Egy lány, aki mert szeretni különkiadás (Paul és Jane története) - 9. fejezet

9. fejezet

(Jane szemszöge)



Lassan sétáltunk vissza a szálloda felé, és én egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy ez az egész fényképezősdi jó ötlet. Minek örökítenénk meg a világ számára, hogy vettem néhány ruhát, ami nem klasszikus garbó, és fekete nadrág. Senki sem kíváncsi rá, legfeljebb csak Paul, ő meg már úgyis látta, tehát teljesen felesleges. Majd ha visszaértünk a hotelba, akkor megbeszélem vele, hogy felesleges ez az egész úgy, ahogy van.

- Nem felesleges. Szeretnék csinálni egy fotóalbumot a kirándulásunkról, amiben megörökíthetlek az új ruháidban. Nekem ez fontos, úgyhogy ne is próbálj ellenkezni. Ha akarod, akkor megesküszöm rá, hogy soha senki nem fogja látni ezt az albumot rajtam és rajtad kívül. Így rendben lesz? – morgolódott egy kicsit Paul. Meg kéne tanulnom, hogy amikor ilyen közvetlenül megérintem a bőrét, akkor használja rajtam a Mester képességét. – Ugyan, én kifejezetten örülök, hogy mindig elfelejtkezel róla. Így legalább tudom, hogy mi jár a fejedben. Elég kiszámíthatatlan vagy.

- A kiszámíthatatlanság hasznos tulajdonság – vágtam rá azonnal.

- Harcban igen, és izgalmas egy férfi számára is, de nem mindig előny, ha a nő kiszámíthatatlan. Honnan tudja így a férfi, hogy mivel lepjen meg egy ilyen nőt? – kérdezte felhúzott szemöldökkel.

- Kísérletezz, és hogyha nem tetszik megkínozlak – villantak meg a szemeim.

- Hát ez egy roppant érdekes módja a bátorításnak – kuncogott fel. – Akkor kénytelen leszek megint beindítani egy kicsit az érzékeidet – kacsintott rám.

- Mire gondolsz… oh – szorítottam össze a lábaimat. – Ezt most azonnal hagyd abba légy szíves – ziháltam.

- Oké, ahogy akarod – rántotta meg a vállát. – Szóval, hogyha bántasz, akkor én kínos helyzetekbe hozlak téged. Így foglak kompromisszumkészségre tanítani téged.

- Na és én hogyan neveljelek meg téged? Ha a kínzást elveszed tőlem, akkor nem marad lehetőségem – morogtam az orrom alatt.

- Dehogynem. Diskurálj néhány Volturi feleséggel, hogy micsoda nevelő praktikákkal van felruházva a női nem – villantak meg a szemei. – Hidd el, hogy szavak nélkül is, és a képességed nélkül is őrületes kínokat tudsz nekem okozni, hogyha megtanulod, hogy hogyan kell.

- Na jó, akkor majd kiderítem, hogy mire gondolsz, és utána jaj lesz neked, az biztos – vigyorodtam el. Majd felkeresem egy-két Volturi szépséget, hogy hogyan idomítja a párját.

- Rendben, már alig várom – paskolta meg a fenekemet.

- Hé – kaptam el a kezét. – Viselkedj, különben megharaplak – mondtam komolyan.

- Na, ezt elképzelni is egy kéjmámor – nyögött fel.

- Hogy mi?

- Tudod ez egyértelmű jele annak, hogy kívánsz engem, és ez nagyon is hízelgő, tekintve, hogy én vagyok az első, aki képes ezt kiváltani belőled.

- Paul hagyd már ezt – legyintettem bosszúsan. – Köztünk úgysem lesz semmi ilyen jellegű dolog. Nem vagyok egy kívánatos testű nő. Egy vézna kislány testébe vagyok bezárva, hiába vagyok annyi idős, amennyi.

- Na látod, ezért kellenem azok a fotók. Meg kell cáfolnunk ezt a buta elméletedet. Hogyha elkészülnek a képek, akkor te is látni fogod azt, amit én. Úgyhogy befelé, irány a szobánk, és öltözz fel nekem szépen. Addig én előkészülök a fényképezővel, és berendezem a szobát is a fotózáshoz. Te leszel a modell, és pedig a profi fényképész – lelkesedett be.

