Ha a lélek összeforr - 29. fejezet

Előkészületek

(Seth szemszöge)

Kissé még mindig idegesen indultam útnak a szobánk felé. Nem tudtam, hogy hogyan is magyarázzak meg mindent ilyen hirtelen Marie-nak és Noah-nak ráadásul úgy, hogy közben meggyőzzem őket, hogy velem jöjjenek, arról nem is beszélve, hogy tudtukra kell hoznom azt is, hogy az egyik legjobb barátom egy vámpír, akinek népes családja van, de ne aggódjanak miattuk, mert csak állatok vérén élnek. Vannak olyan napok, amikor nem kéne felkelni az ágyból. Biztos mindenki érezte már így magát. Nekem még kicsit furcsa, mert ez az első eset, amikor még semmi jó nem történt velem, azon kívül, hogy Sonjával ébredtem. Bár az is biztos, hogy egy ideig erre sem lesz példa. Remélem a lányok tényleg olyan jól meg tudják puhítani szerelmemet, mint ahogy Edward gondolja. Gyorsan elértem a szobánkat. Most nem kopogtattam, csak fogtam magam és bementem. Marie és Noah éppen az asztalnál ült és reggelizett. Láthatóan meglepődtek rajta, hogy ma reggel kivételesen megtisztelem őket jelenlétemmel. Szegényeket kicsit elhanyagoltam az utóbbi napokban. Eddig nem volt emiatt bűntudatom, de most hogy beléptem és szemtől szemben vagyunk egyre inkább van.
- Sziasztok – köszöntem bátortalanul.
- Szia – mondta Marie lelkesen.
- Hazataláltál, testvér? Ez a lány nem lehet semmi, hogyha ilyen nehezen szakadsz el tőle – mondta kicsit morogva.
- Ne haragudjatok, nem akartalak titeket ennyire elhanyagolni – mondtam szemlesütve és reméltem, hogy kihallják a hangomból az őszinteséget.
- Semmi baj, Seth. Örülök, hogy jól alakulnak a dolgaitok – mosolygott rám Marie.
- Én sem haragszom igazán, Seth. Ezt te is tudod. De ki tudna jobban morogni egy medvénél? – kuncogott Noah.
- Ez igaz – mosolyodtam el én is. – Fontos dolgokról kéne beszélnünk – fogtam bele a kellemetlen részébe ennek a beszélgetésnek.
- Hallgatunk – néztek rám meglepetten.
- A helyzet az, hogy Sonja és én megkaptuk a lehetőséget, hogy a lelkünk egy jelentős része eggyé váljon és éltünk is ezzel az ajánlattal. Ezáltal elválaszthatatlanok lettünk, de elég nagy veszélybe is sodortuk magunkat és a körülöttünk levőket. Szóval arra gondoltam, hogy a legbiztosabb az lenne, hogyha visszamennénk a törzsemhez és néhány nagyon jó barátomhoz. Így nagyobb biztonságban lennénk. Nem akarok senkit sem veszélybe sodorni, és ha nem akartok, akkor nem muszáj, de nagyon örülnék, hogyha velünk tartanátok ti is. Mielőtt még válaszolnátok szólnom kell néhány szót a barátaimról is – mondtam majd vettem mély levegőt és belekezdtem a történetbe. – Szóval a barátaim, akikről beszéltem vámpírok – kezdtem bele félve.
- Ez elég ízléstelen tréfa, Seth – mondta Noah kicsit mogorván.
- Ez nem vicc, ha hagynád, hogy befejezzem megértenéd – csattantam fel.
- Rendben, hallgatlak – mondta már kissé nyugodtabban.
- Ők nem olyan vámpírok, mint amilyenekkel eddig találkoztál. Nyolcan vannak, és mind párban élnek. Az egyik párnak van egy kislánya, aki félvér. Az édesanyja még ember volt, amikor kihordta őt. Lényeg a lényeg, hogy ők nem bántanak embereket, csak állatok véréből táplálkoznak. Megtagadták a természetes életformájukat és helyette inkább beilleszkedtek a társadalomba – magyaráztam és reméltem, hogy megenyhülnek.
