Ha a lélek összeforr - 49. fejezet

Éljünk a mának

(Sonja szemszöge)

Megint korán ébredtem fel. Seth még mélyen aludt, és ennek nagyon örültem, mert imádtam nézni, ahogy alszik. Szorosan hozzá bújtam és figyelmet a szívverését, ami mindig megnyugtatott és gondolkoztam. A tegnapi este csodálatosan sikerült. Nagyon jó volt a táborozás és a kint alvás. Igazából általában imádtam Edward ötleteit, az én gondolataimat mindig sikerült elterelnie a rossz dolgoktól. Kezdtem kicsit úgy érezni, mintha csak egy egyszerű nap következne újra. Tisztában voltam vele, hogy jön az ellenség, de valahogy mégis úgy döntöttem, hogy ki kell használnom az időt, ami még megadatott nekem és Seth-nek. Új életszemléletem lesz. Csak a mának fogok élni. Napról napra. Mindig túlterveztem mindent, és most döbbentem csak rá, hogy esetleg feleslegesen. Remélem, hogy azért még lesz jó néhány évem Seth-tel az oldalamon. Annyi mindent nem próbáltunk még. Olyan sok dolog van, amit szeretnék még megtapasztalni Seth-tel együtt. Vajon milyen lenne közös házat berendezni? Elutazni valahová külföldre nyaralni? Milyenek lennének a gyerekeink? Biztosan gyönyörű babáink lennének. Olyan erősek, és bátrak, mint az apjuk. Csodálatos életünk lehetne. Vajon miért pont nekünk kell a halál küszöbén állnunk? Annyira jó lenne, hogyha egyszerű alakváltók lennénk, és nem kiválasztottak. Bár mi választottuk ezt az életet, és nem cserélném el semmiért, hiszen így Seth a részem lett és ez mérhetetlenül boldoggá tesz, de el kell ismernem, hogy azért félek. Még nem készültem fel a halálra. Bár az is igaz, hogy Seth nélkül azt hiszem, hogy nem lennék képes tovább élni sem. Ha nem láthatnám minden nap a mosolyát, és az elégedettséget a szemében, amikor rám néz. Az ölelő karjai, amik oltalmazóan zárulnak körém, határozottan és mégis gyengéden. A kedves szavai, a szelíd érintések. Azt hiszem, hogy még annál is szerelmesebb vagyok, mint hittem. Soha életemben nem éreztem még csak hasonlót sem senki iránt. Ezért kell a mának élnünk, nem veszíthetünk el egy pillanatot sem. Ha már csak hat napunk van hátra arra, hogy létezzünk a világon, akkor tapasztaljunk meg minél többet.

- Jó reggelt, Édesem – szakított ki Seth hangja a gondolataimból.
- Jó reggelt – válaszoltam rekedten és megcsókoltam.
- Mi a baj? – kérdezte aggódva, mikor elhúzódtam tőle.
- Semmi – vágtam rá gyorsan, de láttam rajta, hogy nem hisz nekem.
- Kicsim, mondd el, kérlek. Látom, hogy bánt valami – mondta határozottan, majd megsimogatta az arcom.
- Gyáva vagyok – mondtam lehajtott fejjel.
- Ne butáskodj. Te nagyon is bátor lány vagy – mondta gyengéden és magához ölelt.
- Nem, nem vagyok. Félek meghalni. Még nem vagyok kész rá – mondtam a könnyeimmel küszködve.
- Nem lesz semmi baj. Nem fogunk meghalni – ígérte nekem, de nem éreztem a hangját túl határozottnak.
- Ezt te sem gondolod komolyan – mondtam csüggedve. – Tudom, hogy a halálunk után is együtt lesz a lelkünk és soha nem kell elválnunk egymástól, de én még szeretnék élni. Annyi minden van, amit még nem tapasztaltam és nem láttam.
- Tudom, Kedvesem. Ne félj, harcolunk az utolsó pillanatig és győzni fogunk. Tudom, hogy többre vagyunk hivatottak, semmint, hogy már most távozzunk az élők sorából.
- Remélem, hogy igazad van – mosolyodtam el.
- Biztosan igazam van – mondta határozottan és hirtelen a hátamra gördített és fölém hajolt. – Tudod, hogy miért vagyok biztos benne, hogy igazam van? – kérdezte kíváncsian, majd végignyalt a nyakamon, amitől megborzongtam.
- Nem – nyögtem.
- Azért vagyok biztos benne, mert tudom, hogy nekünk jár a boldogság. Lesz egy gyönyörű házunk, gyerekeink, akik majd Marie, Joanne, és Leah gyerekeivel fognak játszani. Erősek lesznek, mint én, és gyönyörűek, mint te. Ha pedig akarunk, akkor akár örökké is élhetünk velük, csak nem szabad abbahagynunk az átváltozás gyakorlását – mesélte el a terveit, és ezek a tervek nagyon is a kedvemre voltak. Szinte láttam a saját szemeimmel a jelenetet, és ez nagyon megnyugtató volt.
- Tetszik ez a jövő – mondtam mosolyogva és magamhoz öleltem Seth-tet.
- Nekem is – suttogta a fülembe. – Akkor maradjunk életben, hogy valóra válthassuk.
- Rendben. Bármi áron túl fogjuk élni – mondtam határozottan. – Köszönöm – tettem még hozzá.
- Mit? – kérdezte döbbenten.
- Azt, hogy megnyugtattál. Most már sokkal jobban vagyok.
- Ennek örülök – húzódott el egy kicsit és mélyen a szemeimbe nézett.

