Ha a lélek összeforr - 8. fejezet

Ismerkedés, az új hellyel

Seth kitartóan kereste a szobáját, ahová beosztották, de a feladat nehezebbnek bizonyult, mint ahogy valaha is képzelte volna. Ez a kollégium lehet, hogy nagyobb volt, mint egész La Push. De aztán nagy nehezen sikerült megtalálnia a megfelelő folyosót, aminek a végén megtalálta a szobát, amit kereset. Halkan bekopogtatott, de válasz nem jött bentről, úgyhogy elővette a kulcsot, amit kapott és bement a szobába. Egészen kellemes hely volt. Inkább egy helyes kis apartmanra hasonlított, mint egy szobára. Volt egy apró kis nappali része, két kis szoba és egy konyha. Seth alaposan körbenézett, majd miután látta, hogy az egyik szoba már a jelek szerint foglalt, így elfoglalta a másikat. A táskáját ledobta az ágyra, majd kinyitotta a szekrényt, amit legnagyobb örömére polcos volt és nem akasztós. Nyugodtan kipakolta a ruháit. Miután a táska tartalmának nagy része már a szekrényben volt egy vastag borítékot talált a táska legaljában, amit felvett és kinyitott, mert nem tudta, hogy mi van benne. Aztán amikor meglátta a boríték tartalmát inkább leült az ágyra és hevesen előkapta a mobilját, hogy felhívja Edwardot. A telefon csörgött és Edward már fel is kapta.
- Tessék, Seth! Megérkeztél? Minden rendben volt? – záporoztak a kérdések.
- Edward Cullen! – kiáltott fel Seth.
- Ajaj…mit történt? – döbbent meg Edward.
- Azt mondtad, hogy egy kis költőpénz. Én arra bólintottam rá – mondta Seth feldúltan.
- Oh, megtaláltad a borítékot. Nyugi, Seth, nem kell, hogy átváltozz ott ahol vagy. Még meglát valaki – nyugtatta Edward.
- De Edward, ebből egész La Push-t megvásárolhatnám – mondta Seth döbbenten.
- Az lehet, viszont hidd el, hogy az egyetem drága mulatság, bármelyikre is mentél az öt közül. Nyugi, ha nem tudod elkölteni, akkor visszahozhatod – nevetett fel Edward.
- Jó, tudom, de hova tegyem, ahol biztonságban van? – kérdezte Seth.
- Ezekben az egyetemekben van lehetőséged kérni egy szekrényt magadnak erre a célra. Menj és igényelj egyet. Rendben? – kérdezte Edward.
- Oké – sóhajtott Seth.
- Milyen a hely? Tetszik? – kérdezte a fiú.
- Igen, nagyon szuper, csak kicsit nagy a nyüzsgés. Nem vagyok hozzászokva ennyi emberhez magam körül – mesélt Seth.
- Hát ezt, látod elhiszem, de semmi baj. Meg gyorsan hozzá fogsz szokni a nyüzsgő élethez – nevetett Edward. – Lefogadom, hogy élvezed, hogy senki nem vár el tőled ott semmit.
- Még nem igazán tudom, hogy élvezem-e. Furcsa, hogy egyedül vagyok.
- Csak adj magadnak egy kis időt. Milyen a szobatársad? – kérdezte Edward kíváncsian.
- Még nem tudom. Nem találkoztunk, de mindenki fél tőle, és állítólag még senki nem bírt ki vele egy hétnél több időt – mondta Seth kissé idegesen.
- Oh, ne aggódj, ez biztosan csak valami hülye pletyka, ez gyakori az ilyen helyeken. Nem hiszem, hogy ennyire szörnyű lenne.
- Remélem. Mi a helyzet otthon? – kérdezte Seth kíváncsian.
- Minden rendben. Holnap jön hozzánk Jacob, és kikérdezem a vörös sasról – mondta Edward határozottan.
- Kikérdezed? Ezt hogy gondoltad pontosan? – döbbent meg Seth.
- Nos, úgy gondoltam, hogy rákérdezek pár dologra és kihallgatom a gondolatait, hogyha nem hajlandó válaszolni, vagy csak beszélgetünk, ha hajlandó válaszolni. Így vagy úgy, de meg fogom tudni, hogy a lány mit érez. Utána pedig megbeszéljük, hogy hogyan tovább. Rendben?
- Rendben, köszönöm. Felhívsz, ha megtudtál valamit? – kérdezte Seth. – Addig is felmérem éjszaka a terepet. Remélem nincs a környéken semmi veszélyes – gondolta Seth magában.
- Természetesen. Seth?
- Igen? – kérdezte a fiú döbbenten.
- Emlékszel, mit ígértél? Próbáld meg jól érezni magad kötöttségek nélkül. Ne merészelj járőrözni menni az egyetem körül az éjszaka – mondta Edward határozottan.
- Én nem is…Edward! – kiáltott fel Seth.
- Bocsi, de a kósza gondolatokat is el tudom csípni néha. Tehát?
- Rendben van, nem megyek járőrözni, megígérem – adta meg magát Seth.
- Oké, akkor holnap beszélünk. Pihenj egy kicsit.
- Oké, és még egyszer köszönöm, Edward – mondta Seth.
- Nincs mit. Akkor holnap – mondta Edward és a vonal megszakadt.
Seth még egy ideig rendezgette a szobában a dolgait. Szélesen elmosolyodott, amikor talált még a táskájában egy igazi indián álomhozót, amire egy cetli volt tűzve. Seth gyorsan elolvasta az üzenetet.