- Ez biztosan csak a látszat. Milyen gyakoriak az eltűnések Forks környékén? – kérdezte Noah és felhúzta a szemöldökét.
- Jó ideje, nem lett senki vámpírtámadás áldozata a környéken. Megjegyzem, hogy nem is lesz, ha csak nem miattam és Sonja miatt. Akkor mi is rosszak vagyunk? Mert ha visszamegyünk mindenkit veszélybe sodrunk, aki mellénk áll.
- Az más. Ti bajba kerültetek. Ők viszont a baj forrása, ami miatt mi létezünk. Megjegyzem az összeforrásotok, azért fontos, mert így az alakváltók újra visszakapják régi erejüket. Gondolod, hogy a te barátaid majd végignézik, hogy a legnagyobb ellenségeik törzsei újra felvirágozzanak? Csak egy percre elmélkedj el ezen. Inkább majd szólnak a többieknek, hogy gyorsan intézzenek el titeket – érvelt ellenem Noah. Ha nem tudtam volna, hogy a Cullenek soha nem tennének ilyet, akkor teljesen logikus lett volna az érvelése. Most nem fogom tudni meggyőzni, de majd ha megismeri őket megenyhül, ugyanúgy, mint mindenki.
- Nem azt kértem, hogy bízzatok bennük így látatlanban. Akkor majd másképp fogalmazok. Nem bánthatod egyik Cullent sem. Szerződést kötöttünk velük, hogy amíg nem bántanak egy embert sem a területen, addig maradhatnak. Ezt ők mindig is betartották és a szabályaink rád is vonatkoznak, hogyha a földünkön vagy. Világosan fogalmaztam? – kérdeztem határozottan.
- Teljesen. Megértettem. Ígérem, hogy nem nyúlok hozzájuk, de azt nem ígérhetem meg, hogy össze fogunk barátkozni.
- Rendben, köszönöm. Csak ezt akartam hallani. Szóval velünk tartotok?
- Igen, veletek tartunk – vágta rá Marie azonnal.
- Jól van, akkor este indulnánk is. Ahogy Sonja visszaért az előadásairól felhívjuk az egyik barátomat Jaspert és ő elkábítja. Jó lenne, ha ti is ott lennétek, mert nem tudom, hogy én is elkábulok-e Sonjával együtt, de ha igen, akkor nektek kell eljutatnotok La Push-ig. Testileg biztosan össze vagyunk kötve, de nem tudom, hogy mentálisan mennyire. Ha gyógyszert adnék be biztosan mindketten elkábulunk legalábbis így gondolom, de így nem tudom, hogy mi lesz.
- Állj meg egy pillanatra – döbbent meg Marie és Noah. – Miért kell elkábítani Sonját?
- Azért, mert Sonja nem akar hazamenni, de most ez a legbiztosabb, amit tehetünk. Így kénytelen leszek így visszavinni őt. Tudom, hogy nagyon fog haragudni, de még mindig jobb, ha haragszik, mint az, hogyha valami baja esik. Szóval, akkor este indulunk. Rendben? – kérdeztem reménykedve.
- Jól van, addig összeszedjük magunkat. Este pedig útra készen várunk – mondta Noah és már el is indult, hogy összepakoljon.
- Köszönöm. Akkor este visszajövünk – mondtam és már el is indultam, hogy én is összepakoljak, és Sonjának is össze kell pakolnom.

(Edward szemszöge)

Kicsit idegesen mentem a nagy ház felé Jasperrel. Ezt Jasper érezte is, és egy nagy adag nyugalmat küldött felém. Most el kell mondanunk mindent a családunknak és lehet, hogy ezt nem nagyon fogják megköszönni. Főleg nem Rosalie. Mindenesetre Esme-ben, Alice-ben és Bellában nagyon bízom. Ha valakik megértik, hogy segítenünk kell Seth-nek azok ők lesznek. Na meg persze Carlisle.
- Sziasztok! – léptem be az ajtón. Mindenki ott volt és csak minket vártak. Már kezdett nekik kicsit gyanússá válni, hogy miért mászkálunk el folyton Jasperrel.
- Sziasztok! – lelkendezett Bella, Renesmee pedig azonnal a nyakamba ugrott.
