Egy lány, aki mert szeretni különkiadás (Paul és Jane története) - 7. fejezet

7. fejezet




(Jane szemszöge)



Paul egy szempillantás alatt előttem termett, és megragadott a derekamnál fogva. Sejtettem, hogy mit akar csinálni, de nem voltam biztos benne, hogy én ezt akarom-e, vagy sem. Bár egyelőre még a nem akarom felé hajlottam inkább. Nem akarok magam mellé társat. Az csak bajjal jár. Sok Volterrában élő vámpír nagyon megváltozott amióta párra lelt. Demetri is idegroncs volt száz évig, és mindenki alig várja az aktuális feladatának végét, akinek van szerelme, hogy a párjával lehessen. Beteges ragaszkodás, gyengéd érzelmek, összetartozás. Csupa káros érzelem, ami gyengébbé teszi az embert, jelen esetben vámpírt. Minden erőmet összeszedtem, és felnéztem Paulra, hogy megmondhassam, nem fogom hagyni, hogy megcsókoljon, de ő csak rám vigyorgott.

- Nem húzódtál el, és nem kínoztál meg, ez már haladás – mondta elismerően. – Ne félj, nem foglak megcsókolni. Mire visszamegyünk a kastélyba, addigra már te akarsz majd engem, és garantálom, hogy nem azért, mert használom rajtad a képességem, hanem azért, mert rájöttél, hogy mindenkinek szüksége van társra – magyarázta komolyan.

- Te nem vagy normális – léptem hátrébb dühösen.

- Majd meglátjuk, édesem – nyomott egy puszit a homlokomra, majd elsurrant a fürdő felé. – Letusolok, hogyha gondolod, akkor nyugodtan csatlakozhatsz – kacsintott rám az ajtóból, majd eltűnt.

- Álmodozz csak – szóltam utána ingerülten. Viszont valami furcsa érzés kerített a hatalmába, és elmosolyodtam a mondanivalóm végére. Ki érti ezt?

- Csillagom, te álmodozol ilyen férfi felsőtestről már századok óta. Tiéd lehetne Európa legszebb felsőteste, de te még csak kísértésbe sem jössz – morogta Paul az ajtó mögött. Majd hallottam, amint megnyitotta a zuhanyt.

Hm… tényleg jól nézhet ki meztelenül. Még nem is láttam soha férfit a maga testi valójában, de talán jobb is lenne, hogyha nem látnék. Nem, nem kell nekem az, ami mindenkinek. Én boldog vagyok egyedül. Most szépen leülök ide, és kivárom, hogy útitársam letusoljon. Majd, nem tudom, hogy mi lesz. Azt majd kitalálom valahogy, ameddig vissza nem jön. Mit lehet csinálni egy szállodai szobában, azon kívül? Lássuk csak, van tévé, akkor biztos van lejátszó is. Éjszakai mozi maraton. Igen, ez jó lesz. Én elszórakoztatom magam, ő pedig majd alszik egyet, és addig sem bosszant.

- Nem gondolod meg magad, szépségem? – lépett ki Paul a fürdőből.

Csak egy szál törölköző volt a derekára csavarva, és még gőzölgött a bőre a nyilván forró zuhany után. Szemérmetlenül vigyorgott rám, miközben végigvonult a szobán, ebben a hiányos öltözékben.

- Nem vennél fel valamit? – nyögtem fel. A francba, tényleg nagyon jól néz ki. Ahogy a vízcseppek megcsillannak a bőrén, és… ááá, nem, nem érdekel, hogy milyen jól néz ki.

- Dehogynem. Amint bementél a fürdőbe, máris felöltözöm – mondta pimaszul.

- Nem akarok bemenni a fürdőbe – ráztam meg a fejem makacsul.

- Rendben – rántotta meg a vállát. Majd egy rántással lekapta magáról a törölközőt. Köpni-nyelni nem tudtam a látványtól, de szó szerint, így inkább gyorsan elfordultam tőle.

