Tartozni valakihez - 46. fejezet

46. fejezet

Sziasztok! Ez egy könnyed átvezető feji, és innentől lesz izgalmas a nászút. Remélem, hogy tetszeni fog :) Nem is szaporítom tovább a szót. A fejezet mindent elmond szerintem :D
Puszi, Drusilla


(Jasper szemszöge)



Lassan sétáltam be a vízbe édes terhemmel. A tenger, ahogy azt Carlisle is mesélte szinte forrónak hatott a mi hűvös bőrünkhöz képest. Egészen addig sétáltam, amíg már mindkettőnknek derékig ért a víz, ekkor azonban megálltam, és elégedetten pásztáztam végig feleségem tökéletes idomait, amin megcsillant a holdfény. Általában sokkal illendőbben viselkedem, de most valahogy teljesen felszabadult és boldog voltam. Sokat jelentett a kedélyállapotomnak, hogy nem voltak emberek a környéken. A lelkemről mázsás súly szakadt le, hiszen nem kellett minden pillanatban attól rettegnem, hogy bántani fogok valakit, és Alice csalódik bennem, ahogy a családom többi tagja is. El sem tudják képzelni, hogy mennyire nehéz beilleszkednem az emberek közé, de tudom, hogy egyszer nagyon is jól fog menni. Minden csak kitartás kérdése, és ez mindig is így volt. Menni fog, mert azt akarom, hogy sikerüljön.

- Hahó, föld hívja, Jazzt. Mi a baj, szerelmem? – kérdezte Alice aggódva.

- Semmi, csak elgondolkoztam – mosolyodtam el halványan.

- Aha, és én ezt biztosan el is fogom hinni – forgatta meg a szemeit.

- Csak azon gondolkoztam – vigyorodtam el. – Hogy a frizurád már megint tökéletes – kuncogtam.

- Jasper, ne merészeld – kezdett el kapálózni. De már késő volt, mert a víz alá merültem egyetlen szerelmemmel együtt.

Amikor visszatértünk a felszínre, Alice nagyon morcos arcot vágott, majd hirtelen elmosolyodott, és összeborzolta a tincseimet. Majd végigsimított a mellkasomon. A következő pillanatban pedig a nadrágom hangos reccsenéssel adta meg magát. Kérdőn néztem szerelmemre, mire ő csak csilingelően felkacagott.

- Ha én nudizom, akkor te is – vigyorgott rám. – Ez egyszer még nagy őrület lesz, láttam, de mi tudni fogjuk akkor is, hogy mi próbáltuk ki először – mondta kuncogva. – Divatot teremtünk, csak senki nem tud róla – mondta elégedetten.

- Akarod látni a korallokat? – váltottam témát. Azt hiszem, hogy eleget hallottam a meztelenül fürdőzők történetéről.

- Nagyon szeretném – mosolygott rám. – Tudod, hogy merre érdemes úszni? – ráncolta össze a homlokát. Nagyon édes volt ez a bizonytalanság.

- Bármerre mehetünk, kicsim. Itt mindenhol vannak korallok – mosolyogtam rá.

- Oké, akkor kövess, ha tudsz – mondta nevetve szerelmem. Majd egy szempillantás alatt eltűnt a víz alatt.

Azonnal lemerültem utána, de már nem is láttam sehol. Azonnal a keresésére indultam, és jókat mosolyogtam magamban azon, hogy úgy játszunk, mintha ötévesek lennénk. Alice sokkal jobban bújócskázott, mint hittem volna, mert egy órával később, már kétségbeesetten kerestem, de nem találtam sehol. Az idegesség és a félelem úrrá lett rajtam, és rémülten siettem fel a felszínre, hogy kerítsek valami fényforrást, hátha a mélység csak már túl sötét még az én szememnek is. Azonnal berohantam a házba, ahol legnagyobb meglepetésemre egy szélesen mosolygó Alice-t találtam a hatalmas, fehér, baldachinos ágyon.

- Azt hitted, hogy csak te tudsz meglepni engem? – kérdezte nevetve.

- Ez egyáltalán nem volt vicces – dorgáltam meg.

- Te meg egy nap alatt kétszer is halálra ítélted a frizurámat. Ez bosszúért kiáltott – mondta tettetett komolysággal.