- Beszélnünk kell veletek – mondtam szemlesütve.
- Azt meg is hiszem, Edward Cullen és Jasper Hale! – csattant fel Alice a lépcső tetején. Ajaj, ez semmi jót nem jelent a számunkra. – Mi a csudát műveltetek, amitől legalább az elkövetkezendő két hét eltűnt a szemem elől? Minden egyes program szertefoszlott, amit terveztem. Minden sötétségbe burkolózott. Végre megtanultam, egy kicsit kizárni Jacobot és Renesmee-t és újra látni, erre most megint kezdődik. Szóval nagyon remélem, hogy alapos magyarázatotok van rá, hogy mi történt. Mert különben olyat kaptok, hogy tényleg a fal adja a másikat – kiabált Alice. Én pedig mosolyogva vettem észre, hogy Jasper olyan óvatosan közelíti meg, mintha egy felbőszült vadat akarna becserkészni.
- Nyugodj meg, Kedvesem. Azonnal elmagyarázunk mindent – próbálkozott Jasper.
- Nem akarok megnyugodni, Jasper. Azonnal hagyd abba a manipulálást, mert különben… - folytatta Alice, de Jaspernek sikerült megfognia a kezét és teljesen lenyugtatni ideges húgomat.
- Most, hogy talán szóhoz juttok, hallgatunk titeket – nézett rám Carlisle, majd az ebédlő felé bökött.
Mindenki bevonult az étkezőbe, és leült. Bella kérdő tekintettel fürkészet egész idő alatt, de nem kérdezett semmit, mert tudta, hogy mindjárt elmondunk mindent. Csak az ölébe húzta Renesmee-t és csendben várta, hogy elkezdjem, ahogy a többiek is. Elkezdtem az egészet az elejétől elmesélni, egészen Seth eltűnésétől, majd elmondtam, hogy hogyan szöktettük meg Sonját és miként jutottunk el idáig. A többiek csak tátott szájjal hallgatták a kis monológot, amibe néha Jasper is beleszólt. A legfontosabb résznél, ami az összeforrást illeti mindenki tátott szájjal ült. Történetem befejeztével felvázoltam, hogy felajánlottam nekik, hogy jöjjenek hozzánk és félve lestem a reakciókat.
- Persze, hogy jöhetnek hozzánk – mondta rögtön Esme. – Itt biztonságban lesznek.
- Szerintem viszont így mindenki veszélyben lesz miattuk. Nem kéne befogadnunk őket – csattant fel Rosalie. – Gondoljatok csak bele, ha a Volturi tudomást szerez róluk, márpedig ők mindig mindenről értesülnek, akkor mit fogunk csinálni? Meghalunk értük? Ők alakváltók, nem hozzánk tartoznak.
- Jacob hozzám tartozik – mondta Renesmee felháborodva.
- Jacob nem jelent fenyegetés a vámpír világra, Renesmee. Te ezt nem érted! – mondta Rosalie dühösen. Furcsa volt látni, hogy Rosalie megemelte a hangját a lányommal szemben, mikor mindig csak imádattal szólt hozzá.
- Ne beszélj így a lányommal! – csattant fel Bella és rámorgott Rose-ra.
- Sajnálom, Bella. Tudom, hogy ezt ő még nem értheti meg – mondta Rosalie engesztelően.
- De nagyon is értem! – csattant fel Renesmee. – Bántani akarják őket, azért mert mások. Én pont úgy más voltam, és velem is végezni akartak. Nem egyszerű kívülállónak lenni, de akkor sincs joga senkinek azért megölni valakit, mert más.
Ejha, tanulhatna a világ a lányunktól – gondoltam és mosolyra húztam a számat. Pontosan megfogalmazta a lényeget.
- Van abban igazság, amit Renesmee mond – szólalt meg Carlisle. – De abban is van igazság, amit Rosalie mondott.
- De, apa – kezdtem bele, és egy pillanatig nagyon megrémültem, hogy nemet mond a kérésemre.
