Ha a lélek összeforr - 58. fejezet

Megdöbbentő események

(Jacob szemszöge)

Kora reggel van, a kedvenc tengerparti sziklámon ücsörgök La Push-ban és gondolkozom. Már több hét telt el Seth-ék halála óta, de Sam és csapata még mindig a legszívesebben széttépné Bellát. Próbáltam nekik megmagyarázni a helyzetet, de nem képesek felfogni, hogy ezzel Bella nem csak a Culleneket mentette meg, hanem az alakváltókat is, hiszen mindenkit megöltek volna, aki védeni próbálja Seth-et és Sonját. Időközben Quil kilépett a másik falkából és beállt az én csapatomba, ő volt az egyetlen, aki fel tudta fogni az események miértjét, annak ellenére, hogy a legfiatalabb. Tehetséget farkas, mondjuk ezt tudtam eddig is, nagyon emlékeztet Seth-re, talán csak kevésbé bohókás, mint a barátom volt, de nagyon hasonlóak a megnyilvánulásai és a stílusa. Ez abból is adódhat, hogy régebben nagyon sok időt töltöttek együtt, amikor szabadidejükben szórakozni mentek valahová.
Noah végre kezd lecsillapodni, bár kétségtelen, hogy ebben Marie-nak elég nagy szerepe van. Amikor Daviddel visszajöttek megint el akarta távolítani a húga mellől, de szerencsére Marie ezúttal megmakacsolta magát és hevesebben tiltakozott, mint valaha. Úgyhogy Noah feladta a próbálkozást és újra átjár edzeni a Cullen házba Emmettel és Jasperrel. Bella olyankor kellő távolságban marad, nehogy Noah elveszítse a fejét, mert nem akar egy esetleges háborút indítani. Legalább odáig sikerült eljutnunk Marie-val, hogy már nem az egész Cullen családod gyűlöli, hanem csak Bellát. Megkíséreltem párszor, hogy megmagyarázom neki még egyszer, hogy miért mérgezte meg Seth-tet és Sonját Bella, de nem kíváncsi semmiféle magyarázatra és a Culleneknek is azért bocsátott csak meg, mert kétségkívül nem tudtak Bella terveiről. Kénytelen leszek beletörődni ebbe a helyzetbe, mivel úgysem tudom felfogatni vele a dolgok lényegét. Mindenesetre már annak is örülök, hogy nem tervezget nagyszabású gyilkossági terveket. Legalább David és Marie kiléptek kicsit a feszült légkörből, mert szerettek volna egy kicsit kettesben lenni, úgyhogy sátorozni mentek a hegyekbe. A légkör elég feszült La Push-ban amióta a két falka megint nem kommunikál egymással, a sors iróniája, hogy megint Bella miatt szakadtunk szét. Nessie azóta sem volt nálunk. Nem merem áthozni, nehogy bármi probléma történjen.
A Tanács napi szinten próbál információhoz jutni a jövőbelátónktól, hogy mikor jön ez a ideje annak, hogy kihalljunk, mivel a jóslat már sohasem fog beteljesedni, de mindig csak azt a választ kapják, hogy még nem látja az idejét annak, hogy eltűnjünk a föld színéről, úgyhogy egyenlőre elég nyugodtak a kedélyek és nem tervezi a Tanács, hogy követelje Bella halálát amiatt, hogy tönkre tette a jövőnket. Remélem a jövőbelátónk még elég sokáig vak marad a kérdésben, mert addig Bellát nem kell kimenekíteni innen. Ha pedig eljön az idő, akkor gondolkodás nélkül velük fogok menni. Beszéltem már erről apámmal is, és beletörődött, hogy nekem a bevésődésem a legfontosabb, tehát Nessie mellett a helyem. Gondolataimból Noah szakított ki.

- Szia – köszönt rám és leült mellém.
- Szia. Történt valami? – kérdeztem kíváncsian, furcsán néz rám.
- Hát igazából van néhány jó hírem – mosolygott rám Noah. Noah mosolyog? Hűha, erre már jó ideje nem volt példa.
- Halljuk – mondtam lelkesen. Végre jó hírek.
- Joanne és én összeházasodunk – mondta boldogan.
