Ha a lélek összeforr - 36. fejezet

Egy kis ajándék az Emmett rajongóknak!!!!! Remélem, hogy tetszeni fog:) Puszi

Félre sikerült vadászat

(Seth szemszöge)

Mielőtt visszaértünk a házhoz a fiúk megvárták, amíg visszaváltozok és felöltözök, majd David még egyszer bocsánatot kért, amiért rám támadott, de biztosítottam róla, hogy a dolgok fényében, amit elmondott nem haragszom rá. Persze arról még fogalmam sem volt, hogy ahhoz mit fog szólni, hogy Noah és Marie közelebb van, mint hinné. Mert nem tudtam másra következtetni csak arra, hogy Noah volt az az alakváltó, aki végezni akart vele a húga miatt. Ez nem lesz egyszerű, de előbb inkább ismerkedjünk meg egy kicsit jobban vele. Esme és Carlisle úgyis mindent kiszed belőle, amit meg nem azt majd Edward kiolvassa a gondolataiból. Bementünk a házba és már mindenki ott volt. Bella a kanapén ült és Nessie mutatta neki éppen az élményeit. Esme főzött, kedvesem pedig körülötte sündörgött, hogy segíthessen miközben vidáman beszélgettek. Carlisle biztos a dolgozószobájában van, amióta vért vett a lányoktól ki sem jött onnan. Rosalie és Emmett tévét nézett. Alice és Jasper pedig egy sakk parti közepénél jártak. Ahogy beléptünk mindenki tekintete ránk szegeződött és kíváncsian szemlélték az idegent. Végül Edward törte meg a csendet.
- Ő itt, David. Átutazóban van. Nem ismerős erre felé. Félvér és vegetáriánus. Meghívtam magunkhoz – magyarázkodott Edward.
- Jól tetted – jött ki Esme a konyhából és kedvesen üdvözölte a vendéget.
Utána pedig sorban mindenki odajött és bemutatkozott, végszóra pedig a családfő is leért a nappaliba, hogy megismerkedjen Daviddel. Sonja kicsit bizalmatlan volt, de amikor bátorítólag rámosolyogtam és bólintottam ő is kezet rázott Daviddel, de azért utána gyorsan odajött és hozzám bújt. Nem hibáztattam érte, hogy nem sok a bizalma, de majd idővel megenyhül, hogyha ez a félvér is rendesen viselkedik. Mert ha egy ujjal is hozzáér Sonjához, akkor kénytelen leszek megnevelni. Majd miután mindenki megismerkedett vele, Esme megterített nekünk a nappaliban ebédhez. Nessie kedvéért megint steak volt, mert igazán csak a húst szerette az emberi ételek közül, viszont azt nagy mennyiségben, bár szívesen evett még bármi édeset is, ezért locsolt meg mindig minden süteményt még csoki-öntettel, vagy juhar sziruppal, hogy tocsogjon. Ez már nekem is sok volt. Már csak a látványa is, mert én is szeretem az édeset, de amikor egy csoki tortát meglocsolnak juharsziruppal az már nekem is sok. Jóízűen megebédeltünk. A jelek szerint David is azt szerette, amit Nessie, mert pontosan ugyanazt ették, csak David kicsit többet. Desszertnek Esme készített alma tortát, ami nagyszerű volt, bár megint sikerült elhűlnöm Nessie juhar szirup adagolásától, és már meg sem lepődtem, amikor David is elkérte a szirupot és tocsogósra locsolta az egész édességet, mint Renesmee. Aztán elérkezett az ideje a szokásos nappaliban tartott gyülekezőnek. Legnagyobb bánatomra Bella továbbra sem szólt egy szót sem Edwardhoz. Láttam rajtuk, hogy mindketten szenvednek, de egyik sem kezdeményezné a békülést. Ez hihetetlen. Nincs semmi a világon, amit egymásnál és Nessie-nél jobban szeretnének erre itt marják egymást egy kis félreértésen.
- Merre tartasz, David? – törte meg a csendet Carlisle.
