Ha a lélek összeforr - 57. fejezet

Úszni a boldogságban

(Sonja szemszöge)

Először nagyon ideges voltam a baba miatt, de amikor Seth ámulattal néztem a pocakomat és átszellemülten simogatta teljesen megnyugodtam. Tudtam, hogy a kicsi szeret minket és reméltem, hogy ő is érzi az iránta érzett szeretetünket. Miután mindent tisztáztunk Seth-tel a karjaiban aludtam el, imádtam azt az érzést, amikor átölelt nekem pedig kis pillangók repkedtek a gyomromban. Reggel arra ébredtem, hogy szerelmem apró puszikat nyom az arcomra és közben a hasamat simogatja. Kinyitottam a szemem és rá mosolyogtam.
- Jó reggelt – mondtam boldogan és szorosan hozzá bújtam.
- Nektek is jó reggelt – vigyorgott rám Seth.
- Mostantól többes számban fogsz beszélni rólunk? – kérdeztem nevetve.
- Mivel ketten vagytok, lehet – kuncogott. – Egyébként az előbb te is kettes számban beszéltél magatokról.
- Oh – Tényleg ezt tettem volna? Nem baj, tetszik a gondolat. – Mikorra vár az orvos? Tegnap eléggé, udvariatlan voltam, vagy inkább hisztis – mondtam szemlesütve.
- Délutánra beszéltem meg vele, és egyáltalán nem haragszik rád – mosolygott rám Seth. Ez azért megnyugtató. Kedvesnek tűnt, Dr. Smith, csak nagyon félek az idegen orvosoktól, de majd ma próbálok uralkodni az érzéseimen.
- Délutánra? Akkor miért ébresztettél fel? – kérdeztem tettetett durcáskodással, mert egyáltalán nem bántam, hogy fel kellett kelnem ilyen ébresztő mellett.
- Azért keltettelek fel, Kedvesem, mert dél múlt – mosolygott rám és pedig döbbenten fordítottam a fejemet az óra felé.
- Negyed egy? Jézusom – mondtam rémülten. – Várjunk csak. Te nem mentél dolgozni?
- Reggel betelefonáltam, hogy ma még elkísérlek az orvoshoz, és mivel a főnököm nagyon rendes ember készségesen elengedett. Úgyhogy majd csak holnap kell bemennem – magyarázta Seth boldogan.
- Te is bejössz velem? – mosolyodtam el.
- Ha nem bánod – mondta komolyan.
- Egyáltalán nem bánom. Sőt – vágtam rá azonnal, majd kikecmeregtem az ágyból, hogy egyek valamit reggeli-ebédre. Ennyi alvás mellett már néha összefolynak az étkezések.

Elsétáltunk a konyháig, ahol már megterített asztal várt. Hálásan rámosolyogtam Seth-re, majd leültem és nekiláttam a kiadós reggelinek. Seth-et is megkérdeztem, hogy miért nem eszik velem, de mint kiderült ő már reggel óta fenn van és már evett is. Kettőre kellett az orvoshoz érnem, úgyhogy még volt időm letusolni és rendbe szedni magam, bár egy kicsit ideges voltam emiatt az egész dolog miatt. Mi lesz, hogyha lesznek a terhességemnek olyan szakaszai, amikor a hirtelen jött hangulatváltozástól esetleg ott mindenki előtt átváltozom. Ez azért elég veszélyes vállalkozás. Nem szabad felfednünk magunkat, különben nagyon nagy bajban leszünk.
- Mi a baj, Szerelmem? – szakított ki Seth a gondolataimból.
- Csak arra gondoltam, hogy talán mégsem olyan jó ötlet ez az orvoshoz járás – mondtam aggódva.
- Nem kell félned tőle, szerintem nagyon rendes ember. Vigyázni fog rátok – bátorított Seth.
- Nem emiatt aggódom – kezdtem bele, mire Seth kérdőn nézett rám. – Amiatt vagyok ideges, hogy mit csinálunk akkor, hogyha esetleg a terhességemnek lesznek olyan szakaszai, amik miatt önkéntelenül is átváltozom. Esetleg az orvos előtt is – mondtam félve és vőlegényem arcán is láttam egy pillanatra a félelmet, de aztán újra a nyugodt álarca mögé bújt.
- Az nem fog megtörténni – mondta határozottan és megfogta a kezem. – Te sokkal fegyelmezettebb és óvatosabb vagy annál, semmint hogy kockára tedd a biztonságotokat. Nem kell emiatt aggódnod.
- De mi van, ha mégsem tudok uralkodni magamon. Seth, nem tudhatjuk, hiszen még csak egy esetről hallottunk, hogy két alakváltónak babája született és arról az esetről is csak annyit tudunk, hogy kb. öt hónapig tartott a terhesség. Egy törzsi gyógyító, vagy Carlisle sokkal jobb lenne. Ők nem kapnak infarktust, hogyha egyszer csak egy méretes vörös színű sas fekszik a vizsgálóasztalon.
- Sajnos törzsi gyógyítókban és Carlisle-ban szegény Phoenix, legalábbis attól tartok – mondta Seth komolyan, de láttam, hogy a szemei nevetnek.
- Ez nem vicc, Seth – dörrentem rá. Azt hiszi, hogy viccelek? Ez egyáltalán nem humoros. Még a végén lelepleződünk és, akkor Bella hiába mentett meg minket.
- Egyezzünk meg, Sonja. Rendben? – kérdezte reménykedve. Én pedig csak bólintottam. – Eljársz orvoshoz – kezdte, de én már tiltakozni akartam, de nem volt rá alkalmam, mert befogta a számat. – Ha pedig bármi baj történik, akármi, akkor szólsz, és azonnal tovább állunk. Nem lesz semmi baj. Vészhelyzet esetén egy órán belül el tudjuk hagyni a házat és Phoenixet pakolással és mindennel együtt. Így rendben lesz?
- Azt hiszem, igen. De ígérd meg, hogy ha bármi baj történik, akkor gyorsan fogunk cselekedni – kérleltem, mire Seth elmosolyodott.
- Megígérem, hogy nem lesz semmi baj – mondta lágyan és végigsimított az arcomon. – Akkor, mehetünk? – kérdezte reménykedve.
- Igen, azt hiszem – mondtam és elindultam Seth mellett az ajtó felé.