- Ez nagyszerű – mosolyodtam el én is. Tudtam, hogy Noah-nak nagyon fontos a család, de azt nem gondoltam, hogy ennyire gyorsan fog menni. Bár tény, hogy szívem szerint én is mihamarabb elvenném Nessie-t, de nekem sajnos még várnom kell pár évet. De nem baj. Nessie-re megéri várni.
- Van még valami – mondta Noah még szélesebben mosolyogva.
- Mégis mi lehet még? – kérdeztem kíváncsian. Ha most azt mondja, hogy Marie és David is összeházasodnak, akkor mélységesen meg fogok döbbenni.
- Joanne gyermeket vár – mondta kitörő örömmel én pedig leestem a szikláról.
- Tessék? – kérdeztem vissza döbbenten. Joanne gyermeket vár? De hát még nem terveztek semmi ilyesmit. Pár hete még csak szóba sem jött, hogy egyáltalán továbblépnek a csókolózáson, legalábbis, ahogy Noah mesélte, most meg idejön és közli, hogy Joanne terhes. Wow. Hát erre már tényleg nem tudok mit lépni.
- Jól hallottad – nevetett fel Noah és felsegített a földről.
- Gratulálok! – találtam meg a hangomat, majd kezet fogtam vele és megveregettem a vállát. Nagyon örültem a boldogságuknak.
A következő néhány órában vidáman beszélgettünk a parton. Noah elmesélte, hogy úgy tervezik, hogy a Black Eagle törzsnél fognak élni. Kicsit megnagyobbítják Joanne házát, és úgy majd kényelmesen elférnek, mivel a sasok vezetését a lány nem akarja feladni, csak annyi ideig, ameddig terhes. Utána pedig majd újra az élre áll. Addig Gina fogja vezetni őket. Hiányozni fog Noah, de tudtam, hogy nem marad örökké nálunk. Majd meglátogatom őket, a másik törzs szívesen látja a farkasokat. Bár Noah-t a Tanács még mindig elég nehezen viseli azután a kis incidens után, de legalább majd lesz valaki, aki kiáll a lányokért odaát. Nagyon kellemesen telt az idő, közben visszaindultunk a házunk felé, majd egyszer csak észrevettük Quilt, amint a bevésődését Lily-t veszi ki a kocsiból. Noah-val odasiettünk hátha szükségük van segítségre.

- Mi történt? – kérdeztem döbbenten.
- Ezt ne most beszéljük meg. Jasper volt kedves egy kicsit kiütni Lily-t, úgyhogy előbb bevinném a házba, és lefektetném, hogy pihenjen, majd utána elmondok mindent. Nagyon zaklatott volt szegénykém – mondta még Lily-re nézve és megcsókolta a homlokát.
- Segíthetünk valamit? – reméltem, hogy segíthetünk. Nem tudom, hogy mi a baj, de Lily eddig mindig olyan kiegyensúlyozott volt és Quilt sem láttam még ilyen gondterheltnek.
- Igen, megköszönném, hogyha behoznátok a bőröndöket. Csak tegyétek le őket a nappaliban, később majd elintézem – mondta hálásan és a csomagtartó felé bökött.
- Nagy a baj? – kérdeztem ijedten.
- Nem, ha Lily megnyugszik, akkor már minden rendben lesz – mosolyodott el halványan Quil, majd bement a házba a kedvesével a karjaiban.
Megfogtuk a bőröndöket és bevittük oda, ahova Quil kérte, majd leültünk a fotelekbe. Már nagyon ideges voltam, hogy mi történhetett és úgy láttam, hogy Noah is hasonlóképpen érez ezzel az üggyel kapcsolatban. Néhány perc múlva Quil osont ki a hálószobából és amilyen halkan csak tudta becsukta maga mögött az ajtót.
- Elmondod? – kérdeztem, amikor leült velünk szemben.
- Lily-t kitagadta az apja és ezért hoztam magammal, gyorsan összecsomagoltunk és már jöttünk is haza. Útközben találkoztunk Jasperrel és Alice-szel. Ők is Port Angelesben voltak és Jasper látta Lily-n, és gondolom érezte is, hogy nagy a baj és felajánlotta neki, hogy egy kicsit lenyugtatta. Lily pedig megköszönte a segítséget a következő pillanatban pedig már aludt is. Jasper azt mondta, hogy hét-nyolc órára altatta el. Rá is fér annyi, úgyhogy még egy ideig aludni fog – mondta Quil gondterhelten, nekünk Noah-val pedig leesett az állunk.