- Na jó, játszunk, hogyha ennyire akarod – sóhajtottam fel megadóan. – Legalább majd ó is rájön, hogy nem vagyok olyan csábító. – Hát ezek? – kerekedtek el a szemeim a rengeteg doboz láttán, amikor beléptünk a lakosztályba.

- Megérkeztek a kiegészítők. Bátorkodtam néhány cipőt, táskát, és ékszert idehozatni a legjobb üzletekből, hogy nekünk már csak a ruhákat és a fehérneműket kelljen kiválogatnunk. Sajnos csak két napot kaptam rá, hogy meggyőzzelek a szépségedről, így nincs időm többre. Irány a fürdő a ruhákkal, és mindennel, aztán pedig gyerünk. Két perc, és a stúdió elkészül – adta ki az utasításokat. Én pedig inkább engedelmeskedtem, mert úgy sem tudom meggyőzni róla, hogy felesleges ez az egész hajcihő.

- Mit vegyek fel? – kérdeztem tanácstalanul, hiszen annyi ruhát vettünk.

- Bármit, amit szeretnél, amik a legjobban tetszenek neked – rántotta meg a vállát. – A lényeg, hogy legyen közte fehérnemű is – nyalta meg a szája szélét.

- Perverz, kéjsóvár férfi – emeltem égnek a tekintetem.

- Szende szűzlány – vágott vissza.

- Szűz lehet, de szende aligha. Megeszlek reggelire, hapsikám – néztem rá komolyan.

- Hapsikám? – kerekedtek el a szemei.

- Igen, Tapsi Hapsitól tanultam. Egész jó fel az a nyúl – kuncogtam fel. Állandóan csinál valami galibát, és gonoszkodik a vadásszal, aki le akarja lőni.

- Szerintem is az – hahotázott. – Na indíts, és vegyél fel valami szépet – mutatott a fürdő felé.

- Jól van, na – kaptam fel a nagy ruhakupacot, és bevonultam vele az említett helyre.

Mi a fenét vegyek fel először? Nadrágot és felsőt? Ruhát? Szoknyát? Vagy fehérneműt? Álltam tanácstalanul a hatalmas szatyrok mellett. Nem, azt hiszem, hogy fehérneműt nem. Talán valami szolidabb darabot. Ezt az inget a mellénnyel, és a nadrággal, meg ezzel a fekete csizmával. Igen, ez jó lesz. Amint elhatároztam magam, csupán néhány másodperc alatt átöltöztem, és a hajamat is kibontottam. Majd kivonultam Paul színe elé. Na nem mintha nem látott volna ebben a szerelésben.

- Ez az, gyere, állj ide, és mosolyogj – adta ki az utasítást.

- Mosolyogjak? A következő fokozat, hogy mondjam azt is, hogy csíz? Csak fotózz le, és kész. Ez nem portfolió, hanem csak a te vágyad tárgya, úgyhogy azt kapod, amit látsz – mondtam ellentmondást nem tűrve.

- Legyen, ahogy akarod, én csak meg akartam mutatni, hogy vagy pozitív oldalad is, de semmit sem kötelező természetesen – vágta hozzám flegmán.

- Jól van, tessék – mosolyogtam rá.

- Ez az, gyönyörű vagy. Most egy kicsit fordulj oldalra. Igen, nagyszerű, most pedig állj háttal nekem, és a fejedet csábosan fordítsd a gép felé – kérte, én pedig engedelmeskedtem. – Fantasztikus, akkor most jöhet a következő összeállítás – mondta lelkesen.

- Mi vagy te? Valami fotóművész? – kérdeztem nevetve. – A következő mondatod azt hittem az lesz, hogy „szeretkezz a kamerával, csábosan, szexisen…”

- Öhm… ez nem jutott eszembe, de jó, határozottan jó. Legközelebb majd ezt mondom neked – ajánlotta a lehetőséget.

