Ha a lélek összeforr - 23. fejezet

Gina

Joanne vidáman ébredt fel, mert végre meggyógyult a karja és eljött az ideje, hogy újra repüljön. Komótosan előkészítette a reggelijét, mint minden nap és éppen nekilátott volna, amikor kopogtattak az ajtón. Gyorsan odament és kinyitotta.
- Szia, Joanne – mondta Gina kicsit bátortalanul.
- Szia, Gina – lepődött meg a lány. – Mit szeretnél?
- Csak meg akartam kérdezni, hogy szükséged van-e segítségre a gyakorláshoz – mondta a lány szemlesütve.
- Azt hiszem, hogy nem ártana, ha valaki velem jönne, amikor átváltozom. Lehet, hogy még nem fog simán menni a dolog.
- Esetleg megengednéd, hogy veled tartsak? Nagyon szívesen segítenék neked. Fáslit is hoztam, hogy rögzítsem a szárnyad miután átváltoztál, ha szükséges – mondta Gina reménykedve.
- Ha nincs más dolgod éppen, akkor örülnék, ha velem jönnél – mosolyodott el Joanne.
- Köszönöm – csillant fel a lány szeme.
- Éppen reggelizni készültem. Csatlakozol hozzám? – ajánlotta fel Joanne és szélesre tárta az ajtót.
- Szívesen – mondta Gina vidáman és belépett az ajtón.
- Joanne gyorsan hozott még egy terítéket és a testvérének is töltött kávét, majd csatlakozott a lányhoz.
- Hogy haladnak a lányok? – kérdezte Joanne kíváncsian.
- Minden rendben van. A sérülések meggyógyultak, és mindenki megtanulta a manővereket is – válaszolta Gina lelkesen.
- Sokat foglalkoztál velük az utóbbi napokban, és ha jól láttam kezdenek téged vezetőként is tisztelni.
- Igyekszem, hogy a nyomodba érhessek, de közel sem vagyok annyira jó vezető, mint te – mondta Gina őszintén.
Joanne hirtelen nem is tudta, hogy mit reagáljon. A nővérére egyáltalán nem volt jellemző ez a viselkedés. Ahelyett, hogy újfent megállapította volna, hogy ő lenne a rangidős, jogos vezető, inkább szinte már alázattal beszél hozzá.
- Jól vagy, Gina? – bukott ki a kérdés a lányból. – Mi történt? Már úgy értem, hogy olyan vagy, mintha kicseréltek volna. Figyeltelek az utóbbi napokban és gyökeresen megváltoztál. Egyébként ezt a lányok is érzik. Beszéltem velük tegnap este, és maguk mondták, hogy egyre inkább kezdesz úgy viselkedni, mint én. Bár ha jól hallottam azért a Tanács előtt még nem mered felemelni a hangod, de legalább már szembe mersz szállni velük – nevetett fel Joanne.
- Őszintén szólva, elgondolkodtam azokon a dolgokon, amiken a minap veszekedtünk és rájöttem, hogy igazad van. Azért nem én lettem a vezetője a sasoknak, mert nem voltam rá méltó. Tudom, hogy nem érdemlem meg, de ha hagyod, akkor a bocsánatodért könyörögnék azért, hogy elárultalak, és megsebesítettelek. Meg is ölhettelek volna, de én csak arra gondoltam, hogy az a kötelességem, hogy megakadályozzam a vörös sas szökését. Pedig ha átgondoltam volna szegény Sonja helyzetét. Hát így utólag, már nem vagyok biztos benne, hogy én nem akartam volna megszökni egy kényszerházasság elől. Remélem, hogy jól van. Bár a végső felismerés, akkor tört rám, hogy új életet kell kezdenem, amikor feltetted a csapattal kapcsolatban azokat a kérdéseket, amikből egyikre sem tudtam válaszolni. Mindig téged hibáztattalak azért, hogy nem én vezetem a csapatot, de ha jobban belegondolok, csakis magamat vonhatom felelősségre a hibáimért. Próbálok megváltozni, de örülnék, hogyha esetleg segítenél nekem. Kérlek, ne értsd félre! Nem akarom elvenni tőled a vezetést, én csak szeretnék végre beilleszkedni a sasok közé, hogy mind úgy érezzétek, hogy feltétel nélkül megbízzatok bennem.
- Mi bízunk benned, Gina. Te is a csapat tagja voltál mindig is, csak nem mutattad meg nekünk még soha, hogy valóban az is akarsz lenni. Viszont ha így folytatod tovább, akkor azt hiszem, hogy nem lesz ezzel semmi probléma – mondta Joanne boldogan és megszorította testvére kezét.
- Na és, te? Meg tudod bocsátani nekem, hogy ilyen csúnyán elbántam veled? – kérdezte Gina félve.
- Megbocsátok, hogyha megígéred, hogy soha többé nem teszel ilyesmit.
- Rendben, ígérem – mondta Gina hálásan. – Sajnálom, hogy eltűnt a legjobb barátnőd. Ez is az én hibám. Soha nem lett volna szabad úgy tartanom a Tanács kérésére, mint egy rabot. Teljesen elkeseredett volt, amikor utoljára láttam – mondta Gina bűnbánóan.
- Sonja erős lány, nem kell miatta aggódni. Kizártnak tartom, hogy ne boldoguljon bárhol is van most.

