Történet szerelemről és családról - 31. fejezet

Esme Island 1.


Kedves Olvasóim! Sajnos nem készült el mindenből a friss, ahogy szerettem volna, és ezért elnézést. :( Mindenesetre azért elértem kétharmadnyi sikert, hiszen háromból két történetet sikerült ma frissítenem :D Elutazom síelni, úgyhogy a következő frissítés csak február 14-én lesz. Megértéseteket köszönöm. Puszi, Drusilla


(Esme szemszöge)



Annyira csodálatos volt a nászutunk már most. Mindig is szerettem volna kipróbálni a hajókázást, és Carlisle erre egy igazi hajóútra hoz. Nagyon élveztem mindegy egyes pillanatát a helyzetnek. Azt hittem, hogy ennél jobb már nem is lehet, amikor szerelmem megszólított.

- Drágám – szólt nekem a hajó orrába, én pedig azonnal hozzá siettem.

- Igen? – kérdeztem hozzá bújva.

- Ott van – mutatott egy csodálatos sziget irányába, és kíváncsian figyelte az arcomat.

- Itt lesz a nászutunk? – kérdeztem elképedve. – Ez gyönyörű, én nem is találok rá szavakat – mondtam meghökkenten. Egyszerűen hihetetlen ez a férfi, akit a páromnak tudhatok. Szerető férj, gyönyörű esküvő, boldog család. Mit kívánhatnék még?

- Igen, a nászutunk is itt lesz, de bármikor ide jöhetünk, hogyha kedvünk tartja – mosolygott rám lágyan. – Ez az én nászajándékom a számodra – magyarázta, én pedig teljesen ledöbbentem.

- Van egy saját házunk a szigeten? – kérdeztem elképedve. – Hiszen ez csodálatos – ujjongtam. Nem is mertem ilyen nagy ajándékot még csak elképzelni sem. – Mi a sziget neve? Hol vagyunk?

- Riótól nem messze vagyunk hajótól. Esme szigetén – mondta mosolyogva.

- Esme szigetén? – kérdeztem vissza döbbenten. – Ez az én szigetem?

- Igen, a tiéd. Ez a nászajándékom, de természetesen ház is van rajta – ölelt magához Carlisle gyengéden.

- Ez egyszerűen hihetetlen. Carlisle, ez túl nagy ajándék – hajtottam le a fejem. – De én nem tudok cserébe adni semmit.

- Már sokkal többet is kaptam tőled, mint ez a hely – mutatott végig a horizonton. – Megkaptam tőled a szerelmet, amire már évszázadok óta vágyom. A boldogságot, a család melegét. Hidd el, hogy ez a sziget csupán egy kis csekélység, ahhoz képest, amit te jelentesz a számomra.

- Én nem találok szavakat – mondtam meghatottan. Nem csak a sziget miatt. Még sosem beszélt ennyire nyíltan az érzelmeiről. Tudtam, hogy szeret engem, de hogy ennyire azt nem gondoltam volna. Hogyan képes egy férfi ennyire imádni egy nőt? Tényleg az enyém a világ legtökéletesebb férje. – Köszönöm, hogy vagy nekem – bújtam hozzá szorosan, majd szenvedélyesen megcsókoltam. Ő pedig boldogan viszonozta a hevességemet.

Néhány perccel később kikötöttünk a szigetemen. Pontosabban inkább a szigetünkön. Fehérhomokos tengerpart, kellemes meleg klíma, és finom szellő, ami simogatja a bőrödet. Pálmafák, rengeteg állat, és finom illatú virág. Maga a földi paradicsom. Egyik ámulatból estem a másikba, amikor Carlisle hirtelen felkapott.

- Mit csinálsz? – mosolyogtam rá.

- Átviszem a feleségem a küszöbön – mondta magától értetődően.

- Oh – lepődtem meg. – Erre nem gondoltam, pedig magától értetődő – mosolyodtam el szégyenlősen. Gondolhattam volna, hogy a szerelmem nem fog megfeledkezni egy ilyen fontos pillanatról.

