere és segíts tépni – kuncogott Seth.
- Seth, elég! – kiabált rá Leah. – Jake, te pedig, ha megint az öcsém pártjára állsz nem fog érdekelni, hogy az alfám vagy és olyat teszek, hogy magam is megbánom – mondta Leah.
- Nyugi, Leah – mondta Jacob. – Seth légy szíves és szállj le egy picit a nővéredről.
- Au! – kiáltott fel Leah.
- Mi a baj? – kérdezte Jacob döbbenten.
- Bocsi, csak azt mondtad, hogy szálljak le róla, és szó szerint értelmeztem, azt viszont nem mondtad, hogy ami a számban van tépnivaló azt is hagyjam ott, ahol van – kacagott Seth.
- Seth, hagyd abba – kuncogott Jacob.
- Jól van, befejeztem a tépést, ha visszaváltoztál látni fogod, hogy mesterfodrász vagyok – mondta Seth határozottan.
- Jól van öcsi, majd ha te is bevésődsz remélem, hogy a lánynak is lesznek olyan kívánságai, ami miatt tudlak majd szekálni – mondta a Leah és játékosan támadó állásba állt az öccse előtt.
- Most már tényleg fejezzétek be! – ugrott közéjük Jacob komoran.
Leah és Seth döbbenten nézte, ahogy Jacob mindkettőjükre rávicsorog, és alfa hangján szólal meg.
- Azt mondtam, hogy fejezzétek be! – csattant az Alfa hangja.
Leah és Seth farkukat behúzva, fülüket pedig lesütve hátráltak el Jacobtól és kissé értetlenül néztek rá, mert Jacob is inkább mulatozni szokott a kis veszekedéseiken nem pedig rájuk dörrenni.
- Valami rosszat mondtam? Bocsánat, nem akartalak feldühíteni – mondta Leah.
- Nem a te hibád, Leah. Csak ma egy kicsit ideges vagyok – mondta Jacob, immáron normális hangján.
- Értem. Akkor jó – mondta Leah.
- Leah, kérlek hagy magunkra minket egy kicsit Seth-tel. Majd később mindent megtudsz – kérte Jacob.
- Rendben, akkor megyek még egy kört az erdő körül, ha nem gond – mondta Leah.
- Az nagyon jó lenne, köszönöm – felelte Jacob hálásan.
- Nincs mit. Sziasztok! – mondta még Leah és elfutott.
Jacob Seth felé fordult, aki értetlenül nézett rá. A fiú el sem tudta képzelni, hogy mit akar vele Jacob négyszemközt közölni, hiszen soha nem volt még titkuk egymás előtt, amióta hárman kiváltak a másik falkából.
- Mi a baj, Jacob? Nem szoktál így kiborulni – érdeklődött Seth.
- Inkább beszéljük meg a dolgot emberi alakban, kérlek – mondta Jacob.
- Hát ekkora a baj? Mit csináltam? Hiszen csak strandon voltam tegnap és ma járőrözni – döbbent meg Seth.
- Csak változzunk vissza, kérlek. Egyébként te nem csináltál semmit – mondta Jacob.
- Rendben – mondta Seth.
Jacob és Seth újra felvette emberi alakját, és gyorsan felöltöztek. Majd Jacob leült egy kidőlt fatörzsre és oda invitálta Seth-et is. Amikor a fiú is leült nem messze tőle és kíváncsian ránézett Jacob szólásra nyitotta a száját, de hang nem jött ki rajta.
- Mi a baj Jake? Nessie-vel történt valami? – kérdezte Seth ijedten.
- Nem – sóhajtott Jacob. – Nessie nagyon jól van. Nekem… - kezdte Jacob kissé remegő hangon. – el kell mondanom neked valamit, ami megváltoztatja az életed.
- Hogy mit? Megváltoztatja az életem? De hát én boldog vagyok így, nem kell rajta semmit változtatni. A bevésődéssel kapcsolatos? – kérdezte Seth.
- Igen, azzal – bólintott Jacob.
- De hát még csak tizennyolc éves vagyok. Ráérek még bevésődni. Majd, ha itt lesz az ideje akkor megtörténik. Emiatt ne aggódj – mosolygott Seth.
- Seth, te nem fogsz bevésődni soha – mondta ki Jacob, ami a szívét nyomta.
- De hát miért? A jövőbelátó mondta? – kérdezte a fiú döbbenten.
- Nem, hanem a tanács döntése. A törzs érdekében az utolsó farkasnak, aki nem vésődött be, és ez sajnos jelen esetben te vagy, el kell vennie a vörös sast a Black Eagle törzsből. A szerződés egy évszázada köttetett és megmásíthatatlan – hajtotta le Jacob a fejét.
- Micsoda? – ugrott fel Seth. – Ez nagyon rossz vicc, Jake. Nekem is vannak húzós tréfáim, de ez azért már túlzás. Nem gondolod?
- Ez most nem vicc, Seth. Nekem sem tetszik a kialakult helyzet, de nem tehetünk semmit.
- Mi az hogy nem tehetünk semmit. Egyszerűen nemet mondok és kész – mondta Seth határozottan.
- Nem, nem fogsz nemet mondani – mondta Jacob szomorúan.
- Dehogyisnem. Odamegyek és közlöm velük, hogy ezt nagyon gyorsan felejtsék el. Nekem is jár a boldogság! – csattant fel Seth.
- Sajnálom, Seth, de két hónap múlva elveszed a vörös sast – nézett a szemébe Jacob.
- Ezt mégis miből gondolod ennyire határozottan? – döbbent meg Seth.
- Abból, hogy ha nem mondod ki magadtól az igent, akkor parancsba fogod kapni, és kénytelen leszel megtenni. Sajnálom, de mindenki szerint ez a törzs érdeke – mondta Jacob és ismét lehajtotta a fejét. – Bocsáss meg, de most az egyszer nem lehetek csak a barátod ebben a kérdésben. Nekem sem tetszik ez a helyzet, de meg kell történnie a frigynek, különben az alakváltók kihalnak a világról.
- Oh, értem - döbbent meg Seth, amikor rádöbbent, hogy mit is mondott az imént Jacob, majd rázkódni kezdett és ruháit eltépve átváltozott.
Jacob döbbenten nézte a fiút, aki még soha nem változott át érzelmi kitörésből. Mindig is ő volt a falkában az, aki a legjobban uralta az érzelmeit. Jacob még egy percig döbbenten állt, aztán gyorsan lekapkodta a ruhát magáról és ő is átváltozott.
- Seth, én… - kezdte Jacob, de Seth félbeszakította.
- Távozhatok, Alfa? – mondta Seth némi haraggal a hangjában. – Most szeretnék egy kicsit egyedül lenni.
- Igen, menj csak. Szólok Leah-nak is, hogy most hagyjon békén – mondta Jacob szomorúan.
- Ahogy gondolod, Alfa – mondta még Seth, majd elrohant.
Jacob még néhány pillanatig döbbenten nézett Seth után, aki még soha nem haragudott rá. Bár el kellett ismernie, hogy jogos volt a fiú indulata. Aztán óvatosan szájába fogta a ruháit és elindult hazafelé, hogy ő is egy kicsit kiszellőztesse a fejét.