- Értem, tehát, ha megtréfállak, akkor számoljak a következményekkel? Ez a tanulság? – kérdeztem tudálékosan. Miközben lassan az ágyhoz sétáltam és letelepedtem kedvesem mellé.

- Jól felelt, Mr. Hale. Jutalmat kap – villantak meg kedvesem szemei.

- Oh, és mi lenne az? – kérdeztem kíváncsian.

- Bármi, amit csak szeretne – mondta Alice komolyan.

- Ez esetben egy napig korlátlan hatalmat kérek a sziget felett, és feletted is – vigyorodtam el szélesen.

Tökéletes napot fogok nekünk szervezni, úgy, hogy Alice még csak a kislábujját sem mozdíthatja meg. Azt hiszem, hogy ez elég nagy büntetés lesz számára, amiért becsapott. Ha a szívem dobogna, akkor már régen szívrohamot kaptam volna, hogy hová tűnt el a vízből.

- Ne már, tudod, hogy mennyire szeretek szervezkedni – biggyesztette le az ajkát.

- Sajnálom, de jár neked a büntetés – emeltem fel a mutatóujjam szigorúan.

- Kérlek, inkább te feküdj itt egész nap, és én szervezek meg mindent. Jazz, jó leszek… - nézett rám könyörgő tekintettel. Ezek a hatalmas boci szemek, és a remegő szája, meg szempillája. Hát tud férfi ellenállni ennek az arcnak? Alice hirtelen elmosolyodott. Na nem, csak azért sem határozom el magam. Döntöttem el, mire szerelmem ismét elkomorult egy kicsit. – Már a remegő szempilláim sem hatnak rád – morogta maga elé. – Még egy éve sem vagyunk házasok, és már nem tudok rád hatni a bájaimmal – horkantott fel.

- Dehogynem, csak nagyon jó az önfegyelmem – simogattam meg az arcát. Ha tudná, hogy most minden nyugalmamat magamra kellett irányítanom még pluszban is. Ezek a szemek, és ez az arckifejezés. Csoda, hogy egyáltalán képes vagyok neki nemet mondani. Na nem, mintha akarnék, de így mégiscsak izgalmasabb a játék.

- Pff… - jött a tömör válasz. – Akkor már elcsábítani sem tudlak, pedig mennyi fehérneműt csomagoltam. Ráadásul ezek szerint teljesen feleslegesen. Megyek is, és kidobom őket. Jó lesz nekem a sima pamut nagyi bugyi is – morgott magában. Majd felpattant és a fiókok felé vette az irányt.

- Hé, próbálkozni lehet – kaptam el a derekát. Határozottan imádtam a francia kollekcióit. Vadítóan festett azokban a csipke-fehérneműkben.

- De minek, hogyha már a csábos pillantásom sem hat rád? – kérdezte morcosan.

- Akkor sem fogod most te nyerni a csatát – csattintottam össze az álkapcsomat.

- A csatát talán nem, de a háborút igen, katona – nevetett fel csilingelően.

- Akkor? – néztem rá ártatlanul.

- Mire gondolsz? – kérdezte döbbenten.

- Te ne tudnád, hogy mit döntöttem el? – kérdeztem nevetve.

- Jól van, na, csak egy kicsit heccellek – vigyorodott el ő is. – Szóval, ha megkapod a fehérnemű bemutatódat, akkor együtt szervezzük meg a napot, és nem kell itt feküdnöm huszonnégy órán át? – csillantak fel a szemei.

Tudtam, hogy erre a gondolatra rá fog harapni, mert imád divatbemutatót előadni. Én meg imádom nézni, különösen, hogyha fehérnemű. Otthon sosem csinálnánk ilyesmit, de itt most szabadjára engedhetjük a vágyainkat. Kedvesem el is tűnt azonnal a fürdőben, miután felnyalábolta az egész fiókot. Először egy fehér csipkecsodában mutatkozott be, majd egy fekete szatén hálóinggel kápráztatott el. Minden egyes bemutatott darabban körbefordult, és csábosan ringatta a csípőjét, amikor visszavonult a fürdőbe. Több nem is kellett ahhoz, hogy feléledjen a vágyam. Hát még, amikor egy tűzvörös fűző került elő. Nagyot nyeltem, és az ágykeretbe kapaszkodva akadályoztam meg kitörésem, mivel Alice még csak az elején járt a bemutatónak, de én már alig tudtam türtőztetni magamat. Alice látva a „kínjaimat”, még csábosabban kezdett el lejteni előttem a testhez simuló fűzőben, és apró bugyiban. Majd az ágyhoz sétált, és táncot kezdett el lejteni közvetlenül előttem.