Tudom, hogy a szobádban az ágyad fölött is hasonló van, mert egyszer mesélted. Gondoltam, hogy így talán kicsit otthonosabbá teheted a szobádat. Edward

Seth lelkesen feltette az ágya fölé a gyönyörű álomhozót, majd befejezte a szoba berendezését, aztán eszébe jutott, hogy elmegy és beszerez néhány dolgot még a szobába, és kerítenie kellene valami vacsorát is magának. Úgyhogy útnak indult és először a gondnokhoz ment, hogy igényeljen magának egy szekrényt, miután a pénz nagy részét biztonságba helyezte tovább indult, hogy felfedezze az egyetem többi részét is. Körbejárt minden épületet és minden körbejárta az épületeket is, majd megtalálta a csodálatos erdőt, ami nem volt messze az egyetemtől. Nem bírta megállni, úgyhogy bement az erdőbe és sétált egy nagyot. Legalább az erdő megnyugtatta, hiszen otthon is nagyon sok időt töltött az erdőben. Már egészen mélyen bent volt az erdő sűrűbb részén, amikor furcsa zajokat hallott. Elindult a hang irányába, de amikor odaért már nem talált semmit. Azt hitte, hogy úrrá lett rajta egy kis paranoia, majd tovább sétált. Nem is sejtette, hogy az ösztönei helyesen reagáltak és valaki mindvégig figyelte őt, amióta csak az erdőben van.
Már órák óta bolyongott, fel sem fogta, hogy közben besötétedett, csak akkor, amikor felnézett a fák közül és megpillantotta a Holdat. Gyorsan visszaszaladt az erdő széléhez, majd az étterem felé vette az irányt és bevásárolt két személyre, mert úgy gondolta, hogy már a szobatársa is biztosan visszaért a szobájukba. Miután felvásárolta a fél éttermet és az ennivalót becsomagoltatta elindult vissza a kollégiumba. Amikor odaért újfent kopogtatott, mielőtt belépett volna, de megint senki sem reagált, úgyhogy elővette a kulcsát és bement.
- Mh…a szobatársam tehát még mindig nem ért vissza. Vajon hol lehet? Lehet, hogy ő is mászkál a környéken. Hihetetlen ez a hely – motyogta Seth maga elé.
Nyugodtan lepakolt az asztalra majd kinyitotta hűtőt és elkerekedtek a szemei. A hűtőben semmi nem volt egy karton sörön kívül.
- Jesszusom. Ez a srác mást sem csinál, csak iszik? Akkor nem csodálom, hogy senki nem bírja ki mellette egy hétnél tovább – állapította meg Seth, majd felkapta a fejét, mert valami furcsa illat csapta meg az orrát, amilyet még soha nem érzett.
Körbenézett a szobában, de senkit nem látott, aztán hirtelen az ablakhoz kapta a pillantását és úgy látta, mintha egy árny suhant volna el az ablak előtt, de nem volt biztos benne, úgyhogy elhessegette a gondolatot az illattal együtt. Azután ismét a hűtő felé fordult és az egyik adag ételt betette a hűtőbe egy cetlivel, miszerint ezt a szobatársának hozta, és ha éhes, akkor egye meg nyugodtan. Majd megvacsorázott, lezuhanyozott és lefeküdt aludni, hogy másnap korán felkeljen és feliratkozzon azokra a kurzusokra, amik érdeklik. Bármennyire is nyugodt és kellemes volt a hely mégis csak órák múlva volt képes Seth álomba szenderülni. Az idegen hely, és az hogy egyedül volt, annyira furcsa volt neki, hogy egyszerűen nem tudott leállni és csak gondolkodott és gondolkodott. Végül hajnali háromkor sikerült végre elaludnia. Kicsit furcsának találta, hogy a szobatársa még mindig nem ért vissza, de úgy volt vele, hogy még nem ismeri az egyetemi életet és lehet, hogy majd neki is lesznek ilyen éjszakái, amikor nem jön vissza a szobájába, hanem valami más dolga lesz. Reggel korán felébredt még csak hét óra volt, felkelt és elment lezuhanyozni, majd bekukkantott a szobatárs szobájába. Ahol már ott volt Noah. Kiterülve feküdt hason a takaró felett és aludt egy szál alsóban. Seth nem akarta felébreszteni, úgyhogy csendesen a hűtőhöz osont és kipakolta a szendvicshez valókat, amiket előző este szerzett be. Örömmel vette tudomásul, hogy az étel, amit a szobatársának szánt eltűnt a hűtőből és a konyhaasztalon egy kis cetli várta. Seth gyorsan elolvasta.

