Drusilla blogja

Sziasztok! Ide is kiteszem, mert imádom :D

2011-06-06T09:49:00.001-07:00

Történet szerelemről és családról - Epilógus

2011-04-29T06:12:00.000-07:00

Beteljesedett álom

SZIASZTOK! HÁT ELÉRKEZTÜNK A TÖRTÉNET VÉGÉHEZ. NAGYON REMÉLEM, HOGY TETSZETT NEKTEK A SZTORI. :D A BLOG TERVEZETTEN KÉT HÓNAPIG SZÜNETEL, MAJD VISSZATÉR EGY KISREGÉNNYEL CARLISLE ÉS ESME ANGLIAI ÚTJÁRÓL .:D PUSZI, DRUSILLA

(Carlisle szemszöge)

2003...

Milyen régen is volt már, amikor ember voltam. Már nem is nagyon emlékszem az emberi életemre, inkább csak emlékfoszlányok törnek elő belőlem, még nagyon régről. Bár már nem is fontos annyira a múltam. Az elmúlt évtizedekben, amióta nem vagyok egyedül csakis a jövő foglalkoztat. Amikor átváltoztam, még nem mertem volna remélni sem, hogy egyszer normális életet élhetek, és családot alapíthatok. Azt hittem, hogy az emberek babonái soha nem fognak elhalványulni a vámpírokkal és démonokkal kapcsolatban, de szerencsére mára már szinte csak az ördögöt tartották meg, akitől félnivalójuk van. Mégis tisztán emlékszem, hogy az igazi remény először akkor csillant fel bennem, amikor találkoztam Esmével. Még ifjú hölgy volt, és ember, de ő volt az első, aki feltétel nélkül megbízott bennem. Soha egy emberi lény sem volt olyan gyengéd, és megértő hozzám, mint amilyen ő volt akkor. Nem zavarta a bőröm hidegsége, sem a testem keménysége, az embert látta, a lelkemet, és nem azt, ami valójában vagyok, a vámpírt. Bár az ösztönei talán megsúgták neki, hogy veszélyes vagyok, mégsem törődött semmivel, csak hagyta, hogy kezeljem, és közben kedvesen beszélgetett velem. Csodálatos nap volt. Létezésem egyik legszebb napja. Azt hittem, hogy soha többé nem láthatom ezt a csodálatos nőt, de aztán végül a sors mégis csak kegyeltjévé fogadott, és nekem adta az én káprázatos feleségem. Na és persze a gyermekeinket, akik végül öten lettek. Amikor Edwardot átváltoztattam tudtam, hogy többé nem leszek magányos, de azt nem is sejtettem, hogy hét fős családom lesz. A gyermekeink mind-mind külön jelenségek, és egy cseppet sem hasonlítanak egymásra, de pontosan ettől különleges mindegyikük. Rosalie a maga önfejűségével, és hiúságával a saját kora, igazi díváinak egyikét tükrözi, de mégis alakul egy kicsit, ahogy a korok változnak. Más lesz ő is, pedig elvileg nem változunk, de azért valamilyen szinten mégis ez történik, csak ő nem veszi észre saját magán a dolgot. Emmett Rosalie szöges ellentéte, ennek ellenére tökéletes párt alkotnak. Amikor Rose hazahozta Emmettet, már akkor tudtuk Esmével, hogy ugyanaz történt velük, ami velünk is megtörtént. Azonnal, és menthetetlenül egymásba szerettek. Elég volt egyetlen pillantás, és máris tudták. Emmett a mi családunk bohókás nagy mackója. Esme rajta kiélheti a gyermeknevelési ambícióit, mert ami harmadik gyermekünket bizony nevelni kell, mint egy kisfiút néha. Bár benne pontosan ezt szeretjük. Vidámságot, és színt visz a családunk életébe. Azután persze ott van Alice, aki a fajtánkra nem jellemző pörgést, és szervezési mániát tudhatja a sajátjának. Nincs olyan lény, aki képes lenni ellenállni Alice-nek, hogyha valamit a fejébe vett. Nos, amióta Alice is velünk van a vásárlás, az iskolába járás, és a partik szerves részévé váltak az életünknek, amiért csakis hálásak lehetünk. Nem is beszélve a nyaralás szervező készségéről. Jasper pedig a precizitás, és a stratégia tökéletes mintapéldánya, és ennek bizony nem csak csatában lehet hasznát venni, hanem bármilyen alkalommal. Akár költözésnél, akár vadászatnál. Jaspernek minden alkalomra van valami gondolata, amivel könnyebbé és jobbá teheti a dolgokat. Esme pedig anyjuk helyett anyjuk. Az én gyönyörű, és minden kétséget kizáróan tökéletes, csupaszív feleségem. Ő azt hiszi magáról, hogy nem bonyolult lélek, ami talán jogos is, de pontosan ettől annyira különleges lény. A legapróbb dolognak is úgy tud örülni, mintha a világ legcsodálatosabb ajándéka lenni. Még mindig majd kiugrik a bőréből, amikor hozok neki egy szál vadvirágot hazafelé jövet, pedig ennyi évtized után már meg is unhatta volna, de ő mindig csak boldogan a kis vázájába helyezi, és gyengéd csókkal köszöni meg az apró ajándékot. Végezetül pedig itt van nekünk Edward. Az első gyermekem. A mindig szűkszavú, komoly úriember, aki képtelen elhagyni a saját korára jellemző vonásait, és talán pontosan ezzel fogja meg annyira a hölgyeket, de eddig minden lánynak ellenállt, aki csak a közelébe merészkedett. Ennyi idő után is, még mindig az igazit várja. Pedig Tanya mennyiszer megpróbálta elcsábítani, de egyszer sem esett még csak kísértésbe sem. Hiába vetette be minden báját a lány, Edward mindig nemet mondott neki.

- Mire gondolsz, drágám? – kérdezte a hozzám bújó szépséges feleségem.

- Csak ránk, a családunkra, hogy mennyi minden történt velük az elmúlt évtizedekben. Egyszerűen csodálatos időszak volt – nyomtam gyors csókot a szájára.

- Igen, szerintem is felülmúlhatatlan pillanatok voltak – bújt a mellkasomhoz szerelmem. – Mint például az első karácsonyunk együtt.

- Micsoda csodálatos ünnep volt. Te feldíszítetted a házat Alice-szel és Rose-zal. Minden gyönyörű ezüst és arany árnyalatban tündökölt, csak a fa volt méregzöld, amit Emmett vágott ki a célra, de annyira magasat választott, hogy alig tudtuk behozni, és felállítani. Órákon át díszítgettük a fát, amíg Emmett azzal foglalatoskodott, hogy az ajándékokon kutyulja össze a névtáblákat. Jasper és Alice, amikor Emmett nem látta, akkor visszacserélték őket, míg Esme és én a fára tettük a díszeket, Edward pedig zongorajátékával teremtett karácsonyi hangulatot. Aztán jókat nevettünk, amikor kibontottuk a karácsonyi ajándékokat, mert Emmett addig kevergette a kártyákat, hogy már nem is tudatosan pakolta össze-vissza, de így Alice sem láthatta előre, hogy kavarodás történt. Az első ajándék, ami a nevemre volt címezve, egy fekete csipke hálóing volt. Elég érdekes pillanat volt, amikor mindannyian kikerekedett szemekkel néztük az ajándékomat, ami nem éppen illett a stílusomhoz – nevettem fel. Micsoda éjszaka volt. Egész éjjel a havon táncoltunk, a friss hó ropogott a talpunk alatt, miközben hópelyhek záporoztak a fejünkre. Egyszerűen imádtam azt a pár napot.

- Én pedig kaptam egy hatalmas kódexet a különféle gyógynövények lehetséges hasznosításáról – kuncogott szerelmem is. – Emmett pedig egy igazán szexi fűzőt.

- Hát megvolt a maga bája az ajándékok cserélgetésének is – bólintottam rá. – Na és mit szólsz a síelésünkhöz az Alpokban?

- Nekem az is nagyon tetszett. Imádtam azt a sátorozást abban az eldugott barlangban, és a naphosszat tartó versenyeket. Emmett és Jasper természetesen állandóan bolondozott, így az erdő igencsak kárát látta a játékaiknak. Na meg néhány snowboard léc is elhalálozott. Alice és Rose persze nem bánták, mert így minden nap elmehettek valahova vásárolni a fiúk miatt. Edward csak elsíelgetett, ahogy általában szokott. Mi pedig néha el-el szöktünk éjszakánként, na nem mintha Rose és Emmett, vagy Alice és Jasper nem tűntek volna el néhány órákra. Egyedül csak Edward volt, aki elvolt egyedül, és talán fellélegzett, hogy a hegyekben elég nagy távolságok voltak, és így nem volt semmiféle incidens a gondolatok, vagy a tettek miatt. Milyen régen voltunk már síelni. Elmehetnénk megint.

- Majd kitaláljuk, hogy mikor jó. Azt hiszem, hogy éppen ideje, hogy ismét vegyek ki néhány nap szabadságot a kórházban is, hogy ne legyen feltűnő, hogy állandóan bent vagyok – egyeztem bele azonnal. Már vagy tíz éve nem voltunk síelni sem. Valahogy sosem volt rá idő. Pedig néha kellene ilyesmire is szakítanunk az örökkévalóságunkból.

- Kellene bizony – bólintott rá Esme. – Azt ígérted, hogy egyszer látni fogom a szülőhazádat is. .A városodat, a parókiát, ahol felnőttél. Mindent.

- Látni is fogod szerelmem. Megígértem, hogy egyszer elmegyünk, és el is fogunk menni, ezt garantálom. Csak mi ketten.

- Igen, csak mi ketten, addig a gyerekek, majd lefoglalják magukat – mosolyodott el Esme. – Azért remélem, hogy a ház még állva marad, ha itt hagyjuk őket egy hétre.

- Tudod, hogy mit imádok még a családunkban?

- Mit? – lett kíváncsi kedvesem.

- Azt, hogy amióta vagytok nekem, azóta hiába állandó minden a világunkban, valahogy mégis változatos lett az életünk. Mindig történik valami váratlan, valami izgalmas. El sem tudom képzelni, hogy mihez kezdenék nélküled – öleltem magamhoz.

- Én is így érzem – nyomott csókot a nyakamra, amitől jólesően megborzongtam.

- Mire emlékszel még vissza szívesen? – kérdezte szerelmem néhány perc meghitt magány után.

- Arra, amikor életemben először megláttalak, amikor átváltoztattalak, és az enyém lettél testestől-lelkestől. A legkedvesebb pillanatom mégis az, amikor a feleségem lettél. Az én gyönyörű, intelligens, kedves szerelmem, aki igazi otthont teremtett a számunkra. Na és neked mi a legkedvesebb emléked?

- Nekem is az a nap a legszebb, amikor a feleséged lehettem. Soha el sem tudtam volna képzelni ennél csodálatosabb férjet, és családot – mondta mélyen a szemembe nézve. – Na, és ma végre lehet, hogy Edward is elhozza hozzánk azt a lányt, aki pontosan annyit jelent majd neki, mint amit én jelentek neked. Már alig várom, hogy megismerhessem. Mindig is arról ábrándoztam, hogy egyszer Edward is megtalálja a neki való lányt, és a családunk nyolc főre bővül. Igazán mesélhetnél még nekem róla, te már találkoztál vele, te mázlista.

- Nagyon kedvesnek és szerénynek tűnik, de én sem ismerem nálad sokkal jobban kedvesem. Hiszen tudod, hogy csak elláttam, és akkor nem volt sok alkalmam beszélgetni vele, hiszen az édesapja is jelen volt.

- Sebaj, akkor majd ma délután együtt megismerjük alaposabban. Edward választása csakis különleges lány lehet, efelől semmi kétségem sincs – ábrándozott Esme. Pontosan tudtam, hogy már azt tervezgeti, hogy hogyan alakítsa át Edward szobáját kétszemélyesre. Esme már magában eldöntötte, hogyha Edward végre számon tart valakit, akkor egészen biztosan ő lesz a leendő felesége.

- Kicsim, azért ne rohand le annyira szegény lányt, mint ahogy Alice tervezi. Tudod, hogy amióta látta, hogy ő lesz a legjobb barátnője, és ráadásul vámpírrá is fog változni, azóta egyfolytában Belláról beszél – simítottam végig a hátán.

- Tudod, hogy nem fogom annyira lerohanni – csóválta meg a fejét kedvesem. – Csak szeretnék megtudni róla néhány dolgot. Leginkább azt, hogy neki mennyit jelent Edward. Főleg most, hogy már a titkunkat is tudja, és mégis elfogad bennünket olyannak, amilyenek vagyunk. Nem sok ember vállalkozna rá, hogy egy vámpírokkal teli házban töltse a délutánját.

- Valóban nem – mondtam mosolyogva. – Különleges, ez egészen biztos. Ráadásul Edward nem hallja még a gondolatait sem. Ettől csak még jobban felcsigázza ez a lány. Na és szerintem van valami a háttérben, amivel hárítja Edward képességét.

- Drágám, ráérsz az orvosi kíváncsiságoddal akkor, hogyha már Bella megszokott nálunk – dorgált meg finoman. A Bella nevet már most úgy ejtette ki, mintha a saját gyermekéről beszélne. Ez volt az én szerelmem. Semmi kétkedés, semmi gondolkodás, csakis a végtelen szeretet, amit már most érzett a lány iránt, akibe a fiúnk beleszeretett. Ez volt az én igazi, és mindig őszinte Esmém.

- Ne félj, nem fogok a nyakán lógni – válaszoltam azonnal. Nem vagyok annyira kíváncsi. Elsősorban sokkal inkább az érdekel, hogy pontosan mit érez Edward iránt, és mit gondol rólunk.

- Nem, egyáltalán nem gondolom, hogy bájolognom kéne azzal a buta libával – hallottam meg csattani Rose hangját az emeleten. Hát igen, Rosalie nem igazán helyeselte a dolgot. Ahogy Jasper sem, de ő természetesen megbékélt a dologgal, mert Alice erre kérte. Rose azonban kemény dió, mint mindig. Nem is hittem, hogy könnyű lesz, de hogy ennyire nem akarja majd elfogadni, még Edward kedvéért sem, azt nem hittem volna.

- Baby, nyugodj már le, Edy fiú végre talált egy csajszit, aki talán véget vet a cölibátusának, ráadásul jófej a kiscsaj, úgyhogy próbálj meg jó képet vágni hozzá, és majd ha Bella elment, akkor dühönghetsz tovább, de ne rontsd ezt el nekik. Tudod, hogy Edward már nagyon régen várt egy ilyen lányra.

- Milyenre? Kétbalkezesre, és idiótára? Mutatok én neki kétszáz ilyet vámpír körökből is, de egy ember veszélyes ránk nézve. Mi lesz, ha mégsem annyira ura önmagának Edward és a lány lesz a vacsi?

- Akkor tovább költözünk, mint ahogy eddig is, amikor valakinek balesete volt. Úgy rémlik, hogy te sem vagy makulátlan, ahogy én sem – csitította Emmett a szerelmét.

- Nem tudom, hogy miért véditek ezt az emberlányt. Keresne inkább magának egy Mike Newtont, és hagyna minket békén – morgott Rosalie most már halkabban. Talán lehiggad végre egy kicsit.

- Ha Edwardnak egy ember kell, akkor mi szeretni fogjuk ezt az embert – mondta Emmett határozottan.

- Inkább elviselem, de azt nem fogjátok megmondani nekem, hogy kit szeressek – zárta le a témát Rosalie.

- Nekem egyelőre az is jó, hogyha elviseled – sóhajtott fel Emmett megnyugodva. – Csak ne köss bele, légy szíves. Esmét is megbántanád vele – játszotta ki fiam az adut. Esme örömét soha, egyikük sem rontaná el szándékosan.

- Még öt perc és itt vannak – rohant le Alice a lépcsőn, ma már legalább hetvenedszer. – Azt hiszem, hogy átöltözöm még egyszer – süvített vissza az emeletre. Alice nagyon izgatott volt, és ezt mindenki jól érzékelte a házban Jasper által. Ma már legalább századszor öltözött át, és izgatottan rendezgette a házat, hogy a leendő legjobb barátnője mindent szépnek, és tökéletesnek találjon.

- Készítsek elő kávét? Vagy egy ilyen korú lány még ne igyon ilyesmit? Hoztam üdítőt és ásványvizet. Vagy saláta, és néhányféle sült. Édesség. Esznek még valamit manapság az emberek? Kellett volna hoznom fagylaltot is, igaz? – esett pánikba szerelmem is.

- Drágám, Bella nem a vendéglátás miatt jön ide, hanem azért, hogy megismerjen bennünket. Egyébként is, amilyen kis sovány, nem hiszem túlságosan sokat enne – mosolyodtam el.

- Az nem jó, fejlődő szervezet, rendszeres táplálkozást igényel – kezdett el rögtön aggódni kedvesem.

- Édesem, Bella tökéletesen normális és átlagos alkatú lány, rendesen eszik, ez csak egy szófordulat volt – nyugtattam meg gyorsan.

- Akkor jó – sóhajtottam fel.

- Figyelj – emeltem fel a kezem, hogy csendben legyen egy percre.

- Edward most fordult rá a földútra – mosolyodott el Esme. – Mindjárt itt lesznek. Jól nézek ki? – kezdte el simítgatni magát a blúzát és a szoknyáját.

- Ne félj, tetszeni fogsz neki, téged mindenki imád, mert sugárzik belőled a szeretet, és az odaadás, úgyhogy nyugodj meg. Mindjárt megismerheted – nyomtam gyors csókot a szájára. Rosalie csak morgolódott valamit az emeleten.

Míg Alice Esméhez hasonlóan még jobban bepörgött attól a ténytől, hogy hamarosan itt lesz velünk Bella és Edward. Néhány perc múlva pedig a fiúnk autója megállt a ház előtt. Edward gyorsan kipattant, majd kinyitotta az ajtót Bellának is. Nem is ő lett volna, hogyha tökéletes úriemberként nem nyitja ki az ajtót egy hölgy előtt. Bella szívverése hallhatóan felgyorsult, amikor kiszállt az autóból. Remélhetőleg inkább az izgatottság, mint a félelem okán.

- Mi lesz, ha nem fogok tetszeni nekik? – pusmogta az orra alá a lány, de mi akkor is meghallottuk.

- Ne izgulj, már most rajonganak érted – válaszolta Edward halkan. Na és valószínűleg volt valami mozdulata, vagy mosolya is, mert Bella szíve hallgatóan ismét teljes gőzzel dobogni kezdett.

Már egy perce vártunk, amikor végre elérték az ajtót a lépteik, majd Edward kinyitotta azt, és bevezette Bellát a nappaliba. Kíváncsian néztem szerelmem arcára, aki amikor meglátta őket együtt elállt a lélegzete egy pillanatra „tökéletes pár”, suttogta olyan gyorsan, és halkan, hogy csak én hallhassam meg. Nem tudtam vitatkozni a véleményével, mert tény volt, hogy ilyen őszinte és széles mosolyt még soha életemben nem láttam ezelőtt Edward arcán. Amint megláttuk őket együtt Esmével, mindketten tudtuk, hogy már nyolcan vagyunk. Végre az első gyermekünk is révbe ért. Megtalálta a párját, aki Alice látomása szerint most már az idők végezetéig a mi lányunk lesz, Edward oldalán. A családom most érte el a tökéletességet, amire már olyan régóta várok. Háromszáznegyven év. Ennyi idő telt el az átváltozásom óta. Háromszáznegyven évig vártam, és ma végre minden vágyam teljesült. A családom hatalmas, és minden gyermekem tökéletes párra lelt, akit szerethet, amíg csak világ a világ. Hivatásom, szerető feleségem, és hat gyermekem van. Azt hiszem, hogy többet nem is kívánhatnék a létezésemtől…

Történet szerelemről és családról - 85. fejezet

2011-04-23T11:48:00.000-07:00

85. fejezet

SZIASZTOK! MÉG EGYSZER ELNÉZÉST A KÉSÉSÉRT. REMÉLEM, HOGY TETSZENI FOG A FEJEZET. PUSZI, DRUSILLA

(Rosalie szemszöge)

Végre eljött életem nagy napja, ami igazán tökéletes lesz, ebben egészen biztos vagyok. Alice fergeteges szervezőnek bizonyult, Esme pedig kiemelkedően csodálatos virágdíszeket készített erre a napra. Tudom, hogy nem kellett volna látnom, de mivel a mi esküvőnk már tényleg csak formális, hiszen nagyon régóta együtt élek már kedvesemmel, úgy gondoltam, hogy lehetek egy picit kíváncsi. Na jó, a formális azért erős volt. Még soha életemben nem voltam ilyen izgatott. Nem tévedtek azok, akik mindig az állították, hogy az esküvő mérföldkő egy nő életében. Amikor igazán révbe ér, egy nap, ami csakis a lányé, aki asszonnyá válik.

- Kész vagy? – szökdécselt be izgatottan Alice.

- Mintha nem tudnád, hogy még mindig egy szál köntösben ücsörgök – forgattam meg a szemeimet. – Nem volt szép, hogy tegnap este elraboltátok tőlem Emmettet. Nem is volt nélküle olyan kényelmes az ágyunk – panaszoltam el.

- Legalább az esküvő előtti éjjel illik megtartóztatni magatokat, Rose. Ezt te is pontosan tudod, úgyhogy ne panaszkodj – mondta Alice határozottan.

- Én úgy tudtam, hogy ez csak az ártatlan lányokra vonatkozik – húztam fel a szemöldököm.

- Rose – csóválta meg a fejét húgom. – Azt hiszem, hogy még kevés is volt ez az egy éjszaka megvonás Emmettből neked. Túlságosan is kezded átvenni a lökött stílusát – mondta Alice kuncogva.

- Viselkedj koszorúslány, neked most bíztatnod kell a menyasszonyt, nem pedig rendre utasítanod – fontam keresztbe a karom a melleim előtt.

- Jogos – biccentett Alice. – Akkor, felkészültél rá, hogy induljunk? – kérdezte izgatottan.

- Igen, még soha nem voltam ennyire készen semmire – tettem fel a fátylamat. Azután pedig kezembe vettem a gyönyörű, hófehér rózsacsokromat. – Rendben, akkor jöhet Edward – léptem Alice elé. A következő pillanatban pedig már mellettem is állt a szólított.

- Indulhatunk? – nyújtotta felém a karját kedvesen.

Sosem hittem volna, hogy egyszer Edward lesz, aki az oltár elé fog vezetni. Mindig is azt hittem, hogy az apám oldalán fogom megtenni ezt az utat, de az élet közbeszólt. Viszont így találkozhattam Emmettel, aki megédesíti az örökkévalóság terheit. Azt hiszem, hogy itt az ideje magam mögött hagyni Royce emlékét, és mostantól csak a férjemre fókuszálni, arra a férfire, akivel tényleg le akarom élni az örökkévalóság hátralévő részét. Erre a hatalmas, pajkos mackóra, aki tiszta szívvel és lélekkel szeret engem a maga módján. Nem erős oldala a romantikázás, vagy a végtelen szerelem gondolata, de mégis tökéletes társ a számomra. Elfeledteti velem, hogy mit veszítettem, amennyire csak lehetséges, és egy szép, új élet lehetőségének az ígérete van benne.

- Igen, készen vagyok – mosolyogtam Edwardra.

- Szerintem is – bólintott rá. – A gondolataid, és a sugárzó arcod is erről árulkodik.

- Köszönöm – mondtam kissé zavarban. Edwardra nem jellemző, hogy bókoljon valakinek. Hacsak nem Esméről beszélünk, így még jobban esett a dicséret.

- Nincs mit, ez az igazság – válaszolta Edward lassan mellettem lépkedve.

Eredetileg az volt a tervem, hogy majd Carlisle kísér az oltárhoz, de mivel ő fogja tartani a szertartást, ezért nem tudott ő eleget tenni a kérésnek. Kis, családi esküvőt tartunk. Csak a Denali klán, és mi. Főleg Jasperre való tekintettel, mert még nem igazán bírna ki egy templomi esküvőt, amit a városban tartanánk, hiszen ott van a lehető legtöbb illat, így családias lett a lagzi. Végül is, az a lényeg, hogy boldogok vagyunk. Minden tökéletes volt, egyszerűen káprázatos. Alice boldogan szórta előttünk a rózsaszirmokat, és közben szinte úgy szökdécselt, mint egy kislány. Jasper arcán halovány mosoly derengett, amikor elsétáltunk mellette. Esme halkan zokogott a meghatódottságtól. Emmett pedig vágyakozó tekintettel nézett végig rajtam. Míg Carlisle a tőle megszokott nyugodtsággal várta, hogy odaérjünk elé. Amikor elértük a célunkat, Edward lágy kézcsókot lehelt a kezemre. Azután pedig átadott Emmettnek.

- Aztán vigyázz rá, különben lesz itt még ne mulass – paskolta meg Edward a vállát.

- Oké, öcsisajt. Talán majd néha direkt felbosszantom az asszonykát, hogy megtudjam, hogy a te olvasatodban mi az a „ne mulass” – nevetett fel halkan.

- Emmett, ez ráér később is szerintem – dorgáltam meg suttogva.

- Bocs, baby, igazad van – nyomott gyors csókot a számra.

- Még nem tart itt a szertartás – nézett ránk Alice szigorúan. Bár a szemei inkább mosolyogtak, mint dorgáltak.

- Elnézést – rántotta meg a vállát Emmett. Majd végre Carlisle felé fordultunk, aki csak mosolyogva figyelte az eddig történteket.

- Kezdhetjük? – kérdezte mosolyogva.

- Igen – vágtuk rá egyszerre.

- Kedves egybegyűltek. Azért vagyunk ma itt, hogy-e két szerető szívet összeadjuk egy örökkévalóság erejéig. Rose és Emmett, mint tudjátok, második és harmadik gyermekünk Esmével, akiket most a házasság szent kötelékében egyesítünk. Emmett és Rose két nagyon is különböző természet, mégis jobban összeillenek, mint a legtöbb pár, akit ismerek. Sokat hallottuk, hogy az ellentétek vonzzák egymást, ez tökéletesen illik az ő kapcsolatukra is. Nem ismertem őket jól emberként, de vámpírként azt kell, hogy mondjam, hogy tökéletes párost alkotnak, és két szerető szív talál ma itt örök társat magának. Ezért most megkérem a jegyes párt, hogy mondja el saját esküjét a másiknak – nézett rám Carlisle.

- Ígérem, hogy mindig szeretni foglak, amíg csak világ a világ. Örökké hű és szerető társad leszek, hozzon bármit az élet – néztem mélyen kedvesem szemébe. Sokkal több dolgot szerettem volna elmondani neki. Hogy megmentett engem, hogy nélküle sivár lenne az életem. Csakis ő az, aki hoz egy kis napfényt a sötét égre. Hogy szükségem van rá, mert nélküle semmi vagyok. Teljesen megváltoztatta a létezésem azzal, hogy megjelent. Sok dolog, amit tudnia kell, de ezt majd inkább négyszemközt szeretném neki elmondani egyszer, amikor készen állok rá, hogy teljes mértékben színt valljak az érzéseimről.

- Ígérem, hogy mindig szeretni foglak, és ezt kellőképpen érzékeltetni is fogom – kacsintott rám kajánul. – Mindig melletted leszek, ha valaki bántani akar téged, akkor az soha többé nem lát napvilágot. Bármi is történjék, te az én Rose babym maradsz, amíg csak meg nem szűnünk létezni és még azután is.

- Kijelented-e te Rosalie Hale Cullen, hogy az itt megjelent Emmett McCarhty Cullent törvényes férjedül fogadod? – nézett rám Carlisle komolyan.

- Igen – mondtam határozottan.

- Kijelented-e Emmett McCarhty Cullen, hogy az itt megjelent Rosalie Hale Cullent törvényes feleségedül fogadod? – fordult Carlisle most kedvesem felé.

- Igen – mondta Emmett határozottan.

- Húzzátok egymás ujjára a karikagyűrűket. Alice, kérlek – nézett Carlisle a lelkesen toporzékoló húgomra, aki azonnal felénk tartotta a párnát, amin a gyűrűk voltak. Először szerelmem húzta fel a jelképet az én ujjamra, majd én is felhúztam az ő ujjára a gyűrűt. Tudtam, hogy nem hordhatjuk majd a nyilvánosság előtt ezeket a gyűrűket, de nem bántam. Mi ketten pontosan tudjuk, hogy mit jelent számunkra a másik, jelképek nélkül. Aki pedig számít az életünkben, az itt van most velünk, hogy tanúja legyen a kettőnk között visszavonhatatlanul kialakult szerelemnek, és örök hűségnek. Mindig is így képzeltem el ezt a napot, csak először nem a nekem megfelelő társat találtam meg.

- Ezennel házastársakká nyilvánítalak titeket – mondta fogadott apánk boldogan. – Most már megcsókolhatod a menyasszonyt – fűzte hozzá. Mire az egész násznép nevetni kezdett, de mi szinte meg sem hallottuk. Hiszen már egészen mással voltunk elfoglalva. Egymás ajkaival. Emmett szenvedélyesen vont magához, és ha még szükségem lenne levegőre, akkor már fuldokolnék a csókjától, de így csak élveztem azt a heves rohamot, amit az ajkaim ellen intézet. Már éppen kezdtünk volna komolyabban belemerülni a csókcsatánkba, amikor Alice furakodott be közénk, és a nyakunkba vetette magát.

- Gratulálok – sikongott lelkesen. Majd Esme, Carlisle, Jasper és Edward következett. Miután pedig az egész család megölelgetett minket, jöttek a Denalik, akik szintén kifejezték jókívánságaikat a számunkra.

- Akkor most kezdődjék a játék – tett Alice egy széket a rögtönzött parkettünk közepére. – Rose, foglalj helyet itt, kérlek – paskolta meg a széket kedvesen. Én pedig engedelmes leültem az említett bútorra. Majd mosolyogva néztem fel szerelmemre. – Emmett az első feladat, hogy lehúzd Rose lábáról azt az apró csipke fixet, amit ráadtam. Utána pedig Emmett eldobja az apró darabot, hogy megtudjuk, hogy ki lesz a következő férfi, akinek az esküvőjén részt vehetünk. A feladat azonnal kezdődhet – vigyorodott el boldogan.

Kedvesem elém térdelt, majd gondosan végigsimítva a lábamon felhúzta a szoknyámat addig, hogy kényelmesen hozzáférjen a combomhoz.

- Mit csinálsz? – kérdeztem kissé zavarban.

- Szükségem van szabad lábfelületre, hogy kényelmesebben elcsenhessem ezt a gyönyörű, kék csipkét – futottak fel az ujjai a lábamon. Majd elégedett morgás közepett hajolt a lábamhoz a szájával, és a fogai közé csippentette az apró anyagot, gondosan vigyázva rá, hogy az kivételesen egy darabban hagyhassa el a lábamat. Viszont mikor a vádlimnál járt már az kis csipkével, váratlanul visszafelé indult, mire én felkacagtam, a többiek pedig hangosan felnevettek. Nem bírta megállni, hogy ne használja ki az alkalmat egy kis bujálkodásra, még akkor sem, hogyha nyilvános helyen vagyunk, a családunk körében.

- Emmett, ezt majd inkább a nászéjszakán erőltesd – állapította meg Jasper. Mire kedvesem azonnal elengedte az anyagot.

- Nem mondták, hogy mennyi idő áll a rendelkezésemre, hogy elvégezzem a feladatot, tehát minek sietni? – kezdte el húzkodni a szemöldökét.

- Akkor maximáljuk a dolgot talán egy percben – ajánlotta Edward a lehetőséget.

- Csak egy perc? – fintorodott el Emmett. – Na jó, de csak ha az ara megígéri, hogy kárpótol a mostani veszteségeimért – nézett rám vágyakozva.

- Mindenképpen kárpótolni foglak ezért – simítottam végig az arcán. Majd egy gyors mozdulattal előrehajoltam, hogy szenvedélyesen megcsókolva erősítsem meg a szavaimat.

- Azt hiszem, hogy ez elég meggyőző volt – mondta Emmett elégedetten. Azután pedig ismét a combomra hajolt, és lassan lehúzta rólam a csipkét. Majd Edward elé állt a csipkével, és a kezébe nyomta, hiszen ő volt az egyetlen férfi a jelenlévők között, akinek még nem volt párja. – Na, öcskös, ez komoly jelentőséggel bír. Előbb-utóbb el kell hagynod az erényedet – vágta hátba kedvesem a bátyámat. Aki csak morgott valamit maga elé válaszként, de hangosan inkább nem nyilvánította ki a véleményét. Bár ki tudja, lehet, hogy most jobban is jártunk, hogy visszafogta magát. Mert nem szerettem volna, hogyha az esküvőm egy kis testvéri, ruha tönkretevős, sárban fetrengős szórakozássá változik.

- Akkor most jöhet a menyasszony csokra – sikongott Alice lelkesen. Saját bevallása szerint ez volt az első esküvő, amit szervezett, de ennek ellenére egyszerűen fantasztikusan sikerült. Senki sem találhatott volna benne semmi kivetnivalót.

- Oké, akkor a hajadonokat kérném – álltam fel a székről, majd kezembe vettem a csokromat. Kate, Irina és Tanya rögtön előttem termett. Én pedig hátat fordítottam nekik, és eldobtam a csokromat, ami végül Kate kezében kötött ki. Aki boldogan simított végig a szirmokon. Hagyományos esküvőkön most jött volna el a vacsora ideje, de mivel mi nem igényeltünk ilyesmit. Edward helyet foglalt a zongorájánál, és elkezdte játszani a keringőt, hogy elkezdődjön a táncmulatság.

- Szabad, Mrs. Cullen? – rántott magához Emmett, hogy a táncparkett közepére vihessen.

- Örömmel, Mr. Cullen – karoltam át a nyakát boldogan. Talán életemben most voltam a legboldogabb. Nem emlékszem, hogy lett volna valaha ehhez hasonlóan szép napom. Megvártuk, míg Edward újrakezdte a dallamot, majd lassú, lágy keringésbe kezdtünk. Tudtuk, hogy ez a tánc csak a mienk lesz, és senki másé. A többiek pedig mosolyogva figyeltek bennünket a parkett szélén állva.

- Boldog vagy? – suttogta a kérdést Emmett a fülembe.

- Igen, nagyon – válaszoltam én is suttogva.

- Helyes, akkor minden úgy sikerült, ahogy vágytál rá – biccentett elégedetten.

Imádtam Emmettnek ezt a figyelmes oldalát. Nem sokan tudták rajtam kívül, hogy ilyen is tud lenni a mindig bohókás nagy mackó. Pedig nagyon is tudott kedveskedni, csak nem volt rá jellemző, hogy nyilvánosan is bemutatkozzon így. Bár nem is volt ezzel semmi baj, hiszen le is téptem volna bármelyik lány fejét, akivel rajtam kívül még így bánik. Emmett csakis az enyém.

- Szebb nem is lehetne ez a nap – erősítettem meg a hitében azonnal. Tényleg így képzeltem el mindig az esküvőmet.

- Szabad? – szakított félbe minket Carlisle mosolygós hangja.

- Persze – csúsztattam a kezem a tenyerébe. Emmett pedig Esme mellé lépett, és egy határozott mozdulattal magához húzta.

- Igen, felkérhetsz, anya – vigyorodott el Emmett, amikor már táncoltak.

- Örülök, hogy találtál magadnak szerető társat – szakított ki Carlisle hangja a merengésből.

- Én köszönöm, hogy átváltoztattad őt, amikor kértem. Én lettem volna képes megállni – válaszoltam hálásan.

- Nem vagyok benne biztos, hogy nem lettél volna rá képes. Nem sok vámpír tudja megállni a vér illatát, ráadásul Emmett szinte mindenhol vérzett, te mégis képes voltál elhozni hoznám. A kapocs már akkor nagyon erős volt köztetek. Olyan erők vonzottak egymáshoz titeket, amilyenek engem is Esméhez kötöttek, örökké. A világon a legjobb így társra lelni – mondta Carlisle teljes meggyőződéssel.

- Igen, azt hiszem, hogy igaza van, apa – mosolyogtam rá egy pillanatra.

Tudtam, hogy nagyon rég vágyakozott már erre az apró szóra. Arra, hogy valahogyan kifejezzem a számára, hogy elfogadom az új családomat, és az új helyzetemet. Beletörődni soha nem fogok a gyermek hiányába, de a létezés Cullenként talán nem lesz olyan rossz. Itt volt már az ideje, hogy felszabadítsam fogadott apámat a bűntudat terhe alól, amit én akasztottam rá, méghozzá nem is kevés ideig, hiszen sosem voltam neki hálás azért, hogy akkor éjjel megmentett. Amióta viszont Emmett mellettem van, már nem hiszem azt, hogy semminek nincs értelme a világban. Nem sokat változtak az érzéseim, de egy kicsit örülök, hogy mégsem egy koporsóban fekszem a föld alatt. Főleg most, hogy a férfi, akit igazán, tiszta szívből szeretek elvett engem feleségül. Mi lehetne ennél szebb bizonyítéka szerelmünknek, és egymás iránt érzett odaadásunknak. A létezés egy kicsit csak azért is szép lett.

- Köszönöm, Rose – ölelt át Carlisle hálásan.

- Na de, Carlisle, a feleségemet szorongatod – morogta Emmett játékosan mellettünk.

- Te pedig az enyémet, fiam – kuncogott fel Carlisle, amikor meglátta, hogy Esmének még csak a lába sem ér le a földre.

- Hm… na jó, talán jogos a visszavágás – hahotázott szerelmem.

Majd tovább keringett fogadott anyukánkkal, aki csak elnéző mosollyal hagyta, hogy Emmett ténykedjen vele a parketten. Habár, bőven volt már ideje megszokni bolondos férjem jellemző viselkedését. Férjem, milyen jól hangzik. Ha belegondolok, hogy szegényt kihajítottam az ablakon, amikor előkészítette a lánykérést. Bár mentségemre szóljon, hogy tényleg nem szeretem, ha nélkülem döntik el, hogy milyen legyen a szobánk. Csoda, hogy azután még megkért, hogy tényleg kivágtam őt a csukott üvegen át.

- Köszönöm a táncot, Rose – nyomott puszit Carlisle a homlokomra. Majd átadott Edwardnak, hogy bátyámmal is táncolhassak. Miközben Alice és Jasper ült le játszani a zongora mögé.

- Azt hiszem, hogy Emmett és te sokkal jobban összeilletek, mint ahogy mi összepasszoltunk volna – mosolygott rám.

- Nem akarom megsérteni az önbizalmad, de tényleg jobban illik hozzám Emmett – bólintottam rá.

- Látod, van, amiben egyetértünk – nevetett fel Edward. Ritkán láttam ilyen jó kedvében. Bár tény, hogy a család bármely tagjának az örömét értékelte, és jókedvvel fogadta a jó híreket. Egyszerűen tökéletes báty volt, de ezt soha nem szoktam az orrára kötni.

- Éppen most kötötted az orromra, Rosalie – vigyorodott el szélesen.

- Oh, tényleg. Sebaj, végül is, nem baj, hogyha tisztában vagy vele, hogy testvérként még kedvellek is.

- Nos, azt hiszem, hogy kijelenthetjük, hogy testvéreknek viszont összeillünk.

- Ebben azt hiszem, hogy ki is egyezhetünk – mondtam miközben Edward megpörgetett.

Imádtam Edwarddal táncolni, mert olyan kecsesen és tökéletesen táncolt, mintha csak kijelölt vonalon mozgott volna. Egyszerűen fantasztikus volt. Biztosan tanulta valahol, mikor még ember volt, mert ilyen mozdulatai csak egy tapasztalt táncosnak vannak. Edwarddal még kétszer táncoltam az est folyamán. Majd átengedtem őket a többi lánynak, hiszen úriemberként senkinek nem hagyta, hogy petrezselymet áruljon. Az est végén pedig visszakerültem szerelmem karjaiba, de Alice szinte azonnal elválasztott tőle.

- Gyerünk, át kell öltöznöd, mindjárt itt az ideje, hogy induljatok – ragadott karon. Majd felhúzott a Jasperrel közös szobájukba. Ahol megláttam a bőröndömet, valamint egy váltásruhát az ágyon.

- Hát ez? – kerekedtek ki a szemeim.

- Egy kis meglepetés tőlünk nektek. Emmett bőröndje is készen áll már. Úgyhogy most gyorsan öltözzetek át, és már indulhattok is a nászutatokra – lelkesedett Alice.

- Te jó ég. Még nászútra is megyünk? – kaptam a szám elé a kezem.

- Hát persze, az az esküvő velejárója – mosolygott rám Alice boldogan. – Bár nem mentek messzire most még, mert lehet, hogy szükség lesz Emmett erejére Jasper mellé.

Még nászútra is mehetünk? Nem is gondoltam volna, hogy ilyen gyönyörű ajándék is vár még rám a mai napon. Gyorsan levettem Alice segítségével az esküvői ruhámat, majd belebújtam az általa kiválasztott darabba. Éppen, hogy felöltöztem, amikor Emmett termett mellettem, már ő is átöltözött, és nem meglepő módon tökéletesen harmonizált az én ruhámmal.

- Te tudtál erről? – néztem rá kérdőn.

- Ami azt illeti, igen – bólintott rá. – Majd meglátod, hogy milyen gyönyörű.

- Rendben, akkor induljunk is – kapta fel a bőröndömet. Azután pedig engem is felkapott.

- Emmett – kacagtam fel, mikor lerohant velem a lépcsőn.

Már mindenki ott várt ránk, hogy elköszönjön. Gyorsan megölelgettünk mindenkit, majd szerelmem újra a karjaiba emelt, és az erdő sűrűjébe rohant velem. Néhány perccel később pedig megállt egy takaros kis faház előtt.

- Tudom, hogy nem egy nagy nyaralás valahol, mint ahogy az ildomos lenne, de azért remélem, hogy tetszik, én magam építettem ezt a kis faházat a srácokkal. Emlékszel, hogy Esmének és Carlisle-nak is volt egy ilyen kis zuga, amíg véletlenül meg nem találtuk és le nem romboltuk? – nyalta meg a száját.

- Már hogyne emlékeznék – haraptam az ajkamba. – Szegények ki akartak menni oda néhány napra, és már csak a romjait találták. Bár utána nagyon szerették azt a házikót is, amit te építettél engesztelésül.

- Még szép, hogy szerették, nagyon jól sikerült, ahogy ez a házikó is. Gyere, látnod kell belülről is – sétált át velem a küszöbön. Belül összesen három ágy, és egy kis szekrény volt.

- Sokat sejtető a berendezés – kuncogtam fel.

- Végül is, miről szól egy nászút? – dobta le Emmett a bőröndöt. A következő pillanatban pedig már az egyik ágyon találtam magam, kedvesem pedig felettem támaszkodott. – Azt hiszem, hogy el is kezdhetnénk gyakorolni. Tudod, még soha nem voltam férj – csókolt a nyakamba.

- Azt hiszem, hogy könnyedén helyt fogsz állni férjként is – sóhajtottam fel jólesően.

- Majd igyekszem, asszonykám – nézett fel rám vigyorogva. Azután pedig meghallottam a ruhám reccsenését. – Hupsz – nézett rám ártatlanul. – Úgy tűnik, hogy férjként is csonkítani fogom a ruhatárad.

- Sebaj, majd elmegyünk vásárolni Alice-szel. Na és attól tartok, hogy te is jönni fogsz – téptem le az ingét és a zakóját is, hogy végre végigsimíthassak az izmos mellkasán.

- Maga a vásárlás nem túl csábító gondolat a számomra, de hogyha előtte mindig ezt teszed velem, akkor néha, ismétlem, néha túlélem – simított végig az arcomon. – Viszont most vár ránk három összetörni való ágy, ami nem tűr halasztást – hajolt újra a nyakamra, hogy harapdálni kezdjen. Miközben az összes ruhámat letépte rólam, ahogy én is róla. Néhány pillanattal később pedig egy határozott mozdulattal a hátára gördítettem és fölé helyezkedtem, hogy ezúttal én kényeztessem őt. – Hm… szeretem, amikor előtör belőled a vadmacska – markolta meg az ágytámlát szerelmem. Már előre tudtam, hogy amikor érzékeny helyekre érek, akkor az ágy szép lassan darabjaira fog hullani szerelmem keze által.

- Talán nem vadmacskát szeretnél? Lehetek szende kislány is – húztam két copfba a hajamat. – Vagy esetleg pajkos kurtizán? – vettem fel a lehető legcsábítóbb arckifejezésem.

- Dehogy, hiszen most mondtam, hogy imádom az én kis vadmacskámat – markolt a fenekembe.

- Ez esetben – hajoltam a mellkasára, majd finoman, de azért határozottan megharaptam, mire morogni kezdett. Amit követően hatalmas reccsenés töltötte be a házikót. Egy pillanattal később pedig megint én voltam alul, Emmett pedig halkan dorombolt a fülembe, a combomon pedig izgalmának ékes bizonyítéka mutatkozott. – Azt hittem, hogy hagyod érvényesülni a vadmacskát – néztem rá kérdőn.

- Ami azt illeti, hagyom is, csak előtte hangulatba hozlak – csúsztatta a kezét a combjaim közé, amitől azonnal jólesően felnyögtem.

- Azt hiszem, hogy már hangulatban vagyok – mondtam a fejemet hátravetve.

- Dolgozzunk rajta még egy kicsit – helyezkedett el a combjaim között. – Tudod, hogy milyen vadítóan néztél ki ma abban a ruhában. Ha csak belegondolok, hogy mi jutott eszembe először, amikor megláttalak. Alig tudtam visszafogni magam. Legszívesebben ott helyben letepertelek volna. Nem törődve sem a családunkkal, sem pedig a Denali klánnal.

- Most fel akarsz izgatni? – kezdtem el rágcsálni a szám szélét. Emmett elképesztő dolgokra képes egy nővel.

- Azt hiszem, hogy már sikerrel jártam – húzta végig a nyelvét a nyakamon. Ezúttal pedig én voltam az, aki nem bírta tovább, és kitépett egy darabot az ágyból.

- Akkor ne várass tovább – tekertem a dereka köré a lábaimat.

- Kis türelmetlen – mosolyodott el kedvesem.

- Amit azt illeti te sem a türelmedről vagy híres – csúsztattam a kezeimet a fenekére. Majd egy határozott mozdulattal magamhoz rántottam szerelmemet.

- Szeretem, amikor ilyen vagy – kezdett heves mozgásba felettem.

- Szokj hozzá, mert egy örökkévalóságig ilyen lesz minden éjszakád - válaszoltam felhevülve.

- Ez volt a legszebb mondat, ami valaha elhagyta a szádat – tört le még egy darabot az ágyból.

Majd éhesen vetette magát a számra, hogy a teste még intenzívebb mozgásba kezdjen. A tempó egyre csak fokozódott, egészen addig, amíg már elviselhetetlenné nem vált a kéj, ami átjárta a testem, és hangosan felsikoltva engedtem el magam. S szinte abban a pillanatban Emmett is eljutott a csúcsra, az ágy pedig elemeire bomlott alattunk, amin egyszerre nevettünk fel. Majd szerelmem mellkasához bújtam, aki azonnal cirógatni kezdte a hátamat.

- Szeretlek – helyezkedtem el felette újra néhány perc után.

- Én is szeretlek, baby – húzott le magához egy csókra. Hogy ott folytassuk a nászéjszakánkat, ahol nemrég abbahagytuk.

Egy hetet töltöttünk el kisebb megszakításokkal a nekünk kialakított szerelmi fészekben. Ami idő alatt nemhogy az ágyakat, de még magát a faházat is teljesen tönkretettük. Az utolsó éjszakánkat, már a romokon fekve, egymásba gabalyodva töltöttük el, de egyáltalán nem zavart. A lényeg az volt, hogy boldogok voltunk a saját kis buborékunkban, amit megalkottunk magunknak.

A nászutunk végeztével pedig újult erővel vetettük bele magunkat Jasper segítésébe, Alice legnagyobb örömére. A folyamat lassú volt, lassabb, mint bármelyikünknél, de az a perc, amikor megláttuk Alice és Jasper arcát, mikor hazajöttek a városból, miután az egész napot ott töltötték, az felért bármilyen ajándékkal. Az volt az az este, amikor Jasperről kijelenthettük, hogy valóban elérte a tökéletesen vegetáriánus életmódot, amiért annyit dolgozott…

FRISS

2011-04-22T03:31:00.000-07:00

Sziasztok!

Elnézéseteket kérem, de a mai frisst nem tudom feltenni, mert nem fogok elkészülni vele. Elég sok munkát be kell még ma fejeznem. Ráadásul most jelentkezett be néhány barátom esti látogatásra, összecsapni pedig nem szeretném. Ezért a friss holnap estére tolódik, de kiengesztelésül a tervezettnél hosszabb lesz :)
Még egyszer bocsánat!

Puszi, Drusilla

Történet szerelemről és családról - 84. fejezet

2011-04-15T05:23:00.000-07:00

Beilleszkedés

SZIASZTOK! IGAZÁBÓL MÉG EZEN KÍVÜL LESZ KÉT FEJEZET, MERT ÚGY DÖNTÖTTEM, HOGY KELL EGY EPILÓGUS A VÉGÉRE CARLISLE RÉSZÉRŐL, ÚGYHOGY MÉG EGY FEJI ÉS EGY EPILÓGUS LESZ :D PUSZI, DRUSILLA

(Emmett szemszöge)

Alice és Jasper már két hete a családhoz tartozik, és határozottan tetszik nekünk az egész helyzet. Amióta Alice is a családhoz tartozik Edward sem olyan karót-nyelt, mint amilyen eddig volt, ráadásul Jasperrel lehet a legjobban bunyózni és balhézni, mert hogyha átveszi tőlem a kellő lelkesedést a hülyeség iránt, akkor szívesen jön velem egy kicsit megritkítani az erdőt egy-egy birkózás közepette. Szegény Esme már kevésbé kedveli ezt a tevékenységünket, de azért mindig csak legyint, és elmondja, hogy így is szeret minket, bár a kedvenc fáira továbbra is érzékeny, úgyhogy azokat inkább nem bántjuk, nehogy megbántsuk őt.

- Na, mehetünk ma a városba kiruccanni? – vágtam hátba Jaspert, ahogy leértem a lépcsőn.

- Nem is tudom, azt hittem, hogy ma elmegyünk a hegyekbe. Tegnap még erről volt szó – vágta rá gyorsan Jasper.

- Figyi, mindketten tudjuk, hogy előbb-utóbb túl kell esned az emberekhez szokás fázisán. Húzogathatod a végtelenségig, akkor is el kell jutnod egyszer a városba. Alice nem az a fajta csajszi, aki itthon ül veled.

- Tudom, de mi van, ha nem tudtok megállítani? – kérdezte idegesen.

- Ez elég valószínűtlen, mivel Edward majdnem előbb tudja, hogy mit akarsz, mint ahogy megtennéd, én meg majd lezúzlak, ha valami baj van – mondtam elszántan. – Legalább legálisan is laposra verhetlek egyszer, úgy hogy az egész család egyetért vele – húzkodtam a szemöldököm.