- Helyes, ha már idiótát csinálsz belőlem, akkor legalább téged is nézzenek lököttnek egy kicsit – bólintottam elégedetten. – Mindjárt jövök.

- Oké, már alig várom – vigyorodott el kajánul.

Ismét bementem a fürdőbe, és ezúttal felvettem a laza piros felsőt, és nadrágot, ami nagyon megtetszett nekem a boltban, majd kivonultam benne Paul elé, hogy elkattinthasson néhány fotót. Azután pedig egy egyrészes ruha következett, amihez vettem fel karkötőt és nyakláncot is, mert ezek a kiegészítők igazán illettek hozzá. Sorban, mindent felvettem, amit csak vásároltunk, gondosan kerülve a fehérnemű készletet, hiszen nem akartam bugyiban, és melltartóban parádézni a fényképezőgép előtt. Még csak az hiányozna.

- Ennyi volt – fordultam körbe az utolsó összeállításnál. – Remélem, hogy élvezte az előadást, uram. A viszontlátásra – hajoltam meg, majd visszaindultam a fürdőbe, hogy kényelmesen felöltözzek.

- Ne olyan hevesen széphölgy. A fehérneműiben még nem láttam önt parádézni, úgyhogy lesz szíves felvenni egy garnitúrát azok közül is – mondta komolyan.

- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet – ráztam meg a fejem makacsul.

- Szerintem viszont nagyon is jó ötlet. A leghangsúlyosabb ruhadarab abban a folyamatban, hogy meggyőzzelek róla, hogy mennyire gyönyörű vagy – mondta ellentmondást nem tűrve. – Vagy felveszed egyedül, vagy segítek. Bár, ha bemegyek a fürdőbe, és ott talállak egy szál semmiben, akkor lehet, hogy inkább a vetkőzésben segítek és nem az öltözésben – nyelt egy nagyot. – Már csak attól is kikészülök, hogy elképzelem a jelenetet.

- Ne beszélj már ekkora butaságokat, kérlek – ráztam meg magam. – Ha felveszek egy garnitúrát, akkor utána békén hagysz? Megígéred? – kérdeztem kíváncsian.

- Igen, ha felveszel egyet, akkor befejeztük a fotózást – mondta őszintén.

- Rendben, legyen – adtam meg magam. Addig úgysem hagyja abba, amíg nem teljesül a kívánsága.

- Remek, itt várok – kurjantott fel.

Ez tiszta idióta. Sebaj, hogyha eddig nem is, akkor majd most kiábrándul belőlem, és nem kell többet ilyen helyzetbe hoznom magam, mert akkor már nem fogja izgatni a fantáziáját a testem. Ez is lehetőség arra, hogy távol tartsuk magunktól a férfiakat. Meglát teljes valómban és elborzad. Mindenesetre előkerestem azt a fekete szettet, ami nekem nagyon megtetszett, majd felvettem, és magam köré tekertem egy törölközőt. Nem fogok majdnem teljesen pucéran kimenni innen. Az ki van zárva. Idegesen toporogtam az ajtó előtt, majd összeszedtem minden bátorságomat, és kisétáltam Paul elé. Hogyha képes lennék rá, akkor már egészen biztosan rákvörösen állnék előtte.

- Hm… szexi törölköző, de lássuk, hogy mi van alatta – lépett elém. Majd lágyan megcsókolt, és közben lerántotta rólam a törölközőt, én pedig ösztönösen magam elé kaptam a kezeimet. – Jane, kérlek, lazulj el egy kicsit. Ne félj, te egy gyönyörű nő vagy, csak egy kicsit hinned kellene magadban.

- Azt nem olyan egyszerű – hajtottam le a fejem. – Gyerünk, csináld meg gyorsan azt a fotót, és utána hadd menjek felöltözni, mert így nem érzem jól magam – pillantottam fel rá könyörgő szemekkel.

- Jól van, állj oda a falhoz, és ha úgy érzed, hogy szégyenlős vagy, bár ez nem kérdés, akkor azt a fekete legyezőt emeld a fejed elé, és akkor nem látszik, hogy az arcod milyen feszült, a tested pedig továbbra is gyönyörűen fotózható lesz – magyarázta Paul, én pedig pontosan azt tettem, amit mondott.

