Történet szerelemről és családról - 60. fejezet

Egy gyönyörű éj



(Esme szemszöge)



Kicsit bizonytalanul kezdtem el nézelődni a fehérnemű boltban. Hát mit ne mondjak, egyik ruhanemű sem éppen a klasszikus darabok közül származott. Mindegyik kihívó, vad és szexi volt. Egészen már, mit amihez szokva vagyok. Színek, és formák kavalkádja, megfűszerezve még egy kis plussz díszítéssel is. Egyszerűen fantasztikusak, és félelmetesek. Már csak az a kérdés, hogy mi tetszene Carlisle-nak is. Azt hiszem, hogy a lila színű darabok között kezdek el keresgélni. Azt az árnyalatot mindketten imádjuk. Ahogy belevetettem magam a lehetőségek széles tárházába csak kapkodtam a fejem jobbra-balra. Minden csipkéből, selyemből, vagy szaténból készült. Fényes és kihívó darabok. Végül azonban megtaláltam a nekem való összeállítást. Egy egyszerű lila-fekete csipkekombináció, ami nagyon is szexi volt, de egyáltalán nem olyan, hogy kedvesemnek esetleg csak oka legyen a megbotránkozásra. Azonnal besiettem az egyik próbafülkébe, és villámgyorsan felpróbáltam a kombinációmat. Ritkán mondom azt első ránézésre, hogy valami tökéletes. Viszont erre a fehérnemű szettre, most egyértelműen azt tudom mondani, hogy egyszerűen tökéletes. Elégedetten fordultam körbe a tükör előtt, és boldogan konstatáltam, hogy kellőképpen felkészültem az estére. Miután felöltöztem, még megkerestem ugyanezt a tökéletes fazont vörösben, mélykékben, feketében, és fehérben. Ha már egyszer a férjem engedélyezte a költekezést, akkor miért ne rúghatnék ki a hámból, most az egyszer. A fehérnemű nagyon is fontos egy nő számára, hiszen ezzel fogja elcsábítani a férjét. Valóságos fegyver, amit hogyha jól használsz, akkor tiéd a világ, de hogyha rosszul, akkor csak vágyakozhatsz egy igazi, kiegyensúlyozott és boldog kapcsolat után. Persze nem csak ezen múlik, de ez is fontos. Mindenesetre én most egy időre bevásároltam a jó dolgokból. Főleg, hogy még találtam egy lila, és egy fekete selyem hálóinget is, amibe azonnal beleszerettem. Mire átnéztem az egész boltot, le is telt az egész óra, amit Carlisle és én megbeszéltünk, úgyhogy mosolyogva indultam ki a butikból, hogy megkeressem szerelmemet. Nem is nagyon kellett keresgélnem, mert, amit kiléptem, már előttem is termett, és örömmel vette el a csomagjaimat.

- Hölgyem, megengedi, hogy segítsek? – kérdezte alázatosan.

- Hálásan köszönöm, uram – nyomtam gyors csókot az ajkaira.

- Hová kísérhetem el még a szép hölgyet? – nyújtotta a karját.

- Azt hiszem, hogy a szállásra. Mára már kivásárolgattam magam, úgyhogy majd holnap veszek ruhát is – mondtam határozottan. – Rosalie számára is szeretnék keresni valami szép ruhát.

- Ahogy szeretnéd – puszilta meg a homlokomat. – Akkor már mehetünk is – indult el a szálloda felé lelkesen.

- Mit csináltál, amíg én vásároltam? – kérdeztem kíváncsian.

- Én is vettem ezt-azt, majd megmutatom, hogyha visszaértünk a szobánkba – mondta lágyan.

- Rendben, már most kíváncsivá tettél – simultam hozzá.

Az út hátralévő részét ezután csendben tettük meg. Már alig vártam, hogy én is megmutathassam azokat a szépséges holmikat, amiket vásároltam, de az is nagyon furdalta az oldalam, hogy Carlisle mit vásárolt. Nem jellemző rá, hogy túl sokat vásárolgasson. Csak annyi ruhát vesz magának mindig, amennyit szükségesnek érez. Feleslegesen pedig egy fillért sem költött még soha, hacsak nem a mi kedvünkért tette.