Kedvesem egy határozott ugrással a partra érkezett velem a karjaiban, majd emberi tempóban sétálni kezdett egy gyertyákkal megvilágított ösvényen. Nem sokkal később pedig megpillantottam egy csodálatos házat, ami nagyon hasonlított az otthonunkhoz. Észre sem vettem, hogy szó szerint tátott szájjal bámulom a házat, amíg Carlisle halkan fel nem kuncogott.

- Nagyon örülök, hogy ennyire tetszik – szakított ki a gondolataimból.

- Szerintem senki nincs a földön, akinek ne tetszene – találtam meg a hangomat, de szerelmem be is tapasztotta ajkaimat a sajátjával.

- Isten hozta a szigetén, és a sziget egyetlen csodálatos házában, Mrs. Esme Cullen – mondta kedvesem boldogan, majd kilökte az ajtót, és belépett velem a karjaiban.

- Köszönöm, Mr. Cullen – öleltem meg még szorosabban, és szenvedélyesen megcsókoltam.

Carlisle pedig kis híján elesett velem. Nem volt hozzászokva a hevességemhez. Bár igazából én sem gondoltam, hogy tudok ilyen is lenni, de ezt talán el lehet nézni nekem. Hiszen egy gyönyörű szigeten vagyok, a mesébe illő férjem karjaiban, és most van a nászéjszakám. Tudom, hogy ez nem az első nászom lesz, de kétségkívül még csak nem is hasonlítható össze az első alkalommal. Ezt most boldog izgatottság lengi körül, nem pedig csalódás és kétségbeesés.

- Be kéne hozni a csomagokat – próbált meg elszakadni tőlem egy pillanatra.

- Szerintem ráérnek a csomagok holnap is – motyogtam a szájába. – Sokkal fontosabb teendőink is vannak – húzódtam hozzá még közelebb, majd csókokkal árasztottam el a nyakát.

- Rendben, már meg is vagyok győzve – adta meg magát végre, majd egy ajtó felé sietett velem.

Berontottunk a szobába, majd Carlisle villámgyorsan lefejtette rólam a ruhámat, csak a fehérneműt rajtam hagyva. Ezután pedig gyengéden letett az ágyra. Lekapkodta magáról ő is a ruháit egy szempillantás alatt, és csak az alsónadrágját hagyta magán, majd fölém gördült, és gyengéden csókolni kezdett, amit boldogan viszonoztam.

A hevességem hamar alábbhagyott, mert Carlisle annyira gyengéd volt, hogy meg is feledkeztem a vadságról. Leírhatatlan érzés volt, ahogyan bánt velem. Órákon át csak csókolóztunk és simogattuk egymást. Még csak véletlenül sem érintve testünk leginkább lüktető pontjait. A vágy már szinte szó szerint szétfeszített, amikor férjem egy gyors mozdulattal lefejtette rólam az utolsó zavaró tényezőket, majd egyik keblemet a kezébe vette a másikat pedig a szájával kezdte kényeztetni. Elégedett sóhajtásokkal, és nyögésekkel adtam tudtára, hogy mennyire jó is az, amit tesz velem. Rövid idővel később pedig a hátam ívbe feszült, és hangos sikítás szakadt fel a torkomból. Egyszerűen nem tudtam tovább kontrollálni magam.

- Szeretlek – néztem mélyen Carlisle szemébe, amikor magamhoz tértem.

- Én is szeretlek. Mindennél jobban – válaszolta, majd újra betapasztotta a számat a sajátjával.

