Tartozni valakihez - 43. fejezet

43. fejezet




(Alice szemszöge)



Már egy napja túl voltunk a Mariával történő incidensen. Én pedig boldogabb voltam, mint valaha. Itt feküdtünk az ágyunkban, és szorosan egymáshoz bújtunk egy csodálatos éjszaka után. Minden teljesen olyan volt, mint először. Csak most még hozzájárult a boldogságunkhoz a megkönnyebbülés is, hiszen már nem volt senki, aki az utunkba állhatna.

Már alig vártam, hogy kitaláljuk, hogy hova is mehetnénk második nászútra. Csak azt nem tudtam még, hogy ezúttal hova utazzunk. Szerettem volna, hogyha ezúttal tényleg csak kettesben lehetünk valahol, mert akkor Jazz sem izgul amiatt, hogy esetleg állandóan túlfűtöttek lesznek körülöttünk az emberek. Ráadásul jó lett volna valami kellemesen meleg, napos helyre utazni. Esetleg valahova tengerpartra. Még sosem úsztam a tengerben, nem láttam korallokat, sem pedig kellemes trópusi környezetet. Bár azt sem ártana, ha megkérdezném Jaspert, hogy ő hova szeretne menni. Talán ő nem vágyik a tengerhez, hanem inkább a hegyekbe. Abban is benne lennék.

Természetesen nem akartam elhanyagolni a családunkat sem, de ezek után a nehéz napok után, jó lett volna újra egy kis időt kettesben tölteni Jasperrel, hiszen nagyon féltem, hogy elveszíthetem. Szükségem volt rá. Olyan volt nekem, mint az éltető erő. Már nem létezett ő vagy én. Csakis a mi. Egyek vagyunk, és ez örökké így is marad.

- Min gondolkozol ennyire? – kérdezte Jasper kíváncsian. – Érzem, hogy nagyon izgatott vagy, de bizonytalan is.

- Tudod, beszéltünk már róla, hogy el kéne menni egy második nászútra – mosolyogtam rá.

- Oh, értem már – mosolyodott el. – Hova szeretnél menni? Mesélj. Tudom, hogy már úgyis kitaláltál valamit.

- Még nincs konkrét ötletem, de szívesen mennék valami napos helyre – ajánlottam.

- Kicsim, tudod, hogy örömmel teljesítem bármilyen kívánságodat, de a napos hely a mi esetünkben nem olyan könnyen kivitelezhető, hacsak nem találsz egy lakatlan szigetet, ahol nyugodtan lehetünk. Hiszen nem igazán mutatkozhatunk fényes nappal olyan helyen, ahol szép az idő – simított végig a hátamon.

- Tudom – sóhajtottam fel. – Talán nem is volt annyira jó ötlet – mondtam szomorúan. Igaza van, veszélyes sütetni magunkat a napfényben egy tengerparton, de én úgy szeretném kipróbálni egyszer ezt is. Annyit olvastam már róla, és minden vágyam, hogy átélhessem ezt az élményt is, természetesen Jasperrel.

- Dehogynem jó ötlet – fordítottam maga felé az arcomat. – Csak azt mondom, hogy nem lesz könnyű találni ilyen helyet. Azt nem mondtam, hogy lehetetlen. Majd addig keressük a tökéletes helyszínt, amíg meg nem találjuk – mondta komolyan.

Én pedig boldogan elmosolyodtam. Tudtam, hogy Jasper bármit megtenne értem, de amikor ilyeneket mondott önkéntelenül is mindig meghatódtam tőle. Nem sok férfi van a világon, aki bármit megtenne egy nőért.

- Imádlak – lelkesedtem, és szenvedélyesen megcsókoltam a férjemet.

- Én sem tudok mást mondani – mosolygott rám miután elváltunk.

Újra szorosan hozzábújtam, majd heves gondolkozásba kezdtem, hogy hova menjünk. Biztos vagyok benne, hogy valahol van egy kis sziget, vagy egy eldugott partszakasz, ami csak ránk vár, csak még azt nem tudom, hogy hol, de rá fogok jönni.