- Emmett, ez nem ilyen egyszerű. Fogalmatok sincs, hogy milyen az, amikor minden érzéked kitölti egy ember vérének illata. Az édes illat, ami hívogat téged, szinte kiabálnak az artériák, hogy érintsem meg őket a fogaimmal, és élvezzem, ahogy az édes forróság minden fájdalmat kiont a torkom mélyén – merengett el Jasper.

- Öcsi, nem csodálom, hogy állandóan kajás vagy, hogyha ilyeneken jár az agyad – nyeltem egy nagyot. – Még a végén én magam is megkívánok egy-két csinos kis torkocskát.

- Ez egyáltalán nem vicces. Fogalmad sincs, hogy milyen csodálatos érzés, amikor érzed az erőt, és az enyhülést, amikor eszel, az állatok vére negyed annyira sem ízletes, mint egy emberé – csattant fel Jasper.

- Én ne tudnám, öcskös? – húztam fel a szemöldököm. – Attól, hogy még nem avattunk be titeket mindannyian a történetünkbe, még nem kell azt hinned, hogy mi aztán tökéletesek és bűntelenek vagyunk. Nekem is megvan a magam bűne, és ahogy azt már tudod, Rose sem volt kíméletes a múltjával.

- Valóban nem volt könyörületes, de Rosalie nem ivott belőlük, csak elintézte őket, amit megjegyzem, hogy meg is érdemeltek. Nem tudom őt emiatt bűnös léleknek tartani. A bosszú nagyon erős érzelem. Szinte mindent felülmúlhat, főleg, hogyha ilyen szörnyű dolgot tesznek valakivel – vágta rá Jasper.

- Na és, Esme is megbotlott egyszer, ettől őt bűnösnek, vagy rossznak tartod? – kérdeztem kíváncsian.

- Dehogy, Esme még fiatal vámpír volt akkor, és baleset volt. Hogyha az az ember nem szúrja meg az ujját, akkor semmi nem történt volna – válaszolta azonnal. – Carlisle pedig, mint tudjuk soha nem ölt embert.

- Akkor vegyük Edwardot. Neki is volt néhány évnyi ballépése – mondtam ki a tényeket. - Természetesen nem hibáztatja érte senki.

- Bűnözőket gyilkolt, az más, én ártatlan embereket öltem – morgott tovább Jasper.

- Asszem már megbeszéltük, hogy nem az a lényeg, hogy mit tettél, hanem, hogy mostantól hogyan akarsz élni. Nem vagyunk olyanok, akik ezért elítélnének. Egyébként is bírlak, öregem. Csak azt a világfájdalmat töröld le a képedről, mert még nekem is elromlik a kedvem a látványodtól – löktem ki az ajtón. – Na, irány a város. Hidd el, tudom, hogy miről beszélünk. Még nekem is volt egy ballépésem. Tudom, hogy én maga vagyok a megtestesült tökéletesség mindenki szemében, de ha az énekesed szólít az nagy úr – sóhajtottam fel. Micsoda vére volt annak az embernek. Annyira sajnálom még mindig szegényt, hiszen fiatal volt még, és életerős, de az az illat. Ha csak rá gondolok, még most felgyülemlik a méreg a számban.

- Az énekesed? – húzta fel a szemöldökét Jasper.

- Igen, Carlisle nevezte így, mikor megtörtént a dolog. Azt mondta, hogy a világ legnehezebb dolga ellenállni, hogyha a számodra tökéletes aromával hoz össze a sors. Az illat, ami bekúszik az orrodba, és annyira beleissza magát az érzékeidbe, hogy egyre csak vágysz rá, amíg szinte már másra sem tudsz gondolni, csakis arra, hogy megkóstold, mert az életed sivár és értelmetlen nélküle. Mint a legfinomabb nektár, amit a föld valaha a hátán hordott. Még ma is pontosan emlékszem arra a napra. Fülledt idő volt, érezni lehetett a levegőben a vihar ígéretét, és én éppen a városban kerestem a tökéletes ajándékot Rose névnapjára. Akkor csapott meg az illat. A rózsa és liliom fenséges aromája, ami szinte azonnal elborította az elmémet. Legszívesebben azonnal rávetettem volna magam. A bolt ablakában láttam, hogy az egyébként arany szemeim átváltoznak vaddá és koromsötétté. Életem legnehezebb pillanata volt, amikor nagy nehezen megszakítottam a légvételem, és elmenekültem a lány közeléből. Kis híján ráugrottam ott a város kellős közepén. Az erdőben zihálva és feldúltam kapaszkodtam meg egy fában, majd kiirtottam szomjúságomban egy egész csordát. Egyszerűen nem lehetett betelni azzal az illatmámorral, amit akkor éreztem. Itthon pedig azonnal elmeséltem mindenkinek, hogy mi történt velem. Akkor mondta Carlisle, hogy hatalmas önuralomról tettem tanúbizonyságot, de azért ne menjek a városba, csak akkor, hogyha végképp nincs más megoldás. Meg is fogadtam a tanácsát, egészen addig, amíg nem jutott eszembe, hogy mégis be kell mennem némi rózsáért még Rose számára. Abban már nem vagyok biztos, hogy ezt akkor a szerelem tette velem, vagy az, hogy a szörnyem mindennél jobban vágyott a lány után. Azt hiszem, hogy ez már sosem fog kiderülni. Mindenesetre úgy voltam vele, hogy mekkora esély lehet rá, hogy éppen a városszéli virágboltba téved a lány, hiszen legutóbb a belvárosban éreztem és láttam. Így viszonylag nyugodtan indultam útnak, megvettem a virágot, majd azonnal vissza is akartam menni a házunkhoz, amikor megéreztem őt ismét. Nem tudom, hogy hova készült, bár valószínűleg piknikezni szeretett volna az erdőben, legnagyobb szerencsétlenségére. Legalábbis egy kis kosárral indult el a rengeteg felé. Amikor elsétált mellettem zavartan lesütötte a szemeit, majd elpirulva szaladt el mellettem. Akkor jöttem csak rá, hogy milyen éhes szemekkel bámulom. Biztosan azt hitte, hogy nagyon megtetszett nekem, és nem is tévedett nagyot. Csak nem a teste tetszett igazán, hanem az illata. Szép lány volt, de Rose-nak a nyomába sem érhetett volna. Próbáltam minden erőmet összeszedni, hogy ne menjek utána, de egy hang a fejemben folyamatosan azt mondta, hogy nem kell sokat innunk belőle. Csak egy mámoros kortyot. Egyetlen kis baklövés, megesik az ilyesmi. Nem kell megölnünk sem, csak egy kicsit megkóstolni őt. Már messze járt tőlem, de nem tudtam kiverni a fejemből az aromáját. Valahogy a lábaim maguktól indultak el utána. Először még emberi tempóban követtem, aztán egyre gyorsabban és gyorsabban kezdtek el menni a lábaim. A következő pillanatban pedig már ott álltam előtte, és az egész testemmel betakartam az apró testét, miközben egy fának döntöttem őt. Az őzike szemei, amik nem sokkal azelőtt még mosolyogtak rám, hirtelen rémültté és védtelenné váltak, szinte könyörgött a szemeivel, hogy ne bántsam, de hang nem hagyta el a torkát, csak meredt rám, és apró kezeit az enyémekre tette. Olyan ártatlan volt és törékeny. Az agyam egy távoli szeglete még néhány pillanatig próbálta küldeni nekem a vészjelzéseket, hogy nem akarom ezt tenni ezzel a lánnyal, de hirtelen minden elhomályosult körülöttem, és már csak az artériáját láttam. Megnyaltam a szám szélét, és lassan a nyakára hajoltam. Az illat, ami eddig is őrjítően bódító volt akkor még intenzívebben tört rám. A méreg már betöltötte a szám minden szegletét, és tudtam, hogy ez az őrületes kívánkozás nem fog soha életemben enyhülni, amíg meg nem tudhatom, hogy milyen érzés, amikor lefolyik a torkomon. Egyszerűen nem voltam képes tovább türtőztetni magam, és bármennyire is mondogattam nem sokkal korábban magamnak, hogy csak egy kortyot, ehhez képest éhes vadként vetettem rá magam a kecsesen ívelt nyakra. Amikor a fogam belemélyedt a forró bőrbe felnyögtem az élvezettől, ami átjárt. Az az íz, amit akkor éreztem egyszerűen leírhatatlan volt. Mint a világegyetem legtökéletesebb itala, amit csakis nekem tervezett egy felsőbb erő. A csak egy kortyból aztán még egy lett, és még egy, míg azon kaptam magam, hogy a görcsösen szorító kis kezek lassan elernyednek, és az ernyedt test mellé zuhannak. A lány feje lassan hátrahanyatlott, és a szíve dobogása is véget ért. Csak akkor jöttem rá, hogy az a csak még egy korty a lány halálát okozta, amikor elapadt a gyönyöröm forrása, és én újra Emmett voltam. Egy olyan vámpír, aki nem tudott megállást parancsolni az ösztönei hatalmának. Bűntudattal telve emeltem karomba az apró testet és rohantam vele hazafelé, hátha még van remény, hiszen Carlisle már hazaérhetett. Még csak félúton jártam, amikor Edward és Carlisle rohant velem szembe. Edward meghallotta a kétségbeesett gondolataimat, amikor már elég közel voltam hozzájuk, és azonnal felém indultak. A lányoknak megtiltották, hogy velük jöjjenek, és nem is mondták el nekik, hogy miért kell azonnal elmenniük otthonról. Amint elém értek Carlisle kivette a kezemből a lányt, és gyengéden a földre helyezte, hogy megvizsgálhassa, hátha van még esélye. Percekig próbálta újraéleszteni, de mindhiába, hiszen nem hagytam neki egy csepp vért sem, amit a szíve pumpálhatott volna. Fogadott apám szomorú szemekkel tekintett le a halott testre, majd egy gyengéd mozdulattal becsukta a még mindig rémültem meredő szempárt. Nekem fel sem tűnt, hogy szegény lány tágra nyílt szemekkel, és hatalmas rettegéssel távozott az élők sorából. Azt vártam, hogy elzavarnak, de Edward ehelyett csak a vállamra tette a kezét, és nyugtató szavakat mondott nekem. Míg Carlisle villámgyorsan betakarta a lányt, és már elő is készítette az örök nyugalmát. Azután pedig felém fordult, és biztosított engem arról, amiről Edward is, hogy ettől még pontosan ugyanannyira a fia vagyok, mint ahogy eddig. Azt akartam, hogy büntessenek meg, hogy mondják meg, hogy nem érek semmit, mert meggyilkoltam egy ártatlan lányt, ehelyett ők csak szerettek. Amikor nem akartam hazamenni a lány temetése után Edward velem maradt, hogy ne tudjak megszökni, míg Carlisle elrohant, hogy elhozza hozzám Rosalie-t. Egy kicsit féltem a találkozástól, de titkon örültem is, mert azt hittem, hogy Rose egy határozott pofonnal indítja a találkozást, de tévedtem. Amikor odaért szomorú szemekkel nézett rám, de egy pillanat alatt megszakította a közöttünk lévő távolságot, és szorosan magához ölelt. Csak annyit mondott, hogy szeret engem, bármi is történjék, de ez a néhány szó a világot jelentette a számomra. Később megtudtam, hogy azért Esme puhított rajta egy kicsit, de saját bevallása szerint soha nem lenne képes elhagyni engem, bármilyen is lennék. Szörnyű volt az utána való időszak a számomra. Sokáig nem mertem újra emberek közelébe menni, de lassan rájöttem, hogy mégsem élhetek egész örökkévalóságom során elzárva a külvilágtól. Lassan a család segítségével visszatért az önbizalmam, és újra élvezni kezdtem az életet. Ma pedig már nincs gondom a szomjúságommal. A folyamat hosszú, de ha kitartasz, akkor cserébe olyasmit kapsz, ami sokkal több, mint amit egy magunkfajta vámpír remélhet. Otthont, családot, és a lehetőségekhez mérten normális életet. Mi kellene még egy boldog örökkévalósághoz? Hacsak nem a szerelem, de már az is megtalált mindkettőnket – meséltem el életem legnehezebb időszakát. Nem szerettem erről beszélni, de úgy éreztem, hogy Jazz számára ez most fontos lehet. Eddig még csak Rosalie-t avattam be az érzéseim teljes repertoárjába, aki mindig is megértően viselkedett velem ezzel az üggyel kapcsolatban, Rose baby, az én csodálatos szirénem. Csak azt sajnálom, hogy az igazi énjét csakis nekem mutatja meg, pedig ha mindenki tudná, hogy milyen lágy és tökéletes nő, akkor másképp viszonyulnának hozzá.

- Mindent visszavonok – nyelt egy nagyot Jasper. – Pontosan tudod, hogy mi az a szomjúság, és mégis legyőzted. Képes voltál újra emberek közé menni, miután megérezted az emberi vér émelyítő ízét.

- Ebben ez esetben azt hiszem, hogy megbízhatsz bennem, amikor azt mondom, hogy egészen biztosan sikerülni fog neked is a beilleszkedés. Úgyhogy indíts a város felé. Edward is mindjárt jön, na és persze Alice is, úgyhogy még ha akarnál sem tudnál galibát okozni, de ha véletlenül mégis elcsábulnál, akkor azonnal hárman fogjuk rád vetni magunkat, és ebből a három főből attól tartok, hogy csak Alice jelenlétét élveznéd, úgyhogy kétszer is gondolt át, hogy mire készülsz – nevetett fel Emmett.

- Neked soha nem fog benőni a fejed lágya – nevetett fel Jasper halkan.

- Nocsak, tudsz mosolyogni. Büszke vagyok rá, hogy képes voltam mosolyt csalni az arcodra – húztam ki magam miközben megpaskoltam a saját vállamat.

- Mi a helyzet, fiúk? – ugrott ki az ablakon kecsesen Alice. Majd egy szempillantás odabújt Jasperhez. – Minden rendben lesz, láttam – suttogta bátorítóan a kedvese fülébe.

- Köszönöm, drágám – nyomott puszit Alice ajkaira.

- Nincs mit, indulás – ragadta kézen Alice. Majd a város felé kezdett futni szerelmével.

- Ennyi? Komolyan? – kiáltottam utánuk. – Én már egy órája győzködöm, de Alice néhány szava sokkal többet nyom a latba? Hát köszönöm szépen – kiabáltam utánuk.

- Az élet kegyetlen, és az utolsó, aki a város határához él az mossa ki a ruhákat Esme helyett – iramodott neki Edward is.

- Három csalóval élek együtt – háborodtam fel.

Viszont azonnal mosolyogva indultam meg én is utánuk, hogy elkaphassam őket. Persze nem értem utol Edwardot, pedig mindent beleadtam, Alice és Jasper pedig túl nagy előnyhöz jutott. Csak azt sajnáltam, hogy az eddigi jókedv eltűnt mindenki arcáról, és feszültség ült ki rá, ami minket is elárasztott.

- Ne aggódj, Jasper – simított végig Alice a hátán. – Csak sétálunk egy kicsit. Nem ez lesz az első eset, csak egy negyed órát – ragadta meg kedvese karját, majd maga után húzta.

- Temperamentumos kiscsaj a hugi, nem igaz? – nevettem fel.

- Hát, tudja, hogy milyen jövőt akar kettőjüknek, és ezért mindent hajlandó elkövetni – bólintott rá Edward is. – Szép volt tőled, hogy elmesélted neki az énekesed történetét. Még sosem hallottam a te szádból, hogy milyennek láttad az akkori eseményeket. Teljesen begubóztál akkoriban, még a gondolataid is ösztönösen elrejtetted egy ideig, amit a mai napig nem tudom, hogy hogyan csináltál.

- Na és te milyen jövőt akarsz, öcsi? Remélem nem akarsz egy örökkévalóságon át a szobádban komponálni.

- Szeretnék majd társat, de nem adom alább a tökéletesnél, végül is, mi egy életre választunk párt – mondta komolyan.

- Na és, mi lenne, ha a tökéletesre várva néha elkalandoznál a nem tökéletesek felé is, csak úgy szórakozásból? Tányuska nagyon szívesen rád vetné magát. Egy szavadba kerülne, hogy kiugorjon az alsóneműjéből – vágtam hátba Edwardot lelkesen.

- Emmett, ezt te sem gondolhatod komolyan, hogyha egyszer felkeltem abban a lányban a remény leghalványabb szikráját is, akkor soha többé nem tudom leállítani. Ráadásul nem is lenne tisztességes, hogyha ilyesmit tennék.

- Edward, ez már nem annyira a makulátlan úriemberek időszaka, mint a te idődben. Hagyj fel az őrült elveiddel, és élj – szusszantottam idegesen.

- Én élek, és tökéletesen elégedett vagyok azzal, amim van, legalábbis egyelőre – rántotta meg a vállát.

- Megkérhetném a díszes kíséretet, hogy a magánéleti gondjaik helyet foglalkozzanak azzal, amiért idejöttünk? – vágta csípőre Alice a kezét.

- Bocsi – válaszoltuk azonnal. – Akkor induljon a séta – mutattam a sétálóutca felé.

Jasper egész tűrhetően bírta az emberek közelségét. Bár a gondolatait nem ismertem, de Edwardot elnézve eléggé ráizgulhatott egy-két járókelő vérére az öcskös. Sebaj, idővel túljutunk ezen a problémán is, végül is a lényeg az, hogy hozzászokjon, időnk pedig van, mint a tenger. Miután a városban végeztünk Edward felvette egy vadászat lehetőségét, amire Jasper azonnal rábólintott, ahogy Alice is, így végül feláldoztam magam én is, azzal a feltétellel, hogy akkor menjünk olyan messzire, ahol már akad néhány mackó is a számomra. Azért Jazz arca sokkal üdítőbb volt néhány szarvassal később. Láthatóan nem volt magával tökéletesen elégedett, pedig szerintem nagyszerűen helytállt. Nem kell már első alkalommal megváltani a világot, hiszen én is pontosan tudom, hogy milyen csábítóak is ezek az illatok az első időkben. A lényeg csak az, hogy ne adja fel és gyakoroljon minél többet. Abban pedig a családunkat ismerve nem lesz hiány. Át tudjuk szoktatni Jaspert, csak idő kérdése, és semmi nem áll majd az öcsi útjába sem. Már sötétedett, amikor hazaértünk. Rose baby az ablakunkból lesett, és amikor meglátott szélesen elvigyorodott és kitárta az ablakot, amin én azonnal beugrottam, és azzal a lendülettel le is döntöttem őt az ágyunkra.

- Már csak egy hét – csillantak fel szerelmem szemei izgatottan.

- Bizony, már csak egy hét – bólintottam rá azonnal. – Csak nem ez a becses darab lesz rajtad a lagzin? – kukucskáltam be a mélyen dekoltált ruhája alá. Gyönyörű, csipke fehérnemű volt rajta.

- Ami azt illeti ez egy tesztdarab, mivel hozzád elég strapabíró alsóneműkre van szükség – kuncogott fel.

- Szóval, ki kéne deríteni, hogy ez a fajta elég strapabíró-e? – csillantak fel a szemeim.

- Nem muszáj, természetesen, csak akkor hogyha van kedved – rebegtette meg a pilláit. Á… megőrjít ez a nőszemély, de többek között ezért is imádom.

- Mennyire szereted ezt a ruhát? – néztem végig a sötétkék darabon.

- Meg tudok válni tőle – kezdte el harapdálni a fülcimpámat.

- Örömmel hallom – vigyorodtam el. Majd felnevettem, amikor egy határozott mozdulattal véget vetettem a ruhadarab pályafutásának, hogy néhány pillanattal később már a fogaimmal harapjam szét a szédítő fehérnemű pántjait.

- Hova ez a sietség? – kapta el a már dél felé kalandozó kezemet.

- Csakis a te hibád, túl vadító ez a fehérnemű, így nehéz uralkodnom magamon – motyogtam az egyik keblére.

Majd birtokba vettem a rózsaszín kis gombocskát a közepén, amitől szerelmem azonnal felsikkantott. Néhány pillanatig hallottam még a háborgó gondolatokat, de nem törődtem velük, ahogy eddig sem. Rose csakis az enyém, és pontosan annyira imád velem szeretkezni, ahogy én vele. Még alig kezdtem bele kedvesem kényeztetésébe, amikor hangos reccsenések közepette az én ruháim is eltűntek rólam, így már semmi akadálya nem volt, hogy magamévá tegyem leendő feleségem. Imádtam a szeretkezéseinket, főleg, hogy Rose most már láthatóan egy kicsit sem érezte magát zavarban, mint a kapcsolatunk elején. Éppolyan hevesen és szenvedélyesen kívánt engem, ahogy én őt, és ez minden egyes pillanatot feledhetetlenné varázsolt. Az én kis vadmacskám, aki hamarosan nem csak a szerelmem lesz, hanem már hivatalosan az asszonykám is…

Történet szerelemről és családról - 83. fejezet

2011-04-08T12:07:00.000-07:00

Nagy család

SZIASZTOK! EZ AZ UTOLSÓ ÁTVEZETŐ FEJEZET EBBEN A TÖRTÉNETBEN. MÁR CSAK KÉT FEJEZET VAN HÁTRA EBBŐL A FICBŐL, DE GARANTÁLOM, HOGY AZ A KÉT FEJI IGEN MOZGALMAS ÉS ESEMÉNYDÚS LESZ :D PUSZI, DRUSILLA

(Carlisle szemszöge)

Már majdnem otthon voltam, amikor idegen vámpír szagok csapták meg az orromat. Reflexszerűen kémleltem körbe, de nem láttam semmi fenyegetést, így tovább indultam a házunk felé. Amerre legnagyobb meglepetésemre az illatok csak egyre jobban felerősödtek. Ezek szerint vendégül látjuk az idegeneket. Akkor nagy valószínűséggel kulturált fajtársak lehetnek. Kíváncsian léptem be az ajtón, ahol rögtön észre is vettem a vendégeinket. Egy alacsony termetű lány volt, és egy magas szikár férfi. Ami viszont azonnal megragadta a figyelmemet az az aranyszínű íriszük volt. Tehát létezik még vega család rajtunk és a Denalikon kívül. Pedig a Volturi úgy gondolta, hogy soha senki nem fogja követni az én szerintük természetellenes életmódomat. Ehhez képest már egészen sok állatvéren élő fajtársunkat volt szerencsém megismerni.

- Szia – csilingelte a lány. Majd előttem termett, és szorosan megölelt. – Úgy örülök, hogy végre személyesen is megismerhetlek, Carlisle. Már alig győztem kivárni a találkozást veled is. Én Alice vagyok. Ő pedig itt a társam, Jasper. Esme és a többiek már be is fogadtak bennünket, remélem, hogy neked sincs kifogásod az ellen, hogy itt maradjunk veletek – hadarta el lelkesen.

Én pedig csak döbbenten néztem kedvesemre. Aki szemkápráztató mosolyt vetett felém a boldogságtól. Öt gyerek. Ez több, mint amiről valaha is álmodhattunk. A jelek szerint pedig már most imádja a legújabb gyermekeit is. Így hogyan is mondhatnék nemet a kérésre? Na nem, mintha nem örömmel fogadnám a két új családtagunkat.

- Én is nagyon örülök, hogy megismerhetlek, Alice, és Jasper – válaszoltam mosolyogva. – Természetesen boldogan fogadunk benneteket a családban.

- Köszönjük – biccentett Jasper. Alice pedig maga után húzva mindkettőnket lehuppant a kanapéra. Láthatóan már most otthon érezte magát. Pedig nem érkezhettek túlságosan régen.

- Mesélnétek egy kicsit magatokról? – kérdeztem kíváncsian, amikor kényelmesen elhelyezkedtünk mindannyian.

- Hát persze – biccentett azonnal Alice. – Én nem tudok túl sok mindent magamról. A nevemre emlékszem, de hogyan lettem vámpír, vagy hogy miért, arról fogalmam sincs. Ahogy azt sem tudom, hogy emberként hol éltem, és volt-e családom. Mindent elfelejtettem, és csak onnantól tudok mesélni magamról, hogy vámpír lettem – magyarázta kissé talán zavarban. – A lényeg, hogy átváltoztam, és nem sokkal később rájöttem, hogy még képességem is van. Látom a jövőt. Még nem tudom, hogy pontosan hogyan működik, de a lényeg az, hogy Jaspert is így találtam meg, és hozzátok is így jutottunk el. A képességem segítségével.

- Ez nagyon érdekesnek hangzik – tört fel belőlem a tudós. – Hogyan működik a képességed? Ki tudod kapcsolni, vagy állandóan látsz dolgokat?

- Igazság szerint a látomások nem mindig vannak jelen, csak időnként jelennek meg, azt viszont még nem tudom biztosan, hogy hogyan működik ez az egész. Azt viszont tudom, hogy hallgatnom kell rájuk, és figyelnem kell, mert mindig jó irányba terelnek engem, és a szeretteimet – mosolygott Jasperre, majd ránk is.

- Nagyon érdekesnek hangzik, de nekem is az a tapasztalatom, hogy a képességekre oda kell figyelni – bólintottam mosolyogva. Majd kíváncsian fordultam Jasper felé.

- Az én nevem Jasper Whitlock. 1843-ban születtem Texas államban. A szüleim nem voltak szegények, de jómódúak sem. Testvérem sajnos nem született. Úgy tizenhét éves körüli lehettem, amikor kitört a polgárháború, így mint minden harcra alkalmas férfi én is harcolni akartam a hazámért, és a családom jólétéért. Édesanyám nem igazán akart elengedni, mint egyetlen gyermekét, de a végén beletörődött, hogy el fogok menni. Először természetesen egyszerű közlegényként voltam jelen a seregben, majd miután könnyedén szót értettem az emberekkel, és jó stratégiákat alkottam meg, amit akkor még nem igazán értettem, de később kiderült, hogy a képességem teszi, gyorsan lépdeltem előre a ranglétrán. Így hamar tiszt lett belőlem. Amikor átváltoztattak éppen Texast jártam körbe túlélők után kutatva. Akkor láttam meg a félhomályban három alakot. Azonnal odasiettem, és lepattantam a lovamról. Három hölgy állt előttem. Egyszerűen gyönyörűek voltak. Még soha életemben nem láttam olyan csodálatos nőket, mint amilyenek ők voltak. Felajánlottam a segítségemet, nem is gondoltam, hogy veszélyben vagyok, hiszen három törékeny lány, mit is árthatna nekem. Csak akkor éreztem már meg a veszélyt, amikor késő volt. A nők vezetője a nyakamhoz hajolt, majd belemélyesztette a méreggel átitatott fogait. A következő pillanatban mindent elsöprő fájdalom söpört végig a testemen. Összerogytam a fájdalomtól. A nő a karjaiba kapott, és száguldani kezdett velem, miközben én rángatóztam a kínoktól. Az átváltozásom keserves volt, de amikor vége lett azonnal az a három nő termett előttem, akiket a félhomályban találtam. A vezetőjük, Maria, elmondta, hogy mi lett belőlem, és hogy miért is van rám szükségük. Persze körítette a történetet azzal, hogy mennyire szeret engem, és, hogy milyen csodálatos élmény lesz együtt lenni az örökkévalóság végezetéig. Akkor még elhittem minden szavát. Igazság szerint talán el is akartam hinni. Egy gyönyörű nő, aki azt mondja, hogy szüksége van rám, ráadásul pedig még a vér utáni olthatatlan vágyam is hajtott, hogy elhiggyem minden szavát. Maria azonnal a seregei élére állított maga mellé, és én tisztelettel vegyes elégedettséggel képeztem ki a katonáit, és nyertem meg neki egyik háborút a másik után. Csak később döbbentem rá, hogy mennyire képmutató is ez az egész. Mariát nem az irántam való szerelem hajtotta, csakis a vér és a terület utáni vágyakozás miatt volt együtt velem, afféle szórakozásként. Amikor már tisztán láttam, elhatároztam, hogy elhagyom őt, és azt az egész tébolyt, amit maga köré felépített. Nem sokkal később találkoztam Alice-szel. Már várt rám, amikor odaértem a bárba. Tudta, hogy jövök, és hogy mi egymásnak vagyunk teremtve – fogta meg kedvese kezét.

Ráadásul az eddig fájdalmasan eltorzult arca is boldogabb lett. Szinte már sugárzó. Ez igazi szerelem, olyan, amilyen köztem és Esme között van. Sajnáltam Jaspert, és Alice-t, amiért ilyen szörnyűségeken kellett keresztül menniük a kezdetekben, de az, hogy egymásra találtak, és átálltak a vegetáriánus életmódra, egyértelműen bizonyítja, hogy számukra csakis boldog lehet a mese vége. Két önzetlen és jólelkű léleknek nem szabad szenvednie.

- Életem legjobb döntése volt, hogy abba a bárba siettem – nyomott csókot kedvese szájára Alice.

- Nekem pedig az volt a legjobb döntésem, hogy eljöttem abból az őrületből, és hagytam, hogy elkápráztass – ölelte át a derekát Jasper.

- Hát nem tüneményesek? – sóhajtott fel Esme boldogan.

- Valóban azok – biccentettem azonnal. Majd kedvesemet átölelve dőltem hátra kényelmesen a kanapén. – Várjunk csak, elfértek ketten a vendégszobában? – jutott eszembe hirtelen. Hiszen az a szoba egyszemélyesre van kialakítva. Hiszen nem sűrűn fogadunk vendégeket. Viszont egy franciaágy már nem biztos, hogy kényelmesen beférne.

- Ami azt illeti, Edward volt olyan kedves és átengedte nekünk a nagyobb szobát – vigyorodott el Alice.

- Nocsak, ez kedves volt tőled – néztem első gyermekemre elismerően.

- Ami azt illeti, mikor elmentem Emmettel vadászni a szoba még az enyém volt, de mire visszaértem a drágalátos hugicám már kilakoltatott onnan – nézett szúrósan Alice-re, de a szemeiben mosoly bujkált.

- Hogy micsoda? – kerekedtek el a szemeim.

- Látomásom volt, miszerint veletek fogunk élni, és pontosan az lesz a mi szobánk – vágta rá azonnal Alice. – Úgyhogy gondoltam, kár várni az átalakítással. Hiszen úgyis megengedi ezt nekünk Edward. Így minél előbb költöztetjük ki Edwardot, annál előbb beköltözhetünk mi – magyarázta a helyzetet.

- Értem – bólintottam rá. – Azért a későbbiek folyamán Edward is tényleg beleegyezett? – kérdeztem némi rosszallással a hangomban.

- Igen, belementem, hogy ellophassa a szobámat, de csak azért, mert Esme nekem egy sokkal fejedelmibb lakosztályt tervezett a vendégszobából. Holnap be is rendezzük – fűzte még hozzá.

- Nagyszerű, akkor minden rendben van – mosolyodtam el. – Alice, Jasper, nagyon örülök, hogy mától ti is a családunkhoz tartoztok – mondtam boldogan.

Szerelmem pedig majd kiugrott a bőréből örömében. Emmett is lelkesen fogadta az új jövevényeket, ahogy Edward is. Viszont Rose csak csendben ült, és meredt maga elé. Rosalie mindig is visszahúzódóbb volt ilyen szinten a családban. Nehezen enged be új személyeket az életünkbe, de ha egyszer a szívébe zár valakit, akkor azt akár az élete árán is megvédené. Majd lassacskán ő is megbékél az új helyzettel, és megszereti az új testvéreit. Bár Alice-szel, ha jól látom még nincs is problémája, akit szúrós szemekkel méreget az inkább Jasper. Talán ösztönösen tart az új férfiaktól az életében. Vagy egyszerűen csak megijesztik a sebhelyek Jasper testén, amiből jóval több van, mint bármelyikünknek a fajtánkban. Ezek a hegek nyilvánvalóan még a háborús éveiből származnak, de nem akartam nyíltan rákérdezni, hiszen az udvariatlanság. Nekik is jobb lesz, hogyha minél előbb maguk mögött felejtik a múltat és csak a közös jövőnkre koncentrálnak. Az este folyamán még nagyon sokat beszélgettünk, és mi örömmel figyeltük, ahogy Edward egyre inkább felenged Alice társaságában, és eddig még soha nem látott boldogság ül ki az arcára. Már most egyértelműen látszott, hogy Alice lesz az a testvér, aki eljut Edward lelkéig, és megnyugtatja a benne tomboló háborút. A gyermekeink lassacskán elvonultak a szobájukba, míg mi Esmével a továbbra is a kanapén ücsörögtünk, és figyeltük a fiaink és lányaink lépéseit, ahogy felfelé mennek a lépcsőn. Majd szerelmem mosolyogva kucorodott az ölembe.

- Mit szólsz hozzájuk? – suttogta a fülembe.

- Nekem nagyon szimpatikusak – vallottam be őszintén.

- Nekem is. Szerintem nagy, boldog család leszünk együtt – mosolyodott el Esme tiszta szívből. – Talán, ha ilyen jól mennek a dolgok, akkor hamarosan már nyolcan leszünk – fűzte hozzá reménykedve.

- Eljön még annak is az ideje – simítottam végig a hátán.

- Igen, szerintem is. Kizárt dolog, hogy Edward ne kelljen el, minél hamarabb – vágta rá szerelmem határozottan. – Hiszen egy igazi úriember, jól nevelt és tisztelettudó. A legtöbb lány álma.

- Úgy érzem, hogy valamelyik gyermekünket egy kicsit mintha előnyben részesítenéd – húztam fel a szemöldököm.

- Egy anya minden gyermekét imádja – tért ki az egyenes válasz elől.

- Ez természetes, de úgy érzem, hogy te most éppen kitérsz a konkrét válaszadás elől – fordítottam magam felé az arcát.

- Talán Edwardot tényleg egy kicsit a többiek elé helyezem, de csak egy egészen kicsit, és főleg azért, mert már csak ő az egyetlen közülünk, aki nem találta meg a szerelmet. Úgy érzem, hogy most ő érdemli a legtöbb figyelmemet, de persze a többi gyermekünket sem hanyagolom el egyetlen egy pillanatra sem – mondta teljes komolysággal.

- Ilyet még csak feltételezni sem mernék rólad, édesem – nyomtam gyors csókot az ajkaira.

- Tudom – viszonozta a csókom.

Én pedig a karjaimba kaptam gyönyörű feleségemet, és lassan emberi tempóban sétáltam fel vele a szobánkba, ahol gyengéden az ágyra fektettem, és mellé feküdtem én is. Esme azonnal a mellkasomhoz simult, és így összebújva beszélgettük át az éjszakát. Végre igazi nagy családom volt, pontosan olyan, amilyenre mindig is áhítoztam.

(Alice szemszöge)

Annyira boldog voltam. Hiszen Jasper volt a szerelmem, a világ legtökéletesebb, legodaadóbb társa, és immár mi is a Cullen családhoz tartoztunk, ahol lennünk kellett. Amint kedvesem becsukta az új szobánk ajtaját azonnal a nyakába vetettem magam, ő pedig kuncogva kapott fel és pörgetett körbe.

- Boldog vagy? – simított végig az arcomon.

- Az nem kifejezés – bólogattam hevesen. – Most minden olyan tökéletes. Hidd el, hogy minden rendben lesz most már. Nekünk itt a helyünk, ebben biztos vagyok.

- Én hiszek neked, kicsim – emelt a karjaiba. Majd gyengéden lefektetett a hatalmas franciaágyra. Még szerencse, hogy előrelátóan iderendeltem ezt a darabot. – Mikor is feküdtünk ilyen kényelmes, puha fekhelyen utoljára? – simított végig az oldalamon.

- Hát már elég régen – haraptam az ajkamba. Pontosan tudtam, hogy mire készül, de én nem voltam biztos benne, hogy jó ötlet már az első éjjel így bemutatkozni. – Drágám, ne érts félre, csak tudod ez az első éjszakánk itt, és szerintem nem kéne már ma éjjel… - magyarázkodtam.

- Még mindig szégyenlős vagy? – kérdezte a nyakamat harapdálva.

- Valamit nehéz kinevelni a lányokból – sütöttem le a szemeimet. – Nem zavaró, hogy hallanak minket?

- Eljön még az ideje, amikor nem fog zavarni, hogy mások is jelen vannak a házban – nézett rám Jasper sokat sejtetően.

- Nos, amíg ilyen tanárom van, addig egészen biztos vagyok benne – kuncogtam fel. – Viszont ma éjjel még nincs így. Habár jól esne egy összebújás.

- Hm… nem hangzik rosszul, ez az ajánlat sem – húzott a mellkasára, majd cirógatni kezdte a hátamat.

Azonnal köré gömbölyödtem, és éppen csak nem kezdtem el dorombolni is, mint egy kiscica. Nem is tudom, hogy voltam-e egyáltalán valaha ilyen boldog, mint amilyen most vagyok. Az egyik kedvenc tulajdonságom az volt Jasperben, hogy mindig pontosan tudta, hogy mit érzek éppen, és azonnal rájött arra is, hogy mit kell tennie abban a helyzetben. Tökéletes, megértő, szerető társ, olyan, amilyenről minden lány csak álmodhat. Ráadásul pedig elképesztően jóképű, és kedves is. Engem egyáltalán nem zavartak a hegek, amik a testét borították, mert azok is hozzá tartoztak a múltjához, ő ezzel volt teljes, ahogy én valószínűleg a túlzott lelkesedésemmel. Legalábbis ez az elméletem. Biztosan emberként is kis hiperaktív lehettem, és ezt hozhattam magammal a vámpír létembe. Legalábbis Jasper szerint mindenki azt a dolgot hozza magával, ami már emberkorában is az erőssége volt.

- Szerintem el kéne mondanunk nekik, hogy még korántsem vagyok annyira magabiztos vega, mint amennyire szerintem hiszik – törte meg a csendet Jarpes halkan.

- Ne aggódj, emiatt, holnap reggel szólni fogunk róla, és elkezdünk gyakorolni. Menni fog, hidd el – bíztattam.

- Ne legyél benne annyira biztos benne, hogy gyorsan fog ez menni nekem. Tudod az erdőben nem olyan nehéz vegának lenni, de te társas lény vagy, úgyhogy hozzá kéne szoknom az emberek társaságához. A vérük még mindig olyan csábító. Nem az arcukat látom, csak az illatukat érzem, hogyha a közelemben vannak. Hosszú idő volt, amíg embereken éltem. Nem tudok olyan könnyen megszabadulni tőlük, akármennyire is szeretnék – suttogta szomorúan.

- Tudom, hogy nem fog menni két perc alatt, de egyszer sikerülni fog. Ha valamiből sok megadatott nekünk, akkor az az idő, nem igaz? Hogyha ötszáz év múlva leszel rá képes, akkor addig várok, hogyha elég ötven év, akkor annyi. A lényeg, hogy együtt vagyunk, és szeretjük a másikat – simítottam végig az arcán.

- Én is szeretlek, Alice – mosolyodott el végre kedvesem.

- Helyes, akkor ezt tartsd észben mindig, amikor elmegyünk gyakorolni – mondtam vigyorogva. – Ameddig rám koncentrálsz, addig más nem is érdekel – gördültem fölé.

- Azt hittem, hogy ma visszafogottak, és csendese leszünk – húzta fel kedvesem a szemöldökét.

- Így is van, de ez is egy fajtája az összebújásnak, és azt egy szóval sem mondtam, hogy a csókoktól és a simogatásoktól is elzárkóztam – suttogtam a fülébe.

- Valóban nem – gördült fölém azonnal.

Majd gyengéden csókolni kezdett, miközben az oldalamat simogatta, én pedig a hajával játszottam az ujjaimmal. Szerettem a meghitt pillanatokat. Jasper sohasem volt egy szószátyár természet ellentétben velem, viszont az érzéseivel akkor is tökéletesen tisztában voltam a tettei alapján, amikor éppen nem szóltunk egyetlen egy szót sem, akár egy egész napon keresztül.

Már majdnem teljesen belefeledkeztem szerelmem érintéseibe, amikor a szomszédos szobából hatalmas reccsenés térített magamhoz. Zihálva feküdtem Jasper alatt, aki zavart tekintettel kémlelt körbe.

- Öhm… azt hiszem, hogy ez az én hibám – állapította meg halkan.

- Miért is? – húztam fel a szemöldököm.

- Emmett attól tartok, hogy nagyon beindult az érzelemhullámtól, ami belőlem áradt – válaszolta azonnal.

- Ez nem a te hibád, ha engem kérdezel, akkor inkább Emmett gerjeszti az érzéseket feléd – mondta Edward határozottan.

- Szerezz magadnak asszonykát, öcsikém, és akkor te is gerjesztheted az indulatokat éjszakánként, vagy nappalonként, vagy ha szerencséd van, akkor éjjel-nappal – nevetett fel Emmett. A következő pillanatban pedig ismét reccsenés szakította félbe a csendet.

- Ezt így nem fogom sokáig bírni. Szóval, mi legyen? Adjam alá a lovat, vagy hűtsem le a kedélyeket? – kérdezte Jasper mélyen a szemembe nézve.

- Te csak ne befolyásold az én tetteimet, és érzéseimet, mert pórul jársz – vágta rá Emmett komolyan.

- Vagy inkább te jársz pórul – vágott vissza kedvesem.

- Gyere ki a hóra, és majd én megmutatom neked, hogy milyen, amikor úgy igazán móresre tanít téged valaki.

- Állok elébe – pattant fel Jasper.

- Gyerekek, ezt majd holnap reggel intézzétek inkább el. Most éjszaka van, próbáljátok meg nem felverni a fél erdőt – szólt bele Esme is a beszélgetésbe.

- Bocsi – vágta rá automatikusan Emmett és Jasper. Én pedig csak boldogan elvigyorodtam. Azt hiszem, hogy mozgalmas örökkévalóság elé nézünk…

Történet szerelemről és családról - 82. fejezet

2011-04-01T02:48:00.001-07:00

Az új otthon

(Edward szemszöge)

Már lassan fél éve élünk az új házunkban. Természetesen az erdő közepén áll, és mint mindig, most is tökéletesen alkalmas az erdő a vadászatra. Még medve is akad, Emmett legnagyobb örömére. Az én sajnálatomra azonban hegyi oroszlán sokkal kevésbé van a környéken. Bár ez sajnos jellemző az összes területre, ahol eddig éltünk. Ennek ellenére azonban itt lenne az ideje egy vadászatnak. Talán Emmettnek van kedve eljönni velem. Esme és Rose éppen tegnap voltak, úgyhogy ők biztosan kihagyják. Amúgy is az esküvőszervezés gondolata tölti ki minden percüket. Szerintük ez egy igen hosszadalmas és megfontolt szervezés eredménye kell, hogy legyen, hogy minden tökéletes legyen Rose számára. Olyan esküvő, amire mindig is áhítozott. Szerintem ez azért túlzás, de hát ők tudják. Emmett Rosalie-ra hagyja az egész szervezkedést, szeretné, ha olyan lenne a lagzi, amilyennek kedvese mindig is elképzelte. Ez megjegyzem nagyon is kedves gesztus tőle. Én mondjuk, ha valaha eljutok odáig, akkor sokkal inkább szeretnék kis esküvőt, ami tényleg csak rólam és arról a csodálatos lányról szól, aki a feleségem lesz. Nem kell a pompa, nem kell a túlzás, a lényeg, hogy szeressük egymást, semmi más nem számít. Az sem érdekel, hogyha egy zsákban jön hozzám.

- Mi van öcsi, álmodozunk? – vigyorgott rám Emmett az ajtóból. – Nem nagyon reagáltál a gondolataimra. Sőt egyáltalán, úgyhogy feljöttem megkérdezni, hogy ki tudod már kapcsolni a gondolatolvasást?

- Nem, csak tényleg elgondolkodtam, ennyi az egész – válaszoltam nyugodtan. – Egyébként éppen meg akartalak kérdezni, hogy nincs-e kedved velem tartani egy vadászat erejéig. Úgy terveztem, hogy megyek – néztem rá kérdőn.

- Részemről már indulhatunk is – bólintott rá Emmett azonnal.

- Oké, akkor öt perc múlva a földszinten – léptem a szekrényem elé. Volt már egy csak vadászatra alkalmas garnitúrám. A legutóbb úgyis alaposan elintéztem ezt a ruhát, most még jó lesz, aztán mehet a kukába.

- Oké, öt perc – süvített ki Emmett a szobámból.

Néhány perc múlva pedig mindketten indulásra készen álltunk a nappaliban. Mondanom sem kell, hogy Rose és Emmett persze egymást falták, mintha nem néhány órára, hanem évekre kellene elválniuk egymástól, míg Esme csak elnézően mosolygott, miközben én a szemeimet forgattam. Teljesen klasszikus családi kép volt ez nálunk. Mindenki úgy viselkedett, ahogy szokott.

- Jól van, menjünk már. Szétszaladnak a medvéid – mondtam ki a kulcsszót kicsit hangosabban, hogy végre elengedje Rose-t. Persze fogadott nővérem morcos szemeket meresztett rám, de ő már csak ilyen volt. Míg Emmett vigyorogva vette tudomásul, hogy terveim szerint ő kereshet medvét, míg én megpróbálkozom egy oroszlánt bekebelezni.

- Oké, indulás – csapott még nővérem hátsójára búcsúzóul, majd kiviharzott a házból. – Úgyse érsz utol, öcsisajt – kiáltott még hátra.

- Csak hiszed - kiáltottam utána. – Este jövünk – néztem még Esmére, aki csak mosolyogva bólintott.

- Jó vadászatot – mondta gyengéden. Én pedig Emmett után eredtem. Nem is kellett sok idő hozzá, hogy beérjem. Éppen talált egy medvét, ami után eredt, én pedig a nekem csábító illatok után eredtem.

- Itt találkozunk egy óra múlva – kiáltottam Emmettnek.

Aki csak intett felém egy okét, majd ismét minden figyelmét a medve felé fordította. Én pedig tovább rohantam a kellemes illatok irányába. Még el is vigyorodtam örömömben, amikor megláttam a vacsorámat. A kedvencem éppen fejedelmien sétált az egyik fa ágán, és egyelőre fel sem figyelt rám. Egy határozott mozdulattal elrugaszkodtam a következő pillanatban pedig már repültem is felé. Az állat már csak későn vette észre a veszélyt, így azonnal letepertem és az ütőerére vetettem magam. Nem is emlékszem már, hogy mikor volt alkalmam utoljára ilyen jót enni. Kielégítő a szarvas is, de ez egészen más. A hegyi oroszlánt össze sem lehet hasonlítani semmivel sem. Elégedetten sétáltam visszafelé Emmetthez, aki szintén önelégült vigyorral ült egy farönkön. Ezek szerint kellő mennyiségű medve akadt ma az útjába. Már éppen frappáns megjegyzésre készült, amikor megéreztük az idegen illatokat, és mindketten arra kaptuk a fejünket. Emmett reflexszerűen morgott fel egy pillanat alatt. Míg én kíváncsian szemléltem a felénk érkezőket. „Helló, Edward. Már alig vártam, hogy találkozzunk. Nagyon jóban leszünk egymással. Én leszek a kedvenc húgod, úgyhogy lehetőség szerint ne ugorjatok ránk, amikor kilépünk a fák árnyékából, mindjárt. Három… kettő… egy… és tádám.” Hallottam a fejemben a csilingelő hangot, és tényleg megjelent két alak az erdő takarásában. Emmett még hangosabb morgásba kezdett, mire az apró nő elé védekezően állt egy férfi. „Ha csak megmozdulsz Alice felé, akkor néhány percen belül több darabban leszel.” Gondolta Emmettre morogva, a férfi.

- Sziasztok – kukucskált ki a lány a férfi válla mellett. – Csak ismerkedni jöttünk, már beköltöztünk hozzátok, amíg ti vadásztatok – próbált meg felénk sétálni a lány, Alice, de a férfi megállította. – Ugyan már, Jasper, nem fognak bántani. Ugye, Edward? – nézett rám vigyorogva.

- Nem, tényleg nem – néztem Emmettre, aki végre kicsit elengedte a megfeszült izmait.

- Jasper, hallottad? Ne aggódj – bújt hozzá a kis kobold a feltételezhetően párjához. Arany a szemük, nahát, eddig fel sem figyeltem rá, hogy ők is vegák.

- Láttad? – nézett Alice-re a Jasper nevezetű.

- Igen, láttam, ne aggódj, kérlek – nyomott puszit az arcára a lány.

- Jól van – lazult el végre Jasper is.

- Szerintem kezdjük elölről – szökdécselt elénk a lány. – Alice vagyok – ugrott a nyakamba hirtelen. Én pedig lefagytam. Ez nem éppen vámpírra jellemző viselkedés. – Ő pedig itt, Jasper – mutatta be férfit is, aki kissé bizonytalanul nyújtott kezet. – Szia, Emmett – vetette most magát bátyám nyakába is a lány. Testvérem pedig lelkesen viszonozta a közvetlen viselkedést. Alice párja azonban egészen más természetűnek tűnt, mint maga a lány. Inkább gyanakvón és visszafogottan figyelte minden mozdulatunkat. Míg Alice teljesen természetesen, sőt, talán még túl lelkesen is közeledett felénk. – Hazamegyünk? Már mindenki vár ránk, Carlisle is hamarosan hazaér – fogta kézen a párját a lány. Majd lelkesen nézett ránk. – Nagyon szeretném már megismerni Carlisle-t is. Amúgy végeztetek már a vadászattal – kezdett el kicsit nyafogni. – Most komolyan beszéljek lyukat a hasatokba, vagy végre elindultok ti is? – kérdezte kissé hisztisen.

- Honnan tudtad, hogy mi vagyunk Emmett és Edward, és hogy találtatok ránk? – húztam össze a szemeimet. Elég gyanúsak nekem. Még akkor is, hogyha szimpatizálok velük.

- Onnan tudom, hogy nekem is megvan a magam képessége – vigyorodott el Alice. – Látom a jövőt, és azt is láttam, hogy nagy, boldog család leszünk.

- Részemről jól hangzik – biccentett Emmett. – Te is lazulhatnál már egy kicsit öcskös – vágta hátba Jaspert. Aki azonnal védekező pozícióba helyezkedett Emmett előtt. – Nyugi, ez csak baráti gesztus volt – emelte fel a kezeit lökött testvérem. – Habár, nem tiltakozom egy jó kis bunyó ellen, ha majd lesz kedved, csak úgy szórakozásból balhézni egyet.

- Mindjárt otthon vagyunk – lelkesedett Alice. Esme és Rose már a teraszon állva vártak minket. Esme amikor meglátott minket azonnal elmosolyodott, még Rosalie inkább fürkésző tekintettel figyelte a két új családtagot. Nem volt velük szemben ellenséges, de túlságosan lelkes sem. Inkább közömbösnek mondanám a viselkedését. Egyszerűen nem izgatta, hogy kettővel többen lettünk hirtelen.

