Ha a lélek összeforr - 46. fejezet

Végre kettesben

Írtam nektek egy ajándék fejezetet:) Ez nem volt a konkrét tervekben, de ma ilyen hangulatom volt és reméltem, hogy nem bánjátok. Kint a 16-os karika. Puszi, Drusilla

(Seth szemszöge)

Kora reggel volt, Sonja békésen aludt a mellkasomhoz bújva, de én nem tudtam már aludni, inkább csak néztem őt. Annyi minden járt a fejemben. Minden csodálatosan alakult mostanában. Leah szépen betartotta Carlisle utasításait és mindent megevett, amit kellett, pedig a menüben többször is szerepelt olyan étel, amit nagyon utált, de ha fintorogva is, akkor is legyűrte. Minden falat után azt mondta, hogy „egy babáért mindent”. Néha jót mosolyogtam rajta, de tudtam, hogy semmire sem vágyik jobban, mint arra, hogy nagy családja lehessen. Kevinnel pedig egyre inkább haladtak a házasság felé, ezt onnan tudom, hogy Kevin felhívott a minap és megkért, hogy tartsak vele jegyűrűt venni a nővéremnek. Annyira örülök nekik. El is mentünk és egy igazán gyönyörű darabot találtunk. Leah imádni fogja. Ma este fogja megkérni egy romantikus vacsorán. Már nagyon ráfért a boldogság a nővéremre és most végre talán maradéktalanul megkaphatja.

Remélem, hogy egyszer nekem is lesz alkalmam megkérni Sonja kezét, egy hasonlóan romantikus estén. Én már akár ma is boldogan elvenném, de nem akarom sürgetni, majd egyszer megtörténik. Amikor itt lesz az ideje. Addig is boldoggá tesz a tudat, hogy szerethetem és boldoggá tehetem. Bármi, ami vele kapcsolatos csodálatossá teszi a napomat. El sem tudja képzelni, hogy mennyire gyönyörű, amikor alszik, vagy mikor átváltozik és repül. Vagy, hogy milyen csodálatos a hangja, a szeme, a bőre, mindene, hiába mondom neki, valamiért nem meri elhinni. Azt mondja, hogy elfogult vagyok. Lehet, hogy az is vagyok, de ettől még minden szavam szín igaz. Egy örökkévalóságon át tudnám nézni, és nem unnám meg egy pillanatra sem, ebben biztos vagyok. Nem bírtam tovább megállni, hogy ne érjek hozzá, már órák óta nézem, de most már muszáj megérintenem. Nem akartam felébreszteni, de a bőre vonzotta a kezemet. Óvatosan végigsimítottam az arcán, mire álmában elmosolyodott és a nevemet motyogta. Azt hittem, hogy felébresztettem, ezért megszólítottam.
- Sonja! Ébren vagy, Szerelmem? – kérdeztem kíváncsian, de nem válaszolt, csak szuszogott tovább.
Újra végigsimítottam az arcán, mire megint a nevemet motyogta. Azt hittem, hogy csak színlel, és már nem is alszik. Úgyhogy közelebb hajoltam és finoman megcsókoltam, de nem csókolt vissza. Vagy nagyon jól színlel, vagy lehet, hogy tényleg álmában is az én nevemet suttogja. Még soha nem hallottam ezelőtt, hogy így lett volna. Már majdnem tizenegy. Sokat alszik, egyre többet. Szegénykém nagyon fáradt lehet. Vajon Edward már itt van? Ő meg tudná mondani, hogy csak színleli, hogy alszik, vagy tényleg alszik.
- Edward? Itt vagy? – tettem fel a kérdést gondolatban, és vártam. A következő pillanatban pedig az ajtó halkan kinyílt és Edward kukkantott be rajta.
- Baj van? – suttogta.
- Nem, csak kíváncsi vagyok, hogy Sonja még alszik-e. Mert az előbb a nevemet motyogta, de nem nyitotta ki a szemét – magyarázkodtam.
- Alszik, ez biztos. Vagy nem gondol semmire. Bella is beszélt álmában, amikor még ember volt és én imádtam. Renesmee is szokott néha. Szerintem csak örülj neki, hogy még alvás közben is te jársz a fejében – mosolyodott el Edward.
- Köszi – suttogtam.
- Nincs mit. Most megyek is és magatokra hagylak – intett, majd kiment a szobából és becsukta az ajtót maga mögött.

