Ha a lélek összeforr - 34. fejezet

Amikor minden rendben megy

(Sonja szemszöge)

Reggel kipihenten és vidáman ébredtem. Seth karja még mindig a hátamat ölelte, ahogy az éjjel is. Nehéz volt meggyőzni magam, de végül sikerült kinyitnom a szemem is. A látvány, ami fogadott nagyon meglepett. Hirtelen azt sem tudtam, hogy mit kéne reagálnom. Renesmee a padlón ült az ágy mellett egy igencsak nagydarab indián fiú ölében és szélesen mosolygott.
- Szia! - köszönt Nessie suttogva, mert Seth még aludt.
- Jó reggelt! - mosolyogtam rájuk. - Mi járatban vagytok? - kérdeztem kíváncsian. - Oh, bocsi én Sonja vagyok. Te pedig biztosan, Jacob.
- Igen, szia - nyújtotta oda nekem a kezét és én habozás nélkül megráztam.
- Azért jöttünk, hogy megkérdezzük, hogy van-e kedvetek csatlakozni hozzánk. Reggeli után vadászni megyünk Jake-kel és apával. Esetleg, ha van kedvetek kimozdulni és átváltozni velünk tarthatnátok - lelkesedett Nessie. - Már előbb el akartam indulni, de apa azt mondta, hogy ne keltselek fel titeket.
- Én szívesen veletek tartok, jó lenne repülni egyet, tegnap is nagyon jól esett. Edward pedig hihetetlenül jól tartotta velem a tempót. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen gyors. Még soha nem találkoztam vámpírral, akit nem tudtam lerepülni - meséltem az új élményeimet, tényleg nagyon élveztem a versenyt Edwarddal.
- Remek, akkor már csak Seth-nek kellene felébredni – vigyorgott Renesmee. – Mi lenne, ha véletlenül ráesnék az ágyatokra?
- Inkább hagyjuk magukra őket egy pillanatra és majd Sonja felébreszti – ajánlotta Jacob a másik lehetőséget és rám kacsintott.
- Jó ötlet – helyeseltem azonnal.
- Szerintem az én ötletem viccesebb lett volna – mondta Nessie egy kicsit csalódottan.
- Mit szólnál, ha kiengesztelnélek ezért? – kérdezte Jacob sejtelmesen.
- Hogyan? – csillantak fel Renesmee szemei.
- Nem tudom, te mondd meg.
- Akkor vigyél a hátadon a tisztásig. Tudod, hogy imádok rajtad utazni, és menjünk úgy mint legutóbb, ahol egy csomót kellett ugrálnod – lelkesedett Nessie és kezeit Jacob arcára tette. Mire Jake szélesen elmosolyodott és bólogatni kezdett.
- Oké, akkor most magatokra hagyunk, és a földszinten megvárunk titeket – mondták még, majd Nessie Jacob nyakába ugrott és kisiettek a szobából.

Miután elhagyták a szobát óvatosan Seth fölé hajoltam és gyengéden megcsókoltam. Először nem reagált, amiért egy kicsit csalódott is voltam, aztán másodikra sem történt semmi. Amikor harmadszor hajoltam fölé hirtelen kuncogni kezdett.
- Már éppen ideje volt, hogy magunkra hagyjanak minket egy kicsit – suttogta Seth és felnevetett.
- Te… te végig ébren voltál? – kérdeztem döbbenten.
- Igen, körülbelül, akkor ébredtem, amikor Nessie az ágyra szerette volna vetni magát, hogy felkeltsen, gondolkodtam is, hogy tudtotokra adom, hogy fent vagyok, de aztán nagyon kíváncsi lettem, hogy te hogyan gondoltad az ébresztőt és meg kell, hogy mondjam, hogyha mindig így fogsz ébreszteni, akkor az elkövetkezendő években csigalassúsággal fogok ébredni – mosolygott rám, majd szorosan magához ölelt.
- Seth, várnak minket odalent. Engedj el, mennünk kell. Szeretnék repülni és szerintem te is nagyon szeretnél száguldani egyet – nevettem fel, mert csiklandozni kezdte az oldalamat.
- Mi a helyzet a semmittevéssel? Mi lenne, ha bezárkóznánk? – kérdezte nevetve.
- Nem lenne illendő, és tudod, hogy a falnak is füle van. Egyébként pedig tényleg nagyon jó lenne egy kicsit a szabadban lenni. Kössünk alkut – ajánlottam fel a lehetőséget.
