Ha a lélek összeforr - 12. fejezet

A terv

Jacob csak állt döbbenten Edward előtt és nem szólalt meg. Edward pedig még mindig próbálta magát lenyugtatni a hallottak után. Néhány percig álltak így, aztán Jacob feladta a várakozást és megszólalt.
- Edward, jól vagy? Sápadtabb vagy, mint szoktál – mondta Jacob kissé aggódva.
- Jól vagyok – tért magához Edward a gondolataiból.
- Mit hallottál? – kíváncsiskodott Jacob.
- A vörös sas nem gyengélkedik, hanem halálra van rémülve, és az sem segít túl sokat az állapotán, hogy egy berácsozott ablakú szobában tartják, mert megpróbált megszökni. A lány, akit Joanne-nak hívnak megpróbált neki segíteni, de valami Gina nevű lány megsebesítette, és lezuhant sas formában, akkor tört el a karja, vagy szárnya. Összességében, ahogy sejtettük a lány sem szeretne hozzámenni Seth-hez, legalábbis így látatlanul. Azért valahol meg lehet őket érteni szerintem – mondta Edward határozottan.
- Nézd, Edward. Én sem örülök neki, de ha egyszer így döntöttek az ősök, akkor így fog történni – sütötte le Jacob a szemét.
- Én megértem, hogy Alfaként meg kell tenned, de mivel Seth elég okos ahhoz, hogy ne találd meg, szerintem nem az a megoldás, hogy ezt a szegény lányt pedig egy életre bezárják a szobájába és elhajítják a kulcsot – csattant fel Edward.
- Tudom, hogy igazad van, de lehet, hogy Seth előkerül. A törzs mindennél fontosabb neki, és soha nem bújna ki a kötelessége alól – mondta Jacob határozottan.
- Lehet, hogy igazad van, de majd meglátjuk – mondta Edward. – Most pedig, ha nem haragszol haza megyek. A többiek már biztosan nagyon aggódnak.
- Persze, menj csak, és köszönöm a segítséget – mondta Jacob hálásan.
- Nincs mit. Holnap várunk, Jacob. Nessie szeretné veled tölteni a napot, ha lesz időd – köszönt el Edward.
- Természetesen lesz időm. Nessie-re mindig tudok időt szakítani – mosolyodott el Jacob.

Edward elindult hát a határ felé, már majdnem át is lépte, amikor veszekedést hallott meg nem messze.
- Mégis mit képzelsz, Joanne? Senki nem mondta, hogy szólj egy szót is a találkozón. Nem azért hoztunk magunkkal, hogy beszélj is, hanem azért, hogy szemmel tudjunk tartani, te alattomos nőszemély. Vezér létedre meg akartad szöktetni a vörös sast, pedig neked az lett volna a dolgod, hogy megakadályozd – csattant fel Greg.
- Nem. Vezérként az a dolgom, hogy a sasok érdekeit is szem előtt tartsam, és ez nem képviseli senki érdekeit. A jövőbelátók tévedtek már. Mi van, ha akkor is tévedett és ez a frigy teljesen felesleges. Lehet, hogy csak tönkretesszük két jó ember életét. Egyébként, ha nem Vezér kell, hanem szófogadó talpnyaló, akkor most örülhetsz, mert Gina vette át a sasok vezetését, amíg fel nem épülök, az állítólagos balesetemből – üvöltött a lány.
- Megérdemelted, amit kaptál. Gina csak tette a dolgát – mondta Greg ingerülten. – Mi most tovább megyünk, ha akarsz, akkor velünk jössz, ha nem akkor itt maradsz, és majd utánunk jössz, hogyha lehiggadtál egy kicsit. Engem nem érdekel, de ha most velünk jössz, akkor fogd be a szád és próbálj meg normálisan viselkedni.
- Azt hiszem, hogy inkább sétálok még egy kicsit erre felé, majd visszajutok valahogy a törzshöz – mondta Joanne és elindult az ellenkező irányba, mint a többiek.