Én pedig csak simogattam és néztem tovább, ahogy alszik. Egy óra múlva mocorogni kezdett, végre. Már kezdtem aggódni, hogy már fel sem akar ébredni ma. Lustán nyitotta ki a szemeit, de rögtön vissza is csukta, valószínűleg zavarta a hirtelen fényesség, mert az arcát a mellkasomba temette és a fejünkre húzta a takarót.
- Jó reggelt – suttogta kábán, majd megcsókolt.
- Neked is jó reggelt, így dél tájban – mosolyogtam rá.
- Dél? Te jó ég! – sikkantott fel. – Reggeliztél már? Vagy miattam éhezel itt reggel óta, mert rajtad feküdtem? – kérdezte kétségbeesetten.
- Hé, semmi baj. Nem voltam még éhes, te is tudod, hogy már éjfél is elmúlt, amikor ettünk. Egyébként, ha éhes lettem volna, sem hagytalak volna itt. Jobban szeretem nézni, ahogy alszol – mosolyogtam rá és megsimogattam az arcát.
- Akkor is sajnálom, hogy az ágyhoz szögeztelek – suttogta szégyenlősen.
- Te bármikor az ágyhoz szögezhetsz – kuncogtam fel. – Sőt, kifejezetten tetszene, ha azt tennéd.
- Valóban? – kérdezte huncutul és az egyik lábát átvetette a csípőm felett, hogy fölém térdeljen.
- Határozottan – suttogtam és simogatni kezdtem a combjait.
Már majdnem megcsókolt, amikor kopogás zavarta meg a meghitt pillanatunkat.

- Senki nincs itthon – kuncogott Sonja. Meglepően felszabadultan kezelte, hogy esetleg hallanak minket.
- Akkor már tudjátok. Jó megfigyelés, ahhoz képest, hogy azt hittem, hogy másra koncentrálok éppen – kuncogott Edward is az ajtó túlsó oldaláról.
- Miről beszélsz? – kérdeztem kíváncsian.
- Nos, Carlisle elment dolgozni. Alice, Jasper és Esme az árvaházba mentek, Rose és Emmett kirándulnak, David és Marie piknikezni ment a hegyekbe, Noah meglátogatja Joanne-val a Black Eagle törzset, én pedig úgy gondoltam, hogy Bellával hazamegyünk, hogyha nem baj, hogy magatokra hagyunk titeket. Csak estefelé érünk vissza. Kilenc előtt ne várjatok minket – hadarta el Edward.
- Rendben. Jó szórakozást – mondta Sonja boldogan.
- Nektek is – kuncogott Edward. - Esme főzött nektek, úgyhogy ebéd, és vacsora a hűtőben. Sziasztok – mondta Edward és már el is rohant.
- Szia – kiáltottunk utána. Majd Sonja hirtelen az ajkaimra tapadt és a következő pillanatban már óvatosan kezdte is feltűni a pólómat.
- Mire készülsz? – kérdeztem mosolyogva. Bár volt rá ötletem, hogy mit is szeretne.
- Semmi olyasmire, amit te ne akarnál. Csak mutatok valamit – mosolyodott el ő is, és folytatta, amit elkezdett.
Lassan végigcsókolta a mellkasomat, majd mindenféle szemérmesség nélkül kezdte el kigombolni a nadrágomat is. Miután már csak egy boxeralsó volt rajtam újra visszatért a mellkasomhoz, majd őrjítően lassan kezdte el csókolgatni a nyakamat, míg végül vissza nem ért a számhoz, hogy újra megcsókoljon. Vadul és szenvedélyesen csókolt meg, majd a kezét óvatosan legérzékenyebb pontomra simította és gyengéden mozgatni kezdte. Először megdöbbentet a mozdulata, de a következő pillanatban már semmi sem érdekelt, csak arra tudtam koncentrálni, amit éppen Sonja tett velem. Belenyögtem a csókunkba, mire Sonja elmosolyodott és még intenzívebben folytatta. Szerettem volna én is kényeztetni őt, de elkapta a kezemet és visszatette az ágyra. Egy pillanatra felnézett rám.
- Kérlek, most csak hagyd magad. Bízz bennem – mondta határozottan, majd újra megcsókolt.
Nekem pedig eszembe sem jutott ellenkezni. Egyszerre volt gyengéd és vad. Teljesen elvesztettem a fejemet és felkiáltottam, amikor elárasztott a gyönyör. Mikor legközelebb feleszméltem láttam, hogy Sonja elégedetten és mosolyogva figyel engem. Hirtelen leesett a tantusz. Gyakorolt Jasperrel. Nem vesztette el a fejét, hanem csak nekem okozott örömöt, ahogy azt én is tettem vele egyszer azon a felejthetetlen éjszakán.
- Gyakoroltál, Jasperrel – mosolyodtam el szélesen és megcsókoltam.
- Igen – mondta, amikor elváltak az ajkaink. – És nagyon tetszik ez a tudás – mondta incselkedve és újra az ajkaimra tapadt.