- Mégis, miért tagadta ki? – bukott ki belőlem a kérdés.
- Lily, kisbabát vár tőlem. Az egész az én hibám – mondta Quil elkeseredve. – Nem akartam bajba keverni. Egyszerűen csak ránk tört valami és még védekezni is elfelejtettünk. Lily apja azt mondta, hogy választhat, vagy elhagy engem és megszabadul a gyerektől, vagy mehet amerre lát. Ő pedig mellettem döntött.
- Sajnálom – mondtam őszintén. Hogy történhetett ez? Quil a legkevésbé sem felelőtlen. Furcsa dolgok történnek.
- Én nem – válaszolta barátom. – Tudod, lehet, hogy kicsit korán jött a dolog, de látom Lily-n, hogy nagyon szeret engem és a babát is, gondolkodás nélkül engem és a kicsit választotta, ahogy az apja kész tények elé állította – mondta Quil és egy pillanatra elmosolyodott. – Nagyon szeretem őket, és össze fogunk házasodni – mondta kicsit vidámabban, majd újra elkomorodott. - Lily-nek nem az a baja, hogy teherbe esett tőlem. Nem emiatt volt kikészülve lelkileg, hanem azért, mert az apja teljesen rászállt, ameddig összepakolta a holmiját. Megpróbálta meggyőzni, hogy vetesse el a kicsit és dobjon ki engem. Még azzal is előállt, hogy én biztosan megerőszakoltam a lányát és most annyira retteg tőlem, hogy nem semmit sem mondani csak szót fogad. Azt hiszem, hogy itt pattant el valami Lily-ben. Üvöltözni kezdett az apjával, miközben eleredtek a könnyei is, azután találkoztunk Jasperékkel, a többit pedig már tudjátok – döbbenten hallgattuk a történetet, igazából fogalmam sem volt, hogy mit kellene most mondanom. Az biztos, hogy támogatásra van szükségük.
- Nem lesz semmi baj, majd mi segítünk – szólaltam meg végül nagy nehezen. Eredetileg bátorítónak szántam a mondatot, de nem igazán jött össze, azért Quil értékelte az igyekezetet.
- Köszönöm – mondta Quil hálásan. - Tudom, hogy minden rendben lesz, én csak Lily miatt aggódom. Lehet, hogy reggel átviszem Carlisle-hoz is. Jobb lenne, hogyha kapna egy rendes kivizsgálást.
- Rendben – mondtam, majd felálltam, Noah pedig követte a példámat. – Most magatokra hagyunk titeket. Azt hiszem, hogy rád is rád férne egy kis pihenés.
- Igen, azt hiszem, hogy az most nagyon jól jönne – mondta fáradtan, majd elindult a hálószoba felé.

Noah és én pedig távoztunk a házból, hogy ne zavarjuk őket. Nem tudtam elképzelni sem, hogy miért történik ennyi minden ilyen hirtelen. Már majdnem elértük a házunkat, amikor meghallottuk Leah hangját, amint nekünk kiabál. Megfordultunk és láttuk, hogy éppen felénk rohan Kevint is magával húzva és mindketten úsznak a boldogságban. Na, végre talán eldöntötték, hogy hova mennek nászútra. Gondoltam magamban. Amikor odaértek Leah elengedte Kevin kezét és lendületből átölelt, de olyan hirtelen és gyorsan, hogy majdnem elestem.
- Sziasztok! – mondtam mosolyogva miután elengedtem Leah-t.
- Sziasztok! – üdvözöltek ők is. - Nagy újság van – mondta Leah boldogan. Ez ma a nagy bejelentések napja.
- Mi történt, Leah? – kérdeztem kíváncsian. Bár Leah mostanában mindig túloz, úgyhogy biztos voltam benne, hogy azért ilyen boldog, mert végre megegyeztek Kevinnel, hogy hová utazzanak.
