Ha a lélek összeforr - 38. fejezet

Bonyodalmak 2.


(David szemszöge)

Ezt nem hiszem el. Azt hittem, hogy soha többé nem fogom látni Marie-t. Két év alatt, ha ez lehetséges még gyönyörűbb lett. Pedig azt hittem, hogy az már teljesen kizárt. Még mindig melegszívű és tökéletes. Vajon mit keresnek itt? Hiszen az egyetemen kellene lennie. Talán valami baj van? Veszélybe kerültek volna. Lehet, hogy üldözik őket? Meg kell tudnom, hogyha veszélyben van. Nem hagyhatom, hogy baja essen. Eléggé elgondolkodhattam, mert valaki rázogatni kezdett.
- Hahó, David! Jól vagy? – kérdezte Edward, miközben még mindig próbált visszahozni a valóságba.
- Igen, persze, jól vagyok – mondtam nem túl határozottan. Lehet, hogy inkább el kéne mennem. A legutóbb sem kértek belőlem, és most sem hiszem, hogy kellenék. A legjobb lesz, ha tovább megyek, még mindig jobb, mint itt ülni és nézni azt, aki nem lehet az enyém.
- Az előző gondolatmeneted jobban tetszett – mondta Edward határozottan.
- Hogy? Kihallgattál? – kérdeztem felháborodva.
- Sikítottak a gondolataitok, ahogy megláttátok egymást – mosolyodott el Edward és megveregette a vállamat. – Ő is szeret téged. Szerintem csak egy kis bátorításra lenne szüksége.
- Ő küldött el engem. Azt mondta, hogy nem én kellek neki, hanem inkább a bátyja. Az ő döntése és én ezt tiszteletben tartom. Ha itt maradok az mind a kettőnknek rossz lesz.
- Szerintem az lenne helytelen, ha most elmennél. Mindkettőtöket szeret. Noah-t természetesen testvéri szeretettel, de téged szerelemmel. Harcolj egy kicsit, hidd el, megéri.
- Hogyan harcoljak egyedül? Addig nem lehetünk együtt, amíg Marie nem áll egy kicsit a sarkára Noah-val szemben. Megint bujkáljunk? Az a legutóbb is remekül végződött. Én lesérültem testileg – lelkileg. Ő meg a bátyja pártját fogta, holott nem én kezdtem el a támadást. Én próbáltam normálisan viselkedni, de hiába.
- Noah még nem enyhült meg az irányunkba, de idővel meg fog. Képzelnéd, hogy egykor, hogy gyűlöltük egymást a farkasokkal? Most pedig nem tudunk szinte nélkülük meglenni és ők sem nélkülünk. Majd segítünk nektek. Csak maradj itt és próbáld meg visszahódítani Marie-t, bár a gondolatait hallva nem is lesz olyan nehéz dolgod. Nagyon szeretne veled lenni – vigyorgott Edward leplezetlenül.
- Biztos vagy ebben? – kérdeztem döbbenten.
- Igen, teljesen.
- Rendben, akkor maradok, amíg egy kicsi esélyt is látok egy közös jövőre, addig nem adom fel. Köszönöm, Edward – mondtam hálásan.
- Nincs mit – mosolygott Edward őszintén, majd megcsörrent a mobilja, úgyhogy elnézést kért és kiment.

(Edward szemszöge)