- Mi lenne az alku tárgya? – kérdezte kíváncsian és a szemembe nézett.
- Elmegyünk a többiekkel és délután csak a tiéd leszek. Ez az ajánlat – mondtam határozottan.
- Rendben, látom rajtad, hogy ennél jobb ajánlatot úgysem fogok kapni – mondta vidáman, és felpattant az ágyról engem is magával húzva.
Villámgyorsan készültünk el és siettünk le a nappaliba, de nem úsztuk meg Emmett kaján vigyorát, bár legalább nem szólt semmit, csak egyfolytában figyelt és mosolygott. Ahogy leértünk szerettünk volna útnak is indulni, de Esme persze nem hagyta, hogy reggeli nélkül induljunk el kirándulni. Úgyhogy feladtuk az ellenkezést és alaposan megreggeliztünk. Reggeli után pedig kimentünk a házból a fiúk beszaladtak az erdőbe levetkőzni és átváltozni, Bella pedig a ház előtt tartott nekem egy hatalmas fürdőlepedőt, hogy én is megtehessem anélkül, hogy meglátnának. Edward pedig kiszaladt hozzánk egy nagy hátizsákkal, amibe belepakolta az összes holminkat, ami alig fért bele a zsákba, pedig hatalmas volt. Csodálkoztam is, hogy mi lehet benne, hogyha már most ennyire tele van, de nem gondolkoztam sokat a kérdésen. Alig vártam, hogy elindulhassunk végre. Renesmee nekifutásból ráugrott Jacob hátára és teljesen belesimult a bundájába.
- Bella, biztos, hogy nem tartasz velünk? – kérdezte Edward reménykedve.
- Nem köszönöm. Még van néhány dolog, amit el kellene intéznem, de ti érezzétek csak jól magatokat. Vigyázzatok Renesmee-re és Sonjára fiúk.
- Vigyázunk. Ne aggódj – ígérte Edward. A két farkas pedig vakkantott, és bólogatott.
- Akkor indulás! – kiáltotta el magát Renesmee és belemarkolt Jacob dús bundájába.
A következő pillanatban a fiúk már száguldottak, én pedig gyorsan felszálltam és szempillantás alatt beértem őket. Boldogan figyeltem, ahogy száguldanak, és közben élveztem a szabadságot, amit mindig tisztán éreztem, amikor repülni volt alkalmam. Már jó két órája repültem, amikor odalent hirtelen megálltak és integetni kezdtek nekem, hogy menjek én is oda hozzájuk. Egy barlang bejáratánál voltak. Leszálltam és gondolatban megkérdeztem Edwardtól, hogy mi történt.
- Nincs semmi baj, csak szeretnénk bemenni ide, de ahhoz vissza kéne változnotok – mosolygott Edward.
- Miért? Mi van odabenn? – kérdeztem kíváncsian.
- Meglepetés, de ne izgulj. Egészen biztos vagyok benne, hogy tetszeni fog neked – bíztatott, Renesmee pedig megfogta a ruháimat és beszaladt velük a fák közé. Én követtem és gyorsan visszaváltoztam és felöltöztem.
- Te tudod, hogy mi van odabenn? – kérdeztem és reméltem, hogy Nessie elárulja nekem, hogy mi ez a nagy meglepetés.
- Igen, tudom, de nem árulom el, mert megígértem, hogy titokban tartom – mondta a kislány mosolyogva és kézen fogva visszahúzott a többiekhez.
Kíváncsian figyeltem a folyosókat, amiken keresztülmentünk a barlangban, majd egy gyönyörű tónál kötöttünk ki. Csábítóan festett, de aztán hirtelen eszembe jutott a hátam és rögtön elment a kedvem a pancsolástól. Edward a hatalmas táskájából előhúzott egy-egy törölközőt és fürdőruhát mindenkinek. Hát ezért fértek bele a ruháink ilyen nehezen. Mert már majdnem tele volt strandra való felszereléssel. Mindenkinek kiosztotta a holmiját, majd odalépett hozzám is.
- Neked is hoztam fürdőruhát. Seth azt mondta, hogy imádsz úszni – mosolygott rám Edward és újra kotorászni kezdett a táskában.
- Nem, köszönöm. Én ezt most inkább kihagynám. Tudod, most nem alkalmas – próbálkoztam és reméltem, hogy beveszi.
- Át akarsz verni, Sonja? Hidd el, azt érezném rajtad, ha nem lenne alkalmas. A véred illata olyankor sokkal intenzívebben érezhető. Tapasztalatból mondom, az első néhány hónapban, majd megőrültem olyankor Bella illatától – mondta gyengéden és újra a táskába nyúlt.
