Ha a lélek összeforr - 53. fejezet

Nagy család

(Bella szemszöge)

Hát sikerült! Lelkendeztem magamban, amikor Seth Sonjával a hátán nekiiramodott és néhány perccel később pedig hallottam, ahogy a taxi ajtaja becsukódott mögöttük. Megmentettem őket, és még csak a családomtól sem kellett búcsút vennem. Azt hittem, hogy örökké gyűlölni fognak azért, amit tettem és így is lett volna, hogyha Aro nem mutatja meg Edwardnak, hogy valójában mi történt. Vajon miért tett nekem szívességet Aro? Ez különös. Lehet, hogy tervezett valamit, mert soha semmit nem szokott puszta szívjóságból tenni senkiért. Talán később még akar tőlem valamit ezért cserébe, de nem fogja megkapni ez biztos. Gondolkodtam el. Majd elhessegettem a Volturival kapcsolatos gondolataimat, mert csak egyre dühösebb lettem tőlük. Gyorsan visszazártam a kriptát, hogy nehogy észrevegye valaki, hogy megbolygattam a helyet, hiszen ők halottak, legalábbis elméletileg. Már éppen arra gondoltam, hogy hazarohanok, nehogy valaki gyanút fogjon, hogy mit keresek itt, de mielőtt elindulhattam volna meghallottam, hogy valaki közeledik felém. Gyorsan térdre hulltam a kripta előtt és olyan bűntudatot próbáltam árasztani, amilyet csak lehetséges. A következő pillanatban két kéz simult a vállamra. Jasper volt az, éreztem az illatán.
- Bella – szólított meg fájdalmas hangon.
- Tessék – mondtam keserűen.
- Nem kéne itt lenned, főleg nem egyedül – mondta határozottan. – Jared és Embry járőröznek ma, nem szeretném, hogyha megéreznék az illatodat. Nincs szükségünk egy esetleges háborúra.
- Tudom. Sajnálom – mondtam őszintén. Háborút tényleg nem akartam szítani közöttünk. – Én csak még el akartam búcsúzni tőlük és bocsánatot kérni. Nem voltam képes megtenni a temetésen, mert mindenki képmutatónak tartott volna, pedig én tényleg nagyon sajnálom, ami történt, de nem volt más választásom – magyarázkodtam és remélem, hogy elég hitető vagyok.
- Semmi baj, Bella. Megértem, de te is értsd meg, hogy most veszélyben vagy és, ha bármi bajod esik Edward kitekeri a nyakunkat, és igaza is lesz. Úgyhogy próbálj meg nyugton maradni, különben megtanítalak újra szunyókálni. Rendben? – kérdezte békülékenyen, és rám mosolygott.
- Megígérem, hogy nyugton maradok – mosolyodtam el halványan én is.
- Akkor ezt meg is beszéltük – mondta Jasper elégedetten. – Gyere, menjünk haza, holnap már a lányoddal lehetsz. Hidd el, hogy amint Renesmee megérkezik, sokkal jobban leszel – mondta határozottan, majd felhúzott a földről és a vállamat átölelve elindultunk vissza a Cullen ház felé.

Éreztem, hogy közben folyamatosan finom nyugalomhullámokat küldött felém. Éppen csak annyira, hogy jobban érezzem magam. Csendben mentünk be a nappaliba, ahol mindenki megértő pillantásokat vetett rám. Jasper azonnal felvitt Alice és az ő szobájukba. Meglepődtem, hogy nem Edward régi szobájába vitt, de aztán rájöttem, hogy biztosan tapintatból tette. Hiszen nyilvánvaló lehetett a számukra, hogy nem akarok abban a szobában lenni, ahol Seth és Sonja „meghaltak”. Ledőltem az ágyukra, nem mintha még szükségem lenne a pihenésre, de valahogy mégis jól esett elnyúlni az ágyon.
- Kérlek, maradj itt és pihenj. Tudom, hogy testileg már nincs rá szükséged, de hidd el, hogy lelkileg nagyon is. Néha én is elvonulok a világ elől és kipihenem az állandó érzelmi hatásokat, ez egyáltalán nem szégyen – mosolyodott el Jasper, majd elindult kifelé a szobából.
- Köszönöm – szóltam utána hálásan.
- Nincs mit. Mi szeretünk, Bella. Nem kell szégyenkezned semmi miatt. Őszintén szólva, hogyha engem keresnek meg, akkor ugyanúgy cselekedtem volna, ahogy te. Csak megvédted a családot. Egymásért élünk. Seth és Sonja is hozzánk tartozott és örökké hozzánk fognak tartozni, de nem akarták volna, hogy miattuk mindenki meghaljon. Próbálj meg megbékélni önmagaddal – mondta gyengéden, majd kiment a szobából, hogy egyedül lehessek egy kicsit.
Még mindig bűntudatom volt, hogy hazudok a családomnak, de tudtam, hogy így a legjobb. Legalább őszintén mondhatják, hogyha lebukunk, hogy ők nem tudtak a dologról és Aro is csak ezt láthatja majd. Bár a lelepleződésbe bele sem merek gondolni, főleg, mivel Aro értésemre adta, hogy nem csak a képességem érdekli, hanem én magam is. Még szerencse, hogy rám nem hatnak semmiféle elmebeli trükkjei, mert különben nagy bajban lennék. Gondolataimból a falióra szakított ki. Éppen most jelezte, hogy megint eltelt egy óra a napból.