Így feküdtünk egymást nézve még percekig, egészen addig, ameddig neszt nem hallottunk kintről.
- Sziasztok! – hallottuk meg Bella hangját. – Velünk jöttök haza, vagy inkább maradtok még egy kicsit? – kérdezte Bella, majd várta a választ.
- Még egy kicsit maradunk, hogyha nem gond – szólt ki Seth, én pedig csak bólintottam, amikor kérdőn rám nézett.
- Rendben, akkor majd otthon találkozunk. Sziasztok – köszönt el és a következő pillanatban már ott sem voltak.
- Mit szeretnél ma csinálni? Bármit kívánhatsz – kérdezte Seth mosolyogva.
- Tényleg bármit? – kérdeztem vissza.
- Igen, amit csak akarsz. Ez a mi napunk – válaszolta szélesen vigyorogva. Én pedig gondolkozni kezdtem, hogy mit is csináljunk.
- Mi az? Nincs ötleted? – kérdezte kuncogva. – Az előbb még életre szóló terveid voltak. Egy napba nem tudom belesűríteni a vágyaidat, de azért sok mindent kipróbálhatunk.
- Tudom, csak várj egy kicsit. Hirtelen jött ez az egész. Nem terveztem semmit mára – mondtam szemlesütve.
- Részemről akár egész nap is itt feküdhetünk. Veled ez is egy fantasztikus program – mondta őszintén. – De mit szólnál, mondjuk egy vidámparkhoz? Aztán egy mozi és végül a rétünkön tölthetnénk az éjszakát.
- Ez a program nagyon is jól hangzik – mondtam mosolyogva. Tényleg nagyon jól hangzott ez a verzió.
- Akkor még maradjunk egy órácskát és pihenjünk, azután pedig nekiindulunk és megvalósítjuk a tervet – bólintott Seth, majd újra szorosan magához húzott, én pedig csak élveztem az ölelését.

Kis idővel később úgy döntöttünk, hogy kezdjük el ezt a napot. Így hát felkeltünk és elindultunk vissza a házhoz. A házban elmondtuk, hogy mi a tervünk, mire a többiek mosolyogva bólintottak, hogy menjünk csak nyugodtan és érezzük jól magunkat. Gyorsan beértünk a városba, mert kölcsön kaptuk az egyik autót. Azt hiszem Belláét, mert egy Mercedes Angel volt, és amikor Edward egyszer elhadarta a kocsik márkáját, és, hogy melyik kihez tartozik, ha jól emlékszem ezt az autót Belláénak mondta. Bár végül is mindegy, hogy kié. Így is, úgy is nagyon hálás vagyok érte, hogy kölcsön kaptuk ezt az autót.

A vidámparkban az első utunk rögtön a hullámvasúthoz vezetett. Még sosem ültem ezelőtt hullámvasúton, de nagyon élveztem. Annyira tetszett a sebesség és a maga a száguldás. Elképesztő volt. Utána ültünk még körhintán, autóztunk, kisvasutaztunk. Minden egyes játékot kipróbáltunk, ami csak megtalálható volt a parkban. Nagyon élveztem. Az egész hely borzasztóan tetszett. Bár tény, hogy kicsit furcsán néztek ránk, amikor leültünk ebédelni és úgy öt embernek elegendő ebédet fogyasztottunk el ketten, de ma valahogy nem tudtam törődni még a kíváncsi szemekkel sem. Egyszerűen csak boldog voltam. Miután teljesen kifárasztottuk magunkat a vidámparkban elindultunk a moziba. Játszottak egy régebbi romantikus filmet, aminek a tartalma mindkettőnknek nagyon tetszett. A címe az volt, hogy „Szerelmünk lapjai”. Beültünk a filmre és szorosan egymáshoz bújtunk. Csodálatos volt az egész. Ahogy egymáshoz simultunk és közben ezt a fantasztikus, érzelmekben, főleg szerelemben gazdag filmet néztük. Gyönyörű volt az egész. Ahogy szerették egymást, és semmi nem állhatott közéjük. A film főhőseinek a története alapvetően más volt, mint a miénk, de valahogy mégis hasonlított. Miután vége volt a mozinak visszamentünk az autóhoz, már későre járt, úgyhogy elindultunk utolsó állomásunkhoz, a rétünkhöz. Alig vártam, hogy oda érjünk, és megint összebújhassak Seth-tel. Tetszett ez a nap, amikor tényleg csak ketten voltunk és a mának éltünk. Azt hittem, hogy ezt az élményt már nem lehet fokozni, de tévedtem. Amikor odaértünk a rét ki volt világítva és igazi terülj-terülj asztalkám fogadott. A rét közepén pedig egy hatalmas sátor volt, egy óriási matraccal és rengeteg puha párnával. Döbbenten néztem Seth-re, de ő csak szélesen elmosolyodott, én pedig szenvedélyesen megcsókoltam. Megfogtam szerelmem kezét és odahúztam az asztalhoz. Csendben vacsoráztunk meg. Kicsit furcsa volt Seth szótlansága. Egész nap vidám volt és sokat beszélgettünk, most pedig feszültnek tűnt és hallgatott. Nem értettem a hirtelen hangulatváltozást, de azt határozottan éreztem, hogy valami miatt nagyon izgul. Odamentem hozzá és az ölébe akartam ülni, de hirtelen felállt és engem leültetett a székére. Majd hirtelen letérdelt. Te jóságos ég! – sikítottam fel gondolatban. A következő pillanatban pedig Seth egy kis vörös bársonydobozt húzott elő a zsebéből.