Boldogan léptem be a szálloda ajtaján, és büszkén lépkedtem a férjem mellett, miközben éreztem, hogy minden szempár ránk szegeződik. Mindenki gyönyörűnek, és természetfelettinek nézett minket, mint ahogy mindenhol máshol is a világon. Hiszen, honnan is gondolhatná egy halandó, hogy mi mik vagyunk. Carlisle és én nem igen produkálunk hála az égnek vámpíri ösztönöket, csak néha napján, de akkor sem a fajtánk sajátjaként, hanem a szenvedélyünk miatt esett meg velünk. Régebben még zavart a túlzott figyelem, ami körülvesz minket, de ma már szinte észre sem veszem.

- Mi ez a csodás illat? – torpantam meg a szobánk ajtaja előtt.

- Te kis kíváncsi – mondta szerelmem kicsit bosszankodva.

- Mit csináltál? – simultam hozzá ártatlanul. Úgy érzem, hogy meglepetés van a levegőben. Imádom a meglepetéseket.

- Gyere, és nézd meg a saját szemeddel – nyitotta ki az ajtót, majd behúzott maga után. Az én szemeim pedig azonnal kikerekedtek.

- Ez egyszerűen káprázatos – mondtam áhítattal.

Még soha életemben nem láttam ennyi rózsát egy szobában, és az illat, ami betöltötte a szoba levegőjét. Friss rózsaillat, ami keveredik szerelmem édes aromájával. Egyszerűen bódító.

- Örülök, hogy tetszik – tette le a csomagjaimat az itteni kedvenc asztalunkra. – Egy kicsit izgultam, hogy nehogy túl soknak érezd a rózsák mennyiségét.

- Egyszerűen tökéletes – ugrottam a nyakába.

Majd szenvedélyesen megcsókoltam. Miközben kezemmel lesodortam a csomagokat az asztalról, és húzni kezdtem Carlisle-t is egyre közelebb a célomhoz.

- Hm… édes… ne itt… készíttettem egy fürdőt a szobalánnyal… - zihálta két csók között. Majd a fürdőszoba felé kezdett el húzni.

- Remek… ötlet… de nem akarod… látni… hogy… mit… vettem? – kérdeztem én is akadozva.

- Dehogynem, csak egy kicsit későbbre halasztjuk – kezdte el kigombolni a ruhámat. Én pedig ugyanezt tettem az ingjével, miután levettem róla a zakóját.

Most nem téptük le egymás ruháját. Csak finoman, és gyengéden kicsomagoltuk egymás testét a zavaró tényezőkből, és minden egyes pillanatot kiélveztünk a meztelenség felé vezető úton. Lassú, és gyengéd érintések, lágy, finom csókok, és végtelenségig tartó egymáshoz simulás. Miután már mindketten a magunk testi valójában öleltük át a másikat, Carlisle az ölébe vette egy hirtelen, és határozott mozdulattal, hogy belépjen velem a kádba. Lassan ereszkedett bele, óvatosan. Én pedig hangosan felsóhajtottam, ahogy megéreztem a bőrünknek szinte forrónak ható selymes vizet. Úgy simogatta a bőrömet, mintha nem lennék olyan kemény, mint a márvány, hanem csak egy egyszerű halandó nő, aki a férjével szeretkezik az otthoni kádban. Leírhatatlan érzés volt. Carlisle óvatosan lefejtett magáról, majd háttal fordított, és úgy ültetett vissza az ölébe. Boldogan simultam izmos mellkasához, miközben fejemet hátra hajtottam csókot követelte, és egyik kezemmel megtaláltam már teljesen felkészült férfiasságát, mire hangosan felnyögött. Lassan kezdtem el mozgatni kezemet legféltettebb kincsén, míg az ő keze megtalálta az én legérzékenyebb pontomat. Pontosan ismertük már a másik testét, így minden apró rezdülésből, és sóhajból tudtuk, hogy mikor igazán jó a másiknak, amit teszünk. Szerelmem már-már önkívületi állapotban mozgott a kezem alatt, ahogy én is az ő kényeztetése által, ám egyszerre kaptuk el egymás kezét, mielőtt még elértük volna a mindent elsöprő beteljesülés pillanatát. Amin egy pillanatra el is mosolyodtunk.