- Felmegyek átöltözni – néztem Esmére, aki hirtelen rémült arcot vágott. Nem igazán értettem, hogy miért, de aztán meglátta ma gondolataiban azt, hogy mi lett a szobámból. Azonnal a garázs felé vettem az irányt, és kikerekedet szemekkel meredtem a holmimra, ami egy takaros kupacban állt a fal mellett. – Ezt meg, hogy a fenébe képzeltétek? – fordultam a jövevények felé dühösen. – Kiköltöztettek, amíg nem vagyok itthon? Normálisak vagytok?

- Edward – szólalt meg Esme halkan.

- Hagyd, Esme, én mondtam, hogy nem kéne kiköltöztetni őt a szobájából csak úgy, hanem meg kéne kérdezni – értett egyet velem Rose. – Én is széttépném őket, hogyha kiraktak volna a szobámból.

- Baby, ezzel nem segítesz – lépett mellé Emmett.

- Te… - fordultam vissza Alice felé.

- Én láttam, hogy meg fogod engedni, és ezért is gondoltam, hogy akkor gyorsan beköltözünk, és utána berendezzük a te új szobádat is – válaszolta higgadtan a kis kobold.

- Azt is láttad, hogy kitekerem a vékony kis nyakadat, amiért kiraktál a saját házunkban, a saját szobámból? – kérdeztem ingerülten. Mire Jasper már megint Alice előtt termett, és rám morgott.

- Jasper, nem gondolta komolyan. Ez csak olyan testvéri civódás – nyugtatta le azonnal a gonosz kis kobold.

- Ez nem testvéri civódás, ez egy egyirányú leszúrás. Nem volt jogod ezt tenni – csattantam fel.

- Csak azért mertem megtenni, mert láttam, hogy úgyis megengednéd – mondta még egyszer.

- Hogyha megkérdezel, és logikusan alátámasztod a kérést, mint, hogy ti ketten vagytok, én pedig egyedül, és ezért nektek több hely kell. Ez így viszont szimplán betolakodás az én olvasatomban – csörtettem be dühösen a garázsba.

- Mit csinálsz, Edward? – futott utánam Esme.

- Átöltözök – válaszoltam higgadtabban. A fogadott anyámra nem tudtam haragudni, hiszen ő senkinek sem tud nemet mondani. Ennek a kis perszónának viszont lehetett volna annyi esze, hogy megkérdez, mielőtt elfoglalja a szobámat.

- A ruháidat inkább betettem a Carlisle-jal közös szobánkba. Csináltam neked a szekrényemben egy polcot, hogy ne itt legyen a holmid. Holnap pedig berendezzük neked az új szobád. Már elkészítettem a terveimet, hogy hogyan férnél el ugyanolyan kényelmes ott is, mint a másik szobában – magyarázkodott. – Ne haragudj rám, kérlek – szorította meg a kezem.

- Rád nem is haragudtam, Esme – ráztam meg a fejem. – Bár nem örülök neki, hogy könnyedén kilakoltathatott a szobámból. Legalább egy kicsivel több ellenállást tanúsíthattatok volna – állapítottam meg.

- Nagyon meggyőzően állította, hogy te is megengeded majd neki, amikor megkérdezi. A képessége miatt adtam meg magam, a látomása szerint nem leszel rá dühös. Bár ezek szerint tévedtek a megérzései – mondta Esme bűnbánóan.

- Hogyha megkérdezett volna, ahogy az előbb is mondtam, akkor nem is lenne most semmi baj. Csak tudod nem mindegy, hogy megkérnek valamire, vagy elfoglalják azt, ami a tiéd – magyaráztam.

- Persze, értelek – bólintott Esme. – Tudom, hogy nem vagy jó kedvedben, de azért megnézed a terveimet? Szerintem nagyon jól sikerült az új szobád tervrajza – harapott az ajkába Esme.

- Hát persze, hogy megnézem – sóhajtottam fel. Bár már láttam a fejében, hogy tényleg fantasztikusak lettek az ötletei. – Esme, tényleg nem haragszom rád – nyomatékosítottam még egyszer benne a dolgot.

- Tudom, drágám. Csak rossz érzés, hogy még egy napja sincsenek itt, és már nem jöttök ki egymással – szontyolodott el.

- Ez most érzelmi zsarolás? – mosolyodtam el.

- Tudod, hogy nem rajongok a családon belüli feszültségért – válaszolta fogadott anyám.

- Igen, tudom, ezért is nem fogok veszekedni, hanem átadom a szobát, főleg mert az én új szobám sokkal jobb lesz, mint a régi a terveid alapján. Viszont egy-két napig azért még csak duzzogok, hogy átérezze, hogy ilyet nem tehet – suttogtam olyan halkan, hogy csak mi ketten halljuk. – Ez a minimális elégtétel, nem gondolod?

- Normál esetben azt mondanám, hogy egy kicsit gyerekes, de a szobád elbirtoklása sem volt éppen szokványos, úgyhogy szerintem belefél a dolog – bólintott rá Esme. – Én végül is tudni fogom, hogy igazából nem is haragszol rájuk.

- Ez jogos – biccentettem. – Akkor most tényleg átöltöznék, és le is tusolnék – fűztem még hozzá.

- Természetesen. Én itt leszek lent a nappaliban a többiekkel. Érezd otthon magad a szobánkban. A legfelső polcra pakoltam neked, nekem az úgyis túlságosan magasan van – válaszolta kedvesen.

- Köszönöm – nyomtam puszit a homlokára. Majd felrohantam a szobájukba és azonnal beálltam a zuhany alá. Sokáig áztattam magam a víz alatt. Azután pedig gyorsan megtörölköztem, és felvettem egy tiszta garnitúrát. Éppen végeztem az öltözködéssel, amikor kopogtatás hangja zavarta meg a teljes csendet. – Tessék – szóltam ki azonnal.

- Bejöhetek? – dugta be az ajtón Alice a fejét.

- Persze, gyere – néztem rá morcosan.

- Nézd – kezdte lehajtott fejjel. – Tudom, hogy néha kicsit túlbuzgó vagyok…

- Kicsit? – vágtam közbe felhúzott szemöldökkel.

- Na jó, talán tényleg túlzásba estem, de tényleg úgy láttam, hogy nem fogsz ránk haragudni az átrendezés miatt.

- Nem is haragszom, húgi – léptem oda hozzá, és szorosan megöleltem. Nem is értettem a testemnek ezt a hirtelen reakcióját, és a még gyorsabban jött érzelemváltozást. Egészen addig, amíg be nem lépett a szobába Jasper is. Alice pedig rögtön felé fordult.

- Drágám, ez igazán nem volt szép – csóválta meg a fejét.

- Legalább végre mindenki jól érzi magát – rántotta meg Jasper a vállát. – Egyébként sem haragszik rád, csak meg akart büntetni – fűzte még hozzá.

- Irányítani tudod az érzelmeket? – kérdeztem döbbenten.

- Érzem is, és irányíthatom is – biccentett Jasper.

- Szóval, én tényleg sajnálom, hogy ekkora galibát okoztam, de nagyon örülnénk, hogyha esetleg átjönnél hozzánk beszélgetni – ajánlotta Alice reménykedve.

- Talán egy kicsit később átnézek hozzátok – bólintottam rá. Végső soron, ha már lebuktam, akkor viseljem a következményeket. Bár már tényleg nem voltam olyan dühös, mint amikor megláttam a holmimat a garázsba halmozva.

- Rendben, az nagyszerű lenne – csilingelte Alice. Majd kézen fogta Jaspert, és már el is tűntek a szobából. Ahol néhány pillanattal később Esme jelent meg.

- Kedveled őket – mosolygott rám elégedetten.

- Valóban szimpatikusak, még a kis magánakciójuk ellenére is – egyeztem bele azonnal. – Jasperről még nem tudok érdemben nyilatkozni, mivel eléggé csak Alice körül forognak a gondolatai, de a lány életvidám, kedves, cserfes. Színt visz már egy nálunk töltött órával is a mi kis világunkba. Kicsi, bosszantó és idegesítő, de mégis nagyon szeretnivalónak tűnik. Bár tényleg bosszantó, hogy azt hiszi, hogy mindig neki van igaza, pedig ez nem feltétlenül van így.

- Majd megszokjuk a felpörgött stílusát – nevetett fel Esme. – Majdnem egy fél óra alatt megszervezte Rose és Emmett esküvőjét, amin mi már hetek óta dolgozunk. Ráadásul egészen nagyszerű ötletei vannak.

- Ezt ki is nézem belőle – nevettem fel én is. – Azt hiszem, hogy mégis csak átnézek a szobájukba egy kicsit.

- Menj csak – bólintott rá Esme.

Én pedig egy pillanat alatt a volt szobám előtt termettem, ahol Alice már vigyorogva várt rám a nyitott ajtóban állva. Amint megálltam előtte odébb szökkent, majd betessékelt a szobába. Azonnal elszökdécselt utánam a kanapéig, majd belehuppant Jasper ölébe, aki azonnal védelmezően köré fonta a karjait. Ha másra nem is, arra már nagyon is rájöttem Jasperrel kapcsolatban, hogy nagyon jól ismeri a klasszikus vámpír viselkedést, és az élete árán is megvédené Alice-t. A többi pedig majd szép apránként kiderül. A lényeg az, hogy a családunk újabb két taggal bővült, akik ugyanazt az életformát követik, amit mi. Az életüket majd elmesélik, hogyha Carlisle is hazaért…

Történet szerelemről és családról - 81. fejezet

2011-03-25T12:10:00.001-07:00

Rohanó idő

(Carlisle szemszöge)

Észre sem vettem, és már költöznünk is kellett tovább. Az idő egyszerűen rohan, amióta családom lett. Az a több száz évszázad, amit egyedül töltöttem, több ezer évnek tűnt. Most viszont, amikor van munkám, és van hová hazatérnem egy igazi otthonba, nem is érzem az idő múlását. Az évek csak úgy elrepülnek a fejünk felett, főleg, hogy mindig van valami esemény a házban. Emmett és Rose gondoskodik a családon belüli kiabálásokról, és duzzogásokról. Még emlékszem az első vitájukra. Amikor Emmett megunta a fal színét, amit Rosalie választott, és míg Rose elment vásárolni, Emmett átfestette a szobájukat világoskékről, smaragdzöldre, mert az a szín tetszett neki jobban. Rose szó szerint kipenderítette a szobájukból, ráadásul az ablakkal együtt. Még soha nem láttam a lányunkat olyan ingerültnek, mint akkor. Emmett is csak döbbenten feküdt perceken keresztül a földön, és nézte az ablakban dühöngő kedvesét. Még ma is előttem van az egész jelenet, ahogy történt. Aznap szabadnapos voltam. Így Esmével a kanapén ücsörögtünk a nappaliban, és beszélgettünk. Edward éppen zeneszerzéssel ütötte el az időt. Míg Rose nem volt otthon, Emmett pedig a falat festette át. Nem volt benne semmi rossz szándék, csak ő is ki akarta élni a kreativitását, na meg volt egy titkos célja is, amit már csak incidens után tudtam meg. Az egész mintha csak tegnap történt volna.

„Esme és én éppen a kanapén tárgyaltuk ki, hogy hová költözhetnénk majd esetleg legközelebb, amikor Rose mosolyogva toppant be az ajtón.

- Sziasztok – intett nekünk oda a szatyrokkal a kezében, majd azonnal tovább is suhant Emmetthez a szobájukba.

- Szia, baby. Na, hogy tetszik? – lelkesedett Emmett azonnal, ahogy Rosalie odaért hozzá.

- Mi a fészkes fenét műveltél a szobánkkal? – csattant azonnal Rose dühös hangja.

- Csak vittem bele egy kis vagányságot – vágta rá Emmett rögtön.

- Vagányságot? A hálószobánknak nem vagányságot, hanem meghittséget kellene tükröznie – dühöngött Rosalie.

- Ugyan már, baby, ne legyél már ilyen. A zöld elvileg nyugtató hatású, erre belőled meg kihozza a kisördögöt. Lehet, hogy vöröset kellett volna festenem, akkor jogosan lehetnél dúvad. Visszakérem a pénzt az eladótól, azt mondta, hogy a hölgyek kedvelik ezt az árnyalatot – morgolódott Emmett.

- Talán legközelebb beszéld meg velem is, hogyha drasztikus változtatást akarsz eszközölni a szobánkon – mondta Rose határozottan.

- Igenis, anyuci, majd megkérem, hogy fogd a kezecskémet, amikor elmegyek festéket vásárolni. Egy kicsit sem fognak az emberek papucsnak nézni – mondta Emmett. Én pedig szinte láttam, ahogy a szemeit forgatja a mondanivalóhoz.

- Menj és hozz festéket, hogy visszafesthesd a szobát kékre – csattant fel Rose.

- Eszem ágában sincs – vetette ellen Emmett. Majd egy hatalmas üvegcsörömpölés, és egy nagy puffanás. Amire Esmével mindketten kirohantunk a házból, ahogy Edward is.

- Amíg nem hozol kék festéket, és nem javítod ezt itt ki, addig ne is kerülj a szemem elé – morgott Rose az ablakban.

- Én ugyan nem leszek papucs – tápászkodott el Emmett. – Vadászni mentem, ha bárki is keresne. Majd jövök, egyszer, valamikor. Ha az asszony bevette a dilibogyóját – rohant el mérgesen.

- Oké, az enyém, Rose – sóhajtott fel Esme.

- Hozok új üveget a városból – indult el Edward.

- Akkor nekem maradt Emmett – bólintottam rá.

Majd már indultam is megkeresni feldúlt fiamat. Nem is volt nehéz rátalálni. Csak követnem kellett a hatalmas csattanásokat, amivel Emmett irtotta az erdőt. Lassan közelítettem felé, nem akartam még jobban felbosszantani, de azért nem hagyhattuk szó nélkül a dolgot.

- Mit szeretnél, Carlisle – hagyta abba a rombolást. Gondolom megérezhette az illatomat.

- Csak látni akartam, hogy minden rendben van-e – válaszoltam azonnal.

- Nem igazán. A leendő asszonykám éppen az imént hajított ki a szobánkból. Nem mondanám, hogy jól esett. Az új szobaszínt nászajándékba szántam – húzott elő egy apró dobozt a zsebéből.

- Oh, már értem, hogy miért kérted, hogy hagyjunk titeket ma este kettesben – döbbentem meg. Jól titkolta. – Hogy rejtetted el Edward elől a dolgot? – kérdeztem kíváncsian.

- Sehogy, ő tud róla, csak megígérte nekem, hogy nem szól senkinek a dologról – vágta rá azonnal. – Az öcsi elég megbízható, hogyha megkéred valamire.

- Ez mondjuk vitathatatlan – bólintottam rá. Edward soha, senki titkát nem lenne képes kifecsegni. Nem az ő stílusa.

- Azt hiszem, hogy lefújom az esti programot, nyugodtan maradjatok csak otthon – fintorodott el.

- Te is tudod, hogy Rose csak hirtelen feldühödött, biztosan nem gondolta komolyan, amit tett. A szobátok változásaira mindig is egészen érzékenyen reagált, kivéve, hogyha az ágy lecseréléséről volt szó – mondtam határozottan.

- Tudom, de az a szoba az enyém is. A mai estéhez pedig zöldnek kellett volna lennie – morgott fel fiam.

- Megkérdezhetem, hogy miért akartad, hogy zöld legyen a szobátok, amikor megkéred Rose kezét? – lettem kíváncsi.

- Mert a gyűrű, amit választottam neki, rubintköves, gyönyörű bordó, és egy erőteljesebb zöld árnyalat közelségében még szikrázóbb lett volna a kinézete. Egyébként van otthon egy adag kék festék. Visszafestettem volna a szobát már holnap, de most már csak azért sem fogom. Nem vagyok egy rongybaba, amit úgy rángathat, ahogy csak akar. A társa vagyok, nem pedig a szolgája – mondta fiam határozottan.

- Szerintem csak nagyon váratlanul érte az akciód – állapítottam meg.

- Az mindegy, ettől még nem kellett volna kivágni az ablakon – rázta meg a fejét fiam.

- Neked sem kellett volna kötözködnöd vele – mosolyodtam el.

- Te csak ne beszélj, Carlisle. Esme egy főnyeremény. Szerintem ti nem is tudjátok, hogy mi az a veszekedés. Azon kívül, hogy hallottátok már a szót – mondta fiúnk komolyan.

- Hát, igaz, ami igaz, Esmével meglehetősen nehéz összeveszni – kuncogtam fel. Nem is tudom, hogy szerelmemet ki tudta-e már hozni valaki létezése során a sodrából. Olyan türelmes és megértő, mint senki más a világon.

- Nehéz? Szerintem lehetetlen. Kitörtem a kedvenc fáját a játék hevében. Ráestem a virágágyására. Elrepesztettem a szent dohányzóasztalt, és mindig csak annyit mondott, hogy sebaj, pótolható – akadt ki Emmett. – Én meg már azt vártam, hogy mikor csomagolja el a cuccaimat, hogy ég velem.

- Esme nem olyan, aki bárkinek is kiadná az útját – mosolyodtam el. – Örül, hogy végre gyermekei vannak. Csak annak nem örül annyira, hogy néha magas szinten marakodtok – mondtam teljes komolysággal.

- Én legfeljebb csak kötözködöm, hogy legyen valami izgi a napban, marakodni Rose baby, és Edward szokott.

- Nem gondolod, hogy el kéne magyaráznod Rosalie-nak, hogy miért is festetted át a szobát? – kérdeztem kíváncsian.

- Nem, mert a jelen állás szerint úgy gondolom, hogy inkább elhalasztom ezt a lánykérést – morgolódott tovább. – Nem biztos, hogy el akarok venni egy ilyen perszónát – fűzte még hozzá dacosan. Bár a szája széle azért felfelé rándult, pontosan kimutatva vele, hogy nem is gondolta komolyan, amit mondott. Nagyon is meg akarja kérni a szerelme kezét.

- Majd megnevelitek egymást, és néhány évtized múlva úgy fogtok simulni a másikhoz, hogy észre sem veszitek ezeket a kis galibákat, amik adódnak az élet során – legyintettem.

- Nektek talán, mert ti mindketten simulékony természetűek vagytok, de Rose baby sok mindennek mondható, de simulékonynak nem igazán – morgott tovább Emmett.

- Nos, a nők már csak ilyenek. Mindig okoznak váratlan meglepetéseket a férfiak számára – nevettem el magam. – Esme is meg szokott néha lepni engem egy-egy tettével, vagy gondolatával. A női nem kifürkészhetetlen, fiam.

- Aha, és téged vágott már ki Esme az ablakon? – nézett rám szúrós szemekkel.

- Nem, de ami azt illeti, te szerintem jobban élvezed ezt a kis csetepatét, mint ahogy kínlódsz – állapította meg.

- Hát, ami azt illeti, túl idilli volt már a helyzet kettőnk között, és nem szeretném, hogyha esetleg megunnánk egymást, de azért nem így képzeltem el a leánykérés napját. Azt végképp nem terveztem, hogy a leendő ara kihajít az ablakon.

- Nos, ebben van igazság, az biztos, de azt viszont te sem gondolod komolyan, hogy emiatt mégsem akarod elvenni – nézett rám komolyan.

- Dehogynem akarom elvenni, de nem ma kérem meg, mert még a végén nyeregben érezné magát a csajszi. Azt hinné, hogy bármit megtehet, amit csak kedve tart, és ez koránt sincs így – makacsolta meg magát Emmett

- Komolyan néha olyanok vagytok, mintha két óvódás kisgyerekünk lenne. „Meghúzta a hajamat, úgyhogy kilöktem az ablakon. Kilökött az ablakon, csak azt tudnám, hogy mi értelme volt.” Ha ilyenkor hallanátok saját magatokat külső szemlélőként – kuncogtam fel. – Ne értsd félre, robbant szórakoztató, csak utoljára ilyet a kisgyerek pácienseim műveltek a folyosón, amíg várakoztak, hogy mikor kerülnek be hozzám.

- Szóval gyerekesek vagyunk – mosolyodott el.

- Mi tagadás, megesik – bólintottam rá. – A házassághoz viszont mindkettőtökben megvan, ami kell. A szerelem. Ha a szerelem lángol, amit van szerencsénk folyamatosan tapasztalni, akkor a többi majd kialakul. Össze fogtok érni, csak idő kell hozzá, eléggé más a stílusotok.

- Nem is mondtam, hogy nem veszem el, csak azt, hogy kap néhány nap büntit, addig nézheti a smaragdzöld falat – kezdte el húzkodni a szemöldökét.

- Jól van, te tudod, de morcos nő félelmetesebb, mint egy egész csapat feldühödött nomád – figyelmeztettem.

- Az lesz benne a buli. Utána jöhet a békülős szex, és akkor a falnak úgyis mindegy, hogy milyen színű, mert az egész szobára tatarozás vár majd – mondta nevetve.

- Te nem változol, fiam – csóváltam meg a fejem.

- Ez van, megszoksz, vagy megszöksz – tárta szét a karjait.

- Jogos – bólintottam rá. – Na, hazamegyünk?

- Naná, megnézem az én kis hárpiámat, hogy még mindig füstöl-e a füle – kezdett el futni Emmett. – Érj utol, ha tudsz – kiáltott még hátra.

- Ez nem túl szabályos verseny – iramodtam utána.

- Nem baj, én így is élvezem – kiáltott hátra Emmett.

- Azt mindjárt gondoltam – nevettem fel, majd teljes erőmből megpróbáltam utolérni, és a ház előtt egy kicsivel sikerült is.

Amikor odaértünk Rose állt az ajtóban morcos tekintettel, de már lehiggadva. Emmett hirtelen megállt előtte, de nem érintette meg, csak nézte Rose-t.

- Öhm… visszafestenéd a falat, kérlek? Így nem megy a kanapéhoz az árnyalat – kérte Rosalie ezúttal kedvesebben.

- Holnap visszafestem, ma még szeretném, ha így maradna – válaszolta Emmett. Hm… talán mégis meglesz ez a lánykérés.

- Miért tetszik így neked jobban? Azt hittem, hogy szereted a kéket – értetlenkedett Rosalie.

- Nem azért festettem át, mert nem tetszett a színe, hiszen együtt választottuk, ez meglepetés akart lenni, valamihez – szusszantott Emmett.

- Új falszín? Ugyan mihez? Új bútort rendeltél? – kérdezte Rose kicsit izgatottan. Persze a vásárlás mindig felvillanyozza.

- Nem éppen. Még egyszer mondom, hogy ez meglepetés. Bírd ki még egy kicsit, és megtudod – tárta szét a karját Emmett próbaképpen. Rosalie viszont meg sem mozdult. – Ne butáskodj már asszony – rántotta magához Emmett a kedvesét.

- Sajnálom, hogy kihajítottalak a csukott ablakon. Nem is tudom, hogy mi ütött belém – motyogta Rose bűntudatosan. – Az egy dolog, hogy nem vagyok egyszerű természet, de ez már túlzás volt.

- Sebaj, baby. Elég masszív vagyok hozzá, hogy ne essen semmi bajom egy ilyen kis incidens folyamán. Bár, amin azt illeti elvárom, hogy éjszaka kiengesztelj – fűzte még hozzá vigyorogva.

- Emmett ez egy komoly dolog. Haragudnod kéne rám – sóhajtott fel Rose.

- Komoly lett volna, ha emberek lennénk, de egy vámpír pár veszekedésébe belefér – kuncogott fel Emmett. – Na de térjünk rá inkább az engesztelésre – döntötte le a lábáról Rosalie-t. Majd szenvedélyesen megcsókolta.

- Khm… - köszörültem meg a torkom, amikor már túlságosan is belelendültek. – Nem akarok beleszólni, de jelenleg még az udvaron vagytok – mondtam kissé dorgálón. Nem szerettem, amikor már-már szinte közönségesek voltak. Az én gyermekeim legyenek jól neveltek. Esme pedig szerencsére osztja ezt a véleményemet.

- Bocsi – szakadtak el egymástól egy pillanatra. Majd amikor Edward kiugrott az ablakból mindannyian rászegeztük a tekintetünket.

- Készen van a szobátok, de lehetőleg most ne zúzzátok le az ablakot. Még friss – mondta Edward a kimondatlan kérdésre.

- Köszi, öcskös – vágta hátba Emmett. Majd a karjaiba kapta Rose-t és felrohant vele együtt a szobájukba. ”

- Drágám, itt vagy? – szakított ki szerelmem hangja a gondolataimból.

- Persze, ne haragudj, csak elragadtak az emlékek – mosolyogtam szerelmemre.

- Hm, sok szép emlék fűz minket ide, nem igaz? – bújt hozzám kedvesem.

- Igen, az biztos – bólintottam rá.

- Indulhatunk? – kérdezte kedvesem körbenézve a családon.

- Igen – válaszoltuk kicsit szomorúan. Majd elindultunk a legújabb lakóhelyünk felé…

(Rosalie szemszöge)

Hát elindultunk egy újabb hely felé. Mindig nehéz a költözés. Nem szeretem az állandóság hiányát. Bár egy dolog nagyon is tetszik, ami állandó lesz egy örökkévalóságon át. Ott csillog az ujjamon a gyönyörű eljegyzési gyűrűm, amit Emmettől kaptam.

„ Életem legszebb pillanata volt, amikor a felvitt a veszekedés után a szobánkba, lefektetett az ágyra, majd szenvedélyesen megcsókolt, majd villámgyorsan letépkedte a ruháimat, ahogy én is az övéit, és egy eddig még sosem tapasztalt elképesztő szerelmeskedésben részesített. Ma már tudom, hogy a veszekedés utána békülés hevülete volt az az elképesztő élmény, amiben részem volt. Azóta szeretek veszekedni Emmettel. Néhány nap mosolyszünet után olyan elképesztő élmények várnak mindkettőnkre, amilyet még sosem éreztem korábban. Egyébként is csodálatos dolog együtt lenni Emmettel, na de, ha ilyen körülmények között tesszük az annyira vad és túlfűtött, mint soha semmi az életemben. Órákig tartó vadság után pihegtem a mellkasán, amikor hirtelen megint maga alá gördített, és lágyan megcsókolt. Amikor pedig elváltunk egymás ajkaitól mélyen a szemeimbe nézett, kisimította a csapzott hajamat az arcomból és rám mosolygott.

- Szeretlek, ugye tudod? – kérdezte kíváncsian.

- Igen, tudom. Én is szeretlek – mosolyogtam rá.

- Éppen ezért is szeretnék feltenni neked egy kérdést - folytatta aztán.

- Mi lenne az? – kérdeztem azonnal. Nem igazán értettem a helyzetet még akkor. Így utólag visszagondolva elég naív voltam, amikor nem jöttem rá azonnal a szándékára.

- Ami azt illeti nagyon remélem, hogy már így kellőképpen magamhoz láncoltalak az ágyban nyújtott teljesítményemmel, és lehengerlő stílusommal, de az az igazság, hogy én is szeretnék hozzád tartozni minden lehetséges értelemben, ezért teszem fel ezt a kérdést – mondta mosolyogva. – Rosalie Hale Cullen, hozzám jössz feleségül? – kérdezte. Én pedig lefagytam. Olyan váratlanul ért ez az egész. Hát ez az a nagy meglepetés, amiről beszélt. Bár még mindig nem értettem, hogy miért festette át a szobát, de biztos volt rá oka. Őszintén szólva nem így képzeltem el a lánykérésemet. Igazából elképzelt lánykérésem Royce anno teljesítette, de semmi jó nem sült ki belőle. Viszont Emmett biztosan szeret, és igazán Emmettesen kérte meg a kezemet. Nem is ő lett volna, hogyha nem hozza fel maga mellett az erényeit. – Rose baby, még a végén megtépázod a magamról kialakított önképemet, ha nem válaszolsz – szakított ki szerelmem a gondolataimból.

- Igen, szeretnék a feleséged lenni – mosolyodtam el végül. Igen, szeretnék Mrs. McCarhty Cullen lenni. Mindennél jobban.

- Szeretlek, kis hárpiám – húzta elő a dobozt a párna alól. Majd felpattintotta a fedelét. Én pedig boldogan csúsztattam bele az ujjamat a gyönyörű eljegyzési gyűrűbe.

- Én is szeretlek – nyomtam puszit a szájára.

Majd közelebbről is megcsodáltam a gyűrűmet. Lentről pedig hangos taps, és üdvrivalgás volt a válasz az „igenemre”. Az egész család velünk örült, még Edward is. Pedig ő aztán nem volt az a bulizós fajta.

- Illene lemennünk, és fogadni a gratulációkat? – nézett rám Emmett kérdőn.

- Nos, azt hiszem, hogy illene – bólintottam rá.

- Akkor menjünk – biccentett Emmett. Majd még egy apró csók után öltözni kezdett, ahogy én is.

A nap hátralevő része akkor rögtönzött eljegyzési partival telt, amikor mind együtt voltunk a nappaliban és élveztük a boldogságot magunk körül. Edward még zongorázott is órákon át, hogy táncolni tudjunk. Hiányozni fog ez a hely, de Emmett mellett nem félek az új helyektől sem. A lényeg, hogy együtt leszünk, bárhol, bármikor. Most már van miért léteznem, és csak ez számít…”

Történet szerelemről és családról - 80. fejezet

2011-03-18T10:35:00.001-07:00

Családi pillanatok

(Esme szemszöge)

Mikor szerelmem és én másnap hazamentünk két kicsattanóan boldog vámpírral találtuk szembe magunkat. Rosalie és Emmett arcáról is tükröződött a boldogság, az elragadottság, és az egymás iránt érzett szerelem. A vak is láthatta volna rajtuk, hogy mennyire örülnek mindketten, hogy beteljesedett a szerelmük. Aminek én is csak örülni tudtam. Ezek szerint a fogadott lányom túljutott életének egy kínkeserves szakaszán, és elérkeztek számára a boldog békeidők. Emmettet eddig sem féltettem, de Rose-t annál inkább.

- Boldogok – suttogta a fülembe Carlisle mosolyogva.

- Igen, én is így látom. Ráadásul Edwardnak is jó híreim vannak. A kis barátját, Emmát tegnap örökbe fogadta Mr. és Mrs. Carlston – mondtam lelkesen.

- Oh, ez csodálatos. Szegény Mrs. Carlston már régóta járt hozzám, hátha tudok valami kezelést, ami után teherbe tud esni, de sajnos nem termékeny. Akármit is próbáltunk nem sikerült várandóssá válnia. Két napja nagyon elkeseredetten távozott a kórházból, mert akkor közöltem vele, hogy soha nem lehet saját gyermeke.

- Ez nagyon szomorú, tudom, mit érez – sóhajtottam fel.

- Tudom, kicsim, és nagyon sajnálom – ölelt magához kedvesem.

- Ugyan, azt hiszem, hogy már túlléptem a dolgon, legalábbis beletörődtem, és már három gyerekünk is van. Ki tudja, lehet, hogy lesz még több is – mosolyodtam el. Senki sem tudja, hogy mennyi vámpír él még a földön, aki vega életmódra vágyik.

- Nem zárom ki a lehetőséget én sem – bólintott rá Carlisle. - Milyen kislány ez az Emma? Különleges lehet, hogyha Edward és te is így áradoztok róla – kíváncsiskodott Carlisle.

- Nos, azt hiszem, hogy Emmával nagyon is boldogok lesznek. Egy igazi kis tündér az a lányka. Szorgalmas, egy-két napja végre mosolygós, és nagyon kedves – húzódott mosolyra a szám. Az olyan párok szeretik a legjobban az örökbefogadott gyermeküket, akiknek nem lehet sajátjuk, Emma jó helyre került.

- Ebben biztos vagyok – mondta szerelmem is boldogan. – A kis Emma is boldog lehet velük, mert Mrs. Carlston természete nagyon is hasonlít a tiédre. Mr. Carlston pedig egy jómódú, és jószívű ember. Ezért is nem tiltakozott gondolom, amikor a felesége közölte vele, hogy ha már sajátjuk nem lehet, akkor legalább hadd fogadjanak örökbe egy gyermeket.

- Tényleg örökbe fogadták Emmát? – lépett be Edward mosolyogva az ajtón.

- Neked is, szia – néztem rá kissé rosszallóan.

- Bocsánat, sziasztok – kért elnézést azonnal Edward. – Szóval, tényleg örökbe fogadták Emmát? – kérdezte izgatottan.

- Igen, tényleg – mosolyogtam rá.

- Ez csodálatos – villantotta ki mind a harminckét fogát. Tudtam, hogy megkedvelte a kislányt, de a világért sem mondta volna ki hangosan. Nem baj, a lényeg, hogy én beláthattam az álarca mögé. Megengedte nekem, hogy meglássam a gyönyörű, tiszta lelkét, ami önzetlenül segített egy elkeseredett kislánynak újra meglelni a boldogságot. Edward csodálatos lélek, csak magának sem akarja beismerni a tényt, hogy az. – Tudtam, hogy jó helyre fog kerülni. Azzal a családdal biztosan boldog lesz. Kicsit belenéztem a gondolataikba nemrégen. Egyikük lelke szebb, mint a másik. Megérdemlik a boldogságot.

- Igen, egyetértek – bólintottam rá. – Hazajöttél? – néztem a nagy csomagra a hátán.

- Igen, hazajöttem, kiolvastam a könyveimet, kipihentem a sok agyi hatást, és újra itt vagyok – tette le a csomagját, majd leült a kanapéra. Én pedig felkaptam, és a mosókonyha felé indultam vele. – Anya, mindjárt megcsinálom, nem kell, hogy kimoss helyettem – tiltakozott azonnal első fogadott fiam.

- Ugyan, szívesen megcsinálom, drágám. Te csak menj fel, és fürödj meg. Lazíts – fordultam vissza mosolyogva.

- Hm… lazítani – vigyorodott el Emmett. – Jól hangzik, mit gondolsz, baby? – kacsintott rá Rose-ra.

- Már megint kezdődik – forgatta meg a szemeit Edward. – Uh, nem, ez csak sokkal rosszabb lett – fintorodott el Edward. – Ha keresnétek, akkor a víz alatt leszek a kádban – menekült fel az emeletre. Én pedig aggódó pillantás vetettem Carlisle-ra.

- Nem lesz semmi baja, hozzászokik majd mindenhez, és megtanulja irányítani a képességét – mondta határozottan.

- Rendben, akkor jó – bólintottam rá.

- Öcsisajt még mindig túl merev, kéne neki egy jó kis csajszi – mondta Emmett határozottan.

- Emmett, ne kötözködj vele állandóan – szóltam rá fejcsóválva. Imádtam, hogy Rose és ő boldogok, de nem szerettem, amikor Edward kárára poénkodik.

- Bocsi, anya, majd lefoglalom magam máshogy – rántotta meg a vállát. Majd egy hanyag mozdulattal a vállára kapta Rose-t, aki halkan felsikkantott, de aztán már nevetett.

- Emmett, tegyél le, el kell mennünk új ágyért – tiltakozott kuncogva.

- Előbb még kicsit tovább rombolhatjuk az előzőt – cipelte fel a szobájukba Rose-t. Én pedig tovább indultam volna a mosatlannal, amikor Carlisle hirtelen előttem termett, és csillogó szemekkel nézett rám.

- Emlékszel még a repedt bútorokra Párizsban? – búgta a fülembe.

- Drágám, most nem lehet, te is tudod – nyeltem egy nagyot.

- Nem most azonnal, de van nekünk az a kis faházunk, és a hétvégén szabadnapom is lesz – karolta át a derekamat. – Esetleg van esélyem rá, hogy elcsábítsalak?

- Ami azt illeti, nem fogok tiltakozni, hogyha ez a terved – nyomtam gyors csókot a szájára.

- Még nem is láttam a mosókonyhádat – kapta el a derekamat játékosan.

- Majd megmutatom, amikor nem lesz közönségünk – csaptam egy kicsit az elkalandozó kezére.

- Te kis kegyetlen feleség, határozott, és pimasz – harapott a fülembe. – Szombaton megbüntetlek ezért – nyomott még egy gyors csókot a számra.

Majd eltűnt az emelet irányába. Biztos a dolgozószobájába ment, mint ilyenkor mindig. Én pedig továbbmentem a mosókonyhámba, hogy elintézzem a mosatlant, amit Edward hazahozott. Emmett és Rose pedig a változatosság kedvéért újrakezdte a legújabb kedvenc időtöltését, amin Edward először csak morgolódott, de aztán kezdte valahogy mégis kizárni a pajzán gondolatokat a fejéből. Legalábbis a morgás csökkenéséből erre következtettem. Bár az is lehet, hogy kivetette magát az ablakon és elmenekült egy időre. Nem tudom hibáztatni akkor sem, hogyha ez történt. Nem lehet neki könnyű most Rose és Emmett mellett élni. Miután végeztem a mosással és kiteregettem azonnal felsurrantam kedvesemhez a dolgozószobájába, hogy kárpótoljam némiképp az előző visszautasításáért. Nem szívesen mondok neki nemet, de mégis csak kímélnie kell valakinek Edwardot, ha már a testvérei nem teszik. Bár örültem neki, hogy Rose ilyen felszabadult lett. Annak pedig még inkább, hogy Emmett mellett megtalálta az igaz szerelmet, és talán végre megnyugszik.

- Szia – dugtam be a fejem Carlisle ajtaján. Mire szerelmem rögtön felnézett a könyvéből és rám mosolygott. Majd kilökte magát székestől az asztala mögül, és megpaskolta a combját. Én pedig azonnal az ölébe is kucorodtam.

- Szia – nyomott csókot a számra. – Mi járatban errefelé?

- Gondoltam meglátogatlak. Edward elbújt a szobájában. Rose és Emmett, hát mit is mondhatnék, jól érzik magukat kettesben. Én pedig reménykedtem benne, hogy van kedved egy kis társasághoz, de ha valami kutatásban vagy, akkor nem is zavarlak, hanem megyek, és keresek magamnak tennivalót – magyaráztam a helyzetet.

- Nem vagyok kutatásban, és örömmel vennék egy kis társaságot. Tudod, hogy mit csináltam már ezer éve?

- Azért olyan régen nem lehet – kuncogtam fel.

- Na jó, párszáz éve, de ettől még tehetnénk egy próbát – villantotta rám a szemeit.

- Mire gondolsz? – kérdeztem kíváncsian. Mire Carlisle kihúzta az íróasztala fiókját, és én megláttam a két pakli francia kártyát.

- Canasta? – kérdezte nevetve.

- Oh, nem is tudod, hogy milyen jól játszom én ezt a játékot – villantak meg a szemeim.

- Hát még, hogy én milyen jól játszom – húzta ki magát büszkén. – Esélyed sincs ellenem – villantak meg a szemei. – Több száz évvel korábbi trükkjeim vannak.

- Nekem pedig frissek a tapasztalataim – vágtam vissza. Majd kényelmesen letelepedtem a szőnyegre, és keverni kezdtem a paklikat.

- Meglátjuk, hogy ki a jobb – ült le velem szemben szerelmem.

Én pedig azonnal osztani kezdtem. Már órák óta játszottunk, és az állás is egyenlő volt, viszont a döntő partit sehogy sem tudta egyikünk sem megnyerni. Egyszerűen nem jöttek a lapok, vagy figyelmetlenek voltunk. Esetleg mindketten azt szerettük volna tudat alatt, hogy másik nyerjen. A lényeg, hogy nem jutottunk egyről a kettőre.

- Legyen döntetlen? – kérdeztem egy órás kemény küzdelem után.

- Azt hiszem, hogy kiegyezhetünk benne – bólintott rá azonnal. – Keményebb ellenfélnek bizonyultál, mint gondoltam volna.

- Hát mit ne mondjak, te is. Pedig én voltam a kisasszonyok réme ebben a játékban, erre most majdnem kikaptam – mosolyodtam el.

- Ebből is látszik, hogy hasonló volt az érdeklődési körünk – kuncogott fel.

- Igen, azt hiszem, hogy ezt nem is tagadhatnánk – nevettem el magam én is. Milyen jól esett ez a kis játék. Már nem is tudom, hogy mikor volt az utolsó alkalom, amikor ilyet játszottam, de határozottan kellemes élmény volt. – Esetleg néha játszhatnánk – ajánlottam a lehetőséget.

- Igen, szerintem is nagyon jó lenne – egyezett bele azonnal. – Lassan mennem kell, kicsim – nézett rám bocsánatkérően.

- Szeretnél társaságot a városig? – kérdeztem mosolyogva.

- Nagyon örülnék neki – vidult fel az arca. – Van valami dolgod a városban?

- Meglepem a gerlicéinket egy új ággyal – suttogtam a fülébe.

- Ez igazán kedves tőled, drágám – nyomott csókot a számra. – Ez esetben nagyon is szeretnék társaságot, akár a kórházig is, ha van kedved sétálni.

- Már hogyne lenne? – karoltam bele szerelmembe.

Aki felkapta az orvosi táskáját, és azonnal indultunk is. Egy gyors „sziasztok” után kiléptünk az ajtón, és az erdő sűrűjébe vetettük magunkat, hogy futva tegyük meg az utat az erdő széléig. Azután pedig kellemes sétatempóban vonultunk végig a városon. Imádtam Carlisle oldalán sétálni. Olyan kellemes és tökéletes volt az egész. Férj és feleségként csellengeni a városban. Mikor a kórházhoz értünk még váltottunk egy futó csókot, majd kedvesem bement, én pedig egyedül indultam vissza a városban. Út közben benéztem a bútorboltba, ahol szegény eladó döbbenten tapasztalta, hogy máris szükségünk van még ágyra, hiszen nem régen vásároltuk. Leginkább azért izgult, mert azt hitte, hogy ilyen gyorsan tönkrement a termék, ami náluk vásároltunk, de megnyugtattam, hogy egyáltalán nincs ilyesmiről szó, csupán az egyik gyermekem meggondolta magát, és nagy ágyat szeretne. Azt hiszem, hogy keresnünk kell egy másik bútorboltot is a környező városokban, ha ilyen szinten rombol Emmett és Rose, mert gyanússá válhatunk a túl sok rendeléssel. Miután kiválasztottam egy igencsak terjedelmes, és stabilnak kinéző modellt, megköszöntem a segítséget, és már távoztam is a boltból, hogy tovább induljak hazafelé. Kényelmesen sétálgattam végig a városon, majd az erdőben sem gyorsítottam a tempómon, mert jól esett a friss levegő, a kellemes illatok. Az idő egy picit fülledt volt ugyan, ami az eső ígéretét tartogatta magában. Mindig is szerettem az esőt. Emlékszem, hogy tizenéves koromban sokszor lopóztam ki, ha esett az eső. A szüleim szerint egy kisasszonynak nem illik mezítláb és csurom vizesen táncolnia a kertben, de én imádtam. Élveztem az esőt, és még ma is nagyon szeretem az illatokat és a frissességet egy igazi tavaszi zápor után. Az egész erdő felbolydul, mintha új életre kelne minden, ami csak él és mozog. Szándékosan csigalassúsággal mentem hazafelé, és közben reménykedtem, hogy elered az eső. A reményeim két perc múlva valóra is váltak, mert hirtelen leszakadt az ég, és pedig mosolyogva, kitárt karokkal kezdtem el pörögni a vízcseppek alatt. Családanyához méltatlanul kibújtam a cipőimből is, és nem törődve azzal, hogy a lábam sáros lesz, boldogan gázoltam a vízben, miközben Edward nekem írt dalát dúdolgattam önfeledten. Boldog voltam, igazán és őszintén. Annyira belemerültem, hogy csak arra lettem figyelmes, hogy két kar húz magához, tökéletes tánckiinduló helyzetbe. Meglepetten nyitottam ki a szemeimet, és egy mosolygó Edwarddal találtam szembe magam.

- Szabad? – kérdezte nevetve. Majd ő is ledobta a cipőit.

- Örömmel – mosolyogtam rá. Majd hagytam, hogy úgy vezessen a lágy dallamra, amit énekeltem, ahogy szeretne. Egyszerűen fantasztikus volt. Mire abbahagytuk a táncot az eső is kezdett csitulni. Nem tartott sokáig, de ahhoz éppen elég volt, hogy alaposan elázzunk, na és persze, hogy az erdő levegője tökéletesen felfrissüljön. – Mi járatban erre? – kérdeztem kíváncsian.

- Igazság szerint már kezdtem azon gondolkozni, hogy letépem Emmettet Rose-ról, és mindkettejüket kidobom az ablakon, azután pedig utánuk hajítom a sátrat, és berácsozom az ablakokat, hogy addig vissza se jöjjenek, amíg nem higgadnak le végre. Aztán úgy döntöttem, hogy ilyet mégsem tehetek, úgyhogy a keresésedre indultam, és itt találtam rád. Aranyos voltál – mosolyodott el. – Még nem láttalak ilyennek.

- Emberkoromban gyakran tettem ilyesmit, de amióta átváltoztam ez volt az első alkalom – meséltem halkan.

- Jól állnak neked az ilyen pillanatok – mondta határozottan.

- Köszönöm – mondtam boldogan. – Én is nagyon szeretem, amikor ilyen csodálatos minden. Van kedved velem tartani egy sétára, még mielőtt hazamennénk? – kérdeztem lelkesen.

- Szívesen. Otthon amúgy is túl hangos minden – fintorodott el.

- Majd lenyugszanak, most még az újdonság ereje hajtja őket – legyintettem elnézően.

- Az újdonság ereje? Nos, Emmettnek nem annyira új a helyzet, és Rose, hát Rosalie-hoz nem fűzök semmit, mégis csak egy hölgy. Bár a mai teljesítménye után kétségeim támadtak.

- Na, de Edward – szóltam rá szigorúan.

- Oké, tudod, hogy előtte úgysem mondanám, de egy kicsit túlságosan is laza lett, amióta beteljesedett a szerelmük. Bár legalább most már boldog, a körülményekhez képest. Úgyhogy azt hiszem, hogy még mindig jobb, mint az önmarcangoló, és önhibáztató lány, aki eleinte volt. Talán most már rendbe jön – mondta komolyan.

- Nagyon remélem, hogy így lesz – válaszoltam határozottan.

Tudom, hogy mit érzett Rose, amikor az történt vele, és nem kívánnám senkinek sem. Ráadásul nem csak a vőlegénye, hanem még azok a nyavalyás barátai is. Bármennyire is békés a természetem, tökéletesen megértettem Rose-t, amikor elment, hogy megbosszulja azt, ami vele történt. Elvették az életét, a boldogságra való lehetőségét. A vágyait. Mindent, amire csak egy fiatal lány vágyhat.

- Biztosan így lesz, Emmett már most nagyszerű hatással van rá. Hidd el, hamar rendbe fog jönni, nincs miért aggódni most már.

- Akkor jó, ha te mondod, akkor én elhiszem – mosolyogtam rá. – Na és te hogy vagy?

- Megvagyok – legyintett egyszerűen.

- Kicsit bővebben? – néztem rá kérdőn.

- Hiányozni fog egy kicsit Emma. Megkedveltem azt a kislányt – mosolyodott el halványan.

- Nem hiszem, hogy Mr. és Mrs. Carlston megtiltaná, hogy meglátogasd még – mondtam vidáman. Nagyon kedves emberek, akik nem tagadnának meg semmit a lányuktól.

- Tudom, de én nem akarom, hogy túlságosan is jóban legyünk egymással. Ő egy ember, és az is marad. Változni fog. Felnőni. Egy nap szerelmes lesz, és családot alapít, amiben én már nem állhatok mellette barátként, mivel el kell költöznünk, hogy ne keltsünk gyanút. Mindenkinek jobb, hogyha ez a kapcsolat most megszakad. Boldog lesz velük. Majd éjszaka belelesek a gondolataiba, de egészen biztos, hogy minden rendben lesz vele.

- Lehetnél a barátja, amíg itt élünk, és amikor elköltözünk, majd búcsút vesztek egymástól – ajánlottam a lehetőséget.

- Te is tudod, hogy jobb, hogyha most csalódik egy kicsit, mint hogyha néhány év múlva töröm össze a szívét azzal, hogy hirtelen elköltözök. Most még leköti a figyelmét a sok újdonság. Hamar elfeledkezik majd rólam, hiszen még csak egy kislány – legyintett Edward.

- Egy kislány, akit te hoztál ki a depresszióból, és az öngyilkossági terveiből – fűztem hozzá komolyan.

- Ha boldogtalan lesz nélkülem, akkor majd meglátogatom, de amíg jól van, inkább csak megfigyelem őt. Jobb ez így – mondta ellentmondást nem tűrve.

- Rendben, legyen, ahogy akarod – sóhajtottam fel. Csak azt tudnám, hogy mitől fél. Fűztem hozzá gondolatban.

- Nem akarok közel engedni valakit magamhoz, akit hamarosan el fogok veszíteni – sóhajtott fel. – Felesleges fájdalom mindkettőnk számára – nézett a szemembe.

- Talán igazad van – bólintottam rá. Hiszen örökké nem maradhat velünk Emma. Joga van a boldog, halandó élethez.

- Ne aggódj miattam állandóan, anya. Van családom, a szerelem pedig majd elérkezik, hogyha itt lesz az ideje – mondta határozottan. – Én nem aggódom emiatt. Egyébként is, nagyon jól elvagyok magamban, legalábbis szerintem. Emmettnek bőségesen meglesz még a baja Rosalie-val. Elég makacs egy nőszemély, úgyhogy már alig várom a jó kis Emmett-Rose szócsatákat. Két ilyen önfejű vámpír, akik ráadásul tűz és víz. Több, mint érdekes párosítás – vigyorodott el konokul. – Bár talán pontosan ezért illenek ennyire össze.

- Az ellentétek vonzzák egymást, ez tény – bólintottam mosolyogva.

- Vagy a hasonló pórusok. Te és Carlisle sok mindennek vagytok mondhatóak, csak tűz és víznek nem. Két ilyen türelmes, szeretettel teli, és kedves lény nehezen talál egymásra – mondta Edward komolyan. Én pedig lesütöttem a szemem.

- Nem is tudom, hogy erre mit mondhatnék. Talán csak annyit, hogy én vagyok a világ legszerencsésebb asszonya – mondtam boldogan.

- Nos, ezzel a nézeteddel nem tudok vitatkozni. Annyit azért elárulok, hogy Carlisle pedig a világ legszerencsésebb férjének tartja magát – mondta komolyan.

- Ezt jó hallani – terült el széles mosoly az arcomon.