Kedvesem szorosan magához ölelt, majd egy gyors mozdulattal fölém gördült. Szinte fel sem fogtam olyan gyorsan történt az egész. Csak azt tudtam, hogy csodálatosan érzem magam. Carlisle csak hosszú percek múlva szakította meg a csókot, hogy egy utolsó számra adott puszi után az ajkai a nyakamra vándoroljanak, ezzel ismét elégedett sóhajokat kiváltva belőlem. Sokáig időzött az érzékeny területen, én pedig nem voltam képes tovább uralkodni magamon, kis híján vonaglottam a kéjtől, majd még inkább hatalmába kerített a vágy, amikor a keze finom mozdulatokkal elkezdett cirógatni a gerincem mentén. Majd simogató ujjai a csípőmre vándoroltak, és finoman megmarkolták az érzékeny bőrt. Egy kicsit elidőzött nőies domborulataimon, majd egyik kezét a combom belső felére simította, ezzel tovább fokozva a vágyamat. Lepkeszárny finoman simogatta a testem minden egyes négyzetcentiméterét. Én pedig lehetőségeimhez mérten igyekeztem viszonozni. Amikor megint kezdtem elveszíteni a kapcsolatot a külvilággal még annyit érzékeltem, hogy Carlisle gyengéd erőszakkal a combjaim közé furakodik, és a testünk egy határozott, de finom mozdulattal végre eggyé vált. Egyszerre kezdtünk el mozogni a szerelem ritmusára, lassan, lágyan mozgattam a csípőmet, pontosan úgy, ahogy a szerelmem is. A légzésünk egyre kiszámíthatatlanabbá vált, és a testünk is önálló életre kelt, ahogy a ritmusunk is egyre szenvedélyesebb lett. Egyszerre értük el a gyönyör kapuját, és hangosan felkiáltottunk. Carlisle még egyszer megcsókolt, majd rám finoman rám ereszkedett, és gyengéden magához ölelt. Perceken át csak ernyedten feküdtünk egymás karjaiban, majd kedvesem legördült rólam, és szorosan a mellkasához húzott.

- Csodálatos volt – suttogtam, miközben a mellkasát simogattam.

- Még annál is jobb – válaszolta, majd az állam alá nyúlt, és újra ugyanazzal a szenvedéllyel falta ajkaimat, mint amikor ideértünk.

Egész éjszaka szerettük egymást, és én azt sem bántam volna, hogyha örökké így maradunk eggyé válva, de eljött a reggel, és valamilyen szinten hajtott a kíváncsiság is. Szerettem volna megnézni a szigetemet, hiszen egy ilyen csodálatos ajándékot nem szabad elhanyagolnom. Na és természetesen meg akartam nézni a házunk többi részét is. Mivel még csak a hálószobát láttam, bár az több volt, mint tökéletes.

- Mit csináljunk ma? – szakított ki férjem a gondolataimból.

- Nem tudom – gondolkoztam el. – Először is szeretném megnézni a házat, de azután inkább rád bíznám magam. Te biztosan jobban ismered a szigetet, úgyhogy örülnék, hogyha te lennél az idegenvezetőm – néztem rá boci szemekkel.

- Boldogan körbevezetlek a szigeten – mosolygott rám lágyan, majd megcsókolt.

A csókjaink közepette elég nehéz volt elszakadnunk egymástól. Bár nem is akartunk igazán. Amikor legközelebb feleszméltem a boldogság rózsaszín ködfelhőjén át láttam, hogy már alkonyodik. Te jó ég! Hogy elveszik valaki időérzéke, hogyha teljesen másra koncentrál.

- Mit gondolsz? Valaha is ki fogunk kelni ebből a csodálatos franciaágyból? - kérdeztem kuncogva.

- Hát nem vagyok biztos benne, hogy egyáltalán akarok, hogyha már itt tartunk. Eltölthetjük itt is az örökkévalóság hátralevő részét – válaszolta a férjem, de hallani lehetett a hangján, hogy mosolyog.

- Roppant csábító az ajánlata, Mr. Cullen, de azért én szeretném látni a szigetet – mondtam amilyen komolyan csak tudtam.

- Nos, ez esetben, kedves asszonyom, most azonnal indulhatunk is – rántotta le rólunk a takarót. – Fürdőruhát vegyél, Édesem – mondta még, majd eltűnt. Néhány pillanattal később pedig már vissza is tért a bőröndökkel a kezében. Rajta már rajta volt a fürdőnadrág is.

