Ha a lélek összeforr - 14. fejezet

Új élet

Másnap reggel, amikor Gina éppen reggelit vitt a vörös sasnak, meglepő látvány tárult elé. Az őrök, akiket oda küldött, hogy vigyázzanak a lányra a földön feküdtek. Egy pillanatra megijedt, hogy nyilván valami történt és bajuk esett, mert még soha nem fordult elő, hogy valaki elaludt volna az őrségben, de amikor odaért melléjük meglepetten tapasztalta, hogy tényleg alszanak. Gyorsan ellenőrizte az ajtót, és mikor zárva találta egy kicsit megnyugodott.
- Azonnal keljetek fel! – csattant fel Gina. – Hogy voltatok képesek elaludni? Mi lett volna, ha történik valami? – üvöltött a lány.
A két őr riadtan pattant fel és nem értették, hogy hogyan történhetett meg, hogy nem maradtak ébren az őrség alatt. Gina kirántotta a kulcsot az egyik kezéből és beviharzott a házba, majd bekopogtatott a szobába, ahova a lányt bezárták.
- Vörös sas? Felébredtél már? Bemehetek? – kérdezte Gina a bezárt ajtón keresztül.
Nem kapott választ, amin már meg sem lepődött, mert a lány amióta bezárták csak Joanne-val volt hajlandó szóba állni, a többieket inkább csak megtűrte maga mellett. Amikor egy ideig nem jött válasz kinyitotta a zárat és benyitott. A lány azonban sehol nem volt. Gyorsan körbeszaladt a szobában, a fürdőben, de nem találta meg.
- A vörös sas eltűnt! – kiáltott fel kétségbeesetten, mire a másik két őr is beszaladt a szobába.
- Ez meg, hogyan történhetett? – döbbentek meg az őrök. – Hiszen be volt zárva az ajtó, és a kulcs is ott volt, ahova tenni szoktam.
- Egyszerű, valaki fogta magát és kiszabadította, amíg aludtatok! – csattant fel Gina.
- Ugyan már, ki tett volna ilyesmit? Mindenki tudja, hogy mi jó a törzsnek – mondta az őr határozottan.
- Mindenki, kivéve a testvéremet, akinek többet jelent a vörös sas lelki világa, mint a törzs jóléte – mondta Gina dühösen és megindult Joanne háza felé.