- Ki az ágyból fiatalok – hallottuk meg a család bosszantó maciját. – Eleget rosszalkodtatok, halljátok? Bár, ha jobban belegondolok, akkor nyugodtan folytassátok csak, amit elkezdtetek még tegnap, de ezúttal nem fognak tudni a többiek elrángatni a műsortól. – kiabált fel Emmett az emeletre.

A következő pillanatban pedig egy nagy tasli hangját hallottunk a földszint felől. Ez valószínűleg Rosalie volt. Hiszen ő szokta állandóan nevelni Emmettet. Megjegyzem, hogy nem túl sok sikerrel. Emmett már csak ilyen, de ettől függetlenül még nagyon szeretjük. Azt hiszem, hogy egy kicsit talán még unalmasak is lennénk nélküle.

- Rose baby, ezt most miért kellett? Tudod, hogy csak ugratom őket – mondta a bántalmazott panaszosan.

- Néha olyan ízléstelen tudsz lenni – morogta Rose. Majd hallottam, hogy felszalad az emeletre, Emmett pedig természetesen utána.

- Jaj, ne – feszült meg Jasper alattam. – Kicsim, most azonnal felöltözünk és elmegyünk vadászni, vagy…- nyögte szerelmem.

- Oh – kapcsoltam azonnal. – Egy perc és kész vagyok – simítottam végig az arcán.

Majd felpattantam az ágyból, és néhány pillanattal később már útra készen álltam, ahogy Jasper is. Kézen fogva ugrottunk ki az ablakon, majd azonnal az erdőbe vetettük magunkat. Gyorsan találtunk egy szarvas csordát, úgyhogy a vadászat nem tartott sokáig, és ennyi idő arra is elég volt, hogy Jasper megnyugodjon Emmett és Rosalie érzelemhulláma után.

- Mehetünk haza? – kérdezte meg szerelmem. Még soha nem mondta ki ennyire természetesen azt, hogy „haza”. Annyira szépen hangzott a szájából, hogy egy hatalmas boldogsághullám söpört rajtam végig, mire Jazz is szélesen elmosolyodott. Természetesen érezte, hogy milyen boldog is vagyok most.

- Igen, mehetünk – bólintottam rá. Majd azonnal megfogtam a felém nyújtott kezet, hogy kézen fogva futhassunk vissza a Cullen házhoz.

Néhány perc alatt elértük a házat, és azonnal be is mentünk. A nappaliban már mindenki ott volt. Emmett szélesen ránk vigyorgott, amikor beléptünk az ajtón, majd kacsintott is egyet.

- Mi van, öcsi. Nem bírod a kiképzést? – nevetett fel, és láttam, hogy Edward pedig elfintorodik. Ezek szerint ő itthon tűrte a hangokat és a gondolatokat Esmével együtt.

- Nem tudom, hogy ki nem bírja Emmett – néztem rá gonoszan. – Még nem mentünk el régen, ti meg már itt vagytok felöltözve? – húztam fel a szemöldököm. – Hát tudod, Jasper ennél azért jóval többet tud – vigyorogtam rá.

- Na, de gyerekek – szólt ránk Esme még mielőtt Emmett visszavághatott volna az előbbi kijelentésekért.

- Ezt még úgyis kamatostul visszakapod, hugi – nézett rám morcosan. – De azért tudod, hogy szeretlek – vigyorodott el újra.

- Hát persze, hogy tudom – mosolyogtam rá én is. Imádtam a lökött bátyámat, de néha azért már egy kicsit messzire ment az állandó kötözködésével.

- Na, most, hogy ezt megbeszéltétek, térjünk rá a lényegre – mosolyodott el anyánk, és Carlisle is. – Edward meghallotta a gondolataidban, Alice, hogy nagyon szeretnél valami szép napos helyre menni második nászútra. Ezzel kapcsolatban Carlisle és én arra gondoltunk, hogy kölcsönadjuk nektek a szigetünket. Gyönyörű és mindig süt a nap. Még egy ehhez hasonló ház is áll rajta, amiben nyugodtan lakhattok, amíg ott vagytok – magyarázta fogadott anyánk elmerengve. Valószínűleg éppen visszagondol arra, hogy mennyire szeret ott lenni, vagy valami ehhez hasonló, mert a szemei boldogan csillognak.

