Tartozni valakihez - 36. fejezet

36. fejezet




(Alice szemszöge)



Csodálatos napokat töltöttünk el Londonban, és nagyon sajnáltam, hogy nászutunk a végéhez közeledett. Már csak három napunk volt, mielőtt visszautaztunk volna a családunkhoz. Nem mondom, hogy nem hiányoznak a többiek, de Jasperrel kettesben lenni egyszerűen fantasztikus. Talán vennünk kéne majd itt egy kis lakást, vagy házat, hogy bármikor visszalátogathassunk ide. Bár akár máskor is megszállhatunk, itt is. Ez a szálloda remek választásnak bizonyult. Legalábbis szerintem. Bár a szeretkezéseink kissé felbolygatták az itteni nyugalmat, de persze jó értelemben. A baj néha csak annyi volt, hogy ahogy Jasper hatással volt az emberekre a vágyaival, úgy az emberek is hatással voltak Jazzre. Így kialakult egy ördögi kör, és már napok óta megint nem nagyon jutunk ki a szobánkból. Na nem, mintha ez rossz lenne. Most is remekül alakul a napunk. Reggel van, és én éppen a zuhanyozok, míg a férjem valamiben mesterkedik. Egyfolytában csak foszlányokat látok, pedig már nagyon furdalja az oldalam a kíváncsiság. Vajon mit főzhetett ki? Ennyire nehéz a döntés, hogy mit csináljunk az utolsó pár napban? Vagy csak azért csinálja, hogy ne tudjam meg, hogy mi a terve. Biztosan meglepetés lesz. Na jó, hogyha eldöntötte, és meg is valósítja, akkor is úgy fogok tenni, mintha nem is tudnék a dologról. El tudom játszani, hogy nem láttam semmit. Máskor is előfordult már, hogy valamire nem figyeltem fel a jövővel kapcsolatban.

Egészen belemerültem a gondolataimba, mert azt sem vettem észre, hogy a zuhanyfüggöny hirtelen eltűnt mellőlem, majd a szerelmem állt be mögém a tusoló alá. Azonnal szorosan magához vont, és belecsókolt a nyakamba, mire egy jóleső sóhajtás hagyta el az ajkaimat. Jaspernek sem kellett több, rögtön még szorosabban magához láncolt.

- Mire vagy ennyire kíváncsi? – kérdezte meg hirtelen. Most miért tértünk el a tárgytól?

- Semmire – vágtam rá azonnal. – Inkább folytasd, amit elkezdtél – karoltam át a nyakát. – Még nem is zuhanyoztunk együtt.

- Zuhanyozni még valóban nem voltunk együtt, de már a közös fürdőzést kipróbáltuk, és az is nagyon jó volt. Gondoltam itt az ideje, hogy ezt is kipróbáljuk – búgta a fülembe.

- Ebben teljesen egyetértek – mondtam mosolyogva, majd megfordultam, hogy szemben lehessek kevesemmel.

Jasper azonnal gyengéden megcsókolt, én pedig boldogan viszonoztam a közeledését, mint mindig. Kedvesem megragadta a derekamat, és a zuhanyzó hűvös csempéjének támasztotta a hátamat, így biztosítva, hogy tökéletesen összesimulhassunk. Még soha nem élveztük egymás közelségét ehhez hasonlóan. Az új pozitúra, és az, ahogy a vízcseppek gyengéden masszírozva ostromolták a bőrömet csak még jobban fokozták az izgalmamat. Ráadásul Jasper még soha nem volt ilyen, hogy is mondjam. Heves. Gyengéd volt, de most először valahogy egy kicsit kiéreztem a közeledéséből a vámpír mivoltát is, és ez határozottan tetszett. A nyakamat kezdte el csókolgatni, mert tudta, hogy az a gyengém, és az egyik lábamat pedig hirtelen a csípőjére rántotta. Boldogan engedtem minden egyes mozdulatának, és alig vártam, hogy a testünk újra egyesülhessen, ezért a csípőmet egyre inkább hozzányomtam az ágyékához, de ő csak mosolyogva hátrált néhány millimétert és tovább folytatta, amit elkezdett. A kezei szüntelenül cirógattak, míg az ajkaival, hol az ajkaimat, hol a nyakamat, hol pedig a mellkasomat kényeztette.