- Edward, én. Na jó, ne haragudj, hogy át akartalak verni, de most inkább nem akarok úszni. Rendben? – kérdeztem kétségbeesetten.
- Még ebben sem? – mutatta fel a fürdőruhát, amit nekem szánt. Nagyon szép darab volt. A színei káprázatosak és vidámak, a hasán volt egy nagy kivágás, míg a háta teljesen zárt volt, és sötétebb színű. – Joanne elmondta, hogy miért nem akartál Seth-tel úszni menni, és Alice úgy gondolta, hogy ebben mégiscsak szívesen tennéd. Egyedi tervezésű, csak neked. Az éjjel készítette.
- Köszönöm – mondtam meghatottan és elvettem tőle a fürdőruhát és a törölközőt. Majd elszaladtam az egyik járatba átöltözni Nessie után. A fiúk pedig egy másik járatba mentek.
A fürdőruha tökéletesen illet rám és remekül eltakarta a hátamnak azt a részét, amit nem akartam mutogatni. Nessie ahogy elkészült nekifutásból belevetette magát a tóba, és a fiúk is követték a példáját. Én egy kicsit féltem a hirtelen hideg víztől, úgyhogy inkább lassan araszoltam feléjük. Amikor odaértem és beledugtam a lábam a vízbe legnagyobb meglepetésemre kellemesen langyosnak éreztem. Kicsit bátrabban kezdtem el befelé araszolni, majd hirtelen valami megragadott és én elsüllyedtem a víz alatt. Kinyitottam a szemem, hogy lássam támadómat és legnagyobb meglepetésemre Nessie-vel találtam szemben magam. Rám mosolygott, majd megfogta a kezem, és mint egy kis cápa fél pillanat alatt a tó másik végébe húzott és Seth előtt elengedett, majd Jacobot megfogva kezdett el körözni. Vidám kacagása betöltötte az egész barlangot, amikor Seth és Jake élet-halál csatát vívtak fröcskölésben. Mindenki olyan volt, mint egy gyerek, még Edward is állandóan meglepett minket valami apró csínytevéssel. Nagyon élveztem a vizet és az úszkálást is, és közben folyamatosan volt valami érdekes, amire figyelhettem. Egész kis magáncirkusz kezdett kialakulni, ahogy a fiúk egyre bonyolultam mozdulatokkal vetették bele magukat a vízbe, mi pedig Nessie-vel egytől-tízig pontoztuk a teljesítményt. Bár sajnos nem került ki győztes, mert mindenki mindig tíz pontot kapott. Órákon át játszottunk önfeledten, majd mikor Renesmee már ásítozni kezdett úgy döntöttünk, hogy ideje visszaindulni. Gyorsan megszárítkoztunk és átöltöztünk. Majd Nessie addig könyörgött Edwardnak, amíg apja rábólintott, hogy Jacobnál aludhasson. Elkísértük őket a határig, Nessie mindenkit megpuszilt, majd miután eltűntek Jake-kel a láthatárról mi is visszaindultunk a Cullen ház felé.
- Utaztál már farkason? – mosolygott rám Seth.
- Nem, még nem volt rá alkalmam – mondtam határozottan.
- És szeretnéd kipróbálni? – kérdezte csillogó szemekkel.
- Egy ilyen ajánlatnak nem lehet ellenállni – mondtam nevetve. – Tehát ez egy ajánlat volt?
- Igen, határozottan. Várj itt egy percet – mondta és elrohant a fák közé, majd néhány perc múlva előrohant farkas formában. Vakkantott néhányat, én pedig kérdőn néztem Edwardra.
- Azt mondja, hogy most lefekszik, te pedig mássz fel a hátára és erősen kapaszkodj meg a bundájában, mert gyorsan fogtok futni, hogy tartsátok velem a tempót.
- Oké – mosolyogtam Edwardra, majd Seth lefeküdt, én pedig úgy tettem, ahogy mondta. Seth megint vakkantott egyet.
- Indulhatunk? – kérdezte Edward.
- Igen, mehetünk – mondtam és olyan erősen markoltam meg Seth bundáját, amilyen erősen csak tudtam.