- Akkor én most elmegyek fürdeni, te addig öltözz fel – mondtam, és berontottam a másik szobába. Ahol legnagyobb meglepetésemre egy előkészített, forró vízzel teli kád várt, mindenféle kellemes illatot árasztó gyertyákkal. – Végül is elolvadni biztosan nem fogok, úgyhogy miért ne? Egy próbát megér a dolog – motyogtam magam elé. Addig is nem vagyok vele egy szobában.

Gyorsan lekapkodtam magamról minden ruhát, és döbbenten néztem végig magamon. Igazság szerint nem túl sűrűn szoktam látni magam meztelenül, nem véletlenül nincs tükör sem a szobámban. Viszont most a látványom, mintha nem lenne olyan szörnyű, és hervasztó, mint legutóbb. Nem is tudom. Hiszen én nem tudok változni, de most még sem érzem magam annyira visszataszítónak, mint eddig. Úgy döntöttem, hogy nem foglalkozom tovább a testemmel, hanem inkább kipróbálom ezt a fürdő dolgot. Végül is nem lehet az olyan szörnyű. Lassan emeltem be az egyik lában a kádba, és először csak a lábujjam dugtam bele, de határozottan tetszett. A víz meleg volt, legalábbis az én hideg bőrömhöz képest, és kellemesen bizsergette a már alámerült területet. Ezen az érzésen felbátorodva a másik lábam is a kádba került, majd elmerültem a vízben. A fejemet hátrahajtottam a kád szélére, és mélyeket szippantottam a levegő lágy, virágos illatából. Egyszerűen tökéletes volt. Éreztem, ahogy az izmaim lassan ellazulnak, és mintha az eddig felgyülemlett haragom a világ ellen, kezdene egy kicsit párologni a gőzölgő vízzel együtt. Nem tudom, hogy mi történik velem az utóbbi napokban, de határozottan félek tőle. Szeretnék is új életet kezdeni, meg nem is. Az új létezés kockázatos, és valószínűleg fájdalmakkal megtűzdelt út lenne, míg a régi jól bevált úton senki sem merne hozzám közeledni, és én lennék az első vámpír a Mesterek után. Az első megoldás kockázatos, a második pedig biztonságos. Emberként már többször is kockáztattam. Hiszen olyan sokan mondták már nekem azt, hogy nem akarnak bántani, hogy szeretnek, és ők mind ott voltak, amikor meg akartak égetni minket a máglyán a bátyámmal. Nem is értem, hogy Paul miért akarja ennyire, hogy kizökkenjek a saját világomból. Vagyis várjunk csak, talán mégis? Hiszen nyilvánvaló. Első gondolat a legjobb alapon, azt hiszem, hogy rá is jöttem, hogy miért pedálozik. Hogyha én bedőlök neki, és sikerül magába bolondítania, akkor átveheti a helyem a Mester mellett, én pedig feleslegessé válok. Cseles terv, de nem fog sikerülni. Az teljesen ki van zárva. Nem fogom hagyni, hogy megtegye. Azt szokták mondani, hogy tartsd közel magadhoz a barátaidat, de az ellenségeidet még közelebb. Majd meglátjuk, hogy mire megy ez a ficsúr. Az idilli hangulatom egy pillanat alatt elpárolgott, és úgy döntöttem, hogy inkább visszamegyek ehhez a képmutató alakhoz, mielőtt még elpárolog a látókörömből. Nem fogom hagyni, hogy esélye legyen kijátszani engem. Gyorsan belebújtam egy köntösbe, és mosolyogva léptem ki a fürdőből.

- Na ugye, hogy jól esett a fürdő – vigyorodott el Paul.

- Igen, fantasztikus volt – búgtam kéjesen. Hé, ilyet is tudok? Ki sem néztem magamból. Paul szemei is kikerekedtem a hangom hallatán. Ez jó, akkor most hatással vagyok rá, legalábbis azt hiszem. Ráadásul jó értelemben.