- Komolyan? – kérdeztem boldogan.

- Hát persze – bólintott rá Esme és Carlisle. – Vannak róla fotóim is, ha szeretnéd, akkor boldogan megmutatom.

- Az fantasztikus lenne – ugrándoztam örömömben. – Köszönjük – vetettem magam fogadott szüleim nyakába. Kicsit elszámoltam magam az erőt illetően, mert a kanapé felborult velünk együtt, mire mindenki hangos nevetésbe kezdett.

- Huh, hugi, nem csodálom, hogy Jasper odavan érted – kacsintott rám Emmett. Majd egy laza mozdulattal felemelte a kanapét, és visszaállította a helyére velünk együtt.

- Azt hiszem, hogy ezt vehetjük úgy, hogy elfogadjátok az ajánlatunkat – mosolygott ránk Esme boldogan. – Higgyétek el, hogy fantasztikusan fogjátok érezni magatokat a szigeten. Én még soha életemben nem láttam annál gyönyörűbb helyet a világon. Vannak korallok, és hatalmas pálmafák. Egy vízesés, egy csodálatos barlang, és még sorolhatnám – mesélte Esme boldogan. Carlisle pedig egy gyors mozdulattal az ölébe húzta, és megcsókolta. Ilyet is ritkán tettek a jelenlétünkben.

- Biztosan csodálatos hely – mondtam vidáman. Majd Jasper ölelésre tárt karjaiba vetettem magam. Már alig vártam, hogy elindulhassunk a szigetre. Csak mi leszünk ott és senki más. Mit kívánhatnék még? Tökéletes lesz a második nászutunk. – Akkor mi megyünk is pakolni – ragadtam meg kedvesem kezét. Majd határozottan elindultam az emelet felé, hogy előszedjem a bőröndjeinket és máris összepakoljak mindent, amire szükségünk lehet az útra. Amint felértem az emeletre azonban megtorpantam. – Te jóságos ég! – kiáltottam fel kétségbeesve. Mire az egész család egy pillanat alatt körénk gyűlt.

- Mi a baj, szerelmem? – nézett rám Jasper is értetlenül.

- Nincs fürdőruhám – görbült lefelé a szám széle.

- Én meg már azt hittem, hogy Maria merészkedett vissza, úgy, hogy nem vettük észre – csóválta meg a fejét Emmett. Mire Rosalie megint csak fejbe kólintotta.

- Ez egy komoly probléma – mondta nővérem komolyan.

- Ugyan már lányok, mindjárt megoldjuk a gondot – fogta meg Esme mindkettőnk kezét. Majd nyomott egy puszit Carlisle arcára. – Elmentünk vásárolni. Csajos délután lesz – mondta vidáman. Majd egy-egy futó csók után, amit férjeinknek adtunk már indultunk is, hogy nyakunkba vegyük a várost.

Nem tartott sok ideig, míg eljutottunk a központba, és azonnal betértünk egy fehérneműboltba, ahol fantasztikus darabokat találtunk. Felpróbáltam legalább harminc fürdőruhát, de végül egy vörösre és egy feketére esett a választásom. Azok voltak a leginkább hozzám illők, ráadásul a legújabb a modellek voltak, amelyek elég sokat sejtetnek az idomaimból, ami azért nem árt. Boldogan léptem ki a próbafülkéből, ahol Esme és Rose kíváncsian vártak rám.

- Ez fantasztikus – lelkesedett Rosalie.

- Szerintem is nagyon jól áll – mosolygott rám fogadott anyám.

- Köszönöm, nekem is nagyon tetszik – mondtam boldogan, majd visszasiettem a fülkébe.

- Oké, akkor válogassunk fehérneműt is – húztak a csipkés holmik felé.

- Rose? – néztem a kosárra döbbenten.

- Igen? – kérdezte félrebiccentett fejjel.

- Miért pakoltál be ide öt garnitúrát mindkét fürdőruhából, amit választottam? – kérdeztem kíváncsian.