- Rendben, menj csak. Azt hiszem, hogy így mindenkinek jobb lesz – kiáltott utána Greg.
Oh, ez nagyszerű. Legalább tudok beszélni kettesben ezzel a lánnyal. Azt hittem, hogy sokkal nehezebb dolgom lesz, hogy egyedül találjam valamikor, erre csak az ölembe pottyant ez a remek alkalom – lelkendezett Edward magában. Várt még egy negyed órát, hogy a törzs többi tagja elég messze kerüljön Joanne-tól, aztán elindult a lány után. Nem is kellett sokáig keresgélnie, mert a lány fáradtan ült egy kidőlt fatörzsön és a földet bámulta. Úgy látszott, hogy nagyon töpreng valamin, de Edward nem akarta kihallgatni. Lassan közelített a lány felé, hogy nehogy véletlenül megijessze, de Joanne hirtelen felnézett rá.
- Áruld már el, hogy min gondolkozol ennyi ideig? – dörrent rá Joanne.
- Tessék? – döbbent meg Edward.
- Jaj, ne szórakozz már. Mindketten tudjuk, hogy már azóta követsz minket, amióta kiléptünk a Quileute-ok lakóhelyéről. Mivel nem a többieket követted, ebből arra következtetek, hogy az én illatom volt a csábítóbb, úgyhogy essünk túl rajta. Rendben? Csak csináld gyorsan, ha kérhetném – mondta Joanne beletörődően.
- Nem akarlak bántani – mondta Edward, mikor rájött, hogy mire gondol a lány. – Azért jöttem, mert szerintem segíthetnénk egymásnak.
- Mi? – döbbent meg ezúttal Joanne.
- Meg akarod menteni a barátnődet a kényszerházasságtól, én pedig meg akarom menteni a barátomat ugyanettől – magyarázta Edward.
- Neked egy farkas a barátod? – nyílt tágra a lány szeme.
- Igen, méghozzá a legjobb barátom – mondta Edward határozottan.
- Oh, várj csak, akkor te egy Cullen vagy? – kérdezte Joanne megvilágosodva.
- Igen, Edward Cullenek hívnak – mutatkozott be Edward.
- Akkor már értem. Jacob mesélt rólatok, azt mondta, hogy nem vagytok veszélyesek az emberekre, csak az állatokra és mesélt Nessie-ről is. A te lányod, igaz?
- Igen, a mi kis csodánk – mosolyodott el Edward.
- Komolyan gondolod, hogy segítesz nekem? – kérdezte Joanne lelkesen.
- Igen, hogyha te is akarod. Bár azokból a dolgokból, amiket gondoltál ma, erősen az a gyanúm, hogy te is el akarod tűntetni a barátnődet, ahogy én a barátomat.
- Ebben igazad van. Várj csak, abból, amit gondoltam? – döbbent meg a lány újra.
- Igen, ne haragudj, de kihallgattalak. Ez a képességem. Nagyon fáj a karod, vagy szárnyad? Mindig máshogy gondolsz rá – kérdezte Edward.
- Nem vészes. Még két-három nap és jobb lesz, mint új korában. Még szerencse, hogy más nem tört el. Elég nagyot zuhantam.
- Igen, láttam. Szóval, érdekel az ajánlatom? – vigyorodott el Edward.
- Azt hiszem, hogy igen – mosolygott a lány is. – Kérlek, avass be a terveidbe – mondta Joanne és odébb csúszott a fán, hogy Edward is leüljön mellé.
- A tervem a következő, bár ezt senki nem mondta el nektek, de Seth már eltűnt – kezdett bele Edward.
- Oh, te voltál? Mármint neki is te segítettél? – kérdezte a lány.
- Igen, én voltam és újra megtenném – mosolygott Edward. – De senki nem tudja, hogy én tettem, úgyhogy ne árulj el.
- Nem, persze. Kérlek, folytasd.
