Ha a lélek összeforr - 15. fejezet

Első nap az egyetemen

Sonja gyorsan Sarah szobájához ment és bekopogtatott, hogy megkérdezze tőle, van-e valamilyen lehetőség arra, hogy biztonságos helyre tegye az értékeit. Az ajtó néhány pillanattal később kinyílt.
- Szia, Sonja. Miben segíthetek neked? – kérdezte Sarah.
- Én csak szeretném megtudni, hogy van-e lehetőség arra, hogy az értékeim egy részét biztonságos helyre tegyem? – kérdezte Sonja.
- Természetesen. Lent a földszinten van lehetőség rá, hogy igényelj magadnak erre a célra egy szekrényt. Csak annyi kell hozzá, hogy kitölts néhány papírt és már a tiéd is. Ott biztonságban van akármilyen értéked. Nekem is van ilyen szekrényem – mosolyodott el Sarah.
- Köszönöm, akkor én megyek is – mondta Sonja és elindult a földszint felé.

Nem kellett sok idő, hogy megtalálja a helyet, amit keresett és igényelt egy szekrényt magának, majd felszaladt a szobájába és a pénz nagyobbik részét elhelyezte a biztonságos szekrényben, aztán elindult, hogy felvegye a kurzusokat, amik érdeklik. Megakadt a szeme néhány lehetőségen, de a legjobban a Törzsi legendákon, mert nagyon kíváncsi volt rá, hogy vajon mennyi igazság van abban, amit tanítanak az egyetemen. Gyorsan feliratkozott a kurzusra, majd megkereste az ebédlőt. Sarah már ott volt néhány barátnőjével és integetett neki, hogy csatlakozzon a társasághoz. Habozás nélkül odament a lányokhoz, és leült.
- Szia, Sonja – mosolygott rá Sarah. – Ők a barátnőim, Jenny és Sandy – mutatott a lányokra, akikkel együtt ebédelt.
- Sziasztok – üdvözölte őket Sonja.
- Szia, Sonja. Isten hozott a Dartmouth-on – mondták a lányok.
- Köszönöm – mosolygott a lány. – Eddig nagyon tetszik.
- Na, mesélj, milyen az első nap? – kérdezte Sarah.
- Fantasztikus. Sikerült feliratkoznom a kurzusokra, amik érdekelnek és mindent meg is találtam, és láttam, hogy hatalmas erdő is van itt mindjárt az egyetem mellett. Imádok a természetben sétálgatni, azt hiszem, hogy délután megnézem közelebbről.
- Ne! – mondták a lányok rémülten.
- Miért ne? – döbbent meg Sonja.
- Nem biztonságos. Tavaly év elején eltűnt néhány lány, és egyiket sem találták meg, de utoljára az erdő környékén látták őket, az biztos – magyarázta Sarah.
- Ez azért elég régen történt. Nem gondoljátok? Nem hiszem, hogy az erdőnek köze lenne hozzá – mondta Sonja határozottan.
- Azt nem tudhatod, de jobb, ha nem mész oda. Időnként még most is furcsa hangokat lehet hallani az erdő felől, és előfordulnak különös tűzesetek is. Néhányan azt állítják, hogy valami hatalmas dolgot láttak az erdőben árnyként suhanni, valami állatot. Jobban örülnék, hogyha távol tartanád magad az erdőtől. Kérlek, vigyázz magadra – kérlelte Sarah.
- Rendben van, ígérem, hogy vigyázok magamra – mondta a lány. – Azért majd éjjel utána nézek, hogy mi folyik ott – tette hozzá gondolatban.
- Akkor most talán térjünk át vidámabb témákra. Szóval ma este lesz egy szuper buli a szomszédos kollégiumban. Ugye eljössz te is, Sonja? – kérdezte Sarah.
- Még nem tudom. Nem igazán tudom, hogy milyen itt egy buli, és otthon sem igazán mondhatnám, hogy szórakozós fajta voltam – mondta a lány.
- Ugyan már, nagyon jó lesz, majd meglátod. Gyere el, kérlek – kérlelte Sarah.
- Lehet, hogy elmegyek – adta meg magát a lány.
- Helyes, a hajad már most tökéletes hozzá – vigyorgott Jenny.
- Miért? Mi van a hajammal? – döbbent meg Sonja.
- Ezek a tűzvörös tincsek a fekete hajadban, egyszerűen fantasztikusak. Egyedül csináltad? – kérdezte Jenny kíváncsian.
- Az én hajam mindig is ilyen volt – lepődött meg Sonja.
- A természetes hajszíned fekete, tűzvörös csíkokkal? – húzta fel Jenny a szemöldökét. – Már ne is haragudj, de ez eléggé lehetetlennek tűnik.
- Nem értelek – gondolkodott el Sonja. – A te hajad barna, de tele van szőke tincsekkel. Akkor az én hajam miért ne lehetne ilyen?
- Nem érdekes, a lényeg, hogy jól néz ki – vágott a vitába Sandy.
- Aha, biztos – mondta Sonja kissé döbbenten, de úgy döntött, hogy inkább rájuk hagyja, hogy nem ez a természetes hajszíne.
- Van valami csini rucid, Sonja? – kérdezte Sarah kedvesen. – Mert ha nincs, akkor szívesen adok neked kölcsön valamit. Van néhány nagyon csinos ruhám, amiknek a háta, vagy a dekoltázsa szép mélyen kivágott. Szerintem jól állnának neked.
- Nem viselek túl kivágott ruhákat. Főleg akkor nem, hogyha a háta van kivágva. Nem szeretem az olyan holmikat – mondta Sonja és a hegeire gondolt a hátán.
- Oké, azért majd mutatok neked pár lehetőséget. Vannak szolidabb darabjaim is – mondta a lány. – Nem akarok rád erőltetni semmit, ami nem tetszik. Csak nézd meg őket. Jó?
- Igen, köszönöm. Ez nagyon kedves tőled – mondta a lány. – Ha nem haragszotok, akkor most mennem kell. Most lesz az első kurzusom, és nagyon nem szeretnék elkésni – mondta Sonja és felállt az asztaltól.
- Persze, semmi baj – mondták a lányok. – Jó szórakozást.
- Köszönöm, biztosan érdekes lesz – mondta még Sonja és elindult.
- Délután átviszem a szobádba a ruhákat, és ne feledd, hogy este pedig szórakozunk – kiáltott utána még Sarah.