Most nem hagytam, hogy csak ő kényeztessen engem. Magamhoz szorítottam és óvatosan fölé gördültem. Kicsit meglepődött, de csak belemosolygott a csókba és hagyta, hogy kezeimmel lassan bejárjam a testét. Nem siettem el semmit. Lassan és gyengéden vetkőztettem le és legnagyobb örömömre, most már nem voltam annyira szerencsétlen a melltartó csatjával. Gyengéden végigpusziltam a fülétől egészen a csípőjéig, majd vissza. Hosszasan elidőzve a keblein, a hasán és a nyakán. Ha ezeken a helyeken kényeztettem önkéntelenül is kéjes sóhajok szakadtak fel a torkából. Már vonaglott alattam a kéjtől, én pedig boldogan figyeltem, hogy milyen hatással vagyok rá. Majd finoman a belső combjára csúsztattam kezem és elkezdtem simogatni az érzékeny bőrét ott is. Amikor a legérzékenyebb pontjához értem megfogta a kezem és visszahúzott magához.
- Mi a baj? – kérdeztem döbbenten. Azt hittem, hogy jól esik neki.
- Nincs semmi baj – mondta határozottan, és megint a hátamra gördített és a csípőmre ereszkedett.

Lassan ringatni kezdte a csípőjét, aminek hatására mindketten felnyögtünk. Nagyon határozott volt és úgy éreztem, hogy pontosan tudja, hogy mit csinál. Néhány perc múlva egy kicsit megemelte a csípőjét és levette rólam az alsómat. Megragadtam a derekát és magam alá fordítottam, hogy én is megszabadíthassam a bugyijától és ő készségesen meg is engedte. Még a csípőjét is megemelte, hogy könnyebben lecsúszhasson róla a vékony kis ruhadarab. A következő pillanatban azonban megint a hátamon feküdtem. Sonja pedig szélesen mosolygott rám. Akkor jutott eszembe, hogy nem is védekeztünk a legutóbb sem és most sem voltam éppen felkészült e téren.
- Sonja? – szólítottam meg kissé idegesen.
- Igen? – kérdezte döbbenten. – Mi a baj?
- Semmi, csak tudod, te még nem szeretnél gyereket és hát már a múltkor sem vigyáztunk és, ha most sem fogunk, akkor esetleg még a végén… - magyarázkodtam, de csak befogta a számat és mosolygott.
Előre hajolt és a fiókból elővett egy óvszert. Döbbenten néztem rá, mire csak megrázta a fejét, hogy inkább most ne firtassam ezt a kérdést. Én pedig engedtem a néma kérésnek. Később majd úgyis elmeséli, hogy honnan.
- Így már minden rendben lesz – mondta elpirulva miután az óvszer a helyére került és óvatosan a csípőmre ereszkedett.
Lassan kezdte el ringatni a testét, és kissé bizonytalanul. Annyira gyönyörű volt, ahogy bár pirulva, de végig a szemeimbe nézve mozogni kezdett. A szemem csak úgy itta az elém táruló látványt. A kezeimmel gyengéden kezdtem el simogatni először a combjait, majd a derekát és egyre feljebb haladva, míg el nem értem a kebleit. Amikor kezeim elérték az érzékeny melleket felnyögött és kicsit gyorsabb ritmust vett fel, de én nem akartam, hogy siessünk, ki akartam élvezni minden pillanatot. Elnyújtani minél hosszabban, ezért megfogtam a csípőjét és lassítottam a ritmuson. Rám mosolygott és újra abban a lassú, gyengéd ritmusban kezdett mozogni, mint az elején. Egészen más volt így az élmény, most, hogy Sonja volt felül és én láthattam a tökéletes testét mozogni miközben szeretkezünk. Muszáj volt megcsókolnom, úgyhogy elkaptam a kezeit és magamhoz rántottam. Eléggé meglepődött, de pár pillanattal később már boldogan simult az ölelésembe, és szenvedélyesen visszacsókolt. Hosszan és gyengéden szerettük egymást. Egyre inkább ziháltunk, majd amikor Sonja kéjesen felsikoltott én is el mertem lazulni, és hagytam, hogy elöntsön a forróság. Szerelmem a mellkasomra hanyatlott, én pedig magamhoz öleltem és cirógatni kezdtem a hátát. A légzésünk lassan lenyugodott és Sonja pedig egyenletesen szuszogni kezdett. Megint elaludt?