- Jasper… - nyöszörögtem halkan. Már vagy egy órája voltunk a zuhany alatt, és én egyre inkább felhevültem, ahogy szerelmem is. Mégsem enyhítette az édes kínjaimat. Sőt csak még továbbra is fokozta.

- Tessék – nézett rám ártatlanul. Bár a szeme elárulta, hogy mennyire kíván már. Az egyre sötétedő szempár vággyal telve nézett vissza rám.

- Te játszol velem? – kérdeztem mélyen a szemébe nézve.

- Úgy érzed, hogy ez játék? – kérdezte halványan elmosolyodva, majd végre hozzám nyomta az ágyékát.

- Ne…ne hagyd abba – ragadtam meg a derekát.

- Nem is akartam még abbahagyni – mondta gonosz vigyorral az arcán, majd elhúzta a csípőjét minden erőfeszítésem ellenére és tovább simogatott.

Nem bírtam tovább a vágyaimmal, és minden erőmet összeszedve magamhoz rántottam a férjemet, aki nem számított a heves mozdulatomra, így sikerrel letörtük a szappantartót, és berepesztettünk egy csempét is.

- Milyen hevesek vagyunk ma reggel – vigyorgott rám elégedetten, majd finoman megcsókolt.

- Nem is tudom, hogy ki miatt – vágtam vissza mosolyogva, miután elváltunk.

- Talán nem volt jó? – kérdezte és finoman elkezdte harapdálni a nyakamat.

- Több, mint jó – ziháltam megsemmisülve.

A következő pillanatban Jasper gyengéden belemarkolt a fenekembe, és egy kicsit megemelt, hogy lábaimat a dereka köré kulcsolhassam. Majd a testünk végre egybeforrt. A mozgásunk eleinte lassú volt, és gyengéd, de egyre inkább hevesek lettünk, ahogy a szenvedély eluralkodott a testünk felett. A víz csobogása, és a fürdőszoba vízhangja csak még érzékibbé tette a pillanatot, amikor felsikoltottam a régóta várt beteljesüléstől, és szerelmem is elégedetten felmorgott. Még nem hallottam ilyesfajta morgást az ő szájából, de kifejezetten tetszett a dolog. Fejét a nyakamba temette, én pedig szorosan magamhoz öleltem.

- Szeretlek – nézett fel a szemembe.

- Én is szeretlek – mosolyogtam rá, majd lágyan megcsókoltam.

Miután megszakítottuk a csókot, perceken át álltunk még így a zuhany alatt, és nem is igazán akartam megmozdulni. Tudtam, hogy soha nem fogunk elválni egymástól, de valahogy mégis rossz megérzésem volt, ami miatt pláne nem akartam elengedni. Jasper már hozzám tartozik. Csakis hozzám. Szerelmem felkapta a fejét, és kérdőn nézett rám.

- Mi a baj, Édes? – kérdezte kíváncsian.

- Nincs semmi baj – vágtam rá azonnal.

- Furcsák az érzéseid. Ideges lettél – mondta Jasper komolyan. – Tudod, hogy nekem elmondhatsz bármit.

- Igen, tudom, de tényleg nincs semmi baj. Csak eszembe jutott, hogy nemsokára hazamegyünk – hajtottam le a fejem. Általában sikerült elterelnem szerelmem gondolatait, amikor nem akartam feleslegesen felidegesíteni őt is. Hiszen soha nem feltételezte volna rólam, hogy füllentenék, ezért nem is figyelt az ilyesfajta érzéseimre.

- Hát, ha szeretnéd, akkor meghosszabbíthatjuk a nászutunkat. Csak egy telefon, és egy foglalás meghosszabbítás – ajánlotta szerelmem.

- Tudom, de már két hete távol vagyunk, és az egyik felem maradna, a másik pedig menne – magyarázkodtam. Imádtam Jaspert, de nagyon örültem, hogy van családunk is.

- Akkor, tegyük a következőt – mondta komolyan.

- Hallgatlak – néztem rá kíváncsian. Lefogadom, hogy konkrét haditervet hozott össze három másodperc alatt.

- Hazamegyünk a megbeszélt időben, otthon töltünk néhány hetet, és utána elmegyünk egy második nászútra. Akár ide, akár bárhová a világon, ahová szeretnél – ajánlotta a nagyon is fantasztikus lehetőséget.