Sokáig sétáltunk így kettesben, mindenféléről elbeszélgetve, egészen addig, amíg valahogy ki nem lyukadtunk a házunknál. Edward udvariasan kinyitotta előttem az ajtót. Én pedig a sáros szoknyámat, és cipőmet megemelve tipegtem be lábujjhegyen, hogy minél kevesebb koszt vigyek be a házba. Edward pedig követte a példámat, és követett engem a mosókonyhába, ahol le tudtuk pakolni a koszos ruhákat, míg néhány szennyesben megtöröltük a lábunkat. Azután pedig ki-ki ment a saját szobájába, hogy megfürödhessen. Már rég éreztem azt, hogy minden igazán tökéletes, de most egyértelműen így gondoltam…

Történet szerelemről és családról - 79. fejezet

2011-03-11T06:53:00.001-08:00

Párosan szép az élet

(Esme szemszöge)

Edward már lassan egy hete nincs itthon, de a kétnaponta eljött velem az árvaházba Emmához, úgyhogy mindig tudtam, hogy éppen merre sátorozik, és mit olvas. A lényeg mindenesetre csakis az volt, hogy minden rendben van vele, és egyáltalán nem próbált meg kibújni a felelősség és szeretet alól, amit Emma iránt táplált. A kislány is lassan teljesen visszatért az élet, amióta Edward foglalkozott vele. Tegnap már odáig is eljutottunk, hogy játszott a többi gyerekkel, és nem egész nap Edward ölében ücsörgött. Ha nem lenne veszélyes, akkor olyan szívesen magunkhoz venném, de nem tehetem. Egyrészt a Volturi miatt sem, másrészt pedig, mert ez a kislány egy normális, boldog életet érdemel, amit nem bonyolít meg a vámpírok, és hozzánk hasonló lények. Pedig ki tudja, talán jól kijönnének Edwarddal. Bár most inkább Emma érdekeit kell figyelembe vennünk.

- Szia, Esme – sompolygott mellém Rosalie.

- Szia, Rose – mosolyogtam rá. - Segíthetek valamiben? – kérdeztem kíváncsian. Olyan furcsa tekintettel állt elém. A szeme félig szégyenlősen le volt sütve, de közben próbált rám nézni is. Nem láttam még ilyenek.

- Öhm… nem is tudom, hogy hogyan is kezdjek hozzá – gondolkozott el.

- Csak nyugodtan – mondtam lágyan. Majd leültem a kanapéra, és magammal húztam Rosalie-t is. – Mély levegő, és halljuk a problémát – bíztattam.

- Szeretnék egy kicsit kettesben maradni Emmettel – mondta idegesen. – Mármint a házon belül, vagy valahol – harapott az ajkába.

- Oh – döbbentem meg. Már itt tartanak Emmettel? Mármint, nekem kicsit több időre volt szükségem miután átváltoztam, hogy tökéletesen a bizalmamba fogadjam Carlisle-t. De hát mindig attól függ, hogy ki milyen gyorsan tudja feldolgozni a rossz emlékeit.

- Korai még, igaz? – kérdezte Rose halkan.

- Nem, mármint nekem kicsit az lenne, de te másmilyen vagy, mint én, úgyhogy ezt neked kell tudnod – magyarázkodtam.

- Szeretem őt – mosolyodott el Rose.

- Ezt valahonnan sejtettük – kuncogtam fel. A vak is láthatja, hogy mennyire odavannak egymásért, aminek csak örülni tudok. Hiszen ha a gyermekeim boldogok, akkor én is az leszek, mindig. – Viszont a szerelem és a testiség nem feltétlenül egyszerre érkezik meg egy kapcsolatba – magyaráztam kissé zavarban. Még sosem érintettem ilyen témát senkivel sem. Főleg nem a fogadott lányommal.

- Hogy érted ezt? – kérdezte összeráncolt szemöldökkel.

- Drágám, attól, hogy már tudod, hogy szerelmes vagy, még nem kell azonnal ágyba bújni vele. Mármint, ha ezt szeretnéd, igazán és őszintén, akkor természetesen kialakul a testi része is a dolognak, de ha még nem vagy magabiztos benne, akkor szerintem Emmett bőven tud még várni – magyaráztam neki kedvesen. Nem akarom, hogy úgy ugorjon bele a dologba, hogy még nem biztos benne, hogy mit szeretne. Főleg mivel nem igazán van pozitív tapasztalata a szex terén, sőt egyáltalán nincs, hiszen ártatlan volt, amikor a vőlegénye és a barátai megtámadták.

- Az én ötletem volt, nem Emmett találta ki – hajtotta le a fejét.

- Oh – lepődtem meg újra. – Értem, akkor egészen más a helyzet. Ma este szeretnétek kettesben maradni? – kérdeztem mosolyogva.

- Igen, ha megoldható – biccentett egy aprót. – Igazából Emmettel még nem is beszéltem erről, ez egy olyan saját gondolat.

- Értem, természetesen megoldható. Carlisle ma éjszakai műszakban van a változatosság kedvéért, és engem szerintem befogad Edward egy éjszakára a sátrába, hogy kettesben maradhassatok – bólintottam rá.

- Köszönjük – mosolygott rám Rose kissé idegesen. – Azért egy picit izgulok – kezdte el rágcsálni az ajkát.

- Ez csak természetes. Az lenne furcsa, hogyha nem izgulnál – simítottam végig a karján. – Tudod, hogy Emmett vigyázni fog rád – fűztem még hozzá.

- Igen, ebben biztos vagyok – biccentett halványan elmosolyodva.

- Akkor minden rendben lesz – szorítottam meg a kezét. – Akkor én össze is készülődök, és magatokra hagylak benneteket.

- Nem kell ennyire sietned, még csak délután van. Nem szeretnélek kidobni a házból, vagy ilyesmi – mondta gyorsan Rose.

- Nem dobsz ki, én szeretnék nektek elég időt hagyni – nyomtam gyors puszit az arcára.

Majd felszaladtam az emeletre, és egy táskába betettem a vadonatúj építészeti könyvemet, majd felkaptam a kabátomat, és egy gyors „sziasztok” után elindultam először a kórház felé. Inkább szólok Carlisle-nak, hogy a sátorhoz jöjjön haza reggel, és majd egy közös vadászat után hazamegyünk. Hadd legyenek kettesben a gyerekek egy kis ideig. Nem szeretném elrontani a pillanatot, vagy rájuk törni, az nem lenne jó egyikünknek sem. Főleg nem Rosalie-nak. Szükségük van az időre és a nyugalomra, ezt Carlisle is biztosan meg fogja érteni. Az út nem tartott szinte két percig sem, amíg elértem az erdő szélét. A városban viszont természetesen, már csak emberi tempóban sétáltam. Élveztem a látványt, ahogy boldog anyukák tologatták a babakocsikat, vagy igazi dívák sétáltatták a kutyájukat. Régebben még szomorúan néztem a babakocsik után, és arra vágytam, hogy bár nekem is lett volna lehetőségem, hogy sajátom legyen, de már kezdek beletörődni, hogy ez sosem fog megtörténni, viszont kaptam helyette egy csodálatos szerető férjet, és három fogadott gyermeket. Már ez is több, mint amit az első házasságom után valaha is remélni mertem volna. Ahogy beértem a kórházba, azonnal Carlisle irodája felé vettem az irányt. Nem kerülte el a figyelmemet, hogy a férfi dolgozók alaposan megbámulnak, és ez egy kicsit zavarba hozott, mivel nem sűrűn mászkáltam a városban, és a kórházban sem Carlisle nélkül. Mikor végre elértem az ajtaját halkan bekopogtattam rajta, majd azonnal be is léptem. Szerelmem azonnal felpillantott és szélesen elmosolyodott.

- Szia – termett előttem. Majd azonnal megcsókolt. – Minek köszönhetem a kellemes meglepetést? – kérdezte miután elváltunk.

- Rose és Emmett kettesben szeretne lenni egy kicsit, ezért úgy gondoltam, hogy mivel te éjszakai műszakon vagy, Edward pedig sátorozik, megpróbálok betársulni a sátorozásba. Hoztam egy könyvet, hogy el tudjam ütni majd az időt Edwardnál. Nem akarom őt zavarni, csak gondoltam, hogy elég tágas kettőnknek ott a hely – magyaráztam.

- Értem, bár szívesen látlak éjszakára az irodai kanapémon is, hogyha esetleg úgy gondolod – szorított magához.

- Na de, doktor úr, hogyan fog a munkájára koncentrálni, amikor itt ülök a kanapéján, vagy esetleg fekszem – mondtam kihívóan.

- Sosem vonnád el szándékosan a figyelmem munka közben – csóválta meg a fejét nevetve. – Tényleg örülnék, ha maradnál. Szerencsére elég unalmas estém van, csak egy kisebb megfázásos beteg, és egy csuklóficam volt a mai nap termése. Remélhetőleg az emberek éjszakára már otthon maradnak.

- Dr. Cullen – rohant be egy fiatal ápolónő. – Néhány tinédzser a folyóparton játszott, és ketten beleestek a jéghideg vízbe. Az egyikük már nincs eszméleténél, a másik valószínűleg még csak elkezdett kihűlni. Jöjjön gyorsan, kérem – vált hisztérikussá a lány hangja.

- Nyugodjon meg, Nancy – tette Carlisle a nő vállára egy pillanatra a kezét. Majd biccentett nekem, hogy nyugodtan foglaljam el a kanapét, és már el is tűnt. Az ajtót azonban szerencsére gondosan bezárta. Még mindig csábított a vér, ha túl nagy koncentrációban kellett beszívnom az illatát, de így egyáltalán nem volt vészes a helyzet. Mindenesetre lettem a táskám az egyik székre, kivettem a könyvemet, majd kényelmesen felkucorodtam a kanapéra, és kényelmesen elhelyezkedtem. Azután pedig lapozgatni és olvasni kezdtem. Már legalább fél órája tanulmányoztam a legújabb szerzeményemet, de aztán hirtelen kinyílt az ajtó, és kedvesem lépett be rajta gyengéd kifejezéssel az arcán. – Ne haragudj, kicsim, de ez tényleg sürgős eset volt – mormolta lágyan.

- Ugyan, nincs semmi baj – legyintettem. Majd letettem a könyvet a földre, és megpaskoltam magam mellett a kanapét. – Nem telepszel egy kicsit ide hozzám? Megmasszírozom a hátadat, hogy ne legyél ilyen feszült – ajánlottam boldogan. Szerettem Carlisle-t kényeztetni, mert annyira élvezte, mint talán soha semmit a világon. Az elégedett sóhajok, az elfúló légvételek, minden, ami egy kellemes estéhez kell, ráadásul szigorúan a kórtermek közelében. Így még azt sem foghatják rá, hogy elhanyagolja a munkáját, hiszen ez a legkevésbé sem igaz. Hiszen az irodájában bárki megtalálhatja, aki csak szeretné.

- Állandósítanunk kellene a látogatásaidat az irodámban – dőlt hasra a kanapén, én pedig a csípőjére ültem, hogy kényelmesen masszírozhassam tovább.

- Te kis kéjenc – nevettem fel. – Ha többet lennél otthon, akkor többször részesülhetnél ilyesfajta kényeztetésben – vágtam rá.

- Hm… csábító gondolat, de a főorvosi munka elég sok bent töltött idővel jár – sóhajtott fel. – Na nem, mintha nem élvezném, hogy taníthatom a most végzett orvosokat, és segíthetek a már tapasztalt orvosoknak új dolgokat felfedezni, csak valamivel időigényesebb, mint szimpla sebésznek lenni – magyarázta áhítattal.

- Nem is te lennél, hogyha nem lenne benned ennyi szenvedély a munkád iránt – nyomtam gyors puszit a lapockájára.

- A munkámnál csak az irányodba táplálok több szenvedélyt – simított végig az egyik combomon.

- Na, de doktor úr, még mindig szolgálatban van – csaptam egy kicsit a kezére.

- Ez az egyetlen oka, hogy még te vagy felül – kuncogott fel.

- Na, de Carlisle, abszolút nyilvános helyen vagyunk – sütöttem le a szemeimet. Ilyen helyeken nem illik még csak beszélni sem így, hát még ilyen szinten fantáziálgatni.

- Pontosan ettől olyan őrjítően csábító az egész helyzet. Nem érzed a lebukásban rejlő izgalmat? – tekeredett ki, hogy rám nézzen.

- Inkább a lebukásban rejlő feszültséget – nyeltem egy nagyot. Már attól teljesen kikészülök, ha visszagondolok rá, hogy Edward egyszer véletlenül ránk nyitott. Mit szólnának Carlisle főnökei és munkatársai, ha illetlen helyzetben találnának ránk?

- Kicsim, most nehogy feszültté válj, csak elgondolkodtam – termett felettem hirtelen. – Nem terveztem, hogy leteperlek a kórház színe előtt, az nem az én stílusom.

- Öhm… én azt hiszem, hogy éppen le vagyok teperve – állapítottam meg.

- Valóban, de egy zárt ajtó mögött – kacsintott rám.

- Mikor zártad be az ajtót?

- Amikor bejöttem – rántotta meg a vállát. – Nem tűnt fel?

- Nem igazán – ráztam meg a fejem.

- Nocsak, akkor mire koncentráltál éppen? – vigyorodott el.

- Tudod, olvastam a könyvemet – rántottam meg ezúttal én a vállamat.

- Igen, de amikor becsuktam az ajtót a könyved már a földön feküdt – húzta fel a szemöldökét szerelmem.

- Hát, lehet, hogy fantáziálgattam egy egészen kicsikét – haraptam az ajkamba.

- Na látod, akkor ne fogd rám, hogy csak nekem mozgatja meg a helyzet a fantáziámat – koppintott az orromra.

- Na jó, bevallom, el tudom képzelni, de egy másik alkalommal, amikor az éjszaka közepén, amikor már mindenki félig alszik, akkor esetleg rá tudsz beszélni, még egyszer mondom, egy másik alkalommal, amikor nem lesz itt ennyi ügyeletes, akikre csakis neked kell vigyázni – mondta ellentmondást nem tűrve.

- Hm… szavadon foglak – nézett rám komolyan.

- Helyes, ez a legkevesebb, amit elvárok – fordítottam meg a helyzetünket, majd lágyan megcsókoltam, és hozzá bújtam…

(Rosalie szemszöge)

Idegesen mászkáltam a nappaliban Esme távozása után. Tudtam, hogy mit akarok, csak azt nem tudtam, hogy hogyan is kezdjek hozzá. Hiszen, ha úgy vesszük, én még sosem próbáltam meg elcsábítani egy férfit sem. Amikor Emmettel játszottunk, és csókolóztunk, akkor ő kezdeményezett. Én viszont mégsem vethetem rá magam, az nem lenne egy hölgyhöz illő viselkedés. Hiszen, hogy néz ne ki, amikor berontok a szobába, mint egy dúvad, és rávetem magam, azután letépem a ruháit, és megkérem, hogy tegyen magáévá. Nem lenne csoda, ha azt hinné, hogy egy utolsó kis lotyó vagyok, aki csak hitegette azzal, hogy mi is történt vele valójában.

- Helló, baby – karolta át hirtelen Emmett a derekamat. – Hová lett mindenki? – fűzte még hozzá.

- Carlisle ügyeletes egész éjjel, Esme pedig elment egy kicsit Edwardhoz, azt mondta, hogy csak holnap jön vissza – válaszoltam azonnal. Közben pedig fejben hozzátettem, hogy „és mindezt azért tették, mert megkértem őket, hogy a miénk lehessen a ház egy éjszakára”.

- Hm… szóval csak a miénk a ház, egész éjszaka? – puszilt bele a nyakamba.

- Igen – mosolyodtam el. Talán nem is kell célozgatnom? Végül is férfi, ha kettesben marad valakivel, akkor a vágyai megoldják a dolgot. Hátha nem kell elmagyaráznom a helyzetet.

- Szuper, és mit szeretnél csinálni? – csillantak fel a szemei. – Elmenjünk vadászni? Nem, azt inkább majd holnap, amikor itthon vannak. Inkább fejezzük be a tegnap este elkezdett sakkjátszmát?

- Remek tervek – fintorodtam el. Ennyit a férfiakról szőtt elméletemről.

- Igazán? Pedig én viccnek szántam – kuncogott fel. – Ami azt illeti, hogy bár szigorúan nem szándékosan, de volt alkalmam, hogy is mondjam, kihallgatni titeket Esmével – magyarázta halkan.

- Uh – temettem a kezeimbe az arcomat. – Remek, pedig azt hittem, hogy eléggé halkak voltunk.

- Ne szégyelld, édesem. Ha tudnád, hogy mennyire megtisztelő volt a számomra azt hallani, hogy ennyire bízol bennem – fordított maga felé. – Én úgysem kezdeményeztem volna még egy jó ideig, hiszen nem történt még olyan régen ez az egész veled. Viszont, ha te szeretnéd megpróbálni, akkor nem fogok tiltakozni. Azt viszont tudnod kell, hogy csak egy szavadba kerül, és azonnal leállok, bármikor, ha mégsem akarod. Vagy, ha meggondoltad magad, akkor kitalálunk valami programot – mormolta lágyan.

- Köszönöm, de azt hiszem, hogy szeretném megpróbálni – motyogtam halkan. Ha eddig nem lettem volna biztos benne, akkor most igazán meggyőzött róla, hogy ő a tökéletes férfi a számomra. A folyton bohókás és viccelődő, vad, nagy maci, aki hogyha kell, akkor komoly, és végtelenül gyengéd is tud lenni velem.

- Rendben – mosolyodott el. – Ez esetben… – kapott a karjaiba. Én pedig azt hittem, hogy azonnal az ágyba vetjük magunkat, de a fürdőben találtam magam. – Készíts egy forró fürdőt, és szellőztesd ki a fejed, addig én előkészítem a szobánkat.

- De hát…

- Nincs, de hát, csak bízz bennem – fogta be a számat azonnal. Én pedig beleegyezően bólintottam. Mire Emmett eltűnt, én pedig tényleg készítettem egy nagy kád fürdőt, és elmerültem a rózsás habokban. Nem tudom, hogy mióta feküdhettem már bent, amikor egy gyengéd cirógatás futott végig az arcomon, nekem pedig felpattantak a szemeim. – Úgy látom, hogy sikerült elengedned magad – mosolygott rám Emmett.

- Ami azt illeti nagyon is – viszonoztam a mosolyát.

- Helyes, ez volt a cél – tartott elém egy hatalmas fürdőlepedőt, amibe azonnal bele is bújtam, majd hagytam, hogy szerelmem finoman megtörölgessen, és az ölébe kapva kivigyen a szobánkba, amit vörös gyertyák, és virágok borítottak be. Kérdőn néztem Emmettre, hiszen nem ez volt a stílusa, vagyis nem nagyon néztem ki belőle a romantikát. – Az első legyen különleges – válaszolta a kérdő tekintetemre.

- Nekem ez nem az első lesz, te is tudod – hajtottam le a fejem. Bár tény, hogy az elsőnek ilyennek kellett volna lennie.

- Dehogynem, ez lesz az első – fektettet le gyengéden.

Majd ő is mellém feküdt, és egy szempillantás alatt az ajkaimra tapadt. Először még csak lassan és gyengéden, majd amikor bebocsátást kért a nyelvével is, már vadabbul és hevesebben adta át magát az élvezeteknek, de én még a vadabb mozdulataitól sem ijedtem meg egy pillanatra sem. Az sem volt még csak hasonlítható sem azokhoz, akik eddig hozzám értek. A karjaimat a nyaka köré fontam, míg ő az ujjaival lassan végigfutott az oldalamon a combomtól egészen a törölköző tetejéig, amin ügyes mozdulattal oldotta ki a csomót, majd elszakadt tőlem, hogy végignézett a fedetlen testemen. Szégyenlősen kaptam az érzékenyebb testtájaim felé a kezeimet, de azonnal lefejtette őket a testemről, majd karjaimat összefogva a fejem fölött rám mosolygott.

- Gyönyörű vagy, nincs rajtad semmi szégyellnivaló – simította egyik kezét a mellemre.

Mire halk sóhajom volt a válasz. Újra megcsókolt, majd az ajkaival szép lassan kezdett egyre lejjebb haladni, hogy célba vehesse a nyakamat, majd az egyik keblemet tűntette ki a figyelmével, amíg a kezével a másikat masszírozta. Még soha nem éreztem ehhez hasonló kéjt. Még a kislábujjam is görcsbe rándult az érintésektől, és a csókoktól, pedig még csak a melleimnél tartott. Miután már szorosan összeszorítottam a lábaimat, és felhőtlenül nyögdécseltem, lassan tovább indult a köldököm felé, ami körül kis csiklandós köröket írt le, majd legnagyobb megdöbbenésemre megpuszilta a szemérmem felső hajlatát, mire a szemeim automatikusan kipattantak, és zihálva szegeztem rá a tekintetemet. Mesélt nekem anno Vera a szexről, de ilyesmit sosem említett a dologgal kapcsolatban.

- Csak engedd el magad – kacsintott rám Emmett.

Majd megpróbálta kicsit szétnyitni az összezárt combjaimat, de én csak megráztam a fejem. Mire elmosolyodott, majd ajkait lassan végighúzta a szemérmemen lentről felfelé, amennyire a testhelyzetem engedte, mire rajtam kellemes borzongás futott végig. Fáradhatatlanul ismételgette ezt a mozdulatot, egészen addig, ameddig a lábaim már nem bírták tovább a görcsös szorításomat, és elernyedtek. Minek következtében Emmett már el tudott helyezkedni a combjaim között. Majd olyasmit tett a nyelvével, amitől muszáj volt felsikoltanom, de jó értelemben, egyáltalán nem olyanban, mint ahogy azt a tapasztalataimból tudtam. A testem egyre jobban bizsergett, azután pedig egy hatalmas robbanásszerű pillanat után egy egész sorozat finom borzongás futott át a testemen.

- Te jó ég – ziháltam csukott szemmel. – Ez valami hihetetlen.

Ha valójában ilyen a testi kapcsolat, akkor ehhez fogható dolog nincs is a földön. Zihálva nyitottam ki a szemeimet, és azonnal szembetaláltam magam Emmett kaján vigyorával, majd éreztem a csípőmhöz nyomódni valamit. Kissé idegesen kukkantottam le, és pontosan azt láttam meg odalent, amire számítottam. Kedvesem már igencsak nagy vágyát. Azt hittem, hogy undorodni, vagy félni fogok tőle, de egyáltalán nem ez történt. Valószínűleg azért, mert Emmettől sem undorodtam, egy pillanatra sem. Kissé bizonytalanul mozdítottam meg a kezem a csípője felé, de ő csak mosolyogva megrázta a fejét.

- Az első együttlétünk szóljon főleg rólad, majd azután megmutatok neked mindent, amit csak érdemes tudni – nyomott puszit a számra. – Még mindig szeretnéd? – kérdezte aztán bizonytalanul. Én pedig bólintottam. – Egy bólintás kevés lesz, választ szeretnék hallani tőled – rázta meg a fejét.

- Én, igen, szeretném – nyögtem ki nagy nehezen. Mire fölém helyezkedett, majd a lábaimat a dereka köré kulcsolta, én pedig megéreztem a férfiasságát az ölemnél, mire azonnal összerándultam, és megszorítottam a vállait.

- Ne félj, én nem foglak bántani – nézett mélyen a szemeimbe.

- Nagyon fog fájni? – kérdeztem nagyot nyelve.

- Ha elengeded magad, akkor legfeljebb egy kicsit, vagy egyáltalán nem, csak tőled függ – válaszolta kedvesen. – Hunyd be a szemed – adta ki az utasítást. Aminek azonnal eleget tettem. – Figyelj a hangomra, csak én vagyok itt veled – suttogta a fülembe. Majd kellemes simogatást éreztem a legérzékenyebb pontomon, ami lassú ritmusban, fokozatosan gyorsult, míg Emmett folyamatosan nyugtató szavakat mormolt a fülembe, nekem pedig muszáj volt elégedetten felsóhajtanom az élvezettől. Egy pillanattal később pedig megéreztem őt magamban. Döbbenten pattantak fel a szemeim, és lepillantottam oda, ahol a testünk összekapcsolódott. – Fájt? – kérdezte aggódva.

- Nem, egyáltalán – mosolyogtam rá.

Nem hogy nem fájt, hanem hihetetlenül jó érzés volt, amikor óvatosan megmozdult. Majd folyamatos mozgásba kezdett. A lábaimat egy kicsit még szorosabban maga köré tekerte, mire a csípőm automatikusan felvette vele a ritmust, és hihetetlen pillanatokat okozott mindkettőnknek. Azután hirtelen hangos reccsenés ütötte meg a fülemet, majd egy másik, de egyáltalán nem tudott érdekelni, csak az érdekelt, hogy mennyire csodálatos érzés, ahogy Emmett és én egyszerre mozdulunk. Nem is tudnám megmondani, hogy meddig tartott ez a csodálatos évődés, míg végül hangos sikoly, és mélyről feltörő morgás vetett végett a mozgásunknak. Szorosan egymáshoz simulva lovagoltuk meg a gyönyör hullámait, és eszem ágában sem volt elengedni szerelmemet egy pillanatra sem, amikor hirtelen az ágyunk hangos reccsenéssel adta meg magát a szenvedély végével, és mi a földön kötöttünk ki az összetépkedett matracunkkal együtt. Emmett hangos nevetésbe kezdett, én pedig először idegesen haraptam az ajkamba, majd csatlakoztam kedvesem nevetéséhez.

- Szeretlek – csókoltam meg a romokon fekve.

- Én is téged, te kis vadmacska – vigyorgott rám.

- Miért lettem vadmacska? – kérdeztem döbbenten. Az ijedős kiscica jobban illett volna ehhez az első kísérlethez, azt hiszem. Bár ez egy tökéletes próbálkozás volt. Sőt.

- Széttörted az ágyunkat – vágta rá egyértelműen.

- Azért, azt hiszem, hogy te a kezed is benne volt a dologban – csóváltam meg a fejem nevetve.

- Ami azt illeti, előfordulhat – nevetett fel ő is. – Ha belegondolunk, ennek az ágynak már úgyis mindegy – fűzte még hozzá, majd újra mozgásba kezdett. Ezúttal már nem volt annyira óvatos, mint az előbb, de én egyáltalán nem bántam, sőt határozottan élveztem minden egyes szenvedélyes mozdulatot…

Történet szerelemről és családról - 78. fejezet

2011-03-04T12:12:00.000-08:00

A városban

(Esme szemszöge)

Határozottan imádtam a szerepjátékot, pedig nem is gondoltam volna magamról, hogy én valaha is ilyesmit fogok tenni a férjemmel. Egyszerűen fantasztikus volt. Még soha nem volt ilyen mámorító, játékos, vad, szenvedélyes, és mégis gyengéd, szerelmes éjszakánk. Még hogy megunják a házaspárok egy idő után egymást. Mekkora butaság. Csupán fel kell néha egy kicsit pezsdíteni a szexuális életet. Például Jersey úgy láttam, hogy határozottan tetszett eddig szerelmemnek. Viszont a következő kuckólátogatásra egészen mást tervezek. Jersey már volt sokszor. Most Michelle leszek, és azt hiszem, hogy előveszek néhány igencsak szédítő darabot a párizsi tartalékaimból. Vettem ott egy-két merőben félelmetes fehérneműt, amit még meg sem mutattam a férjemnek, mivel különleges alkalmakra tartogattam.

- Min jár a fejed, szépségem? – simított végig Carlisle a hátamon.

- Nem mondom meg – kuncogtam el.

- Oh, akkor már most tetszik az ötlet – nevetett fel szerelmem is.

- Tetszeni fog, az már biztos – bólintottam rá.

Magamban pedig már terveztem is a kunyhónk belsejének az tökéletes átalakítását, hogy harmonizáljon a gondolataimmal. Vörös árnyalatokra lesz szükség. Elhozom Carlisle számára a Moulin Rouge-t kicsiben. Ebben a mini változatban pedig én leszek a sztár, aki remélhetőleg kellőképpen elbűvöli az egyszemélyes közönségét.

- Efelől kétségem sem volt egy pillanatig sem – biccentett szerelmem. – Most viszont sajnos mennem kell – sóhajtott fel kissé szomorkásan. – Csodálatos volt a hétvége, édesem, de vár a munka. Sajnos ma egész nap bent leszek, ráadásul még éjszaka is ügyelnem kell a fiatal orvosokat, ami sok kávéval jár. Szegény szobanövényem már haldoklik a koffeinmérgezéstől – húzta el a száját egy pillanatra.

- Nézd a jó oldalát, inkább ő, mint te. Gondolj csak bele, sokkal rosszabbul éreznéd magad, ha neked kéne meginnod azt a rengeteg kávét. Ha már a nővérkék ilyen nagyon jól gondoskodnak a férjemről – morgolódtam egy kicsit. Nem tetszett nekem, amikor Carlisle-ra néztek. Komolyan mondom, levetkőztették a szemükkel. Nem is akarom tudni, hogy miket gondolhatnak, vagy milyen fantáziáik lehetnek a férjemről. Felháborító.

- Mintha némi féltékenységet hallanék a hangodban, kicsim – fordította maga felé az arcomat szerelmem.

- Ami azt illeti, hogy talán egy icipici kis féltékenység valóban van bennem, de az vesse rám az első követ, aki ezen őszintén meglepődik. Egy ilyen férjet nem lehet csak úgy elengedni a sok fürkésző, vágyakozó szempár közé – mondtam határozottan. – Nehéz egy ilyen férfi feleségének lenni, tudod? Mit meg nem kell tennem azért, hogy ne találj kivetnivalót a feleségedben?

- Ezt hogy érted? – döbbent meg Carlisle. – Te vagy a világ legszebb és legkifogástalanabb asszonya, akit csak a hátán hordott valaha a föld. Gyönyörű, okos, tehetséges, szexi, és csak az enyém – búgta a fülembe.

- Mondanám, hogy folytasd még, de akkor nem mennél dolgozni – nyeltem egy nagyot. Hm… milyen jó lenne leteperni most azonnal, de nem szabad. Nem foszthatom meg a kötelezettségeitől. Hiszen ő így boldog, és engem is boldoggá tesz a tudat, hogy olyasmivel foglalkozik, amit élvez és szeret.

- Sajnos tényleg mennem kell – puszilta meg a meztelen vállamat, majd kicsusszant alólam. Minek köszönhetően megcsodálhattam tökéletes testét, és még inkább rám tört a vágy, úgyhogy inkább gyorsan a fejemre húztam a takarót

- Mit csinálsz? – nevetett fel Carlisle, gondolom visszafordult felém.

- Felöltöztél már? – haraptam az ajkamba.

- Igen – vágta rá azonnal.

- Akkor jó – fújtam ki a levegőt, majd lehúztam a fejemről a takarónkat.

- Mi van veled, drágám? – ült le az ágy szélére kíváncsian.

- Nem tudom – ráztam meg a fejem.

- Ha ember lennél azt hinném, hogy hormonjaid játszanak veled – simított végig a hajamon. – Mivel azonban ez eléggé lehetetlen valami más lehet a háttérben.

- Emmett, Rose, hagyjátok már abba – morgott Edward újfent. – Miért kell egész nap nyalni-falni egymást? Ez azért már túlzás.

- Ne irigykedj, öcsi, inkább szerezz magadnak asszonykát – jött rögtön Emmett válasza.

Oh, talán ezért vagyok én is ilyen túlfűtött? Egész nap azt hallgatom, ahogy Emmett és Rose a szobában csókolózik, és kényezteti egymást. Még nem teljesedett be a szerelmük, de olyan szenvedéllyel élvezik a másik közelségét, amitől azt hiszem, hogy bármelyik vámpír könnyen kedvet kapna.

- Gyerekek – szóltam azért rájuk, miután végiggondoltam a helyzetet. A következő pillanatban pedig Edward kopogott be az ajtón, majd be is viharzott azonnal.

- Bocsi, anya, de ez már elviselhetetlen – fintorodott el Edward. – Nagy baj lenne, ha elutaznék egy kicsit? Csak egy hétre, hogy nyugalmam legyen. Szeretlek titeket, még Rose-t és Emmettet is, de kéne egy kis magány – magyarázkodott Edward.

- Menj csak, fiam. Mennyi pénzre lenne szükséged, hova szeretnél menni? – kérdezte Carlisle.

- Nincs szükségem pénzre, csak sátoroznék egyet a hegyekben. Semmi extra. Vadászat, olvasgatás. Ma még természetesen bemegyek Emmettel és Rosalie-val a városba, hogy biztosan ne legyen gond. Mikor érsz vissza a kórházból?

- Csak reggel jövök, éjszakás leszek – válaszolta szerelmem azonnal.

- Akkor holnap reggel indulok majd, megvárom, hogy hazaérj – biccentett Edward.

- Rendben van, fiam, menj csak, pihenj egy kicsit – egyezett bele szerelmem. Én viszont aggódni kezdtem. Mi lesz, ha megint eltűnik, mint akkor is? Nem akarom, hogy megint ne tudjak róla három évig, vagy ki tudja meddig semmit.

- Ígérem, hogy nem tűnök el, anya – mosolygott rám Edward. – Még egyszer nem kezdek nomád életmódba, efelől biztosíthatlak.

- Nem a nomád életmód miatt aggódom – sóhajtottam fel. – Hanem amiatt, hogy látom, hogy mostanában nem érzed jól magad itthon.

- Minden rendben, tényleg, csak egy kis csendre vágyok. Kiolvasnám a könyveimet, szereznék egy kis zenét, vadásznék egy jót. Ilyesmi. Egy hét múlva pedig itthon leszek, esküszöm. Nem kell miattam aggódnod – mondta határozottan.

- Én mindig aggódom, az anyáknak ez a dolga – motyogtam az orrom alá.

- Tudom, pedig nincs miért – mosolygott rám Edward.

- Megbeszéljünk még reggel, vagy be is jöhetsz hozzám a kórházba estefelé, ha gondolod – mondta szerelmem határozottan. – Most viszont tényleg mennem kell. Ne haragudjatok, de itt az ideje, hogy dolgozni menjek – ölelt még magához Carlisle. Majd gyengéd csókot nyomott a számra. Edwardnak pedig megpaskolta a vállát. – Sziasztok – mondta még kicsit hangosabban, hogy Emmett és Rose is észrevegyék, hogy éppen távozik.

- Szia – jött az egybehangzó válasz.

- Öhm… Emmett városi sétája után van kedved velem eljönni az árvaházba? – fordultam vissza Edward felé. – Van ott egy kislány, aki nagyon elzárkózott a többiektől. Nemrég került az árvaházba, de nem beszél, és nem is eszik. Aggódom miatta, és te talán tudsz segíteni, hogy mi történt vele – néztem fiamra kérlelőn.

- Rendben van, mehetünk – bólintott rá Edward. – Öltözz át, és lent megbeszéljük a dolgot – mondta még, majd egy szempillantás alatt eltűnt.

Jogos, hiszen egy szál hálóinget viseltem éppen. Bár abszolút megfelelt a jó ízlés minden kritériumának. Az alja térd alá ért, és a dekoltázsa sem volt túlságosan nagy. Éppen olyan, ami illett egy szenvedélyes feleséghez, és egy családanyához is. Az arany középút, az, amit minden nap próbálok a családomban is népszerűsíteni, több-kevesebb sikerrel. Ugyanis Emmett kötözködik, és Edwardnál előbb, vagy utóbb elszakad a cérna. Mégis boldog vagyok még akkor is, ha sokat vitatkoznak, mert láthatóan Edward egyre inkább kezd felengedni, ami már annyira hiányzott. Így könnyebb lesz magának párt találnia. Amíg begubózik, addig esélye sincs a boldogságra. Mindenesetre ez a kérdés sem ma fog megoldódni, de végül is, időnk van bőven. Inkább felöltözök, és gyorsan a nappaliba megyek, mert már Emmett és Rose is készülődik a nagy eseményre. Csak minden jól sikerüljön. Tudom, hogy Carlisle és Edward szerint már minden tökéletesen rendben van, és Emmett önuralma nagyon is jó, de azért izgulok. Mi lesz, ha a város közepén egyszer csak elveszti a fejét? Hárman vissza tudjuk fogni, az biztos, de akkor megint költöznünk kell, és hogyha a hír eljut a furcsaságainkról máshova is, akkor nagyon nagy bajban leszünk. Nem, ez butaság, Emmett tökéletesen helyt fog állni. Azután pedig elkezdhetik a viszonylag normális életüket Rosalie-val. Békében, és boldogan. Már alig várom, hogy ténylegesen is egy pár legyenek. Annyira különbözőek, és mégis úgy összeillenek. Gyorsan magamra vettem egy egyszerű hétköznapi darabot, és lesiettem a gyerekekhez, akik már odalent vártak. Emmet szokásához híven mosolygott, Edward a szemeit forgatta, nyilván fivére gondolataira egyfajta válaszként. Míg Rose a kanapén ült, és láthatóan nagyon is feszengett, ez tökéletesen látszott a görcsös tartásából is.

- Mi a baj, kedvesem? – ültem le mellé.

- Azt hiszem, hogy ideges vagyok. Nem korai ez még? Mármint, tudom, hogy már sokat gyakoroltak, és Emmett már nagyon is jól uralja magát, de azért egészen más, ha szinte testközelből érik az illatok – motyogta az orra elé.

- Nem tudja oldani, ne félj. Te leszel a legnagyobb visszatartó erő a számára. Ha fogod a kezét, akkor önmaga lesz végig. Ahogy Carlisle és Edward volt az én fonalam, ami vezetett, úgy te leszel Emmett számára a kapaszkodó. Nincs mitől tartanod, ő csak téged lát majd a városban is – simítottam végig az arcán.

- Tényleg így gondolod? – kérdezte felcsillanó szemekkel.

- Igen, teljesen biztos vagyok benne – mosolyogtam rá. – Akkor indulhatunk?

- Igen, készen állok – bólintott Rose, és Emmett mellett termett, hogy belekaroljon. Míg Edward nekem ajánlotta fel a karját, amit boldogan el is fogadtam.

Csendesen sétáltunk a város felé, és ahogy egyre közelebb értünk, mindenki egyre idegesebb lett, ez szemmel látható volt. Amikor megéreztük az illatokat mindannyian azonnal Emmettre pillantottunk, aki legnagyobb örömömre még mindig nyugodtan lélegzett, ami azt jelentette, hogy minden rendben van.

- Lazítsatok már egy kicsit, olyan, mintha temetésre mennénk, pedig most kezdődik az új életem. Örüljetek, hogy megint önmagam leszek emberek között is. Nyugi, nem tervezem, hogy csalódást okozok nektek – csóválta meg Emmett a fejét. – Hát így bíztok bennem? – morgolódott játékosan.

- Én bízom benned – simított végig Rose a karján.

- Ahogy én is – bólintottam rá, majd el is mosolyodtam. Azt hittem, hogy ő lesz idegesen, erre mi rettegünk.

- Lökött vagy, de annyira nem, hogy kiirts egy fél várost – paskolta meg a vállát Edward.

- Na, ez már jobban tetszik – vigyorodott el Emmett. – Tényleg jól vagyok, de izguljatok. Egy kicsit kapar a torkom, de tudom kezelni a helyzetet – mondta határozottan.

- Olyan büszke vagyok rád – nyomott egy puszit Rose az arcára.

- Ne izgulj, baby, majd behajtom a büntetésed, ha kettesben leszünk. Még hogy nem bízol meg bennem vakon – csapott Emmett a fenekére.

- Gyerekek, viselkedjetek – szóltam rájuk mosolyogva. Úgy tűnik, hogy minden aggodalom alaptalan volt.

- Emmett, koncentrálj, ahogy gyakoroltuk – mondta Edward határozottan.

- Rendben, semmi poénkodás, komoly vagyok – mondta, majd mély levegőket kezdett venni, ahogy beértünk a városka határához. Először még csak egy-két ember jött szembe velünk, azután pedig egyre több és több, de Emmett nagyszerűen állta a sarat. Meg sem rezdült, és egy pillanatig sem tűnt úgy, mintha el akarna csábulni. Már több, mint egy órája sétálgattunk a városban, amikor visszafogta a lélegzetét.

- Azt üzeni, hogy mára elég lesz – tolmácsolta Edward azonnal.

- Ez fantasztikus teljesítmény volt – mondtam elismerően, amikor már hazafelé sétáltunk.

- Köszönöm, nagyon igyekeztem – húzta ki magát Emmett.

- Annyira büszke vagyok rád – bújt hozzá Rosalie boldogan.

- Mondtam, hogy az leszel, cica, úgyhogy egy igazi, őszinte nagy mosolyt kérek – kapta fel Rose-t nevetve, amin muszáj volt elmosolyodnom.

- Boldogok – mosolyodott el Edward.

- Igen, én is úgy látom – mondtam boldogan. – Azt hiszem, hogy jó is lesz, ha kettesben hagyjuk őket, amíg meglátogatjuk az árvákat. Útközben vehetnénk némi csokoládét, és gyümölcsöt. Mindig viszek nekik valamit.

- Rendben, amit csak szeretnél – egyezett bele Edward azonnal.

- Emmett, Rose – szóltam még utánuk, mielőtt felértek volna a szobájukba.

- Igen? – fordultak vissza felém.

- Edwarddal itt hagyunk titeket egy időre, rendben? – kérdeztem mosolyogva. Nem igazán hittem, hogy hiányolnának majd minket.

- Persze, menjetek csak – kapta fel Rose-t Emmett, majd eltűntek a szobájukban.

- Mint a tinédzserek – kuncogtam fel. Majd el is csendesedben, mert láttam, hogy Edward milyen vágyakozó pillantást vetett utánuk. Ugyan csak egy pillanatra ingott meg az álarca, én mégis észrevettem, hogy egyértelműen vágyakozik egy társra, akivel boldog lehet.

- Jól vagyok, anya, ne aggódj – simított végig a karomon. – Induljunk az árvaházba, a kicsik már biztosan epekedve várják a legjobb barátjukat.

- Rendben, menjünk – mosolyodtam el.

Nem akartam feszegetni a témát, ha ő nem akarja, és tényleg már egy kicsit késésben voltam a szokásos indulási időmhöz képest. Öt perc múlva már újra a városban voltunk, és egy édességboltban pakoltuk tele a szatyrokat. Edward csak fintorogva nézte, hogy mit művelek, mert fogalma sem volt róla, hogy honnan tudom, hogy melyik édesség a finom. Pedig a válasz egyszerű volt, hiszen a gyerekek arcán és reakcióikon tökéletesen látszott az árvaházban, hogy melyik finomság ízlett nekik a legjobban. Úgyhogy egy nagy szatyor mogyorós édességet vettem, mindenféle szárított gyümölcsöt, és egy nagy adag savanyú cukorkát. Az eladónő, mint mindig hálásan mosolygott, mikor fizettem, és egy egész kiló cukorkát adott ajándékba. Hálásan megköszöntük, majd átmentünk a gyümölcsárushoz, ahol hasonló pusztítást végeztem az egész bodegában. Szegény Edward úgy nézett ki, mint egy málhás szamár, de elnézően mosolygott rám. Tudta, hogy ezzel a néhány szatyorral mennyi boldogságot okozhatok a gyerekeknek, akik minden héten alig várnak rám. Edward még nem tudja, de ma igazi sztár lesz a kicsik körében, ugyanis mindig nagyon kíváncsiak az új arcokra. Nem sokkal később már az árvaház előtt álltunk, és én mosolyogva néztem a fiamra.

- Felkészültél? – kérdeztem mosolyogva.

- Azt hiszem, hogy elbírok velük – csóválta meg a fejét nevetve.

- Akkor nyitom az ajtót – tártam szélesre a játszószoba duplaajtaját.

Mire a kicsik mind a hang irányába kapták a fejüket, majd sikongatni, és örvendezni kezdtek, amikor megláttak, és azonnal felénk kezdtek szaladni.

- Esme – ölelgettek meg, mind. Akik pedig nem fértek hozzám kíváncsian álldogáltak Edward előtt.

- Te ki vagy? – kérdezte az egyik cserfes kislány.

- Esme fia vagyok, már biztos hallottatok rólam.

- Ezek szejint, te vagy Edwajd – bólintott rá egy másik kicsi.

- Úgy van – bólintott rá fiam azonnal. Majd leguggolt a gyerekekhez, és osztogatni kezdte az édességet, és gyümölcsöt velem együtt. – Ő lesz a kis barátod, ugye? – kérdezte Edward kíváncsian. Majd a sarokban ücsörgő kislányra mutatott. – Nem jött ide se édességért, se gyümölcsért, és meg sem mozdul, csak mered maga elé.

- Igen, ő az – bólintottam rá. – Hallasz valamit a gondolataiban, amiből kiderülhet, hogy mi a baj vele? – kérdeztem reménykedve.

- Egyelőre semmit, de egy kicsit közelebb megyek hozzá, és talán ha kérdezgetem, akkor gondol olyan dologra, amiből kiderül, hogy mi a baj – ajánlotta a lehetőséget.

- Jó ötlet – bólintottam rá. Mire fiam egy alma, egy körte és egy mogyorós csoki kíséretében elsétált a kislány felé.

- Szia – ült le mellé Edward. – Értem, akkor csendben leszünk, és csak ücsörgünk itt. Itt maradhatok veled? Csak bólints, hogyha benne vagy – mosolygott rá kedvesen. Mire a kislány félszegen biccentett egyet. – Köszönöm. Mondd csak, szereted az almát, a körtét, vagy a mogyorós csokit? Vagy esetleg mindegyiket? Vedd el, amit szeretsz, és egyél egy kicsit – nyújtotta felé az ennivalót kedvesen. A kislány viszont csak megrázta a fejét, és elfordult. – Nem vagy éhes? – kérdezte fiam. Mire a kicsinek egy könnycsepp hullott le a szeméből. Már hogyne lett volna éhes, amikor már napok óta nem evett semmit. – Miért nem akarsz enni? – kérdezte a kicsitől, aki erre már végérvényesen sírva fakadt. – Oh, sajnálom, Emma – húzta az ölébe a kislányt. – Tudod, nekem is meghaltak az igazi szüleim, de kaptam helyettük egy másik szerető családot. Nézz csak Esmére, ő lett az anyukám. Neked is lehet még egy másik anyukád, akit szerethetsz, és aki szeretni fog téged. Nem lesz ugyanolyan, de mégis jó lesz, de ehhez nem szabad magad halálra éheztetned. Tudod, hogy mit érezne az anyukád, hogyha így, kislányként mennél utána? Tudod, hogy mennyire fájna neki, hogy nem éltél, nem voltál boldog, nem alapítottál családod, akiknek mesélhetnél róla, hogy milyen csodálatos anyukád volt? Nagyon szomorú lenne, igaz? – simogatta meg a kislány, mint kiderült Emma haját.

- Tudom, de olyan rossz nélkülük – pityergett tovább a kicsi.

- Igen, ezt megértem, de tudom, hogy egyszer könnyebb lesz, bízz bennem – fordította a kislány arcát maga felé.

- Megígéred? – kérdezte Emma kétségbeesetten.

- Igen, megígérem – mosolyodott el Edward. – Szóval, alma vagy körte? A csokit majd egy rendes ebéd után kapod meg.

- A körte a kedvencem – nyúlt a kislány a gyümölcs után.

Majd amikor megkapta megtörölgette a ruhájában, majd hatalmasat harapott bele, én pedig elmosolyodtam, majd kiszaladtam a konyhába, hogy kérjek egy adag főtt ételt Emma számára. Szegénykém egész délután csak tömte magába az ételt, és mindezt Edward ölében volt csak hajlandó megtenni, miközben fiam arról mesélt neki, hogy hogyan lesz egyre könnyebb az idő múlásával. Este pedig már félig alva hagytuk ott a gyerekeket, akik között végre Emma is megtalálta a helyét. Boldogan és büszkén lépdeltem a fiamba karolva, aki ma önzetlenül segített egy kislányon…

Történet szerelemről és családról - 77. fejezet

2011-02-25T12:25:00.000-08:00

Éjszakai kiruccanás

SZIASZTOK! AZT HISZEM, HOGY ERRE A FEJIRE MÁR SOKAN VÁRTATOK. NOS, AZT HISZEM, HOGY MEGÉRTE A SOK MUNKÁT, MERT SIKERÜLT IGENCSAK SZENVEDÉLYES FEJIT ÍRNOM NEKTEK. SZÓVAL ERŐTELJESEN 18+, CSAK SAJÁT FELELŐSSÉGRE. PUSZI, DRUSILLA

(Carlisle szemszöge)

Nevetve futottam Esme után, mint valami hormontúltengett tinédzser, akivel éppen incselkedik a szerelme. Mennyit láttam ilyesmit, amikor még egyedül voltam. A párok üldözték egymást az erdőben, és boldogan kacarásztak közben. Mennyit vágytam rá évszázadokon át, hogy egyszer majd én is játszhassak a kedvesemmel, és szerethessem. Sosem voltam irigy természet, de azokat igenis mindig irigyeltem, akik boldogan, és rajongással ölelhették magukhoz a szeretett nőt. Pontosan olyan nőre vágytam mindig is, mint Esme. Mi sem bizonyítaná jobban, hogy nem veszett el a lelkem, mint az a tény, hogy nekem ajándékozták őt. Ha ekkora jutalmat érdemeltem ki, akkor annyira nem lehetek rossz lélek.

- Úgysem fogsz meg – kuncogott szerelmem a hátam mögül, és hirtelen egy teljesen másik irányba fordult, és arra szaladt tovább.

Hogyan került mögém? Hiszen az illata egész végig más irányba terelt. Oh, a kis hamis. Összevissza hagyott nyomokat az erdőben, amíg én a kádat szereltem, azért van mindenhol az ő édes aromája az orromban. Hát, ha tényleg nagyon szeretne játszani, akkor én készséggel megadom neki a lehetőséget. A végén úgyis hagyja magát elkapni, hiszen pontosan úgy vágyik rám, mint én őrá.

- Rossz kislány – mordultam fel szelíden, amikor megint incselkedve kifordult a karjaim elől.

- Ma éjjel meg kell dolgoznod értem – szaladt el megint egy másik irányba.

- Ha elkaplak, akkor lesz, ne mulass – álltam meg nevetve.

Majd behunytam a szemeimet, és erősen koncentrálni kezdtem, mintha vadásznék. Csak ezúttal a szerelmem volt a célpont, akit el kellett csípni.

- Ha elkapsz, akkor azt teszel velem, amit csak akarsz – csilingelte szerelmem.

- Vigyázz, hogy mit ígérsz – csóváltam meg a fejem. Sosem tennék olyasmit, amivel kapcsolatban nem lennék benne biztos, hogy ő is akarja. Bármennyire is vágynék rá.

- Ez egy teljesen komoly ajánlat volt – jelent meg tőlem nagyjából tíz méterre abban a gyönyörű régimódi fűzőben, amit nemrégen pedzegetett, hogy szeretne benne szerepjátékot játszani.

- Hűha – villantak meg a szemeim. – Egyszerűen gyönyörű vagy, édesem – ámultam el. A fűző tökéletesen kiemelte Esme karcsú, formás alakját, és csodálatos telt kebleit. A szoknyája az egyik oldalon egészen a földig lógott, míg a másik oldalán fel volt kötözve egészen combközépig, hogy az egyik formás lába kivillanjon minden egyes mozdulatnál, ezzel sejtelmességet kölcsönözve kecses mozgásának. Gyönyörű, gesztenyeszínű haja pedig lágyan omlott le a vállán.

- Köszönöm, te sem panaszkodhatsz – kacsintott rám. Esme rám kacsintott? Most pajkos kislányt játszik?

- Mit csinálsz? – húztam fel a szemöldököm.

