Ha a lélek összeforr - 20. fejezet

Sziasztok! Írtam egy mintát, hogy milyennek is gondolom a szemszöges fejit:) Remélem tetszeni fog:) Drusilla

Érzések

(Seth szemszöge)

Fékevesztetten futottam a szobám felé, szinte tomboltam a boldogságtól. El sem mertem hinni, hogy a lány, akit oly régen láttam, de nem tudtam kiverni a fejemből itt volt velem újra, alig néhány perce és ő is jobban meg akar ismerni engem. Amikor széles vigyorral berohantam a szobába Marie és Noah csak döbbenten néztek utánam. Szegények nem értették, hogy mi történt velem.
- Oh, a francba! – tértem vissza egy pillanatra a valóságba, amikor rádöbbentem, hogy elfelejtettem jegyzetelni az órán, pedig megígértem Marie-nek, hogy nem marad le semmiről. Remélem, hogy megbocsátja, mert egyszerűen nem tudtam levenni a szemem Sonjáról. Tulajdonképpen azt sem tudom, hogy miről volt szó az előadáson. Na mindegy, majd elkérjük valakitől. Marie-t mindenki kedveli.
- Seth? – hallottam meg Noah és Marie hangját. – Minden rendben? Jól érzed magad? – kérdezték kissé aggódva.
- Még hogy rendben-e? Nem is lehetnék jobban – mosolyogtam rájuk.
- Aha, mégis mi történt? – érdeklődött Marie.
- Megőrült, vagy bevésődött – mondta Noah, majd kuncogni kezdett.
- Ó – formálta Marie ajkaival, majd mosolyogva megkérdezett. – Seth? Te bevésődtél? Mert az nem hiszem, hogy megőrültél.
- Nem vésődtem be. Egyszerűen csak találkoztam egy lánnyal, akit már nagyon régen nem láttam, de nagyon hiányzott. A bevésődés nem ilyen. Legalábbis, ahogy az eddigi tapasztalatokat hallottam róla, azok alapján egészen biztos, hogy nem történt meg.
- Várj csak! – döbbent meg Noah. – Azt mondod, hogy vonzódsz egy lányhoz, de nem érzed úgy, hogy ő az univerzumod közepe?
- Igen, pontosan ezt mondom – mondtam határozottan. Nem értettem, hogy mi ezzel a problémája.
- Mi nem vonzódunk csak úgy. Egy harcos bevésődik. Seth ilyen nem történhet – magyarázta Noah feldúltan. – Csinált veled valamit az a lány?
- Már mit csinálhatott volna velem? Ne legyél már idióta. Egyébként miért nem pihensz? Talán Marie megengedte, hogy felkelj? – kérdeztem kissé szúrósan.
- Nos, a mellékhelyiséget, még használhatom egyedül, annyira nem vagyok gyenge, de ne tereld el a témát. Seth ez nem normális dolog. Felfogtad?
- Miért ne vágyhatnék valaki társaságára? Mi ebben annyira lehetetlen? – kérdeztem már kissé dühösen.
- Mint már mondtam, mi nem kedvelünk így lányokat, mi csak a megfelelő lányt kedveljük, de úgy, hogy más nem is létezik a számunkra. Tehát veled van a baj. A rendszer már évszázadok óta így működik – csattant fel Noah. – Örülök, hogyha boldog vagy, de akkor is aggódom emiatt.
- Oh – sikkantott Marie.
- Mi a baj? – kérdeztük Noah-val egyszerre.
- Semmi, csak eszembe jutott, hogy én olvastam már egyszer valami olyasmiről, mint amit Seth érez, de nem emlékszem már a pontos részletekre, de azt hiszem, hogy ki tudom deríteni, hogy mi történt veled, Seth– lelkesedett Marie.
- Rendben, ha ettől megnyugszotok, akkor kutass egy kicsit Marie, ha időt engedi – mondtam mosolyogva, immár csak egy melegítőben, majd az ajtó felé indultam. – Megyek járőrözni, reggel találkozunk. Sziasztok! – hadartam és már indultam is.
- Szia! – hallottam meg, ahogy Noah és Marie utánam kiabált.

