Nagyon kedves, és aranyos mindenki, aki írt, és kifejtette a véleményét nekem. Én természetesen értem a ti szemszögeteket is, de még mindig úgy érzem, hogy ti nem értitek az enyémet.
Szép és jó, hogy már túlléptük a 65.000 látogatót, és én is nagyon örülök neki, de hogyha belegondoltok, ennyi ember betér a blogra. Nekem pedig már több, mint 200 bejegyzésem van csak ezen a blogon. Aztán megnézitek, hogy hány hozzászólást kaptam eddig az egész blogra, és ti is rájöttök arra, amire én, hogy az összes eddigi munkámra nem kaptam 1.000 darab megnyilvánulást sem. Ez nagyon kevés. Legalábbis az én véleményem szerint.
Én igyekszem sűrűn frisselni, amikor csak időm engedi írok, hogy tehessem fel nektek a fejiket, ti pedig nem szántok rám néhány percet, hogy írjatok nekem. Nem azt akarom olvasni tőletek állandóan, hogy "jó volt, szuper volt" stb... Én úgy képzeltem el a blogozást, hogy írom a történetet, és majd az olvasóim elgondolkodnak az írásomon, esetleg ötletekkel állnak elő stb... Azt vártam, hogy majd beindul a kommunikáció, de ez nem történt meg, és nekem ez hiányzik. Például a történetem fent van a merengőn is. Ott van egy nagyon lelkes kritikusom, aki elmeséli, hogy ő szerinte, hogy lenne jó, vagy nem. Esetleg mit hiányol a történetben. Többek között neki köszönhetitek, hogy még nincs vége a Tartozni valakihez ficnek, mert leírta nekem, hogy neki ez és ez még fontos volt a háttértörténetüknél. Néhány mondat, és egy történet meghosszabodik, akár három négy fejezettel is.
Nem azt szeretném, hogy "kampányoljatok", meg állandóan kritikát körmöljetek, de azért mindenki nézzen mélyen magába, és mondja azt tiszta lelkiismerettel, hogy soha nem volt két perce egy kommentárra.
Igazán értékelem az ígéreteket is, de ezt már eljátszottuk néhány hete, amikor téves információktól vezérelve egy hétig rendesen kritikáztatok, de egy idő után ez az apró kis lelkesedés is eltűnt megint.
Mindenesetre nem mondok semmit száz százalékra. Hogyha a történet írása közben meggondolom magam, akkor lehet, hogy nem zárom be a blogot, de erre abszolúte nincs semmi garancia. Úgyhogy ne nagyon éljétek bele magatokat, mert a jelenlegi állás szerint a blog be fog zárni, ha vége lesz a történeteknek.
Puszi, Drusilla
Szia! Szomorúan olvastam ezt a bejegyzést. Igazán sajnálom hogy ez a két történeted érdektelenség áldozata lett. Én ezeken keresztül ismertem meg a stílusod amit mostanra nagyon megszerettem. A többi hosszú történeted nem is ismerem igazán (bár az olvasás folyamatban)lehet elfogult is vagyok emiatt :). Nekem nagyon sokat adott ez a két történet és a novelláid. Mindig is szerettem volna írni de igazság szerint nem tudom megvalósítani az elképzeléseimet nem tudom megfogalmazni a dolgokat érdekesen. Twilight témában a te történeteidben találtam meg először azt ami a legközelebb áll az én elképzeléseimhez még úgy is hogy egyes dolgokat én másképp képzeltem, olyan olvasnom őket mintha helyettem egy sokkal tehetségesebb ember képernyőre vetné a dolgokat. Ez a két páros marad a kedvencem, én ebben a témában vagyok érdekelt és nayon örülök mindkét történetnek. Annak meg leginkább hogy befejezed mert ezt sokan nem teszik meg. Bár személyesen nem ismerhetlek történettől függetlenül is tisztellek mint (kezdő)író és mint ember mert tényleg számítanak neked az olvasóid amit éreztetsz is velük mert mindenkihez van néhány szavad függetlenül attól mit írt. Ez nagyon fontos szerintem. Sokan nem ilyenek. Ezek után megértem amit itt leírtál. Azért én kíváncsian várom a folytit (és ezek után bocs hogy itt is zaklatni kezdtelek a litániáimmal) :P És sok szerencsét a többihez!! :D :D
VálaszTörlésÉn csatlakoznék az előttem szólohoz!!
VálaszTörlésNagyon jókat írsz ez tehetség amit csinálsz én a helyedben nem hagynám abba!:)
Tudom könnyen mondom de ha magamból indulok ki először nem igazán volt bátorságom kommentárokat írni(nem értem így utólag miért)de úgy éreztem hogy ennyivel mégis hozzájárulókhoz magamhoz és az írónőhöz hogy tudja mi jó mi helyes hogyan kuszálja a történetet és az írói stílusa kiforrjon!!
Én remélem hogy nem hagyod abba az írást mert nagy kár lenne!!
Én mégis ebbe bízok és továbbra is olvasom a történeteidet(ahogy másét is)hogy egy kicsit elkalazuljon egy másik világba és az élet kisebb nagyobb gondjait egy két órára vagy kis időre elfelejtsem!!
Én mindezekhez sok sikert!
Melinda
Kedves Drusilla!
VálaszTörlésBárcsak lenne rá mód,hogy amikor ezt a kommentet olvasod,akkor teljesen átérezd,amit én éreztem,és érzek most is!Megértem,hogy úgy érzed,nem tiszteljük eléggé a munkádat.Benned még sohasem csalódtunk,te szavaidból viszont csalódottság,és harag árad. Pedig szerintem mindenki tudja,hogy az élet nem csak történetírásból áll,hanem munkából,hajtásból,idegeskedésből,stb.Te ezek ellenére fantasztikus történeteket írsz.Benned megvan a tehetség,és nagyon jól használod ki.Nem vagyok ebben szakértő,én mindig is,hogy így fejezzem ki magam,"átlagos" történeteket írtam,semmi egyedivel(ezt már jelezték is).A te írásaidban megvan az a varázs,ami egy történetet igazán jó történetté tesz.Írtad az előbbi bejegyzésedbe,hogy nem csak áriákat akarsz hallani arról,hogy ilyen meg olyan szuper a történeted.Belegondolok,és rájövök,hogy ez tényleg nem elég enyyi fáradozás után.De az emberi természet ilyen,ha érzed is a lelkedben,nem mondod ki,ez esetben nem írod le.Engem is bűntudat gyötör,mert érzem,hogy csalódott vagy,és én is csak max.5-6 kommentet írtam.
Ez elmúlt pár hónapban a történeteid menedéket jelentettek a külvilág elől.Úgy érzem,minden nap,amikor olvasom az írásaidat,hogy a lelkem könnyebb.A történeteid által megismerteted magadat velünk,olvasókkal.Aki olvasott már min. 1 történetet,és tetszett neki,annak valójában te tetszettél,mint ember,írónő.Csak könyörögni tudok,hogy szíved megbékél,és nem hagyod abba az írást.Igen,én is önzőnek érzem magam az előbbi gondolatomért.Nem szólhatunk bele,csakis rajtad áll.De Drusilla! Bárhogy is döntessz,azt tudnod kell,hogy sokan(nagyon sokan)vagyunk,akik szívük mélyén könyörögnek,hogy ne hagyd abba!
Őszinte híved: SZ.Lili