- Na de, uram, azt hittem, hogy minden vágya az, hogy játsszon velem egy kicsit – kuncogott fel.

- Nem tagadom, hogy így vagy, asszonyom – szálltam be a játékba.

- Kisasszony – vágta rá azonnal.

- Oh, elnézést kérek, kisasszony – javítottam ki magam azonnal. – Szabad megtudnom a becses nevét? – kérdeztem, mire kedvesem arcáról lefagyott a mosoly, és heves gondolkozásba kezdett.

- Talán még a nevét is elfelejtette hirtelen? – mosolyodtam el gonoszan.

- Nem, a nevem mindig attól függ, hogy éppen hogyan szeretnének szólítani – rántotta meg a vállát hetykén. Szép hárítás, igazán szép. Pedig azt hittem, hogy most megfogtam, de a jelek szerint mégsem.

- Na és, ha én az igazi nevén szeretném szólítani a kisasszonyt? – kérdeztem kíváncsian.

- Akkor azt is megteheti – termett előttem, és kihívóan végigsimított a mellkasomon. – Vagy szólíthat kedvesemnek, szerelmemnek, vagy akár Esmének is. A második nevem pedig Anne, ha az tetszene jobban az úrnak.

- Mind a négy lehetőség igen csábító – fontam a dereka köré a karjaimat.

- Csábító, hogyha tud követni a meglepetés helyszínéig – csusszant ki megint a karjaim közül, és ismét futásnak eredt.

- Mit csináltál, kicsim? – kiáltottam utána.

- Meglátod, hogyha tudsz odáig követni – kacagott fel. Hm… még sosem volt ilyen kis pajzán, de ez határozottan tetszik.

- Gonosz volt téves nyomokat hagyni szét az erdőben – mondtam határozottan. Így sokkal nehezebb lekövetni, mint egyébként lenne.

- A szép dolgokért meg kell dolgozni, uram – jött azonnal a válasz.

- Ezzel a ténnyel nem tudok vitatkozni – sóhajtottam fel.

Bár Esméért bármit hajlandó lennék megtenni, az, hogy éppen üldöznöm kell őt kifejezette üdítő tevékenység. Egyébként is nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy mit forgat abban a csinos kis fejében, mert, hogy készült valamivel az elképesztően vadító ruhán kívül is, az egészen biztos. Csak azt nem tudom, hogy mi lehet a meglepetés, de végül is, hamarosan meg fogom tudni, hogy mi az a titok, amiért az erdőnek egészen a mélyére jövünk, vagy nem is biztos, hogy az erdőben van, mert lassan már félúton járunk a vége felé.

- Mindjárt ott vagyunk, és ha nem kap el, akkor erről a szép éjszakáról bizony lemarad, uram – nevetett Esme.

- Majd adok én önnek, kisasszony – kapcsoltam gyorsabb tempóra.

Nem sokkal később pedig elkaptam kacagva menekülő szerelmemet. A látványtól pedig, ami elém tárult, egyszerűen megszólalni sem tudtam. Egy takaros kis ház állt az erdő szélén. Apró volt, de nagyon szép, pontosan olyan, ahová el lehet vonulni egy kis időre egyedül, vagy kettesben, hogyha szeretne valaki.

- A miénk – nézett rám Esme csillogó szemekkel.

- Honnan tudtad meg, hogy ez a kis házikó itt áll? – kérdeztem kíváncsian.

- A nagyház tulajdonosáé volt, amint megvettünk. Amikor megbeszéltem vele a részleteket, akkor kérdezte, hogy nem szeretném-e megvenni ezt a kis házikót is hozzá. Én pedig úgy döntöttem, hogy jó lesz nekünk.

- Azt hiszem, hogy ez egy nagyon jó döntés volt, kisasszony – tértem vissza a játékunkhoz. Majd egy határozott mozdulattal a karjaimba emeltem szerelmemet.

- Itt tölthetjük az éjszakát, uram, ha van kedve – mondta kihívóan.

- Ami azt illeti éppen kérni akartam – csókoltam meg szenvedélyesen.

Majd nagy nehezen megtalálva a kilincset berontottam édes terhemmel a faházba. Körülnézni sem volt időm, és az ingem már repült is a legközelebbi bútor felé, a nadrágom pedig egy szempillantás alatt a bokámnál landolt, az alsómmal együtt. Kedvesem pedig hevesen hozzám igazította magát, és azonnal magába fogadott. Nem tudtam mire vélni ezt a hirtelen jött hevességet, de nem is tettem szóvá, mert éppen mással voltam elfoglalva. Úgyhogy szerelmemet csak egy határozott mozdulattal a falhoz nyomtam, majd lábait a derekam köré tekerve meg is tartottam, hogy ne kelljen lábujjhegyen ágaskodnia, és felvettem a heves ritmust, amit diktált. Néhány mozdulattal később pedig egyszerre kiáltottunk fel a gyönyör mámorában. Talán még sosem voltunk ennyire gyorsak, és hevesek, de ennek az élménynek is megvoltak az előnyei. A teljes bizalom egyértelmű jele volt Esme heves, és gyors támadása. Azt jelenti, hogy többé akkor sem fog egy kicsit sem megijedni, ha esetleg valamivel hevesebben kívánom meg, mint általában. Bár ennél jobban már nem lehet vágyni egy nőre, legalábbis ez a meggyőződésem. Miután egy kicsit visszanyertem a józan eszem, Esmével a karomban indultam el az ágy felé, és kényelmesen elhelyezkedtem rajta, míg szerelmem azonnal a mellkasomhoz simulva karolta át a derekamat, viszont makacsul nem nézett rám, amit nem tudtam mire vélni.

- Elég ügyetlen próbálkozás volt, igaz? – motyogta nem sokkal később.

- Mire gondolsz? – kerekedtek ki a szemeim. Én inkább a vad, heves, szenvedélyes, elképesztő jelzőket használtam volna. Ráadásul szerintem elképesztő volt ez az egész kis játék.

- Erre a szerepjátékos kísérletre – pislogott fel rám zavarban. Volt egy olyan érzésem, hogy el is pirulna, ha még képes volna rá. – Nem voltam túl felkészült, és ügyes. Semmi pillanat alatt zavarba hoztál, amikor megkérdezted a nevem. Nem készültem álnévvel, és hirtelen nem jutott eszembe semmi, csak a saját nevem, ami elég gyenge kísérlet az én olvasatomban.

- Azt hiszem, hogy ez az egész, egy fantasztikus első kísérlet volt, ha engem kérdez a kisasszony – simítottam végig a vállán. – Talán csak annyi volt a baj, hogy túl kevés ruha került le kegyedről. Sőt, egy árva ruhadarab sem lett a padló, vagy a szék vendége.

- Önön is rajta maradt a nadrágja – kuncogott fel.

- Igen, de csak a cipőm miatt, ami nem hagyta, hogy kilépjek belőle – vágtam rá azonnal.

- Szóval, tetszett a játék? – villant rám a tekintete.

- El se tudod képzelni, hogy mennyire – nyomtam gyors puszit az ajkaira. – Főleg a vége, és az üldözés része, tehát tulajdonképpen az egészet imádtam – cirógattam meg megint a vállát.

- Nekem is tetszett, főleg, hogy életemben először jártam túl az eszeden a hamis illatnyomokkal – húzta ki magát büszkén.

- Valóban nagyon ügyes gondolat volt, de azért elkaptalak – mondtam elégedetten.

- Csak azért, mert hagytam magam elkapni – nézett rám komolyan. Édes volt, ahogy felhúzta a kis pisze orrát.

- Ez is bizonyítja, hogy milyen ellenállhatatlan és jó férj vagyok – incselkedtem vele.

- Ha ilyen elbizakodott vagy, akkor legközelebb talán nehezebb préda leszek – mondta tetetett morcossággal.

- Hm… préda? – mosolyodtam el. – Tudod, egyes lények nagyon lassan cserkészik be az áldozatot, viszont, hogyha megvan, akkor is csak finoman és komótosan teszik az áldozatukká – fordítottam a hátára.

Majd fölé gördültem, és a hajába túrva finoman hátrahúztam a fejét, hogy a célba vehessem az érzékeny nyakát. Mindig is imádta, amikor a nyakát kényeztettem, főleg a kis gödröcskét a nyaka és a kulcscsontja közti találkozásnál.

- Akkor most te vagy a vad, én pedig az áldozat, aki észre sem veszi, hogy igába hajtják? – kérdezte miközben élvezettel túrt bele a hajamba.

- Ez a tervem – motyogtam a füle mögötti puha bőrnek. – Mit gondolsz, van esélyem?

- Csak akkor tudhatjuk meg, ha próbálkozol, hátha sikerül – hajtotta hátra még jobban a fejét, hogy teljesen hozzáférhessek.

- Majd nagyon igyekszem – mondtam komolyan.

Majd nyelvemmel elindultam a két keble közötti völgyecske felé, miközben türelmesen bontogattam rajta a feszes fűzőt, amit legszívesebben eltéptem volna jelen pillanatban, de mi nem vagyunk azok a rombolós fajták, ha ruháról van szó. Habár volt már rá példa, de akkor miben jönne haza kedvesem? Egyébként is, ezt a darabot, még sokszor szeretném rajta látni. Ráadásul azt kell, hogy mondjam, hogy mostantól komolyan áldani fogom az elől is befűzhető darabokat, így sokkal egyszerűbb kibontogatni, mint amikor szerelmem hátán van a zsinórja.

- Jó úton haladsz – sóhajtott fel, amikor a fűzőt és a felsőt is egyszerre csúsztattam le róla.

Majd a kis gombocskát a keble közepén finoman a fogaim közé csippentettem, és ingerelni kezdtem. Esme szinte azonnal megvonaglott az érintéstől, és kezeivel a vállamba markolva próbálta egy helyben tartani magát. Imádtam azt a halk nyöszörgő hangot, ami ilyenkor feltört kedvesem torkából, és halk elfojtott sikolyait, amellyel tetszését fejezte ki a kényeztetés iránt, de eszemben sem volt nem megízlelni őt mindenhol, ezért ajkaimmal lassan a másik keble felé vettem az irányt, hogy azt a gyönyörű halmot is kitűntethessem a megérdemelt figyelemmel. Már a köldökénél jártam az ajkaimmal, és nedves köröket hagytam körülötte, amikor elkezdtem meglazítani a szoknyáját, hogy attól is megszabadíthassam. Az anyag gyorsan és engedelmesen adta meg magát, szerelmem pedig kissé megemelte a csípőjét, hogy megkönnyítse a dolgomat. A szoknyának menni kellett, viszont a bugyit eszem ágában sem volt levenni róla. Az imént is hatalmas izgalommal töltött el, ahogy csak félrehúzta, de nem vette le. Volt valami elsőalkalmas bája az egész helyzetnek. Nem tudom pontosan, hogy miért, de felizgatott a tudat, hogy rajta marad a fehérnemű, és csak félre fogom húzni az útból az apró anyagot. Szerettem volna, ha a mai éjszakánk különleges, és újdonságokkal teli lenne, ezért miután félrecsúsztattam a fekete csipkét szerelmem legérzékenyebb pontjáról először finoman megsimogattam, és apró köröket írtam le rajta, amik nagyon jól szoktak esni kedvesemnek. Majd egyik ujjamat lassan elmerítettem kívánatos testében, míg ajkaimmal rátaláltam az apró pontocskára, ami fokozta a gyönyört csodálatos feleségem testében. Kínzóan lassan mozgattam ujjamat, és nyelvemet, hogy minél jobban elnyújtsam számára a percet. Azt akartam, hogy minél lassabban érje el a gyönyör kapuit, mert akkor annál nagyobb lesz az élvezet, ami ott vár rá.

- Carlisle, kérlek – markolt Esme az ágykeretbe, hogy megkapaszkodhasson valamiben.

- Nem-nem – motyogtam felpillantva rá egy pillanatra. – Nem fogok kegyelmezni – mondtam határozottan. Majd visszatértem az előző tevékenységemhez, hogy el ne vesszen a pillanat, amire szerelmem már oly nagyon vágyott.

- Ezt még kamatostul fogod visszakapni – nyöszörögte, majd a teste vonaglani kezdett. Néhány pillanattal később pedig kéjesen sikoltozni kezdett, miközben elérte a beteljesedést. Boldog mosollyal az arcomon figyeltem pihegő kedvesemet, aki behunyt szemmel lovagolt a gyönyör hullámain. Mellé feküdtem, és finoman cirógattam, amíg ki nem nyitotta a szemét.

- Jó volt? – simogattam meg az arcát.

- Az nem kifejezés – mosolygott rám kissé még zihálva. – Most viszont te jössz – simított végig a mellkasomon, egészen addig, amíg el nem kaptam a kezét.

- Bizony, hogy én jövök – gördültem fölé. – Persze, csak ha nem fárasztottalak ki túlzottan.

- Azt hiszem, hogy még nem vagyok annyira fáradt, hogy visszautasítanám az ajánlatot – markolt a fenekembe, ami eléggé váratlan mozdulat volt, de határozottan tetszett a helyzet.

- Ez esetben, messze még a reggel – mosolyodtam el.

Majd egy lágyan magamévá tettem kedvesemet. Aki egy hirtelen mozdulattal fölém gördült, hogy lassú ringatózásba kezdjen. Az utóbbi időben a jelek szerint nagyon is kedvére való ez a póz az én legnagyobb örömömre is, mivel imádom nézni a tökéletes idomait szeretkezés közben. Egyszerűen ellenállhatatlan, ahogy dús keblei a mozgásával megfelelő ütemben hullámzanak, ahogy a csípője az enyémnek feszül, és ahogy kezeivel a mellkasomon támaszkodik.

- Annyira szép vagy – simítottam végig a nyakán át, egészen a derekáig. Majd kezeimet melleire simítva finoman masszírozni kezdtem, hogy fokozhassam az élvezetét. Mire egy kicsit gyorsabb tempóra váltott. Majd, mintha csak észbekapott volna megint lelassította a tempót. – Most te vagy kegyetlen – ragadtam meg a csípőjét, hátha gyorsíthatok egy kicsit a mozgásán.

- Mondtam, hogy még vissza fogod kapni, most én nem kegyelmezek – mosolyodott el egy pillanatra.

Majd megragadta a kezeimet, és felhúzott magához. Azonnal kezeim közé fogtam az arcát, és lágyan csókolni kezdtem, azután pedig egyre hevesebben, egészen addig, amíg bebocsátást nem engedett az ajkai között. Amint a nyelvem elérte az övét mindketten elégedetten sóhajtottunk fel. Hogy feleségem eszét vesztve kezdje el ringatni magát gyorsabb ritmusban a legnagyobb örömömre. A kezeimet az arcáról kiindulva lecsúsztattam a derekára, majd finoman feneke alá nyúlva segítettem neki a mozgásban. Esme megint lassítani próbált néhány mozdulat után, de ezúttal nem hagytam neki. Szorosan magamhoz öleltem, majd hátradőltem, és egy gyors mozdulattal fölé gördültem.

- Hé – szakadt el az ajkaimtól panaszosan. – Csak akkor vagy türelmes, ha engem kínzol?

- Sajnálom, legközelebb alávetem magam minden egyes kínzó módszerednek. Esküszöm – hallgatattam el egy csókkal. Majd még hevesebb mozgásba kezdtem, és néhány órának tűnő perc után ismét elért minket a beteljesülés. Vámpír létemre szinte fáradtan hanyatlottam kedvesemre, miközben ott simogattam, ahol csak elértem, ahogy ő is engem. – Szeretem az ilyen éjszakákat – csókoltam bele a nyakába.

- Akárcsak én – túrt bele a hajamba, hogy gyengéden maga felé fordítsa az arcomat. – Iktassunk be néha egy kis kiruccanást ide – harapott az ajkába.

- Igen, szerintem is – egyeztem bele azonnal. Majd legördültem kedvesemről, és a mellkasomra húztam.

- Mennyire normális az, hogy szinte már fáradtnak érzem magam? – emelte fel a fejét hirtelen, hogy a szemembe nézzen. – Mi a diagnózisod a helyzetemre?

- Az, hogy kellőképpen kifárasztottam a kedvesemet – villantak meg a szemeim.

- Azt hiszi, uram? – kérdezte pajkosan. Ajaj, visszatért az este eleji kis fény a szemeibe. Ez jelen helyzetben csak jót jelenthet.

- Talán nem így van, kisasszony? – rántottam magamra.

- Az csakis öntől függ – rántotta meg a vállát nemtörődöm módon.

- Mitől is? – kérdeztem döbbenten.

- Hogy annyira fáradt-e, hogy ma már ebből nem lesz semmi, vagy… - hagyta félbe a mondatot.

- Vagy – tepertem le az ágyra, és a karjait a feje fölé szorítva ismét a combjai közé helyezkedtem. – Nagyon pimasz lettél a kis játékunk ürügyén – mosolyogtam rá.

- Nem értem, hogy miről beszél, uram – sóhajtott fel értetlenül.

- Maga egy hihetetlen nő, kisasszony – csóváltam meg a fejem.

- A nevem, Jersey – kacsintott rám. – Azt hiszem, hogy egy ilyen éjszaka után legalább a nevem megtudhatja – harapott az ajkába.

- Elképesztő vagy – simítottam végig a gesztenyebarna tincsein.

- Igyekszem – kuncogott fel. Majd elhallgatatott egy csókkal…

Történet szerelemről és családról - 76. fejezet

2011-02-18T00:36:00.000-08:00

Beilleszkedés

(Carlisle szemszöge)

Már nagyon ideges voltam amiatt, hogy képesek leszünk-e visszafogni Emmettet, ha esetleg nekiindulna a városnak. Ez lesz vele az első kísérletünk, és hiába tartozik már egy ideje közénk, az ereje sokunkkal ellentétben nem sokat csökkent. Valószínű, hogy mivel Emmett már emberként is nagyon erős volt, így vámpírkorába ezt a képességét hozta magával.

- Oké, akkor most mit fogunk csinálni? – nézett rám kérdőn legújabb családtagunk, amikor megálltunk.

- Első körben vadászol egyet – válaszoltam higgadtan. – Van néhány medve a környéken.

- Nincs huszonnégy órája, hogy vadásztam – állapította meg. – Hogy fejlődik az önuralmam, ha állandóan vadászom?

- Egyelőre az a fontos, hogy ne legyél szomjas, amikor kísérletezni kezdünk az önuralmaddal. Ezer illatot fogsz érezni, és el fogsz csábulni, akármennyire is erős jellem vagy – magyarázta komolyan.

- Rendben, akkor elkapok néhány macit – bólintott rá, majd azonnal az illat után vetette magát. Közben Edward és én is vadásztunk egyet, hogy legyen erőnk Emmett ellen. Nem telt bele egy órába, és már túl is voltam a vadászaton, ahogy fogadott fiaim is.

- Felkészültél? – kérdeztem Emmettre nézve.

- Nem tudom, hogy milyen lesz a helyzet, úgyhogy gondolom felkészültem. Próbáljuk meg, és reménykedjünk – mondta Emmett határozottan.

- Rendben, akkor Edward, tudod a dolgod – néztem rá fiamra.

- Persze, részemről kezdhetjük – biccentett Edward, és koncentrálni kezdett. Majd én is felvettem a harci állást, hogy el tudjam kapni, ha előrelendülne.

- Emmett, akkor most elindulunk északi irányban, és úgy egy kilométer után megállunk – adtam ki az utasítást. – Kövessetek – fűztem még hozzá, és azonnal futásnak eredtem. Tisztán hallottam, hogy a fiaim is követnek, úgyhogy nyugodtan futottam. Majd a város előtt egy jó kilométerrel megálltam, és a fiúk is követték a mozdulatot. – Jól van, most pedig végy mély levegőket – adtam ki a következő utasítást. Mire ő engedelmesen nagyokat kezdett szippantani a levegőből.

- Érzel valamit? – kérdeztem kíváncsian.

- Még nem nagyon – rázta meg a fejét Emmett.

- Menjünk egy kicsit közelebb – ajánlotta Edward.

- Rendben, de csak párszáz métert – bólintottam rá. – Gyere, Emmett – mondtam határozottan. Ő pedig követett. – Akkor most vegyél még egy mély levegőt.

- Oké – szippantott mélyet ismét. Majd állatias morgás tört fel a mellkasából, és azonnal meg is indult volna a város felé, ha Edward nem kapcsol gyorsan, és el nem kapja.

- Carlisle, gyorsan, nem bírom sokáig tartani – kiáltott Edward.

- Itt vagyok – termettem előttük. Azután pedig nagy nehezen elvonszoltuk Emmettet a tűzvonalból. – Ez így nem lesz jó – ziháltam, amikor elég távol értünk az illatok forrásától.

- Sajnálom – hajtotta le a fejét Emmett.

- Ez normális reakció az esetedben. Elég sok ideje nem hagytunk már emberek közelében lenni, mert nem bírtunk volna visszafogni. Most viszont már meg tudjuk akadályozni egy ideig, hogy eljuss az emberekhez. Csak talán egy kicsit gyorsan hagytuk, hogy elébe menj a dolgoknak. Próbáljuk meg először csak egy kicsit közelebb – javasolta Edward. – Gyere utánam, és állj meg ott, ahol én – mondta határozottan Emmettnek. – Apa, te maradj mögötte, minden eshetőségre. Ha mozdulni próbál, azonnal kapd el – nézett rám.

- Jó ötlet, fiam – bólintottam rá. Én is ezt javasoltam volna, ha Edward nem előz meg.

- Hát nem tudom, az előbb kis híján nekiestem az új lakhelyünknek – fintorodott el Emmett.

- Sajnos ezzel mindenki így van az elején. Ha hiszed, ha nem, még Rose és Esme is igen nehezen élte meg az első próbálkozásokat. A hibák ilyen fiatal korban elkerülhetetlenek a fajtánknál. Még nekem is volt olyan pillanatom az elején, amikor meginogtam, és nagyon nehéz volt otthagynom valakit, hogy táplálkozzak belőle – magyaráztam csendesen. – Nem szabad feladni, és egyszer már tökéletesen fog menni, ahogy mindenkinek közöttünk. Úgyhogy gyerünk. Második kísérlet. Vegyél még levegőt – adtam ki az utasítást.

- Legyen – sóhajtott fel Emmett. Majd engedelmesen mély levegőket kezdett venni. A szeme azonnal elfeketedett, és újra morgás tört fel a mellkasából, de ezúttal kevésbé volt vad. Talán másodszorra már próbálta kontrollálni a cselekedeteit.

- Fogd le, gyorsan – kiáltott fel Edward. Én pedig azonnal Emmetthez csapódtam. Aki valóban előre akart lendülni. – Hátra – feszült neki Edward is a hatalmas testnek. Majd némi küzdelem árán sikerült kituszkolnunk ismét Emmettet a veszélyzónából.

- Most már jobb volt – mondtam büszkén.

- Hát legfeljebb egy szemernyit – húzta el a száját legújabb családtagunk.

- Az is számít az elején – bíztatta Edward is.

- Újra – mondtam határozottan. Mire Emmett engedelmesen elindult megint. Edward pedig beállt ugyanoda, ahol az előbb volt, hogy ismét lefoghassa testvérét, ha szükséges. – Mély levegőt – szóltam rá komolyan.

- Jól van, egy pillanat – masszírozta meg Emmett az orrnyergét. Még egész létezése során nem láttam ennyire komolynak.

- Csak nyugodtan, nem engedjük meg, hogy bárkiben is kárt okozz – mondtam nyugtatóan.

- Tudom, de akkor is szörnyű, amikor ellepi az agyamat az őrület, és nem én parancsolok a testemnek – mondta kissé idegesen.

- Nézd, Emmett, pontosan tudom, hogy ez mennyire félelmetes, és nehéz egy vámpír életében, de meg tudod csinálni. Tudom, hogy képes vagy rá, és bízom benned, ahogy Rose, Esme és Edward is. Csak gyakorlás kérdése az egész. Egyre jobb, és jobb leszel, azután pedig már nyugodtan elviheted a városba sétálni Rose-t, mert nem lesz semmi, ami megakadályozhatna benne – magyaráztam, hátha ezzel egy kicsit lehiggaszthatom. – Felkészültél? – kérdeztem végül.

- Azt hiszem – bólintott, majd megint nagy levegőt vett. Árkus szemekkel figyeltem Edward minden egyes reakcióját, de nem úgy nézett ki, mint aki aggódik. Egészen jól ment neki. Sőt, kifejezetten jól. Már legalább negyed órája álltunk mozdulatlanul, amikor Emmetten látszódni kezdett, hogy el fog borulni az agya.

- Mennyire bírja még? – kérdeztem halkan Edwardot.

- Határon van. Egy-két perc legfeljebb és elveszíti a kontrollt – súgta vissza fiam. Majd mindketten megfeszültünk, és vártuk, hogy mikor próbál kitörni a vámpír éne. Igaza volt Edwardnak, mert két perc múlva Emmett valóban megfeszült, és újra nekiindult volna, ha nem kapjuk el ismét.

- Jól van, nyugi, nagyon jól csinálod – húztam visszafelé, hogy enyhüljön rajta a nyomás. – Szépen lassan elhátrálunk. Próbálj meg felülkerekedni az ösztöneiden – folytattam tovább a beszédet, hátha sikerül észhez térítenem.

- Tisztulnak a gondolatai, folytasd – mondta Edward biztatóan.

- Ne gondolj az illatokra, és a csábító artériákra. Gondolj, Rose-ra, arra, hogy mennyire szeret téged és, hogy milyen csalódott lenne, ha helyetted egy kegyetlen gyilkos térne vissza a szobátokba. Emlékezz rá, hogy mennyire fontos neked, hogy milyen nagyon szereted őt, és nem akarod, hogy csalódjon benned – folytattam, mire Emmett megrázta a fejét, és a szeme éjfeketéből kezdett újra aranyszínűre változni.

- Visszatért – mosolyodott el Edward.

- Jól vagyok – rogyott a földre Emmett.

- Azt hiszem, hogy mára elég lesz – veregettem meg Emmett vállát. – Nagyszerűen csináltad. Első próbálkozásnak kiemelkedően jó volt – mondtam határozottan.

- Én nem éreztem annyira fantasztikusnak, de azért kösz – biccentett Emmett. Majd próbált még jobban lehiggadni.

- Menjünk haza, a szállítók ennyi idő alatt már biztosan eltűntek – ajánlottam a lehetőséget. Emmettnek biztosan jót tenne, ha egy kicsit magához ölelné Rosalie-t, és érezné az ő illatát. Nekem is mindig jót tesz Esme közelsége és illata egy nagyon nehéz nap után.

- Előre megyek és ellenőrzöm – rohant el Edward. Mi pedig nyugodt tempóban követtük Emmettel. A biztonság kedvéért, azért nem bántam, hogy fiam előreszaladt, hogy kiderítse tiszta-e a levegő.

- Mennyi időbe telik, amíg hozzászokok ezekhez az illatokhoz? – kérdezte Emmett idegesen.

- Nos, első kísérletnek tökéletes volt. Egyre könnyebb lesz a próbálkozások számával. Néhány hónap alatt olyan önfegyelmed lesz, hogy minden probléma nélkül el fogod viselni az emberek közelségét, és visszatérhetsz a már-már normális élethez – bíztattam. – Ez az időszak mindenki számára borzalmas és nehéz. Nem fogom azt mondani, hogy valaha is teljesen immunis leszel az emberi vérrel szemben, de ha elsajátítod a megfelelő kontrollt, akkor eljön az idő, amikor egyáltalán nem fog már zavarni egy vérző ujj, vagy valami hasonló kis baleset következménye.

- Bár már ott tartanánk – fintorodott el Emmett. – Szörnyű érzés, amikor visszatér a tudatom, és emlékszem rá, hogy ölni akartam. Bármi áron vérhez jutni. Szinte éreztem, ahogy a forró vérük csorog le a torkomon, és enyhíti a szomjúságomat.

- Igen, ez az első kísérleteknél normális. Edward és Esme szinte pontosan ugyanígy fogalmazta meg az érzést, mint ahogy te – gondolkodtam el hangosan.

- Pedig Esméből kis sem nézném, hogy valaha is voltak sötét gondolatai – döbbent meg Emmett.

- Nos, nem is jellemző rá, de az elején az ösztönökkel még nehéz bármit is kezdeni – mondtam határozottan. – Eleinte még én is nehezen éreztem az erőmet. Volt, hogy eltörtem bútorokat, amiket csak meg akartam fogni, de nem tudtam magam kontrollálni.

- Lehet, de az eltört bútornak nem fáj, ha megsérül, ha viszont egy embernél nem érzem, hogy milyen erők lakoznak bennem, akkor neki nagyon is fáj – vetette ellen Emmett.

- Ez tökéletesen igaz, de ne aggódj emiatt, mire eljutsz odáig, hogy emberek közé mehetsz, addigra tökéletes uralni fogod az energiáidat is. A két dolog működik egyszerre. Ha tudatában leszel a tetteidnek, akkor tisztában leszel vele, hogy kit mennyire érinthetsz meg anélkül, hogy bántanád – magyaráztam a helyzetet.

- Végül is, ezt te tudod jobban. Sokkal több a tapasztalatod – adta meg magát Emmett.

- Igen, ez így van, és minden úgy lesz, ahogy ígértem – mosolyogtam legújabb fiamra.

- Tiszta a levegő, hazamehetünk – jelent meg Edward hirtelen.

- Akkor irány a ház, be kell rendezkednünk – kezdtem el futni a ház felé. A fiúk pedig követtek. Sőt, még a cél előtt le is előztek.

Amint berontottunk az ajtón Esme és Rose aggódó arcával találtuk szembe magunkat. Egy pillanatra nem értettem ezt a hirtelen reakciót, de aztán kezdtem kapizsgálni az okát. Féltették Emmettet, amíg nem voltunk itthon.

- Minden rendben volt. Emmett nagyszerűen helytállt így elsőre – mondtam mosolyogva. Ezzel eloszlatva a kétségeiket.

- Ez nagyszerű – csillant fel Rose szeme, és néhány pillanattal később már Emmett nyakában is volt. Aki boldogan ölelte magához.

- Tudtam, hogy ügyes leszel – mosolygott rá Esme is biztatóan fogadott fiunkra.

- Ne hozzatok már zavarba – kuncogott fel Emmett. – Inkább menjünk, és rendezzük be a szobánkat – kapta fel Rose-t, majd felrohant vele és egy kisszekrénnyel együtt a hálószobájukba.

- Én is viszem a szekrényem, hogy kipakolhassak – mondta Edward. Majd felkapta a saját szekrényét és ő is eltűnt.

- Asszonyom, adja ki az utasítást, hogy mit segíthetek – fordultam kedvesem felé.

- Először is vidd fel ezt a szekrényt, kérlek – mutatott kedvesem egy ruhásszekrényre.

- Azonnal – kaptam fel a bútordarabot, azután pedig néhány pillanat alatt letettem a helyére az emeleten.

- Nagyszerű, csak egy kicsit balra – mondta szerelmem a hátam mögül. – Még egy icipicit, ez az, most állj – mondta határozottan. Én pedig letettem a szekrényt, és kedvesem mellé léptem.

- Pontosan a szoba közepe, nagyon ügyes vagy, kicsim – öleltem magamhoz.

- Köszönöm – nyomott csókot a számra. – Most pedig gyerünk tovább. Én kipakolom a ruháinkat, te pedig kipakolod a könyveidet addig a dolgozószobában. Húsz perc múlva itt találkozunk újra a szobában – mosolygott rám.

Majd elsietett valószínűleg a bőröndjeinkért, én pedig a dolgozószobám felé vettem az irányt, ahol a könyves dobozaim már felsorakoztak arra várva, hogy feltegyem őket a polcra. A szokásos rendszeremet alkalmazva, először évszám, anatómiai elméletek és felfedezések sorrendjébe állítottam őket. Mások sima abc sorrendet alkalmaznak, de én így rendszerezem a könyveimet már egészen régóta. Sőt, már az első könyveimet így tettem sorrendbe, már amennyire emlékszem még rá emberkoromból. A kipakolás nem tartott sokáig a részemről, pedig a szokott óvatossággal, és áhítattal helyeztem a polcra a könyveimet. Fantasztikus gyűjteményt halmoztam fel ezalatt a párszáz év alatt, és semmiképpen sem vagyok hajlandó megválni egyik darabtól sem, ameddig nem porladnak szét maguktól. Elégedetten néztem végig a polcaimon, amik már nagyon is otthonosan néztek ki a számomra.

- Hogy állsz, drágám? – dugta be a fejét Esme.

- Készen vagyok – fordultam felé mosolyogva.

- Remek, akkor mehet a festés – mondta lelkesen. - Már mindent letakartam, és kikevertem a festéket. A szokásos krémszínt, amit eddig is festettünk a szobánkba. Persze, ha mást szeretnél, akkor most még variálhatjuk az árnyalatot – ajánlotta kedvesen.

- Nem, a szokásos tökéletes lesz. Viszont hoztam valamit, amivel feldobhatjuk egy kicsit a hálószobát – kacsintottam rá.

Már alig vártam, hogy lássa a bordó selyemágyneműt, fekete rózsákkal. A városban láttam meg az egyik boltban, de azonnal beleszerettem, és rendeltem két garnitúrát, ami holnap érkezik meg. Remélem, hogy szerelmem tetszését is ugyanúgy el fogja nyerni, mint az enyémet. Bár eléggé hasonló ízlésvilággal rendelkezünk a legnagyobb örömömre.

- Akkor indulás – kapta el a kezem Esme, én pedig boldogan követtem.

Néhány pillanattal később pedig már ecsettel a kezemben álltam a létrán, és lelkesen festettem a fal felső részét, és a mennyezetet is, míg szerelmem az alsóbb tájakat tüntette ki a figyelmével. Egy órába sem telt, és a szobánk kifestve, és berendezve állt. Elégedetten néztem végig az alkotásunkon. Pontosabban főleg szerelmem alkotásán. Hiszen megint fantasztikus munkát végzett a házzal.

- Gyönyörű lett, drágám – öleltem magamhoz. Majd hangosan felnevettem, amikor egy hatalmas festékpaca jelent meg a mellkasomon. Nem is figyeltem, hogy Esme még magán hagyta a festőkesztyűt, ami eddig védte a kezeit. Így egy helyes kis kéznyom maradt a pólómon.

- Köszönöm – mosolyodott el. – Neked is igazán jól áll ez az árnyalat – nevetett fel.

- Csak azért ilyen tökéletes, mert te magad tetted rám – húztam ki magam büszkén.

- Bármikor örömmel kifestek rajtad bármit – kacsintott rám kacéran.

- Szavadon foglak – nyomtam puszit a szájára. – Irány a nappali. Segítek betenni az üvegfalakat – ajánlottam a további szolgálataimat.

- Oké, akkor te beillesztetted, én pedig rögzítem – mondta Esme határozottan.

Én pedig ismét követtem minden utasítását, és negyed óra múlva már a tökéletes ablakainkat csodálna ücsörögtünk a kanapén. Nem sokkal később pedig a többiek is csatlakoztak hozzánk. Mindannyian elégedetten jöttek le az emeletről. Ezek szerint az összes szoba úgy néz ki, ahogy azt tervezték. Nálunk is minden fantasztikus. Egyedül a kádat kell még beszerelnem, és tökéletesen készen leszünk a beköltözéssel.

- Felviszem a kádunkat is – suttogtam kedvesem fülébe.

- Rendben – bólintott rá szerelmem. – Segítsek? – kérdezte mosolyogva.

- Megoldom, te csak pihenj – pusziltam meg a homlokát, majd felkaptam a kádat, és már az emeleten is voltam. Semmi pillanat alatt beszereltem a kádat, és elégedetten néztem végig az alkotásunkon. A lányok már megint remekül választottak felszerelést a lakáshoz.

- A gyerekek mind a szobájukban vannak, és élvezik az új otthonunkat. Mit szólnál hozzá, hogyha egy kis időre eltűnnénk? – búgta a fülembe csábosan.

- Örömmel eltűnök veled, bárhová – öleltem magamhoz.

- Akkor kapj el, ha tudsz – kuncogott fel Esme.

Majd egy szempillantás alatt kicsúszott a karjaim közül, azután pedig kecsesen kiugrott a nyitott ablakon, én pedig mosolyogva iramodtam gyönyörű feleségem után…

Történet szerelemről és családról - 75. fejezet

2011-02-11T12:27:00.001-08:00

75. fejezet

(Carlisle szemszöge)

Csodálatos éjszakát töltöttünk együtt szerelmemmel. Csak feküdtünk egymás karjaiban, és néha jókat kuncogtunk Emmett és Rosalie magánszámán. Úgy tűnt, hogy Rose és Emmett nagyon is boldog. Már csak Edwarddal kéne kezdenünk valamit, hogy egy picit nyitottabb legyen a világ csodái felé. Igaz, hogy mindig is magának való természet volt, de biztosan rosszul esik neki, hogy két szerelmespárral él egy fedél alatt, és olykor nem igazán tud mit kezdeni magával. Ez egyszer biztosan meg fog változni, de addig szerelmem még biztosan beleőrül párszor a várakozásba, hogy a kedvenc fia is meglelje a párját.

- Én győztem – kiáltott fel Rose győzelemittasan. Szinte láttam magam előtt, hogy faltartott kezekkel boldogan ül Emmett mellett, vagy éppen rajta, aki ezek szerint feladta az egész éjjel tartó kemény küzdelmet kedvese ellen.

- Csak szeretnél – nevetett fel Emmett. A következő pillanatban pedig meghallottuk Rosalie sikolyát, majd egy halk puffanást. – Na most szabadulj, ha tudsz – nevetett Emmett.

- Ez csalás, az előbb már feladtad – duzzogott Rose.

- Az csak elterelő hadművelet volt – mondta Emmett büszkén.

- Én csalásnak mondanám – morgolódott tovább – Egyáltalán nem volt fair, amit csináltál. Ha egyszer feladtad, akkor az már fel van adva. Edward, te döntsd el, hogy ki a győztes – mondta Rose magabiztosan.

- Nem tudom, hogy ki a győztes, de az biztos, hogy én vagyok a vesztes, mert nem haladtam egy félkönyvnyit sem egész éjszaka attól a ricsajtól, amit csaptatok – morgott most már Edward is.

- Azt hiszem, hogy ideje lenne felkelni – sóhajtott fel Esme. – Még a végén lebontják a ház többi részét is, miközben egymással kötözködnek.

- Azt azért nem hiszem. Emmett és Rose csak élvezik egymás társaságát, amit Edward most éppen így reagált le. Biztosan néhány óra után nem volt már olyan vicces egész éjjel a birkózást látni a fejében, amit a szomszéd szobában műveltek. Tudod, hogy nem tudja kikapcsolni a képességét – simogattam meg a hátát.

- Hát persze, hogy tudom, de meg kell tanulnia előbb-utóbb együtt élni a helyzettel, és nem mindig duzzogni, hogyha hall valamit. Kikapcsolni nem tudja, akkor szoknia kell még. Végül is, még nem annyira régóta van meg ez az képessége, hiszen fiatal vámpír. Biztosan beleszokik idővel. Majd addig megkérem Emmettet és Rosalie-t, hogy legyenek kicsit, öhm… visszafogottabbak – nézett rám komolyan Esme.

- Azt hiszem, hogy Emmettnek a stílusából adódik a viselkedése. Tennessee más világ volt, mint amit eddig ismertünk. Az emberek szókimondóbbak, és nyíltabbak voltak a világ felé. Közvetlenebbek, ami egyrészről jó dolog, másrészről egy gondolatolvasót bosszanthat – gondolkodtam el.

- Hm… igazad lehet – sóhajtott fel szerelmem. – Majd megoldják egymás közt. Erre akartál kilyukadni? – mosolyodtam el.

- Igen, valami ilyesmi lett volna a lényeg – bólintottam elégedetten. – Te csak akkor avatkozz közbe, ha már úgy látod, hogy végképp nem tudják megoldani a problémát. Nem szeretném, ha esetleg valaki pártjára kéne állnod a másikkal szemben. Gyerekek még, minden értelemben, és kamaszok, és ezt most nem a testük állapotára értettem, hanem a lelki szintjükre. Időre van szükségük, hogy összeszokjanak.

- Ez most olyan volt, mintha számos kamaszt felneveltél volna már – nézett rám szerelmem kíváncsian.

- Néha az orvostanhallgatók sem jobbak – mondtam mosolyogva.

Mindegyik tanítványom tehetséges, és elhivatott, de mind gyerek még. Olyan könnyedén leblokkolnak, hogyha túlságosan súlyos sérült kerül a kórházba. Hiszen az egy dolog, hogy az egyetemen megtanultak minden elméleti részt, de amikor ott fekszik előttük egy sebesült ember, fájdalmak közepette az asztalon, és ők hirtelen nem tudnak reagálni, és az arcukra kiül a félelem és a kétségbeesés, az leírhatatlan és sorsdöntő pillanat mindegyikük életében. Ha nem próbálok meg rájuk észérvekkel hatni, és hagyni, hogy ők maguk birkózzanak meg azzal, amit látnak, akkor elveszíthetem a leendő orvosokat, akik ijedtükben mind feladják a harcot. Edward is hasonló ezekhez a fiatal férfiakhoz és nőkhöz. A lelke érettebb, mint a teste fejlettségi szintje, de mégsem képes minden helyzetet úgy kezelni, ahogy kéne. Mondjuk ebben a képessége is erőteljesen közrejátszik. Hiszen nem lehet könnyű mindenki gondolatait hallani, és ezen keresztül látni is, amit éppen tesznek, de akkor valahogy kordában kell tartania az emiatt felgyülemlő indulatait. Mondjuk Emmett elég jól lefoglalja az állandó bunyózhatnékjával, szerencsére. Addig sem koncentrál olyan dolgokra, amikre nem kéne. Túlságosan is magára veszi a világ gondjait a képessége miatt, pedig nem kéne. Azt hiszem, hogy itt az ideje, hogy elkezdjek vele komolyan gyakorolni, hogy ne halljon mindent, hanem ki tudja szűrni azokat a hangokat a fejében, amelyeket tényleg hallani akar. Ráadásul Emmettnek is el kell lassan indulnia az önuralomhoz vezető úton, hogy ismét normálisan élhessen, már amennyire ez lehetséges. Rengeteg dolgunk lesz kedvesemmel, amíg itt élünk. Ráadásul főorvosként még jobban figyelnem kell majd az embereimet, hogy ne hibázzanak, hiszen az végzetes is lehet a betegük és a karrierjük szempontjából is.

- Drágám, figyelsz rám egyáltalán? – kérdezte Esme kissé morcosan.

- Bocsáss meg, szerelmem, elgondolkodtam – néztem rá bocsánatkérően.

- Azt vettem észre – biccentett Esme. – Csak azt ecseteltem, hogy ideje lenne felkelni, mert néhány bútor már ma megérkezik, és Emmett jelenleg nem a legjobb helyen van, ha belegondolsz, hogy emberek jönnek a házunkhoz – nézett rám kedvesem komolyan.

- Értem, ha esetleg vállaljátok a bútorkiszállítókat, akkor Edward és én elvisszük Emmettet gyakorolni egy kicsit, hogy próbálgassa az önuralmát – ajánlottam a lehetőséget.

- Ez egy remek ötlet, de lehet, hogy Rose is inkább veletek tartana – állapította meg.

- Jobban örülnék, ha most nem jönne velünk. Emmett még elég kiszámíthatatlan, és nem szeretném, ha Rosalie félelmetesnek, és vadnak látná őt. Még elég labilis a kapcsolatuk.

- Jogos, akkor azt hiszem, hogy kivételesen nélkülözhetetlennek fogom nevezni, és akkor biztosan hajlandó lesz majd maradni – mondta komolyan.

- Remek, akkor ezt meg is beszéltük – bólintottam rá.

- Emmett, most azonnal hagyd ezt abba. Nem lesz a falunk sötétkék, ezt verd ki a fejedből – kiabált rá Rose.

- Mi lenne, ha a te oldaladon világos lenne az enyémen meg sötét? – lelkesedett Emmett.

- Ez a mi szobánk. Közös helyiség, és ezért egy színben fogunk megegyezni – vágta rá Rose.

- A sötét jobban illene Emmetthez – kuncogott fel Edward.

- Oh, ez felhívás keringőre, öcsikém? – kérdezte Emmett nevetve.

- Miért vagy már megint bunkó, Edward? – duzzogott Rose.

- Én csak gondoltam segítek eldönteni a kérdést – mondta fiam, és szinte láttam magam előtt, ahogy még a vállát is megrándítja.

- Gyerekek – szólt rájuk Esme.

- Bocsi, anya – jött azonnal kórusban a válasz.

- Te anyatigris – kuncogtam fel.

- Ne nevess ki, inkább segíts megnevelni őket. Elég csíntalan gyerekek – nézett rám szerelmem szigorúan.

- Igenis – szalutáltam megadóan.

- Ez így fekve nem volt túl meggyőző szalutálás – nevetett fel.

- Majd legközelebb hitelesebb leszek, ígérem – mondtam komolyan.

- Rendben – mosolyodott el. – Most pedig ki az ágyból. Be kell rendeznünk mindent, hogy igazi otthon legyen belőle az elkövetkezendő pár évre.

- Oké, hol kezdjük? – kérdeztem izgatottan. Még sosem voltam jelen eddig a berendezkedésnél. Mindig csak a végkifejletet láttam, de abban soha nem csalódtam.

- Öhm… mondjuk, szereld ki a zuhanyzót, mert fürdőkádunk lesz – mutatott kedvesem a fürdő felé.

- Rendben – pattantam fel őt is magammal húzva. Majd halkan felmorogtam, amikor megláttam a hálóingben állva is, így szinte semmit nem takart a puha selyem anyag gyönyörű kebleiből, ráadásul a combjának csak a közepéig ért. – Ez Párizsból való? – nyeltem egy nagyot.

- Onnan bizony – bólintott rá szerelmem. – Ebben vártalak téged nagyon sokáig – fűzte még hozzá. – Ha legközelebb hazaérsz hatig, ahogy ígérted, akkor talán egy kicsit megszabdalhatod ezt a darabot – fordult körbe kihívóan.

- Rendben, nem fogom elfelejteni legközelebb, hogy mennyi az idő – húztam magamhoz.

- Helyes – nyomott gyors csókot a számra. – Akkor most öltözzünk, és tegyük rendbe a házunkat – bontakozott ki az ölelésemből.

- Oké, de előbb vetkőznünk kell. Legalábbis neked – mondtam elégedetten. – Kezeket fel – simítottam két izmos, kis karját a feje fölé.

Majd egy határozott, ám nagyon lassú mozdulattal levettem róla a hálóinget, miközben megcsodáltam minden egyes porcikáját. Annyira tökéletes nő, hogy az valami elképesztő.

- Carlisle, viselkedj – csapott egy kicsit a kezemre szerelmem, mikor végigsimítottam az egyik kívánatos keblén.

- Miért is? – fintorodtam el.

- Előbb Emmett és a szállítók ügye, azután berendezkedés, és utána lesz kettesben töltött éjszaka. Nincs apelláta – intett szigorúan. – Fent kell tartanunk a fontossági sorrendet – mondta ellentmondást nem tűrve.

- Szóval neked a berendezkedés fontosabb, mint velem lenni? – sértődtem meg színpadiasan. – Hát köszönöm szépen, pedig még nem is vagyunk olyan régóta házasok, hogy már megunhass.

- Ugyan, drágám. Pontosan tudod, hogy hogy értettem, ne fordítsd ki a szavaimat, mert akkor még a végén meggondolom magam az estével kapcsolatban – indult el csípőjét ringatva a szekrény felé.

- Boszorkány – kaptam el a derekát, majd szenvedélyesen megcsókoltam.

- Hát, valahogy fel kell keltenem a férjem érdeklődését – rántotta meg a vállát.

- Ha ez a cél, akkor ahhoz elég, ha megmozdulsz – simítottam végig játékosan a fenekét.

- Értem, akkor majd igyekszem csábosan mozogni – kuncogott fel. – Most viszont tényleg vegyél fel valamit, amit nem sajnálsz bepiszkítani – adta ki szerelmem az utasítást.

- Van nekem olyan ruhám, ami nem kórházi? – kérdeztem bizonytalanul.

- Ami azt illeti, van, de még sose volt rá szükséged, mert eddig sosem jutottál el odáig, hogy te is segíts berendezkedni – szaladt a szekrényhez szerelmem, majd kiemelt egy szürke, bő nadrágot, és egy fekete felsőt.

- Öhm… azt hiszem, hogy ebben érdekesen fogok festeni – nevettem fel egy pillanatra. Valahogy nem tudtam magam elképzelni ebben a szerelésben, miután általában elegáns ruhákat viseltem.

- Én viszont el tudlak – harapott az ajkába szerelmem.

- Na, csak nem fantáziálgatsz valamiről? – mosolyodtam el.

- Ami azt illeti – nyelt egy nagyot. Majd megrázta a fejét. - Nem, ezt majd este kivesézzük, szegény Edwardnak már így is eléggé feszegeti a határait Rosalie és Emmett. Nekem már nem kéne – mondta szemlesütve.

- Ez igazán hízelgő rám nézve – kapkodtam magamra a ruhát, amit adott nekem.

- Ez jobb, mint a képzeletemben – nyalta meg a száját kedvesem.

- Majd gyakrabban felveszek ilyeneket a kedvedért – csóváltam meg a fejem.

- Ne, ebben pont az az izgalmas, hogy ritkán látlak ilyen szerelésben – tiltakozott azonnal kedvesem. – Imádom a megjelenésedet, de ez most egy kicsit vadabb. Más…

- Értem, tehát szerepjátékosat szeretnél játszani – szélesedett ki a mosolyom. Pontosan ez volt az, amire én is már régóta vágytam, hogy kipróbáljuk, mert már annyi jót hallottam róla a kollégáktól. Mindenki csak áradozik, hogy néha-néha bevetve ilyen extrém pillanatokat, teljesen fel lehet pezsdíteni a házasságot, csak nem mertem előállni a gondolattal, nehogy megijesszem szerelmemet. Nem gondoltam semmi perverzre, de ha mondjuk, felvenne egy nővérruhát, vagy esetleg egy nagyon kihívó kurtizános viseletet, akkor azt hiszem, hogy ott helyben magamra rántanám, és el se engedném, amíg csak lehet.

- Az igazat megvallva, megfordult a fejemben a gondolat. Még az előző munkahelyeden áradozott az egyik feleség, hogy a férjével milyen csodálatos volt kipróbálni egy kis vadságot. Őszintén szólva, akkor vettem neked ezt a ruhát is. Ebben olyan vad hatást keltesz. Nem a mindig higgadt orvos képét mutatod, akit egyébként imádok, hanem egy szakember megjelenését tükrözöd. Izgalmas, nem gondolod? – kérdezte, majd előhúzott a szekrényből egy szoros fűzőt, és egy nagyon is klasszikus szoknya-ing kombinációt a szekrényből. – Én ezt venném fel, éjszakára.