Sonja napja kellemesen telt az egyetemen. A pszichológia kurzust nagyon érdekesnek találta, és tetszett neki, hogy a tanáruk valóban nagyon nyugodt és kedves ember volt. Mindenki véleményét érdeklődve hallgatta a témáról és felajánlotta, hogyha bárminek problémája van az aktuális témával, amit boncolgatnak éppen, akkor csak nyugodtan forduljanak hozzá bármikor bizalommal. Az óra végeztével Sonja visszament a szobájába, és lepihent egy kicsit. Közben azon gondolkozott, hogy vajon mi lehet az erdőben, amitől ennyire félnek a lányok, hogy a közelébe sem merészkednek.
Állattámadás, hm…az is lehet, hogy igazából egy vámpír volt a tettes és brutálisan meggyilkolta a lányokat, de ha vámpír lett volna, akkor nem hiszem, hogy eltűnt volna már innen. Vagy az is lehet, hogy valami elüldözte, de tudtommal itt nincsenek alakváltók. Vajon mi lehet az erdő titka. Holnap kiderítem. Ma Sarah úgyis mindenáron el akar rángatni abba a buliba – gondolkodott el Sonja.
Miután lecsillapodtak a kérdések egy kicsit a fejében úgy döntött, hogy elmegy zuhanyozni, mert Sarah nemsokára megérkezik azokkal a híres csini rucikkal. A lánynak nem igazán volt kedve ehhez az egészhez, de elismerte, hogy ez az este, ha másra nem is, de arra talán jó lehet, hogy barátokat szerezzen magának és megismerkedjen egy kicsit az itteni szokásokkal.