Edward mostanában érhetett oda Denaliba a lányukért. Vajon Edward és Tanya nagyon dühösek lesznek Eleazarra? Hiszen ő tudta, hogy mi történt és miért kell elvinnie sürgősen Renesmee-t. Edward pedig biztosan azonnal kiolvassa a fejéből, hogyha találkoznak. Eleazarnak már az elején sem tetszett, hogy át kell vernie mindenkit. Főleg az nem, hogy Carmennek sem mondhatja el, hogy mi történik.
- Bella higgadj már le, könyörgöm – rontott be az ajtón Jasper. – Komolyan mondom, hogy emberként sem voltál érzelmileg egyszerű eset, de amióta te is közülünk való vagy, még intenzívebben érzékellek. Utoljára akkor tomboltak így az érzéseid, amikor Renesmee-t vártad. Neked már nem is lehetnének hormonjaid, hogy ilyen hangulatváltásaid legyenek állandóan – fakadt ki Jasper és láttam, hogy tényleg ki van készülve.
- Bocsánat – motyogtam magam elé és még jobban elöntött a bűntudat.
- Jaj, ne. Nem azért szóltam rád, hogy most meg még egy adag bűntudatot érezz – mondta Jasper eltorzult arccal.
- Saj… - kezdtem bele, de a következő pillanatban Jasper befogta a számat.
- Nem kell, hogy fél percenként bocsánatot kérj. Nem azért mondtam, hogy bántsalak, csak egy kicsit kikészítettél – mondta lágyan, majd elengedte a számat. – Figyelj – nézett rám kérlelőn. – Nagyon megharagudnál, ha egy kicsit esetleg… - magyarázkodott Jasper, de merte kimondani. Nem is volt rá szükség, mert pontosan tudtam, hogy szeretne egy kicsit kómába ejteni, hogy ne kelljen a kavargó érzelmeimet átéreznie.
- Rendben – sóhajtottam. - Talán tényleg jót tenne nekem egy kis „alvás” – erőltettem mosolyt az arcomra.
- Köszönöm – mondta Jasper hálásan. – Csak egy órára ütlek ki, hogy megnyugodjunk mind a ketten – mondta, majd megvárta, amíg kényelmesen elhelyezkedek az ágyon. A sötétség hirtelen ragadott magával, de most kifejezetten örültem neki. Jól esett egy kis nyugalom.

(Edward szemszöge)