- Ez fantasztikus, életem, de ha összekoszolom ezt a ruhát, akkor mihez kezdünk? – estem kétségbe.

- Akkor felveszed a tartalék garnitúrát, mert vettem egy teljes plussz felszerelést is - mondta határozottan, szerelmem.

- Te kis szemfüles – nyomtam lágy csókot a szájára. – Kint megvárlak, addig megnézem, hogy mi a helyzet a többi szobában – mondtam, majd kisiettem a szobából. Ha ott maradok, akkor azt hiszem, hogy nehezen tudtam volna ráparancsolni a vágyaimra. „Edward”, üzentem gondolatban, mire fiam azonnal mellettem termett.

- Tessék – nézett rám kíváncsian. Na nem, mintha nem tudtam volna, hogy mindent hallott.

- Szóval, akkor eljössz velem, ha megkérlek? – kérdeztem rá hangosan.

- Hát persze. Amint Emmett hajlandó lemászni Roselie-ról, tőlem már indulhatunk is – bólintott rá első fiam.

- Rendben, akkor szólok Emmettnek is, azután pedig mehetünk – bólintottam rá. – A nappaliban találkozunk – fűztem még hozzá, hogy majd ott várjon ránk.

- Részemről rendben – tűnt el Edward a nappali irányába. Én pedig bekopogtam Rose és Emmett szobájába.

- Szabad – kiáltott ki Emmett. Én pedig döbbenten néztem őket, amikor beléptem. Emmett Rosalie-n feküdt, míg fogadott lányom kezei az ágytámla vasrúdjához voltak kötözve, és a szája is be volt kötve.

- Hát ti meg mit csináltok? – kérdeztem döbbenten.

- Bebizonyítom az asszonykámnak, hogy van bennem spiritusz – mondta Emmett határozottan. – Azt mondta, hogy úgysem merném ezt megtenni. Szemmel láthatóan mégis meg mertem tenni, úgyhogy egyértelműen az enyém a győzelem – húzta ki magát büszkén. Mire Rose alaposan fenékbe rúgta. Még az ágyról is leesett, majd kiszabadította magát, és Emmettre ugrott, aki elterült a földön.

- Így gondold azt, hogy legyőzhetsz engem – csapta össze a tenyerét Rose elégedetten.

- Üdítő a civódásotok, de hamarosan megérkeznek a szállítók, úgyhogy jobb lenne, ha Emmettet elvinnénk a környékről. Rosalie, itt maradnál Esmével?

- Én úgy terveztem, hogy veletek megyek – nézett rám boci szemekkel.

- Tudom, de Esmének szüksége lenne némi segítségre, és Edward meg én könnyebben lefogjuk Emmettet – kezdtem bele a meggyőzésbe.

- Rendben – sóhajtott fel kicsit csalódottan. Gyorsabban beletörődött, mint hittem volna, hogy fog. Ez igazán hízelgő volt az apai tekintélyemnek. – De ígérd meg, hogy nagyon fogtok rá vigyázni – nézett rám kérlelőn.

- Ez csak természetes – simítottam végig az arcán.

- Akkor én megyek is – mosolygott rám. Majd gyors csókot nyomott Emmett szájára, aki azonnal magához rántotta, hogy szenvedélyesen viszonozza a gesztust.

- Khm… - köszörültem meg a torkomat.

Mire elváltak egymástól. Pontosabban Emmett elengedte Rose-t, majd kézen fogva követtek engem a nappaliba, ahol már ott várakozott Edward és Esme.

- Akkor, mehetünk? – kérdezte Edward azonnal.

- Igen, mehetünk – bólintottam rá. Mire Emmett is elengedte Rose kezét, és el is indultunk Emmett első próbájára az emberek közelében…

Történet szerelemről és családról - 74. fejezet

2011-02-04T10:54:00.000-08:00

Átalakítások

(Esme szemszöge)

Miután Carlisle elment az új munkahelyére, azonnal nekiláttam, hogy felmérjem a házon szükséges átalakítások mértékét. A konyhával kezdtem, de végül is úgy döntöttem, hogy úgy maradhat, ahogy van. Szépek voltak a bútorok, és tökéletesen be is volt rendezve. Miután pedig csak nagyritkán fogjuk használni, erre kár lenne túl sokat költeni. A színek is illetek a világunkba. Kellemes krémszínű fala volt, és mahagóni bútorok. A következő hely, amit megnéztem magam a nappali volt. Ami lehetett volna egy kicsit tágasabb is. A folyosó, és a nappali közötti fal feleslegesnek bizonyult. Nem főfal volt, és semmilyen funkciót nem töltött be jóformán. Ennek mennie kell, ahogy ennek az ősrégi kanapénak is. Nem elég, hogy dohos szaga van, de ráadásul még fekete is. Nem illik a képbe. Ráadásul kevés itt az ablak. Néhány falnak mennie kell innen, hogy tágas és világos legyen az egész. Itt az ideje egy kis rombolásnak.

- Emmett, Edward – kiáltottam el magam. Na nem mintha nem hallanának, de azért jó volt néha normálisnak tettetni magunkat.

- Tessék – termett előttem Emmett.

- Jó ötlet – állt meg Edward is.

- Oké, ez esetben ki kéne szednetek néhány falat – mosolyodtam el.

- Oh, majd én, majd én… hadd én, légyszí, anya – lelkesedett be Emmett.

- Edward? – néztem fiamra kérdőn.

- Mutatom neki, hogy melyik falat kapja ki, te csak menj tovább – bólintott rá Edward.

- Rendben van, köszönöm fiúk – mosolyodtam el elégedetten.

Majd tovább mentem fel az emeletre, ahol először megnéztem Edward szobáját, ami nagyon hasonlított az előzőre, úgyhogy ezzel nem lesz gondunk. A fürdője is harmonizált a stílusával, úgyhogy oda sem gondoltam radikális változtatásokat. Ezután benéztem Rosalie-hoz, aki vadul méregetett.

- Szia – mosolyogtam rá.

- Szia – pillantott rám, majd tovább méricskélt. – Kell nekünk egy méretes franciaágy, egy gardróbszekrény Emmett számára, és mivel a fürdő egyelőre zuhanyzós, de kád is elférne, így az is némi átalakításra szorul – sorolta fel az igényeit.

- Rendben van – biccentettem. – Esetleg, abba a sarokba még elférne egy kanapé, és lehetne egy kisebb nappali része a szobátoknak. Praktikus, kihasználható és stílusos lenne. Mit gondolsz? – mutattam az ablakok melletti sarokra.

- Hm… jól hangzik – kezdett el kattogni Rose agya is a gondolatomon. – Mindjárt lemérem, hogy mekkora kanapé fér be oda.

- Rendben, akkor én megyek is tovább – léptem ki Rose és Emmett szobájából elégedetten.

Miután alaposan végignéztem a lépcsők állapotát, ami legnagyobb örömömre kifogástalan volt, a vendégszoba felé vettem az irányt. Viszonylag kicsi szoba volt, de mégis gyönyörű. Egy franciaággyal és néhány bútorral egészen kuckós kis zugot fogok belőle csinálni. Mindenképpen szükség lesz egy gardróbra, néhány könyvespolcra, esetleg még egy kanapé is elférhet egy kisebb olvasósaroknak a könyvespolcok elé. Megint csak elégedetten távoztam a szobából, és ha jól hallottam, a fiúk is nagyszerűen haladtak a lenti átalakítással. A következő kiszemelt helyiség Carlisle dolgozószobája. Ez a szoba egyértelműen átalakításokat követelt. Elsősorban ez a borzasztó rozsdabarna árnyalat semmiképpen sem maradhat. Ahogy a méregzöld fotel sem, ami egy lepusztult asztal mögött éktelenkedett. Na és a könyvespolcok is az utolsókat rúgták, úgyhogy itt tényleg teljes átalakítás lesz. Egyedül a parketta olyan, amire azt mondom, hogy maradhat. Minden másnak mennie kell. A fejemben már készen volt a tökéletes dolgozószoba szerelmem számára, és addig nem nyugszom, amíg nem lesz pontosan olyan, amilyennek képzeltem. Egy kellemes sötétbarna fotel, mogyorószínű falak, és mahagóni bútorok, egy fiókos, nagyméretű íróasztallal. Igen, tökéletes lesz. Olyan dolgozószobája lesz, hogy csak ámulni és bámulni fog, ha meglátja. A legjobbat fogom venni mindenből. A legvégére hagytam a szerelmemmel közös szobánkat. Itt a falakkal szintén elégedett voltam. Láthatóan nem régen volt kifestve. Viszont határozottan bútorozásra szorult. Először is szükségünk van egy hatalmas franciaágyra, azután pedig gardrób is kell. Egy nekem, egy pedig Carlisle számára. Azután pedig egy kényelmes kanapé, néhány könyves polc, hogy az én könyveim is elférjenek valahol. Na és persze amint megjöttek a szállítók ki fogom tenni szerelmem képeit szerte a házban. Még a fürdőszobánkat kell megnéznem, hiszen azt még nem is láttam.

- Hm… alapvetően nem rossz, de úgy tűnik, hogy az előző tulaj zuhanyzómániás volt, mert látszólag csak egyetlen fürdőben van kád is. Ezen sürgősen változtatnunk kell. Nekünk szükségünk fürdőkádra. Lehetőség szerint minél nagyobbra. Ide bizony elfér egy hatalmas kád. A lehető legnagyobbat fogom választani. A csempe viszont maradhat. Imádom ezt a kissé erotikus felhangot, ami uralja a fürdőszobát. Nem szokványos választás ez a mély-bordó csempe, de határozottan hangulatot teremt – biccentettem elégedetten. Azt hiszem, hogy minden megvan, és már csak némi méricskélésre van szükség, hogy pontos méreteket tudjak rendelni. Mindennek tökéletesnek kell lennie, ahogy az előző házunknál is volt. Gyorsan előkaptam egy mérőszalagot, és azon nyomban jegyzetelni kezdtem, hogy hova, miből mennyire van szükség. Már mindennel végeztem, amikor fiam kiabált fel nekem a földszintről.

- Anya, fél négy – kiabált fel Edward.

- Akkor menj el Emmettel vadászni, kérlek. Menjetek jó messzire, hogy ne érezzétek a szállítók illatát, és csak késő este gyertek vissza – adtam ki az utasítást.

- Rendben, akkor elmentünk. A bontás kész – fűzte még hozzá.

- Jól van, csak ügyesen – viharzottam le a nappaliba, hogy gyorsan megöleljem őket.

- Végeztél a méréssel? Mert akkor én meg bemegyek a városba, és intézem a bútorokat – sétált le Rose is a lépcsőn. – Vigyázz rá, Edward, kérlek.

- Ez csak természetes – bólintott rá fiam azonnal.

- Ne félts engem, baby – rántotta magához Emmett egy csókra. Majd a fiúk el is viharzottak. Rosalie azonban még mindig kábultan nézett Emmett után.

- Szóval, igen, lemértem mindent, és itt a lista – adtam oda lányomnak a cetlimet.

- Rendben, akkor megyek is és megszerzek mindent. Persze csak ha nem szeretnéd, hogy veled maradjak, és segítsek a költöztetőknél – ajánlotta kedvesen.

- Nem, menj csak, Rose. Én ezt megoldom. Ügyes legyél – mosolyogtam rá.

Majd őt is megöleltem, és útjára engedtem mindhármukat, amíg én elkezdtem megoldani a kisebb munkákat, amikkel gyorsan és hatékonyan tudtam végezni. Először is Emmett bontását tettem egy kicsit kevésbé romossá. Elhordtam a törmeléket hátra a hatalmas kiszáradt füves részre, és egy hatalmas kupacba raktam az egészet. A fiúk majd holnap elintézik ezt. Majd szépen felépítettem az eddig csak kivert részeket a házfalon, hogy azonnal lehessen is javítani, amint megérkeznek az üveglapok. Végül pedig kiraktam minden feleslegesnek ítélt bútort a házból. Amire nincs szükségünk, annak kár lenne a szobákban állnia, úgyhogy mehetnek a selejtek közé. Elégedetten néztem végig a „rombolásomon”, és boldogan vártam, hogy megérkezzenek a költöztetők a kedvenc asztalommal, és néhány számunkra becses holmival, mint például Carlisle könyvei, és festményei, Edward könyvei és lemezei, az én tervrajzaim, és még sok ehhez hasonló dolog, amitől soha nem fogunk megválni, amíg világ a világ. A személyes tárgyak tesznek minket egy kicsit emberivé, ezekben őrizzük meg az emlékeinket, a szép pillanatainkat. Ezekkel tudjuk magunkat emlékeztetni arra, hogy mi is a társadalom tagjai próbálunk lenni, hogy elfogadjanak minket, és ne gyanakodjanak ránk. Fontos, hogy legyen kapaszkodó a régi világunk és az új között, különben még a végén elvesznénk, és az igazi önmagunk a feledésbe merülne, ahogy az ösztöneink átveszik felettünk a hatalmat. Elégedetten néztem végig a mai teljesítményemen, amikor meghallottam a három teherautót, ami ráfordult a kis földútra, amin keresztül a házunkhoz lehet jutni. Villámgyorsan átöltöztem, majd leszaladtam a konyhába, és kávé után kezdtem kutatni, amit nagy nehezen meg is találtam. Gyorsan feltettem egy adagot, és mire a költöztetők ideértek már le is főtt.

- Jó napot – siettem ki a házból.

- Önnek is asszonyom – biccentettek a költöztetők. – Hova hordhatjuk a dobozokat? – vette le az egyik nagy dobozt a kocsiról az egyik férfi.

- Csak a nappaliba legyenek szívesek, a fiaim és a férjem, majd szétszortírozzák, hogyha hazaértek – mondtam mosolyogva. – Megkínálhatom önöket egy csésze kávéval?

- Köszönjük, örömmel elfogadjuk – mondták lelkesen.

Hm… úgy látom, hogy nem sok jól nevelt háziasszonynál voltak még eddig, mert igencsak meglepődtek rajta, hogy megkínálom őket bármivel is. Úgyhogy tovább kutattam, és nagy nehezen találtam egy doboz kekszet is. Hála az égnek, hogy viszonylag felszerelve hagyták itt a konyhát az előző lakók.

- Jöjjenek be a konyhába, készen van a kávé – kiáltottam ki. Majd szépen kitettem a kávét, cukrot, és a kekszeket egy tálcára. Amikor a három költöztető belépett, csak kikerekedett szemekkel néztek rám. – Foglaljanak helyet – mutattam a székekre.

- Ön nagyon kedves, Mrs…

- Mrs. Cullen – mosolyogtam rájuk. – Kérem, üljenek le, csak bátran – bíztattam őket tovább. Mire végre engedelmesen helyet foglaltak, és örömmel estek neki a kávénak és a keksznek.

- Mi történt a nappali falával, ha szabad kérdeznem. Nem túl biztonságos az erdő közepén fal nélkül éjszakázni. Esetleg segítsünk megoldani a problémát?

- Nem, köszönöm, ami azt illeti, a lányom éppen a városban van, és mindent elintéz, amire szükségünk van. Még csak ma értünk ide mi is, úgyhogy még némi átalakításra szorul – mondtam határozottan.

- Gyönyörű, nagy ház az már biztos, de elég szokatlan helyen van – állapította meg a másik munkás.

- Nos, valóban nem hétköznapi hely, de az egyik fiamnak légúti problémái vannak, és a férjem, aki orvos, maga javasolta ezt a fajta kúrát. A természet kellős közepén sokkal több a friss oxigén, és könnyebben tud lélegezni. Úgyhogy így a legjobb – magyarázkodtam. Ezt az elméletet beszéltük meg arra az esetre, hogyha valaki megkérdezi, hogy miért is lakunk az erdő közepén. Edward pedig már mesésen játssza a rohamokat, hogyha szükséges.

- Értem, így már érthető, hogy az erdő közepén vásárolnak házat – válaszolt a férfi.

Ezek szerint könnyedén elhitte, amit mondtam. Nagyon helyes, mert nem nagyon szeretek magyarázkodni, hogyha nem muszáj. Miután megitták a kávét és megették a kekszet is tovább folytatták a pakolást, majd alig egy órával később mosolyogva távoztak, miután nagy nehezen meggyőztem őket, hogy fogadjanak el némi pénzt azért cserébe, hogy ideszállítottak mindent, amit kértünk. Elégedetten mentem vissza a házba, miután már kellő távolságban voltak a háztól, és villámgyorsan pakoltam ki a dobozok tartalmát, kivéve természetesen Carlisle könyveit, amit mindig szerelmem pakol ki, mert pontos rendszere van rá, hogy hogyan is kell feltenni a polcra, és milyen sorrendben.

- Megjöttem – hallottam meg Rose lelkes kiáltását. Én pedig azonnal leszaladtam az emeletről.

- Szia – mosolyogtam rá. - Sikerült valamit intézned? – kérdeztem izgatottan.

- Igen, az ágyak már egy órája elindultak, úgyhogy néhány percen belül itt lesznek, a többi bútort pedig holnap reggel kiszállítják – húzta ki magát Rose büszkén.

- Nagyszerű, drágám, ügyes voltál – mondtam elismerően.

- Köszönöm, nagyon igyekeztem – pukedlizett egyet gyorsan. – A fiúk merre járnak?

- Nem tudom, hogy merre vadásznak, de biztosan nemsokára megérkeznek – mondtam határozottan. – Szerintem legfeljebb még egy óra, mert azt mondtam nekik, hogy hét előtt ne érjenek haza. Várjunk csak, hat óra elmúlt. Carlisle azt ígérte, hogy hatkor már itthon lesz – pillantottam az óra felé.

- Biztosan máris lecsaptak rá – mondta Rose határozottan. – Tudod, hogy Carlisle túlságosan is jó, és kihasználható munkaerő.

- Inkább nevezzük lelkiismeretesnek, de tény, hogy ez már csak így van – sóhajtottam fel.

Mindig elfelejtkezik az időről a munkája miatt, de nem hibáztatom, hiszen minden egyes kórházban töltött percével életeket ment meg, ami csodálatos dolog, és én sosem lennék képes az útjába állni ebben a dologban.

- Megjöttek az ágyak – lelkesedett Rosalie.

- Jól van, akkor gyorsan pakoltasd ki őket, én addig főzök még egy adag kávét, hogy meg tudjuk kínálni a kiszállítókat – mondtam határozottan.

Majd semmi perc alatt a konyhában termettem, és lefőztem egy újabb adagot. Ahhoz képest, hogy nem is szoktam sűrűn itt tevékenykedni, egész jól megy. Legalábbis a jelek szerint. Vagy csak udvariasak voltak az előző kiszállítók, és nem mondták meg, hogy pocsék a kávém. Miután lefőtt az ital egy tálcára tettem, és azzal együtt mentem vissza a nappaliba. Ahol már ott voltak az ágyaink. Rose tényleg nem aprózta el a franciaágyak méretét. Sőt, kifejezetten nagyokat választott. Gyorsan körbekínáltam a kávét, amit a kiszállítók megint csak örömmel fogadtak. Majd amilyen gyorsan jöttek, olyan gyorsan el is tűntek. Amint látótávolságon kívül kerültek Rose felkapta a saját ágyukat, míg én a miénket vittem fel a hálóba. Legalább az éjszakát már kényelmesen tudjuk eltölteni. Még éppen csak letettem az ágyat, amikor megérkezett Emmett és Edward. Már megszoktam a nyakig sárosan hazatérő fiúkat, és ezúttal még hagytam nekik, hogy végigcuppogjanak a fürdőszobáig a sáros cipőikben, mert a ház így is tiszta csatatér volt egyelőre, de holnaptól már másképpen lesz, úgyhogy ez volt az első és utolsó alkalom, hogy túljutottak a bejárati ajtón ilyen csatakosan. Rosalie azonban már nem volt ilyen kegyes.

- Emmett, azonnal állj meg, ne merészeld összepiszkítani a padlót – sikoltott fel Rose.

- Ugyan, drágám, holnap úgyis az egész helyet kitakarítjuk, úgyhogy ma még nem annyira fontos a tisztaságmánia – mondta Emmett kérlelőn. – Esetleg megmoshatnád a hátamat – búgta kihívóan.

- Emmett, azonnal menj ki – mondta Rosalie még ingerültebben.

- Jól van na – duzzogott Emmett. Majd kicsattogott a szobából. – Anya, használhatom a fürdőtöket? – termett előttem ártatlan tekintettel.

- Már tettem ki neked törölközőt – mosolyogtam rá.

- Köszi – tárta ölelésre a karjait, de én gyorsan hátraléptem egyet.

- Ezt majd inkább akkor háláld meg, miután letusoltál – mondtam nevetve.

- Oké, jogos – bólintott rá.

Majd elsietett a fürdőnk irányába, ahol nem sokkal később már csobogott is a víz. Néhány perccel később pedig egy tiszta Emmett lépett ki egy szál törölközőben.

- Öhm… nálunk nem szokás így szaladgálni – takartam el a szemeimet.

- Milyen kis szemérmes vagy, Esme – kuncogott fel Emmett.

- Csak menj a szobátokba, és öltözz fel szépen – mondtam ellentmondást nem tűrve.

- Oké, anyatigris – nyomott puszit a homlokomra.

Majd elviharzott a saját szobájuk felé. Én pedig lassan kinyitottam a szememet, és elégedetten konstatáltam, hogy Emmett tényleg eltűnt. Úgyhogy én is elmentem letusolni, majd felvettem a hálóingemet, és bebújtam a vadonatúj, kényelmes ágyunkba, legnagyobb sajnálatomra egyedül. Emmett és Rose persze heves birkózásba kezdett az új ágyukon, a birkózás egyelőre szó szerint értendő volt, mivel Emmett szerint nem elég strapabíró az ágy, de Rose szerint igen. Edward nehezen viselte ezt a játékot, de azért viszonylag jól megtűrte az új helyzetet. Úgyhogy úgy döntöttem, hogy a zajok kizárása érdekében a fejemre húzom a párnát és a takarót is. Már éppen kellemesen ellazultam, amikor mocorgásra lettem figyelmes. Majd hirtelen megjelent előttem Carlisle bűnbánó arca.

- Szia – mosolyogtam rá, majd átöleltem a nyakát.

- Szia – karolta át a derekamat. – Tudom, hogy én vagyok a hunyó, de tényleg nem tudtam elszabadulni – simított végig a gerincem mentén. – Ne haragudj rám, kérlek – támasztotta a homlokát az enyémhez.

- Nem haragszom – sóhajtottam fel. – Rád nem is tudnék – mondtam határozottan. – Vétek lenne megakadályozni azt a sok jót, amit teszel az emberekért – nyomtam csókot a szájára.

- Szeretlek – húzott magára kedvesem. – Na és nagyon tetszik a fal, ami már nincs is. Üvegfalat tervezel megint? – kérdezte kíváncsian.

- Azt tervezek – haraptam az ajkamba. – Neked nem tetszenek az üvegfalak? – kérdeztem bizonytalanul.

- Dehogynem, imádom őket. Szeretem a természetes fényt, és azt, ahogy tökéletes rálátás nyílik az erdőre. Egészen biztos vagyok benne, hogy gyönyörű lesz, drágám – túrt bele a hajamba, amit imádtam, és szenvedélyesen megcsókolt.

- Hm… rózsaillatot érzek? – emeltem fel a fejem. Majd eltátottam a számat, amikor körbenéztem a szobában.

- Gondoltam, hogy megpróbálok a bocsánatodért könyörögni – simogatta meg az arcomat.

- Jó úton haladsz – fordultam felé mosolyogva. Mire azonnal maga alá fordított, és a lábaimat a dereka köré tekerte.

- Van még egy meglepetésem, aminek örülni fogsz – mosolygott rám boldogan.

- Na és mi lenne az? – kérdeztem izgatottan.

- A friss beköltözésre való tekintettel holnapra kaptam még egy szabadnapot – mondta szikrázó mosollyal az arcán.

- Komolyan? – sikkantottam fel boldogan.

- Igen, komolyan – nevetett fel Carlisle a reakciómon.

- Még sosem rendeztük be együtt a szobánkat – mondtam lelkesen. – Már alig várom, hogy lásd a terveimet – néztem mélyen a szemébe.

- Boldogan rendezem be veled a szobánkat holnap, édesem – húzott a mellkasára, majd simogatni kezdte a hátamat. – Most viszont pihenjünk egy kicsit. Hiányoztál – suttogta a fülembe.

- Te is nekem – simítottam végig a mellkasán. – Jó csak így feküdni – helyezkedtem el kényelmesen.

- Igen, rég csináltunk már ilyet – kuncogott fel Carlisle.

- Hát igen, már napok óta nem voltunk összebújva – néztem rá szörnyülködve.

- Ez valóban tarthatatlan állapot – nyomott puszit a hajamba. – Akkor ma éjjel el sem engedlek – fűzte még hozzá.

- Éppen kérni akartam – vetettem át az egyik lábamat a csípőjén.

- Elképesztő ez a hálóing, mondtam már? – dorombolta a fülembe.

- Drágám, most nem lehet – mondtam kissé zavarban. Mindhárom gyerekünk a házban van és hallaná, hogy mit művelünk. Holnap nem lennék képes a szemük elé kerülni.

- Tudom, de ettől még elmondhatom, hogy észbontó vagy – mormolta lágyan.

- Igen, ezt bármikor örömmel hallom – mosolyogtam rá.

- Ha tudnád, hogy milyen nehéz ellenállni neked.

- Ahogy neked is – haraptam finoman a nyakába. – Holnap kerítünk rá alkalmat, ígérem.

- Rendben, de szavadon foglak – mondta szerelmem komolyan.

- Ígérem – nevettem fel.

- Rendben, akkor most tényleg pihenjünk – jelentette ki határozottan, de a simogatást legnagyobb örömömre nem hagyta abba.

- Egész éjjel cirógatni fogsz? – kérdeztem halkan.

- Ez a tervem, a kiengesztelés része – suttogott vissza.

- Rendben, engesztelhetsz – nyomtam még jobban a hátam a kezéhez.

- Reméltem, hogy így lesz – mosolyodott el. Én pedig csendben élveztem az egész éjszakán át tartó kényeztetést.

Történet szerelemről és családról - 73. fejezet

2011-01-28T11:48:00.000-08:00

Az új ház

(Emmett szemszöge)

Nem tartott sokáig, amíg összepakoltunk mindent a házban, és útra készen álltunk, a ház előtt. Furcsa volt már a gondolat is, hogy elhagyom Tennessee-t, hiszen születésem óta itt éltem, és mindig is azt hittem, hogy itt is fogok meghalni, bár, gyakorlatilag tényleg itt haltam meg, de most nem ez a lényeg. Mindenesetre most mégis el kell mennem. Bár annyira biztosan nem is lesz furcsa. Általában könnyedén beilleszkedem az új helyzetekbe, és új társaságba, úgyhogy nem lesz itt gond. Megyünk, és szépen megtalálom újra önmagam, mint világjáró, vegetáriánus vámpír. Az egészen biztos, hogy ki fogom használni az öröklét minden előnyét, és Rosalie-t is kirángatom az állandó letargiából, mert egy ilyen csajnak élnie kéne az életét, nem pedig a házban gubbasztani, vagy vásárolni és ennyi. Vajon beköltözne velem egy közös szobába az új házban? Tisztán csak próbálgatási szempontokból. Vagy lehet, hogy ezt még korai lenne megkérdeznem? Már így is elég rámenősnek tarthat. Habár az elmúlt két éjszakát is teljes mértékben önszántából töltötte velem. Na, majd ott meglátjuk. Előbb kiderítem, hogy hány szoba van az új házban, és majd ahhoz mérten vetem fel az ötletet.

- Indulhatunk? – kérdezte Carlisle, miután ő is még egyszer végignézett a házon.

- Igen, mehetünk – bólintottunk rá.

Mire fogadott apánk megfogta Esme kezét, míg a másik kezében a bőröndök voltak. Én is felkaptam Rose bőröndjeit és a sajátomat, ahogy Edward is összeszedte a holmiját.

- Mikor érkeznek meg a költöztetők a többi holminkkal? – kérdezte Carlisle Edward felé fordulva.

- Nagyjából tíz órával utánunk – válaszolta azonnal.

- Remek, akkor már ma este be tudok mindent rendezni. Ágyakat pedig még délután tudunk venni – mondta Esme elégedetten.

- Akkor irány, Ellendale – adta ki az utasítást Carlisle. Majd futásnak eredt Esmével, mi pedig csendben követtük.

Az út azt hittem, hogy sokkal, de sokkal hosszabbnak fog tűnni a számomra, hiszen „gyalog” indultunk el. Ezzel szemben azonban nem is tartott olyan sokáig az út. Sötétben indultunk el, hogy nyugodtan száguldhassunk, és még sötétben is értünk oda, tehát gyakorlatilag néhány óra alatt kiviteleztük az utat. A ház, ami előtt Esme és Carlisle megálltak hatalmas volt. Az előző sem volt kicsi, de ez egy kicsit nagyobb volt annál. Biztosan azért, mert Esme szándékosan több szobás házat nézett, hogy én is kényelmesen elférjek.

- Na, gyerekek, szabad a vásár – mutatott a ház felé Esme. – Keressetek magatoknak szobát. Aztán találjátok ki, hogy mire van szükségetek. Rose és én bevásárolunk, ha kinyitottak a boltok – mondta mosolyogva.

Edward egy szempillantás alatt el is tűnt. Majd felszáguldott az emeletre, és néhány pillanattal később már el is kiáltotta magát, hogy neki már meg van az új szobája. Rosalie is izgatottan kezdett el kutatni az emeleten a saját szobája után, így meggondoltam magam a közös szobát illetően. Talán még korai lenne, hogy megkérjem rá, hogy költözzön össze velem. Sebaj, majd egy mellette lévő szobát szerzek magamnak, hogy ne legyen messze tőlem. Arról már nem tehettem, hogy én is azt a szobát szúrtam ki, amelyiket Rose, csak én az ablakon át érkeztem, amikor Rosalie belépett az ajtón.

- Oh – nézett rám meglepetten. – Azt hiszem, hogy akkor megnyerted ezt a szobát – harapott az ajkába.

- Szívesen megosztozom rajta veled – csúszott ki a számon, de az elkerekedő szemeit meglátva meg is bántam a mondatot. – Vagy inkább átengedem neked – javítottam ki magam gyorsan.

- Nem, nem rossz ötlet – sütötte le a szemeit. – Csak nekem nem jutott még eszembe, hogy akár össze is költözhetnénk, de végül is, miért ne? – mosolygott fel rám.

- Vagy berendezhetek magamnak én is egy szobát, ezt pedig te rendezed be magadnak, és akkor lehetünk változatosak is – gondolkoztam hangosan.

A francba, miket beszélek? Éppen az imént mondta, hogy örömmel összeköltözik velem, én meg győzködöm, hogy nem muszáj? Dehogynem muszáj, sőt kötelező, mert ez a nő kell nekem.

- Öhm… persze, ahogy gondolod, úgy is jó lesz – biccentett csendesen.

- Jaj, te jó ég. Majd én segítek, mindketten össze akartok költözni, de egyikőtök se biztos eléggé a másikban, hogy konkrét legyen, úgyhogy, ha engem kérdeztek, akkor az a ti szobátok. Carlisle úgyis szeretne egy saját dolgozószobát – kiabált át nekünk Edward.

- Szájhős, majd megnézlek, hogy milyen leszel, hogyha megtalálod a párodat. Remélem, hogy ilyen konkrét, és bátor leszel akkor is – kiáltottam neki szem forgatva.

- Én lépéselőnyben leszek, mert tudni fogom, hogy mit akar a lány a képességemnek hála – szólt vissza magabiztosan.

- Te kis csaló – fintorodtam el. – Abban mi az izgalom?

- Nem kell állandóan az izgalom – válaszolta Edward.

- Öcsém, komolyan mondom, sivár az életed – sóhajtottam fel szörnyülködve.

- Ne törődj vele, mindig is ilyen volt – legyintett Rosalie. – Bosszantó, és általában búval bélelt, de legalább törődik a családjával. Ez mindenképpen mellette szól.

- Köszi, olyan ritkán bókolsz nekem, Rose, hogy amikor megteszed, akkor szinte belepirulok a megnyilvánulásba, persze csak képletesen szólva – lépett be Edward az ajtón. – Egyébként tényleg jól fest ez a szoba.

- A tiéd milyen? – kérdeztem kíváncsian.

- Nézd meg – indult kifelé, én pedig követtem. A sarokszobát választotta, ahogy az előző háznál is az volt az övé.

- Egész jó kis legénylak – mondtam elismerően.

A szoba két fala csakis ablakból állt, a másik két falon pedig még semmi nem volt. Bár, ahogy elképzelem, a szoba sarkába kerül a lemezgyűjtemény. Lesz egy szekrény a ruháknak, és sok polc a könyveknek, valamint a kanapé a szoba közepén, és ennyi. Nem szokta túlzásba vinni Edward a rendezkedést, hogyha engem kérdez, bár vannak emberek, akik az állandóságot kedvelik. Én személy szerint a káosz mellett vagyok, mert amíg egy szobában nincs pedáns rend, addig látszik, hogy valaki él is benne.

- Köszi – biccentett. – A szokásos módon fogom berendezni a szobát. Mindennek meglesz a maga helye. Csak egy kicsivel nagyobb, mint az előző szobám, úgyhogy nem lesz szükség átalakításokra és új bútorokra se nagyon. Csak néhány szükséges holmira még esetleg.

- Jól hangzik, bár szerintem beszerezhetnél végre egy ágyat – állapítottam meg.

- Emmett, én nem te vagyok – morgott rám.

- Az ágyat nem csak arra tudnád hasznosítani, amire való – forgattam meg a szemeimet. – Például el is tudsz rajta dőlni, és úgy olvasni, vagy akár, na jó, vendéget is fogadhatnál néha. De például henyélhetnél is, csupán célok nélkül, ami szintén jó móka. Ki kéne próbálnod.

- Oké, majd átgondolom – bólintott rá.

Aha, ezt a kifejezést már kiismertem rövid idő alatt is. Ez a „jól van bátyus, lökd csak a dumát, de úgysem lesz az, amit a mondasz” típusú megnyilvánulás. Sebaj, egyszer rá fog jönni, hogy mi a jó neki.

- Emmett, gyere vissza, kérdezni akarok valamit – hallottam meg Rose hangját a szobánkból. Hm… szobánk. Milyen nagyszerűen hangzik. Már alig várom, hogy berendezkedjünk.

- Mit szeretnél? – kérdeztem kíváncsian, amint beléptem a szobába.

- Itt a baloldalon van egy szép nagy rejtett gardrób – pislogott rám ártatlanul.

- Oké, akkor tiéd a baloldal, nekem elég lesz egy szekrény a jobb oldalon – csóváltam meg a fejem mosolyogva.

- Köszönöm – ugrott a nyakamba boldogan. Majd gyors csókot nyomott a számra, azután pedig izgatottan kezdett méricskélni a szobában. – Akkor mindjárt el is kezdem felmérni, hogy mire van még szükségünk. Szekrényen kívül szeretnél még valamit?

- Esetleg egy nagyon is méretes franciaágyat kettőnknek – húzkodtam a szemöldököm.

- Igen, ezt sejtettem – bólintott rá kimérten.

- Hé, tudod, hogy türelmesen kivárom, amíg úgy nem érzed, hogy készen vagy úgy megosztani velem az ágyunkat is – termettem előtte, és végigsimítottam az arcán.

- Igen, tudom – bólintott rá lassan. – Csak eszembe jutott, hogy egy fürdőszobánk is van, nem csak egy szobánk – harapott az ajkába.

- Azt is tudjuk felváltva használni, és odabent is fel tudod venni a másik ruhádat – csóváltam meg a fejem. Mindent úgy fel tud fújni, mintha ezek az apróságok hatalmas méretű problémákat rejtenének.

- Igaz – egyezett bele. – Akkor beszéljük át a falszínt – ajánlotta a lehetőséget.

- Nem tudom. Inkább rád bízom, csak a rózsaszínt és árnyalatait mellőzük, ha lehet róla szó – kértem mosolyogva. – Lehetne valami olyan árnyalat, ami nem is túl nőies, és nem is túl férfias. A kettő között.

- Hogy állsz a napsárgával? – kérdezte kíváncsian.

- Hm… azt hiszem, hogy az jó lesz – egyeztem bele.

Végül is az simán elmegy mindkettőnknek, ráadásul kellemes árnyalat. A saját házunkban a nappalinknak volt ez a színe. Ehhez a színhez mennek a világosabb tölgy bútorok, amihez értek is egy kicsit. Amíg elmennek vásárolni, addig meglepem Rose-t valamivel. Láttam még nem messze néhány tölgyet az erdőben. Majd az egyiket egy icipicit megcsonkítom…

(Carlisle szemszöge)

Miután a gyerekek kiegyeztek, hogy melyik szobát ki, vagy legnagyobb meglepetésemre kik fogják elfoglalni, mi is bementünk a házba szerelmemmel.

- Szerinted jó ötlet, hogy máris összeköltöznek? – böktem a fejemmel az emelet felé.

- Fiatalok, hadd éljenek – legyintett Esme.

- Nem is ezzel van a gond. Csak tudod, Rose eléggé szeszélyes természet, ezért vagyok meglepve – állapítottam meg.

- Szeszélyesnek szeszélyes, de nem lesz semmi baj. Majd ha összevesznek, akkor Emmett ellesz a nappaliban a kanapén – legyintett Esme.

- Még mindig nem csak ez a gondom – folytattam tovább az aggodalmaskodást.

- Hanem mi? Akkor beszéljünk nyíltan, drágám, mert sajnos nem értelek – mosolygott rám szerelmem lágyan.

- Rosalie-t azért csak megerőszakolták, és két közös este után máris összeköltözik Emmettel. Ez lehet valamiféle hirtelen indítatás is, vagy a sokkhatás levezetése, vagy…

- Drágám, css… - tette a szám elé a kezét. – Te is pontosan tudod, hogy ez szerelem. Látszik rajtuk. Rose-nak pedig nem lesz semmi baja. Én kettejük közül Emmettet félteném jobban. Egyszerűen csak tetszenek egymásnak. Ráadásul tudod, hogy Rosalie sokkal jobban van, amióta Emmett is velünk van, úgyhogy ne izgulj, és főleg ne elemezd, mert tudod, hogy arra ugrik.

- Te egy kicsit sem vagy ideges emiatt? – kérdeztem felhúzott szemöldökkel.

- Dehogynem, de amíg boldogok, addig nem szólok bele a dolgokba, majd akkor közbelépünk, hogyha valami baj lesz közöttük – ültetett le kedvesem egy székre. Majd apró kezeivel megmarkolta a vállamat. – Lazíts, túl feszült vagy mostanában – lazította meg a nyakkendőmet. Majd egy szempillantás alatt megszabadított az ingemtől is. Egy perccel később pedig egy pléd került elő, amit szerelmem a padlóra terített. – Hasra – mondta szigorúan a pokróc felé bökve.

- Igenis, asszonyom – kuncogtam fel.

Majd engedelmesen elterültem a hasamon, és kényelmesen elhelyezkedtem. Esme egy pillanattal később már a derekamon is ült, és kellemes hátmasszázsba kezdett, aminek sosem tudtam ellenállni. Elképesztően jól masszírozott. Nem tudom, hogy hol tett szert ilyen tapasztalatokra, de szabadalmaztatni kéne a tudását, mert ez egyszerűen fantasztikus.

- Szóval, arra gondoltam, hogy itt lehetne az ágyunk – szólalt meg Esme nagyjából fél órával később.

- Részemről rendben – egyeztem bele azonnal. – A berendezést megint rád bízom, mert te egy igazi őstehetség vagy. Na és nem csak a lakberendezésben, hanem a masszírozásban is te vagy az én istennőm.

- Csakugyan? – fordított hirtelen magával szemben. – Na és még miben vagyok verhetetlen? – simított végig a mellkasomon.

- Drágám… kérdeznem kell valamit – kaptam el a kezét.

- Csak bátran – mosolygott rám. Miközben mélyen a szemembe nézett.

- Hogy vagy? – öleltem magamhoz, és végigsimítottam a hátán.

- Tökéletesen – vágta rá azonnal. – De miért kérdezed?

- Azért, mert tudom, hogy nem szeretsz költözködni, és most sokkal előbb el kellett költöznünk, mint ahogy szoktunk – fogtam két kezem közé az arcát.

- Tetszik nekem itt – simított végig az arcomon. – Ez a ház is szép, és itt is biztosan van árvaház és idősek otthona, ahol segíthetek. Ráadásul most a gyerekeink számára is ez a legjobb. Legalábbis Rose és Emmett számára biztosan. Edward pedig nagyon is alkalmazkodó természet. Hamar megszokja majd az új környezetét is.

- Igazad lehet. Túl sokat aggódom? – fintorodtam el.

- Törődsz a családoddal – mondta áhítattal. – Szerintem ilyen egy igazi férfi, aki imádja a szeretteit. Azt teszed, ami mindenkinek a legjobb, úgyhogy nincs semmi baj a túlzott törődéssel. Sőt, én kifejezetten imádom, hogy ennyire figyelsz ránk.

- Akkor jó, ha túlzásokba esnék, akkor nyugodtan fogj vissza – kuncogtam fel.

- Oh, vissza foglak, emiatt ne aggódj – kacsintott rám kihívóan. Majd lágy csókot lehelt az ajkaimra.

- Ki vagy te, és mit csináltál az én szerény, szégyenlős feleségemmel? – gördültem fölé egy szempillantás alatt.

- Azt hiszem, hogy a szégyenlősségem valahol a sátorban maradt – sóhajtott fel szörnyülködve.

- Hála az égnek – válaszoltam boldogan. – Bár tény, hogy elragadó voltál, ahogy a lepedő alatt kígyózó mozgással öltözködtél eddig reggelente, de azért nem fogok panaszkodni, ha mostantól mindig végignézhetem azt a csodát, amint magadra öltöd az aznapi ruhádat.

- Azt hiszem, hogy mostantól külön neked fogok parádézni reggelente, de most irány a kórház. El ne késsen, főorvos úr – koppintott az orromra.

- Az nem lenne szerencsés – sóhajtottam fel.

- Nem bizony – rázta meg a fejét kedvesem.

- Elbírsz a három jómadárral? – kérdeztem kissé aggódva.

- Menni fog, erős nő vagyok, és vaskezű anya – húzta ki magát büszkén.

- Ezt most majdnem elhittem, mármint a mondanivaló első része persze igaz, de a második fele inkább csak aranyos próbálkozás volt – nevettem fel.

- Nem lesz semmi gond. Edward és Emmett itthon marad, Rose és én pedig elmegyünk vásárolni. Mire pedig a szállítók megérkeznek, elintézem, hogy Emmett ne legyen itthon. Majd elmennek addig vadászni, vagy csak körbenézni – mondta határozottan.

- Rendben, akkor megyek, de ha bármi gond van, akkor tudod, hogy hol találsz meg – simítottam végig az arcán. Majd még egy csókot leheltem az ajkaira. Azután pedig felkeltem, hogy felvegyek egy tiszta inget, és nadrágot. – Drágám, nem tudod, hogy hol… - kezdtem bele, de a következő pillanatban már egy világoskék ing, és egy fekete nadrág volt előttem. – Köszönöm – mosolyodtam el.

- Nincs mit, drágám – segítette fel rám az inget. Majd egy szempillantás alatt begombolta rajtam. Én pedig gyorsan felhúztam a nadrágomat.

- Este hatra itthon leszek, legkésőbb, rendben? – öleltem magamhoz még egyszer.

- Persze, várni fogunk – kaptam még egy édes csókot. Majd gyönyörű feleségem elengedett, én pedig útnak indultam a város felé. Lemerem fogadni, hogy mire hazaérek már minden készen lesz, és be is lesz rendezve az egész ház. Esme lakberendezési kérdésekben nem ismer tréfát, úgyhogy kétségem sincs afelől, hogy tökéletes lesz az új otthonunk is.

Történet szerelemről és családról - 72. fejezet

2011-01-21T03:38:00.000-08:00

72. fejezet

SZIASZTOK! ELÉRKEZTÜNK EGY ÚJABB ÁTVEZETŐ FEJIHEZ. LASSAN MEG FOG ÉRKEZNI ALICE ÉS JASPER, DE CSAK LASSAN. ELŐBB MÉG TÖRTÉNIK NÉHÁNY DOLOG :D PUSZI, DRUSILLA

(Carlisle szemszöge)

A reggel hamar utolért minket, pedig boldogan néztem volna még hozzám simuló kedvesem, aki lehunyt szemmel élvezi, ahogy simogatom a hátát. Kivételesen még takarót sem húzott magára, hanem hagyta, hogy nézhessem, ameddig csak akarom, teljes, tökéletes valójában. Annyira gyönyörű volt, mint talán még eddig soha. Legszívesebben örökké így maradtam volna vele, de gondolnunk kell családunk többi tagjára is. Remélem, hogy jól érezte magát Rose és Emmett tegnap a házban, és azt is, hogy Edwardnak elég volt a táskányi könyve egy éjszakára, hogy ne unatkozzon nagyon. Habár mindig is elég magának való fiú volt, még akkor is, amikor egy rövid ideig emberként volt szerencsém ismerni.

- Lassan vissza kéne mennünk – bújt hozzám még jobban Esme. A hátát pedig kidomborította, hogy azért a simogatást még ne hagyjam abba.

- Valóban vissza kéne – válaszoltam mosolyogva. – Ahhoz viszont fel kellene kelnünk – fűztem még hozzá.

- Mindjárt rászánom magam – temette az arcát a mellkasomba.

- Oké, én türelmes típus vagyok – kuncogtam fel.

- Mh… - sóhajtotta elégedetten. – Még öt percet – motyogta halkan.

- Rendben, még öt perc – bólintottam rá.

Aztán az öt percből tíz lett, azután pedig tizenöt, de húsz perc múlva tényleg rászántuk magunkat, hogy elszakadjunk egymástól és felöltözzünk. Esme szinte pillanatok alatt magára kapkodta a ruháját, amit kifejezetten sajnáltam, de lesz még alkalmam szerelmem gyönyörű alakjában gyönyörködni. Úgyhogy én is gyorsan felkaptam a ruháimat. Kedvesem pedig egy hirtelen mozdulattal lehajolt és magához vont egy gyönyörű sötétlila párnát, amit itt-ott fekete csipke is díszített.

- Megtarthatom ezt? – nézett rám hatalmas szemekkel.

- Kicsim, bármelyik párnát megtarthatod, sőt az összes darabot te kaptad – mosolyogtam rá.

- Akkor majd osztozom rajta Rose-zal, de ez a párna az enyém – fúrta bele az arcát. – Imádom, hogy teljesen magába itta az illatodat – szippantott bele.

- Kezdek féltékeny lenni arra a darabra – kuncogtam fel.

- Nincs rá okod, mert minden éjjel te fogod a fejed alá tenni – mosolygott rám kedvesem.

- Miért is? – húztam fel a szemöldököm.

- Mert akkor olyan illata lesz, mint neked – mondta határozottan. – Elég lesz a közelében lennem a párnának, és velem lesz az illatod, akár egész nap – harapott az ajkába.

- Tudom, hogy hiányzom neked, amikor dolgozok – hajtottam le a fejem.

- Nem – rázta meg gyorsan a fejét. – Vagyis igen, de nem akarom, hogy abbahagyd a munkát, mert te csodálatos orvos vagy. Csak miután kettesben voltunk egy jó ideig furcsa téged elengedni, ennyi. Könnyű ám megszokni a jót. Azt viszont nem mondhatnám, hogy unatkozom. Három gyerek mellett nem lehet. Főleg, hogyha kettő olyan nehéz eset, mint Emmett és Rosalie. Mint a tűz és a víz, de mégis nagyon összeillenek.

- Igen, Rose és Emmett jobban összeillik, mint Rose és Edward. Ez egészen biztos – bólintottam rá. – Edwardhoz egy halkabb szavú, és kevésbé hiú lány illene. Egy szerény kis könyvmoly.

- Carlisle – dorgált meg Esme játékosan. – A mi fiunk nem könyvmoly – rázta meg a fejét.

- Hogy neveznéd azt a férfit, aki a nap huszonnégy órájából huszonhármat a könyveivel tölt? – kérdeztem kíváncsian.

- Öhm… műveltnek – húzta ki magát büszkén szerelmem. Mire kérdőn néztem rá. – Jól van, tényleg egy kis könyvmoly – adta be a derekát. – Bár a zeneszerzés is egyre jobban megy neki. Lassan már úgy komponál, mintha egész életében ezzel foglalkozott volna.

- Valóban – biccentettem. – Nemrégen volt szerencsém hallani a dalt, amit neked írt, és azt kell mondanom, hogy valóban tehetséges – mosolyogtam kedvesemre, aki tördelni kezdte az ujjait.

- Olyan megható volt, hogy csak nekem írt egy dalt, hogy megihlettem a fogadott fiamat, ez volt életem egyik legszebb pillanata – szipogta.

- Igen, láttam az arcodon – öleltem magamhoz. – Azért is nem zavartalak meg titeket. Gyönyörű látványt nyújtottatok, és nem akartam megszakítani azt a pillanatot.

- Nem azt mondtad, hogy hosszú volt a műszakod? – kérdezte kissé vádlón.

- Valóban ezt mondtam – adtam meg magam. – Ne haragudj a füllentésért, én csak szerettem volna, hogy kettesben éljétek át ezt a pillanatot, úgyhogy amikor megláttalak titeket az üvegfalon keresztül visszahátráltam az erdőbe és elmentem vadászni. Ezért értem haza néhány órával később, mint ígértem – magyarázkodtam hevesen.

- Szeretlek – csókolt meg lágyan. – Imádom, hogy mindig tudod, hogy mire van szükségem.

- Volt már időm kiismerni, hogy mit szeretsz, és mire van szükséged – csókoltam a nyakába. – Teljesíthető, de gyönyörű vágyaid vannak, amiket örömmel teljesítek – fűztem még hozzá.

- Én is szeretnék tudni a te vágyaidról – mondta szégyenlősen.

- Az én vágyaim már teljes mértékben teljesültek. Egy gyönyörű, megértő feleség, három gyermek, és egy remek állás. Boldog, családi élet. Ez volt minden vágyam.

- Azért csak van még valami, amit szeretnél – próbálkozott tovább.

- Nem, kedvesem, minden tökéletes – mondtam határozottan.

- Értem, akkor kár törnöm a fejem a dolgon – biccentett kissé csalódottan.

Igazából volt valami, amit szerettem volna még kipróbálni, de nem fogom felhozni a témát, mert nem hiszem, hogy neki is tetszene az ötlet, és nem akarom, hogy csak azért próbáljunk ki új dolgokat, mert úgy érzi, hogy miattam meg kell tennie.

- Gyere, kincsem. Ideje mennünk. Edward már biztos nagyon szeretne hazamenni, de szerintem meg akar várni minket – fogtam meg a kezét.

- Jól van, menjünk – kapkodta fel a párnákat, amiket elbírt. A többit pedig én nyaláboltam fel.