A zuhany után egészen felfrissültnek érezte magát és vidáman várta Sarah-t, hogy előkészüljenek a bulira. Amíg várt hirtelen megszólalt a kicsi mobil, amit a fiúktól kapott. Gyorsan érte szaladt és felvette.
- Halló? – szólt bele Sonja félénken.
- Szia, én vagyok az Joanne – mondta a lány lelkesen.
- Szia, Joanne. Úgy örülök, hogy hívsz. Edward és Jasper mondták, hogy ezen a mobilon fel tudsz engem hívni, amikor biztonságos. Már alig vártam, hogy halljak felőled – lelkendezett Sonja.
- Igen, én is a fiúktól kaptam a mobilt, hogy tudjunk beszélni egymással. Csak nem akartalak előbb hívni, mert Edward megkért, hogy hagyjak neked egy kis időt, hogy megszokd az új helyet.
- Értem – mondta a lány határozottan.
- Hogy érzed magad? Minden rendben van? – kérdezte Joanne kissé aggódva.
- Igen, minden nagyszerű. Nagyon tetszik ez a hely és a kurzusok, amiket felvettem szintén fantasztikusan. Eddig kedvesen bánnak velem az emberek. Ma elmegyünk valami buliba néhány aranyos lánnyal – mesélte Sonja.
- Ez nagyszerű. Akkor már vannak is barátaid – mondta Joanne boldogan. – Sejtettem, hogy gyorsan beilleszkedsz, hiszen téged nem lehet nem szeretni.
- Hiányzol, Joanne – bukott ki a lányból.
- Te is nekem, de hidd el, hogy így jobb lesz. Szükséged van egy kis időre, hogy átgondold a dolgokat és itt ezt nem hagyták volna neked.
- Hogy van a karod? Már jobban? – kérdezte Sonja aggódva.
- A karom már majdnem teljesen rendben van. Pár nap és újra szárnyalhatok – mondta a lány boldogan.
- Örülök, hogy jobban vagy – mondta a lány őszintén. - Hogy fogadták, hogy eltűntem? Főleg a szüleim reakciói érdekelnének. Oh, és ugye Edwardra és Jasperre, vagy rád senki nem gyanakszik? – mondta Sonja kissé félve.
- Őszintén szólva az édesapád eléggé ingerülten fogadta a hírt. Tudod milyen. Szerinte nagyon is helytelen, hogy eltűntél és nem tetted a kötelességed. Az édesanyád nem mondja ki hangosan, de nagyon is boldog, hogy eltűntél és egy kis lélegzethez jutottál. A fiúkra nem gyanakszik senki. Elképesztően ügyesen csinálták, ha nem esküdtek volna meg rá, hogy a lányszöktetés nem begyakorlott rítus náluk, hanem te voltál az első, akkor azt hinném, hogy minden nap ezt csinálják. Rám Gina gyanakodott egy kicsit, de aztán az őrök, akiket megjegyzem ő állított az ajtóm elé biztosították róla, hogy egész éjjel a szobámban tartózkodtam.
- Akkor jó – sóhajtott fel a lány. – A sasok mit szóltak hozzá, hogy megfutamodtam a kötelesség alól? Haragszanak?
- Nem, Kedves. Ne butáskodj! Meglepődtek, hogy te, aki mindig is olyan simulékony voltál életedben először fellázadtál a törzs akarata ellen, de haragudni nem képesek rád. Legfeljebb néhányan úgy gondolják, hogy tenned kellene a kötelességed, de nem tudnak elítélni azért, mert nem akarsz hozzámenni egy ismeretlenhez. Végül is ők is nők. Ha beleképzelik magukat a helyzetedbe ők sem biztosak abban, hogy most a törzs akarata szerint cselekednének – nyugtatta meg Joanne Sonját.
- Jól van. Ennek örülök – mondta a lány megkönnyebbülten.
- Ne aggódj semmi miatt, csak élvezd a szabadságod, hidd el, hogy rád fér már – mondta Joanne lelkesen.
- Úgy lesz, ígérem. Nem szalasztom el a lehetőséget – ígérte Sonja.
Halk kopogtatás szakította félbe a társalgást.
- Joanne, most mennem kell. Itt van Sarah, hogy együtt készülődjünk a bulira – hadarta Sonja halkan.
- Oh, rendben. Jó szórakozást. Amint tudlak, újra felhívlak. Szia – mondta Joanne.
- Szia, Joanne – mondta Sonja, majd letette a telefont.