Amikor odaért megdöbbenve tapasztalta, hogy azok az őrök, akiket a testvére házához állított ébren vannak.
- Ti is elaludtatok az éjjel? – kérdezte a lány élesen.
- Természetesen nem – válaszolták az őrök. – Egész éjszaka itt voltunk. Joanne ki sem lépett a házból. Valami baj van?
- Igen, baj van. Méghozzá az, hogy eltűnt a vörös sas! – kiabált Gina.
- Mi? Hogyan? – döbbentek meg az őrök.
- Még nem tudom, de mindjárt megtudom Joanne-tól – mondta a lány ingerülten.
- Joanne-nek ehhez most semmi köze. Egész éjszaka a házában volt, mi pedig figyeltük. Egészen biztos, hogy nem ő tette – mondta az őr határozottan.
- Azt majd meglátjuk – mondta a lány és bement a házba.
Rögtön berontott a hálószobába, ahol Joanne békésen aludt. Odament az ágyhoz és megrázta testvére vállát.
- Joanne, azonnal kelj fel – mondta Gina.
- Mi van? Mit akarsz? – döbbent meg Joanne.
- Követelem, hogy azonnal mond meg, hogy hol van a vörös sas! – kiabált a lány.
- A szobában, ahova kegyetlenül bezártad – csattant fel Joanne is.
- Hát éppen ez az, hogy ott nincs – mondta Gina.
- Ha nincs ott, akkor arról nem én tehetek, de ne várd, hogy azt mondjam, hogy sajnálom, hogyha eltűnt. Ha már itt tartunk, hogyan sikerült megszöknie? – kérdezte a lány.
- Fogalmam sincs, de meg fogom tudni, és ha kiderül, hogy bármi közöd volt hozzá, olyat teszek, hogy magam is megbánom. Mi lenne, ha egyszer figyelembe vennéd a törzs érdekeit?
- Mi lenne, ha egyszer nem csak a Tanács parancsait követnéd? – kérdezte Joanne dühösen.
- A sasoknak az a dolga, hogy védelmezzenek, és hogy kövessék a Tanács akaratát. Ez a dolgunk.
- Ez is a dolgunk, de egy Vezérnek az is a dolga, hogy törődjön a sasokkal. Mennyire figyelted meg mostanában, hogy Jess tud-e már rendesen balra fordulni azután, hogy megrántotta a szárnyát? Samantha megtanulta már a manőverezéseket, amik nem mentek neki? Gyakoroltál vele? Gil hegei begyógyultak már? Nemrégen volt egy kis balesete – sorolta Joanne. – Gyerünk, válaszolj a kérdésekre, és ha tudod rájuk a választ, akkor jó vezetőjük vagy, de ha nem, akkor szokj hozzá a gondolathoz, hogy még körülbelül két napig vezeted őket, mert utána már teljesen rendben leszek.
- Nem tudok válaszolni a kérdéseidre – hajtotta le a fejét Gina.
- Erről van szó. Most pedig menj hőn szeretett Tanácsodhoz és közöld velük, hogy Sonja eltűnt – mondta a lány, majd felkelt és bement a fürdőbe.
Gina még néhány percig gondolkodott testvére szavain, és rádöbbent, hogy valóban nem törődött eleget a csapattal, sőt tényleg csak arra figyelt, hogy mit akar a Tanács. Rá kellett jönnie, hogy valószínűleg az ő hibája volt, hogy nem lett Vezér. Új életet kell kezdenem, igaza van Joanne-nak – gondolta a lány magában. Fejét lehajtva indult el a terem felé, ahol közölnie kellett a hírt, hogy a vörös sasnak nyoma veszett.

Sonja már nagyon fáradt volt, amikor a repülő végre elérte a célját. Álmos volt, de mégsem volt képes elaludni. Túl sok minden járt a fejében, és a gondolatai nem hagyták nyugodtan pihenni. Fáradtan támolygott le a gépről, majd ment a csomagjáért. Amikor kiért a terminálból fogott egy taxit és elvitette magát az egyetemhez. Az egyetemen gyorsan megkereste az információs pultot, és megérdeklődte, hogy hol tudnak bejelentkezni a kései érkezők. Az információnál egy Sarah nevű lányhoz küldték, a kilencvenes szobába. Sonjának eltartott egy darabig, de sikerült megtalálnia a szobát, amit keresett. Félénken bekopogtatott az ajtón, ami néhány pillanattal később ki is nyílt.
- Szia, a nevem Sarah – üdvözölte a lány. - Miben segíthetek?
- Szia, én Sonja vagyok, és azt mondták nekem, hogy hozzád kell jönnöm, hogy eligazíts engem. Későn értem ide és a bejelentkezéseknek már vége van – magyarázkodott a lány.
- Semmi baj, előfordul. Gyere be és elintézzük – tárta szélesre az ajtót a lány. – Nálad vannak az egyetemes papírok?
- Igen, itt van minden – mondta és odanyújtotta a papírokat.
- Nagyszerű – mondta Sarah és megnézte a kis pakkot. – Úgy látom, hogy minden rendben van. Szóval már csak egy szobánk van üresen. Egy egyágyas, ha nem okoz gondot, hogy egyedül kell aludnod. Ha év közben felszabadul egy hely, akkor szívesen áthelyezlek, de egyenlőre csak ezt tudom felajánlani.
- Semmi gond. Nekem tökéletesen megfelel. Egyébként is mindig külön szobám volt, úgyhogy nem zavar, ha egyedül vagyok. Ráadásul így könnyedén ki tudok menni a szobából észrevétlenül, hogyha szeretnék repülni egyet – tette hozzá gondolatban.
- Akkor minden rendben. A szobád a kétszázas lesz a lánykoleszben. Segítek odatalálni, jó? – kérdezte Sarah kedvesen.
- Igen, az nagyon jó lenne köszönöm – mosolyodott el Sonja.
- Csak ez az egy csomagod van? – nézett a lány a táskára.
- Igen, ez az egy – mondta Sonja és felkapta a táskáját.
- Oké, akkor menjünk – mondta Sarah határozottan.