Még csak néhány perce futottunk, amikor beleütköztünk Edwardba, aki felénk tartott. Ezek szerint már tényleg nagyon unatkozott. Mikor megálltunk egymással szemben mosolyogva nyújtott át Esmének egy csokrot.

- Havasi gyopár? – kerekedtek el szerelmem szemei. – Ezt honnan? Ez nem honos errefelé – hebegett össze-vissza.

- Unatkoztam – rántotta meg a vállát Edward. – Tudjátok az éjszaka közepén elfogytak a könyveim. Haza nem mehettem, titeket nem akartalak megzavarni, úgyhogy kirándultam egyet.

- Jó nagyot kirándultál, hogyha ilyen virágot hoztál nekem – simított végig Esme a szirmokon.

Majd kikerekedtek a szemei, akkor meglátta, hogy egy másik adagot is elővesz Edward a táskájából.

- Ezt pedig arra az esetre hoztam, hogyha szeretnéd szaporítani a kertedben – húzott ki egy másik csokrot, amin rajta volt a gyökere is egy kis földdel bezacskózva.

- Oh, te jó ég – sikkantott fel Esme. – Köszönöm, Edward – nyomott hatalmas puszit fiunk arcára.

- Igazából Carlisle érdeme – legyintett fiunk. – Ő látta meg a múltkor, hogy az egyik könyvedben ábrándozva nézted ezt a virágot – mondta komolyan. – Igazából az ő terve volt hozni neked, de gondoltam, hogy megelőzöm, mert mostanában nem lesz ilyesmire sok ideje – magyarázkodott. – Remélem, hogy nem haragszol, amiért elloptam az ötletedet – fordult felém.

- Egyáltalán nem, sőt hálás vagyok, hogy kivitelezted a tervem – veregettem meg a vállát.

- Akkor jó – mosolyodott el végre.

- Menjünk haza, hogy vízbe tehessem ezeket a gyönyörűségeket. Azokat pedig földbe – mondta szerelmem izgatottan.

- Rendben, szabad? – nyújtottam felé a karomat.

- Örömmel – fogadta el a felajánlott karomat.

- Szabad a másik karod is, anya? – lépett Edward kedvesem másik oldalára.

- Természetesen – karolt bele Edwardba is.

Majd elindultunk hazafelé. Lassan, emberi tempóban haladtunk, hogy Rose és Emmett biztosan időben meghalljanak bennünket, és befejezhessék, bármit is csináltak éppen. Esme pedig nem volt rest boldogan ugrálni hazafelé belénk karolva. Még talán soha nem láttam ennyire nagyon, felhőtlenül boldognak, és csillogónak. Elképesztően szép volt, és a jelek szerint nagyon izgatott is.

- Szerintetek Rose elmondta neki végre? Vajon megtört a jég? Mit gondoltok, kéne terveznem nekik egy közös szobát? Talán még egy kicsit sétálnunk kéne a városban, hogy biztosan ne zavarjunk meg semmit. Mit gondoltok? Szerintem, lehet, hogy inkább csak este kéne hazamennünk, hogy nyugodtan beszélgethessenek – fakadt ki Esme izgatottan. Nagyon nagy reményeket fűzött Rosalie és Emmett kettesben töltött napjához. Remélem, hogy nem kell majd csalódnia.

- Nyugalom, drágám – szorítottam meg a kezét. – Hamarosan meg fogunk tudni mindent – mondtam határozottan.

- Nem kell a városba mennünk. Már látom Rose gondolatait. Csókolóznak, de semmi több – tolmácsolta Edward. – Oké, hevesen csókolóznak, de van rajtuk ruha.

- Ez remek, ezek szerint minden rendben – lelkesedett szerelmem. – Akkor mindenképpen beszélnem kell Rose-zal, mint nő a nővel, vagy inkább, mint anya a lányával – jött még lázba Esme.

Még sosem láttam így felpörögni, de ezt annak tudtam be, hogy két gyermekünk révbe ért a jelek szerint, és szerelmem semmi másra nem vágyik jobban, mint arra, hogy mindhárom gyerekünk boldogan élje az örökkévalóságát.

- Erre majd ráértek kettesben, ne rohand le őt – intettem meg csendesen. – Rose még nem biztos, hogy stabil érzelmi állapotban van, Emmett pedig még kevésbé valószínű – fűztem hozzá komolyan.

- Jól van, tudom. Viszont nem izgalmas? – nézett rám csillogó szemekkel.

- Valóban az, kicsim, ebben a kérdésben nem tudok vitatkozni veled, és nem is akarok – adtam meg magam.

- Szerintem lehetőség szerint hangosan menjünk be, hogy legyen idejük szétrebbenni, és rendbe szedni magukat – ajánlotta Edward. – Majd én becsapom az ajtót, csak hagyják már abba ezt a pajzánkodást – mondta fintorogva.

Azután pedig valóban úgy is tett, ahogy mondta, és egy határozott mozdulattal becsapta maga mögött az ajtót. Mire az emeletről hangos dörrenés hallatszott.

- Te jó ég, mi történt? – kérdezte Esme ijedten.

- Csak leestek az ágyról, de azért megmaradnak – legyintett Edward. – Legalább abbahagyták az intenzív hormontúltengést – morogta csendesen. – Emmett ilyenkor elviselhetetlen – fűzte még hozzá. – Azt hiszem, hogy felmegyek a szobámba, és inkább olvasok még egy könyvet. Vagy elásom magam valahol a környéken, ahol nem hallom Emmett gondolatait, mert ez elképesztően bosszantó, és ízléstelen is. Semmi kedvem látni, ahogy fogdossa a húgomat. Br… - bukott ki Edwardból a frusztráció.

- Mi a baj, drágám? – simogatta meg a karját szerelmem.

- Semmi, ne haragudjatok – sóhajtott fel. – Azt hiszem, hogy csak egy kicsit frusztrált vagyok mostanában. Nem a ti hibátok. Inkább felmegyek a szobámba, jó?

- Persze, menj csak, fiam – bólintottam rá. Mire Edward már el is tűnt.

- Mostanában sokszor vannak ilyen kitörései, nem gondolod? – kérdezte szerelmem idegesen.

- Emmett elég túlfűtött, és ráadásul még újszülöttnek számít, Edward pedig még nem tudja kiszűrni a gondolatokat, hanem mindent hall, és ami rosszabb, hogy a gondolatokon keresztül látja is a dolgokat. Ez pedig idegesíti. Szerintem Edward nem ért egyet a házasságok kívül folytatott viszonyokkal. Ahonnan ő származik ott véresen komolyan vették a szűzi fogadalmat, és az esküvőig tartó ártatlanságot – magyaráztam kedvesemnek. Már akkor is nagyon erkölcsös volt, amikor betegen behozták hozzám az édesanyjával együtt.

- Más idők ezek már, a világ gyorsan változik – vetette fel kedvesem. – Manapság a lányok kacérabbak, mint akkor voltak. Hiszen láttad azokat a francia fehérneműket és ruhákat – mondta szemlesütve.

- Hála az égnek, hogy láthattam őket rajtad – simítottam végig a hátán.

- Carlisle, gondolj Edwardra, ezt most nem szabad – kapta el a kezem.

- Akkor ne hozz fel izgató témákat – intettem meg játékosan.

- Oké, semleges dolgokra gondolok – vágta rá azonnal.

Majd mélységesen koncentrálni kezdett. Fogalmam sem volt, hogy mire gondolhatott, mint semleges dolog, de nagyon édes volt, ahogy a mély koncentráció kiült a vonásaira is.

- Sziasztok – sétált le Rose és Emmett kézen fogva.

- Sziasztok – mosolyogtuk rájuk. – Jól szórakoztatok? – kérdezte szerelmem csillogó szemekkel.

- Igen, csodálatos nap volt, köszönjük – mondta Rosalie hálásan.

- Igazán nincs mit – legyintettünk.

- Lehet, hogy majd néha elkérjük a házat egy kis időre – vigyorodott el Emmett.

- Inkább kérjétek kölcsön a sátrat – kiabált le Edward az emeletről. – Mi hárman vagyunk, ti ketten, úgyhogy ti mentek – fűzte hozzá határozottan.

- Csak kéne az öcskösnek egy nőcske, hogy levezesse az indulatait – bökött Emmett az emelet felé.

- Ezt hallottam –morogta Edward.

- Ez lett volna a cél – bólintott Emmett elégedetten.

- Emmett, ne hergeld őt – intette meg Esme. – Edwardnak nem könnyű a képességével két szerelmespár mellett.

- Ez így igaz – helyeseltem én is.

- Szerintem csak túl sok az energiája, de mindenesetre meg sem próbál magának barátnőt szerezni. Egyfolytában a szobájában kuksol – bökött második fiunk az emelet felé.

- Emmett, ne feszítsd túl a húrt. Edward jófiú, más mint te, és ezt légy szíves tartsd tiszteletben – kérte Rose Emmetthez simulva.

- Majd meglátom, mit tehetek – sóhajtotta Emmett lágyan.

Úgy látom, hogy Rose-nak nem kell a szomszédba menni némi női praktikáért, amivel megszelídítheti ezt a vadóc férfit.

- Köszönöm – nyomott puszit Rose Emmett szájára.

- Úgy örülök nektek – ölelgette meg őket Esme. – Edward is örül, csak a képessége miatt morog néhány helyzet miatt.

- Jól van, de most fontosabb dolgunk van. Edward, te is gyere le légy szíves – mondtam határozottan. Mire fiunk egy szempillantás alatt lent termett. - Esme megtalálta a tökéletes új házunkat, méghozzá az apró Ellendalle városkában. A csapadék elég változó, de felhőtakaró szinte állandó, úgyhogy minden rendben lesz. A ház ugyanígy egy erdős részen van, úgyhogy a vadászat, és a várostól való elkülönülés meg van oldva. Ráadásul Emmettet is elkezdhetjük rendesen megtanítani, hogy hogyan kezelje az emberek közelségét. A kórház pedig örömmel vár engem, mint új főorvost, úgyhogy minden remek lesz. Minden szükséges dolgot pakoljatok össze, amit nem akartok itt hagyni. Ez a végleges döntésünk a következő néhány évre, úgyhogy holnap indulunk – adtam ki az utasítást. Mire mindenki szófogadóan elsietett az utolsó darabokat is elrakni, hogy ne hagyjunk hátra semmi fontosat.

Történet szerelemről és családról - 71. fejezet

2011-01-14T10:32:00.001-08:00

71. fejezet

(Esme szemszöge)

Olyan izgatott voltam, hogy beválik-e Emmett terve. Nagyon reméltem, hogy Rose végre beadja a derekát, és boldog lesz újdonsült fiammal. Hiszen mind megérdemlik, hogy megtalálják a párjukat. Hogyha Rosalie-nak sikerül, akkor már csak Edward lesz hátra. Előbb vagy utóbb neki is találkoznia kell az igazival.

- Anya, az még sosem jutott az eszedbe, hogy talán jó nekem egyedül? – pillantott fel Edward a könyvéből.

- Nem – vágtam rá. – Mindenkinek szüksége van szerelemre, és támaszra – mondtam határozottan. – Majd megtudod, hogy mennyire fontos is a társ az életedben, amikor megtalálod őt.

- Oké, akkor talán még nem született meg az a lány, aki hozzám való – rántotta meg a vállát.

- Na látod, ez lehetséges – csillantak fel a szemeim.

Talán tényleg csak várnunk kell még, hogy megszülessen az a lány, aki ellopja az én igencsak makacs fiam szívét. Remélem, hogy azért nem kell rá túl sokáig várnunk.

- Még mindig itt ülök tőled nem messze – mosolyodott el Edward.

- Ki mondta, hogy engem ez zavar – mosolyogtam rá. – Talán minél többször hallod, hogy mik a reményeim, annál inkább elültetem a bogarat a füledbe.

- Miről diskuráltok? – érkezett meg szerelmem. Ezek szerint lejárt a kórházi műszaka mára. – Ha jól sejtem, akkor még nem mehetünk haza, igaz? Mit ígértünk Emmettnek, meddig övék a ház?

- Holnap reggelig – válaszoltam készségesen. – Szerinted megtörik a jég? – kérdeztem izgatottan.

- Eléggé izzik közöttük a levegő, úgyhogy jók az esélyek – ölelt át kedvesem.

- Emmett gondolatait ismerve inkább azon aggódjatok, hogy a jégtörés után a ház még egyben legyen – fintorodott el Edward.

- Ezt meg hogy érted? – kerekedtek el a szemeim. – Csak nem gondolod, hogy verekedni fognak? De hiszen Rose egy hölgy, Emmett soha… - hüledeztem azonnal. – Ha így gondolod, akkor azonnal visszamegyek.

- Anya, nyugi. Nem arra gondoltam. A ház, ha összedől, akkor… hogy is mondjam? Hát talán a legkultúráltabb kifejezés az lenne, hogy a szenvedély hevétől fog összeomlani az otthonunk, hogyha nem lesz egyben, amikor hazaérünk reggel – magyarázta Edward.

- Oh – sütöttem le a szemeimet.

Majd pironkodva gondoltam vissza a Carlisle és általam megrepesztett asztalokra, és eltört bútorokra. Hát igen, a szenvedély sok mindenre képes. Micsoda párizsi napok, és éjszakák voltak, gátlások és szabályok nélkül. Egészen belemerültem az emlékekbe, és éreztem, ahogy még az apró szőrpihék is végigborzonganak már csak a gondolatra is.

- Nagyon is izgalmas lehet az, amire gondoltál, mert Edward szó szerint elmenekült – csókolt a nyakamba Carlisle.

- Ó te jó ég – kaptam a szám elé a kezem. – Azt hiszem, hogy túlságosan elkalandoztam. Szegénykém most biztosan nagyon haragszik rám. Nem elég, hogy Emmett folyton ilyesmivel bombázza, most már én is – magyarázkodtam feldúltan.

- Oh, szóval Emmetthez hasonló gondolataid támadtak. Ez egyre izgalmasabban hangzik – húzott magához Carlisle.

- Drágám, ez nem vicces. Te is tudod, hogy Edward nehezen viseli a pajzán gondolatokat. Hiszen neki nincs senkije, és nem szép hergelni őt. Talán mégis igazam van, és túl fiatalon változott át, hiszen még semmiféle tapasztalata nincs a nők terén – mondtam feldúltan. – Mi lesz, hogyha egyedül fogja leélni az egész örökkévalóságát? Nem tudom majd nézni, ahogy állandóan a szobájában gubbaszt, és könyvet olvas.

- Arra nem gondoltál még, hogy talán így is boldog. Nem biztos, hogy szüksége van társra. Az emberi életben is vannak klasszikus agglegények. Talán Edward is az a magának való fajta. Nincs ezzel semmi baj. Hogyha ilyen, akkor így kell szeretni.

- Az teljesen ki van zárva, kedvesem – ráztam meg a fejem. – Edward egy romantikus úriember. Kizárt, hogy el akarna zárkózni az igaz szerelem lehetőség elől – mondtam komolyan.

- Ez esetben adj neki időt, hiszen csak a teste marad tizenhét éves, a tudata folyamatosan fejlődik az idő múlásával – mondta férjem gyengéden, majd szorosan magához ölelt.

- Remélem, hogy igazad lesz – sóhajtottam a mellkasába.

- Egészen biztos, hogy így lesz – mondta ellentmondást nem tűrve. – Viszont, ha már a szerelem szépségeiről beszéltünk. Térjünk vissza egy kicsit a te gondolataidra. Miről ábrándoztál? Esetleg segíthetek megvalósítani? – simított végig a combomon.

- Carlisle, ezt most nem szabad – kaptam el a kezeit. – Edward valahol itt van az erdőben, és mindent hall, vagy lát – tiltakoztam.

- Nos, elruccanhatunk valamerre kirándulni kettesben. Edward úgyis belebújt a legújabb könyvébe, és ilyenkor általában úgy is marad, amíg nem olvassa ki az egészet – ajánlotta szerelmem.

- Talán meggyőzhető vagyok, de előbb beszélek Edwarddal, hogy ne haragudjon rám – mondtam határozottan.

- Nem hinném, hogy bárki is tudna rád haragudni, kedvesem, de ahogy gondolod. Arra felé menekült a gondolatok elől – mosolyodott el Carlisle. – Amiket azért még be fogok hajtani, ha kettesben leszünk – fűzte még hozzá.

- Jól van, ha senkit nem zavarnak a fantáziáim, akkor elmesélem majd neked is – kacsintottam rá.

- Már meg is vagyok győzve – nyomott lágy csókot az ajkaimra. – Na menj, beszélj vele, utána pedig a hegyen találkozunk – mutatott egy távoli pontra.

- Rendben, sietek – mosolyogtam rá.

Majd elsiettem abba az irányba, amelyikbe Edward távozott. Nem tartott sokáig, amíg rátaláltam. Egy fa tetején ücsörgött, és a változatosság kedvéért már megint a könyvét olvasta. Egy határozott ugrással a szomszédos faágon termettem, és leültem rá, szemben a fiammal.

- Szia – köszöntem félénken. Csak remélni mertem, hogy nem haragszik rám az előbbi kis gondolatáradatom miatt.

- Szia – nézett fel rám. – Nem haragszom rád, Esme.

- Akkor jó – fújtam ki az addig bent tartott levegőt.

- Talán tényleg csak unatkozom néha – mosolyodott el halványan. - Mondjuk tényleg csak nagyon ritkán. Legfeljebb olyankor, amikor elmennék valahová valakivel. Sátorozni, vagy ilyesmi. Utazgatni valamerre.

- Mi örömmel veled tartunk bárhová – fogtam meg a kezét.

- Tudom, de nem akarlak titeket magammal rángatni, és egyedül sem szeretnék menni, úgyhogy egyelőre jó ez így. Majd kialakul – legyintett. – Most viszont menj, apa már nagyon vár téged – mosolyodott el halványan. – Jó mulatást, reggel találkozunk a házban.

- Biztosan elleszel itt egyedül? Bemehetünk a városba, hogyha unatkozol – ajánlottam.

- Nem szükséges. Még van a zsákomban két könyv ezen kívül, remekül elleszek itt – húzott elő még két óriási könyvet a táskából.

- Te kis könyvmoly – csóváltam meg a fejem.

- Én már csak ilyen vagyok – rántotta meg a vállát mosolyogva. – Na menj, nehogy lekéss bármiről is.

- Nem hiszem, hogy bármiről is lekésnék – ráztam meg a fejem. – Oh, a hegy ott – mutattam a kis pontra. – Elég messze van ahhoz, hogy ne zavarjunk téged a gondolatainkkal? – kérdeztem kíváncsian.

- Igen, a hegy bőven elég messze van. Carlisle biztosan szándékosan azt a helyet választotta, mert tisztában van a képességem határaival.

- Rendben, akkor reggel találkozunk, kincsem. Szeretlek – nyomtam puszit az arcára. Majd leugrottam a fáról, és már futásnak is eredtem a hegy irányába.

- Én is téged – kiáltotta utánam.

Nem sűrűn szokta kimondani ezt a bűvös szót. Nem olyan, mint én ebben a kérdésben. Én bátran elmondom a szeretteimnek, hogy mit érzek irántuk. Túlságosan is fiatalon kellett átváltoznia, most már egészen biztos vagyok benne. Még egy-két évre szüksége lett volna, hogy megtapasztalja az élet szépségeit.

(Carlisle szemszöge)

Tulajdonképpen nem is nagy baj, hogy Esme még elment megkeresni Edwardot, mert így nem egyszerre érünk oda, hanem én érek vissza előtt, és gyorsan felállíthatom a sátrat, amit vettem, és becsempészhetem a meglepetéseket is, hogy már mindennel készen várjam szerelmemet a kettesben töltött éjszakánkra. Ma miután végeztem a kórházban jutott eszembe az ötlet, hogy meglepem őt egy mini sátorozással, ami csak egy éjszakára szól, de az az éj remélhetőleg felejthetetlen lesz. Minden tökéletes. A sátor készen van, a belseje pedig egy vastag, meleg plédet rejt, és rengeteg kényelmes párnát. Igazi mesebeli kis sátrat sikerült előkészítenem. Amiben a lila szín dominál, mert tudom, hogy szerelmem imádja ezt az árnyalatot. A levendulától az egészen sötétliláig mindenféle árnyalatban pompázik a sátor belseje a párnáknak, és a plédnek köszönhetően. Már csak szerelmem hiányzik, de remélem, hogy hamar ide fog érni, mert már szó szerint tűkön ülök, hogy velem legyen. Gyakrabban kéne elszöknünk otthonról, de hát három gyerek mellett ez már nem olyan egyszerű. Na nem mintha így nem lenne tökéletes az életünk. Majd hogyha már mindenki ura önmagának, és nem kell felmerülő problémáktól tartanunk, akkor tényleg hazaviszem szerelmemet Angliába. Nagyon vágyom már rég nem látott hazám után. Vajon még létezik a parókia? Áll még a templomunk? Milyenek most az emberek? Annyi kérdés, és mind egy helyhez kötődik. A hazámhoz. Elmélkedésemet halk nesz szakította félbe, és már a mennyei virágillatból rájöttem, hogy szerelmem érkezett meg a sátor elé.

- Uramisten – sikkantott fel Esme. Egy szempillantás múlva pedig már el is dőltem a párnákon. – Ez egyszerűen fantasztikus – vetette rám magát feleségem boldogan. – Miért nem csináltunk még eddig ilyet? Hogy nekem, hogy nem jutott eszembe. Ez gyönyörű. Ezek a lila párnák, ez a sátor, ez a pokróc. Na és ami a legjobb az egészben. Te és én kettesben, mindentől távol, egy romantikus színhelyen. Imádlak – fakadt ki szerelmem. Amin én csak mosolyogni tudtam. Szerintem nem sok nő él a földön, aki ennyire képes lelkesedni egy egyszerű sátor, egy pléd, és néhány szép, kényelmes párna láttán. – Köszönöm a meglepetést – nézett mélyen a szemembe.

Azután pedig azonnal hevesen tapadt rá az ajkaimra. Én pedig boldogan fogadtam a heves rohamot. Szerettem, amikor a feleségemből előbújt az igazi vadóc nő, aki gátlások, és gondolkodás nélkül adja át magát nekem.

- Ha tudtam volna, egy sátorral ilyen eredményt váltok ki, akkor azt hiszem, hogy előbb is beszereztem volna egyet – gördültem fölé.

- Ami azt illeti, te elég sok mindennel ki tudod váltani ezt a hatást – kacsintott rám szemérmetlenül. Ilyenkor olyan édes. A kislányos bája, keveredik a mindent elsöprő szeretettel a szemeiben, és közben mégis pajkosan rebegteti a hosszú szempilláit.

- Egyszerűen káprázatos vagy – adtam hangot a tetszésemnek.

Majd ezúttal én tapadtam kedvesem ajkaira, és lassan elkezdtem kibontani a blúzát. A teste mindig is tökéletes volt, így most is megigézve néztem őt, de igazából a lelkébe szerettem bele menthetetlenül. Egy nő, akinek a lelkében ennyi szépség, és gyengédség maradt még azok után is, hogy folyamatos kegyetlenségnek és bántalmazásnak volt kitéve. Ez igazi nagyságra vall. Ritka kincset ajándékozott nekem a sors, amit soha nem akarok elveszíteni.

- Carlisle – nyögte kedvesem. – Minden rendben? – simított végig az arcomon kissé aggódva. – Egyszer csak ledermedtél.

- Bocsáss meg, csak eszembe jutott, amikor mi először… - mosolyogtam rá.

- Életem legcsodálatosabb éjszakája volt – sóhajtott fel ábrándozva. – Bár, ami azt illeti, azóta volt még részem néhány igencsak felejthetetlen pillanatban – mondta az ajkába harapva.

- Erre még később visszatérünk – gomboltam ki a nadrágját is.

Majd ajkaimmal elindultam a nyakán át, le csodálatos kebleihez haladva, egészen a köldökéig, ahol nyelvemmel többször is körberajzoltam az apró kis pontocskát, amitől szerelmem először felkuncogott, majd jólesően felnyögött.

- Kis türelmetlen – húzott vissza magához, hogy megcsókolhasson. Közben pedig megéreztem kutató ujjait az övemnél, a csatom pedig a következő pillanatban megadta magát. Esme egy szempillantás alatt szabadított meg a nadrágomtól, és az alsómtól is.

- Hova ez a sietség, drágám? – kérdeztem kíváncsian.

Általában imádja a hosszú előjátékot, amit én sem vetek meg. Ez a megnyilvánulás azonban nem arra utalt, hogy ezúttal is lassú, gyengéd együttlétre vágyok. Habár, izgalmas volt a gondolat, hogy leteperjem szerelmemet, és azonnal magamévá tegyem. Én is csak férfi vagyok, aki nehezen ellenáll egy ilyen vággyal teli szempárnak.

- Tudod, hogy mi jutott eszembe ma délután – harapott finoman a nyakamba.

- Már alig várom, hogy beavass – suttogtam a fülébe.

- A szenvedélyes párizsi éjszakáink jutottak az eszembe. A megrepedt asztalok, az összetört ágy – búgta a fülembe.

- A tűzzel játszol – helyezkedtem a combjai közé.

- Akkor már alig várom, hogy megégessen – csókolt meg szenvedéllyel telve.

Én pedig nem bírtam tovább. Már attól is teljesen kikészültem, hogyha csak visszaemlékeztem rá, ahogy szerelmem az asztalon hever meztelenül, a haja szétterül a barna mahagóni lapon, miközben a szemei feketén izzanak a vágytól, és gyönyörű combjaival magához húz.

- Csak a sátor le ne égjen – morogtam fel.

Majd finoman, de határozottan a magamévá tettem csodálatos feleségem. Aki halkan, de elégedetten nyögött fel. Lassú, gyengéd mozgásba kezdtem, és közben mélyen kedvesem szemébe néztem, amiben megint ott ült a vágy, és a gyönyör mámora. Nekem pedig csakis az járt a fejemben, hogy ez a csodálatos nő csakis az enyém. Testestől-lelkestől nekem adta magát, és cserébe én is mindenem neki adtam, ami csak tőlem telt. Még soha nem éreztem ilyen mély, és elsöprő érzéseket senki iránt. Nekem Esmére kellett várnom a boldogságért, akire még többet is érdemes lett volna várakozni. Sosem volt annál tökéletesebb pillanat az életemben, mint amikor bevallotta, hogy ő is szeret engem.

Lágy mozgásomból, és csodálatos emlékeimből Esme határozott mozdulata zökkentett ki, aki hirtelen a hátamra fordított, majd kínzó lassúsággal a csípőmre ereszkedett. Váratlan volt tőle ez a fajta határozottság, és gátlástalanság. Általában amikor szerelmem helyezkedett el felettem szégyenlősen karba fonta a kezeit keblei előtt, vagy maga elé húzta a takarót, vagy bármit, ami a keze ügyébe akadt, de most nem így történt. Megengedte nekem, hogy kiélvezzek minden egyes pillanatot, amit a gyönyörű testének látványa, és lágy mozgása nyújtott nekem. Ez volt az a pillanat, amikor végérvényesen és örökké nekem adta magát, gátlások, és félelmek nélkül. Az a pillanat, amire azóta vágytam, amióta csak rájöttem, hogy ő az én egyetlen és igaz szerelmem. Egyszerűen nem tudtam betelni kedvesem idomaival, és a gondolattal, hogy tényleg, mindenestől, csakis az enyém lett ez a szirén.

Nem sokkal később pedig a mozgásunk egyre hevesebbé változott, és Esme ajkairól halk sikolyok törtek fel, amelyeket örömmel hallgattam. A legszebb szimfónia volt, amit férfi csak hallhat, hiszen azt jelenti, hogy számára is olyan tökéletes velem lenni, mint számomra vele lenni.

- Szeretlek – kiáltott fel, amikor elérte a csúcsot. Én pedig rám nem jellemző vad morgással adtam feleségem tudtára, hogy én is átéltem ugyanazt a csodálatos pillanatot, amit ő az imént.

- Én is szeretlek – szorítottam magamhoz apró testét, majd gyengéden magam mellé húztam, és a mellkasomra fektettem.

Nem volt szükség szavakra. Pillantásokból és apró, lopott csókokból is tökéletesen megértettük a másikat. Pontosan tudtuk, hogy mit gondol, vagy érez éppen a másik. Elmerültem még mindig vágytól ködös íriszeiben, és nem is akartam onnan elszabadulni, amíg el nem jön a reggel…

Történet szerelemről és családról - 70. fejezet

2011-01-07T12:21:00.000-08:00

Egy nap kettesben 2.

(Rosalie szemszöge)

Annyira csodálatos volt a napfelkelte, amilyet még soha életemben nem láttam. Bár ez valószínűleg annak is betudható, hogy még sosem néztem ezt egy igazán nagyszerű férfi karjaiból. Igazán tökéletes éjjel és reggel volt. Azután pedig Emmett visszatért a maga bohókás stílusához, és mint általában fárasztó poénokkal állt elő. Mint például eljátszotta, hogy hogyan ég meg a napon, hiszen vámpír lévén el kellene égnie. A következő műsorszáma az volt, hogy a gallérját Drakula stílusúra hajtotta fel, majd settenkedve, és sátáni kacajokban kitörve kezdett el üldözni a tisztáson, én pedig legnagyobb megdöbbenésemre belementem a dologba. Nem is igazán értettem, hogy miért, de valahogy jól esett lökötten viselkedni egy kicsit. A tegnapi komolyságának már nyoma sem volt, teljesen visszatért a bohóc, aki a lelkében élt. Bár őszintén szólva nem is bántam. Lassan tört rám a felismerés, de végül rájöttem, hogy Emmettet így kell szeretni. Általában vidáman, de amikor komoly dologról van szó, akkor képes a komolyságra is.

- Említettél tegnap valami meglepetésfélét – pislogtam rá ártatlanul.

- Hm… a kis kíváncsi – vigyorodott el Emmett.

- Ha nem árulod el, hogy mi a titok, akkor hamar megöregszem, és ráncos leszek – állapítottam meg. – Gondolj csak bele, egy igen koros vámpírhölgy leszek miattad.

- Ezt igazán nem hagyhatjuk – rázta meg a fejét.

- Szerintem sem – mosolyogtam rá győzelemittasan.

- Ez esetben, ha megengeded – kapott a karjaiba.

- Úgy rémlik, hogy én is éppen olyan gyors vagyok, mint te – húztam fel a szemöldököm.

- Ez valóban így van, de ettől még vihetlek a karjaimban – rántotta meg a vállát. – De ha nem tetszik neked a helyzet, akkor természetesen azonnal leteszlek – fűzte még hozzá.

- Nem, tulajdonképpen nekem nagyon is jó itt – fészkeltem be magam a mellkasához.

- Ennek örülök – nyomott egy lágy csókot a számra.

Majd eszeveszetten kezdett el száguldani velem a karjaiban. Behunytam a szemem, így fogalmam sem volt róla, hogy merre száguldunk éppen, de nem is ez volt a lényeg. Egyszerűen csak élveztem, ahogy a szél simogatja a bőrömet, és Emmett illata az orromba tódul, ahogy a mellkasához simulok. Még nem régóta futott velem, amikor ismerős illat csapta meg az orrom, de úgy döntöttem, hogy ez most nem számít, csak azért sem nyitottam ki a szememet, hadd legyen meglepetés az egész. Csak akkor nyitottam ki a szemem, amikor letett engem valami puhára, és selymesre. Meglepetten pattantak ki a szemeim, és döbbenten vettem tudomásul, hogy Emmett szobájában vagyok, méghozzá az ágyán. Na de, akkor hol vannak a többiek? Vagy csak annyira koncentráltam, hogy észre sem vettem a többieket?

- Meglepetés – kiáltott fel elégedetten.

- Hát, megleptél az biztos – ültem fel az ágyon.

- Hé, az előbb tökéletes voltál – döntött vissza az ágyra. – Remekül mutatsz az ágyamban – nézett végig rajtam elégedetten. Ha tudnék, akkor talán még el is pirulnék.

- Hol vannak a többiek? – kérdeztem zavartan. – Azt hittem, hogy ma itthon lesznek.

- Nem, ma nincsenek itthon, mert megkértem őket, hogy adják nekünk a házat egy napra, és ők igent mondtak a kérésemre – magyarázta lelkesen. – Gondoltam, hogy itt tölthetnénk a napot – ajánlotta a lehetőséget, én pedig azonnal megmerevedtem. Itt tölteni a napot, Emmettel, a szobájában, kettesben. Na várjunk csak, mit is akar itt csinálni egész nap?

- Öhm… Emmett, szerintem ez még…

- Tudom, most az jön, hogy ez még korai – forgatta meg a szemeit. – Miért feltételezi minden nő, hogyha bekerül egy férfi ágyába, hogy akkor a srác csak azt akarhatja? – kérdezte kissé durcásan. – Tudod ez az ágy nem csak arra jó, hogy rendeltetésszerűen használja az ember, vagyis jelen esetben vámpír. Gondoltam, hogy eldőlünk rajta, és beszélgetünk. Esetleg összebújunk, az jó mindkettőnknek úgy, hogy semmi olyasmi nem történik, amit nem akarsz. Persze az a lehetőség is fennáll, hogy elvonulsz a szobádba, én pedig békén hagylak – szusszantotta. Ajaj, azt hiszem, hogy ezúttal én gázoltam bele a lelkébe, még akkor is, hogyha nem szándékosan. Néha olyan idióta tudok lenni. Ezt nem kellett volna. Tudhattam volna, hogy Emmett nem az a fajta férfi, mint Royce, hiszen ezt már többször is bebizonyította.

- Ne haragudj – fogtam meg a kezét. Majd egy határozott mozdulattal lehúztam magam mellé az ágyra. – Az összebújós, beszélgetős ötleted nagyon is tetszik – simultam a mellkasához minden igyekezetemmel. – Miről szeretnél beszélgetni?

- Nem tudom - rántotta meg a vállát. – Te miről szeretnél? Van ötleted? – kérdezte kíváncsian.

- Nem is tudom – ráztam meg a fejem bizonytalanul. Talán itt lenne az ideje, hogy beavassam? Azt hiszem, hogy joga van tudni. Már többször is bebizonyította, hogy bízhatok benne, ahogy az imént is. Itt az idő, ez kétségtelen. – Még nem tudsz mindent az átváltozásomról – sóhajtottam fel.

- Nem kell erről beszélned, hogyha nem akarsz – szorította meg a kezemet.

- De, kell, hogy tisztán láthass engem. Én mindent tudok rólad, de te még csak keveset tudsz rólam – mondtam határozottan.

- Ha biztos vagy benne, akkor hallgatlak – ült fel velem szemben törökülésben, és én is így tettem. – Várj, tessék, itt van – nyomott egy kispárnát a kezembe.

- Hát ez? – kérdeztem döbbenten.

- Ez egy nyugi-párna – kuncogott fel. – Még emberkoromban, ami nincs is olyan messze, úgy két évvel ezelőtt találtam egy elveszett kislányt az erdőben. Szegényke nagyon rettegett tőlem, ezért nem állt szóba velem, úgyhogy hazavittem, hátha majd anyám szóra bírja, hogy honnan kóborolt el, de nem találtam őt otthon, úgyhogy letettem a kislányt a kanapéra, aki vágyakozva kezdte el figyelni az egyik kispárnát. Felvettem és a kezébe adtam. Ő pedig hirtelen magához szorította a párnát, és megeredt a nyelve. Így nem sokkal később már haza is tudtam vinni. Ő nevezte így a kispárnát. Nyugi-párna. Olyan, mint egy kedvenc plüssállat, amit párnával pótolsz, hogyha nincs kéznél a kívánt személy, vagy tárgy.

- Igazából, nem is rossz ötlet – szorítottam magamhoz a párnát. Tényleg volt abban valami nyugtató hatású, ahogy a kispárnát ölelgettem.

- Meggondoltad magad, vagy fel akarsz izgatni? – rázta meg egy kicsit a vállamat Emmett.

- Tessék? – pislogtam rá döbbenten.

- Olyan lelkesen ölelgeted azt a párnát, hogy most már kezdek féltékeny lenni rá – mondta tettetett morcossággal. – Szét fogom tépni, amikor kimentél a szobából – fűzte még hozzá.

- Na nem, azt nem hagyhatom neked – ráztam meg a fejem hevesen. – Ez a párna mostantól az enyém lesz – mondtam határozottan.

- Nem, ezt a párnát most ítélted halálra – próbálta elkapni a kezemből, de nem hagytam neki. Azonnal a hátam mögé rejtettem, és hátradőltem az ágyon, hogy ne tudja elvenni tőlem.

- Add nekem – pislogtam rá boci szemekkel.

- Sajnos nem tehetem – tiltakozott azonnal. – Nem hagyhatom, hogy közénk álljon – vetett gyilkos pillantást a párnára.

- Esküszöm, hogy csak a tiéd leszek, ha megkíméled-e párna életét – rebegtettem meg a pilláimat.

- Nos, ez tulajdonképpen egy egészen elfogadható ajánlat – fontolta meg Emmett a kérésemet. – Rendben, elfogadom a feltételeidet, de csak akkor, hogyha megpecsételed az ígéreted – mondta komolyan.

- Na és mivel pecsételjem meg az ígéretem? – húztam fel ezúttal én a szemöldököm.

- Szerintem kitalálod – hajolt egyre közelebb az ajkaimhoz. Én pedig automatikusan hunytam le a szemem, hogy átélhessem az első csókunkat, de nem történt semmi. Lassan nyitottam ki a szemeimet, és megláttam Emmett arcát néhány milliméternyire tőlem. – Te tartozol nekem, nem pedig én neked – állapította meg.

Ezen csak mosolyogni tudtam, majd lehunytam a szemeimet, és az ajkához érintettem az enyémet, majd nem sokkal később el is húzódtam tőle. Jól esett az előző csók, és már éppen azon lettem volna, hogy újra megcsókoljam, amikor meghallottam a halk morgást, ami a torkából szakadt fel, a következő pillanatban pedig már az ágyon feküdtem, Emmett pedig felettem támaszkodott, és szenvedélyesen csókolta az ajkaimat. A meglepetéstől teljesen ledermedtem, de bármennyire is azt hittem, hogy nem fog jól esni többé, hogyha egy férfi hozzám ér, azt hiszem tévedtem. Emmett csókja egészen más volt, nem is lehetett hasonlítani a volt vőlegényeméhez. Tüzes volt, vad és szenvedélyes, de mégis volt benne annyi gyengédség, és lágyság, hogy egyáltalán nem ijedtem meg tőle, sőt, inkább határozottan vonzott magához. Örömmel átadtam volna magam a pillanatnak, de mégsem hagyhattam, hogy Emmett úgy döntsön, hogy még nem tud rólam mindent. Lehet, hogy miután elmondom neki az igazságot már nem fog ilyen perzselő szemekkel nézni rám.

- Várj, még nem tudsz mindent rólam – nyomtam a kezeimet a mellkasához.

- Tulajdonképpen, amit kell azt már tudom – kezdte el harapdálni a nyakamat.

- Emmett, légy szíves, hallgass meg – mondtam határozottan.

- Jól van – sóhajtott fel. A hűvös leheletétől pedig megborzongott az egész testem, ahogy végigsimogatta a nyakamat. – Hallgatlak – ült le törökülésbe velem szemben.

A szemei kíváncsian csillogtak, én pedig tudtam, hogy itt az idő. Most, amikor tényleg kettesben vagyunk, el kell mondanom neki, hogy hogyan is változtam át.

- Azt már tudod, hogy Rochester volt az otthonom, és egy bankár lánya vagyok – kezdtem bele.

- Igen, idáig megvan a történet. Meg, hogy megsérültél, és Carlisle talált rád, és mentette meg az életed. A köztes részeket nem árultátok el eddig. Próbáltam tippelgetni, de nincs biztos ötletem – fintorodott el.

- Mikre tippeltél? – kérdeztem kíváncsian.

- Tereled a témát, baby – csóválta meg a fejét Emmett.

- Nem, csak kíváncsi vagyok az elméleteidre – rántottam meg a vállam.

- Hogyha elmondtad a történetedet, akkor én is el fogom mondani, hogy mik voltak az elméleteim – mondta határozottan.

- Ez zsarolás – fintorodtam el.

- Nem, hanem meggyőzés, és egyébként is azért hagytuk abba az igencsak remeknek ígérkező délutáni csókmaratont, mert szeretted volna nekem elmesélni, hogy miért is változtál át. Tehát, halljuk, különben a párnát kivégzem – nevetett fel.

- Jól van, tudom, hogy igazad van – mondtam megadóan. – Szóval, nekem Rochesterben vőlegényem volt. Royce King, egy gazdag, jómódú, fiatalember. Elméletileg úriember, de gyakorlatilag sokkal inkább egy vadállat – kezdtem bele. – Amikor elkezdett udvarolni nekem, nagyon is imponált az a lehengerlő stílus, a jóképűsége, a lágy szavak, amiket olyan igézően suttogott a fülembe. Egy éjjel még az esküvőnk előtt sokáig voltam egy nagyon kedves barátnőmnél, akinek akkortájt született meg a kisfia. Gyönyörű kisbaba, és én boldogan mentem el meglátogatni. Túl sokáig beszélgettem Verával, és már jócskán sötét volt, amikor elindultam hazafelé. Akkor találkoztam össze a vőlegényemmel, és a barátaival, akik nem kevés alkoholon voltak már túl. Royce odahívott magukhoz, de én akkor még nem is sejtettem, hogy milyen állapotban vannak. Azután minden olyan gyorsan történt… én ott akartam hagyni őket, de többen voltak, és erősebbek. Harcoltam velük, ameddig az erőmből kitelt, de…

- Ne is folytasd, értem – szorította meg a kezem.

Majd néhány percnyi kínos csend után megszólaltam, mert már nagyon rosszul viseltem a csendet. Semmi jót nem ígért a számunkra.

- Én, sajnálom – álltam fel az ágyról, és a párnáját is visszatettem a helyére, amit ő adott nekem nyugi-párnaként. – Azt hiszem, hogy én most visszamegyek a szobámba – nyeltem egy nagyot, majd ki akartam viharzani a szobából, de nem sikerült, mert Emmett előttem termett egy szempillantás alatt.

- Mit sajnálsz? – fordította maga felé az arcomat. – Na és hová mész egyáltalán?

- Nem akartam a terhedre lenni, hiszen láttam, hogy milyen arcot vágtál – kezdtem el tördelni az ujjaimat.

Elég hülye helyzet volt ez így. Lehet, hogy az ablakot kellett volna inkább menekülési útvonalnak használnom? Igen, az gyorsabb lett volna.

- Miről beszélsz? – kerekedtek el a szemei. – Terhemre lenni… te? Ez elég lehetetlen egy feltételezés, ha azt nézzük, hogy napok óta győzködtem mindenkit, hogy nem lesz baj, ha kettesben hagynak veled huzamosabb időre, mert nem megyünk emberek közelébe így nem kell lefognod engem.

- Akkor még nem tudtad a titkomat – mondtam komolyan.

- Igazából éppen azon morfondíroztam az imént, hogy hogyan lehet Rochesterbe jutnom a leggyorsabban, hogy elintézzem azt a vadállatot, lassan, szörnyű kínok között. Lehetőség szerint napokig kínozva.

- Ami azt illeti, már a föld alatt van, a barátaival együtt – haraptam az ajkamba.

- Na, ez az én csajom – derült fel egy pillanatra Emmett arca.

- Nem helyes gyilkolni – ráztam meg a fejem.

- Ki mondta, hogy helyes, de jogos volt elégtételt venned – rántotta meg a vállát.

- Ilyen könnyen veszed ezt az egészet? – döbbentem meg ezúttal én.

- Nézd, az előző életünk itt, és most nem igazán számít, hogyha engem kérdezel. Mármint, ne érts félre, természetesen érdekel, hogy mi történt veled, bárhol, és bármikor, de nem tudnám a szemedre vetni azt, amiről nem te tehetsz. Tényleg azt hitted, hogy már nem fogsz érdekelni, hogyha elmondod, hogy hogyan ért véget az emberi léted? – kérdezte kissé bosszúsan. – Nem vagyok az a fajta férfi, aki feladja a reményt, amit táplál egy gyönyörű nő iránt.

- Reményt? Ennyi vagyok neked? Egy újabb strigula az ágyad végében? – kérdeztem gyanakvóan. Én nem leszek egy kis vonás az ágya végén. Azt már most elfelejtheti.

- Remélem, hogy annyira képes leszek szeretni téged, és csakis téged, amennyire megérdemled. Nem szántalak strigulának az ágyam végébe, ahogy te fogalmaztál. Lehet, hogy nem vagyok egy komoly férfi, de ettől még nem vagyok tisztességtelen sem. Ha csak egy vonás lennél, akkor nem próbálkoztam volna a romantikával, megjegyzem, hogy életemben először – mondta komoran. Te jó ég, csak miattam tett mindent, én meg beletiportam a lelkébe.

- Emmett, én… - kezdtem volna mentegetőzni, de leintett.

- Nem érdekes, értem én, hogy milyennek tartasz engem – mondta sértetten.

- Emmett… - simultam hozzá gyorsan. – Kérlek, ne haragudj rám, butaságokat beszélek, nem gondoltam komolyan.

- Szerintem viszont komolyan gondoltad – rázta meg a fejét. A kezeimet azonban nem rázta le magáról. – Úgyhogy ezért vezekelned kell – jelentette ki ellentmondást nem tűrve.

- Mégis hogy érted ezt? – kérdeztem felhúzott szemöldökkel.

- Az lesz a büntetésed, hogy szépen visszafekszel az ágyamba, és hagyod, hogy addig csókoljalak, ameddig akarlak. Esküszöm, hogy nem megyünk tovább, csakis csókolózásról beszélek. Be fogom bizonyítani neked, hogy sokkal többet jelentesz nekem már most, mint bármelyik lány is, akit eddig ismertem – jelentette ki határozottan. Én pedig valahogy úgy éreztem, hogy hihetek neki. Úgyhogy mosolyogva helyezkedtem el kényelmesen az ágyán. Ő pedig már hajolt is fölém.

- Várj – állítottam meg egy pillanatra. – Csak akkor, ha megkapom a párnádat – haraptam az ajkamba.

- Rendben, a tiéd a párna – kuncogott fel. Majd egy szempillantás alatt az ajkaimra tapadt.

Történet szerelemről és családról - 69. fejezet

2010-12-31T00:54:00.000-08:00

Egy nap kettesben 1.

SZIASZTOK! SIKEREKBEN ÉS ÖRÖMÖKBEN GAZDAG, BOLDOG ÚJ ÉVET SZERETNÉK KÍVÁNNI MINDENKINEK! NA ÉS REMÉLHETŐLEG A SAJÁT TÖRTÉNETEMMEL IS SZERETNÉLEK MEGLEPNI TITEKET AZ ÚJ ÉVBEN. EZ AZ ÚJÉVI FOGADALMAM. :D JÖVŐRE REMÉLEM, HOGY ISMÉT TALÁLKOZUNK A BLOGJAIMON. VÁRLAK TITEKET SZERETETTEL :D PUSZI, DRUSILLA

(Emmett szemszöge)

Hm… már egy ideje vámpír vagyok, és lassan a szemem színe is aranyra vált. Tök buli ez az átmenet. Most olyan, mintha aranyszemeim lennének vörös átmenettel. Bár Rose szerint ez borostyán. Mondjuk én sosem szoktam ilyen szinten belemenni az árnyalatokba. Például a szobám fala, szerintem fehér, de Rosalie szerint tojáshéj színű. Ja, fehér tojáshéj színű. Mi a fenét kell variálni az árnyalatokon? Jól néz ki. Akkor meg nem mindegy, hogy ki, hogy nevezi? Na, de ez mindegy is. Végső soron, most azon van a hangsúly, hogy összejöjjön a kis meglepetés kiruccanás. Végül is itt az ideje egy igazi, ütős kis randinak. Amolyan Emmettes randizásnak. Bár az nem biztos, hogy Rose-nak is annyira fog tetszeni, mint nekem, de ez már részletkérdés, majd csak kiengesztelem valahogy, ha netalántán megint meg találna sértődni. Elég könnyű kihozni a sodrából, de hát én már csak ilyen vagyok. Csak nem fogom feladni az elveimet.

- Na, készülődsz már? – lépett be a szobámba Esme. – Hová mentek?

- Fel a hegyre, imádok ott lenni, és ez egyfajta búcsú is lehetne a költözés előtt – mosolyogtam fogadott anyámra. – Ott biztosan nem fog meglátni minket senki, mivel rengeteg a vad arrafelé, és az emberek nem merészkednek ilyen magasra. Nekünk viszont nagyszerű vadászhely lehet, és csodálatos a táj is, úgyhogy biztosan élvezni fogja, legalábbis nagyon remélem.

- Rose szereti a szép tájakat, és a hegyeket, úgyhogy egészen nyugodtan állíthatom, hogy tetszeni fog neki – mondta Esme határozottan. – Hiányozni fog neked ez a hely, igaz? – kérdezte együtt érzően.

- Azt hiszem, hogy furcsa a gondolat, hogy elmegyek innen, hiszen egész életemben itt éltem, és nem ismerek mást, de a kaland jó dolog. Mindig is terveztem, hogy utazgatni fogok, és most megtehetem – magyaráztam.

Nem mondom, hogy nem lesz rossz itt hagyni az otthonomat, de biztosan tele lesz a világ új, számomra ismeretlen élményekkel, amikért érdemes elutazni. Na és persze ott lesz az új családom is, akikkel szeretek lenni. Az édesanyám mondjuk nagyon is hiányzik, és sajnálom, hogy nem tudhatja meg, hogy élek és minden rendben van. Természetesen az apámat is nagyon szeretem, de ő világ életében a munkájának élt, és alig volt otthon. Nem tudta elfogadni a tényt, hogy én nem feltétlenül vagyok olyan, mint ő.

- Ugyan, drágám. Mindketten tudjuk, hogy nem olyan könnyű ez az egész helyzet, mint amilyennek te mutatod – simított végig a hátamon. – Vámpírnak lenni nehéz, különösen az első időkben. A szomjad uralkodik rajtad, és az erődet alig tudod kordában tartani, főleg te, aki a világon a legerősebb vagy.

- Oh, hozzá lehet szokni, nagyon is – villantak meg a szemeim. – Ki gondolta volna, hogy egyszer macikkal bunyózok majd puszta kézzel? Nem öregszem meg, nem leszek gyenge és kiszolgáltatott soha életemben. Minden csak felfogás kérdése, én nagyon is élvezem ezt a helyzetet. Bár kicsit hiányzik, hogy nem mehetek társaságba, de idővel majd az is menni fog nekem is. Úgyhogy nem kell azt hinnetek, hogy csak elfojtom magamban az érzelmeimet, és egyszer csak ki fogok törni.

- Honnan veszel ilyeneket, drágám? – kérdezte Esme döbbenten.

