Ha a lélek összeforr - 39. fejezet

Egy kis segítség

(Seth szemszöge)

Korán ébredtem fel, és legnagyobb meglepetésemre Sonját már ébren találtam. Háttal ült nekem az ágy mellett a padlón és nagyon dolgozott valamin. Óvatosan közelebb osontam, mert kíváncsi voltam, hogy mit csinál. Majd elmosolyodtam, amikor megláttam, hogy egy csomó színes cérnából fon éppen karkötőt, nagyon szép volt. Egy igazi barátság karkötő. Biztosan Renesmee-nek készíti. Régen szokás volt ilyet csinálni egy barátnak, hogyha hosszabb időre elhagyta a szeretteit, de ma már nem használják csak kevesen ezt a gesztust. Szép hagyomány. Mindig is szerettem az ilyen apró gesztusokat és biztos voltam benne, hogy Nessie is imádni fogja.
- Jó reggelt, Kedves – mondtam mosolyogva, miután elkészült a karkötővel.
- Oh, szia. Észre sem vettem, hogy felébredtél – fordult hátra és rám mosolygott.
- Nem akartam megzavarni az alkotói folyamatokat. Annyira szépen csináltad – csúsztam közelebb, majd megcsókoltam.
- Szerinted tetszeni fog neki? – kérdezte kicsit aggódva.
- Biztos vagyok benne, hogy imádni fogja. Lemenjünk? Talán még együtt reggelizhetünk Jake-kel, Nessie-vel és Daviddel – mondtam el a terveimet.
- Már ha bárki is le tud nyelni egy falat ételt is Alice tegnap esti kínzása után. Annyit nem lehet enni, amennyit ők gondolják. Bár Esme már kezdi érteni, hogy véges az étvágyunk – mosolygott szerelmem, de azért felállt és elindult velem a konyhába.
Amikor leértünk már mindenki ott volt. Nessie, Jacob és David már az asztalnál ültek. Esme beszerzett még néhány flakon szószt és juhar szirupot, mert Nessie-t és Davidet egy flakon már nem bírta egyszerre. Két kedvenc félvérünk éppen meggyalázta a palacsintáját, mint minden reggel. Jacob pedig kitágult pupillákkal kissé elborzadva figyelte a jelenetet, de a többiek csak mosolyogtak. Mi is vicces arcot vághattunk Sonjával, mert amikor ránk néztek az összes vámpírból kitört a röhögés. De egyáltalán nem zavart, hogy kinevettek. Edwardra és Bellára pillantottam, akik végre, megint felhőtlenül boldognak tűntek. Egymást átkarolva figyelték, ahogy kislányuk lelkesen belapátolja a palacsintás-szószt. Mi is csatlakoztunk a reggelihez, majd miután mindenki jóllakott átmentünk a nappaliba és elbúcsúztunk Nessietől. Sonja kicsit ideges volt, hogy tetszeni fog-e neki az ajándéka, de Renesmee egyszerűen imádta, úgyhogy kedvesem elégedetten mosolygott, amikor kis barátnője felvette a kis karkötőt. A búcsú végeztével Jacob és Nessie eliramodtak Denali felé, de volt egy olyan érzésünk, hogy Jacobot ma már nem fogjuk látni.