Bevetettem magam az erdő sűrűjébe mielőtt még átváltoztam volna. Amikor már biztonságos volt a ruháimat becsomagoltam egy szatyorba és elrejtettem egy a gyökerei közé. Majd átváltoztam és futni kezdtem. Hihetetlen volt újra érezni a szelet, ahogy borzolja a bundámat és az erdő intenzív illatait, ami megcsapta az orromat. Újra nyugodt voltam, a farkassá válás és a futás édes kombinációja mindig jó hatással volt a lelkemre. Amikor szabadon száguldottam, akkor éreztem csak igazán, hogy mekkora ajándék harcosnak lenni. Ez nem csupán kötelesség volt számomra, mint a legtöbb farkasnak, hanem nekem ez volt az életem, nem lennék képes lemondani az átváltozás képességéről. Többször is körbefutottam ez erdőn, de nem találtam semmi jelét annak, hogy vámpírok tartózkodnának a környéken. Valószínűleg Noah mindet elintézte mostanság, aki a környéken ólálkodott. Már virradt mire visszaértem a kollégiumba. Amikor odaértem láttam, hogy Noah békésen alszik, Marie pedig megint szorosan hozzábújva aludt el. Nem akartam őket felébreszteni, úgyhogy csak felvettem a törölközőmet és csendesen kisurrantam a szobából. Sokáig voltam a zuhany alatt, amikor pedig visszaértem isteni illatok csapták meg az orromat. Marie állt a konyhában és éppen rántottát készített, amit bőségesen telepakolt minden földi jóval, amikor észrevette, hogy bejöttem felém fordult és szélesen elmosolyodott.
- Jó reggelt. Minden rendben volt éjjel? – kérdezte.
- Igen, semmi sem történt. Úgy tűnik, hogyha többen is voltak elmenekültek. Noah alaposan rájuk ijesztett – mondtam határozottan. – Sokáig voltál fenn?
- Igen, tudtam, hogy kint vagy és, hogy Noah-nak most nincs oka aggódásra hivatkozva járőrözni az erdőben, de azért nem bíztam benne és megvártam, amíg elaludt, csak után feküdtem le én is. Máskor is képes volt már sebesülten kisurranni az erdőbe. Rosszabb, mint egy kisgyerek – sóhajtott fel Marie.
- Nem lehet könnyű egy harcos húgának lenni – állapítottam meg.
- Hát nem is az – mondta határozottan. – Neked van testvéred? – kérdezte kíváncsian.
- Van egy nővérem – árultam el neki.
- Ő nem szokott aggódni érted? – kérdezte kíváncsian.
- Igazság szerint mi egymásért aggódunk, mert ő is farkas, mint én. Úgyhogy általában együtt vagyunk bajban, ha úgy alakul.
- Tessék? – döbbent meg Marie. – Egy női alakváltó? De én úgy tudtam, hogy csak a megfigyelők nők. Mármint még soha nem hallottam harcosról, aki nő volt.
- Hát, elméletileg a nővérem az egyetlen amennyire tudjuk. Nincs rá magyarázat, hogy miért változott át lány létére, de már megtörtént.
- Érdekes. Talán szükség volt még egy emberre a csapatba és ezért történt – gondolkodott el. – Na sebaj, gyere reggelizzünk. Noah is mindjárt jön, már sokkal jobban van. A sérülései szerencsére nagyon gyorsan gyógyulnak.
- Azért ma éjjel inkább még én megyek járőrözni – mondtam gyorsan. – Nem kell, hogy megint lesérüljön, amíg nem épült fel teljesen.
Mikor befejeztem a mondandómat Marie hálás mosolyt küldött felém, majd Noah is megérkezett és együtt megreggeliztünk. A nap gyorsan eltelt, és már alig vártam, hogy bekopogtathassak Sonja ajtaján. Még mielőtt elindultam volna hozzá gyorsan visszaugrottam a saját szobámba, hogy átöltözzek és csak azután indultam útnak. Reméltem, hogy most mindent megtudhatok az én titkos megmentőmről. A külseje, amit már ismertem csodálatos volt. Hosszú tincsei, amikben vörös tincsek húzódtak végig. Gyönyörű barna szeme, és tökéletes bőre teljesen megigéztek, de nem kételkedtem abban sem, hogy a lelke is éppoly tökéletes, mint a teste. Izgatottan vártam a pillanatot, amikor végre mindent megbeszélhetünk egymással.