- Tudod a hallásom is olyan jó, mint a tiétek. Nem kell rólam éjszakánként pszichológiai elméleteket gyártani, mivel te és Carlisle házasok vagytok, szerintem sokkal, de sokkal jobban is el lehet ütni az éjszakát, az én elemzésem helyett – kacsintottam rá. Mire csak zavartan lesütötte a szemeit.

- Emmett, ezt nem illik – csóválta meg a fejét.

- Másokat kibeszélni sem illik a hátuk mögött, ha jól emlékszem – emeltem fel az állát.

- Oké, most megfogtál – sóhajtott fel fogadott anyukám. Azután pedig szélesen elmosolyodott. – Gyere, előkészítettem nektek valamit – fogtam meg a kezét, majd magam után húztam Carlisle dolgozószobájába.

- Na, de Esme, mire készülsz? – húztam fel a szemöldököm.

- Jaj, ne gyere most a lökött poénjaiddal. Ez fontos. Halkan, nehogy Rose meghallja, ez neki lesz meglepetés – suttogta halkan.

- Oh, értem. Segítesz nekem a csábításban, te kis kerítőnő – kacsintottam rá.

- Emmett, ne csinálj viccet ebből a kirándulásból – intett szigorúan. – Te is tudod, hogy Rosalie elég érzékeny természet, úgyhogy ne játssz vele.

- Nem játszok vele, eszem ágában sincs bántani, viszont most már nagyon is érdekelne, hogy miért olyan érzékeny természet – néztem komolyan fogadott anyámra. – Mikor akarjátok elmondani az igaz történetét az átváltozásának? Hiszen még számomra is egyértelmű, hogy nem mondtátok el az igazat. Carlisle sebesülten talált rá egy sikátorban. Hogyan sebesült meg? Ki okozta a sérüléseit? Milyen sebeket ejtettek rajta, ami miatt nem volt más megoldás? Miért hiszi azt mindenkiről, hogy megbízhatatlan? Ez a tévhite kapcsolódik ahhoz is, ami vele történt?

- Emmett, én ezt nem mondhatom el – préselte össze az ajkait. - Te is tudod, hogy ezt Rose-tól fogod megtudni, aki pontosan akkor fog neked mindent elmondani, amikor szeretne. Ne erőltesd őt, kérlek. Tudod, hogy mennyire érzékeny rá, hogyha rólad van szó.

- Igen, ez hízelgő is a számomra. Imádom azt is, amikor dühös rám, és azt is, amikor hozzám bújik, nem semmi kis nő – vigyorodtam el.

- Ezt inkább Edwarddal kéne megtárgyalnod – kuncogott fel Esme. – Ez nem afféle fiús téma?

- Nem mondhatnám, hogy Edward partnerem lenne az ilyen kérdésekben. Ne mondd el neki, de azt hiszem, hogy az öcsikém kicsit be van rozsdásodva – suttogtam a fülébe.

- Egyszerűen csak más, mint te. Edward mindig is a komolyságáról volt híres – simított végig a karomon. – Őt ilyennek kell elfogadni, mint ahogy téged is így fogadunk el. Egy bohókás, nagy mackónak.

- Jól van, tudom, de ettől még fel lehetne pörgetni egy kicsit – vetettem fel az ötletet.

- Mi lenne, hogyha nem elemezne mindenki a hátam mögött mostanában? – morgolódott Edward.

- Akkor uncsi lenne az életed, öcskös – nevettem fel.

- Fiúk, elég. Ma ne, ma te kirándulni mész Rosalie-val, és elviszed magatokkal ezt is – emelte fel a leplet egy lejátszóról. – Tudod, ő imád táncolni – suttogta a fülembe.

- Az nagyon helyes, mert én sem vetem meg a táncot – mosolyodtam el.

Mindig is én voltam az a bálokon, aki megállás nélkül táncolt, és felkért minden lányt, akit a többi férfi nem értékelt kellőképpen. Pedig a külső nem minden. Persze előny, hogyha egy nő csábos, és csinos, de lehet, hogy az átlagos hölgynek sokkal, de sokkal nagyobb a szíve és az intelligenciája.

- Te jó ég, megértem, hogy Emmett értelmes gondolatokat hagyott maga után – rontott be az ajtón Edward. – Mit csináltál vele, anya? – kérdezte felhúzott szemöldökkel.

- Nézd már, az öcsi poént mondott, hát idáig is eljutottunk – mondtam döbbenten.

- Mi lenne, hogyha nem kötekednétek egymással állandóan? – forgatta meg a szemeit Esme.

- Nem tehetek róla, hogy minden apró kis gondolatra ugrik – rántottam meg a vállam.

- Emmett, te meg szándékosan frusztrálod őt – intett szigorúan fogadott anyukám.

- Lehet, de csak azért, hogy felrázzam – legyintettem. – Viszont ez egyszerűen fantasztikus, biztos, hogy kölcsönvehetem? – kérdeztem izgatottan.

- Örömmel kölcsönadom, tudom, hogy vigyázni fogsz rá – nyújtotta át nekem a szerkezetet.

- Köszi – nyomtam puszit az arcára. – Akkor ezt most elrejtjük ide – csúsztattam a zsákomba. – Majd a tisztáson lepem csak meg vele – mondtam elégedetten.

- Szerintem gyorsan öltözz át, hogyha tervezted, mert Rose mindjárt készen lesz – állapította meg Edward.

- Egy pillanat alatt összeszedem magam, ahogy a lányok szokták mondani, csak nálam nem kerül ez a pillanat egy egész órába – mondtam kuncogva.

- Na jó, menj mielőtt még megkapod a magadét – nevetett fel Esme, majd kitessékelt a szobából. – Ne várasd meg Rose-t.

- Jól van, megyek már – öleltem magamhoz egy pillanatra.

Azután pedig Edwardot véletlenül kicsit meglökve kisüvítettem az ajtón. Még vigyorogva konstatáltam, hogy valamit morgolódott az orra alatt, de már nem hallottam, hogy miért teszi, mivel becsuktam magam mögött a szobám ajtaját. Nem telt bele egy percbe, és már át is öltöztem, azután pedig lesüvítettem a nappaliba, hogy ott várjam Rose-t. Már nagyon vártam a mi kis „randinkat”, ami igazából főleg arra szolgál, hogy kettesben legyünk egy kicsit, és igazán jól megismerhessük egymást. Nem is kellett sokáig várnom. Rosalie hamarosan megjelent a lépcső tetején, és nekem még a lélegzetem is elakadt. Csodálatosan állt rajta az a bordó ruha, amit viselt, a kicsit rakoncátlan loknikkal együtt, ami a vállára omlott. Nagyszerűen állt neki minden, de ilyen csodálatos frizurával még soha nem láttam. Mindig is imádtam, hogyha egy nő nem volt rest kiengedni a tincseit. Nem kell állandóan a konty, az túlságosan is komoly hajviselet.

- Gyönyörű vagy – mondtam elkápráztatva. – Mint egy igazi, angyal – fűztem még hozzá.

- Köszönöm – sütötte le a szemeit szégyenlősen. Imádtam, amikor ezt csinálta. Pontosan úgy nézett ki, mint aki szörnyen zavarban van, és mindjárt elpirul.

- Indulhatunk? – nyújtottam neki a karomat. Ő pedig kecsesen lesietett a lépcsőn, és elfogadta a felajánlott karomat.

- Igen, mehetünk – mondta boldogan. – Akkor csak holnap jövünk haza, ahogy megbeszéltük. Rendben? – kérdezte Rose izgatottan.

- Persze, kincsem. Jó mulatást – mosolygott ránk Esme lágyan.

- Viszlát, holnap – intett egyet Edward is.

Azután pedig kisétáltunk az ajtón, miközben én a hátamra kaptam a poggyászunkat. Lassan sétáltunk, kényelmes emberi tempóban, és csendesen. Bár nekem fura volt ez a nagy csend, de úgy tűnt, hogy partnerem nagyon is élvezi, ezért nem erőltettem a beszélgetést. Mikor odaértünk a réthez, amit kiválasztottam a kempinghez, azonnal kipakoltam, és igyekeztem minél kényelmesebbé tenni ideiglenes szállásunkat.

- Ez egyszerűen káprázatos – mondta Rosalie ámulva. – Imádom, minden egyes apró részletét. Vajon, hogyhogy nem jártam még soha errefelé? Azt hittem, hogy már kiismertem Tennessee minden apró négyzetmilliméterét.

- Ezt a helyet, csupán néhány bennfentes személy ismeri – mondtam mosolyogva. – Elég eldugott, és nehezen megközelíthető ez a tisztás. A Szerelmesek Rétjének nevezik a városban.

- A Szerelmesek Rétje? Ez csodálatos – dőlt el a fűben kényelmesen.

- Tudod, van itt egy játék, amit a férfiak nagyon is élveznek – helyezkedtem el lassan Rose felett.

Majd magamhoz ölelve egy kicsit megbillentettem magunkat, hogy legurulhassunk a domboldalon. Nevetve gurítottam magunkat egyre lejjebb és lejjebb, és legnagyobb meglepetésemre még Rose is elnevette magát. Pedig azt hittem, hogy megint morcos lesz azért, mert összekoszolom a tökéletesen tiszta, és makulátlan megjelenését.

- Te teljesen lökött vagy – kacagott, mikor megálltunk a domb alján. – Most mehetünk vissza – bökött mellkason játékosan.

- Hogyha megengedi a hölgy, akkor örömmel visszasegítem a dombtetőre – ajánlottam a lehetőséget. A követező pillanatban pedig már fel is kaptam őt, és felszáguldottam vele a táborhelyünkhöz.

- Ön igazán figyelmes, uram – pukedlizett egyet miután lábra állítottam.

Olyan elegáns volt és kecses, hogy kedvem lett volna újra magamhoz rántani, de tudtam, hogy nem rajong a hirtelen váltásokért, úgyhogy lassan előhúztam a lejátszót és elindítottam rajta az Esme által előkészített dalt. Ma kivételesen makulátlan úriember leszek az ismerkedésünk érdekében.

- Megtisztelne az első tánccal, kisasszony? – kérdeztem meghajolva.

- Örömmel – mosolyodott el csillogó szemekkel.

Majd halkan felsikkantott örömében, amikor meghallotta a kellemesen pihentető ritmusú zenét. Esme biztosan tudta, hogy melyik dal a kedvence. Hiszen a következő pillanatban pedig már a karjaimban is volt, és lassú, lágy tempóban kezdtünk el mozogni a zene ütemére. Mindig is imádtam a táncot, de Rose-hoz fogható mozgású hajadon még soha életemben nem volt a karjaim között. Apró, kecses kis testével tökéletes látványt nyújtott, és bizsergető érzés volt a számomra, ahogy szorosan hozzám bújt. Csak remélni mertem, hogy neki is annyira felemelő érzés velem lenni, mint nekem vele.

- Köszönöm a táncot – motyogtam boldogan a szám végén. Majd csókot nyomtam a homlokára hálám jeléül.

- Nincs tele a táncrendem, hogyha gondolod, akkor örömmel táncolnék még veled – pislogott fel rám, nagy, kérlelő szemekkel.

- Ezt igazán örömmel hallom – húztam vissza magamhoz, és ismét mozogni kezdtünk a zene andalító ritmusára.

Egész éjjel képes lettem volna így maradni vele. Egyszerűen tökéletes volt ez a lány. Illetve, természetesen nem csak volt, hanem most is az. Egyszer úgyis sikerül meghódítanom, és elérnem, hogy végre feltétel nélkül megbízzon bennem, de addig türelmes leszek, és még annyi időt töltök el vele, amennyit csak enged. Mert nekem ez a nő kell. Erre már akkor rájöttem, amikor életemben először megláttam a balesetem után. Van benne valami különös tűz, ami az eddigi hölgy ismerőseimből hiányzott.

Egészen sötétedésig táncoltunk, hol gyorsabb, hol pedig lassabb ütemű zenére. A kezem néha-néha, ha csak kicsit is, de elkalandozott kedvesem hátán, formás hátsóján, csak kecsesen ívelt tarkóján. Legnagyobb örömömre nem tiltakozott a simogatások és érintések ellen. Bár Rosalie-t sem kellett félteni, mert mozdulataimat tökéletesen lekövetve, ő is ugyanolyan intenzitással simogatott engem, mint én őt.

A tánc után, ami nem mellékesen megteremtette a tökéletes hangulatot. Felállítottam a sátrunkat a rét azon részére, ahonnan reggel nagyszerűen látszódik a vadállomány. Csak ezúttal nem vadászni fogunk rájuk, hanem élvezni fogjuk a látványukat. Végül is nem lett annyira bohókás és Emmettes a napunk, mint ahogy eredetileg terveztem, mert ma mindenképpen azt szerettem volna, hogy Rose, igazán és őszintén élvezze a velem töltött időt, de ami késik, nem múlik. Egyszer a bizalmába fog fogadni, én pedig addig türelmesen várok. Ráadásul még nem is tudja, hogy holnapra mekkora meglepetést tervezek a számára. Csak remélni merem, hogy tetszeni fog neki.

(Rosalie szemszöge)

Már alig vártam ezt a kirándulást Emmettel. Bár egy kicsit féltem is tőle, hogy Emmett idióta énje újból előbukkan, de a jelek szerint ígéretéhez híven megtartotta a szavát, és nem tréfált meg szinte semmilyen formában, úgyhogy ez még csak tetézi a problémámat. Azt hiszem, hogy itt lenne az ideje, hogy beavassam végre a történetem részleteibe, de valamiért félek róla bárkivel is beszélni, mármint Esmén kívül. Ha az ember kimondja, akkor tényleg valóságossá tud válni, egy szörnyű kép, vagy emlékfoszlány is a fejében. Nekem pedig még így is, több, mint egy évvel később is, túlságosan is élénk az emléke annak az éjszakának.

- Min gondolkozol ennyire, kedves? – kérdezte halkan a hátam mögött.

- Semmi különösön – mondtam kicsit zavarban.

Tudom, hogy el kell neki mondanom mindent, és el is fogom mondani csak még nem vagyok rá képes. Mi van, hogyha nem lesz képes már rám úgy nézni, mint most, miután megtudja, hogy mi történt velem? Sok férfi elfordul egy nőtől, hogyha ilyesmit hall. Valamiért az emberek kerülik a hozzám hasonló lányokat. Tisztátalannak titulálják, holott most már tudom, hogy semmiről sem tehetnek, ahogy én sem tehettem semmiről, amikor az történt velem.

- Egyszer úgyis elérem, hogy nyíltan megbeszélj velem mindent – sóhajtott fel kissé csalódottan. Tudtam, hogy fájdalmat okozok neki a titkolózásommal, de a teljes megnyíláshoz nekem időre van még szükségem.

- Te leszel az első, akinek megnyílok – simítottam meg a karját.

- Hm… ez igazán ígéretesen hangzik – mosolyodott el boldogan. – De addig is, amíg ez megtörténik. Mit szólnál, hogyha a napfelkeltét a sátorból néznénk? – kérdezte mosolyogva.

- Ez határozottan csábítóan hangzik – bólintottam rá.

Majd bekúsztam a sátorba, ahogy Emmett is. Amint lefeküdt mellém, azonnal magához húzott, és én boldogan simultam az ölelésébe. Megnyugtató, és mámorító volt a közelsége. Mintha első látásra beleszerettem volna ott azon a sziklán, amin éppen az életéért harcolt. Emmett valamiért különleges, nagyon is, csak arra nem jöttem még rá, hogy mi fogott meg benne ennyire, de ki fogom deríteni. Addig is csak az számít, hogy amióta ő velem van, én is egyre jobban érzem magam. Újra felhőtlenül tudok kacagni, és mosolyogni. Értelmet adott a létezésemnek, és ezért örökké hálás leszek neki. Valamit megváltoztatott bennem, amire én egyedül sosem lettem volna képes, de azért nem akarom elsietni ezt a lehetséges kapcsolatot. Ráérünk szép lassan haladni mindennel, hiszen miénk az örökkévalóság.

Véres karácsony

2010-12-27T05:03:00.000-08:00

Véres Karácsony

SZIASZTOK! KICSIT MEGKÉSVE, DE SZERETETTEL TESZEM FEL A KARÁCSONYI NOVELLÁMAT, AMI EVCU PÁLYÁZATÁRA ÍRÓDOTT, ÉS ELSŐ HELYEZÉST ÉRT EL. :D A PÁLYÁZAT MIATT NEM FEDHETTEM FEL EDDIG, HOGY AZ ÉN MŰVEM. BIZTOSAN SOKAN OLVASTÁTOK MÁR, DE AZÉRT REMÉLEM, HOGY MÉG AKAD OLYAN, AKIT ÉRDEKEL. PUSZI, DRUSILLA

(Evelin szemszöge)

A nevem, Evelin, és én vagyok az utolsó druida papnő. Néhány órával ezelőtt még százan voltunk, mostanra viszont én maradtam az egyetlen. Karácsony éjszakája van. Erőnk teljében kezdtünk el nővéreimmel alkonyatkor varázsolni egy szebb jövő reményében, amikor megtámadtak minket. A támadás váratlanul ért, hiszen titkos helyen voltunk, mint minden ilyen alkalommal, de legidősebb testvérünket elvakította a szerelem. Egy vérvörös szempár, ami egy kegyetlen vámpírhoz kötődött, aki szerelmet és gyermekáldást ígért a nővérnek, de mind tudtuk, hogy ez nem áll módjában. Nem azért, mert a vámpír nem lett volna képes egy embernek gyermeket nemzeni, hanem azért, mert a papnő teste volt terméketlen. Itt ülök hát bezárva a társalkodó termünkbe, és az ajtón mindjárt bejut a gyilkosom, de még van annyi időm, hogy egy varázslattal a lelkem tovább éljen, és így lehetőségem nyíljon újrateremteni a fajtánkat, majd egyszer, egy másik hasonlóan véres karácsony alkalmával. Akkor viszont már nem csak egyszerű halandók leszünk többé, erősebbek, és gyorsabbak leszünk, köszönhetően új nemzedékünk szülőanyjának. Evanjeline, így fogják hívni a gyermeket, aki újjáépíti a druidák világát. Már láttam őt álmaimban. Még egy perc, és rendben lesz minden. Megmentem a jövőt a halálom árán. Hiszen, nem az egyed számít, csakis az élet, és az én életem most elenyészik az egészhez képest. Vámpír lesz a vesztem, és vámpír lesz az új élet forrása is. A kör bezárul. Teljes körforgás, csakis ez számít. Elmormolom az igét, háromszor, a napnak, az éjnek, és a körforgásnak, mely váltakozva hozza el őket naponta, örökkön-örökké. Még kétszer, már csak a napnak és az éjnek. Majd még egyszer, utoljára, az éjnek. Az igém véget ér, az alku megköttetett, az én időm pedig lejárt. Hangos sikolyom töri meg az éj csendjét, s vérem néhány cseppje egy fenyőre hullik, melyet magam neveltem erre az éjre, a fa pedig érezvén fájdalmam velem lép át a fénybe. A gaz, ki felelős a druidák alkonyáért, azt hiszi, hogy ennyi volt, hogy megszabadult minden papnőtől, ki megállíthatja őt, de bár messze még az új nemzedék, a fajtánk mégis él. Egy pici test fekszik a templom kapuja előtt, mindjárt megtalálják. Árva gyermekként fog felnőni, de élni fog. A gyermekben druida vér folyik, az én vérem folyik, mert megáldottam őt. Leszármazottai mind-mind tehetséges boszorkányok lesznek, míg el nem jutnak Salembe, de vérvonalunk, bár sok kín és megpróbáltatás árán, de még mindig tovább fog élni. Mert Evanjeline egy legenda. S mint ilyen, megmásíthatatlan, és eleve elrendeltetett, meg fog születni, méghozzá Szent Iván éjjelén, 2011. június 21-én, a nyári nap fordulóján, a lehető legnagyobb ünnepünkön, mert a vérvonalunk sosem szakadhat meg, míg világ a világ. Megtettem a feladatom a földön, megmentettem a jövőt, és ezzel boldoggá tettem két megtört életet is, csak még nem tudják, de ha itt lesz az ideje, akkor tudni fogják. S mikor ez megtörténik, én megtérek halott nővéreimhez, oda, ahová tartozom, s immáron együtt figyelhetem velük a druidák újravirágzását, de addig még várnom kell. Több évszázadot, sőt, évezredet, de eljön még az én időm, s én ott leszek.

A világ változik, de én ugyanolyan maradok. Az év, amit az emberek most írnak 2010. Az újabb Véres Karácsony éve. Ezúttal azonban nem druida vér folyik. Ma vámpírok vére festi vörösre a fenyőket a forksi erdőben, persze csak képletesen szólva, s leszármazottam ma erőt kap hozzá, hogy megtört vérvonalunk, s az ő megtört élete újra tündökölhessen. Minden egy férfin múlik. Hm… férfiak. Sosem értettek meg engem. Nem értették, hogy miért választottam a druidák erejét, s világát, mikor szépségem lehetővé tette volna, hogy számos férfit levegyek a lábáról. Én mégis az erőt, s a hitet választottam minden más helyet. Az elveinket, melyek túlszárnyalnak mindenen. A három elvet, mely meghatároz minket. „Tiszteld az Isteneket! Kerüld a rosszat! Légy bátor!” A harc mindjárt elkezdődik. A tét viszont még annál is nagyobb, mint bárki is hinné. Két család fut egymás felé. Mindkét család vámpírokból áll. A különbség közöttük csupán annyi, hogy az egyik család támadni és gyilkolni jött ide, míg a másik család csupán élni akar. A leszármazottam természetesen abban a családban van, amelyik csupán élni akar, s én ezt az alkalmat fogom kihasználni, hogy minden megváltozzon. Még néhány másodperc, s a márványtestek összeütköznek. Utódom családja máris veszít egy szeretett lényt, s párjának fájdalmas kiáltása hangzik fel a csata zaján keresztül, aztán a társát is elnyeli az értelmetlen sötétség, s sorban, mindenkit, aki hozzájuk tartozott. Nem létező vérük áztatja el a fákat, s a fenyők velem sírnak, siratják a jó lelkek szörnyű végét. Ekkor jövök én. Megjelenek teljes valómban az előtt a vámpír előtt, ki egyszer régen élvezettel irtotta ki az én családomat is. A vámpír megtorpan, majd rémült szemeivel a szemeimbe nézz, s visszavonulót fúj. Tudja, hogy nem égetheti el őket. Először a gyermekemhez sietek. Megtört testét összeillesztem, majd elmormolok érte egy igét, s egyet a méhéért is, hogy most az egyszer még legyen termékeny. Majd eltűnök, mielőtt felnyitná a szemeit. A férfi megtette, amit kellett, szerelme elé vetette magát. S bár ezzel nem mentette meg akkor, de hatalmas ajándékban részesítette mindkettőjüket, hiszen így módomban állt megtenni ezt. Megtehettem ezt. Hiszen az alku úgy szólt az Istenekkel, hogy csak akkor léphetek közbe, ha leszármazottam és férje alkalmas. S e két lélek valóban az. Tiszták, mint a csobogó patak, mely elmossa majd a harc maradványait. A nő felkel a földről, s azonnal a szeretteihez siet, hogy segítsen rajtuk. Tökéletes gyermek, ki tökéletes leánynak fog életet adni. Bevégeztetett. Elvégeztem a feladatom. Evanjeline nem legenda többé.

Karácsony éjjele van, akkor éled újjá a remény, amikor egykoron meghalt. A Cullen család megmenekült, és velük együtt a lányom is. Bár igazából tudom, hogy nem az én gyermekem, de mivel az én vérem csörgedezik benne, ezért minden jogom megvan hozzá, hogy így nevezhessem. Mindenki a nappaliban ül. Kivéve Renesmee-t és Jacobot, és a történteken mereng. Nem értik, hogy mi is történt valójában, és hogy hogyan is maradhattak életben. A gondolatok csak úgy cikáznak a hatalmas térben, de leányom hormonjai már tudják, hogy mit akar tenni. Csábos pillantást vet kedvese felé, majd feláll mellőle, és félreérthetetlen mozdulattal adja tudtára, hogy mit szeretne. Kedvese azonnal kézzel fogja, hogy elvonulnak a szobájuk felé. Sosem volt erényem a leskelődés, de most kénytelen vagyok egy kicsit rossz lenni. Tudnom kell, hogy megfogan-e a gyermek, akit oly régóta várok. Szemeimet lehunyva várakozom. Miközben a hálószoba csendjét egyre inkább beborítják a halk sóhajok, és élvezettel teljes nyögések. Majd hirtelen egy zöld villanás töri meg az éjszaka sötétségét. Hát sikerült. A leszármazottam méhe magába fogadta a férjét, s általuk megszületik a legenda. A kislány, aki elhozza a régen porba tiport egyensúlyt. A gyermek, akire évezredek óta várok, végre eljön. Áldozataim nem voltak hiábavalók, hiszen Evanjeline nem legenda többé.

(Evanjeline szemszöge)

Karácsony van, méghozzá ez az én első karácsonyom. Anyu szerint egy igazi kis csoda vagyok, akit az ég ajándékozott a családnak. Igazság szerint, mindenki ezt mondja, amióta csak megtudták, hogy létezem. Aznap éjjel fogantam, amikor a családom meghalt, majd újjáéledt. Ezen az éjjelen. Karácsony éjjelén. Most pedig itt fekszem, a meleg ágyikómban, forró csokis bögrét tartok a kezemben, és várom, hogy anya bejöjjön hozzám, és elmesélje nekem a mesét, amit minden este kérek tőle. Az életem történetét.

- Hát te még nem alszol, kincsem? – dugta be a fejét anya az ajtón.

- Nem mondtál még nekem mesét – húztam fel az orromat.

- Ez igaz – mosolyodott el. Majd bejött a szobámba, én pedig letettem a forró csokim, és odébb csusszantam, hogy le tudjon feküdni mellém, én pedig hozzábújhassak egy kicsit. Imádtam a megnyugtató illatát, és a selymes, hideg bőrét.

- Akkor mesélsz nekem? – néztem fel rá lelkesen, miután elhelyezkedtünk.

- Mit szeretnél, mit meséljek? – kérdezte kíváncsian. Mintha nem tudná a választ. Minden éjjel ezt a mesét kérem, pláne ma, amikor pont egy éve történt az egész.

- Tudod, hogy mit szeretnék, anya – öleltem magamhoz a macimat.

- Rendben, ma még elmesélem, de holnaptól végre megismertetek veled egy másik varázslatos történetet is, rendben? – csóválta meg a fejét anya. – Itt lenne az ideje, hogy elmondjam neked a Csipkerózsikát, vagy a Hófehérkét is.

- Jól van, ígérem, hogy holnap este másik mesét kérek – fogtam meg a kezét a szabad kezemmel.

- Szavadon foglak – nyomott puszit a fejem búbjára.

- Rendben, de most halljuk – dugtam a hüvelykujjam a számba.

Tudtam, hogy ez rossz szokás, és egyszer le kell szoknom róla, de végül is, még csak fél éves múltan néhány napja. Az már csak részletkérdés, hogy ötnek nézek ki, ez még az én koromban megengedett.

- Hol is kezdjük? – gondolkodott el anyu.

- Az elején – cuppantam le egy pillanatra az ujjamról.

- Jól van, de cenzúrázok néhány részletet továbbra is – mondta komolyan.

- Úgyis tudom, hogy mi történt – forgattam meg a szemeimet.

- Nem baj, még csak fél éves vagy, úgyhogy én nem mondok neked ilyeneket – mondta ellentmondást nem tűrve.

- Hát jó – sóhajtottam fel.

- Egyébként el fogod árulni valaha, hogy honnan tudsz ilyen részleteket? – kérdezte kicsit aggódva.

- Már mondtam, mami. Álmodtam róla – húztam magunkra a takarót. Evelin mesélte álmomban. Mindig eljön hozzám, de ezt nem szoktam anyuék orrára kötni.

- Akkor is különös, hogy úgy álmodtál valamiről, hogy ott sem voltál – simított végig a hátamon. Ezt annyira szeretem. – Ne hagyd ezt abba – nyomtam a hátam megint a kezének.

- Rendben, kincsem. Tehát, visszatérve a meséhez. Hol volt, hol nem volt… volt egyszer egy vegetáriánus vámpírcsalád. Összesen heten voltak, amíg az egyetlen egyedülálló fiú meg nem találta a szerelmet Bella személyében, aki akkor még halandó lány volt. A két fiatal olthatatlan szerelemre gyúlt egymás iránt, és néhány év múlva megszületett gyönyörű kislányuk, Renesmee. Sosem gondolták volna, hogy megszülethet az a kis csoda. Mindenki imádta őt a családban, és bármit megtettünk volna érte. Akár az életünket is gondolkodás nélkül feláldoztuk volna érte, de végül is nem miatta támadott meg minket a Volturi. Az első ostromuknál meg tudtuk védeni magunkat észérvekkel, de másodszorra már nem a szabályszegés miatt jöttek hozzánk, hanem koholt vádakkal. Hiszen, hogy lett volna képes bárki is közülünk mészárlást rendezni Port Angelesben? Mi sosem ártottunk az ártatlan embereknek. Viszont sajnos nem tudtuk kideríteni, hogy ki tette igazából, így megtámadtak minket. Hideg éjszaka volt, és mindannyian féltünk, hogy nem lesz holnapunk. Jasper vezetésével indultunk harcba, amit a farkasok nem vállalhattak, hiszen a vámpír barátaink ezúttal nem értek ide időben, így nem hagyhattuk, hogy a farkasok is velünk halljanak, és természetesen Nessie-t is meg akartuk védeni. Így megeskettük Jacobot, hogy elviszi őt az akarata ellenére is a harc előtt, és így is történt. Nem is volt igazán harc, inkább leigázás. Nyolc vámpír, egy egész hadsereggel szemben. Ráadásul ők embervérrel táplálkoztak, míg mi, akik állatok vérén élünk korántsem voltunk annyira erősek. Kitartottunk, ameddig csak tudtunk, de kevés volt az erőnk. Bármennyire is erős volt az akaratunk, nem tehettünk semmit azért, hogy megmeneküljünk. Egyesével kaptak el minket, és végeztek velünk, legalábbis azt hittük, hogy végeznek velünk. Az utolsó emlékem az volt, hogy apukád elém veti magát. Azután egy pillanatra minden elsötétült előttem, de hirtelen magamhoz tértem. A csatamezőről eltűnt a Volturi, de szörnyű látvány fogadott. A családunk tagjai súlyosan megsérültek, de nem volt menthetetlen a helyzet. Azonnal vadászni mentem, hogy mindenki táplálékhoz jusson. Néhány órával később pedig már mindenki a saját lábán hagyta el a csatamezőt. Aznap éjjel kaptunk ajándékba téged is – nyomott puszi a fejem búbjára. – Sosem fogjuk megtudni, hogy hogyan eshetett meg, hogy teherbe estem, de nem is érdekel. Csak az számít, hogy te megszülettél.

- Szeretlek, mami – kúsztam fel a mellkasára.

- Én is téged, kincsem, mindennél jobban – kezdte el cirógatni a hátamat.

- Nocsak, ma megint egyedül töltöm az éjszakát? – kérdezte apa halkan.

- Aludj velünk te is, apuci – motyogtam félálomban.

- Roppant csábító ajánlat, de ez az ágy hármunknak már kicsi lenne – suttogta a fülembe, majd puszit nyomott az arcomra. –Viszont, ha elrabolom életem két legcsodálatosabb hölgyét, és átviszem őket a nagy hálószobába, akkor ott mind elférünk – kapott fel apa mindkettőnket. – Indul a mandula – mondta nevetve. Mire anya felhúzta a pizsama felsőmet a pocakomról, apu pedig fújni kezdte a hasamat.

- Segítség, valaki – sikoltottam nevetve. – Papi, ne már. Ááá… - próbáltam meg összehúzni magam.

- Na mi ez a nagy vidámság? – jelent meg az ajtóban Emmett.

- Em, segíts – túrtam bele apa hajába védekezően.

- Nem kell ide segítség, úgy látom, hogy elbírnak veled ketten is – nevetett fel öblösen. Majd a többiek is kuncogni kezdtek, amint meglátták, hogy apa mit csinál velem. Pedig mind tudták, hogy nagyon csikis a hasam, mégsem segítettek.

- Ezért még csúnyán kikaptok – húztam vissza a pizsamámat a hasamra, miután apa és anya megkegyelmezett nekem.

- Hátha mégsem – mosolyodott el Alice. – Talán, ha reggel meglátod az ajándékaidat a fa alatt, akkor megbocsátod a bűneinket – mondta izgatottan.

- Ajándékaimat? Többet is? – csillantak fel a szemeim.

- Hát persze – vágták rá egyszerre.

- Hogyha olyan sok van, akkor mi lenne, hogyha kibontanék egyet, esetleg kettőt? – pislogtam anyára ártatlanul.

- Nem lehet, az ajándékokat reggel együtt fogjuk kinyitni – mondta határozottan. – Most pedig szépen alszol egyet – indult el velem a hálószobájuk felé.

- Apu, te is velem alszol, vagy megint megpróbálod kideríteni, hogy hogyan vagyok lehetséges? – fordultam vissza az apukámhoz.

- Már néhány hete letettem róla, hogy valaha is rájövök, de nem is számít, csak az a fontos, hogy lettél valahogy – nyomott puszit a homlokomra.

- Fogadjunk, hogy csak szünetet tartasz egy új elmélet előtt – sandítottam rá.

- Túl sok időt töltöttél ma Emmettel, hogyha állandóan fogadni akarsz – kuncogott fel.

- Hé, kikérem magamnak, Carlisle – mordult fel mackós testvérem. Na jó, tényleg bírom Emmett idióta szokásait. Viccesek.

- Na jól van, mindenki kifelé – terelgette ki őket a hálóból anya.

- Esme, holnapra ígértük magunkat az árvaházba, ne felejtsd el – mondta Rose határozottan. Azon gondolkozik, hogy örökbe fogad egy kisbabát. Ha már vele és Emmettel nem történik csoda.

- Sosem felejteném el, drágám – mosolyodott el anya.

Olyan lágy, és kedves vonásai vannak. Sosem gondolnám, hogy egy ősi druida papnő leszármazottja, hiszen olyan törékeny, és gyengéd. Nem egy tipikus független, erős nő, aki semmitől nem riad vissza, hogy elérje a céljait. Vajon én felnőttként kire fogok jobban hasonlítani? Erős leszek, és hajthatatlan, mint Evelin, vagy kedves és lágy, mint anya?

- Te legyőzhetetlen leszel, édesem – jelent meg egy pillanatra Evelin. – A Nap és az Éj között. Az arany középúton, ahol a legerősebbek lehetünk. Te pontosan olyan leszel. Egyszerre leszel erős és független nő, és szelíd, gyengéd családanya. Csak az egyensúly a fontos, ezt sose felejtsd el, kicsilány – magyarázta boldogan.

Majd intett egyet és eltűnt. Már párszor megkérdeztem, hogy ilyenkor hová megy, de mára már úgyis tudom a választ. Mindig ugyanoda megy, vissza a Sena szigetre, a családjához. Oda, ahová tartozik. Hiszen mindegy, hogy ki vagy, vagy mi vagy. A lényeg, hogy a szeretteiddel lehess. A szíved tudja, hogy hol van az otthonod. Az enyém pedig itt van. Ott, ahol szeretnek.

- Aludj, kicsim, reggel pedig meglátod, hogy mi mindent rejt magában a karácsony – puszilta meg anya az arcomat.

Néhány pillanattal később pedig apa is csatlakozott hozzánk. Én pedig befészkeltem magam kettejük közé. A világ legmegnyugtatóbb, legbiztonságosabb helyére, s néhány perccel később elnyomott az álom.

(Esme szemszöge)

Miután Evanjeline elaludt ismét elmerengtem az egy évvel ezelőtt történteken. Egyszerűen semmit sem értettem. Jó, azt persze igen, hogy miért támadtak ránk. Viszont arra egyikünk sem jött rá, hogy miért hagytak minket mégis életben. Talán örök rejtély marad. Bár végül is nem is ez számít igazán, hanem az, hogy olyan ajándékot kaptam valamiért az élettől, amiről már régen lemondtam. A világ legszebb karácsonyi ajándékát, amit egy vámpír valaha kaphatott. Életet adhattam a saját gyermekemnek, aki az imádott kedvesemtől fogant.

- Megint elmerengtél a múlton, igaz? – simított végig Carlisle a hátamon.

- Boldog vagyok, mint még soha életemben, egyszerűen csak nem értem, hogy hogyan lehetünk még életben – mondtam elgondolkozva. – Habár, nem is érdekes. Sokkal jobban érdekel ez a gyönyörű kislány, akit nekünk ajándékoztak.

- Már csak az a kérdés, hogy mégis hogyan kaphattuk meg – vette elő szerelmem megint az orvosi énjét.

- Nem fogadhatnánk el egyszerűen, hogy a mi személyes kis csodánk? Ne akarj mindig mindenre tudományos magyarázatot, mert nem lesz. Neki csak élnie kell. Velünk, békében és szeretetben. Az hogy hogyan történhetett már csak mellékes – mondtam mosolyogva.

- Igen, igazad van, drágám. Csak annyiszor visszapörgettem már a gondolataimban azt a napot, és nem jutottam előrébb, hogy mi miért, és hogyan is történt.

- Igen, én is számtalanszor lejátszottam magam előtt az egészet – merengtem el ismét.

Egy évvel korábban…

Egyszerűen nem vagyok képes elhinni, hogy a Volturi már megint koholt vádakkal támad ránk. Ráadásul ezúttal nincs segítség. Alice még csak ma látta meg, hogy mit terveznek, és néhány órán belül ideérnek. Nem tulajdonítottunk nekik eredetileg jelentőséget, hiszen Alice azt látta, hogy Port Angelesbe tartanak, nem pedig hozzánk. Most meg kiderül, hogy minket jöttek leigázni. Segítséget hívni még csak esélyünk sincs, és ekkora sereggel szemben sincs esély az életben maradásra sem. A rejtőzködés megint csak nem jöhet szóba, mert Demetri bárhol megtalál bennünket. Bármennyire is szörnyű ezt kimondani, de most szó szerint, nincs remény. Annyira hihetetlen, hogy ez pont velünk történik, ráadásul éppen ma este, amikor már minden készen állt az ünnepléshez.

- Anyu, én nem megyek sehová – kapálózott Nessie. – Jake, azonnal tegyél le – kiabált rá a farkasára.

- Sajnálom, kislány, de most nem tehetem azt, amit szeretnél. A saját érdekedben – mondta Jacob bocsánatkérő hangon.

- Rose néni, segíts – fordult kedvenc nagynénje felé.

- Tudod, hogy normál körülmények között soha nem értenék egyet a korccsal, de most igaza van, hogy messzire elvisz téged innen – mondta Rosalie gyengéden.

- Nem akarok elmenni – sírta el magát. – Ha ti nem vagytok, akkor én miért legyek?

- Jake miatt – ölelte magához Bella egy pillanatra.

- Na és persze azért, mert ameddig te létezel, addig mi is élünk, itt bent – tette Edward a kezét Nessie hevesen dobogó kis szívére.

- Nem magyarázhatnánk meg nekik, hogy rosszul gondolják, mint a legutóbb is? – kérdezte unokám reménykedve. – Vagy csináljunk úgy, mintha csatlakoznánk, utána pedig megszökünk valahogy – próbálkozott tovább. Annyira aranyos volt, ő még azt hitte, hogy lehet észérvekkel hatni Aróra, és a családjára, vagy inkább hadseregére.

- Mennünk kell, hogy ne fogjanak szagot - mondta Jake halkan. Azután pedig magához szorította Bellát egy pillanatra.

Mi pedig sorban megöleltük a mi kis csodánkat, és puszit nyomtunk a homlokára, arcára. Mindenki oda, ahol érte ezt a kis csöppséget, akinek már patakokban folytak a könnyei. Miután elmentek mindenki a szobájába indult, de én megállítottam a szétszéledő gyerekeinket.

- Nem maradnánk inkább együtt? Hiszen karácsony van – mutattam a fenyő felé.

- De – mosolyodtak el egy pillanatra. Majd mind visszajöttek a nappaliba, és leültek hozzám, és Carlisle-hoz.

- Jobb lenne, hogyha mi mennénk eléjük – szólalt meg hirtelen Jasper. – Menjünk biztosra. A szagunk elnyomja majd Nessie és Jacob nyomait. Így biztosan nem jut eszükbe utána menni a partra.

- Igen, ez ésszerűen hangzik – gondolkodott el szerelmem. – Minden rendben lesz, kicsim – simította tenyerét a kezemre.

- Mi lenne, ha csak ketten mennénk, és a többiek addig próbálnának menekülni? – suttogtam a fülébe. Edward és Alice ügyes, talán el tudnak tűnni jó hosszú időre, és addig összehívhatják megint a barátainkat. Csak egy kis elterelés kell a mi személyünkben, vagy akár mehetnék csak én, egyedül.

- Ilyet még csak ne is gondolj – csattant fel az összes gyermekünk.

- Tulajdonképpen nem rossz ötlet – állt mellém Carlisle. Lefogadom, hogy neki is megfordult a fejében, csak én szólaltam meg előbb.

- Stratégiailag nem, de ez egy család. Nem hagyunk itt senkit – mondta Jasper határozottan.

- Induljunk, legalább néhányat kinyírok közülük, hogyha sokat nem is. Kár az ilyet kerülgetni. Végül is, zajosan érkeztem közétek a medve incidenssel, legalább zúzós lesz a távozás is – pattant fel Emmett. Rose pedig azonnal mellé állt.

Majd mi magunk is felkeltünk, és a gyerekek elé álltunk. Carlisle és én vezettük a sort, míg Edward és Bella zárta. Nem telt sok időbe, amíg összetalálkoztunk a Volturival.

- Aro, minek köszönhetjük a látogatást? – kérdezte Carlisle nyugodtan.

- Pontosan tudjátok, hogy a mészárlások miatt vagyunk itt – mondta Aro ingerülten.

- Nem mi vagyunk érte a felelősek – mondta szerelmem még mindig nyugodtan.

- Bizonyíték? Egy nomádot sem találtunk Port Angelesben, márpedig, ha volt ott valaki, akkor Demetri megtalálta volna a nyomait. A közelben pedig csak ti vagytok – válaszolta kimérten.

- Számodra ez elengedő bizonyíték? – kérdezte férjem.

- Egyelőre elegendő, de elintézhetjük békésen is a dolgot – tette meg a javaslatát. Hát persze, már megint a képességeinkre vágyik. Pontosabban csak néhányra közülünk.

- Mi lenne az a békés megoldás? – kérdezte Carlisle.

- Csatlakozzatok a Volturihoz, és akkor szemmel tudunk titeket tartani folyamatosan. Így nem lesz több félreértés – ajánlotta a lehetőséget. Micsoda váratlan fordulat.

- Hogyha élhetünk állatvéren, akkor talán megfontoljuk – egyezkedett Carlisle. Bár nem hittem a fülemnek. Még hogy a nagy Volturi ilyesmit engedélyezne.

- Épp itt lenne az ideje, hogy átszokjatok a normálisra. Nem egyezkedem. Az ajánlat csatlakozz, vagy ne. Hogyha a válasz nem, akkor annak egyéb következményei is lesznek – mondta kegyetlen hangon. Szerelmem körbenézett rajtunk. Mi pedig egy emberként, vagyis vámpírként ráztuk meg a fejünket. – Hát rendben, én felajánlottam – sóhajtott fel unottan. – Nos, mivel gondolom, Bella miatt Jane és Alec most nem adu a kezemben, így maradnak a hagyományos módszerek. Támadás – intett a kezével. Jasper jelére pedig mi is mind rohanni kezdtünk, ahogy megbeszéltük.

Sosem gondoltam, hogy egyszer így ér el minket a vég. Sosem ártottunk senkinek, sem a fajtánk tagjainak, sem pedig az embereknek. Leszámítva persze Jamest és néhány halandót, akiket az utunkba vetett a sors, amikor még nem voltunk képesek kontroll alatt tartani magunkat. Az első fájdalmas sikolyt Rose adta. Majd Emmett, aki az élete árán akarta megvédeni kedvesét. Majd Bella és Edward következett. A következő pedig én lettem volna, hiszen sosem voltam igazán jártas a harcban, de mielőtt még rám vethette volna magát Félix, Carlisle elém ugrott, hogy megvédjen, de még mielőtt a férjem a földre zuhant volna, már engem is elkapott valaki. Hát itt a vége.

Azután nem tudom mennyi ideig a sötétségben voltam. Majd hirtelen felnyílt a szemem, és teljesen jól voltam. Mintha mi sem történt volna. Rémültem pattantam fel, és néztem körbe. Azt hittem, hogy a családom tagjai mind-mind egy máglyán égnek valahol, de legnagyobb örömömre és megdöbbenésemre, bár csúnyán megsérültek, de nem voltak menthetetlenek. Pedig én láttam meghalni Rose-t, Emmettet, Edwardot, és Bellát, és azt hiszem, hogy Carlisle-t is. Most pedig bár súlyos sérülésekkel, de mégis itt vannak. Azonnal elrohantam vadászni, és mindenkinek hoztam élelmet, hogy minél előbb meggyógyuljanak. Öt szarvassal később pedig már mindenki a lábára tudott állni, kivéve Carlisle-t, akinek fognunk kellett még egy állatot. A legsúlyosabban ő sérült meg. Biztos akkor, amikor engem próbált megvédeni.

- Hogy vagy? – kérdeztem a második szarvas után aggódva.

- Egész jól, a körülményekhez képest – húzott le magához. Én pedig boldogan bújtam hozzá. – Szeretlek, drágám.

- Én is nagyon szeretlek – ültem óvatosan az ölébe.

- Hogy menekültünk meg? – tette fel a következő kérdést.

- Fogalmunk sincs. Én azt hittem, hogy meghaltam – válaszolta Edward.

- Igen, én is azt hittem, hogy itt a vége – mondta Rose Emmetthez bújva.

Miután mindenki felépült annyira, hogy fel tudjon állni, hazamentünk, és ugyanúgy ültünk a nappaliban, ahogy a harc előtt. Edward és Bella azonnal felhívta Renesmee-t, hogy jól vagyunk, és az unokám boldog sikolya olyan hangos volt, hogy még a ház is belerezgett telefonon keresztül. Ezen pedig muszáj volt felnevetnünk. Akkor éreztem igazán, hogy feloldódtunk a mai nap után. Még sokáig ücsörögtünk, néha-néha boldog pillantást vetve családunk tagjaira, de hirtelen valami furcsa vágyat éreztem magamban. Még soha nem kívántam ennyire a férjemet, pedig eddig sem volt olyan pillanat az életemben, amikor ne lettem volna az övé gondolkodás nélkül. Félreérthetetlen jelekkel adtam a tudtára, hogy mit szeretnék, és ő azonnal követett engem.

Még szinte be sem értünk a szobába, de én már csuktam is be az ajtót, és szó szerint rávetettem magam a férjemre. A hirtelen jött rohamom meglephette, mert mindketten eldőltünk az ágyon.

- Minden rendben, édesem? – nézett rám döbbenten. – Tudom, hogy nagyon közel volt a vég, de azért nem kell szétcincálnunk a házat, ha már megmenekültünk.

- Igazad van, de valahogy nem tudok uralkodni magamon. Ne haragudj – sütöttem le a szemeimet.

- Haragudni? Talán éppen akkor haragudnék, hogyha a feleségem nem kívánna már ennyire – jelentette ki határozottan mosolyogva. – Csak tudod, most mind itt vagyunk a házban, és te szereted a diszkréciót.

- Meg se hallanak – suttogtam a fülébe. – Ahogy hallom Rose és Emmett már bontják le a szobájukat, Alice és Jasper sem fogja vissza magát kivételesen, bár ez a ház túlfűtöttségének is betudható, és Edward, meg Bella is jól érzi magát. Egyszer nekünk is lehet – gomboltam ki az ingjét.

- Mit szólnál közben egy zuhanyhoz? Eléggé koszos lettem néhány helyen – ajánlotta a lehetőséget.

- Jó ötlet – pattantam fel, és magammal húztam a fürdőbe, miközben letépkedtem magamról a ruhákat, majd szerelmem legnagyobb meglepetésére róla is eltávolítottam a felesleges darabokat.

- Hm… váratlan ez a hirtelen jött hevesség, de tetszik – húzta végig kezét a nyakamon, majd magához rántott egy szenvedélyes csókra.

Életem leghevesebb és eddigi legcsodálatosabb éjszakáját töltöttem a férjemmel. Egész éjjel szeretkeztünk, és hogyha nem ért volna haza Renesmee, akkor talán abba sem hagytuk volna, még jó sokáig.

Néhány héttel később kezdődtek el velem a furcsa dolgok. Amikor Nessie és Jacob reggeli palacsintáját, és rántottáját sütöttem az illatok elöntöttek, és iszonyatosan megkívántam az édes, juharszirupos palancsintát, pedig ez egy vámpírra nem igazán jellemző. Nem is akartam szólni a többieknek, mert biztosan aggódni kezdtek volna, de egyik reggel lebuktam, amint rendes reggelit ettem. Az ételnek most nem volt föld íze, és a teának sem. Mindenki aggódva figyelt engem, de senki nem értette, hogy mi történhetett velem, még szerelmem sem. Aztán hirtelen hízásnak indult a hasam, ami szintén nem jellemző egy vámpírra. Akkor jöttünk rá, hogy kisbaba van a dologban, amikor Carlisle meghallotta a dobogó kis szívet a hasamban. Hosszú évtizedek után újra képes voltam elsírni magam örömömben. Egyszerűen nem tudtam betelni a gondolattal, hogy anya lehetek, bármennyire is lehetetlen volt még csak a gondolat is. Néhány héttel később pedig már tisztán kivehető volt az is, amikor Evanjeline rugdalózni kezdett. A pici lábnyoma néha még meg is látszott, amikor nekem feszítette magát. Eleinte rettegtem, hogy Rosalie hogyan reagál majd a hírekre, de rögtön megnyugodtam, amikor elmondta nekem, hogy talán én vagyok az egyetlen nő a földön, akire sosem tudna irigyen, és gyűlölködve nézni, és örül neki, hogy nekem megadatott a gyermekáldás valamiért, hogyha már neki nem sikerült. A mi gyönyörű gyermekünk végül hat hónapig volt a pocakomban, azután pedig természetes úton született meg. Ahogy kibújt, én rögtön visszaváltoztam teljes értékű hagyományos vámpírrá. Többé nem kívántam az emberi ételeket, és innivalókat. Kicsit sajnáltam, hogy megint nem érzek ízeket, de minden tekintetben kárpótolt az a kis csöppség, aki az Evanjeline nevet kapta. Nem tudom, hogy miért éppen így neveztük el, de szerelmemnek és nekem ez a név volt az első gondolatunk, amikor megpillantottuk a hosszú, göndör fürtös, pirospozsgás arcú kisbabánkat. Így lett létezésünk legszörnyűbb karácsonya mégis életem legszebb emléke.