- Seth? – jött oda hozzám Edward mosolyogva.
- Tessék – válaszoltam azonnal.
- Kéne egy kis segítség. Arra gondoltam, hogy összehozok egy találkát Davidnek és Marie-nak, de egyedül nem fog menni.
- Mit vársz tőlem? – kérdeztem kíváncsian.
- Mivel most az Alfád, Jake nincs otthon arra gondoltam, hogy áthozhatnád Marie-t a határon, van egy rét, amit könnyen meg tudtok gyalog közelíteni. Kölcsön adom a kocsimat, ha vállalod, és persze megmutatom a rétet is. Gyönyörű, nagyon hasonlít Bella és az én rétemre, csak egy kicsit nagyobb – mondta kérlelően.
- Hát nem is tudom – bizonytalanodtam el. – Nem tudom, hogy Marie hajlandó-e átjönni, hogy találkozzon Daviddel, hiszen tegnap Noah majdnem rátámadt a srácra, és Marie nem nagyon szokott ellenkezni a bátyja akaratával, bár előfordul.
- Mi lenne, ha felhívnád és megkérdeznéd? Szerintem nem fog nemet mondani. Tudod, a gondolatai sokkal inkább arról árulkodnak, hogy ő is szeretne beszélni Daviddel – győzködött Edward, bár én már az első pillanattól benne voltam a dologban. Én is úgy láttam, hogy Marie odavan ezért a srácért, és egyébként, ahogy pár nap alatt megismertem, tényleg nagyon rendes. Nagyon kevés önbizalommal, ez tény, főleg, hogyha nőkről van szó. Viszont a szíve és a lelke tiszta. Ebben biztos voltam és ez a lényeg.
- Rendben, próbáljuk meg – mondtam mosolyogva. – Akkor ide a kulcsokat, csak szólok gyorsan Sonjának, hogy hová tűnök, és már megyek is.
- Én már szóltam neki. Ő, Alice és Esme éppen összekészít nekik egy piknik kosarat és összehajtanak egy méretes plédet is. Tudod, hogy milyen Alice. Meg akarja teremteni a hangulatot, hogy minden rendben legyen.
- Mi a helyzet Noah-val? – kérdeztem kissé idegesen. Nem hinném, hogy jó lenne, hogyha Noah rávetné magát a piknikezőkre, márpedig, ha felébred és a húga nem lesz ott, akkor ebből nem sül ki semmi jó.
- Nos, őszinte leszek. Jasper szerint már felébredt. Az lenne a cél, hogy kövessen titeket, mi pedig Emmettel és Jasperrel elkapjuk, még mielőtt megzavarhatná őket – magyarázta Edward lelkesen.
- Ez mégis mire lenne jó? – döbbentem meg.
- Mert, ha Marie őszintén beszél Davidnek az érzéseiről és Noah a saját fülével hallja, hogy mit érez, talán megenyhül. Szerintem egy próbált mindenképpen megérne. Ha nem sikerül mégsem jobb belátásra bírni, akkor is megpróbáltuk.
- Igazi kerítő vagy. Mondták már? – kérdeztem kíváncsian.
- Nem, még nem – nevetett fel Edward. – Én csak azt akarom, hogy boldog legyen mindenki, akit kedvelek. Bella mellékhatása. Állandóan másokkal törődik. Lehet, hogy fertőző ez a tulajdonság. Egyébként te beszélsz? Aki Leah-t is meggyőzte, hogy éljen miután még mindig nem heverte ki Sam-et. Most pedig nézz csak rá. Kicsattan az örömtől és még minket is megkedvelt. Vagy Jared? Ki segített neki, amikor tanácstalan volt a kitartóan ellenálló bevésődésével kapcsolatban?
- Oké, értem. Én sem vagyok jobb nálad – vigyorodtam el, rá kellett jönnöm, hogy igaza van. Én is állandóan próbálom megoldani mindenki problémáit. – Na, akkor ide a kulcsot és már megyek is – mondtam, mire Edward gyorsan elhadarta, hogy hova vigyem Marie-t, majd már száguldottam is.