- Rendben, szóval én magam sem tudom pontosan, hogy Seth hol van, így nem tudom elárulni, de tudom, hogy mi az öt lehetséges hely, amelyek közül választott. Arra gondoltam, hogy segítek neked kiszabadítani a barátnődet és neki is megadjuk a választás lehetőségét az öt hely közül. Így megvan az esély arra is, hogy találkozzanak, hiszen ki tudja, kevés rá az esély, de lehet, hogy találkozniuk kell. Ha pedig mégsem találkoznak, akkor majd kialakul az életük, és ha akarnak visszajönnek az esküvőig, ha nem akarnak, akkor pedig maradnak, ahol vannak – magyarázta Edward.
- Nekem felettébb tetszik ez a terv. De egyvalamit még árulj el, kérlek – kérte Joanne.
- Igen?
- Mi az az öt lehetséges hely? Nem akarom, hogy valami szörnyű helyre jussanak.
- Ne izgulj, a lehetséges helyek egyetemek, és még mielőtt megkérdeznéd könnyedén bejuttatom őt bármelyikbe, ahogy Seth-et is bejutattam – vigyorgott Edward.
- Oh, ez remekül hangzik – mosolygott a lány is.
- Szerintem is remek terv, ahogy az tőled el is várható, öcskös – szállt be hirtelen Jasper a társalgásba.
- A francba, éreztem, hogy gyanút fogtál – bukott ki Edwardból.
- Semmi baj, Edward. Nem áll szándékomban elárulni téged, inkább segítek nektek. Én is kedvelem Seth-et, és a lánynak sem kívánom, hogy így elbánjanak vele – nyugtatta meg Edwardot Jasper.
- Még Alice-nek sem árulsz el? – kérdezte Edward kíváncsian.
- Még neki sem, esküszöm, hogy ez a beszélgetés hármunk közt marad – emelte Jasper esküre a kezét.
- Rendben, köszönöm – mondta Edward immár nyugodtan.
- Én is köszönöm. Joanne vagyok. Ezek szerint te vagy, Jasper. Már rólad is hallottam – mosolyodott el a lány.
- Üdvözöllek, Joanne – biccentett Jasper.
- Szóval a terved eddig remek – nézett Jasper Edwardra. – Akkor intézd el a papírokat és a jelentkezéseket, én pedig megbeszélem a pontos tervet Joanne-val. A haditervek kivitelezésében azt hiszem még mindig én vagyok a jobb – mondta Jasper határozottan.
- Igen, ez ügyben nem tudok vitatkozni veled – mosolyodott el Edward. – Akkor én megyek is, ti pedig beszéljétek meg a részleteket.
- Rendben – biccentett Joanne és Jasper.
Edward elrohant, hogy elintézze a papírokat, Joanne és Jasper pedig alaposan átbeszéltek minden egyes apró részletet, hogy hogyan fogják kihozni a lányt a szobájából, úgy, hogy senki ne jöjjön rá, hogy mi is történt valójában és ők se keveredjenek gyanúba. Néhány óra múlva Edward is visszaért és mosolyogva közölte, hogy ő is elintézett mindent. Joanne-t a fiúk elvitték a Black Eagle törzs határáig, ahonnan a lány már könnyedén hazaért egy fél óra alatt, majd visszarohantak a Cullen házba, ahol már vártak rájuk a többiek, akik semmit sem sejtettek az egész lányszöktetésből, még Alice sem látta mi fog történni, mivel a tervnek köze volt az alakváltókhoz. Mindenkit megnyugtattak, hogy minden rendben, és Edward elmesélte, hogy mit tudott meg a találkozón. Mindenki elszörnyedve hallgatta, hogy a lányt bezárva tartják, és kényszeríteni akarják az esküvőre. Hosszasan beszélgettek a kialakult helyzetről, majd miután lezárták a témát, Jasper megállapította, hogy másnap este ideje lenne, ha elmenne vadászni, Edward pedig rögtön boldogan ajánlkozott rá, hogy majd ő elmegy vele. Mindenki rábólintott a fiúk tervére, hogy együtt menjenek vadászni, és nem is sejtették, hogy egy-két szarvas gyors elejtése után el fogják tűntetni a vörös sast.