- Terhes vagyok, végre. Carlisle-nak sikerült, meggyógyított és ma pedig egyértelművé vált, hogy kisbabám lesz. Most jövök tőle. Annyira boldog vagyok. Kevinnek már elmondtam, ő is nagyon örült neki. Hihetetlen, igaz? – kérdezte és majd kiugrott közben a bőréből.
- Oh – nyögtem fel, valahogy nem voltam alkalmas ebben a pillanatban többre. Ez ma már a harmadik sokk, ami ér. Mi a fene folyik itt? Nem rémlik, hogy tavaszi zsongás lenne. Egyszerre három alakváltó baba fog érkezni, ilyenre már nem volt példa talán századok óta.
- Gratulálok! – lelkesedett Noah és engem is oldalba bökött, hogy térjek magamhoz.
- Ez fantasztikus – találtam meg a hangomat, és megint megöleltem Leah-t, majd kezet ráztam Kevinnel is.
- Képzeld, egyszerre vagyunk terhesek Emily-vel. Ez annyira izgalmas – folytatta Leah az örömködést, bennem pedig megakadt az ütő. Emily is?
- Ő is terhes? – kérdeztem meg döbbenten.
- Igen – lelkendezett Leah. – Nem is tudtad? – kérdezte kíváncsian.
- Már egy ideje nem beszéltem velük – mondtam levegő után kapkodva. Itt valami nagyon nem stimmel. Örülök, hogy mindenki boldog és babát vár, de ez akkor sem normális. Én már semmit sem értek. Na, nem baj, a lényeg, hogy a párok boldogok legyenek. Át is kéne mennem Nessie-hez egy kicsit.
- Oh, gondolom még mindig nem békültetek ki az eltérő nézeteitek miatt. Mármint Sammel – mondta Leah lehajtott fejjel. Eltérő nézetek. Mh… érdekesen fogalmaz, de végül is igen.
- Nem, mostanában nem beszélünk egymással csak, ha nem muszáj – válaszoltam gyorsan.
- Jaj, jut eszembe. Nessie alig várja, hogy találkozzatok – mosolygott rám Leah.
- Köszönöm – mosolyodtam el én is. – Akkor megyek is hozzá, hogyha nem haragszotok. Még egyszer gratulálok, Nektek! – öleltem még magamhoz Leah-t, majd elindultam Nessie-hez.

Az erdőig gyalog sétáltam, majd amikor beértem a fák közé átváltoztam és már száguldottam is a Cullen ház felé. A hát előtt az erdőben gyorsan visszaváltoztam és felöltöztem, majd bementem a házba. Amikor beléptem a nappaliba meglepő látvány fogadott. Edward szorosan magához ölelte Bellát, miközben Joanne-t Emmett óvatosan lefogta.
- Mi történik itt? – kérdeztem döbbenten.
- Joanne megtámadta Bellát – mondta Edward és dühösen pillantott Joanne-ra.
- Azt hittem ezt már tisztáztuk – néztem Joanne-ra meglepetten.
- Az okokat tisztáztuk, de a helyzet megváltozott – mondta a sasok vezetője dühösen.
- Mi változott meg? – kérdeztem és kérdőn néztem rá.
- Az összes sas bevésődött az utóbbi néhány hétben és nagy részüknél már kimutatható a terhesség is, ahogy nálam is, és valószínűleg a többiek is babát várnak, csak még nem tudjuk, és lefogadom, hogy a farkasoknál is várható jó néhány utód. A babák még az átlagnál is gyorsabban fejlődnek. Ilyen ütemben néhány hónap alatt megszületnek mindannyian. Nem normális, hogy már most kimutathatóak. Nem vettél észre semmi furcsát a törzsednél? – nézett Joanne most rám jelentőségteljesen. Mire minden szempár rám szegeződött.
- De igen. Igaz, hogy mostanában a leendő alakváltók száma nagyon megnövekedett. Erre már nagyon régen nem volt példa. Annyi babánk lesz egyszerre, mint máskor jó ha húsz év alatt.
- Tudod, hogy mit jelent ez? – kérdezte és megint megpróbált megindulni Bella felé, de Emmett nem hagyta.
- Azt, hogy végre felvirágzik a két alakváltó törzs hosszú idő után? – néztem rá kérdőn. Mit jelentene? Miért nem örül neki, hogy ez történik?