Gina és Joanne még sokáig beszélgettek reggelizés közben. Majd miután már mindent megtárgyaltak és bepótolták a testvérként elpazarolt éveknek legalább egy részét, nevetve indultak el, hogy Joanne kipróbálhassa az immáron meggyógyult szárnyát. Az átváltozás könnyedén ment, de a repülés még kicsit döcögött. Időközben a csapat többi tagja is odament hozzájuk, és mindenki figyelte Joanne-t, hogyha szüksége lenne segítségre azonnal oda tudjanak menni hozzá. Joanne órákon át boldogan szárnyalt, Gina és a többiek alig tudták meggyőzni, hogy kezdetnek éppen elég lesz ennyi. Éppen a házaik felé tartottam, amikor Ginát megszólította a Tanács egy tagja.
- Vezér, várunk a Tanácsteremben – kiáltott utána a küldött.
- Már nem én vagyok a Vezér. Joanne meggyógyult, és ma már fel is tudott szállni, úgyhogy természetesen visszaadom a pozícióját – válaszolta Gina.
- Nem, Gina. A Tanács szavazott és azt kívánja, hogy te maradj a sasok vezetője. Úgy találjuk, hogy sokkal jobban végzed a dolgod, mint Joanne tette.
- Nem a Tanács választja ki, hogy ki vezet bennünket – tiltakoztak a lányok. – Joanne kapta meg a lehetőséget, és nagyon jól végzi a dolgát.
- Lehet, hogy ti így gondoljátok, de a Tanács nem. Egyébként is Gina a rangidős. A szellemek nyilván tévedtek, amikor Joanne-ra esett a választásuk – mondta a férfi dühösen.
- Nem, nekem még tanulnom kell, hogy vezethessem őket, de Joanne alkalmasnak született a feladatra – tiltakozott Gina. – Hosszú időbe telt, de végre megértettem.
- Ellenszegülsz a Tanácsnak, Gina? – lepődött meg a tanácstag.
- Igen, mert végre megértettem, hogy mit is jelent csapattagnak és nővérnek lenni, és nem vakon követni az utasításokat. Már éppen itt volt az ideje – mondta Gina határozottan, és Joanne-ra mosolygott.
- Értem, akkor jobb lesz, hogyha mindkettőtöket a Tanács elé viszlek – intett a férfi a Tanács épületet felé.
- Rendben, azonnal megyünk – mondta Joanne és megfogta Gina kezét.