(Marie szemszöge)

Seth nagyon izgatottan és boldogan távozott a szobából és én végre megtaláltam, amit kerestem, egy régi törzsi legendát arról, hogy létezik valami, ami más, mint a bevésődés. Egy magasabb rendű dolog, ami arra hivatott, hogy a két összetartozó lélek mindig megtalálja egymást a következő életeik során is. A legenda szerint még soha nem történt meg, de egy jövőbelátó azt mondta, hogy meg fog történni és, ha megtörténik, akkor az alakváltó törzseknek többé nem kell a kihalástól tartaniuk, mert ez az összeforrás megakadályozza a törzsek vesztét.
Kábultan olvastam a sorokat, és közben azon gondolkodtam, hogy ez a legenda tényleg Seth-ről szólhat-e. Hiszen olyan fiatal még, és ez a dolog sokkal, de sokkal bonyolultabbnak tűnik, mint a bevésődés. Ráadásul a leírtak szerint egy különleges megfigyelővel kell, hogy összeforrjon a harcos lelke. Hacsak nem keveredett ide a két alakváltó mellé egy harmadik is, aki nő, akkor ez lehetetlen. Bár mi az manapság. Mekkora esély volt rá, hogy egy szobába kerüljön a Dartmouth-on egy medve és egy farkas? Ez a helyzet kezd egészen képtelenné válni. Gondolataimból Noah szakított.
- Marie? – szólított meg bátyám aggódó hangon.
- Igen? Valami baj van? – kérdeztem.
- Ezt inkább én kérdezném tőled. Már percek óta szólongatlak, de úgy belemerültél a laptopodba, hogy semmit nem reagáltál.
- Oh, ne haragudj. Én csak azt hiszem, hogy rájöttem mi történik Seth-tel és ez kicsit megdöbbentett – mondtam bátyámnak, akinek a szeme kíváncsian megcsillant.
- Elárulod, hogy mit találtál? – kérdezte kíváncsian.
- Igen, ha szeretnéd tudni – mondtam azonnal.
- Hát persze, hogy szeretném tudni, de nyugtass meg, hogy ez nem rossz dolog. Nem szeretném, hogyha Seth-tel bármi szörnyű is történne – mondta kissé aggódva.
- Nem, ez egyáltalán nem rossz dolog. Sőt, kifejezetten jó. Csak nagyon intenzív az, ami készülődik vele és a lánnyal, akiről áradozott. Ha megtörténik, akkor pedig már nem lesz visszaút.
- Ha mi történik meg? – kérdezte Noah kíváncsian.
- Ha összeforr a lelkük – válaszoltam azonnal.
- Ez mit jelent pontosan? – kérdezte fivérem döbbenten.
- Egy lélek lesznek két testben. De nem csak lelki értelemben lesznek kapcsolatban, hanem testiben is. Ha az egyikük megsérül a másik is, ha az egyiküknek fáj valami, akkor a másiknak is. Olyan szinten fognak összekapcsolódni, amit mi el sem tudunk képzelni – mondtam kicsit aggódva.
- Ezt úgy érted, hogy össze lesznek forrva testileg és lelkileg is? – kérdezett vissza Noah.
- Igen, pontosan úgy értem, de ez még nem minden, ha a legenda igazat szól, akkor ők ketten fogják elérni, hogy az alakváltók soha ne halljanak ki és szerintem ez veszélyes lehet. Gondolj bele, ha a vámpírok tudomást szereznek erről és üldözni kezdik őket, hogy ne történhessen meg a frigy. Annak mindenképpen végzetes következményei lennének. Nem hiszem, hogy képesek lennénk megvédeni őket, még a törzseik segítségével sem. A mi törzsünket is könnyedén kiirtották – magyaráztam az elméletem.
- Mi történik akkor, hogyha valamelyikük tegyük fel meghal, mert elkapják? Akkor elveszítjük mindkét alakváltót? – kérdezte Noah kissé aggódva.
- Igen – bólintottam határozottan.
- Mennyi idő telik el, amíg bekövetkezik a másik fél halála?
- A másik holtan rogy össze ott, ahol éppen tartózkodik abban a pillanatban, hogy a szerelme távozott az élők sorából – mondtam csüggedten.
- Hihetetlen, ez nagyon nagy felelősség egy tizennyolc éves embernek. Ha nem vigyáznak magukra vagy egymásra, akkor mindketten elvesznek. Elképesztő. Biztos vagy benne, hogy Seth-tel ez történik? – kérdezte Noah.
- Igen, minden jel erre utal – mondtam határozottan.
- Akkor mit tegyünk? – kérdezte Noah kissé idegesen.
- Szerintem, egyenlőre semmit. Várjunk még egy kicsit, hogy valóban az történik-e, amit hiszek és, ha igen, akkor azt hiszem, jobb lenne, ha szólnánk Seth törzsének, hogy mi a helyzet – mondtam el a tervemet. – Bármi áron meg kell védenünk őket, ha összeforr a lelkük.
- Rendben, akkor várjunk és figyeljünk. Ha viszont megtörténik, akkor azonnal cselekednünk kell.