Gyorsan átértem a határon, és ahogy körülnéztem rá kellett jönnöm, hogy már nagyon hiányzott az otthonom. Annyira gyönyörű és megnyugtató hely volt. Minden szegletét ismertem. Semmi perc alatt odaértem Jacob és Billy házához, ahol Billy kitörő lelkesedéssel fogadott és legnagyobb meglepetésemre, ahelyett, hogy megpróbált volna visszatartani egy tea után még biztatott is, hogy gyorsan menjek vissza a határ túloldalára, mielőtt még túl sokan látnának itthon. Nagyon örültem, amikor Marie beleegyezett abba, hogy velem jöjjön. Nagy szerencsénk volt, mert Noah éppen a környéken sétálgatott és nem látta már csak azt, hogy Marie-val elhajtunk a ház elől. Tudtam, hogy követ minket, de amikor Marie rákérdezett azt mondtam, hogy meg sem próbált követni minket, mert még túl nagyok a fájdalmai. Hála az égnek Marie nem kételkedett a szavaimban.

Pontosan megjegyeztem, hogy merre van a rét, úgyhogy amikor már nem tudtunk volna autóval tovább menni megálltam és gyalogosan folytattuk az utunkat. Edward, Emmett és Jasper már a közelben ólálkodtak, mert éreztem az illatukat, ahogyan David illatát is. Majd megcsapott Sonja illata is. Amin nagyon meglepődtem. Ő vajon mit keres a környéken? Egy sas hangját hallottam a magasból, majd felnéztem és megláttam kedvesemet, aki rögtön elkápráztatott egy-két látványos manőverrel, majd lehajított egy csomagot, amit eddig a lábával tartott. Elkaptam és legnagyobb meglepetésemre egy adag váltás ruha volt nekem és neki is, és egy térkép. Az alján pedig egy kis üzenet.

„Kövesd ezt a térképet és rám találsz”

Csak ennyi állt a papíron, és nagyon kíváncsivá tett, hogy mire készül kedvesem, de bármire is, ami vele kapcsolatos az csak jó lehet. Odavezettem Marie-t a réthez, David már ott ült egy pléden. Marie búcsúzóul még megpuszilt, aztán odasietett Davidhez. Én pedig inkább elhagytam a rétet. Azonnal megéreztem Noah felém szálló illatát és idegesen néztem körbe, de amint megláttam, hogy már Emmett tartja mackós ölelésében és Jasper pedig folyamatosan nyugtatja megnyugodtam én is. Odamentem hozzájuk, ha szemmel ölni lehetett volna, akkor most belehaltam volna Noah pillantásába.

- Noah – kezdtem bele a mondandómba. – Kérlek, csak hallgasd meg Marie saját szájából, hogy mit jelent neki ez a férfi. Ő a húgod és én biztos vagyok benne, hogy a legjobbat akarod neki. Elgondolkodtál már azon, hogy esetleg David lenne neki a legjobb? Nem mi döntjük el, hogy kibe szeretünk bele. Ezt neked pontosan tudnod kéne, hiszen te is a bevésődésre vársz. Tételezd fel egy pillanatra, hogy David Marie bevésődése. Megfosztanád a húgodat a boldogságtól? – kérdeztem, de tudtam a választ.
- Bántani fogja, előbb vagy utóbb úrrá lesznek rajta az ösztönei, nem akarom, hogy megölje vagy átváltoztassa. Marie jobbat érdemel – mondta Noah dühösen.
- Akkor nem tiltakoznál ilyen hevesen, ha egy közönséges ember lenne? – kérdeztem és Edwardra pillantottam, mert nem bíztam Noah őszinteségében, ebben a kérdésben.
- Nem, az egészen más – mondta gyorsan.
- Edward? – néztem rá kíváncsian.
- Bárkinek örömmel kitekerné a nyakát, aki a húgához akar nyúlni – mondta Edward határozottan. – Attól függetlenül, hogy ember vagy félvér – tette még hozzá.
- Érdekes, valahogy én is így gondoltam – mosolyodtam el, és ismét Noah felé fordultam. - Adj egy esélyt a húgodnak, hogy boldog legyen, ha valaha is bántja őt David én magam segítek széttépni őt – mondtam őszintén. – Csak hallgasd meg most Marie szájából, hogy mit érez, és rájössz, hogy kegyetlenség lenne tőled, ha elvennéd tőle a szerelmet.
Noah egy darabig a gondolataiba mélyedt, én pedig újra Edwardra szegeztem a tekintetem, aki mosolyogva figyelte Noah gondolatait.
- Mérlegel minden lehetőséget, és egyre jobban hajlik afelé, hogy meghallgassa, hogy mit érez valójában Marie – suttogta Edward.
- Rendben – mondta Noah határozottan. – Akkor menjünk olyan helyre, ahol nem vesznek észre minket.
- Remek – mosolyodtam el, akkor rám itt már nincs is szükség. Mondtam lelkesen, mert már nagyon kíváncsi voltam rá, hogy mit tervez nekünk Sonja. – Sziasztok!
- Szia – köszöntek el a többiek is, én pedig rohantam a térkép utasításait követve, hogy minél előbb szerelmemhez érjek.