A két lány kézen fogva indult hát el a Tanács színe elé. Amikor odaértek Greg döbbenten nézett a két lányra, akik szinte alig beszélgettek egymással amióta Joanne megkapta a Vezér szerepét. Most pedig újra egymás mellett állnak, ahogyan régen.
- Mit jelentsen ez? – kérdezte Greg döbbenten. – A Vezért hívattuk. Neked semmi keresnivalód itt Joanne.
- Még mindig Joanne a vezérünk – mondta Gina kicsit bátortalanul.
- Szerintünk már nem – csattant fel Greg.
- Nem a Tanács dönt arról, hogy ki vezeti a sasokat. Ebbe az egybe bele kell törődniük – mondta Joanne kissé idegesen.
- Te nem végzed a dolgod, ezért úgy döntöttünk, hogy leváltunk – mondta Greg és az asztalra csapott.
- Ő végzi csak igazán a dolgát – csattant fel Gina. – Maguk itt ülnek és próbálják kitalálni, hogy mi a jó mindenkinek. Mit értek el vele? A maguk tanításai miatt kis híján megöltem a testvéremet, és bezártam egy rettegő lányt, akiről most azt sem tudjuk, hogy hol van, és él-e még egyáltalán. Maguk talán jól végezték a dolgukat? A Tanácsnak a helyes útra kéne terelnie bennünket, ehelyett pedig megállás nélkül parancsolgatnak. Térjenek már észhez! – fakadt ki Gina és a döbbenettől még Joanne sem volt képes megszólalni.
Néhány pillanatnyi csend után Greg felállt a székéből, és üvölteni kezdett.
- Senkit sem érdekel a véleményed, Gina. Azt hittük, hogy legalább te nevelhető vagy a sasok között, de úgy tűnik tévedtünk. A génállomány teljesen halálra van ítélve, ha rajtatok múlik. Nem érdeke, hogy mit gondoltok rólunk, de mindenki érdekében mondom, hogy kerítsétek elő a vörös sast két héten belül, különben kénytelenek leszünk körözést kiadni ellene.
- Ezt nem tehetik. Sonja már elmúlt tizennyolc éves. Felnőtt nő, és azt csinál, amit akar – csattant fel Joanne.
- Az lehet, de a külseje alapján lehetne még kiskorú is. Egyébként pedig keresni fogják, hogyha a feldúlt édesapja bemegy a rendőrségre és elmondja, hogy a lánya eltűnt az éjszaka közepén a szobájából, és sehol nem találják.
- Maga utolsó… - kezdett bele Joanne, de Gina gyorsan befogta a száját.
- Rendben, Tanácsfő! Adjon nekünk két hetet – mondta Gina alázatosan.
- Örülök, hogy visszatért az eszed, Gina – mondta Greg elégedetten. – Távozhattok!

Gina alázatosan biccentett, majd Joanne-t maga után húzva elindult az ajtó felé. Testvérének még lett volna mondanivalója a Tanácsnak, de szerencsére Gina szorosan tartotta, így nem sikerült elmondani a véleményét. Amikor beértek Joanne házába, Gina elengedte a lányt és gyorsan hátrébb lépett néhány lépést, mert tudta, hogy Joanne most nincs épp nyugodt hangulatában. Néhány pillanat múlva már szakadtak is a ruhák, és a lány feldúltan sasként állt a konyha közepén. Gina gyorsan ledobta a ruháit és ő is átváltozott.
- Joanne, kérlek, higgadj le – kérlelte Gina testvérét.
- Már hogy higgadnék le? Ezek nem normálisak! – csattant fel Joanne.
- Joanne, figyelj rám. Van egy remek ötletem – kezdte Gina. – Meg tudjuk oldani a problémát és azzal, hogy úgy tettem, mintha engedelmeskednék nekik időt is nyertünk.
- Mi a terved? – kérdezte Joanne kíváncsian.
- Arra gondoltam, hogy valóban megkeressük Sonját és meggyőződésünk róla, hogy minden rendben, de miután megtaláltuk nem hozzuk vissza, hanem elrejtjük egy biztonságos helyen, ahol nem találják meg a rendőrök – magyarázta Gina.
- Remek terv, de mégis hova tudnánk elrejteni Sonját, és milyen élet lenne az remeteként? – gondolkozott el Joanne.
- Ezt még nem tudom, de ki fogom találni, hogy hol rejtsük el, és azt is, hogyan ne kelljen remeteként élnie.
- Rendben, próbáljuk meg – egyezett bele Joanne. – Azt hiszem, hogy tudunk megoldást találni.
- Jó, akkor mi legyen? Beszéljek a lányokkal, vagy inkább majd te beszélsz velük? – kérdezte Gina.
- Kérlek, beszélj a lányokkal, én addig lenyugszom, és letusolok.
- Oké, akkor majd visszajövök hozzád, ha mindent elintéztem – mondta Gina és visszaváltozott, felöltözött, és kiment a házból.

Miután Joanne lehiggadt egy kicsit és visszaváltozott, majd felkapta a köntösét gyorsan elővette a mobilját, hogy felhívja Sonját. Kicsengett egyszer, kétszer, háromszor, de a lány nem vette fel.
- A fenébe, Sonja, vedd már fel, kérlek – mondta Joanne kétségbeesetten.
Néhány csengés után bekapcsolt az üzenetrögzítő, így Joanne hagyott üzenetet Sonjának. Éppen, hogy végzett visszaért Gina, hogy megbeszéljék a további teendőket. Amikor mindent megbeszéltek és Gina is hazament a saját házába Joanne pedig küldött egy sms-t Edwardnak, hogy másnap találkozzanak a szokott helyen és időben, ha megoldható.