Gyorsan odaértek a szobához. Sonja útközben alaposan megfigyelte az útvonalat, hogy ne tévedjen majd el a későbbiekben. Sarah mosolyogva átnyújtotta neki a kulcsot, hogy be tudjon benni. Sonja elfordította a zárat és kitárta az ajtót. A szobája gyönyörű volt. Kellemes világoskék színű tapéta borította a falat, ami a repülésre és a kék égre emlékeztette a lányt. Vidáman szaladt körbe, hogy megismerkedjen új otthonával, és az egész nagyon tetszett neki. A hálószoba kicsi volt, de otthonos, volt egy apró konyhája hűtővel és egy kis fürdőszobával.
- Na, hogy tetszik? – kérdezte Sarah. – Ha valami nem jó így, akkor nyugodtan átalakíthatod.
- Nem, ez így tökéletes, köszönöm – mosolygott Sonja.
- Ennek örülök – lelkesedett Sarah is. – Ismersz itt valakit? – kérdezte kíváncsian.
- Sajnos nem, még soha nem voltam ilyen távol az otthonomtól – mondta Sonja kissé elszomorodva.
- Hé, semmi baj. Gyorsan hozzá lehet szokni, amikor én idekerültem nekem is furcsa volt, de könnyen beletanultam az egyetemi nyüzsgő életbe – mondta Sarah bíztatóan.
- Köszönök mindent – mondta a lány. – Ha nem haragszol most lepihennék, mert eléggé elfáradtam.
- Persze, semmi gond. Már megyek is – mondta Sarah. – Oh, még valami. Holnap lesz egy kis buli, amire ha van kedved gyere el te is. Rendben? Nagyon jó lesz, és ott könnyen szert tehetnél néhány új ismerősre is.
- Rendben, lehet, hogy elmegyek – mondta Sonja.
- Az remek lenne. Kérlek, ne habozz szólni, hogyha szükséged van valamire, bármire. Tudod, hogy hol találsz meg – mondta Sarah és az ajtóhoz lépett.
- Ez nagyon kedves tőled, köszönöm – mondta Sonja.
Sarah még egyszer rámosolygott, majd kiment a szobából. Sonja leült az ágyra, majd eldőlt rajta és kényelembe helyezte magát. Pár percen belül már aludt is. Amikor legközelebb felébredt már hajnalodott. Megdöbbenve tapasztalta, hogy mennyit aludt. Bár az utóbbi időben egyáltalán nem pihent csak idegeskedett. Már napok óta nem volt ennyire kipihent. Mosolyogva ment ki a fürdőszobába, hogy letusoljon. Miután végzett kinyitotta a táskát, amit kapott, és felöltözött. A ruha mérete pont jó volt, és a stílusa is megfelelt Sonja számára. Szolid volt, de azért csinos. Kíváncsi volt, hogy mi van még a táskában, úgyhogy kipakolt belőle mindent. Meglepődve tapasztalta, hogy egy aranyos kis plüss maci is került a táskába, és egy üzenet is volt rajta. Gyorsan levette róla a cetlit és elolvasta.

Joanne azt mondta, hogy van egy imádott macid és illusztrálta is, hogy hogyan néz ki. Ő kérte, hogy kerüljön bele a táskádba ez a kis plüss. Reméljük, hogy tetszik. Oh, és még valami, légy szíves, ne akadj ki a borítékon, hogyha megtalálod. Az egyetem drága, nekünk pedig meg sem kottyant ez az összeg.
Edward és Jasper

Sonja elmosolyodott és magához ölelte a macit, majd letette a párnára és tovább pakolászott, amikor megtalálta a borítékot egy pillanatra még a lélegzete is elakadt, gyorsan visszacsúsztatta a táskába és az egészet alaposan elrejtette. Majd megkérdezem Sarah-t, hogy hol tudnám a pénzemet biztonságba helyezni – gondolta magában. Majd elindult a lány szobája felé.