Köszönöm a vacsorát szobatárs, nagyszerű volt. Noah

Seth elmosolyodott ezen az üzeneten és felcsillant benne a remény, hogy Edwardnak igaza volt és tényleg csak valami rossz pletyka ez az egész, hogy Noah-tól így kell félni. Készített magának néhány szendvicset és töltött egy pohár narancslevet, majd megreggelizett. Mikor befejezte mindent elpakolt és el is mosogatott maga után, majd összeszedte a szükséges holmikat és el akart indulni, hogy bejelentkezzen a kurzusokra, amikor meghallotta, hogy szobatársa ébredezik. Így várt még néhány percet, hátha végre tudnak pár szót váltani. Seth már éppen fel akarta adni a várakozást, amikor Noah szobájának ajtaja kivágódott és ott állt a szobatársa egy szál alsóban, ahogy aludt is.
- Szia, én Seth O’Neil vagyok! – mutatkozott be Seth.
- Helló, az én nevem Noah Wood! – mutatkozott be a szobatárs is. – Üdvözöllek a Dartmouth-on.
- Köszönöm – mosolyodott el Seth.
- Na, és hogy tetszik? – kérdezte Noah.
- Hatalmas. Nem ehhez vagyok szokva, de nagyon tetszik – lelkendezett Seth.
- Hova valósi vagy, Seth? – húzta fel a szemöldökét Noah.
- Forksból jöttem. Kellemes kisváros – válaszolta Seth.
- És te honnan jöttél ide? – kérdezte Seth.
- Nos, én Californiából jöttem, de az a hely elég unalmasnak bizonyult. Ott éltem néhány évig, de nem találtam meg, amit kerestem.
- A családod még mindig ott él? – kérdezte Seth.
- Nem, nekem nincs családom. Egyedül vagyok, már tizenhat éves korom óta.
- Oh, sajnálom – mondta Seth komoran.
- Nincs mit sajnálni ezen. Ami megtörtént, az megtörtént – mondta Noah, majd a konyha felé indult.
- Te nem iratkozol fel a kurzusokra? – kérdezett utána Seth. – Csak, mert most lehet. Ha nem igyekszel, akkor lemaradsz az érdekes dolgokról – mosolyodott el Seth.
- Én már tavaly is ide jártam, úgyhogy nekem már nem kell külön feliratkozni, de neked jó mulatást. Biztos, hogy találsz olyan kurzusokat, amik érdekelnek – fordult Noah újra Seth felé, majd leült az asztalhoz.
- Oh, értem, akkor viszlát – mondta Seth és kezét nyújtotta Noah felé búcsúzóul.
Noah habozás nélkül kezet fogott vele, majd amikor a bőrük egymáshoz ért Seth-en furcsa remegés futott végig, mintha valaki apró tűkkel szurkálta volna a teste minden pontját, és Noah is pont ugyanígy reagált, majd mindketten elrántották a kezüket, és Seth döbbenten indult el az ajtó felé.
- Viszlát, testvér – hallotta még meg Noah szavait.