- Szóval – simított végig a mellkasomon. – Ha hagysz érvényesülni, akkor abbahagyom a bemutatót, és esetleg hasznosabban is eltölthetjük az időt – mondta csábosan. Majd fölém helyezkedett, és „véletlenül” a csípője végigsimított a legérzékenyebb pontonom. – Csak egyszeri ajánlat, ha nem, hát nem… - mondta tetetett csalódással. Majd le akart rólam szállni, de megragadtam a derekát, és magam alá fordítottam egy határozott mozdulattal. – Mh… szóval mégiscsak megnyertem a háborút – kuncogott fel szerelmem.

- Megnyerted, de nem voltak az eszközeid éppen tisztességesek – mondtam rosszallóan.

- Hát az élet kegyetlen. Tudod, mindig is a nők irányították a világot, mivel tudják, hogy hogyan kell a férjeiket a helyes útra terelgetni – kacsintott rám kihívóan.

- Szóval, minden feleség egy vérszomjas bestia, aki dróton rángatja a férjét? – kérdeztem ijedten.

- Hát, tulajdonképpen… igen – vágta rá nevetve. – Ti meg befolyásolhatóak vagytok. Úgyhogy nem vagytok jobbak nálunk, sőt – mondta kihívóan.

- Alice, te játszol velem – haraptam bele a nyakába játékosan.

- Tennék én olyat? – kérdezte ártatlanul.

Én pedig már nem bírtam tovább az ingerlő játékot, és szenvedélyesen megcsókoltam. Szerelmem sem habozott, hanem azonnal vadul visszacsókolt, én pedig egy szempillantás alatt kibontottam a hátán a fűzőjét, és megszabadítottam a felesleges ruhadaraboktól. Órákkal később szerelmem már a mellkasomon pihegett, én pedig mosolyogva simogattam a hátát. Bármennyire is nehéz volt, de azért sikerült kompromisszumot kötnünk egymással egy kis zsarolás segítségével, így az lett a végeredmény, hogy közösen tervezünk meg minden programot itt a szigeten.

- Gyere, kicsim – pattantam fel reggel. – Kapj fel egy fürdőruhát, és ismerjük meg a sziget szépségeit. Kezdetnek megnézhetnénk világosban is a korallokat, és Carlisle azt mondta, hogy van itt egy csodás barlang is, amihez kifejezetten szép emlékek kötődnek a nászútjukkal kapcsolatban – magyaráztam lelkesen. Meleg vizes forrás is van a barlangban, és cseppkövek. Alice imádni fogja azt a látványt. Legalábbis nagyon remélem. – Az esti programot pedig te választhatod meg – simítottam végig a gerincén.

- Remekül hangzik a terv – mosolygott rám kedvesem.

Majd azonnal elszaladt, hogy magára kapjon valami ruhát. Néhány pillanattal később, pedig már ott is volt. Egy káprázatos, nyári mini-ruhát viselt, ami alatt fel-felsejlett a bikinije is. Egyszerűen gyönyörű volt. Én csak egy pólót, és egy rövidnadrágot kaptam magamra. Ami kényelmes volt, és könnyen meg lehetett szabadulni tőle, ha esetleg megint úsznánk egyet.

- Mehetünk? – nyújtottam felé a kezem.

Ő pedig csak szélesen elmosolyodott, és megfogta a felajánlott kezet. Amint kiléptünk a szikrázó napsütésbe azonnal egymásra villant a tekintetünk, és megbabonázva néztük egymás fénylő, gyémánt bőrét. Alice szebben ragyogott még az Esthajnal csillagnál is. Egyszerűen nem volt párja a világon. Nem sűrűn volt lehetőségünk ilyen szabadon élvezni a napsütésben igazi mivoltunkat, úgyhogy az itt töltött idő minden percét szerettem volna kihasználni arra, hogy élvezzem a nap sugarait.

- Futunk? – kérdeztem csillogó szemekkel.

- Ha szeretnéd, akkor boldogan – válaszolta Alice. A következő pillanatban pedig már rohantunk is a barlang felé.