- Úszni fogunk? – kérdeztem mosolyogva.

- Igazság szerint elvinnélek búvárkodni egy kicsit, mert van nem messze a parttól egy gyönyörű korallzátony, amit neked is látnod kell. Azon túl pedig hogyha később lesz kedved, akkor van egy vízesés is a szigeten, ami apró tavacskába zuhan. Oda is érdemes lenne ellátogatni. A fák tetején pedig mindenhol különleges madarak élnek szabadon. Úgyhogy elég széles a választék látnivalókban – sorolta a lehetőségeket. Én pedig egyre jobban elképedtem. Ez a hely tényleg maga a földi paradicsom.

Azonnal felpattantam, és megkerestem a fürdőruhámat a bőröndben, majd egy szempillantás alatt már útra készen álltam előtte. Először is megnéztem a házat, ami tökéletes volt. Volt benne egy konyha, fürdőszoba, nappali, két hálószoba, gardrób. Minden nagyon ízlésesen volt berendezve. Egyszerűen le voltam nyűgözve.

- Ez egyszerűen gyönyörű. Most már tudom, hogy hova tűnt el az egyik tervező füzetem – kuncogtam fel. Ugyanis felismertem, hogy a ház tökéletes mása néhány rajzomnak, amit még az iskolában készítettem egy feladathoz.

- Remélem nem bánod, hogy elcsentük, de így pontosan olyan lett, amilyenre vágytál – mosolygott rám gyengéden.

- Egyáltalán nem bánom. Ez nagyon figyelmes volt tőletek.

- Akkor jó – nyomott puszit az ajkaimra. – Gyere, megmutatom a korallzátonyt.

- Rendben, menjünk – bólintottam rá.

Néhány perccel később pedig már a vízben voltunk, és szerelmem mutatta az utat a korallok felé. Amikor odaértünk még az eddigieknél is jobban elképedtem. Minden olyan színes volt, és tökéletes. Rengeteg kagyló, hal, és vízi növény élt harmóniában. A szivárvány minden színe felsorakozott a zátonynál. Apróbb és nagyobb halak, mindenféle pompával. Nem tudtam betelni a látvánnyal. Órákon át csak csodáltam korallok szépségét. Még jó, hogy nem volt szükségem levegőre, mert nem tudtam betelni a látvánnyal. Még soha nem volt részem ehhez hasonló élményben. Amikor kiértünk a partra egyszerűen csak eldőltünk a homokban, és élveztük a nap sugarait.

- Na, hogy tetszett a korallzátony? – kérdezte Carlisle, miközben a karomat simogatta.

- Még soha nem láttam ehhez foghatót – válaszoltam boldogan.

- Örülök, hogy tetszett.

- Az nem is kifejezés – mondtam határozottan. – Te, a ház, a korallzátony. Már ez is sokkal több, mint amire valaha is vágytam, és van egy olyan érzésem, hogy ez a sziget még jóval több dolgot is rejteget a számunkra.

- Ebben biztos lehetsz kedvesem – bólintott rá Carlisle. – A legszebbet akartam az én gyönyörű feleségemnek – fűzte még hozzá.

- Hidd el, hogy ez a legcsodálatosabb ajándék, amit valaha is kaptam – néztem rá gyengéden.

- Elhiszem – bólintott rá a szerelmem. Majd egy gyors mozdulattal fölém gördült. Szenvedélyesen megcsókolt, amit én készséggel viszonoztam, majd mélyen a szemembe nézett. – Mondd csak, mi lenne, hogyha a vízesést és a madarakat holnapra hagynánk? Ma estére van egy sokkal jobb ötletem. Igazi házastársi program – simított végig kihívóan az oldalamon.

- Ez remekül hangzik – suttogtam elfúlóan.

Csak erre a válaszra várt, majd felpattant és engem az ölébe vett. Néhány pillanattal később pedig már megint a hatalmas franciaágyban találtam magam.