- Igazából nincs semmi különösebb tervem, csak kóborlok. Soha nem voltam még sehol néhány hétnél tovább. Egyszer gondolkodtam a letelepedésen, de végül is nem jött össze. Néha találkoztam egy-két nomáddal vagy csapattal, és rövid ideig velük tartottam, de nem jöttünk ki egymással. Az életmódjuk nem nekem való, én már csecsemőkorom óta csak állatokat öltem.
- Tudod, hogy ki az apád? Hol van az édesanyád? – kérdezősködött tovább Carlisle.
- Az apámat nem ismerem, anyámnak pedig nem volt alkalma elmesélni, hogy ki is volt az. Sajnos belehalt a szülésbe – mondta David kissé szomorúan.
- Sajnálom – mondta Esme őszintén.
- Már régen történt. Egyébként nem is igazán értem, hogy miért halt meg, mert az egyetlen, akit megharaptam és ember volt az éppen az anyám volt. Át akartam változtatni, hogy ne haljon meg, de hiába próbáltam meg. Azt hiszem, hogy nem vagyok mérgező.
- Ez érdekes – csillant fel Carlisle szeme. – Tudod, ismerünk egy másik félvér férfit. Nauhelnek hívják, és vannak testvérei is. Eddig úgy tudtuk az ő elmondása alapján, hogy a férfi félvérek mérgezőek, a nők pedig nem, de úgy tűnik, hogy van kivétel.
- Remek, ebben is különc vagyok – állapította meg David keserűen. – Jaj, ne értsétek félre, végül is teljesen mindegy, hogy mérgező vagyok-e, mert úgysem akarok bántani senkit sem. Csak mindig én voltam mindenhol a csodabogár és úgy tűnik, hogy itt is sikerül hoznom a formámat.
- Ne is törődj vele. Mi is elég csodabogarak vagyunk – mosolygott rá Alice.
- Van valamilyen képességed? – kérdezte Carlisle kíváncsian.
- Nem tudok róla, hogy lenne – gondolkozott el David.
- Hány éves vagy? - érdeklődött most Emmett.
- Húsz éves vagyok, most, de hét éves korom óta így nézek ki. Kérdezhetek én is valamit?
- Persze – bólogatott Carlisle.
- Ne értsétek félre, de hogyhogy alakváltókkal barátkoztok. Nincs velük semmi bajom, illetve a jelenlévőkkel, de találkoztam már eggyel nem olyan régen, és ő azt mondta, hogy ők azért vannak, hogy mi ne legyünk.
- Ez egy hosszú történet – kezdett bele Carlisle. – Még régen szerződést kötöttünk az itteni törzzsel, hogy mi nem bántunk embereket és soha nem lépünk be a területükre, cserébe ők nem árulnak el bennünket. Így tudtunk egymás mellett élni harc nélkül. Aztán pedig tulajdonképpen Bella és Nessie elhozták a tökéletes békét közöttünk. Nessie az egyik Alfa bevésődése, így megbékéltünk egymással és szinte már családként kezdünk együtt élni. Védjük és segítjük egymást.
- Értem, ez jól hangzik. Akkor most már világos, hogy miért akarta Edward bármi áron megvédeni Seth-et.
- Nem lenne kedved egy ideig nálunk maradni? – kérdezte Esme mosolyogva. – Szívesen látnánk.
- Nem akarok zavarni – mondta David őszintén.
- Nem zavarsz – vágtuk rá egyszerre, és erre az ajánlatra már nem mondhatott nemet.

(Emmett szemszöge)

Újfent bővültünk egy vendéggel, nekem szimpatikus volt a fickó. Carlisle persze rögtön rá akarta vetni magát szegényre, hogy kiderítse, miért nem mérgező, de nagy nehezen megállta a dolgot, de látszott rajta, hogy néhány napon belül megkérdezi, hogy nem-e vizsgálhatná meg. Néha már mániákusan tudni akar mindent. Szerelmem a változatosság kedvéért duzzogott egy sort, hogy még eggyel többen leszünk. Bár tény, hogy valami igaza a veszéllyel kapcsolatban, de bármennyire is szeretem, szerintem is joga van élni Seth-nek és Sonjának. Bár ezt ő is így gondolja, de a többiek előtt soha nem vallaná be. Tartania kell a fagyos látszatot, csak tudnám, hogy miért. Ezt az egyet sosem fogom megérteni vele kapcsoltban.