(Marie szemszöge)

Istenem milyen régen voltunk már így kettesben, bár az szörnyű volt, mert szegény abban reménykedett, hogy vele maradok erre én kegyetlenül elküldtem magamtól, pedig nem akartam. Teljes szívemből szeretem. Nem tudom, hogy hogyan történhetett ez meg, hiszen még alig ismertem és máris rájöttem, hogy ő az, akit akarok. Nem érdekelt, hogy félvér, nem érdekelt, hogy veszélyes. Csakis rá vágytam tiszta szívből. Mikor odaértem hozzá felpattant a plédről, és úgy láttam vívódik, hogy hozzám merjen-e érni, de végül csak megvárta, amíg leülök és ő is visszaült.
- Szia – mondta mosolyogva.
- Szia. Mi járatban vagy erre? – kérdeztem kíváncsian.
- Csak kóborlok, és erre vetődtem. A Cullenek meghívtak magukhoz vendégségbe, nagyon kedvesek, úgyhogy egy ideig itt maradok. És ti? Mit kerestek itt? Az egyetemen kellene lenned, hiszen mindig is professzor szerettél volna lenni.
- Megváltoztak a körülmények. Most itt van ránk szükség, mert néhány jó barátunk nagy bajban van. Talán majd egyszer visszajutok az egyetemre, hogy elvégezzem, de addig is itt is nagyon jól érzem magam. Seth törzse befogadott minket és családtagként kezelnek.
- Akarod, hogy elmenjek? – kérdezte kissé szomorúan. – Ha meg akarsz szabadulni tőlem, akkor elmegyek. Úgy látom a bátyád még mindig nem békült ki a gondolattal, hogy kedvelsz egy félvért, vagy ahogy ő fogalmazott egy korcsot.
- Nem, nem akarom, hogy elmenj. Tudod, hogy én nem tartalak korcsnak, vagy veszélyesnek. Noah-nak ez a természetéből fakad. Amióta átváltozott megváltozott. Régebben nyitottabb szemmel járt a világon, most pedig csak fekete és fehér számára minden. Elfelejtette a szürke átmeneteket. Viszont akkor is a bátyám. Így kell szeretnem őt. Sajnálom, hogy a legutóbb úgy rád támadt, én nem akartam bajba keverni senkit.
- Marie, én is ott voltam. Emlékszel? Inkább én kevertelek bajba téged – kuncogott fel David.
- Teljesen mindegy, hogy ki miatt történt, többé nem fog megtörténni, ezt garantálom. Beszéltem Noah-val és megígérte, hogy békén hagy téged, hogyha nem jövök a közeledbe.
- Ezt már éppen meg is szegted – mondta David szomorúan.
- Valóban, de még egyszer találkozni akartam veled – mondtam kissé elpirulva. A francba, most még rosszabb elküldeni, mint először.
- Miért? Hiszen nem kellek neked, akkor meg minek jöttél ide? – mondta David csalódottan. – Reméltem, hogy te is szeretsz engem. Mert én szeretlek, mindennél jobban.
- Nem mondtam, hogy én nem érzek így irántad, csak… - magyarázkodtam lesütött szemmel.
- Csak? – kérdezte kíváncsian és maga felé fordította az arcom.
- Csak Noah-nak nagyobb szüksége van rám. Bármikor megsérülhet, és nem olyan erős, mint amilyennek mutatja magát a világ felé. Állandóan aggódik az emberekért és lelkiismeret furdalása van, hogyha valakinek akár a haja szála is meggörbül a környéken. Kell neki a lelki támogatás, és ezt csak úgy tudom megadni neki, hogyha vele vagyok. Sajnálom David, én szeretlek tiszta szívemből, de Noah-val fogok maradni. Bár lehetnék mindkettőtöké, de mivel ez úgy tűnik, hogy lehetetlen választanom kell – mondtam őszintén és kicsordultak az első könnycseppek a szememből.
- Rendben, ahogy akarod – suttogta David maga elé lehajtott fejjel. – Hiányoztál és hiányozni fogsz.
- Te is nekem – zokogtam, mire odacsúszott hozzám és magához ölelt. Ha tudná, hogy ez már mennyire hiányzott és hiányozni fog.
- Nekem adod még ezt az estét? – kérdezte keserűen. – Kérlek, maradj velem még egy kicsit. Engedd meg, hogy élvezzem a társaságodat, holnap pedig örökre eltűnök. Megígérem – kérlelt gyengéden. Hogyan lehetne nemet mondani egy ilyen kérésnek? Meggyötörten bólintottam és még szorosabban hozzá bújtam.