Nem kellett sok idő, hogy odaérjünk Dr. Smith szobája elé. Halkan bekopogtattunk és vártuk a választ, ami nem is váratott sokáig magára.
- Szabad! – hallottuk meg az orvos hangját. Így hát benyitottunk és átléptük a küszöböt. – Oh, Seth, Sonja jó napot – lelkendezett a doktor. – Kérem, foglaljanak helyet – mondta kedvesen, majd a székek felé mutatott.
- Köszönjük – mondtuk hálásan és leültünk.
- Nos, azt hiszem, hogy remek hírrel szolgálhatok – mosolygott az orvos. – Önnek semmi Sonja, sőt makkegészséges. A problémáit az okozza, hogy gyermeket vár, de ezek a bajok enyhülnek majd nemsokára.
- Terhes vagyok? – kérdeztem döbbenten. Hiszen jól elő kell adnunk, hogy kész csoda ez a pici.
- Az lehetetlen – csatlakozott Seth is a döbbenethez.
- De hát miért? – kérdezte az orvos homlokráncolva. – Tudják, semmilyen módszer nem nyújt száz százalékos biztonságot.
- Nem is erről van szó, Dr. Smith. Tudja, én meddő vagyok – mondtam lehajtott fejjel. Seth pedig védelmezően átkarolt. Olyan jól adjuk elő, hogy még egy színész is megirigyelhetné ezt a teljesítményt.
- Oh, és megtudhatnám, hogy mi történt? – kérdezte az orvos döbbenten.
- Volt egy csúnya balesetem, néhány heg is visszamaradt a hátamon emlékbe, de a legrosszabb az volt, hogy meddővé lettem. Négy hónapja volt a balesetem és azóta sem volt semmi arra utaló jel, hogy termékeny lennék – magyaráztam keserűen, Seth pedig még szorosabban magához húzott.
- Értem – bólintott az orvos. – Mégis szeretném, hogyha megnézhetném ultrahanggal, mert akkor is minden jel arra utal, hogy ön állapotos, Sonja – mondta Dr. Smith határozottan, majd felállt. – Lenne szíves velem fáradni? – kérdezte meg hirtelen. – A vőlegénye is velünk tarthat természetesen.
- Rendben – mondtam és magammal húztam Seth-et az orvos után.