Kivételesen jól esett a struccpolitika, miszerint, hogyha én nem látom őt, akkor ő sem lát engem. Így sokkal, de sokkal könnyebb volt elengedni magad, és úgy tenni, mintha nem figyelné valaki az alig takart idomaimat. Hallottam kattanni a gépet, utána pedig egy halk morgást, ami valószínűleg Paul torkából tört fel. Azután pedig a legyező eltűnt a szemem elől, és a testemnek préselődött az ő forró teste.

- Paul, mit? – pislantottam fel rá döbbenten.

A szemei olyan feketék voltak, mint az éjszaka, és nem is válaszolt, csak egy határozott mozdulattal a dereka köré csavarta a lábaimat, és szenvedélyesen megcsókolt. Ez a csók olyan volt, hogy elfelejtettem, hogy hol vagyok, és mit akartam nemrégen tenni, csak Paul volt mindenhol, és a kellemes bizsergés az egész testemben. A nyelve gyengéden ízlelgette az ajkaimat, és lágyan csúszott be az én ajkaim közé, hogy táncra kérje az én nyelvemet. A váratlan érzéstől szemérmetlenül felnyögtem. A csípőm pedig magától mozdult meg, minek következtében megéreztem nekem feszülő vágyát.

- Most szólj, ha nem akarod, mert egy perc múlva már esélyed sem lesz megállítani – zihálta az ajkaim közé. – Túlságosan őrjítő vagy ebben a szerelésben.

- Ne hagyd abba – tekeredtem még jobban köré.

Ismeretlen érzések százai rohamoztak meg, és mindet akartam. Át akartam engedni magam mindenestől Paulnak. Az érintéseinek, a csókjainak. Hosszas, végtelennek tűnő várakozás után végre valaki nem a kislányt látja bennem, hanem a nőt, aki már régóta lakozik bennem, és csak az alkalmas pillanatra várt, hogy kitörhessen a zárkájából.

- Biztos vagy benne? – szakadt el tőlem egy pillanatra.

- Biztos – bólintottam. Majd újra a szájára vetettem magam. Úgy éreztem, hogy a csókolózásból sosem elég. A következő pillanatban pedig reflexszerűen letéptem róla az inget, és a nadrágot, hogy rajta is csak egy szál alsó maradjon.

- Hé, lassíts, nem kell sietnünk sehová – csúsztatta kezeit a fenekemre.

Majd elindult az ágy felé velem együtt. Amikor odaértünk óvatosan letett rá, és azonnal fölém is hajolt. Az én lábaim még mindig a derekára tekeredtek, és nem is terveztem elvenni onnan őket. Jó érzés volt ennyire közel simulni hozzá. Paul elengedte a számat, majd apró csókokkal haladt a nyakam felé, amikor pedig elérte a már nem lüktető artériámat lassan végighúzta rajta forró nyelvét, ami halk morgást csalt elő belőlem. A lágy csókok tovább haladtak a dekoltázsom felé, miközben az egyik kezével megtámaszkodott mellettem, míg a másikkal végigsimított az oldalamon, és kezét a mellemre csúsztatta, hogy finoman masszírozni kezdje. Még soha nem éreztem, ehhez hasonlót sem. A jéghideg bőröm ellenére mindenem lángolt, és azon kaptam magam, hogy dorombolásszerű morgást hallatok.

- Paul – nyöszörögtem, amikor megéreztem a már jól ismert bizsergést, amit a képességével okozott.

- Csak engedd el magad, és csodálatos élményben lesz részed – kapcsolta ki a melltartómat.

Majd villámgyorsan meg is szabadított tőle. Felsikoltottam a gyönyörtől, amikor a már egyébként is elképesztő sajgás a lábaim között még jobban felerősödött, amikor Paul ajkaival kezdte el feltérképezni a melleimet. Óvatosan a fogai közé csippentette halmom központját, és úgy csókolta, mint egy igazi kincset. A csípőm egyre hevesebben dörzsöltem Paul ágyékához, aki vad morgásokkal válaszolt a mozdulatokra, azután pedig az ő csípője is felvette velem a ritmust. Még ruhán keresztül is éreztem, hogy mennyire kíván, és most, hogy még simogatja is a büszkeségével vágyam központját, szinte alig tudom kontrollálni magam. A fejem hátravetettem, és szemérmetlenül sikoltozni kezdtem a mozdulataink ritmusára. Ez az érzés semmihez sem volt fogható, még a kínzás öröméhez sem. Ez sokkal elsöprőbb, belsőségesebb, különlegesebb. Egyszerűen felülmúlhatatlan.