Nagyon aggódtam Belláért, mert tudtam, hogy hajlamos butaságokat csinálni, hogyha nem érzi jól magát lelkileg. Egy kicsit azért az megnyugtatott, hogy a többiek megígérték, hogy figyelnek rá. Már majdnem Denaliban voltam. Már alig vártam, hogy magamhoz ölelhessem Renesmee-t. Hiányzott már a lányom, ahogy mindenkinek és abban is reménykedtem, hogy egy kicsit Bellát is megnyugtatja. Kivételesen még Jacob miatt is örültem Nessie hazaérkezésének. Nagyjából tudtam mit érezhet Seth elveszítése miatt, hiszen én is a legjobb barátomnak tartottam őt. Biztos vagyok benne, hogy egy jobb helyre került. Még szerencse, hogy Aro megmutatta, hogy Bella miért tett úgy, ahogy mert különben biztosan nagyon nehezen bocsátottam volna meg neki. Egyszer biztosan megbocsátottam volna, mert az életemnél is jobban szeretem, de valószínűleg eltartott volna egy darabig. Renesmee már tisztában volt a történtekkel, mert Carmen elmesélte neki. A lányomat nem lehetett átverni, amint megtudta, hogy sürgősen haza kell utazniuk, gyanakodni kezdett, és nem lehetett átverni. Tudta, hogy nagy baj van, hogyha megszakítjuk élete első nyaralását. Eléggé elkeseredett, de Carmen és Tanya szerint egyáltalán nem neheztel az édesanyjára, sőt még inkább sajnálja, hogy nem volt mellette, amikor ilyen szörnyű dolgokon kellett keresztülmennie. Gondolataimból az ismerős ház látványa szakított ki. Megérkeztem végre. Még elég messze jártam, amikor az ajtó hirtelen kivágódott és kislányom rohant felém. Nem volt sokáig távol tőlünk, mégis annyira sokat nőt. Már lassan egészen felnőttesen fog kinézni. Istenem, annyira gyönyörű, és én annyira nehezen fogok megbirkózni a helyzettel, hogyha eljön az idő, hogy Bella felvilágosítsa a testi kapcsolat rejtelmeiről. Hát még hogyha belegondolok, hogy egyszer a lányom és Jacob.
Erre gondolatra inkább megráztam a fejem, hogy kiűzzem még csak a képzelet szikráját is az agyamból. Erről inkább nem akarnék tudni. Majd külön megkérem őket, hogy ne gondoljanak olyasmire a jelenlétemben, mert még meg találom fojtani Jake-t.
- Apu – hallottam meg Renesmee hangját, a következő pillanatban pedig már a karjaimba vetette magát.
- Kicsim – mondtam boldogan és magamhoz öleltem, majd kislányommal a karjaimban futottam vissza a házhoz, ahol a többiek már vártak minket.

Tanya elmosolyodott, majd megölelt. Carmen is ugyanígy tett. Eleazar együtt érzően a vállamra tette a kezét, majd üdvözölt. Seth neki is szimpatikus volt, amikor találkoztak. Mindig azt mondta, hogy vérfarkas létére kifejezetten kedves és szórakoztató társaság volt. Volt. Milyen szörnyű múlt időben beszélni róla, hiszen még csak most múlt el tizennyolc éves. Ha belegondolok, hogy mennyire kevés ez az idő.
- Gyertek be a házba – mosolygott rám Tanya, majd kitárta az ajtót.
Készségesen bementem és kislányommal az ölemben leültem a kanapéra.
- Hogy vagytok? – kérdezte Carmen és láttam rajta, hogy nagyon sajnálja, ami történt.
- Megvagyunk, köszönjük. Bár Bella eléggé rosszul van. Nem igazán jellemző rá, hogy bárkinek akár csak egy szóval is ártson. Nemhogy fizikailag is bántson embereket – mondta kissé szomorúan.
- Nagyon sajnálom – mondta Tanya őszintén. – Mi történt pontosan? – kérdezte kíváncsian. – Még csak néhány részletet ismerek a történtekből, de még nem állt össze a kép.
- Seth és Sonja a barátaink voltak – kezdtem bele. – A lelkük összeforrt ezzel beteljesítve egy ősi legendát az alakváltókról. Szerettük volna megvédeni őket, de arra nem számítottunk, hogy a Volturi így kicselez bennünket. Bellát megkeresték és megfenyegették… – magyaráztam, majd Eleazarra kaptam a tekintetem, mert a gondolatai nagyon megleptek. Tudta! Bella neki elmondta, nekem pedig nem. Ezt még meg kell beszélnem Eleazarral.
- Igen, ezt nagyjából már mesélted – biztatott Tanya, hogy fojtassam.
- Szóval Bella megmérgezte Seth-tet és Sonját, mert nem volt más választása. Nem akart bántani senkit sem, de hogyha nem tartja be az alkut, akkor nagyon szörnyű dolgok történtek volna. Mindenkit kivégeztek volna. Bella megmentette az életünket, de sajnos Seth-tet és Sonját már nem tudta, ezért most dagonyázik a bűntudatban – mondtam szomorúan. – Pedig nem tehet semmiről. Mi tudjuk, hogy nem ő volt a hibás, de a farkasok és a sasok nem mondhatnám, hogy egyáltalán próbálják megérteni a helyzetet. Levegőnek nézik Bellát, bár ez még a jobbik eset. A kicsit agresszívebbek meg akarják ölni.
- Nem akartok egy kicsit hozzánk költözni? – kérdezte Tanya aggódva és a gondolatai is arról árulkodtak, hogy őszintén sajnálja Bellát.
- Nem, köszönöm. Carlisle szeretné, hogyha ott maradnánk és megpróbálnánk megértetni velük, hogy Bella azt tette, amit abban a helyzetben kellett – válaszoltam hálásan.
- Persze, ezt is meg lehet érteni. Minden rendbe fog jönni – mondta Carmen biztatóan.
- Igen, ezt én is remélem – mondtam őszintén. – Egyébként hol van Kate? – kérdeztem kíváncsian. Ő vajon miért nincs itthon?
- Nos, az történt, hogy Kate elment egy időre Irina halála után. Tudod, hogy mennyire szerették egymást. Olyanok voltak, mint az ikertestvérek. Miután Irina meghalt nem találta a helyét itthon. Amikor visszajött, akkor viszont már nem volt egyedül – mosolyodott el Tanya. – Találkozott egy jó barátunkkal Garrettel, útjai során. Haza pedig már együtt jöttek – mosolyodott el Tanya még szélesebben.
- Garrett és Kate. Összeillenek – mondtam lelkesen.
- Nem is sejtenéd mennyire – kuncogott Carmen.