- Furcsa vagy – húzta fel a szemöldökét.

- Eddig azt akartad, hogy legyek más, most meg az a baj, hogy mégis változom? – biggyesztettem le az ajkam.

- Nem, az nem baj, ha változol, csak gyanúsan hirtelen ez a váltás – mért végig gyanakvón. – Ugyan már – tepertem le az ágyra egy gyors mozdulattal. – Gondolj csak bele, hogy mi mindent tehetnénk itt ahelyett, hogy beszélünk – doromboltam a fülébe.

- Na jó, ezt te sem gondoltad komolyan – nevetett fel, majd maga alá fordított. – Ekkora őrült következtetést nem vonhattál le a viselkedésemből – forgatta meg a szemeit. – Komolyan mondom, hogy elképesztő vagy.

- Nem értem miről beszélsz – néztem rá ártatlanul.

- Valóban? – nézett rám hitetlenül. – Hogyha nem tűnt volna fel, akkor elárulom, hogy a kezem éppen a csupasz combodon van. Ami meglehetősen erotikus élmény, de most éppen nem ezért érdekes, hanem sokkal inkább azért, mert így tudom rajtad használni Aro képességét. Szóval, elmeséled, hogy honnan jött az az elmélet, hogy én ki akarlak túrni téged a főtestőri posztodból? Már csak azért is igazán kíváncsivá tettél, mert nem rémlik, hogy túl nagy lelkesedéssel lettem volna a hierarchiával kapcsolatban. Úgyhogy avass be légy szíves, hogy mi segített hozzá, hogy erre a következtetésre juss – motyogta maga elé kissé dühösen.

- Szerintem ez egyértelmű, hiszen mi másért foglalkoznál velem, ha nem érdekből? – villantak meg a szemeim. – Egyébként pedig vedd le a koszos mancsodat a combomról.

- Erre a mancsra gondolsz? – kérdezte, és közben végigsimított a combomon, egészen a köntösöm alá.

- Igen, arra, és most szállj le rólam – feszültem a mellkasának.

- Nem akarok veled kötözködni Jane, de úgy rémlik, hogy te, mint teljes értékű vámpír sokkal erősebb vagy nálam. Egy közönséges félvér legyőz téged?

- Hagyj békén, Paul – fordítottam el a fejem.

- Békén hagylak, de két dolgot még elárulok neked. Egy, ha a pozíciódra hajtanék azt megtehetném úgy is, hogy egyszerűen használom a képességem, és az ujjam köré csavarom Arót és téged is. Kettő, ha igazán azt akarnád, hogy békén hagyjalak, akkor meg tudnád védeni magad tőlem – súgta a fülembe, majd leszállt rólam. – Szerintem gondolkozz el ezen egy kicsit. Addig én hozok egy kis kaját magamnak a bárból – mondta, majd egy szempillantás alatt eltűnt.

Én pedig csak ott feküdtem az ágyon, és bámultam a plafont. Most, hogy jobban belegondolok Paul és az édesanyja tényleg képesek lennének átvenni a hatalmat az egész Volturi felett, de mégsem teszik. Ebben a megvilágításban azonban tényleg nem tűnik logikusnak az az elméletem, hogy rajtam keresztül akar közelebb férkőzni a Mesterhez. Viszont az továbbra is hihetetlen a számomra, hogy engem akar. Hiszen annyi gyönyörű nő van a városban, akit választhatna. Miért keltettem volna fel az érdeklődését? Nem hiszem, hogy finom modorom, a mosolyom, vagy a kedvességem fogta volna meg. Azt hiszem, hogy kezdem elveszíteni a fonalat, de a végére járok ennek az ügynek, ez egészen biztos.

- Ha kielmélkedted magad, akkor akár be is tehetünk egy filmet. Kikölcsönöztem a Mission Impossible-t, hogy egy kis továbbképzésben részesülj akciófilmekből is.