Nagyon meglepődtem, amikor megláttam, hogy Tanya keres. Talán szeretnének látogatóba jönni? Végül is már nagyon régen voltak itt. Remélem, már kicsit jobban vannak, mint amikor távoztak. Nagyon szerették Irinát.
- Szia, Tanya. Mit tehetek érted? – kérdeztem vidáman. Örültem, hogy újra kapcsolatba lépnek velünk.
- Szia, Edward. Igazából Carmennek és Eleazarnak lenne egy kérése. De szerettelek volna én felhívni – mondta Tanya vidáman. – Már olyan rég hallottam a hangodat.
- Te is hiányoztál. Mi lenne az a kérés? – kérdeztem kíváncsian.
- Carmen és Eleazar elutaznak és meglátogatják az Amazonokat, szeretnék elvinni magukkal Renesmee-t is egy kis nyaralásra, ha elengeditek velük. Carmennek már nagyon hiányzik a kicsi és gondolta, ha nem haragszotok meg érte, akkor szívesen nyaralnának vele egyet. Ígéri, hogy úgy vigyázni rá, mintha a saját lány lenne – mondta Tanya őszintén.
- Ebben nem is kételkedtem volna – mondtam nevetve. Carmen nagyon szereti Renesmee-t. – Megbeszélem a lányokkal és visszahívlak. Rendben?
- Igen, persze. Köszönöm. Oh, Edward – mondta még hirtelen.
- Igen? – kérdeztem kíváncsian.
- Igazából két nap múlva indulnának, mert ez egy eléggé hirtelen ötlet volt. Engem is megleptek egy kicsit vele – mentegetőzött Tanya.
- Nincs semmi baj, Tanya. Mindjárt megbeszélem a lányokkal és rögtön visszahívlak. Szia – mondtam még, majd letettem a telefont.
Elég váratlan ez a dolog, de nem baj. Mi is szoktunk ilyen hirtelen ötlettől vezérelt utazásokat tenni. Úgy tűnik, hogy ez a vámpírok sajátja. Mindenesetre, remélem, hogy Bella beleegyezik, mert Renesmee már alig várta, hogy mikor látogathatja megint az Amazonokat. Vajon merre lehetnek? - gondolkodtam el, majd meghallottam kintről Renesmee kacagását. Legnagyobb meglepetésemre, Jake-kel játszott. Milyen hamar visszaért. Vagy én beszélgettem sokat Daviddal? – gondolkodtam el egy pillanatra, majd inkább néztem az önfeledt játékot, amiről nem tudtak leszokni. Jacob már megint feldobálta és elkapta, Nessie pedig imádta, amikor ezt csinálják.

Kimentem és Bellához osontam, majd átkaroltam a derekát. Nem húzódott el, hanem belesimult az ölelésembe, ez egy jó jel. Talán végre abbahagyja a duzzogást. Jasper azt mondta, hogy már nem is haragszik rám, csak dacoskodik.
- Szia – csókoltam bele a nyakába, mire még jobban hozzám bújt.
- Szia – köszönt vissza és hátrafordult, hogy megcsókoljon. Ez az, végre abbahagyta a duzzogást, már hiányzott a közelsége.
- Tanya hívott az előbb – kezdtem bele a történetbe.
- Igazán? És mit akart? Talán meglátogatnak minket? – kérdezte kíváncsian.
- Nem, igazából Carmen és Eleazar szeretnék elvinni Renesmee-t nyaralni az Amazonokhoz, hogyha van kedve és elengedjük – mondtam el a történteket, mire Renesmee odakapta a fejét felénk és szélesen elmosolyodott.
- Tényleg? Elvisznek nyaralni? Ti is jöttök? Meg Jake? – lelkesedett Nessie.
- Igen, szeretnének elvinni téged, de mi és Jake most nem tudunk veled menni. Csak Carmennel és Eleazarral mennétek.
- Oh, hát nem is tudom – gondolkodott el Renesmee. Jacob pedig rám nézett és kiabálta a gondolatokat.
- Szerintem jobb lenne, ha egy kicsit elmenne Nessie, addig is biztonságban lenne, mert itt most elég veszélyes – gondolta Jacob, én pedig aprót bólintottam. – Majd én meggyőzöm, hogy jó lesz neki, ha elmegy egy kicsit. Nem lesz könnyű nélküle, de a biztonsága fontosabb – mondta Jacob tovább a gondolatait, én pedig ismét jeleztem, hogy egyet értek.
- Nessie, futunk egyet? – kérdezte Jacob.
- Persze – lelkesedett Nessie azonnal. Néhány pillanat múlva pedig már el is száguldottak.