- A férfiak néha bevadulnak, Alice. Ne mondd, hogy Jasper még soha nem vesztette el a kontrollját. Vagy, ha eddig még nem is, akkor meg fog történni előbb vagy utóbb. Ugye nem akarsz meztelenül úszni a tengerben? – kérdezte komolyan. Ebbe bele sem gondoltam. Végül is lehetséges, hogy véletlenül történik ilyen baleset, de Jasper nem az a fajta, aki elveszti a fejét. Mindenesetre ártani nem árthat, hogyha több fürdőruha van nálam.

- Igazad van – mosolyodtam el. Jobb, hogyha ráhagyom, mert még a végén Emmett megtudja, hogy még csak a ruhákat sem szoktuk széttépni, és megint lesz valami ürügye, hogy felhúzza Jaspert.

- Na ugye – kacsintott rám Rose. – Akkor most szerezzünk neked néhány dögös hálóinget, és fehérnemű garnitúrát. Nekem is itt az ideje, hogy felfrissítsem a kollekciómat, és Esme is rég vásárolt már.

- Rendben, menjünk – egyeztem bele azonnal. Hiszen imádtam vásárolni.

Órákon át lefoglaltuk mind a három próbafülkét a butikban, és végigpróbáltuk az üzlet összes valamirevaló fehérneműjét. Majd hosszas gondolkodás után, felvásároltuk a fél boltot. Esme a lila darabokat részesítette előnyben, míg Rosalie a fekete-vörös kombinációkban lelte örömét. Én pedig a sima fekete csipkékben, de vásároltam néhány kombináltabb darabot is. Egy pink-fekete, egy mályva-fekete, valamint egy tűzvörös szettet fekete csipkével. Az eladónő vagy fél órát át, csak nekünk csomagolt és blokkolt, de mi egyáltalán nem bántuk. Azután pedig tovább álltunk, és betértünk néhány ruhaboltba is. Vásároltam nyári ruhákat, és papucsokat is. Valamint néhány strandtáskát is. Hiszen nem mehetek felkészületlenül a nyaralásunkra. Mindennek tökéletesnek kell lennie. Jaspernek is vettem néhány rövidnadrágot, ami tökéletes lesz majd a tenger felfedezéséhez.

- Azt nézd meg – sikkantott fel Rose, és egy kirakat felé bökött. Egy gyönyörű vörös koktélruha volt a kirakatban, aminek volt lila és fekete árnyalata is. – Enyém a vörös – vigyorodott el Rose.

- Akkor enyém a lila – mosolyodott el Esme is.

- Akkor nekem marad a fekete – kuncogtam fel, majd utánuk siettem.

Mindenki felpróbálta a saját maga méretét, és színét, és újra elégedetten állapítottuk meg, hogy nagyon is jól nézünk ki, mindenben. Miután a ruhákat már félretetettük cipőket is kerestünk hozzájuk. Nekem egy fekete vékonypántos szandálon akadt meg a szemem, ami strasszokkal volt díszítve. Esme egy klasszikus, ám nagyon szép lila körömcipőt választott hozzá. Míg Rosalie egy meglehetősen kihívó, és nagyon-nagyon magas sarkú tűzvörös tűsarkút vett a ruhához. Ezután jöttek a táskák. Itt viszonylag egyezett az ízlésünk. Mindhárman egy-egy színben tökéletesen passzoló kis retikült vettünk. Majd végezetük én vettem egy könnyű kis kardigánt még a ruhához. Rose egy kihívó bolerót, míg Esme egy elegáns selyemsálat választott hozzá.

Megint csak elégedett távoztunk egy újabb butikból, és eddig észre sem vettük, hogy már jócskán esteledik. Közösen elhatároztuk, hogy most már itt az ideje annak, hogy hazamenjünk. Az egész lényeget boldogság járta át. Sosem tudtam milyen érzés az, amikor az anyukámmal és a nővéremmel a nyakamba veszem a várost, és minden megvásárolok, amire vágyom. Csodálatos nap volt, és a holnap még ennél is szebb lesz.