- Rose! – szóltam be a fürdőbe, ha nem hallanám, hogy ott van azt hinném, hogy elrabolták, mert már egy órája bement.
- Tessék – szólt ki kedvesem, de a világért sem hagyná abba a pipiskedést.
- Elmegyek vadászni. Akarsz velem jönni? – kérdeztem, bár sejtettem, hogy nem hiszen nem régen volt.
- Nem köszönöm.
- Rendben, akkor egyedül megyek. Legkésőbb estére visszaérek – mondtam még, de a választ már nem vártam meg, hanem rohanni kezdtem kedvenc vadászhelyem felé.
Már nem voltam messze, amikor megpillantottam egy nagyon szép medve példányt. Úgyhogy halkan minden nesz nélkül osontam hozzá, de ennek ellenére mégis észrevett valahogyan, mert hirtelen megfordult és rám vetette magát. Nem is bántam, szerettem, ha a vacsi nem adja magát könnyen. Ledobtam magamról, majd rá akartam ugrani, de ez a mackó fürgébb volt, mint amikkel eddig találkoztam, már csak hűlt helyét találtam a földön. Megint nekem rontott, de sikerült felkapnom és egy jól irányzott dobással az egyik fának hajítanom. Nagyot nyekkent, de megint felpattant és a következő pillanatban nekem esett a hatalmas mancsaival. Kezdett gyanússá válni a helyzet, mert ennek a medvének egészen kifinomult harci technikája volt, és hacsak nem tartanak a bocsoknak, „hogyan ússzuk meg, hogy Emmett megegyen órát”, akkor ez bizony nem közönséges medve. Próbáltam lefogni, de sikerült kicsúsznia a kezeim közül. Majd újra rám vetette magát. Jobb híján megint kidöntöttem vele egy fát, és amikor már nem nagyon tudott feltápászkodni közelebb mentem és beszélni kezdtem hozzá.
- Ugye te nem vagy közönséges grizzly? – néztem rá kérdőn, bár kicsit furcsa volt, hogy egy medvével társalgok. Majd hirtelen dühösen vicsorogni kezdett, és ha nehezen is, de újfent nekem támadt. A fenébe, értelmes, tuti, hogy nem sima medve. „Edward! Kéne egy kis segítség” – kiabáltam gondolatban és reméltem, hogy hall engem. Majd lefogtam a medvét, aki már gyenge volt ahhoz, hogy kijusson a karjaim közül. Szerencsére sikerült értesítenem Edwardot, mert a néhány percen belül már ott is volt.
- Mi történt? – nézett rám döbbenten.
- Ez a mackó, ugye nem is igazi mackó? – böktem a fejemmel az általam lefogott állatra.
- Jézusom! – kiáltott fel, és ez a kiáltás mindenre megadta a magyarázatot. – Ez Noah, Seth barátja. Mennyire verted péppé?
- Annyira nem, hogy súlyos baja essen, legalábbis azt hiszem, de azért vigyük el Carlisle-hoz – mondtam határozottan.
A medve megint dühösen felmordult én pedig kérdőn néztem Edwardra.
- Hidd el, ezt inkább jobb, ha nem fordítom le. Mindkettőtök érdekében – mondta Edward határozottan.
- Oké, akkor csak vigyük – mondtam és felkaptam a medvét, majd elszáguldottunk vele a ház felé.
Amikor odaértünk mindenki kint várt ránk, csak Nessie-t és Davidet nem láttam. Ahogy meglátták a medvét kérdőn néztek rám, majd Edwardra. De Seth azonnal felismerte.
- Jesszusom. Ez Noah. Ugye rendbe jön? – rohant oda Seth hozzánk.
- Igen, de azért szeretnénk, ha Carlisle megvizsgálná, bár hozzá kell tennem, hogy ezt Noah nem annyira szeretné – mondta Edward határozottan.
- Talán mégis csak jobb lenne – győzködte Seth, de a medve csak rázta a fejét. – Vissza tudsz változni? Idehozzam, Marie-t? – kérdezgette Seth.
- Vissza tud változni, de azt üzeni, hogyha idehozod a húgát, kitekeri a nyakadat.