- Bella? – kérdeztem miután eltűntek a láthatárról.
- Tessék – mosolygott rám szerelmem.
- Te mit szólsz hozzá? Elengedjük Renesmee-t nyaralni? – kérdeztem kíváncsian, és reméltem, hogy igenlő választ fog adni. Ha Nessie nincs a közelben, amikor történik valami, akkor senkinek nem lesz rá oka, hogy keresse őt, de ha mégis, akkor a barátaink megvédik. Jobb nevelőszülei pedig nem is lehetnének, mint Carmen és Eleazar, hiszen imádják őt mindketten.
- Nem is tudom. Egyrészt nagyon hiányozna, de másrészről, akkor biztonságban lenne, és Carmen talán csak Eleazart szereti jobban Renesmee-nél – válaszolta kedvesem. Nagyszerű, reméltem, hogy ő is így gondolja. Nyugodtabb lennék, ha távol lenne most egy kicsit. Még olyan kicsi. Semmi keresnivalója egy esetleges csata közelében, most hogy neki semmi köze hozzá. – Szerintem engedjük, hogy ő döntse el, hogy szeretne-e menni. Elég értelmes és nagy már hozzá, hogy tudja mit szeretne. Ha el akar menni, akkor én elengedem – szakított ki kedvesem a gondolataimból.
- Rendben, ez nagyon jól hangzik – mondtam mosolyogva. Nagyon örültem, hogy egyet értünk. Most már csak Jacob-on múlik a dolog. – Még egyszer kérlek, bocsáss meg, hogy annyit kérdezősködtem, nem akartam, hogy úgy érezd, hogy nem bízom benned – mondtam bűntudatosan.
- Nincs semmi baj, de kérlek, hogy többet ne forduljon elő – üzente ellökve a pajzsát és én végtelenül boldog voltam, hogy megint engedte hallani a gondolatait, még akkor is, hogyha csak egy mondat erejéig.
Odarohantam és karjaimba kaptam, majd szenvedélyesen megcsókoltam. Már éppen belemerültünk volna szerelmünkbe, amikor hallottuk, hogy Nessie és Jacob már jönnek is visszafelé. Néhány perc múlva pedig már meg is álltak előttünk.

- Szeretnék elmenni, nyaralni – mosolygott Nessie, majd Jacob-ra, aztán ránk nézett. – De biztos, hogy nem jöhettek velem? – kérdeztem kíváncsian.
- Most nem kicsim – mondtuk neki Bellával.
- Sajnálom, Nessie, de most én sem mehetek veled – válaszolt Jacob is.
- Hiányozni fogtok – mondta kicsit szomorúan.
- Te is nekünk – vágtuk rá azonnal. Majd mindhármunknak a nyakába ugrott és megölelte.
- Mikor indulok? – kérdezte Renesmee kíváncsian.
- Már holnap át kéne menned Tanyaékhoz és onnan mennétek tovább holnapután – mondta Edward határozottan.
- Olyan hamar? – kérdezték döbbenten.
- Igen, tudjátok ez olyan hirtelen ötlet volt a részükről – magyarázkodtam.
- Jól van, legyen, ha Renesmee-nek is megfelel, akkor legyen – bólintott rá Bella.
- Akkor menjük csomagolni – mondta Nessie izgatottan. Bella gyorsan mellém lépett és hadarni kezdett, hogy csak mi értsük.
- Mit szólnál hozzá, hogyha a ma estét még velünk töltené, Renesmee, hogy el tudjon mindenki búcsúzni és velünk aludhasson. Holnap pedig elvihetné Jacob Denaliba, hogy kettesben lehessenek még egy kicsit, a nyaralás előtt. Így megfelelne? Kérlek, Edward. Tudod, hogy Jake-nek is nagyon nehéz lesz nélküle.
- Rendben, legyen, ahogy akarod. Egyébként tetszik ez a terv – mondtam mosolyogva és megöleltem.