- Egyek vagyunk, minden értelemben – mormolta férjem a nyakamba.

Majd lágyan megharapta a sebhelyem. Azután pedig egy hirtelen, de gyengéd mozdulattal megemelte a csípőmet, és egybeforrasztotta a vágytól, és víztől felhevült testünket. A hátamat még jobban a mellkasához préseltem, miközben lassú ringatózásba kezdtem. Az érzés, amit a lágy mozgás, és a víz gyengéd simogatása tett a testemmel elképesztő volt. Egyszerre volt az élmény buja, vad, szenvedélyes, de mégis gyengéd, lágy és szerelmes. Az egész szobát betöltötte a rózsák illata, és vágyunk elixírje, így még az illatok is százszor erotikusabbak voltak, mint eddig bármikor. Szerelmem ritmusa hirtelen egyre vadabb ütemre váltott, és pedig kénytelen voltam megkapaszkodni a kád két szélében, hogy ne bukjak fejjel előre a kádban. Carlisle valószínűleg ezt észrevéve lassítani akart a tempón, de nem hagytam neki.

- Ne hagyd abba – kaptam el a kezeit. Majd a csípőmre helyeztem őket, hogy segítsen magam megtartani. Ő pedig azonnal megértette a néma kérdést, és finoman belemarkolt a bőrömbe.

- Annyira tökéletes vagy – állt meg hirtelen. Óvatosan kihúzódott belőlem, mire én panaszosan felnyögtem, de ez a panasz csak egy pillanat erejéig tartott, amíg meg nem fordított, hogy szemben üljek vele, és újra magáévá nem tett.

- Nézz a szemembe, édesem. Szeretném látni az arcodat, közben – fogta kezeibe kebleimet.

Én pedig ismét megmarkolva a kád két szélét újra mozogni kezdtem. Egész végig fogva tartottuk egymás tekintetét, és nem is akartam őt elengedni soha. Szinte már kábultan sikoltottam fel a gyönyörtől, miközben elvesztem éjfekete szemének vad szenvedélyében. Ez a szeretkezés egyik eddigi éjszakánkhoz sem volt hasonló, valami több volt annál. Sosem gondoltam volna, hogy az egymás iránt érzett szerelmünk és vágyunk lehet még annál is intenzívebb, mint amilyen eddig volt, de a jelek szerint tévedtem. Carlisle szerelme mindig tartogat számomra meglepetéseket.

- Szeretlek, Esme – nyögött fel Carlisle is. Majd néhány kisebb mozdulat után ő is követett engem a beteljesülés kapuján.

- Ez csodálatos volt – simultam hozzá, miközben fejemet a vállán pihentettem, és apró csókokkal hintettem be a nyakát, ahol csak értem.

- Igen, valóban az volt – simított végig a fülem mögötti kis gödröcskén. Majd szorosan magához ölelt, és cirógatni kezdte a hátamat.

- Azt hiszem, hogy árvizet okoztunk a fürdőben – kuncogtam fel néhány perccel később.

- Sebaj, majd megszárad – markolt kedvesem a fenekembe. – Kapaszkodj – nyomott gyors csókot a számra. Majd velem együtt kiszállt a kádból, és a hálószoba felé vette az irányt.

Lefektetett a puha takarókra, úgy csurom vizesen, ahogy voltam, azután pedig egy szempillantás alatt hozott egy szál rózsát, aminek szirmait először a szemhéjaimon, majd ajkaimon húzta lassan végig.

- Mit csinálsz? – mosolyogtam rá.

- Majd meglátod, csak engedd el magad – cirógatta végig a nyakamat is. Én pedig engedelmesen terültem el kényelmesen az ágyon.