Magamhoz szorítottam és óvatosan az oldalamra fordultam, hogy nehogy felébredjen, majd felkeltem mellőle és betakargattam. Szerencsére nem ébredt fel rá, hogy „elszöktem” tőle. Lementem a konyhába és összekészítettem egy nagy adag enni és innivalót, hogy egyen majd mikor felébred és én is tudjak majd enni vele. Miután mindent összepakoltam a konyhából visszamentem, és lefeküdtem kedvesem mellé. Magamhoz öleltem és ő automatikusan simult hozzám már álmában is. Egy bő órával később mocorogni kezdett. Kinyitotta a szemeit én pedig azonnal rá mosolyogtam. Az arca hirtelen rémültté, és bűntudatossá vált.
- Istenem! Elaludtam? Bocsáss meg, én… - kezdett bele a magyarázkodásba. Olyan kis buta, már megint azt hiszi, hogy ezzel baj van.
- Nincs semmi baj, Sonja. Csak kicsit fáradt vagy ma, ennyi az egész. Nagyon sokáig fent voltunk az éjjel és nem vagy hozzászokva az ilyesmihez. Előfordul – mondtam neki mosolyogva és megcsókoltam.
- Akkor is sajnálom – hajtotta le a fejét.
- Nem kell. Csodálatos volt minden – mosolyogtam rá, mire ő is halványan elmosolyodott.
- Tényleg? – kérdezte félénken.
- Igen, hidd el, még sosem volt részem ilyesmiben – mondtam határozottan és szenvedélyesen megcsókoltam. – Gyere, egyél valamit – tettem le elénk a tálcát és vártam, hogy vegyen valamit.

Természetesen rögtön a salátára vetette magát, tudtam, hogy így lesz, mert azt imádja a legjobban. Örömmel figyeltem, ahogy falatozik és közben én is enni kezdtem. Miután ettünk és ittunk boldogan hemperedtünk el újra az ágyon. Sokáig feküdtünk így egymást ölelve csendben és minden tökéletes volt, de rajtam felül kerekedett a kíváncsiságom.
- Honnan került ide az óvszer? – kérdeztem kíváncsian, mire Sonja elpirult.
- Nekem tegnap eszembe jutott az a csodálatos éjszakánk és hát elgondolkodtam, hogy ha majd mi újra szeretkezni fogunk, akkor nem ártana valahogy védekezni is, és Edward meghallotta a gondolatmenetet és ezt hozta – mondta kedvesem lesütött szemekkel. – Ne haragudj, tudom, hogy nem akartuk elmondani senkinek, én csak… - kezdett bele megint a bocsánatkérésbe. Sose tanulja meg, hogy nem kell mindig bocsánatot kérnie mindenért?
- Semmi baj, Édesem. Tulajdonképpen inkább hízelgő, hogy ez járt a fejedben – mondtam boldogan, ő pedig már megint elpirult. Ezek szerint neki is annyira csodálatos éjszaka volt, mint nekem.
Már elmúlt este tíz óra is, de még senki sem került elő. Sonja pedig kezdett elpilledni. Elvánszorgott letusolni, majd én is. Éppen, hogy kiértem a zuhany alól, amikor elkezdtek szálingózni a Cullenek haza. Köszöntem nekik, majd visszamentem Sonjához, aki már félig aludt. Bebújtam mellé, ő pedig azonnal a mellkasomhoz bújt. Cirógatni kezdtem a hátát és pár perc múlva már szuszogott is. Fantasztikus nap volt és van egy olyan érzésem, hogy szándékosan ment el mindenki egyszerre a dolgára, amiért külön hálás voltam a nekik, hiszen így kaptunk Sonjával egy kettesben töltött napot.