- Azt jelenti, hogy Sonja kisbabát várt, amikor megölte – üvöltötte Joanne miközben Bellára mutatott. – A jövőbelátónk szerint ez egy láncreakció, amit Seth és Sonja indítottak be – magyarázta nekem. – Megölted őt, pedig terhes volt – kiabált még egyszer Bellára, majd zokogni kezdett. Sonja, terhes volt? Uramisten!
- Hol van, Jasper? – kérdeztem idegesen. – Már rég le kellett volna nyugtatnia őt – böktem Joanne felé.
- Vadászik. Ő sem lehet itt minden egyes pillanatban. Ma nem számítottunk semmi ilyesmire. Te is tudod, hogy Alice nem látja az alakváltókat és a velük kapcsolatos dolgokat – mondta Carlisle nyugodtan.
- Akkor te csinálj valamit – kértem.
- Joanne is babát vár és nem engedi, hogy nyugtatót adjak neki. Én sem akarok neki gyógyszert adni, hogyha nem muszáj. Jasper mindjárt itt lesz, már egy jó órája elment. Azt mondta, hogy csak a környékre megy.
Amint ezt Carlisle kimondta hála az égnek Jasper jött be az ajtón. Gyorsan felmérte az érzelmi káoszt és az Emmett karjaiban vergődő Joanne-t mellé sietett és lenyugtatta. Amikor Joanne elaludt Emmett mellé léptem és a karjaimba kaptam Joanne-t.
- Valaki elvinne a határig kocsival? Noah majd értünk jön odáig, jobb lenne, ha most vele lenne – állapítottam meg.
- Majd én elviszlek – ajánlotta Carlisle.
- Köszönöm – mondtam hálásan. – Edward, Nessie hol van? – kérdeztem kíváncsian.
- Elmentek Rose-zal bevásárolni, nemsokára visszajönnek.
- Megmondod neki, hogy majd visszajövök? – kérdeztem reménykedve.
- Hát persze – mosolyodott el halványan Edward.
- Vigyázz rá, szüksége van rád – bökte a fejemmel Bella felé, majd elindultam Carlisle kocsijához.

A határnál Noah már várt minket. Átvittük Joanne-t a mi autónkba, majd hazamentünk. Noah óvatosan kiemelte kedvesét a hátsó ülésről, majd bevitte a szobájába és lefektette az ágyra. A Tanács aznap este összehívta a farkasokat és tájékoztatást kért. Kiderült, hogy mindegyik farkasnak kisbabát vár a párja, kivéve persze Nessie-t. Joanne amikor felébredt követelte, hogy álljunk bosszút Bellán, azért amit tett, de a Tanácsunk úgy látta, hogy mivel a jóslat beteljesedett, így nem kell megfosztanunk Bellát az életétől, de kirekesztett marad az idők végezetéig. A többség természetesen tiltakozott, de én és a falkám támogatta az ötletet. Még Leah is. Nem tudtam, hogy miért csinálja, de Leah egészen kiegyensúlyozott lett, és nem Cullen ellenes az utóbbi időben. Bár valószínűleg annak tudható be, hogy Carlisle-nak köszönheti, hogy gyermekei lehetnek.
Joanne nagyon megharagudott ránk, és megmondta, hogy soha többé nem teszi be a lábát a területünkre, úgyhogy Noah is elhagyott bennünket és Joanne-hoz költözött. Legnagyobb meglepetésemre Marie pedig Davidhez költözött. Marie-val sokat találkozom a Cullen házban, de Noah-t azóta nem láttam, amióta Joanne-val elhagyta a küszöbünket. Remélem, hogy azért egyszer még megbocsátanak, bár a jelenlegi helyzetben erre elég kevés az esély. Már négy hónapja veszítettük el Seth-et és Sonját, de még mindig nem lábalt ki belőle senki. Két dolog van, aminek mostanában örülni tudok, az egyik, hogy minden farkas párja boldog és szépen nőnek a pocakok is, most már Lily is teljesen megnyugodott, a másik hogy Bella meglepő módon nem húzódott vissza a depressziójába. Pedig azt hittem, hogy azok után, amit megtudtunk megy és megöleti magát, de szerencsére meg sem fordult a fejében.