Nem mentünk messzire, csupán néhány kórteremmel arrébb. Dr. Smith benyitott és mi követtük. A szobában csak egy vizsgálóasztal volt és egy ultrahang, legalábbis ezt feltételeztem. A doktor úr a géphez sétált és bekapcsolta, majd leült a székre, ami a szerkezet mellett foglalt helyet.
- Sonja, kérem, feküdjön fel és tegye szabaddá a hasát – mosolygott rám az orvos bátorítólag, mire odasétáltam és felültem az ágyra, majd felhúztam a felsőmet. Dr. Smith kikerekedett szemekkel bámulta meg a már egészen helyre kis pocakomat. – Kisasszony, azt hiszem, hogy már most egyértelműen kijelenthetem, hogy babát vár – mondta még mindig a hasamat bámulva. – Mondják csak mikor voltak együtt először a baleset után? – kérdezte tárgyilagosan.
- Úgy egy hónappal a baleset után. Kb. három hónapja, lehet, hogy egy kicsit több – mondtam pirulva.
A doktor csak bólintott, majd kék zselét nyomott a hasamra, ami megjegyzem, hogy jéghideg volt, mondjuk erre rásegíthetett a tűzforró bőröm is, ami még melegebb lett, amióta terhes vagyok. Felvette a műszert és lassan mozgatni kezdte a kidudorodó pocakomon, miközben néha hümmögött egyet, majd a végén elmosolyodott.
- Nem tudom, hogy ki mondta önnek, hogy meddő, de minden bizonnyal tévedett – mondta Dr. Smith még mindig szélesen mosolyogva és ránk nézett. – Két igencsak erős kis vasgyúró van itt, úgy nézem, hogy nagyjából három hónaposak.
- Ikrek? – nyögtem fel döbbenten Seth-tel együtt.
- Bizony, ketten vannak – kuncogott az orvos. – Ahhoz képest, hogy már lemondtak arról, hogy saját gyerekük lesz, most kettőt is kaptak rögtön. Akarják hallani a szívverésüket? – kérdezte a doktor kedvesen mi pedig bólintottunk.
Dr. Smith megnyomott egy gombot és a következő pillanatban ütemes dobolás töltötte be a szobát. A kisbabáink szívhangja, jó erős és hangos volt. Átszellemülten hallgattuk a legszebb dallamot, amihez valaha szerencsénk volt, majd az orvos készített néhány képet, amit szívélyesen megköszöntünk, és megbeszéltük a következő vizsgálat esedékes időpontját. A történetünk alapján, Dr. Smith fokozott felügyeletben szeretne részesíteni, ezért Seth legnagyobb örömére hetente egyszer meg kell jelennem ellenőrzésen. Kicsit túlzott figyelemnek éreztem a dolgot, de Seth és az orvos annyira egyetértettek ebben a kérdésben, hogy rábólintottam jobb választásom nem lévén. Ha szerelmem tehette volna, akkor szerintem naponta elrángat egy vizsgálatra. Boldogan mentünk hazafelé. A délutánt azzal töltöttük, hogy az ágyon feküdtünk és a képeket nézegettük, amelyeket Dr. Smith készített a kicsikről. Nagyon izgatottak voltunk a babák miatt.

A következő hetekben tényleg úsztunk a boldogságban. Seth minden este az egyre gömbölyödő pocakomat simogatta, egyszerűen nem tudott betelni a kicsikkel. Egyik este hirtelen megéreztem egy rúgást. Seth éppen a vacsoráért ment le, de néhány perccel később már vissza is ért, én pedig mindentudóan rámosolyogtam.
- Mi történt? – kérdezte döbbenten.
- Gyere ide és megtudod – mondtam kuncogva.
Seth gyorsan odajött és leült mellém az ágyra. A kezét a hasamra simítottam és erősen drukkoltam magamban, hogy a kicsik újra megmozduljanak. A következő pillanatban pedig megint éreztem a mozgást a hasamban.
- Jesszusom – kiáltott fel Seth boldogan. – Megmozdultak!
- Igen, végre megmozdultak – lelkesedtem én is. – Holnap megint vizsgálatra kell mennem – mondtam aztán.
- Igen, tudom. Sajnos, holnap muszáj lenne bemennem dolgozni, de ha szeretnéd, akkor kivágom magam valahogy – mondta Seth kicsit szomorúan. Tudtam, hogy nagyon szeret vizsgálatokra járni velem, de azért nem vehet ki minden héten egy egész nap szabadságot.
- Nem, nem lesz semmi baj. Nyugodtan menj el dolgozni. A látszatot is fenn kell tartanunk. Majd megkérem Dr. Smith-t, hogy megint készítsen képeket – mosolyogtam rá Seth-re, ő pedig viszonozta.
- Az nagyon jó lenne, köszönöm – mondta hálásan, majd gyengéden megcsókolt.
Tudtam, hogy nagyon szeretne holnap is velem jönni, de ha mindig ellóg, akkor előbb utóbb kirúgnák, azt pedig nem akarja. Hiszen senki sem tudja, hogy a bankszámlánk gyakorlatilag korlátlan. Nem akartuk megszakítani a csókot, úgyhogy lassan az ágy felé araszoltunk, már éppen készültem lehuppanni, amikor Seth hirtelen megfordított minket és így ő esett előre, engem pedig megtartott két karjával maga fölött, majd óvatosan engedett egyre lejjebb a mellkasára. Amióta kiderült, hogy gyerekeink lesznek úgy bánt velem, mintha porcelánból lennék. Hosszasan szerettük egymást, majd a karjaiban aludtam el.