Aztán Seth hirtelen futni kezdett és néhány pillanat alatt olyan sebességgel száguldottunk, mint Edward. Illetve csak majdnem olyan gyorsan, mert Edwardot nem lehetett leelőzni, ha futásról volt szó, ebben biztos voltam. Nagyon élveztem a gyors tempót és Seth selymes bundájának a tapintását is. Pár perc alatt a házhoz értünk. Túl gyorsan. Még szívesen futottam volna vele. A ház előtt megállt velem, majd lefeküdt, hogy leszállhassak róla, de még mielőtt nem túl kecsesen lekecmeregtem volna Edward elkapott és lesegített Seth-ről. Majd rám kacsintott és Seth-tel együtt elrohant az erdő felé.
- Ketten is udvarolnak neked egyszerre? Mi lett az én szégyenlős kis barátnőmmel? Farkason utazol, és egy vámpír segít le. Nem aprózod el – kuncogott mögöttem legjobb barátnőm, akit már olyan régen nem láttam, de már nagyon hiányzott.
- Joanne – vetettem magam rá azonnal, ő pedig boldogan szorított magához. – Hogy kerülsz te ide?
- Edward meghívott ma estére vacsorára, bár ez így elég abszurdnak hangzik. Egy vámpír meghív vacsorára – kuncogott Joanne. – Gondolta, hogy örülnél nekem, de sajnos csak néhány órára tudtam elszabadulni, úgyhogy kevés az időm. Na, mesélj gyorsan. A fiúk szándékosan hagytak magunkra minket. Edward azt mondta, hogy egy órára elviszi Seth-et, hogy mi nyugodtan megbeszélhessünk mindent.
- Ez nagyszerű – lelkesedtem. Sajnos kicsit kevés az idő, mert egy csomó mesélnivalóm van, de ez is több, mint a semmi. – Hogy vagy? Tudsz már újra repülni?
- Igen, már nagyszerűen megy. Jaj, képzeld el, Gina teljesen megváltozott. Beilleszkedett közénk és újra úgy viselkedik, mint régen. Visszakaptam a nővérem. Annyira fantasztikus. Még a tanáccsal is szembeszállt érted – mesélte izgatottan, és látszott rajta, hogy nagyon boldog. – De rólunk ennyi elég is lesz. Inkább te mesélj. Milyen Seth? Hogy érzed magad? Szereted? Nagyon bátor voltál, hogy vállaltad az összeforrást – fakadt ki barátnőm, majd nagy szemekkel várta a válaszokat.
- Seth egyszerűen fantasztikus. Nagyon kedves és türelmes, gyengéd. Figyel rám. Nagyon boldog vagyok vele, és igen szeretem. Mindennél jobban. Nem volt nehéz vállalni az összeforrást, még akkor sem, hogyha veszélyben vagyunk miatta. Soha nem akarok elválni tőle – mondtam komolyan, mert minden egyes szavam őszinte volt.
Joanne mosolyogva hallgatta a beszámolómat az egyetemi élményekről és az új tapasztalatokról, majd kénytelen kelletlen csak rákérdezett a kényes témákra is.
- Minden tökéletes, de úgy érzem, hogy mégsem akarsz hozzámenni Seth-hez.
- Még nem, én… ez túl gyors. Tudod, minden olyan hirtelen történt, és én hozzá akarok majd menni és gyerekeket is akarok majd, csak egy kicsit később. Túl fiatalnak érzem még magam hozzá – magyarázkodtam, de Joanne csak megcsóválta a fejét.
- Ez nem dorgálás volt, Sonja. Csupán kíváncsi voltam rá, hogy miért nem akarod. Ennyi az egész, én nem hibáztatlak – mosolygott rám és átölelt. – Majd ha készen leszel rá, akkor úgyis megtörténik.
- Igen, Seth is ezt mondta – suttogtam a vállába.
- Khm… - hallottuk meg a köhintést mögülünk. – Bocsánat, akarjátok, hogy magatokra hagyjunk még egy kis ideig? – kérdezte Edward és Seth.
- Nem, gyertek csak – mondta Joanne határozottan. – Lesz még időnk beszélgetni és kezdek éhes lenni, és ti is biztos azok vagytok. Mármint Sonja és Seth – tette hozzá barátnőm, amikor Edward furcsán nézett rá.
Edward kuncogni kezdett és mi vele együtt nevettünk a helyzeten, majd bementünk a házba, ahol Esme már várt minket egy újabb hatalmas adag étellel. Edward mindenkit bemutatott Joanne-nak, majd leültünk és jóízűen falatozni kezdtünk. Esme legnagyobb örömére a vacsora nagy részét sikerült elpusztítanunk, majd a nappaliba mentünk és önfeledt beszélgetésbe kezdtünk.