- Ez remek ötlet – mondtam boldogan.

- Ennek örülök, mert már így is három kofferünk van, holott elméletileg csak kettő lehetne. Nem is beszélve a négy kézipoggyászról – kuncogott fel férjem.

- Arra célozgatsz, hogy túl sokat vásároltam? – kérdeztem morcosan.

- Én semmire sem célozgatok, csak azt mondom, hogy nagyon csábosan kell majd mosolyognod a reptéren – nevette el magát. – De azért fogd majd vissza magad, nehogy baja essen az egyik ficsúrnak.

- Aha, tehát már megint féltékeny vagy – kuncogtam fel. Amikor ideutaztunk, akkor is kis híján rámorgott az egyik emberre, mert túl kedves lett hozzám néhány mosoly hatására.

- Nem vagyok féltékeny – mordult fel. – De hogyha még egy férfi olyan érzéseket táplál a feleségem irányába, akkor nem állok jó magamért – mondta határozottan, és még szorosabbra fonta a karjait körülöttem. Egyértelműen kiéreztem a hangjából a birtoklási vágyat is, ami a fajtánknál teljesen normális, de ami miatt mégis tetszett ez a kijelentés az az volt, hogy sokkal inkább szerelemmel volt tele a hangja. Mérhetetlen vágyakozással és szerelemmel. Ez egyértelmű volt.

- Többet nem fordul elő – simítottam végig a gerince mentén.

- Ennek örülök – engedett egy kicsit a szorításon. – Ne haragudj. Nem szorítottalak túl erősen? – kérdezte megsimogatva a derekamat. – Kicsit elragadtattam magam.

- Jasper, ne aggódj. Továbbra sem vagyok porcelánból – forgattam meg a szemeimet. Bár kétségtelenül a fellegekben jártam, minden pillanatban, mert tudtam, hogy csak engem szeret, és mindig vigyázni fog rám.

- Számomra igenis törékeny, kecses és gyönyörű vagy, és ez sosem fog megváltozni – válaszolta komolyan.

Majd a csap felé nyúlt, és elzárta azt. Ezután levett egy hatalmas fürdőlepedőt a szekrényről, és finoman körém tekerte. Egy kisebb törölközőt pedig maga köré. Aztán gyengéden az ölébe kapott és az ágyunkhoz vitt, amire lefektetett, és finoman megtörölgetett. Majd egy szexi fehérnemű szettet, és egy mélyen dekoltált ruhát tett le mellém. Majd egy kényelmes balerinacipőt is.

- Mire készülsz? – kérdeztem felhúzott szemöldökkel.

A választ azonban már nem hallhattam, mert egy látomás tárult a szemem elé. Jasper és én, amint besétálunk a moziba, ahol a terem teljesen üres. Csak mi ketten vagyunk bent, és még a kezelő is elmegy a helyéről miután elindította a filmet. Várjunk csak, ez nem az film, amit már láttunk. Hanem egy másik. Leültünk a két legjobb helyre, és én szorosan Jasperhez bújva nézem végig a filmet, a romantikus jeleneteket pedig mind végigcsókolózzuk. Ezek szerint eldöntötte, hogy mit csinálunk ma, de vajon mi volt a másik lehetőség?

- Mit látsz, Kedves? – kérdezte Jasper idegesen. Biztosan azt hiszi, hogy lebukott. Ami ebben a formában igaz is, de nem akarom, hogy csalódás érje. Magában még azt hiszi, hogy elég gyakran váltakoznak a helyszínek.

- Semmi fontosat. Nem is tudom, hogy miért láttam ezt az egészet – válaszoltam. – Emmett vadászni ment Edwarddal, megint versenyeztek, és a bohókás bátyánkat leteperte egy medve, de nem esett semmi baja, természetesen. Annyi volt csupán a lényeg, hogy elvesztette a fogadást, így egy hónapig járnia kell Rose-zal vásárolni – nevettem fel.

- Uh, akkor Emmett most maga alatt lehet – kuncogott fel Jasper is. Huh, bevette. Ujjongtam magamban. Féltem, hogy le fogok bukni, de ezek szerint nem tettem.