- Rendben – bólintottam rá. – Öhm… nekem is van váltás ruhám, ami nem köpeny? – nyeltem egy nagyot. Hogyha nincs akkor az elég kellemetlen.

- A szekrényben találsz ruhákat – bökött egy bútor felé a sarokban. Én pedig gyorsan odasétáltam, és kihúztam az első ruhát, ami a kezembe akadt. – Ez nem gondoltad komolyan – mutattam felé undorodva a kis sárga kanárit ábrázoló pólót.

- Mi a bajod Csőrikével? A nadrágod Szilveszteres. Összeillenek a ruhadarabok – mondta nevetve.

- Én ezt nem veszem fel – hajítottam az ágyra az együttest. Nem vagyok öt éves. Inkább keresek valami mást, de a következő ruhadarabok sem voltak jobbak. – Van valami, amin nem madárkák, macskák, vagy nyulak vannak? – sóhajtottam fel dühösen.

- Öhm… igen, szereztem neked egy Casper pólót is. Ő egy szellem – vigyorodott el. – Jaj, ne vágj már ilyen fejet, ezek a darabok most a legdivatosabbak, minden fiatal lány ilyet hord – magyarázta kuncogva.

- Már egy ideje nem vagyok fiatal lány. Követelek valami normális göncöt – csaptam rá a szekrény polcra, ami eltört.

- Mi számít normálisnak? – tárta szét a karját.

- Egy sima fekete farmer, és póló – ajánlottam a lehetőséget.

- Nem unod még a feketét? – fintorodott el.

- Praktikus árnyalat – rántottam meg a vállam.

- Na és kellőképpen gyászos is – fűzte hozzá a szemöldökét ráncolva.

- Viszont legalább komolyan vesznek benne – mutattam rá a lényegre.

- Én ebben is komolyan vennélek – lengette meg a Csőrikés pólót. – Légyszi, ebben tök dögös lennél – kacsintott rám.

- Te… perverz… vagy – kerekedtek el a szemeim. – Uramisten, azért akarsz engem ennyire, mert a kislányokra buksz. Te, jesszusom, ez undorító – borzadtam el.

- Köszi, hogy ilyen kedves dolgokat feltételezel rólam, de én nem a kislányokat részesítem előnyben. Hogyha éppen tudni akarod az egyetlen nő, aki igazán tetszett előtted, már elmúlt kétszáz éves. Csak úgy megnyugtatásul közöltem. Tehát nem kell félned, hogy belesek a kislányok szoknyája alá – mondta sértetten, majd bekapta az utolsó falat pizzáját. – Szóval felöltözöl, vagy a ma éjszakát, és a holnapot is köntösben töltöd? Habár nekem határozottan tetszik ez a lenge öltözködés.

- Felöltözöm – morogtam.

Majd bevonultam néhány szörnyűséges ruhával a fürdőbe. Felvettem a madaras pólót, de a nadrágot nem. Inkább visszavettem a farmerszoknyát, ami eddig volt rajtam. Még az is jobb, mint ez a mesefigurás ruha. Idegesen trappoltam ki a fürdőszobából, és még rá tett egy lapáttal, amikor Paul kinevetett.

- Hát ez édesebb, mint gondoltam – mondta hahotázva. – Nem is hittem, hogy ilyen aranyosan is tudsz festeni – magyarázta boldogan.

- Ne szokj hozzá a látványhoz. Csak azért van ez a vacak rajtam, mert nem hoztál nekem normális ruhát, amiért még számolni fogunk, ebben biztos lehetsz – mondtam dühösen. Úgy nézek ki, mint egy idióta.

- Gyere, inkább mozizunk, tetszeni fog a film, és hidd el, hogy a végére már nem lesz semmi bajod ezekkel a pólókkal.