Nem telt bele csupán néhány percbe és már ott is voltunk a barlang bejáratánál. Azonnal karjaimba kaptam kedvesemet, és egy határozott ugrással bevetettem magam a barlangba. Már az előtérben látszott, hogy mennyire tökéletes is ez a hely arra, hogy egy nászutas pár ide látogasson. Mindenfele friss virágillat terjenget, amit a kisebb őserdőnek köszönhettünk, ami körbevett minket. A víz lágy csobogása pedig kifejezetten nyugtató volt. A barlang falain tökéletesen visszhangzott a nyugtató dallam, amivel szerintem nem is lehetett betelni. Ráadásul most csak a saját érzéseim voltak, és a szerelmem érzései, amik mind pozitívak és szerelmesek voltak. Így nem csoda, hogy amióta ideértünk a szigetre, csakis örömteli érzelmek kerítettek a hatalmukba. Ez a hely igazi megváltás, egy olyan képességgel rendelkező vámpírnak, mint amilyen én vagyok.

- Ez gyönyörű – suttogta szerelmem a nyakamhoz bújva. – Még sosem jártam barlangban sem. Ez a sziget csupa kellemes meglepetés – mondta boldogan. Én pedig hevesen bólogattam. Többet nem is várhatnék el a nászutunktól. – Mi lenne, ha kipróbálnánk a barlang mélyén található forrást? Biztosan tiszta, és káprázatosan szép az is.

- Örömmel megnézném én is – egyeztem bele. Majd szerelmemet letettem apró kis talpaira, és kézen fogva sétáltunk a forrás felé.

Már majdnem ott voltunk, amikor szerelmem hirtelen megdermedt. Ismertem már ezt a tekintetet. Látomása van. Azonnal elé álltam, és nyugtatóan a vállára tettem a kezeimet. Majd vártam, hogy a semmibe révedt tekintete visszatérjen hozzám.

- Mit látsz, édes? – kérdeztem aggódva. Ha az nyavalyás Maria ide meri tolni a képét utánunk, akkor most én nem állok jót magamért és elintézem. Nem fogja elrontani a második nászutunkat, az már biztos.

- Semmi különöset – mosolygott rám. – Csak Emmett már megint túl hevesen játszik, és össze fogva törni Esme kedvenc asztalát – tapsikolt Alice örömében.

- Miért is örülünk annak, hogy Esme kedvenc asztala hamarosan elhalálozik? – kérdeztem felhúzott szemöldökkel.

- Mert ez egyet jelent egy nagy bevásárló túrával, hogyha hazaértünk, mert ők nem tudják, hogy hol lehet még ilyet kapni, én meg nem mondom meg, amíg nem vagyunk otthon – vigyorodott el kedvesem.

- Ejnye, és mondd csak, miért nem akadályozzuk meg inkább ezt a gaztettet? Hidd el, hogy Emmett bármit összetör rendelésre, és akkor aztán mehettek vásárolni – kuncogtam fel.

- Ne rontsd el a játékot. Ha a fivérünk azt az asztalt töri össze, akkor akár egy hétig is mehetek minden nap vásárolni. Így sokkal nagyobb szórakozás lesz – lelkesedett tovább.

- Rendben, akkor én is hallgatok a dologról – adtam meg magam.

Lassan már itt lesz az ideje, hogy egy rémült Esme felhívjon bennünket, hogy rendben ideértünk-e. Kicsit sokat aggódik néha, pedig ha úgy vesszük, akkor jóval fiatalabb nálam, de mégis tökéletes anyafigura. Egyszerűen imádom az egész lényét. Nem nehéz magam elképzelni a fiaként, így egyáltalán nem is tiltakozom az ellen, hogy úgy viselkedik, mintha az édesanyám lenne.

- El is várom, hogy ne kotyogj ki semmit – nevetett fel Alice. – Most pedig, felkészülni, vigyázz…kész… - kezdett el számolni boldogan ugrálva, és amint kimondta volna, hogy „rajt”. Valami nagyon is váratlan és hihetetlen dolog történt. Az ajtó kivágódott és ott álltak ők, széles vigyorral az arcukon. A megdöbbenéstől még csak szavakat sem tudtam formálni hirtelen, viszont minden sejtemet lázas boldogság járta át újra. Már most tudom, hogy jól fogjuk érezni magunkat.