- Összefut a szálloda, édesem – állt meg Paul egy pillanatra. – Bár igazad van, kit érdekel? – kezdte el megint mozgatni a csípőjét. – Nekem kifejezetten tetszik a hangod – súgta a fülemben. – Ne fogd vissza magad.

- Nem is tudnám – feszült ívbe a hátam, és remegéshullámok sorozata futott végig rajtam.

Miközben Paul rendíthetetlenül tovább körözött a csípőjével, ami nagyon jól esett. Az egész világ ragyogó, és színes lett körülöttem, és én kábultam hagytam, hogy kedvesem azt tegyen velem, amit csak akar. Hosszú percekig feküdtem szinte öntudatlanul, de egyáltalán nem bántan. Azután pedig, amikor legközelebb felnéztem Paul elégedett vigyorával találtam szembe magam.

- Milyen volt az első igazi majdnem szeretkezésed? – kérdezte izgatottan.

- Majdnem szeretkezésem? – néztem rá döbbenten. Hogyha ilyen a majdnem, akkor milyen lehet az, amikor ténylegesen is szeretkezünk. Ha már ebbe kis híján belehaltam, akkor mi lesz, hogyha eljutunk odáig is.

- Igen, majdnem, hiszen a bugyit még nem vettem le rólad. Gondoltam, még várhatunk a tényleges szeretkezéssel, hogy szokd a helyzetet.

- Mit kellene még szoknom? Ne hagyd abba – téptem le róla a nadrágját.

Majd fordítottam egyet magunkon, és ráhajoltam a mellkasára. Most én akartam örömet szerezni neki. Úgy, ahogyan ő szerzett nekem. Legalábbis nagyon reméltem, hogy neki is jó, amit teszek vele, de amikor meghallottam a halk dorombolást, minden kétségem elszállt arról, hogy mit érez. Már a köldökénél jártam a csókjaimmal, amikor hirtelen felrántott magához, és nyelvével nem finomkodva azonnal birtokba vette az ajkaimat, majd csípőjével aprókat lökve adta tudtomra, hogy szeretne eggyé válni velem. Nekem is ez volt minden vágyam, de azért féltem is tőle. Mi lesz, hogyha én nem leszek elég jó neki? Azt sem tudom, hogy mit hogyan kell csinálnom pontosan, nemhogy megállapítsam, hogy mikor érzi ő is azt, amit én.

- Emiatt ne aggódj – mosolyodott el Paul. A következő pillanatban pedig megint a hátamon feküdtem. – Csak lazíts, és hagyd, hogy vezessenek az ösztönök.

- Rendben – bólintottam rá.

Paul pedig azonnal elkezdte lecsúsztatni rólam a falatnyi bugyimat. Azután pedig mellém feküdt, és bal kezét lassan végigcsúsztatta a combom belső felén. A lábam ösztönösen nyílt szét egy kicsit, és engedett bebocsátást kérő ujjaknak. Amikor Paul ujja hozzá ért a legtitkosabb pontomhoz halkan felsikkantottam, és teljesen elernyedtem a karjai között, de szerettem volna viszonozni a gyengédséget, így kezemet bizonytalanul kulcsoltam kemény férfiasságára, mire gyengéden rám mosolygott, és bizonytalanságomat látva egy pillanatra abbahagyta a kényeztetésemet, hogy megmutassa, hogy hogyan kényeztessem én is őt. Majd visszatért előbbi tevékenységéhez, a végtelenségig fokozva ezzel vágyaimat.

- Az enyém leszel? – kapta el hirtelen a kezemet, és mélyen a szemembe nézett.