- Azt majd meglátjuk – morgolódtam tovább, de azért odaültem Paul mellé.

Csendben néztük a filmet, ami kifejezetten jó volt. Bár teljesen egyértelmű volt számomra, hogy az ügynökök vezetője lesz a hunyó, hiszen elég tisztázatlan körülmények között történt a halála. Mindenesetre jó volt a film. Paul hirtelen felpattant a vége főcímnél, és kicserélte a lemezt. Néhány pillanattal később, pedig az a madár jelent meg a képernyőn, ami a pólómon is volt. Azt a Szilveszter nevű macskával szúrt ki egyfolytában. Segített neki lezuhanni a fáról, ráuszította a kutyákat, stb…

- Hé, ez a madár egész jó fej – húzódott elégedett mosolyra a szám.

- Tudtam, hogy megtaláljátok a közös nevezőt, a gonosz kis kanárival.

- Meg bizony – bólintottam rá. - Ráadásul még ötleteket is – fűztem még hozzá.

- Na, ledobnál a tetőről? – kérdezte csalódottan.

- Nem, nekem a kalapács jobban tetszett – csillantak fel a szemeim. Majd elképzeltem, ahogy Pault ütöm a nálam háromszor nagyobb fa kalapáccsal, és felnevettem.

- Hé, te bestia – tepert le a kanapéra útitársam. – Képes lennél velem ilyet tenni? – kérdezte felháborodva.

- Igen… igen… igen – lelkesedtem. – Ugyan már, nekem jól esne, és kárt úgysem tennék benned.

- Nekem viszont attól függetlenül, hogy nem okozol bennem kárt, fájna. Na ehhez mit szólsz? – kérdezte miközben mélyen a szemembe nézett.

- Talán nem jó ötlet megvalósítani, de azért álmodozni még lehet – kacagtam fel. Milyen vicces lenne, ahogy a kastélyban üldözöm Pault azzal a hatalmas kalapáccsal, és leütöm mindig, amikor utolérem.

- Na persze, majd el is, hogy nem tetszene a dolog – emelte égnek a tekintetét.

- Hát pont ez az, hogy nagyon is tetszene, de nem tenném meg. Végül is jól elvagyok veled – eresztettem meg egy halvány mosolyt. Bár azért szemmel tartalak minden pillanatban. Tettem hozzá gondolatban.

- Ezt határozottan bóknak veszem – nevetett fel. – Viszont, ha nem haragszol, akkor alszom egyet. Lehetőleg ne támad rám hatalmas fa kalapácsokkal. Reggel olyan durván nyolc felé szoktam ébredni, addig van itt bőven elegendő film, amit pótolhatsz. Egyik jobb, mint a másik – mutatott egy hatalmas polc felé.

- Oké, jó éjszakát – pillantottam rá. Majd visszafordítottam a fejem a polc felé, hogy kiválasszam a következő filmet, amit szeretnék látni. – Hm… a Bakancslista. Ez jó lesz.