(Noah szemszöge)

Döbbenten hallgattam a jelenetet, hogy mennyire szereti a húgom ezt a félvért. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen mélyen érez iránta. Azt hittem, hogy ez csak olyan hirtelen fellángolás volt a részéről két éve, és könnyedén túllép rajta. Sosem mutatta ki előttem, hogy mennyire fáj neki, hogy David elment. Ezt át kell gondolnom. Nem akarom, hogy ennyire fájjon neki a hiánya, de ez akkor is veszélyes. Hiszen bármikor megharaphatja, vagy átváltoztathatja.
- Nem tudja átváltoztatni, mert nem mérgező a harapása. Egyébként pedig, akit szeretünk, azt nagyon szeretjük, tehát soha nem támadná meg, még akkor sem, hogyha nagyon szomjas. Hidd el tapasztalat. A feleségem sokáig emberként élt velem, és soha nem akartam bántani őt – szólt bele Edward a gondolatmenetembe.
- Mi lenne, ha nem hallgatóznál? – kérdeztem dühösen.
- Sajnálom, de a gondolataid elég intenzívek ahhoz, hogy ha nem akarom, akkor is halljam őket.
- Át kell gondolnom a hallottakat. Ha most hazamegyek, megesküszöl, hogy Marie épségben megérkezik hozzám?
- Igen, hazavisszük és garantálom, hogy egy haja szála sem görbül. Sosem bántanánk – adta a szavát és nem tudom, hogy miért, de valamiért kezdtem hinni neki és a testvéreinek. David is nagyon őszintének tűnt, ha nem tudnám, hogy ők az ellenségeink, akkor még talán kedvelném is őket.
- Mi van, ha nem mi vagyunk az ellenség? – kérdezte Edward.
- Mondtam már, hogy szállj ki a fejemből.
- Bocsi – mosolyodott el pimaszul. Hát ez hihetetlen. Nagyon idegesítő ez a fickó. Inkább hazamegyek, oda ahol a gondolataim biztonságban vannak és minden lehetőséget alaposan számításba veszek.
- Akkor én most megyek. Ne engedjétek el ezt a félvért, mert lehet, hogy beszédem lesz vele – mondtam még, mire bólintottak, majd átváltoztam és haza indultam. Sok dolgot kell átgondolnom, és jó lenne beszélni Billyvel is. Ha valaki, akkor Billy biztosan őszintén megmondja a véleményét a Cullenekről és a félvérekről.