- Hogy? – ziháltam. Hirtelen azt sem értettem, hogy mi a kérdés.

- Légy az enyém, Jane – mondta komolyan.

- Már a tiéd vagyok egy ideje – sütöttem le a szemeimet.

- Valóban? Mióta is pontosan? – döbbent meg.

- Azóta, hogy legyőztél engem. Még soha, senki nem volt nálam erősebb, ez nagyon imponált a számomra – vallottam be.

- Tehát csak azért vagy velem, mert ha akarlak, akkor le tudlak győzni? – kérdezte kicsit csalódottan.

- Nem, nem csak ezért – ráztam meg a fejem. – Azért is, mert még soha senki nem került ilyen közel hozzám, és nem ismert ki ennyire. Különlegesebb vagy, mint a vámpírok, akiket ismerek.

- Helyes válasz – nyomott egy gyors csókot a számra. Azután pedig fölém gördült. – Tehát az enyém vagy?

- Csak a tiéd – húztam magamhoz a fejét egy csókra. Ő pedig a lábaimat ismét a dereka köré igazította.

- Engedd el magad, és ne félj, ez egy kicsit fájni fog, legalábbis az emberi nőknek fáj – simított végig az arcomon. Majd éreztem, ahogy egy határozott lökéssel egybeforrasztja a testünket, én pedig felsikoltottam a fájdalomtól, ami rám tört. – Sh… mindjárt jobb lesz – suttogta a fülembe, majd valószínűleg némi segítséggel, újra átjárt a kellemes bizsergés. Lassan megmozdítottam a csípőmet, de fájdalom helyett ezúttal kellemes simogatást éreztem.

- Ez jó – sóhajtottam fel. Paul pedig elmosolyodott, és megcsókolt, miközben lassan mozogni kezdett.

Ha azt hittem, hogy az érzés, amit eddig Paul váltott ki belőlem mindent elsöprő, akkor tévedtem. Ez százszorta intenzívebb, és féktelenebb volt. Az egész testem lángra gyúlt, és hangos sikolyok hagyták el a torkomat, ahogy kedvesem egyre gyorsabban, és erősebben mozgott, mindkettőnket egy újabb beteljesedés felé sodorva. Az orgazmus csodálatos érzése alattomosan, és hirtelen futott végig a testemen, és én önkívületi állapotban dobáltam magam Paul szorításában, míg néhány mozdulattal később ő is követett engem, és kimerülten rám hanyatlott. Reflexszerűen ölelték körbe karjaim és lábaim testét, és én is legalább úgy pihegtem, mintha szükségem lenne levegőre, pedig már régóta nincs.

- Hogy érzed magad? – nézett fel rám néhány hosszú perccel később.

- Még sohasem éreztem magam ennyire csodálatosan – mosolyodtam el. – Valahogy más lettem, azt hiszem.

- Máshogy is festesz, mint amikor megismertelek. Most egyszerűen sugárzol – nézett rám megigézve.

- Hogy érted ezt? – kérdeztem döbbenten.

- Gyere, nézd meg magad – kapott fel Paul, majd a tükör előtt termett velem.

- Te jó ég – kerekedtek el a szemeim.

Sokkal szebbnek néztem ki, mint valaha. Természetesen a vámpír szépségem eddig is megvolt, de most még boldogság is párosodott hozzá. Igen, boldog voltam. Még soha életemben nem éreztem ilyesmit, és ez kihatott a külsőmre is. A karikák a szemem alatt elhalványultak, a szemem nem volt fakó, hanem ragyogott, a hajam rakoncátlanul kócosan keresztezte az arcomat a megszokott kontyom helyett.

- Hihetetlenül gyönyörű vagy – mondta Paul. Azután pedig szenvedélyesen megcsókolt, és visszavitt az ágyba. – Most már hiszel nekem? Elhiszed, hogy mennyire szép vagy?

- Azt hiszem, hogy igen – mosolyogtam rá őszintén. Mire szerelmem megint birtokba vette ajkaimat. Igen, a Paul az én szerelmem. A társam. Az a férfi, akire már olyan régóta vártam, végre az enyém lett, és én is az övé.