- Oké – mondta Seth. – Akkor változz vissza, és hagyd magad megvizsgálni, utána pedig Jacob visszavisz téged La Push-ba.
- Azt mondja, hogy most akar visszamenni, és nem kér a dokiból – tolmácsolta Edward.
- Na idefigyelj, Noah. Most szépen visszaváltozol és hagyod magad megvizsgálni. Megígérem, hogy el sem mozdulok mellőled. Ha nem fogadsz szót, akkor pedig azonnal elrohanok Marie-ért, mert téged nem mernélek nagyon mozgatni és akkor ő tesz rendbe, de itt.
- Azt üzeni, hogy jelen pillanatban utál téged, de inkább beleegyezik a vizsgálatba, minthogy idehozd Marie-t.
- Ez a beszéd – vigyorodott el Seth diadalittasan. – Hozok egy törölközőt – mondta Seth és elindult a ház felé, de Esme már dobta is neki kérés nélkül. – Köszönjük.
- Nincs mit – mosolyodott el Esme.
Letettem a földre, mint kiderült Noah-t és odébb mentem, hogy nyugodtan visszaváltozhasson. Második kísérletre sikerült is, majd Seth felkapta és a ház felé iramodott vele. Én pedig követtem őket a vizsgálóba. Seth letette az ágyra barátját én pedig odamentem hozzá, amíg Carlisle előkészült.
- Bocsi, hogy így elintéztelek – próbáltam elnézést kérni.
- Na, ne próbálj meg megetetni ezzel az álszent szöveggel. Rám támadtál – morgott dühösen.
- Nem rád támadtam, hanem egy medvére – kezdtem én is dühös lenni.
- De a medve is én voltam – kezdett el üvölteni.
- De nem volt rád írva, hogy „alakváltó vagyok, nem pedig közönséges grizzly”- emeltem meg a hangom és közben idézőjeleket mutattam neki.
- Elég lesz fiúk – mondta Carlisle nyugodtan.
- Maga csak ne mondja meg nekem, hogy mit csináljak – morgott tovább Noah. Komolyan mondom, most az egyszer kivételt tehetnék és kitekerhetném a nyakát.
- Nyugi, fiúk – lépett be Jasper a szobába.
Állandóan bele kell Jaspernek avatkoznia mindenbe? Inkább móresre kéne tanítani ezt az idegesítő Micimackót. Honnan a fenéből tudtam volna, hogy nem csak egy medve. Egyáltalán mit keresett a mi területünkön.
- Mit kerestél egyáltalán a mi földünkön? – kérdeztem kíváncsian.
- Seth-et jöttem meglátogatni. Jacob azt mondta, hogy nyugodtan jöhetek. Bár a jelek szerint tévedett – nézett rám már megint dühösen.
- Ha tudtam volna, hogy nem medve vagy, akkor nem támadlak meg. Megjegyzem te sem rohantál elújságolni ezt az apróságot – állapítottam meg.
- Nem volt rá időm, mert meg akartál ölni – vágott vissza.
- Éppenséggel, akkor sem álltál le, amikor rákérdeztem, hogy mi vagy. Megúszhattál volna még egy fához vágást.
- Lehetett volna trükk is, hogyha visszaváltozom, akkor könnyű szerrel elintézel – mondta határozottan.
- Így is elintéztelek, Maci Laci – kuncogtam fel.
- Emmett! – csattant fel Carlisle, de láttam, hogy apró mosoly húzódik az szája sarkában. – Jasper azt hittem, hogy nyugtatod őket.
- Próbálom, de gerjesztik egymást, mint két óvodás.
- Nem vagyok óvodás – mondtuk egyszerre Noah-val, majd döbbenten néztünk össze.
- Hoppá, valamiben egyetértenek – nevetett fel Seth, aki eddig csak szemlélőként volt jelen.
Ezután csendbe burkolóztunk, Carlisle pedig gyorsan megvizsgálta Noah-t, majd bekötözte a két törött bordáját. Szerencsére két törött bordán és néhány zúzódáson kívül semmi baja nem esett. Noah egészen beletörődően fogadta el a tényt, hogy még néhány órán keresztül nem mehet sehová és nyugton kell maradnia. Bár ebben valószínűleg szerepe volt Jasper erejének és Seth meggyőzésének is.