A következő pillanatban pedig már ott is voltak az említettek körülöttünk. A legnagyobb meglepetésemre Garrettnek aranybarna szemei voltak, mint nekünk. Tehát átszokott az állati vérre. Több száz évnyi normális vámpírlét után a szerelemért megtette. Szép is a szerelem.
- Sziasztok! – köszöntem a boldog párnak.
- Szia – üdvözöltek ők is, majd helyet foglaltak.
Még egy ideig beszélgettünk, azután pedig Renesmee részletesen megmutatta minden élményét, amit szerzett az Amazonoknál. Csupa boldog emlék. Legnagyobb örömömre nagyon is jól érezte magát. Sőt. Nagyszerűen. Minden egyes percet megmutatott kislányom a nyaralásából, én pedig csak úgy szívtam magamba az információkat. Majd Nessie elálmosodott, Carmen pedig megkért, hogy hadd fürdesse meg ő és vigye el aludni, még utoljára mielőtt hazaviszem. Szívesen beleegyeztem a kérésébe és miután a lányok eltűntek a fürdőszoba felé lecsaptam az adandó alkalomra, hogy beszéljek Eleazarral.
- Beszélhetnénk? – álltam oda elé.
- Igen, csak menjünk ki. Carmen és a többiek nem tudják, hogy Bella megkeresett – mondta Eleazar határozottan.
- Rendben – bólintottam és elindultam kifelé. – Mióta tudtad, hogy Bellát megfenyegették? – szegeztem neki a kérdést.
- Már aznap felhívott, amikor megtörtént. Kétségbe volt esve és esdekelt, hogy helyezzem biztonságba Renesmee-t. Alig tudtam leállítani. Teljesen pánikba esett és csak az lebegett a szeme előtt, hogy a lányát el kell távolítani a veszélyzónából. Felvettettem Carmennek az ötletet, hogy látogassuk meg az Amazonokat, Carmen pedig azonnal rábólintott, utána pedig előálltam az ötlettel, hogy vigyük magunkkal Nessiet, hogyha beleegyeztek. A többi már ment magától. Tanya azonnal hívott téged és megbeszélte veled a dolgokat. Ennyi a történet – mondta Eleazar őszintén.
- Nem féltél a lebukástól? Mi lett volna, hogyha Tanya nem hív fel és neked kellett volna beszélned velem? – kérdeztem kíváncsian.
- Edward? Őszintén. Szerinted Tanya kihagyja a lehetőséget, hogy beszélhessen veled? – kérdezte halványan mosolyogva.
- Jogos – állapítottam meg. Tény, hogy Tanya még mindig nem ábrándult ki belőlem.
- Na látod – kuncogott Eleazar. – Ennyi történt. Sajnálom, hogy nem mondtam semmit, de Bella szerint ez volt a legjobb megoldás. Én pedig őszintén szólva egyetértettem vele, mert nem lett volna esélyetek sem akkor, sem pedig most ennyi különleges vámpír ellen.
- Ez elég valószínű – sóhajtottam. – Köszönöm, amit értünk tettél. Jobb helyen nem is lehetett volna Renesmee.
- Nincs mit, Edward. Nagyon szívesen tettük. Egy család vagyunk, még akkor is, hogyha nem élünk együtt – mosolyodott el Eleazar.
Ezután pedig visszamentünk a házba. Egész éjszaka beszélgettünk, egészen reggelig, amíg Nessie fel nem ébredt. Majd elköszöntünk a Denaliktól és hazaindultunk Forskba, ahol Bella már várt minket.