- Sonja, tudom, hogy még korainak érezted a házasságot és nem is akarlak sürgetni. Nem haragszom meg, hogyha esetleg nemet mondasz, bár remélem, hogy nem fogsz elutasítani. Én csak nagyon szeretném, hogyha még a harc előtt elvehetnélek. Szeretnélek a feleségemként magamhoz ölelni az ellenség előtt. Szeretném, hogyha az egész világ megtudná, hogy mennyire imádlak. Te vagy az életem értelme és mindig az is maradsz. Ígérem, hogy nagyszerű férjed leszek, hogyha elfogadsz engem. Örökké szeretni és védelmezni foglak. Éltünkben is, és halálunk után is a szellemek között. Hozzám jössz feleségül? – kérdezte kissé félve, de mégis határozottan. Annyira gyönyörű volt, amit mondott és tudtam, hogy minden egyes szavát teljesen komolyan is gondolta.
- Igen, boldogan – nyögtem még mindig aléltan.

Seth boldogan húzta fel az ujjamra a gyönyörű gyűrűt. Pontosan olyan volt, amilyenre mindig is vágytam. Nem egy csicsás darab nagy kővel, ami kihívó. Ez egy nagyon kedves kis gyűrű volt. Vékony fehérarany karika, benne egy pici vörös kővel. Ilyen gyönyörű gyűrűt még soha életemben nem láttam ezelőtt. Tökéletes volt. Csodáltam még néhány pillanatig a gyűrűmet, majd Seth karjaiba vetettem magam. Vadul csókolni kezdtem és ő boldogan viszonozta a lelkesedésemet. Felkapott a karjaiban, majd a sátorba vitt és gyengéden lefektetett a matracra. Azonnal magamra rántottam és folytattam a csókot, nem akartam, hogy megszakadjon a pillanat. Majd az ingje gombjai után kaptam, de elég ügyetlen voltam ezen a téren. Egyébként is miért vett fel inget? Mindig pólóban szokott lenni, azt sokkal egyszerűbb leszedni az emberről. Egy kis ideig hagyta, hogy bénázzak, majd a belemosolygott a csókunkba és segített megszabadítani a felsőjétől, majd egyúttal gyorsan az én topomat és az ing után küldte. Sokáig cirógattuk a másikat miközben csókolóztunk, elképesztő volt, de én már nem bírtam tovább ezért a nadrágjától is megszabadítottam szerelmemet, és rövid idő múlva ő is így tett velem. Már csak a fehérnemű választott el minket, mi pedig nem tudtunk betelni egymással. Seth határozott mozdulattal szabadított meg a melltartómtól. Majd gyengéden masszírozni kezdte a mellemet, miközben a nyakamat csókolgatta, nem tudtam visszatartani kéjes nyögésemet, bár nem is akartam. Seth hátát simogattam, majd hirtelen ötlettől vezérelve egy kicsit a körmeimet is bevetettem, nem úgy, hogy fájdalmat okozzak, arra vigyáztam. Éppen csak annyira, hogy apró csíkokat húzzak tökéletes hátizmain. Seth egy pillanatra elvált a nyakamtól és gyönyörteli sóhajtással biztatott, hogy ne hagyjam abba. Majd végre lekerültek rólunk az utolsó ruhadarabok is, és én boldogan váltam újra eggyé kedvesemmel. Olyan óvatosan és lassan tett magáévá, mint ahogy azt először is tette ugyanitt. Lassan mozdult, aprókat, közben pedig minden rezdülésemet figyelte. Hihetetlenül hosszú és gyengéd szeretkezés volt. A csúcsra érve hangosan felsikoltottam az elsöprő gyönyörtől, Seth pedig felkiáltott és rám hanyatlott. Sokáig csak így feküdtünk csendben, egymást cirógatva és puszilgatva. Majd én törtem meg a csendet.
- Szeretlek, Seth – suttogtam a fülébe, mire felkapta a fejét és rám mosolygott.
- Én is szeretlek, Sonja – mondta boldogan és újra szenvedélyesen megcsókolt.
Egész éjszaka szerettük egymást, és nem tudtunk leállni, bár azt hiszem, hogy nem is akartunk. Soha nem voltam még ennyire elégedett és boldog az életemben. A mának éltünk és kiélveztük időnk minden percét.