- Nem azt mondtam, hogy nem jöhetnek, csak azt mondtam, hogy nem elhanyagolható az álláspontja. Alapvetően valóban fenyegetésnek érezheti a Volturi őket. Megjegyzem, hogy a helyzet is merőben más, mint Renesmee esetében volt. Seth és Sonja alakváltó, aki újra megerősítheti ezt a génállományt. Megpróbálhatjuk megvédeni őket, de ebben a csatában egyedül leszünk. Nincs jogunk arra kérni a barátainkat, hogy kockáztassanak, mert igazság szerint ez egyik vámpírnak sem jelent jót. Most ne az emberi oldaladdal vizsgáld a kérdést egy pillanatra, ahogy tanítottam, hanem egy kicsit térj vissza az ösztöneinkhez. Ha vámpírként vizsgálod a helyzetet, akkor valóban veszélyesek.
- De, apa – próbálkoztam újra, de megint leintett.
- Edward, tudom, hogy a legjobb barátod és azt is tudom, hogy Jacobnak is, és mind szeretjük, még Rosalie is, bár ezt soha nem fogja bevallani nyíltan. Lényeg a lényeg, hogy a helyzet valóban egy kicsit abszurd. Ettől függetlenül a módszerek a régiek, mindenki elmondhatja a véleményét és, ha a többség úgy dönt, akkor megvédjük őket, akár az életünk árán is. Seth már régóta tiszteletbeli családtag, és nincs kétségem afelől, hogy Sonja is kivételes teremtés, hogyha Seth őt választotta. Szóval most mindenki mondja el, hogy mit gondol a helyzetről. Esme?
- Én azt mondom, hogy védjük meg őket – mondta anya határozottan.
- Bella?
- Én sem szeretném cserben hagyni őket – bólintott rá szerelmem is és megfogta a kezem.
- Renesmee?
- Szerintem is vigyázzunk rájuk – mondta kislányom még mindig kicsit duzzogva. Rose-nak eltart majd egy darabig, amíg kiengeszteli.
- Edward?
- Az én véleményem azt hiszem nyilvánvaló – mondtam lelkesen.
- Jasper?
- Én is mellettük állok. Két ilyen tiszta lélek nem érdemli meg, hogy lemészárolják őket. Majd kidolgozom a védelmi stratégiát.
- Alice?
- Bosszantó, hogy már megint meg kell tanulnom alakváltókon keresztül látni, de majd csak megoldom valahogy – mondta húgom kicsit durcásan, de a szemében már ott bujkált egy mosoly.
- Rosalie?
- Én továbbra is nemet mondok, de teljesen mindegy, mert már úgyis a többség döntött – mondta Rose dühösen és felvonult az emeletre. Egy bizonyos szinten megértettem az indítékait, így jobban átgondolva, és azt is tudtam, hogy kedveli Seth-et csak megijedt, hogy valamelyikünknek baja eshet.
- Emmett?
- Én kedvelem a kis vakarcsot – vigyorgott Emmett. – Szerintem is vigyázzunk rájuk. Seth az egyetlen a farkasok között, aki mindig is megbízott bennünk.
- Rendben, akkor tehát jöhetnek – csapta össze a tenyerét apám. – Edward, kérlek, gyere velem és mesélj még erről az összeforrásról. Jó lenne tudni, hogy hogyan is működik pontosan ez a dolog – kérte Carlisle és már indultam volna is utána, amikor Bella elkapta a kezemet, és kissé durcásan nézett rám.
- Nehogy azt hidd, Edward Cullen, hogy ennyivel minden el van intézve. Otthon várlak és elvárom, hogy mindenre szolgálj kielégítő magyarázattal – gondolta kedvesem kicsit csalódottan. Biztos, hogy én is megkapom a magamét, ahogy Jasper, akinek a fejét most éppen Alice mossa az emeleten, amiért titkolózott. Mindenesetre jó jel, hogy gondolatban szólt hozzám. Ilyenkor nem nagyon dühös, legfeljebb csak egy kicsit.
- Ígérem, hogy mindent megmagyarázok, Szerelmem.
- Én büszke vagyok rád, Apu – hallottam meg Renesmee-t, aki csak úgy sugárzott.
- Köszönöm, kicsim – pusziltam meg a homlokát, majd Carlisle után eredtem.