- Mit csinálunk ma egyébként? – kérdeztem izgatottan.

- Majd meglátod – válaszolta, majd elkezdte megint váltogatni a terveit, de én már úgyis tudtam a választ.

- Oké, akkor nem is faggatózok. Csak azt áruld még el, hogy mikor indulunk – mondtam mosolyogva.

- Amint felöltöztünk, már mehetünk is – vágta rá azonnal.

Izgatottan kapkodtam magamra a Jasper által kikészített darabokat, amit ő mosolyogva figyelt. Majd berohantam a fürdőbe, és a frizurámat is helyrehoztam. Mire visszaértem Jasper már felöltözve és útra készen várt rám.

- Mehetünk? – kérdezte izgatottan.

- Igen, induljunk – mondtam boldogan, majd belekaroltam.

Kényelmes tempóban sétáltunk, kiélvezve London minden szépségét. Még így is elértük a célunkat egy óra alatt. Pedig szerelmem nagyon trükkösen össze-vissza vezetett, nem pedig egyenes úton. Gondolom, megpróbált megtéveszteni abban, hogy merre tartunk pontosan.

- Hiszen ez a mozi – sikkantottam meglepetten.

- Alice, nem füllentesz jól – csóválta meg a fejét Jasper. A francba, lebuktam.

- Mióta tudod? – kérdeztem lesütött szemekkel.

- Amióta be akartál csapni, Édesem. Komolyan, miért láttad volna Emmettet és Edwardot vadászni? A medve eldöntötte, hogy megtámadja a bátyánkat? Gondolj csak bele, ilyesmit nem látnál, csak hogyha valami nem megszokott történt volna – mondta a halványan elmosolyodva.

- Sajnálom, én nem akartalak átverni – hajtottam le a fejem.

- Ugyan már, én nem haragszom, Alice – simogatta meg az arcom. – Nagyon kedves, hogy próbálsz nekem örömet szerezni, de én úgy szeretlek, ahogy vagy. Még akkor is, hogyha neked aztán nehéz meglepetést szerezni – nevette el magát. – Na gyere, nézzük meg az új filmet – fogott kézen, majd húzni kezdett a mozi felé.

Beültünk a csak nekünk kibérelt terembe, és azonnal elindult a film. Minden pontosan úgy volt, ahogy a látomásomban is. Azt leszámítva, hogy én egyfolytában csak Jaspert néztem a film helyett. Tudtam, hogy általában csalódott, amiért soha nem tud meglepni, de mindig a képességem jó oldalát fedezi fel, és egyáltalán nem haragszik rám, még akkor sem, amikor megpróbáltam átverni.

- Jól vagy, Kicsim? – kérdezte szerelmem.

- Persze, miért?

- Azért, mert egyfolytában engem nézel, és a filmre még egy pillantást sem vetettél. Tudom, hogy jó a profilom, de azért azt nem gondoltam volna, hogy ennyire – mondta öntelten vigyorogva.

- El foglak tiltani Emmettől – nevettem fel.

- Hé, én nem vagyok papucsférj – mondta komolyan.

- Nem baj, majd az lesz belőled – öltöttem ki rá a nyelvemet.

Mire Jasper csiklandozni kezdte az oldalamat, én pedig sikítva menekültem előle a széksorok között. A film végéig fogócskáztunk, de egy rossz mozdulatomnál szerelmemnek csak sikerült elkapnia, és letepernie a földre. Azonnal újra csiklandozni kezdett, én pedig nem tudtam már hova menekülni előle.

- Kérlek, hagyd abba – sipítottam. – Nem vagy papucsférj, és nem is leszel az – kiabáltam nevetve.

- Köszönöm, ezt akartam hallani – mondta vidáman, majd abbahagyta a csiklandozásomat. Majd felsegített a földről.

A terem bejáratából a férfi, akitől Jasper kibérelte a termet, csak mosolyogva csóválta a fejét. Nagyon rendes ember volt, és most az adománnyal, amit Jazz jutatott a mozinak már akár két filmmel is működtethetik ezt a mozit, amiért nagyon hálás volt nekünk.

Miután gyorsan rendbe szedtük a ziláltságunkat elköszöntünk a kedves vezetőtől, majd elhagytuk a mozit, hogy kihasználhassuk még a nászutunk hátralevő részét.