Kivettem a lejátszóból a lejárt filmet, majd betettem az általam választott lemezt, és szó szerint tátott szájjal bámultam végig a filmet. Két rákos férfi, akik életük utolsó szakaszában, néhány hét alatt kipróbálnak mindent, amit elszalasztottak hosszú életük során, és közben igazi barátra, és hű társra találnak egymás személyében, de végül mégis a családot választják, és hazamennek, hogy ott halhassanak meg, ahol szeretik őket. Vámpírságom kezdete óta nem sírtam, hiszen mi elvileg nem is tudunk, de nem is volt rá okom. Most viszont azon kaptam magam, hogy szipogok, és a szememet törölgetem. A szereplők annyi mindent elmulasztottak életük során, de mindent pótoltak az utolsó pillanatokban, és boldogan haltak meg. Sosem késő, hogy újrakezdjük, akár még az utolsó percben is. Ez a film mélyen elgondolkodtatott, és rájöttem, hogyha holnap meghalnék, akkor úgy szeretnék távozni, hogy mindent kipróbáltam, amit csak lehetséges volt. Még soha nem voltam szerelmes, és azt hittem, hogy soha nem is fogom hiányát érezni, de talán mégis élnem kellene. Ha már megadatott nekem a hosszú, betegség, és bajok nélküli élet, akkor ki kellene használni a lehetőséget. Talán nem is lenne olyan rossz Paul mellett feküdni, és reggel vele kelni. Együtt mászkálni az erdőben, küldetésre járni. Intelligensebb, és kedvesebb, mint hittem. Félvér létére egészen jól néz ki, és a jelek szerint tényleg engem akar. Mi lenne, hogyha adnék neki pár évtizednyi próbaidőt, aztán majd meglátjuk. Végül is sokat nem veszíthetek. Ha nem úgy viselkedik, ahogy én gondolom, akkor még mindig tömlöcbe vettethetem, vagy halálra kínozhatom. Miután megfogalmazódott bennem a döntés, hogy élni fogom az életemet, halkan odaosontam Paul mellé az ágyra, és felfeküdtem. Nem értem hozzá, nem akartam felébreszteni, csak mellette feküdni. Viszont rájöttem, hogy így is pont ugyanott tartunk, mint eddig, hiszen nem történik semmi. Óvatosan, hogy nehogy felkeltsem, közelebb csúsztam hozzá, és a fejemet a mellkasára döntöttem. Egészen kellemes érzés volt a forró bőréhez simulni. A szívverése pedig sokkal inkább nyugtató volt, pedig azt hittem, hogy vámpír énem majd rá akarja vetni magát a pulzáló vére miatt, de eszembe sem jutott. Sokáig feküdtem így a mellkasán, de hajtott a kíváncsiság, úgyhogy felemeltem a fejem, és lassan az ajkaihoz hajoltam, és finoman rányomtam a sajátomat az övéire. Elektromos szikrák pattantak szét bennem a bizsergető élmény hatására, majd kellemes sajgást éreztem a lábaim között is. Tetszett az élmény, úgyhogy még egyszer finoman odanyomtam a számat, azután pedig ismét elhúzódtam. Elégedetten mosolyogva hajtottam fejem vissza a mellkasára, amikor hirtelen egy kéz kezdte el simogatni a hátamat, majd a két kar körém fonódott, és szorosan magához ölelt.

- Szia, idegen – sóhajtott fel.

- Miért idegen? – kérdeztem értetlenül.

- Mert az előbb egy kicsit sem hasonlítottál az általam ismert Jane-re. Sokkal lágyabb és simulékonyabb voltál – nyomott puszit a hajamra.

- Te végig ébren voltál? – nyögtem fel. Azt hittem, hogy ez a magánakció csak is az én kis titkom marad.

- Ami azt illeti igen, és eszméletlenül jól csókolsz – mormolta a nyakamba, majd végighúzta a nyelvét az ütőerem felett.

- Paul – nyögtem elfúlóan. – Mit csinálsz? – remegtek meg a lábaim.

- Gondoltam, hogyha neked szabad egy kicsit rosszalkodni, akkor nekem is – mosolygott rám. – Csak engedd el magad – mormolta a kulcscsontomba, majd lassan visszafelé indult, minden apró kis négyzetmillimétert ellepve csókokkal.

Majd amikor visszaért az ajkaimhoz lágyan harapdálni kezdte, majd nyelvét finoman az apró résbe csúsztatta, amikor felsóhajtottam. Hosszú percekig csak Paul volt mindenhol, és nekem fogalmam sem volt, hogy mi történik velem. Akárhol ért hozzám megremegtem, és minél intenzívebb lett a csók, annál jobban ellazultam. Soha életemben nem gondoltam volna, hogy ilyen elsöprő élmény lehet egy egyszerű csók, de a jelek szerint sok mindenben tévedtem létezésem során.