Megbeszéltük Nessie-vel és Jake-kel is Bella ötletét, és miután mindenkinek tetszett felhívtam Tanyát és elmondtam, hogy holnap Jacob viszi át hozzájuk. Mindenki nagyon boldog volt, és persze egy kicsit szomorú is. Még Rosalie is elfogadta a tényt, hogy jobb, ha Renesmee nincs itthon egy darabig, és ebben mindenki egyetértett, de tudtuk, hogy nagyon fog hiányozni. Alice természetesen gyorsan összehozott egy kis búcsú bulit Nessie-nek, amit mindenki nagyon élvezett, bár abból a rengeteg tortából, amit Alice hozatott az egész harmadik világ jól lakhatott volna. Szegény Nessie, pedig már sírva könyörgött gondolatban, hogy állítsam le Alice-t, aki mindegyik ízt meg akarta kóstoltatni vele. Kedvenc hugicám ugyanis a fejébe vette, hogy most kell megtudnia, hogy melyiket szereti Nessie a legjobban, mert három hónap múlva itt a szülinapja unokahúgának, és mi lesz, hogyha nem érnek vissza időben Renesmee-ék, és nem tudja kipuhatolni, hogy milyet rendeljen. Ez még rendben is lett volna. Csak szegény kislányom már a hatodik fajta csoki tortánál bőségesen jóllakott és még lettek volna a gyümölcsösek és egyéb mindenféle főzött krémes torták is. Szerencsére Bella el tudta magyarázni Alice-nek, hogy bárki bármennyire is szereti az édességet, mint például Renesmeee, attól még nem feneketlen a gyomra.

Az este mindent egybevetve csodálatosan telt. Sokat beszélgettünk és nevettünk. David pedig a fejébe vette, hogy másnap beszél Marie-val. Jacob pedig felajánlotta a segítségét, mivel nagyon sajnálta a történteket, mert Noah-nak a szerződés szerint nem volt joga rátámadni senkire. Miután mindenki lepihent, akinek szüksége volt pihenésre. Bella és én hazavittük kislányunkat, aki út közben elaludt a karomban. Amikor megérkeztünk Bella mosolyogva szélesre tárta előttünk az ajtót, én pedig bevittem Renesmee-t a szobánkba és ledőltem vele az ágyra. Majd pedig intettem kedvesemnek, hogy csatlakozzon hozzánk.
- Mindjárt jövök, csak gyorsan átöltözöm. Ez a ruha nem épp kényelmes az ágyban – mondta Szerelmem mosolyogva, majd bement a gardróbba.
- Siess vissza hozzánk – súgtam neki, mire kidugta a fejét a gardróbból.
- Mindig – mosolygott rám szelíden, majd megint bebújt a szekrénybe.

(Bella szemszöge)

Gyorsan bementem a hatalmas szekrénybe és néhány pillanat alatt átöltöztem, majd megfogtam a telefonomat és villámgyorsan írtam egy sms-t. Nem nagyon akartam ragozni a szavakat, úgy is tudja, hogy mennyire hálás vagyok a segítségéért. Úgyhogy tömören csak ennyit írtam.

„Köszönöm, Eleazar. Bella”

Majd visszamentem Edwardhoz és Renesmee-hez, hogy velük tölthessem az éjszakát. A duzzogásom elég hatásosra sikerült, úgyhogy Edward szerencsére mostanában nem fog arra kérni, hogy lökjem el a pajzsomat. Inkább megvárja, hogy akkor tegyem, amikor én akarom. Én pedig csak, akkor fogom ezt megtenni, amikor biztonságos a dolog. Jobb is így, mert ezáltal, sokkal könnyebb lesz magamban tartani a dolgokat. Gyűlölöm ezt, de egyszer talán majd alkalmam nyílik rá, hogy mindent elmondjak neki.