A rózsaszirmok lepkeszárny finoman cirógatták a nedves bőrömet, ahogy Carlisle irányította őket. Lassan haladt egyre lejjebb, gondosan végigsimogatva minden egyes porcikámat, egészen a fejem búbjától a talpam legtávolabbi szegletéig. Hihetetlen volt, hogy gyakorlatilag hozzám sem ért, de a puszta tudat, hogy ő teszi ezt velem, és néhány finom virágszirom olyan hatást keltett bennem, mintha ezer gyengén ujj futkosna végig a testemen. A legérzékenyebb pontjaimon Carlisle hosszan elidőzött, majd gyengéden a hasamra fordított, és egészen a tarkómtól kiindulva kezdte újra a testem végigcirógatását. Amikor a lágy szirmok végigsimítottak a gerincem mentén, egészen a fenekemig, önkéntelenül is hangos sóhaj hagyta el a számat. Őrjítő volt minden egyes pillanat, az orgazmus hihetetlen érzése pedig egyik pillanatról a másikra csalt elégedett sikkantást az ajkaimra. Kezeimmel görcsösen szorítottam a takarót, és ha nem tudtam volna, hogy ez lehetetlen, akkor azt hittem volna, hogy néhány pillanatra még el is aléltam a gyönyörtől.

- Úgy látom tetszett – fordított maga felé Calrisle.

- Az nem kifejezés – bújtam hozzá szorosan.

- Helyes – nyomott csókot a számra. – Boldog évfordulót, kicsim – húzott le a párnáról egy dobozkát.

- Köszönöm – csókoltam meg hevesen. - Mióta is? – kérdeztem mosolyogva.

- Mintha nem tudnád – kuncogott fel szerelmem.

- Hát volt egy első találkozásunk, aztán egy második, azután egy esküvőnk is – mondtam boldogan.

- Rémlik, hogy szép kerek szám? Van benne egy egyes és egy nulla – kezdte el harapdálni a nyakamat.

- Valamire emlékszem – húztam magamhoz.

- Hihetetlen, hogy hogy elrepült ez a tíz év. Igaz, hogy az idő gyorsabban telik, hogyha boldog valaki – suttogta a fülembe. – Nyisd ki – biztatott. Én pedig örömmel vettem el tőle a dobozt, amiben egy gyönyörű szív alakú medál volt, ezüstláncon.

- Ez csodálatos – mondtam meghatottan. Tényleg tökéletes. – Viszont én most nem tudok adni neked semmit. Illetve csak megmutatni tudom – haraptam be az ajkam.

- Hm… tehát mégsem felejtetted el – mondta elégedetten.

- Hogy is felejthetném el? Hiszen életem legboldogabb napja volt – mondtam boldogan. – Várj, azért megmutatni megtudom a meglepetésedet – akartam felkelni, de aztán Carlisle elkapott.

- Hadd tegyem fel a láncot, szeretném látni rajtad – vette ki a kezemből, és a nyakamra akasztotta. – Illik hozzád – mondta elégedetten.

- Hogyne illene, hiszen tőled kaptam – bújtam vissza az ölébe. – Tényleg megmutatom, hogy te mit kaptál. Bár lehet, hogy butaságnak fog tűnni, de azért remélem, hogy tetszeni fog – pattantam fel. Majd kivettem a táskámból az eddig rejtegetett fotót, és szerelmemhez vittem. – Ez lenne az – mutattam meg neki kicsit szégyenlősen.

- Ez fantasztikus – kerekedtek ki a szemei. – Ezt mind nekem szerezted meg? Hogyan? Kitől?

- Csak kutatás kérdése az egész. Nem olyan nehéz megtalálni az eredeti, antik orvosi könyvgyűjteményeket, csak sok helyen kell kutatni.

- A legcsodálatosabb ajándék, persze csak utánad, és a gyerekek után, de már most imádom. Mikor érkezik? – kérdezte izgatottan.

- Mire hazaérünk, addigra már otthon lesz – mondtam lelkesen. Mire kedvesem szeme felragyogott. Tudtam, hogy a gyűjteménye hiányzó darabjainak örülni fog. Legalábbis nagyon reméltem.

Az este hátralévő részét az ágyban összebújva töltöttük, miközben szüntelenül beszélgettünk az elmúlt tíz évünkről. A boldogságunkról, a családunkról, és az örökkévalóságunkról, ami csakis a miénk lesz.