Másnap reggel korán ébredtünk. Az idő múlásával az alvási kényszerem is visszaállt a normális szintre, viszont az étvágyam botrányosan megnövekedett, már nem is nagyon mertem átváltozni. Aki látott már terhes alakváltó sast, az megértheti a problémámat. Nem, hogy repülni nem nagyon tudtam, de éppen, hogy nem estem hasra a pocaki túlsúlytól. Már nem voltam olyan kecses és arányos, mint mindig. Ettől egyre inkább feszélyezettnek éreztem magam, de Seth és az orvos is megerősítette, hogyha majd világra jöttek a babák, akkor olyan leszek, mint régen. Remélem, hogy igazuk lesz.
- Már megint arra gondolsz, hogy hogyan nézel ki átváltozva a pocakoddal? – szakított ki Seth a gondolataimból.
- Igen – mondtam lesütött szemekkel.
- Kicsim, te egyre gyönyörűbb leszel. Nem kell emiatt aggódnod. Hidd el, hogyha a babák megszülettek utána újra olyan leszel, mint régen és annyit szárnyalhatsz, amennyit csak akarsz.
- Majd hiszem, ha látom – sóhajtottam, de azért elmosolyodtam és megsimogattam a hasamat. Attól függetlenül, hogy hatalmasnak érzem magam és az is vagyok, nagyon boldog vagyok, hogy anyuka lehetek néhány hónap múlva.
- Ne legyél ilyen negatív – ráncolta össze Seth a homlokát, majd az órára pillantott, nyomot egy gyors csókot a számra, és elindult dolgozni. – Vigyázz magatokra! – szólt még vissza az ajtóból, majd eltűnt.
- Vigyázni fogok – kiáltottam utána, majd befejeztem a reggelimet.

Gyorsan összekészülődtem, majd elindultam az orvoshoz. Dr. Smith, mint mindig, most is szélesen mosolyogva várt, és azonnal a vizsgálóba kísért. Elvégezte a szokásos rutin vizsgálatokat, majd az ultrahanghoz vitt. Már izgatottan vártam, hogy hátha ezúttal megmutatják-e a kicsik, hogy milyen neműek. A szörnyen hideg kék zselét már egészen megszoktam, az ütemes pityegés, ami pedig a kicsik szívhangja volt határozottan megnyugtatott. A doktor úr nagyon elszántan figyelt, majd egy elmosolyodott és rám nézett.
- Egy kisfiuk és egy kislányuk lesz – mondta boldogan, és én is nagyon boldog voltam. Én fiút akartam, Seth pedig lányt, bár természetesen a legfőbb szempont mindkettőnk számára az volt, hogy egészséges legyen, de azért ábrándoztunk egy kicsit. Így mindkettőnknek megvan az öröme.
- Biztos benne? – kérdeztem kíváncsian, és reméltem, hogy igent mond a kérdésre.
- Igen, Sonja. Teljesen biztos. Gratulálok! – lelkesedett én pedig még szélesebben elmosolyodtam.
A vizsgálatok végeztével hazamentem és megfőztem a vacsorát. Már alig vártam, hogy Seth-nek is elmondhassam a jó híreket. Nem is váratott kedvesem sokáig magára, mert nem sokkal a munkaideje vége után, már meg is érkezett.
- Szia! – köszönt vidáman és megcsókolt.
- Szia – viszonoztam a gesztust és az asztalra tettem a vacsorát.
- Mesélj, mi volt az orvosnál – kérlelt. Tudtam, hogy ez lesz az első kérdése.
- Minden rendben van, és képzeld kiderült a babák neme is. Érdekel? – incselkedtem. Tudtam, hogy már napok óta tűkön ül, hogy kiderüljön.
- Hát hogyne érdekelne – mosolyodott el szélesen. – Ugye lányok? – kérdezte reménykedve.
- Nem – mondtam és hagytam, hogy találgasson.
- Akkor fiúk – vigyorodott el újra.
- Nem – mondtam nevetve.
- Egy fiú és egy lány? – kérdezte és láttam a szemében, hogy ez a variáció tetszik neki a legjobban.
- Igen. Harmadikra csak eltaláltad.
Úsztunk a boldogságban vacsora közben. Egyszerűen nem tudtunk betelni az örömmel, hogy néhány hónap múlva két kisbabánk is lesz, akit szerethetünk és felnevelhetünk. A megfelelő neveket is gyorsan megtaláltuk a babák számára. A kisfiút úgy döntöttünk, hogy Harry-nek kereszteljük Seth édesapja után, a kislány pedig Isabella lesz, hiszen neki köszönhetjük, hogy élünk és boldogok vagyunk. Viszont abban megegyeztünk, hogy nem Bellának fogjuk becézni, hanem Isa lesz, mert amikor majd újra találkozunk, akkor zavaró lehet, hogy két Bellánk van. Korán lefeküdtünk és szinte azonnal álomba merültünk, mert Seth is és én is fáradtak voltunk.